Zöldfűszeres laskagomba

Most, hogy tavasz van, kezd megint kiújulni a tapas-mániám. Minden évben a salátákat kívánom meg először, majd  könnyű, zöldséges fogások kerülnek terítékre – gyakran egy pohár könnyű bor társaságában. Idén az első fecske ez a meleg előételként és tapasként egyaránt bevethető fehérboros laskagomba volt. Egy darab friss focacciával vagy grissinivel jobb vacsorát elképzelni sem tudok.



Hozzávalók:

néhány ek. olívaolaj
2 kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csapott tk. szárított bazsalikom
1 csapott tk. szárított kakukkfű
50 dkg laskagomba
2,5 dl száraz fehérbor
1 tk. vörösborecet
só
frissen őrölt bors
aprított metélőhagyma vagy zöldpetrezselyem a tetejére

A hagymákat felaprítjuk, a laskagombát papírtörlővel letörölgetjük (ha kell, megmossuk és szárazra töröljük) és a keményebb részektől megszabadítjuk. A megtisztított gombát vékony csíkokra vágjuk.

Olívaolajon megpároljuk a hagymákat, megszórjuk a zöldfűszerekkel és tovább pároljuk pár percig. Utána hozzáadjuk a laskagombát, a fehérbort és a borecetet és lassú tűzön kb. 10 percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, végül hozzákeverjük az aprított metélőhagymát/petrezselymet.

Ötlet: Bänziger: A csodálatos olíva

2010. ápr. 16. 9:50 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Gyors vacsora, Zöldségétel, Köret, Tapas
Címkék: bazsalikom, fehérbor, kakukkfű, laskagomba, tapas, vörösborecet

Gránátalmás zöldsaláta

Nem titkolom tovább a zöldsaláta receptjét, tekintve, hogy Doctor Peppernek is tartozom már egy ideje a linkkel. Ugyanis a GBT Budapest-re vitt gránátalmás salátát ismételtem meg a quiche mellé és igazán jól passzoltak egymáshoz. Ez egy nagyon egyszerű saláta, spanyol recept egyébként és a gránátalma teszi különlegessé.

 

Hozzávalók:

1 gránátalma
1 zacskó (25 dkg) zöldsalátamix
1 lilahagyma

Az öntethez:
6 ek. extraszűz olívaolaj
2 tk. fehér balzsamecet (sherryecet hiányában)
1 ek. vörösborecet
1 tk. Créme de Cassis (elhagyható)
só
frissen őrölt bors

A gránátalmát megmossuk, négyfelé vágjuk, a magokat kiszedegetjük. A lilahagymát felaprítjuk. Egy nagy salátástálban összekeverjük a zöldsalátát, a gránátalma magjait és a lilahagymát.
Az öntethez egy kis tálkában kikeverjük a hozzávalókat (én a tejhabosítómmal szoktam) és óvatosan összeforgatjuk a salátával. Hűtőbe tesszük kínálásig. Érdemes aznap, legfeljebb másnap elfogyasztani, mert a zöldek hajlamosak megszottyadni egy idő után.

Forrás: Mediterrán konyha

2008. nov. 10. 21:35 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Saláta
Címkék: Créme de Cassis, gránátalma, lilahagyma, olívaolaj, salátamix, vörösborecet

Stifado

Egy-két hónappal ezelőtt elcsábultam a piacon és vettem szép borjúlábszárat. Akkor még azt gondoltam, gulyásleves lesz belőle (még életemben nem csináltam), aztán persze megint rabul ejtett egy új és izgalmasabb recept. A Für Sie magazin mediterrán konyháról szóló különszámában találtam ugyanis egy stifado receptet, amihez a borjúm alkalmasnak tűnt. Kicsit utánaolvasva láttam, hogy nagyon nem távolodtam el eredeti célomtól, ugyanis a stifadot a görögök pörköltjének vagy gulyásának is nevezik. A lelke a sok hagyma (a legtöbb receptben 1 kg húshoz 1 kg hagymát adnak), ami lehet gyöngyhagyma, salotta vagy kicsi vöröshagyma is. A neten talált receptek nem ilyen fűszeresek, mint ez, így maradtam az izgalmasnak ígérkező fűszerorgiánál. Az adagot persze csökkentenem kellett, csak fél kiló húsból készítettem, a fűszerek viszont az eredeti mennyiségben mentek bele. A megváltoztatott mennyiségeknél zárójelben közlöm az eredetit.

Mikor daraboltam a húst, kicsit félni kezdtem, hogy nagyon rágós lesz, mert annyira inasnak tűnt. Aztán nagyon pozitívan csalódtam (látszik, hogy a vöröshús téma nem az én asztalom), mert isteni omlós, puha lett. Nem egy hétköznapra való gyors vacsora a főzési idő miatt, de hétvégére ideális, míg fő, lehet közben mással foglalkozni.
Az eredmény pedig: sötétbarna, gazdag szószban fürdő omlós húskockák és hagymadarabok.

