2. vendégposzt: Teknősbékás Fekete-erdő keksz

Kicsi Vú megkért, hogy blogszülinapja alkalmából vendégposztoljak nála, amire nagy örömmel vállalkoztam, majd hamar jött a hosszas fejtörés, hogy "de mit?". Stílusosan valami szecsuáni borsosat kellett volna, mert ez az ő hagyatéka az én konyhámban - tőle kaptam az első csomagot, ami szerelmet gerjesztett első látásra :) és hosszútávú használatot. De kicsi Vú mellé az ember nem nagy darab húsokat képzel el, amik szecsuáni borsban hemperegve, közepesen átsülve elterülnek a tányéron, hogy nesze, aranyos, hepibörzdéj :). Nem, ide valami kis édesség kell, és valami kedves, olyasmi, amitől mosolyog, nem egy brutál krémes torta. Bár azt hiszem, ezt is hívhatnánk dekonstruált Fekete-erdő tortának :), az kellőképp proccos lenne, de a teknősbékás Fekete-erdő keksz talán találóbb.

Hozzávalók:

A kekszekhez:
26 dkg liszt
3 dkg holland kakaópor
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg porcukor
1 tojásfehérje
2 csipet só

A teknősbékákhoz:
2 dl meggybefőttlé
meggybefőtt
2 nagy csipet agar-agar

2,5 dl tejszín


Hommage à kicsi Vú megoldással az alap - a kakaós sablé Viennois - tőle származik, és a "bevált recepteken" ne változtassunk. Úgyhogy a lisztet és a kakaót összeszitáltam, a vajat a porcukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a tojásfehérjét, a sót, és fokozatosan a kakaós kekszet. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a kézimixer és a 3 év alatti társalkotó még mérsékelten kompatibilisek egymással, de legalább a konyha felmosását is sorra keríthetjük... A keveréket 1 órára a hűtőbe tettem, majd folpackba csomagolva kb. 6 cm átmérőjű rudat formáztam belőle. Még két óra a hűtőben, majd felszeleteltem kb. centis vastag karikákra. Hogy kicsi Vú miként hozott ki ebből a mennyiségből 40 darabot, az számomra a konyhaművészet nagy rejtélyeinek egyike, én megfeszülve is csak 14-et abszolváltam. 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt sütőlapon 15 percig sütöttem őket (kicsit megdagadnak, hagyjunk köztük távot), majd rácson hagytam kihűlni.

Amíg sülnek a kekszek, jöhetnek a teknősbékák. A meggybefőtt levéhez hozzászórom az agar-agart (agar-agarat?), majd felforralom. Mindegyik teknősbékaformába merek egy nagyon picit belőle, majd beleteszek a páncéljába egy-egy szem meggybefőttet, és a forma tetejéig merem rá a maradék meggylevet. Ha kihűlt, mehet egy kicsit a hűtőbe.

A tejszínhabot felverem, és ha a keksz teljesen kihűlt, jöhet az összeállítás: mindegyikre nyomok egy habrózsát és teszek mellé egy teknősbékát :). Igazából nem gondoltam át alaposabban a dizájnt, így utólag megideologizálva mondjuk kakaótengeren tejszínhab-sziget felé úszik az állat :), és közben a Happy Birthday-t dúdolja à la Marilyn :), de a háromféle állag és íz miatt ideológia nélkül is finom. Remélem, Vúnak is tetszik. Boldog blogszülinapot!




Kicsi Vú receptje alapján.

2011. jan. 22. 7:30 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz
Címkék: agar agar, kakaópor, keksz, meggy, tejszín, tojásfehérje

Bethmännchen, a frankfurti sütigolyó

Épp egy hete, hogy debütáltam a Bloggerkonyhában, mégpedig egyik kedvenc témámmal: adventi aprósüteményekkel. Olyan recepteket kerestem, melyek gyorsan, egyszerűen elkészíthetők, mégis látványosak és ízükben, külsejükben különböznek egymástól, hogy minél tarkább legyen az adventi sütistál.
Jól sikerült kis este volt, jól éreztem magam, a résztvevők mind barátságosak és kedvesek voltak, például személyesen is megismerhettem egy régi olvasómat, Lobót. Egy pici malőr azért becsúszott, a Betmännchen nevű frankfurti karácsonyi süti nem akart engedelmeskedni. Ez a kis sütigolyó tradicionálisan marcipánból, porcukorból, kevés lisztből készül és három szem mandula díszíti az oldalát, a legenda szerint a süti névadójának, Bethmann bankárnak a három fiára való tisztelettel. Kisülés után aztán kap egy rózsavizes glazúrt, amit én narancsvirágvizessel helyettesítettem, mert annak picit kevésbé parfümös az illata, én legalábbis jobban szeretem.

