
Mindig irigykedve olvasom Ízbolygó posztjaiban, hogy Pötty milyen jóízűen eszik és nem csak „csütit”. Panka, mint tudjuk nehezebb eset, nála a „csüti” sem adu ász. Kíváncsi voltam hát, vajon Pötty egyik nagy kedvence, a tejes pite (más néven clafoutis), belőle milyen reakciót vált ki. A kísérlet sikerült, és bebizonyosodott, hogy nem véletlen a bloggerek körében sem a recept népszerűsége, ugyanis ez még Pankát is levette a lábáról.

Hozzávalók egy kerek piteformához:
3 tojás
8 dkg porcukor (házi vaníliás)
1 csipet só
15 dkg liszt
3 dl tej (3,5 %-os)
2 dl tejszín
2 marék meggy kimagozva
1-2 ek zsemlemorzsa
A piteformámat kivajaztam, kiliszteztem. A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A kimagozott meggyet egy szűrőbe tettem lecsöpögni.
A tojásokat robotgéppel habosra kevertem a porcukorral és a sóval. Utána felváltva adogattam hozzá a tejet, tejszínt és az átszitált lisztet. Az így kapott tésztát beleöntöttem a formába. A lecsöpögött meggyet összeforgattam a zsemlemorzsával és egyenletesen elosztottam a tésztán.
30 perc alatt sült meg hagyományos üzemmódban.
Megosztás
Míg a bloggertársak könnyű, gyümölcsös nyári sütiket készítenek sorra, én ezzel az ősmasszívummal jelentkezem.:) Nem kimondottan nyári süti, de nagyon finom, szerintem bármikor sikert arat. Ez az első esetem rétessel egyébként, de le is rombolta minden gátlásom, tényleg nem egy bonyolult műfaj. A sütivel férjemnek szerettem volna kedvére tenni, ugyanis Szepezd kultikus hely a számára: gyerekkorában minden nyarat ott töltött és ennek keretében ismert meg engem is 18 évvel ezelőtt.:)
Hozzávalók:
2 csomag réteslap
10 dkg darált dió
sárgabaracklekvár
4 nagy alma meghámozva, lereszelve
egy kevés őrölt fahéj
1 citrom reszelt héja és egy kevés leve
50 dkg túró
2 tojás elhabarva
kb. 3 dl tejföl
20 dkg cukor
1 marék mazsola
10 dkg darált mák
10 dkg vaj
zsemlemorzsa
A nagylyukú reszelőn lereszelt almát kinyomkodtam, majd egy kevés őrölt fahéjjal és a citromhéjjal, -lével, meg 1-2 ek cukorral összeforgattam.
A túrót egy villával áttörtem és elkevertem a tojásokkal, 0,5 dl tejföllel, a mazsolával. Kevertem hozzá egy-két evőkanál cukrot meg egy kis citromhéjat is.
A maradék cukormennyiséget elfeleztem és a dióhoz meg a mákhoz kevertem.
Kivajaztam egy kisebb téglalap alakú tepsit. A réteslapok széléből levágtam egy keskeny csíkot, hogy elférjenek a tepsiben. 2-3 réteslap jutott 1-1 rétegre. Leraktam az első réteget, megkentem olvasztott vajjal, megszórtam zsemlemorzsával, majd megkentem vékonyan sárgabaracklekvárral is, végül rászórtam a cukros diót. Meglocsoltam egy kevés tejföllel.
A következő réteslapréteget is vajaztam-morzsáztam, majd megraktam a reszelt almával.
Utána megint réteslap, olvasztott vaj, morzsa, rá a túrós keverék.
Az utolsó réteg a mák, ezt is meglocsoltam tejföllel, rátettem az utolsó réteg réteslapot, megkentem vajjal, tejföllel és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 40 perc alatt megsütöttem.
