Szilvás cobbler

Ha valaki a ritka posztok láttán arra a következtetésre jut, hogy mostanában nem nagyon eszem, nem jár messze az igazságtól. Az ősz beköszöntével az is kiderül, hogy ez a szokásos nyári, konyhai apátiám volt csak, vagy súlyosabb a helyzet. Az őszt egyébként szeretem, jólesik megint tartalmas, meleg ételeket főzni. Első őszi próbálkozásom ez a cobbler, ami tésztájában nem a klasszikus morzsolható cobblertészta, inkább a tejes pite állagához hasonlít, mindenesetre nagyon finom. Ja és a kedvéért még egy szép kerámia sütőformát is beszereztem az Ikeából, hogy jól tudjam fotózni. És ha már ott jártam, a kekszkiszúró-gyűjteményemet is gyarapítottam néhány állatkával (rénszarvas, mókus, süni és társai).

Hozzávalók:

50 dkg szilva
2 tojás
6 dkg cukor
3 dkg liszt
3 dkg étkezési keményítő
1 csapott tk. sütőpor
csipet só
6 ek. tejszín
6 ek. olaj

kevés vaj a tepsi kikenéséhez

A szilvákat megmostam, kimagoztam. Egy szép kerámiaformát kivajaztam és szorosan egymás mellé leraktam bele a szilvákat a vágott felükkel felfelé.

A lisztet, a keményítőt, a sót és a sütőport egy tálba szitáltam. A tojásokat a cukorral robotgéppel 4-5 perc alatt habosra kevertem, majd több részletben belekanalaztam a lisztet, majd az olajat és a tejszínt.
Az így kapott tésztával nyakon öntöttem a szilvákat, majd előmelegített sütőben légkeveréssel 150 fokon kb. 50 perc alatt megsütöttem (tűpróba). (Ha nagyon pirulna, takarjuk le sütőpapírral)

Porcukorral megszórva melegen vagy langyosan tálalhatjuk. Magában is nagyon finom, vaníliafagyival még ütősebb.

Forrás: Lecker 2008/9.

Currys-tejszínes sárgarépa

Ha akarom, főzelék, ha akarom, köret. A hozzáadott folyadék mennyisége dönti el - mindkettőnek finom. Lelke a friss, zsenge sárgarépa és a currypor. Most nem bonyolítottam, semmi Madras vagy Kashmir, egyszerű mezei Kotányi currypor ment bele, aminek az ízét annyira szeretem. Most már tudom, hogy nem csak túróval , tojással és kukoricával finom, hanem répával is.
A recept kicsit hányaveti, mert érzésre ment bele minden, de nagy hibát nem lehet véteni, a borsófőzelék mintájára ez is menni fog, csak itt most liszt helyett egy kis keményítő játszik.

 

A felkarikázott répát kevés olajon párolni kezdtem. Kevés tejjel felöntve kis lángon, fedő alatt puhára pároltam. Felöntöttem a maradék tejjel/tejszínnel (vagy a kettő keverékével) és hagytam felforrni. Néhány evőkanál hideg tejjel csomómentesre kevertem a keményítőt, és hozzáadtam a főzelékhez. Sóztam, curryztem, majd forrás után elzártam a gázt. (A keményítővel épp csak összeforraljuk.)

Háromhagymás sajtleves

A közértbe indulás előtt öt perccel, amikor még mindig azon tipródtam, mit főzzek ebédre, bevillant egy régi sajtleves receptje a Nők Lapjából. Felütöttem gyorsan a receptes mappámat és a levesek közül kikerestem az ominózus sajtosat. Testhez álló volt,  épp kornyadozott egy póré az erkélyen és volt két darab sajt is itthon. Ilyenkor mindig nagyon elégedett vagyok az ökonomikus háztartásvezetésemmel.:) A leves pedig tovább fokozta a komfortérzetemet, ugyanis isteni lett.:)