Otthon hiba nélkül zajlott a tesztsütés, behűteni sem kellett a tésztát, míg élesben a tanfolyamon úgy ragadt a kézre, hogy késsel kellett lekaparni. Kis behűtést követően aztán formázhatóvá vált, de sülés közben menthetetlenül elterült az összes. Az eredmény egy ragacsos, de finom puszedliszerűség. A rejtély megoldását aztán a kukából kiszedett marcipános zacsi adta: az anyagbeszerző véletlenül bevonó marcipánt vett sütő helyett.:)

A sütiről még annyit, hogy nagyon marcipános, elég édes, szinte bonbonszerű, nem az a fajta, amiből fél tepsivel leküld az ember egyszerre. Szép csomagolásban tetszetős ajándék lehet belőle például kollégáknak, barátoknak.




Hozzávalók 20 kis golyóhoz:

20 dkg marcipánmassza (sütőmarcipán, nem bevonó!)
4 dkg porcukor
1 tojásfehérje
3 dkg liszt
pici só
5 dkg darált hámozott mandula
5 dkg hámozott egész mandula

A kenéshez:

3 ek. cukor
3 ek. narancsvirágvíz

A marcipánt a porcukorral, a tojásfehérjével, a liszttel, a sóval és az őrölt mandulával sima tésztává gyúrjuk. Az egész mandulákat hosszában egy éles kis késsel elfelezzük.

A sütőt előmelegítjük 160 fokra, egy tepsit kibélelünk sütőpapírral.

A tésztából kis golyókat formázunk, mindegyik golyó oldalába hosszában belenyomunk 3 mandulát (szimmetrikusan elosztva), majd a tepsire sorakoztatjuk őket.
Kb. 15 perc alatt megsütjük.

Közben a narancsvirágvizet a cukorral habzásig felfőzzük és ezzel a sziruppal kenjük be a kisült Bethmänncheneket, majd hagyjuk őket megszáradni.

2010. dec. 2. 11:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz, Gasztroajándék, Karácsonyi
Címkék: keksz, mandula, marcipánmassza, narancsvirágvíz, német recept, tojásfehérje

Darafelfújt karamellöntettel (dulce de lechével)

Patrik lassan teljesen átveszi az irányítást a konyhában.:) Ennek több oka is van, az egyik, hogy amikor hétvégén valamiért nem vagyok otthon, Pannival együtt főznek maguknak. Emellett a másik indítékot most a Metropol Konyha rovatában Marton Levente egyik receptje adta, nevezetesen a grízpuding karamellöntettel. Annyit változtattunk a recepten, hogy az eredetileg nyers tojást tartalmazó pudingot sütőbe tettük és kisütöttük – így felfújt lett belőle.
A dulce de leche ezen variációja mártás sűrűségű, azaz kicsit hígabb a megszokottnál. Cukor viszont van benne rendesen. Miután a felfújt elfogyott, palacsintába töltve ettük, úgy is nagyon finom. A többi a hűtőben várja a további felhasználási lehetőségeket.

Marton Levente receptjeivel újabban nem csak a pénteki Metropolban találkozhatunk, hanem kéthetente a Nők Lapja hasábjain is. Tavaly pedig megjelent első szakácskönyve is, amiről ajánlót a Gasztrotippen olvashattok.

Hozzávalók a darafelfújthoz:

10 dkg búzadara
5 dl tej
csipet só
3 dkg vaj
1 tojássárgája
2 tojásfehérje
7 dkg porcukor
2,5 ek. mandulalapocska vagy durvára darált hámozott mandula

A tejet a csipet sóval és a vajjal felforraljuk, majd hozzáadjuk a grízt, és állandó kevergetés mellett krémesre főzzük (kb. 5 perc). Levesszük a gázról, kicsit hűlni hagyjuk.

A fehérjéket félig felverjük, majd hozzáadjuk a porcukrot és kemény habbá verjük. A fehérjehabot beleforgatjuk a meleg tejbegrízbe a tojássárgájával és a mandulával együtt. Végül kivajazott pudingformákba vagy szilikonformába öntjük és előmelegített sütőben 160 fokon kb. 12 percig sütjük (a sütési idő a forma méretétől függ). Miután kihűlt, kiborítjuk a formából.