Megjegyzés: A szegfűszeg illata-íze domináns, így aki nem szereti, csökkentse a mennyiséget vagy hagyja ki.

Hozzávalók 2-3 személyre:

50 dkg borjúlábszár (eredetileg 1,5 kg marhahús)
3 ek. olívaolaj (eredetileg 6 ek.)
só
frissen őrölt bors

2 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
1/2 tk. őrölt szerecsendió
1/2 tk. őrölt szegfűszeg
1/2 tk. őrölt római kömény

2 ek. paradicsompüré
1 rúd fahéj
2 ek. vörösborecet (eredetileg 3 ek.)

3 dl víz (eredetileg 5 dl)
25 dkg passzírozott paradicsom (dobozos)
1 dl vörösbor

25 dkg kicsi vöröshagyma (eredetileg 1 kg)

A húst megmostam, szárazra töröltem, a hártyás, inas részeket levágtam róla. Utána kb. 2 cm-es kockákra vágtam. Egy nagy fazékban felhevítettem 3 ek. olívaolajat, rádobtam a húst (ha nem férnek el egy rétegben, akkor több menetben). Kevergetve őket néhány perc alatt minden oldalról megpirítottam a húskockákat. Kiszedtem, jól megsóztam, megborsoztam, félreraktam.

Az olajba beledobtam az apróra vágott fokhagymát, a babérlevelet, a szegfűszeget, a római köményt és az őrölt szerecsendiót. Kis lángon, kevergetve hevítettem őket, míg illatozni nem kezdtek. Utána ment rájuk a hús, a paradicsompüré és a fahéjrúd. Elkevertem, majd a borecetet hozzáadva pár percig pirítottam. Utána hozzáadtam kb. 3 dl vizet, a passzírozott paradicsomot és a vörösbort. Az így kapott ragut fedő alatt, kis lángon 1 órán át főztem.

Közben a vöröshagymákat megmostam és héjastul leforráztam őket forrásban levő vízzel és kb. 1 percig állni hagytam. Utána hideg vízzel leöblítettem és csak utána hámoztam meg. A hagymafejeket negyedeltem és a húshoz adtam. Kb. 45 percet főttek még együtt, akkor még fűszereztem kicsit és elzártam a lángot (legközelebb már kb. 45 perc után beletenném a hagymát, a borjúnak ugyanis a kétszer 45 perc is elég).
Főtt tésztával ettük.

2008. szept. 16. 9:40 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Vöröshús
Címkék: babérlevél, borjúlábszár, fahéj, fokhagyma, őrölt római kömény, őrölt szegfűszeg, őrölt szerecsendió, paradicsompüré, vörösbor, vörösborecet, vöröshagyma

Új szerelem: gazpacho

Nemrég apukám mesélte, hogy egy étteremben evett gazpachót, és bár nem volt rossz, kíváncsi lenne, milyen igazán jól elkészítve. Ezzel a fülembe is ültette a bogarat, szeretem az ilyen kihívásokat. Elkezdtem hát nézegetni a különböző receptváltozatokat, amikből van bőven persze. Végül a Kulinária - Európai konyhaművészet című kiadvány receptje mellett döntöttem. Az íze szerintem isteni, ránézésre viszont rögtön látszik, hogy elég sápadtka, azaz mehetett volna akár kétszer ennyi paradicsom is bele. Nekem nem volt hiányérzetem, de akit zavar a szín, duplázzon nyugodtan. Apukámnak is ízlett, konstatálta, hogy az éttermi konzerv paradicsomból volt. Az enyém egyébként masszívan fokhagymás lett, mert 3 kövér fokhagymagerezdet tettem bele, legközelebb mértéktartóbb leszek.

 

Hozzávalók 2 személyre:

4 szelet szikkadt fehér kenyér
3 kisebb gerezd fokhagyma
só
4 ek. olívaolaj
50 dkg paradicsom
2 zöld paprika
1 kígyóuborka
1 kisebb vöröshagyma
1 ek. vörösborecet
4 dl víz

A fokhagymákat megpucoltam, felaprítottam és a kőmozsaramban egy nagy csipet tengeri sóval összetörtem. Áttettem egy nagyobb tálba és rámorzsoltam két szelet kenyeret a héja nélkül. Meglocsoltam 4 ek. olívaolajjal és botmixerrel pürésítettem, majd kb. fél órán át állni hagytam.