Hozzávalók:

1 kis fej vöröshagyma

1/2 póré

2 gerezd fokhagyma

2 ek. vaj vagy olívaolaj

1,5 ek. liszt

1 l víz

1,5 dl tejszín

só

őrölt fehérbors

1/2 dl száraz fehérbor vagy száraz fehér pezsgő

10 dkg kapuvári sajt (Cserpes-termék) lereszelve (eredetileg gouda)

5 dkg cheddar sajt lereszelve (eredetileg füstölt sajt)

A hagymákat megtisztítottam, apróra vágtam. Egy nagy fazékban felhevítettem a  vajat és megpároltam rajta a hagymákat. Megszórtam liszttel, kevergettem, majd 1 perc múlva felöntöttem a vízzel és a tejszínnel. Sóztam,  megszórtam őrölt fehérborssal, majd mérsékelt lángon félig lefedve kb. 10 percig főztem. Ekkor hozzákevertem a kétféle sajtot, hozzáöntöttem a bort és összeforraltam. Pirítóssal ettük.

Masala chai panna cotta

Nem, ez nem egy szitokszó.:) Ez a legújabb büszkeségem. Már régóta terveztem, hogy egyik kedvencemet, a korábban már posztolt indiai masala chai-t felhasználva alkotok desszerteket. Egész pontosan panna cottát és fagyit akartam ízesíteni vele, és tegnap hozzá is láttam. Az sem tartott vissza, hogy a kamrában csak egy főzőtejszínt találtam és házi tej sem volt itthon, csak UHT – gondoltam egy próbát mindenképp megér. Így is lett, szerintem és P. szerint is isteni volt. Aki nem ismeri a masala chai-t vagy a kardamom ízét, annak először lehet, hogy szokatlan lesz, de mindenképp érdemes kipróbálni. Én is egy óvatos próbaadaggal kezdtem, de holnapra már készül a megaadag.:)

 

2 dl tejszín (esetemben 20 %-os főzőtejszín)
2 dl 3,5 %-os tej (lehet UHT is)
pici só
kis darab gyömbér meghámozva, vékony szeletekre vágva
2 kis darabka fahéj
4 szem zöld kardamom behasítva
5 szem szegfűszeg
1 filter fekete tea
4 dkg házi vaníliás porcukor
1 ek. porzselatin

Egy kis lábasban kis lángon feltettem a tejet és a tejszínt a sóval és a fűszerekkel. Mikor már felforrt, belelógattam a teafiltert és tovább főztem, közben néha fakanállal megnyomogattam, hogy kioldódjon belőle a tea.

A porcukrot és a zselatint egy tálkában összekevertem és a tejes folyadékból egy keveset kiszedve addig kevertem, míg feloldódott. Ekkor a tejhez adtam, jól elkevertem és addig főztem, míg homogén nem lett. Ekkor szűrőn keresztül kis tálkákba öntöttem és miután kihűlt, folpackkal letakarva hűtőbe tettem.  Ekkor még teljesen folyós, de türelmesnek kell lenni, órák múlva megdermed.

Tálalás előtt a kerámiaformákat kis időre forró vízbe állítottam (nem sok sikerrel:)), majd egy késsel körbevágva tányérra borítottam.

Körtés pórétartlet

Mielőtt a GBT-re vitt kekszreceptet posztolnám, egy sós fogással igyekszem azt a látszatot kelteni, mintha nem csak süteményeken élnénk.:) Úgyhogy most egy gyors vacsora következik.
Mikor megláttam Cserke körtés póréfelfújtját, rögtön tudtam, hog cselekednem kell. A pórékattanásom ugye tart már egy ideje, a körtét is nagyon szeretem és a tartletformáimat pedig már nagyon ki szerettem volna próbálni. Úgyhogy csak leveles tésztát kellett vennem, minden más volt itthon. Minden kezdő vagy önbizalomhiányos háziasszonynak nagyon ajánlom a receptet: hihetetetlenül egyszerű, viszont nagyon látványos az eredmény. Engem például olyan elégedettség töltött el, mintha legalábbis Fenyő Ivánt mintáztam volna meg leveles tésztából.:) Ízre is nagyon bejött, a sós-gyümölcsös párosítástól óvakodók nyugodtan készíthetik körte nélkül, úgy is jó lesz. És készséggel elhiszem Cserkének, hogy kukoricával hasonlóan finom.

