VKF 43.: Banános-mogyoróvajas fagyi

Reni abszolút aktuális fagyis versenykiírása többünkre nagyon inspirálóan hatott, így több mint egy éves látencia után térek most vissza a VKF mezőnyébe. Épp ideje volt elővennem a  fagyigépem – ez egyébként a család többi tagjára is élénkítőleg hatott - és elkészíteni benne az alábbi finomságot, mely maradék mogyoróvaj felhasználására is alkalmas (a mogyoróvaj mennyisége tetszés szerint növelhető – ezzel az aránnyal szerintem kellemes egyensúlyban marad a banán- és a mogyoróvajíz).



Hozzávalók:

2 ek. vaj
2 érett banán karikákra vágva
3 ek. nádcukor
2,5 dl tej
2 dl habtejszín
2 ek. crunchy mogyoróvaj
2 ek. kukoricaliszt
1/4 tk. só

A vajat egy serpenyőben felhevítjük, rádobjuk a banánkarikákat, megszórjuk a nádcukorral és kevergetve pár perc alatt puhulásig pirítjuk. Kicsit hagyjuk hűlni, majd botmixerrel pürésítjük a tejjel, a sóval és a mogyoróvajjal együtt. Az így kapott masszát egy kisebb lábasban feltesszük főni 1,5 dl tejszínnel együtt. Mikor felforrt, kikeverjük a maradék fél deci tejszínt a kukoricaliszttel és a banános elegyhez adagoljuk, majd folyamatosan kevergetve, kis lángon sűrűsödésig főzzük. Kihűtjük, hűtőbe tesszük, majd a már hideg masszát fagyigépbe öntjük és  a többit már elvégzi a gép.

2011. jún. 30. 19:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, VKF!, Fagyi
Címkék: banán, fagyi, kukoricaliszt, mogyoróvaj, tej, tejszín

Az anyós spenótja

Egész pontosan Bíró Lajos egyik ex-anyósának, Dédinek a receptje. „Életem első spenótja, 27 évesen, amit megettem” – mondja róla a séf. Én sem voltam eddig nagy spenótfőzelék-fan, de ez a kicsit darabosra hagyott, friss spenótból készült, tejszínnel selymesített változat engem is levett a lábamról. A Lajta-sajt mellett a spenótot is megvettem Bírótól.



Hozzávalók 5 főre:

1,5 kg friss spenót
8 dkg vaj
5 dkg liszt
2 gerezd fokhagyma lereszelve
2 dl tej
só ízlés szerint
frissen őrölt bors
80 ml tejszín
25 dkg burgonya

A friss spenótleveleket megtisztítjuk (szárukat, vastag erüket letépkedjük), majd több menetben alaposan megmossuk, lerázogatjuk őket. Forró vízbe dobjuk, egy-két perc múlva elzárjuk a gázt, leszűrjük, hagyjuk kihűlni és jól kinyomkodjuk belőle a maradék vizet. Egy késsel apróra vágjuk (turmixolni is lehet, ízlés kérdése, ki hogy szereti)
A krumplikat meghámozzuk, kis falatnyi kockákra vágjuk és sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük.

A vajon a lisztet és a fokhagymareszeléket zsemleszínűre pirítjuk (közben kevergetjük) és felöntjük a tejjel, majd jól kiforraljuk és rádobjuk a spenótot is. Sózzuk, borsozzuk, összerottyantjuk, a főzés végén tejszínnel gazdagítjuk. Végül belekeverjük a főtt krumplit is.

2011. márc. 11. 10:23 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Gyors vacsora, Zöldségétel, Babagasztro, Férjem kedvére
Címkék: bíró lajos, burgonya, fokhagyma, főzelék, spenót, tej, tejszín

Citromborsos afrikai harcsafilé tejszínes kelbimbóval

Új szelek fújnak a konyhámban, próbálunk átállni egy egészségesebb étkezésre. A húsevés eddig sem volt ránk jellemző, mégis hiányérzetem volt, hogy lenne még mit tökéletesíteni  a rendszeren. Első lépésként több zöldséget és halat szeretnék az étrendünkbe iktatni. Ez az első kísérlet, ami meglepően jól sikerült, a kelbimbóval is érdemes tovább kísérletezni. Ráadásul 20-30 perc alatt kész lett ez a könnyű ebéd/vacsora.
A kelbimbó ötletét Orangette blogjáról vettem.



Hozzávalók 2 személyre:

1 nagyobb afrikai harcsafilé (kb. 40 dkg)
citrombors, só
kevés olívaolaj

50 dkg kelbimbó
kevés olívaolaj
1 ek. vaj
só
2 tk. méz
2 dl tejszín
2 ek. citromlé
frissen őrölt bors
1-2 marék törökmogyoró szárazon megpirítva, felaprítva


A kelbimbók kemény szárrészét levágtam, a felső sötétebb leveleket lehúztam. Átöblítés után negyedekbe vágtam minden kis fejet és szárazra törölgettem őket.
Egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolajat és 1 ek. vajat felhevítettem, rádobtam a kelbimbót és közepes lángon, sűrűn kevergetve kb. 10 perc alatt megpirítottam, hogy itt-ott barnás színt kapjon. Közben megsóztam, a vége felé hozzáadtam a mézet.
Felöntöttem tejszínnel, megborsoztam és fedő alatt, kisebb lángon puhára pároltam. Végül citromlével ízesítettem és megszórtam pirított törökmogyoródarabokkal.

A halat megmostam, szárazra töröltem, bedörzsöltem sóval, citromborssal és kevés olívaolajon aranybarnára sütöttem (közepes láng, mindkét oldal 2-2 perc).