Közben a zöldségeket készítettem elő: a paradicsomokat félbevágtam és kikapartam a magjukat (arra nem lesz szükség). Az egyik zöldpaprikát és az uborka egy harmadát felkockáztam és félretettem levesbetétnek. A másik paprikát és a maradék ubit pedig a kimagozott paradicsommal együtt turmixoltam a fokhagymás kenyérmasszát is hozzáadva. Az egészet átpasszíroztam egy nagy szűrőn, vörösborecettel ízesítettem és felöntöttem 4 dl vízzel, majd min. 1 órára betettem a hűtőbe.

Tálaláskor a leveses csészékbe a maradék kenyérből tépkedtem, megszórtam paprika- és uborkakockákkal és arra mertem a hideg levest. Isteni.   

2008. júl. 1. 22:14 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: fokhagyma, kenyér szikkadt, olívaolaj, paprika, paradicsom, uborka, vörösborecet, vöröshagyma

Barátkozás a karfiollal

Házasságkötésünket követően férjem ellátott a hozzávaló gasztronómiai útmutatóval, azaz rögzítettük, melyek azok az ételek, amiket semmi szín alatt nem hajlandó fogyasztani, tehát főzésükre ne is gondoljak. Tiltólistára került többek között a cékla, az uborka (főleg az ecetes), a sóska és sajnos a karfiol is. Aztán közös receptkísérletezéseink nyomán engedékenyebb lett, sokkal nyitottabb és legnagyobb meglepődésemre a hétvégén engedélyezte, hogy vegyek egy fej karfiolt. Ehhez a merészséghez persze nagyban hozzájárult, hogy kedvenc német sztárszakácsunk, Tim Mälzer legújabb receptgyűjteményében egy ígéretesnek tűnő karfiolsalátára bukkantam.

Vettem hát egy nagyobbacska karfiolt, a feléből készült a saláta, a másik feléből pedig egy Lévai Anikó-féle diós karfiolkrémlevest próbáltam ki. A saláta nagy siker lett, felvettem a repertoárba, a leves nem lett az igazi. Nem volt nagy baj vele, de nem lett átütő, kis adagokban próbáltam tovább fűszerezni, curryvel meg római köménnyel, de akkor meg csak a jól ismert fűszerek domináltak. A karfiol tulajdonképpen egy semleges ízű zöldség, olyan levesalap, mint a vöröslencse, önmagában nem mutat sokat, és a diótól sem lett sokkal karakteresebb. Így azt a receptet nem közlöm, csak a Mälzer-féle karfiolsalit.

Karfiolsaláta olívával, szárított paradicsommal és koktélrákkal

Hozzávalók:

5 dkg (4-5 db) olajban eltett szárított paradicsom

4 dkg kapribogyó (nálam kimaradt)

5 dkg magozott zöld olívabogyó

2 ek. vörösborecet

4 ek. olívaolaj

1 marék snidling

125 g fagyasztott koktélrák

2 marék apróra vágott saláta vagy salátamix

1 kisebb karfiol

só, őrölt bors

A szárított paradicsomokat lecsöpögtetjük, az olajat egy tálkában felfogjuk. Felaprítjuk az olívabogyókkal és a kapribogyókkal együtt és egy kis tálba tesszük. Egy másik tálkában kikeverjük az ecetet az olívaolajjal és a paradicsom olajával, és a paradicsomos egyvelegre öntjük és összeforgatjuk.

A karfiolt megtisztítjuk, amennyire lehet, kivágjuk a torzsáját és a karfiolfejre merőlegesen kb. fél centis szeletekre vágjuk. Az így kapott szeletekből is kivágjuk a kemény részeket és forrásban lévő sós vízben kb. 8 percig főzzük. Utána leszűrjük és hideg víz alá tartjuk, így ropogós marad. Szűrőbe téve lecsöpögtetjük.

A koktélrákokat felengedjük, majd lobogó sós vízbe dobjuk, 1-2 perc után kivesszük, lecsöpögtetjük. Egy teflon serpenyőben kevés olajat melegítünk, rázuttyintjuk a rákokat és aranybarnára pirítjuk őket.

Egy szép nagy tálon/tányéron elrendezzük a salátamixet (Eisberg-féle zacskós mixet használtam), rárakosgatjuk a karfiolszeleteket, megöntözzük a paradicsomos-olívás öntettel, sózzuk, borsozzuk, kicsit összeforgatjuk, majd a finomra vágott snidlinggel és a koktélrákokkal meghintjük. Langyosan tálaljuk, de kihűlés után is finom. 
 

Megjegyzés: nem vagyok egy nagy koktélrák- felvásárló, most invesztáltam bele először. Szerintem ki lehet próbálni helyette a pirított húsos szalonnakockákat is. 

Update: Kipróbáltam pirított szalonnakockákkal is, úgy is nagyon finom!

2007. máj. 2. 10:09 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Saláta
Címkék: kapribogyó, karfiol, koktélrák, olívabogyó, salátamix, snidling, szárított paradicsom, vörösborecet