1 csomag leveles tészta
1 kisebb póré fehér része hosszában elfelezve, felaprítva
1 dl tejszín
10 dkg reszelt sajt (nálam trappista és cheddar keveréke)
1 tojás elhabarva
kevés rozmaring felaprítva
1 ek. vaj
só
őrölt fehérbors
őrölt szerecsendió
2 körte meghámozva, kimagozva, vékony szeletekre vágva (és citromlével meglocsolva barnulás ellen – ez nálam kimaradt)

A leveles tésztát kibontottam és akkora négyszögeket vágtam ki belőle, hogy a tartletformáimat ki tudjam velük bélelni. Kivajaztam a formákat és belenyomogattam a tésztát, a lelógó széleit levagdostam.

A vajon megpároltam a pórét. A tojást a tejszínnel, a sajttal és a fűszerekkel elkevertem, beleforgattam a pórét is. Az így kapott maszát egyenlően elosztottam a négy kis formában. A tetejére körteszeleteket tettem.
A kimaradt tésztába egy fél hámozott, magozott almát csomagoltam Cserke ötlete nyomán (szuper lett az eredmény).

200 fokon 20 percig sültek a tartletek.

Mogyoróvajas csokigolyók

Megint kedvet kaptam a golyókhoz Doctor Pepper aktivitását látva. Csak a kényszerű diétámat kellett kibekkelnem és első dolgom volt, hogy hozzálássak ehhez a jó kis recepthez. Épp kapóra jött az üveg alján árválkodó 4 dekányi mogyoróvaj elpusztításához. Hasonlóan a tiramisúgolyókhoz ez is nagyon finom lett, de tudni kell, hogy ez masszívabb darab, jóval édesebb.

Hozzávalók 30 darab falatnyi golyóhoz:

20 dkg tejcsoki
1,5 dl tejszín
4 dkg  mogyoróvaj (esetemben crunchy peanut butter)
fél narancs reszelt héja és 1-2 ek. leve
10 dkg darált háztartási keksz

A hempergetéshez: kókuszreszelék (vagy apróra vágott natúr földimogyoró)

A tejszínt egy kis lábasban felforrósítottam, beledobáltam a csokidarabokat és addig kevergettem, míg fel nem olvadt.

Utána belekevertem a többi hozzávalót is és hűtőbe tettem néhány órára.

A megkeményedett masszából kis golyókat formáztam és kókuszreszelékben meghempergettem őket.

Fakanál Recepttár 2008/2.

Mézeskalácsfűszeres sütőtökkrémleves

A piacon még épp sikerült az egyik árusnál sonkatököt vennem (több standnál nem is árulták), így kipróbálhattam egy újabb levesvariációt. Két bloggertárstól merítettem ihletet, majd  megalkottam egy saját verziót. A Rossmannban kaptam elfogadható áron kókuszchips-et, így az lett a levesbetét és a dekoráció (szerintem jó ropogtatni), a mézeskalácsfűszer meg a Dominosteine óta motoszkál tovább a fejemben, így evidens volt, hogy rakok bele. Finom lett, másnap főleg nagyon jólesett, a fahéjas mellett egy másik vállalható változat.