Hozzávalók a karamellöntethez (kb. 1 literhez):

1 l zsíros (3,6%) tej
2 dl tejszín
50 dkg nádcukor
csipet só

Az összes hozzávalót egy vastag aljú lábasba tesszük és kezdetben lassú tűzön főzni kezdjük. Időnként megkeverjük, így főzzük egy órán át. Utána nagyobb lángon folytatjuk és gyakrabban kevergetjük, míg sűrűsödni, barnulni nem kezd (újabb egy óra). Két óra alatt készül el a folyós, barna karamellkrém.
Hűtőben csavaros üvegben hónapokig eltartható.

A mini szilikon kuglófforma megvásárolható a Gasztroshopban.

2010. okt. 25. 6:19 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Szósz, Férjem kedvére
Címkék: búzadara, dulce de leche, mandulalapocska, nádcukor, tej, tejszín, tojásfehérje

Epres-kókuszos süti

Lassan kipipálhatom az 1 tészta- 50 keksz című kis könyvet.:). Most kivételesen nem kekszet választottam belőle, hanem egy jó kis kókuszos-epres (eredetileg málnás) ízkombinációjú szeletelhető sütit. Ebben sem csalódtunk, úgyhogy a könyv kekszeseknek kötelező tananyag.:)

Hozzávalók egy kisebb tepsihez:

20 dkg liszt
7,5 dkg nádcukor
1/4 tk. só
1 tojás
10 dkg hideg vaj
kb. 20 dkg eper- vagy málnalekvár
0,5 dl citromlé
2 tojásfehérje
2 ek. porcukor
10 dkg kókuszreszelék

A lisztből, nádcukorból, sóból, tojásból és vajból gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk. Lisztezett deszkán vékony téglalappá nyújtjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 5 perc alatt elősütjük. Ezután megkenjük a lekvárral.
A citromlevet a fehérjéket és a porcukrot robotgéppel habbá verjük, majd beleforgatjuk a kókuszreszeléket és elosztjuk a lekvárrétegen. Visszatesszük a sütőbe és kb. 10 perc alatt aranybarnára sütjük.
Hagyjuk kihűlni, majd tálalás előtt falatnyi kockákra vágjuk.

Forrás: 1 tészta- 50 keksz

2009. jan. 26. 22:05 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: citromlé, eperlekvár, kókusz, málnalekvár, nádcukor, tojásfehérje, vaj

Vaníliás sablé Viennois

Kicsit hanyagolom a blogot mostanában, megint utolért az alkotói válság, de egy jó kekszre azért még ilyenkor is kapható vagyok. A vaníliasodóból kimaradt tojásfehérjét használtam fel ehhez a könnyű kekszhez, melynek kakaós változata már bizonyított, így most sem kellett félnem.
Nem átnevelőkeksz, aki nem kekszes fajta, azt nem fogja levenni a lábáról (lsd. férjem), de a keksz nagy barátai elégedettek lesznek vele.

Hozzávalók:

19 dkg szobahőmérsékletű vaj
7,5 dkg házi vaníliás porcukor
1 csipet só
1 tojásfehérje
22,5 dkg átszitált liszt

A vajat robotgéppel habosra keverjük. Hozzáadjuk a porcukrot, a sót és a tojásfehérjét, 1 percig keverjük, majd fokozatosan adagoljuk bele a lisztet. Ekkor már a legkisebb fokozaton járatjuk a gépet. Az így kapott tésztát csőrös nyomózsákba kanalazzuk és tetszőleges formájú kekszeket nyomunk vele egy sütőpapírral bélelt tepsire. Előmelegített sütőben 180 fokon 12-15 percig sütjük.

Forrás: Szakácsok könyve

2008. dec. 15. 15:55 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz
Címkék: keksz, liszt, porcukor, tojásfehérje, vaj

Kakaós sablé Viennois

Kezdenem kellett valamit egy tojásfehérjével, s bár az ismert tévészakács módszere is nagyon szofisztikált, mégis inkább úgy döntöttem, hogy kipróbálom a többek által istenített sablé Viennois kakaós változatát a Szakácsok könyvéből. Ízbolygó már kinevezte álomkeksznek és nagyon egyet kell vele értenem, ilyen könnyű, omlós, egyben ropogós keksz nincs is.

 

Hozzávalók 40 darabhoz:

26 dkg liszt
3 dkg cukrozatlan kakaópor
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg porcukor
1 nagy tojásfehérje
2 csipet só

A lisztet és a kakaót egy tálba szitáljuk. A vajat a porcukorral robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a fehérjét és a sót is. 1 percig keverjük, majd fokozatosan mehet bele a kakaós liszt is. Ekkor már ne keverjük sokáig, csak amíg homogén lesz. Folpackkal lefedve a hűtőbe tesszük. Kb. 1 óra múlva kivesszük, egy nagy folpackdarabon rudat formálunk belőle (kb. akkora átmérőjűt, amekkora kekszeket szeretnénk), betekerjük és megint behűtjük. Én egy éjszakát bent tartottam a hűtőben, másnap reggel kb. 1 cm-es korongokat vágtam le belőle és sütőpapírral borított tepsire rakosgattam őket. Hagyjunk némi távolságot köztük, mert megnőnek!
180 fokos sütőben, hagyományos módon kb. 15 perc alatt elkészültek.