Forrás: Nők Lapja konyhája 2008/nyár
Fel lettem szólítva finoman, de határozottan, hogy tegyem már közkinccsé az említett gyömbéres húsgolyók receptjét. Az igazság az, hogy azért nem raktam fel eddig, mert én nem voltam száz százalékig elégedett vele (férjemnek ízlett). Annyit változtattam rajta, hogy pulykahúsból csináltam, és ami nem tetszett, hogy dominált a húsíz, amit én nagyon nem szeretek. Így utólag azt mondom, mehet bele nyugodtan több fűszer, például fokhagyma, és valószínűleg a sertéshús jobb választás, és a hagyományos olajban sütés is jobb ez esetben.
A recept egyébként Giannitól származik (amit egyébként én kétlek), egy régebbi Maximából vágtam ki, annak ellenére, hogy Giannit nem tartom hiteles szakácsnak, a magazin fotóin pedig különösen bosszantó volt. Megbocsáthatatlan bűne, hogy játszik az étellel :), a mélypont egyébként az volt, amikor a karácsonyi számban a gömbdíszekből heregolyókat alkotott.
A kicsit bő lére eresztett bevezető után következzen a recept.
Gyömbéres húsgolyók
Hozzávalók:
60 dkg darált sertéshús
1 citrom reszelt héja
1 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem felaprítva
3 tojás
5 dkg liszt
2 ek. szezámmag
10 dkg zsemlemorzsa
2 ek. olívaolaj
só
bors
kis darab gyömbér reszelve
A darált hússal összekeverünk egy tojást, a felaprított petrezselymet, az összezúzott fokhagymát, a reszelt citromhéjat és egy kiskanál reszelt gyömbért. Sózzuk, borsozzuk, összedolgozzuk és vizes kézzel kis gombócokat formálunk belőle. Lisztbe hempergetjük, belemártjuk a felvert tojásba (a maradék kettő), majd jöhet a szezámmagos zsemlemorzsa. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk őket, kevés olajjal meglocsoljuk és 200 fokos sütőben aranybarnára sütjük. Sütés közben néhányszor megforgatjuk.
Megosztás
Az ádáz tojásfehérje-pusztítás keretében kipróbáltam Nemisbéka sajtlepénykéit is. Ő ugyan brokkolikrémmel és piros pestóval körítette, én azonban hagyományosra vettem a figurát és beértem egy visszafogott lángosimitációval. Az eredmény a szerencsés kiválasztott hímegyedek körében nagy sikert aratott.
Hozzávalók:
1 tojás
6 tojásfehérje
4 ek. zsemlemorzsa
10 dkg reszelt házi sajt (eredetileg grana padano)
10 dkg reszelt trappista
só
fehérbors
fokhagymapor (én kihagytam, mert nem szeretem, helyette reszelt foki játszott)
olaj
A tetejére: fokhagymás tejföl, reszelt sajt
A tojást felverjük, hozzáadjuk a zsemlemorzsát és a fűszereket. Felverjük keményre a fehérjéket és a sajtokkal váltakozva óvatosan a tojásos masszához keverjük. Olajat hevítünk egy serpenyőben és a egy-egy adag masszából lepényt formázunk, majd mindkét oldalát aranybarnára sütjük.
Megjegyzés: a massza elég lágy, de mégsem javaslom a zsemlemorzsa mennyiségének növelését, mert akkor dominálni fog az íze. A sajtokból érdemes karakteres ízűeket választani, nekem ezek voltak otthon.
Megosztás
Az úgy történt, hogy férjem egyik munkatársa akaratlanul is konyhakísérleteim félig-meddig szenvedő alanyává vált. Arról híres ugyanis, hogy mindenevő, nincs olyan étel, amitől visszarettenne, különösen ha munka közben megéhezik. Ezen felbátorodva aztán elkezdtem beküldeni jó urammal a kevésbé sikerült műveket. Nem is volt semmi gond egészen a müzlis golyókig. Akkor fellázadt szegény Csabi.:) A kardamom mindent átható aromája nála is betette a kiskaput. Hogy feledtessem vele ezt az élményt és helyreállítsam jó híremet, felajánlottam, hogy megsütöm a kedvenc sütijét, választhat bármit. Rákóczi túrós volt a kívánság. Már kutattam egy ideje jó recept után, amikor Nemisbéka feltette az ő verzióját. Le is csaptam rá rögtön, és az első próba után fel is vettem a repertoárba, annyira ízlett mindenkinek (beleértve a jó Csabit is).