 

Hozzávalók:

80 dkg sütőtök
2 kisebb vagy 1 nagy vöröshagyma
kevés vaj
2 ek. méz
1 alma
1 narancs leve
kb. 1 l víz (amennyi ellepi)
1 dl tejszín
só
1-2 tk. mézeskalácsfűszer

A tetejére: kókuszchips

A hagymát megpucolom, felaprítom és a vajjal együtt egy fazékba dobom. Kis lángon, kevergetve üvegesre pirítom, vigyázva, hogy a vaj oda ne kapjon. Rácsorgatom a mézet, kicsit karamellizálom. A meghámozott, felkockázott sütőtököt hozzáadom, átforgatom, majd felöntöm kb. 1 l vízzel (amennyi ellepi). 

Forrás után megsózom, majd félig lefedve közepes lángon puhára főzöm. Közben az almát is hozzáadom megpucolva, kimagozva, szeletekre vágva. Mikor már puhák, leveszem a tűzről, kicsit hűlni hagyom, majd botmixerrel pürésítem. Hozzáöntöm a narancslevet és a tejszínt és kis lángon épp csak hagyom felforrni. A legvégén ízesítem a mézeskalácsfűszerrel. Tálaláskor megszórom a kókuszchips-szel.
 

Tavaszváró citromszószos tagliatelle

Már én is friss tavaszi ízekről álmodom, így amellett, hogy próbálom felélni a kamra tartalékait (lsd. kuszkuszprojekt), egyre inkább a saláták-tészták felé fordul a figyelmem. Ezért amikor kezembe vettem a TV Paprika februári számát, az olasz tésztaösszeállításukból rögtön a citromos metélten akadt meg a szemem. A receptet kicsit a hűtőmhöz igazítottam: ebbe is került póré, mint mindenbe mostanában, és mivel parmezánt nem kaptam, egy darab Ilmicivel helyettesítettem. Nagyon finom lett így is, a közeljövőben terítékre kerül újra, az biztos.

Hozzávalók:

25 dkg tagliatelle (széles metélt)
1 arasznyi póré apróra vágva
2-3 ek. olívaolaj
2 dl tejszín
2 citrom reszelt héja
2,5 citrom leve
8,5 dkg vaj
só

A tetejére:
10 dkg Ilmici sajt lereszelve (eredetlieg parmezán)
kis csokor petrezselyemzöld felaprítva

Kis lábasban felhevítettem az olívaolajat és rádobtam a felaprított pórét. Kevergetve üvegesre pirítottam, majd felöntöttem a tejszínnel. Felmelegítettem, majd hozzáadtam a citromhéjat és –levet, valamint a vajat. Megsóztam és amikor a vaj felolvadt, lehúztam a tűzről.

Közben a tésztát lobogó sós vízben al dentére főztem, leszűrtem és összeforgattam a forró szósszal. Reszelt sajttal és petrezselyemmel megszórva tálaltam.

Sült fokhagymás burgonyakrémleves

Próbálok tudatosan olyan zöldségeket is használni, amik egyébként valami miatt kiesnének a látómezőmből. A sütőtökleves is ilyen indíttatásból született, most pedig a pórét iktattam be az étrendünkbe. Eddig sem volt semmi bajunk vele, csak soha nem jutott eszembe, hogy póréból is főzhetnék valamit. Elsőként egy melengető krémleves képe villant be, aztán találtam is egy ellenállhatatlan sült fokhagymás változatot. Aki szereti a krumplipürét (van olyan ember, aki ennek a halmaznak nem eleme?:)) és a fokhagymát, az nem fog csalódni.
Csak azt sajnálom, hogy ekkor még nem bontottam fel az Ikeában vásárolt szárított vöröshagymagranulátumot, mert ha a krumplifőzelékre szórva isteni (márpedig ezt az empíria igazolta), akkor ehhez a leveshez is méltó díszítés lett volna. Na, majd legközelebb.