Ajánlott irodalom a témához:

Ugyanez Fűszeresnél nyomózsákos verzióban.
Zsófinál tortaalapként is működött.
A vaníliás változat pedig Anánál, Ízbolygónál és Grenadine-nál tanulmányozható.

2008. ápr. 21. 10:00 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz
Címkék: kakaópor, keksz, kevert tészta, tojásfehérje, vaj

Fahéjas csillagok

Mint utóbb kiderült, Macitól függetlenül én is felfedeztem a német kollégák blogján az isteni Demel cukrászda-féle Zimtsterne receptet, csak én nem Chili és Ciabatta oldalán, hanem a Brot und Rosen-en. Mindenesetre én is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a receptről, nagyon jól kezelhető a tészta és a mázzal kenegetés engem igazi flow élményhez juttatott. Szívből ajánlom minden tépázott idegzetű delikvensnek: a tojáshab precíziós felvitele garantált kikapcsolódást ígér.

A recepten annyit változtattam, hogy mandula helyett diót tettem bele, és csak fél adagot sütöttem ki elsőre, amiből 38 darab kis csillag született.

Hozzávalók:

50 dkg dió ledarálva

30 dkg porcukor

2 tk. méz

2 tk. fahéj

2 tojásfehérje

A mázhoz:

1 tojásfehérje

10 dkg porcukor

A diót összekevertem a porcukorral, a mézzel és a fahéjjal. Hozzáadtam a két fehérjét (nem kell felverni előtte) és kézzel összegyúrtam a tésztát. Utána két réteg folpack közé téve kb. fél cm vastagra kinyújtottam, majd 5 cm átmérőjű kis csillagformákkal kiszaggattam. Így a nyújtáshoz egáltalán nem kellett plusz porcukor. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket.

A mázhoz a tojásfehérjéből és a porcukorból robotgéppel sűrű, fehér, szirupos habot vertem, majd egy szilikon kenőecset segítségével bekentem vele a csillagok tetejét.

A sütőt előmelegítettem 150 fokra és hagyományos üzemmódban sütöttem a sütit 10-15 percig. A máz megszilárdult, de még nem pirult meg (fehérnek kell maradnia). Hagytam kihűlni, közben nem bántottam őket, mert melegen sérülékenyek.

Fémdobozba, szalvétarétegek közé sorakoztak. Napról-napra intenzívebb fahéjaromájuk van és isteni puhák.

2007. dec. 21. 21:50 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz, Gasztroajándék, Karácsonyi
Címkék: dió, fahéj, keksz, méz, tojásfehérje

Fehérjefaló sajtlepények

Az ádáz tojásfehérje-pusztítás keretében kipróbáltam Nemisbéka sajtlepénykéit is. Ő ugyan brokkolikrémmel és piros pestóval körítette, én azonban hagyományosra vettem a figurát és beértem egy visszafogott lángosimitációval. Az eredmény a szerencsés kiválasztott hímegyedek körében nagy sikert aratott.

Hozzávalók:

1 tojás

6 tojásfehérje

4 ek. zsemlemorzsa

10 dkg reszelt házi sajt (eredetileg grana padano)

10 dkg reszelt trappista

só

fehérbors

fokhagymapor (én kihagytam, mert nem szeretem, helyette reszelt foki játszott)

olaj

A tetejére: fokhagymás tejföl, reszelt sajt

A tojást felverjük, hozzáadjuk a zsemlemorzsát és a fűszereket. Felverjük keményre a fehérjéket és a sajtokkal váltakozva óvatosan a tojásos masszához keverjük. Olajat hevítünk egy serpenyőben és a egy-egy adag masszából lepényt formázunk, majd mindkét oldalát aranybarnára sütjük.

Megjegyzés: a massza elég lágy, de mégsem javaslom a zsemlemorzsa mennyiségének növelését, mert akkor dominálni fog az íze. A sajtokból érdemes karakteres ízűeket választani, nekem ezek voltak otthon.

2007. jún. 10. 21:35 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Sós falat
Címkék: fehérbors, fokhagyma, sajt, tejföl, tojásfehérje, zsemlemorzsa