
Tavaly felfedeztem magamnak a sós hideg leveseket és azóta direkt vadászom a jó recepteket ebben a témában. Egy régebbi svájci receptmagazint lapozgatva bukkantam rá erre. Kicsit egyszerűsítettem az eredetit, a rucolát (5 dkg) kihagytam belőle és nem tálaltam mellé snidlinges crostinit (viszont tettem bele fokhagymát). Egyszerű pirítóssal ettük, de így is nagyon üdítő volt. A színét meg jobb ha már nem is említem.:)
Hozzávalók:
20 dkg zöldborsó
5 dl víz vagy zöldségalaplé
2 szál zöldhagyma
1 gerezd fokhagyma
1 ek. vaj
1-2 ek. olívaolaj
2 fürtös uborka
1,5 pohár natúr joghurt
fél tk. tengeri só
A vajat és az olívaolajat egy fazékban felhevítettem, rádobtam a felaprított fokhagymát és zöldhagymát (a zöldjét is). Mikor már megpárolódtak, ment bele a kifejtett zöldborsó és egy kevés víz (az 5 dl-ből), melyben az egészet puhára főztem, majd hagytam kihűlni.
Közben meghámoztam, kimagoztam és felkockáztam az uborkát és a kihűlt borsóhoz adtam, majd az egészet botmixerrel pürésítettem. Végül hozzáöntöttem a maradék vizet, a joghurtot és megsóztam. Behűtve tálaltam.
Forrás: Annemarie Wildeisen’s Kochen 2007/7/8. – módosítva
További hideg levesek a nyárra:
Gazpacho
Hideg uborkaleves almával
Perzsa joghurtleves
Tejfölös spenótkrémleves
Még mindig tart a hideg leves-mániám. A jól sikerült perzsa joghurtlevestől megmámorosodva a német blogokat böngésztem épp, mikor rátaláltam erre a joghurtos uborkalevesre. Az uborka-alma duó fogott meg benne: már a színük miatt is összeillenek, és felcsigázott a zöldség-gyümölcs párosítás lehetősége. Érdekes lett az eredmény, levesként is fogyasztható, de ásványvízzel vagy tejjel hígítva reggeli turmixnak is el tudom képzelni. Nekem ízlett, kellemesen pikáns volt, Patrik nem lett a rabja.:(
Az eredeti receptet módosítottam, az enyém egy óvatosabb verzió kevesebb almaecettel és kapor helyett szárított mentával.
Hozzávalók 2 személyre:
2 dl natúr joghurt
1 fürtös uborka
1 alma (nyári, savanykás)
1/2 tk. almaecet
2 ek. olívaolaj
pici só
1 tk. szárított menta
Az almát és az uborkát meghámoztam, kimagoztam és feldaraboltam. A joghurttal és a többi hozzávalóval egy keverőpohárba tettem és botmixerrel pürésítettem. Mehet bele levesbetétnek aprított uborka (akkor 1-gyel több kell), mi csak üresen ettük.
Megosztás
Nemrég apukám mesélte, hogy egy étteremben evett gazpachót, és bár nem volt rossz, kíváncsi lenne, milyen igazán jól elkészítve. Ezzel a fülembe is ültette a bogarat, szeretem az ilyen kihívásokat. Elkezdtem hát nézegetni a különböző receptváltozatokat, amikből van bőven persze. Végül a Kulinária - Európai konyhaművészet című kiadvány receptje mellett döntöttem. Az íze szerintem isteni, ránézésre viszont rögtön látszik, hogy elég sápadtka, azaz mehetett volna akár kétszer ennyi paradicsom is bele. Nekem nem volt hiányérzetem, de akit zavar a szín, duplázzon nyugodtan. Apukámnak is ízlett, konstatálta, hogy az éttermi konzerv paradicsomból volt. Az enyém egyébként masszívan fokhagymás lett, mert 3 kövér fokhagymagerezdet tettem bele, legközelebb mértéktartóbb leszek.
Hozzávalók 2 személyre:
4 szelet szikkadt fehér kenyér
3 kisebb gerezd fokhagyma
só
4 ek. olívaolaj
50 dkg paradicsom
2 zöld paprika
1 kígyóuborka
1 kisebb vöröshagyma
1 ek. vörösborecet
4 dl víz
A fokhagymákat megpucoltam, felaprítottam és a kőmozsaramban egy nagy csipet tengeri sóval összetörtem. Áttettem egy nagyobb tálba és rámorzsoltam két szelet kenyeret a héja nélkül. Meglocsoltam 4 ek. olívaolajjal és botmixerrel pürésítettem, majd kb. fél órán át állni hagytam.
Közben a zöldségeket készítettem elő: a paradicsomokat félbevágtam és kikapartam a magjukat (arra nem lesz szükség). Az egyik zöldpaprikát és az uborka egy harmadát felkockáztam és félretettem levesbetétnek. A másik paprikát és a maradék ubit pedig a kimagozott paradicsommal együtt turmixoltam a fokhagymás kenyérmasszát is hozzáadva. Az egészet átpasszíroztam egy nagy szűrőn, vörösborecettel ízesítettem és felöntöttem 4 dl vízzel, majd min. 1 órára betettem a hűtőbe.
Tálaláskor a leveses csészékbe a maradék kenyérből tépkedtem, megszórtam paprika- és uborkakockákkal és arra mertem a hideg levest. Isteni.
Megosztás
Chilii izgalmas kiírása alaposan elgondolkodtatott és rengeteg emléket hozott felszínre. Ahogy végig(v)ettem magamban a nyaralások ízélményeit , rá kellett jönnöm, hogy a legmélyebb benyomást sokszor a legegyszerűbb ételek teszik, mert akkor, ott, az adott körülmények között valamitől felejthetetlenné válnak. Így maradt meg bennem örökre annak a kakaós palacsintának az íze, amit kb. 9 évesen egy siófoki táborozás alkalmával ettem egy eldugott kis büfében, ahova tilos volt kiszöknünk. Életem legjobb palacsintája volt. De palacsintával mégsem indulhatok, így tovább kutattam emlékezetemben, és végül egy másik balatoni emlék mellett döntöttem.
Néhány évvel ezelőtt hajóval átmentünk Badacsonyba és beültünk hűsölni Szeremley Huba Szent Orbán Pincészetének lugasába. Ott rendeltem ezt az egyszerű, de nagyon friss salátát, és szemelt rizlinget iszogattam hozzá. A rizling azóta is nagy kedvenc, a salátát pedig erre az alkalomra rekonstruáltam, szerintem érdemes volt.
Kecskesajtos uborkasaláta
Hozzávalók:
1 csomag salátamix
kígyóuborka
fokhagymás kecskesajt
olívaolaj
balzsamecet
frissen őrölt fekete bors
pirított barnakenyér
Az uborkát meghámozzuk, magját kivágjuk, húsát apró kockákra vágjuk. A sajtot egyszerűen felkockázzuk. A salátamixszel megágyazunk egy nagy tálon, a sajt- és uborkakockákat vegyesen rászórjuk, meglocsoljuk olívaolajjal és balzsamecettel és borsot tekerünk rá.
A fotó kedvéért a sajt egy részét kivájt uborkakarikákba töltöttem, de sietős hétköznap nem bíbelődnék vele.
Pirítós kenyérrel és fehérborral kínáljuk.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.






Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010