Hozzávalók:

1 nagy fej fokhagyma
2 szál póréhagyma
1 vöröshagyma
2 ek. olívaolaj
3 nagy burgonya, meghámozva, felkockázva
1 l víz
1 babérlevél
kb.1,5 dl tejszín
csipetnyi őrölt szerecsendió
fél ek. citromlé
só
frissen őrölt bors

A fokhagymát gerezdjeire bontom és héjastul egy tepsire szórom őket, majd előmelegített sütőben 170 fokon kb. 20 perc alatt puhára sütöm.

A hagymákat megtisztítom és felaprítom.Egy nagy fazékban  felhevítem az olajat, beleteszem a kétféle hagymát (a vöröset és a pórét) és fedő alatt, sűrűn kevergetve 3 perc alatt üvegesre párolom. Hozzáadom a felkockázott burgonyát, a héjából kinyomkodott sült fokhagymát és a babérlevelet. Megsózom, borsozom, majd felöntöm 1 liter vízzel. Felforralom, majd takaréklángon fedő alatt addig főzöm, míg a krumpli meg nem puhul.

A babérlevelet kihalászom, a levest kicsit hűlni hagyom, majd a sűrejét egy keverőtálba átszedve botmixerrel pürésítem. Felöntöm a főzőlével, visszaöntöm a fazékba, hozzáadom a tejszínt, majd megszórom őrölt szerecsendióval. Ha kell, mégegyszer megsózom. Kevés citromlével ízesítem, majd miután rottyant egyet, tálalom.

Megjegyzés: a leves másnapra kicsit besűrűsödik - ahogy a fotón is látható.:)

Forrás: A legjobb receptek sorozat Levesek kötete (Vince kiadó)

Fahéjas sütőtökkrémleves

Valami ismeretlen okból eddig bizalmatlan voltam a manapság egyébként trendi sütőtökkrémlevessel szemben. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy finom lehet.
Férjemék céges karácsonyi partiján aztán merészen megkóstoltam egy fahéjas változatot, és rögtön beleszerettem. Nem is vártam sokat a reprodukcióval, és ebben segítségemre volt Paul Gayler, akinek vegetáriánus szakácskönyvét lapozgatva amerikai vajdióleves fedőnév alatt (érdekes fordítói lelemény:-)) találtam is egy ízlésemnek megfelelő változatot, amit aztán kicsit alakítgattam.
A levesfőzés maga egyébként felér egy pszichoterápiával – a sütőtök (sonkatök) narancsos illata és gyönyörű narancssárga színe határozottan kedélyjavító ebben a zord télben.

Hozzávalók 4 személyre:

2 ek. olívaolaj
1 vöröshagyma apróra vágva
75 dkg sütötök (tisztán mérve, héja, magok nélkül)
4 cm-es gyömbérdarabka
1 tk. őrölt fahéj
kb. ½ tk. só
7 dl víz
2 dl tejszín
1 dl tej
2 ek. búzadara

A tököt megmostam, lehámoztam, kimagoztam és a húsát kis kockákra vágtam. A hagymát és a gyömbért is megtisztítottam, felaprítottam.

Egy nagy vastag aljú fazékban felhevítettem az olívaolajat és a hagymát üvegesre pároltam benne. Menet közben a gyömbért is hozzáadtam és gyakran kevergetve megpároltam őket. Utána hozzáadtam a tökkockákat és kb. 5 percig kevergetve pirítottam. Ekkor megszórtam fahéjjal , megsóztam, és felöntöttem a folyadékokkal, majd felforraltam. Utána kevergetés mellett beleszórtam a búzadarát is és kis lángon félig lefedve puhára főztem (kb. 30 perc).
A sűrűjét keverőtálba szedtem, botmixerrel pürésítettem, majd visszaöntöttem a fazékba, sóztam, fahéjaztam még, ízlés szerint és hagytam egyet rottyanni.
Tálaláskor tökmagolajpöttyökkel díszítettem. 

Paul Gayler receptje volt a kiindulási alap.

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak és bloggertársnak!