Hozzávalók a tésztához:
25 dkg liszt
1 csomag sütőpor
12 dkg vaj
12 dkg finomítatlan nádcukor (nálam Spar bio nádcukor)
1 tojássárgája
1 dl tejföl
csipet só
A töltelékhez:
50 dkg túró
3 tojássárgája
10 dkg porcukor + 7 dkg finomítatlan nádcukor (az eredetiben 15 dkg cukor)
6 dkg zsemlemorzsa
A habhoz:
4 tojásfehérje
8 dkg porcukor
A tésztához valókat összegyúrjuk, folpackba csomagolva egy órára hűtőbe tesszük. Ezalatt a töltelékhez a tojássárgákat a cukorral habosra keverjük, majd belekeverjük az áttört túrót. Sütőpapírral kibélelünk egy 20x30-as tepsit, a tésztát kivesszük a hűtőből és kinyújtjuk kb. 1 cm vastagra, kibéleljük vele a tepsit (én egy vágódeszkán megoldottam, nem is kellett gyúródeszka).Villával megszurkáljuk és 180 fokon kb. 20 percig sütjük. Amint kész, kivesszük, meghintjük egyenletesen zsemlemorzsával és megkenjük a túrós töltelékkel. Így sütjük még 20 percig. Közben kemény habbá verjük a fehérjéket a porcukorral, rásimítjuk a sütire és még 5 percig sütjük. Lekapcsoljuk a sütőt, de benne hagyjuk a sütit még 10 percig. Kihűlés után vizes késsel szeleteljük.
Megosztás
Már régóta szemeztem ezzel a recepttel a Nélkülözhetetlen vendégváró falatokban, és most eljött az idő, hogy kipróbáljam. Az olajban sütésnek nem vagyok nagy híve, mindig vérzik a szívem, mikor a használt olajat ki kell önteni, ezért amit lehet, azt sütőben sütök. Ennél mégis beizzítottam a serpenyőt, de csak kevés olajat öntöttem bele.
A recepten némileg módosítottam az otthoni készletek fényében, de az eredetit közlöm, zárójelben meg a saját variációt.
Hozzávalók:
18-19 dkg lencse
1 durvára vágott vöröshagyma (1,5 nagy újhagymafejet használtam)
1 összenyomott fokhagymagerezd (szerintem mehet 2)
1 vékonyra szeletelt kis póréhagyma (nálam kimaradt)
1 lereszelt kis sárgarépa
8 dkg zsemlemorzsa (szerintem kevesebb is elég)
2 tojássárgája
1 babérlevél
2 ek. apróra vágott friss koriander (nekem nem volt)
2 ek. olaj
pirítós kenyér
natúr joghurt
fűszer ízlés szerint, nálam keleti fűszerkeverék
A lencsét előző nap beáztatjuk. Másnap 1 babérlevéllel sós vízben feltesszük főni. Miután puhára főtt, leszűrjük és kihalásszuk belőle a babérlevelet.
A főtt lencse felét a vörös- és a fokhagymával botmixerrel pürésítjük, majd hozzákeverjük a maradék lencsét, a pórét, a répát, a zsemlemorzsát, a tojássárgáját és a koriandert. Sózzuk, borsozzuk, majd csapott evőkanálnyi mennyiségekből kis lapos fasírtokat formálunk. Olajat hevítünk egy serpenyőben és mindkét oldalukat barnára sütjük. A kész fasírtkákat papírtörlőre szedjük, közben a serpenyőben ha kell, pótoljuk az olajat.
Pirítós kenyérrel és fűszeres joghurttal tálaljuk. De pitában salátával is adható.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010