2011. márc. 4. 6:07 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Köret, Halacska, Férjem kedvére
Címkék: afrikai harcsa, citrom, citrombors, hal, kelbimbó, tejszín, törökmogyoró

2. vendégposzt: Teknősbékás Fekete-erdő keksz

Kicsi Vú megkért, hogy blogszülinapja alkalmából vendégposztoljak nála, amire nagy örömmel vállalkoztam, majd hamar jött a hosszas fejtörés, hogy "de mit?". Stílusosan valami szecsuáni borsosat kellett volna, mert ez az ő hagyatéka az én konyhámban - tőle kaptam az első csomagot, ami szerelmet gerjesztett első látásra :) és hosszútávú használatot. De kicsi Vú mellé az ember nem nagy darab húsokat képzel el, amik szecsuáni borsban hemperegve, közepesen átsülve elterülnek a tányéron, hogy nesze, aranyos, hepibörzdéj :). Nem, ide valami kis édesség kell, és valami kedves, olyasmi, amitől mosolyog, nem egy brutál krémes torta. Bár azt hiszem, ezt is hívhatnánk dekonstruált Fekete-erdő tortának :), az kellőképp proccos lenne, de a teknősbékás Fekete-erdő keksz talán találóbb.

Hozzávalók:

A kekszekhez:
26 dkg liszt
3 dkg holland kakaópor
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg porcukor
1 tojásfehérje
2 csipet só

A teknősbékákhoz:
2 dl meggybefőttlé
meggybefőtt
2 nagy csipet agar-agar

2,5 dl tejszín


Hommage à kicsi Vú megoldással az alap - a kakaós sablé Viennois - tőle származik, és a "bevált recepteken" ne változtassunk. Úgyhogy a lisztet és a kakaót összeszitáltam, a vajat a porcukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a tojásfehérjét, a sót, és fokozatosan a kakaós kekszet. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a kézimixer és a 3 év alatti társalkotó még mérsékelten kompatibilisek egymással, de legalább a konyha felmosását is sorra keríthetjük... A keveréket 1 órára a hűtőbe tettem, majd folpackba csomagolva kb. 6 cm átmérőjű rudat formáztam belőle. Még két óra a hűtőben, majd felszeleteltem kb. centis vastag karikákra. Hogy kicsi Vú miként hozott ki ebből a mennyiségből 40 darabot, az számomra a konyhaművészet nagy rejtélyeinek egyike, én megfeszülve is csak 14-et abszolváltam. 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt sütőlapon 15 percig sütöttem őket (kicsit megdagadnak, hagyjunk köztük távot), majd rácson hagytam kihűlni.

Amíg sülnek a kekszek, jöhetnek a teknősbékák. A meggybefőtt levéhez hozzászórom az agar-agart (agar-agarat?), majd felforralom. Mindegyik teknősbékaformába merek egy nagyon picit belőle, majd beleteszek a páncéljába egy-egy szem meggybefőttet, és a forma tetejéig merem rá a maradék meggylevet. Ha kihűlt, mehet egy kicsit a hűtőbe.

A tejszínhabot felverem, és ha a keksz teljesen kihűlt, jöhet az összeállítás: mindegyikre nyomok egy habrózsát és teszek mellé egy teknősbékát :). Igazából nem gondoltam át alaposabban a dizájnt, így utólag megideologizálva mondjuk kakaótengeren tejszínhab-sziget felé úszik az állat :), és közben a Happy Birthday-t dúdolja à la Marilyn :), de a háromféle állag és íz miatt ideológia nélkül is finom. Remélem, Vúnak is tetszik. Boldog blogszülinapot!




Kicsi Vú receptje alapján.

2011. jan. 22. 7:30 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz
Címkék: agar agar, kakaópor, keksz, meggy, tejszín, tojásfehérje

Újévi lencsekrémleves és fogadalmak

Nagy tervekkel nézek az új év elébe, több fogadalmat is kigondoltam a bloggal kapcsolatban. Először is miután gyűjtögető életmódom sok bosszúságot okoz (megromlott csokik, lejárt szavatosságú fűszerek formájában), így belátom, hogy a van-tól igenis kell félni. Ennek fényében a jövőben igyekszem felélni a kamrában felhalmozott készleteket és tudatosan azokból az alapanyagokból gazdálkodni. Másik mumusom a gasztromagazinok lakásban növekvő hegyei – ezen a téren önmérsékletre lesz szükség, hogy ne vegyek meg minden szép újságot – sokszor feleslegesen. Emiatt csatlakozom Doki Magazine Monday mozgalmához, azaz én is minden hétfőn vagy gasztromagazinból, vagy szakácskönyvből fogok főzni, hogy használjam is a felhalmozott tudást.
A harmadik általam elhanyagolt terület, amit fókuszba kívánok állítani, a hagyományos, magyar konyha – azaz tudatosan figyelni fogok arra, hogy ne csak számomra izgalmas, sokszor egzotikus recepteket próbáljak ki, hanem visszatérjek a gyökerekhez is, egyrészt takarékossági okokból (idő és pénz), másrészt, hogy Panni többször találkozzon számára ismerős ízekkel.
Ezek tehát a fogadalmaim, az anyagi jólétünket pedig az alábbi levessel alapoztuk meg újév napján Főzőmasina ötlete nyomán. Egy kis tárkonnyal turbóztam az ízeket (a füstölt sajt kimaradt), tapasztalataim szerint az jól harmonizál a lencsével.



Hozzávalók:

néhány ek. olívaolaj
1 fej vöröshagyma
25 dkg barna lencse
2 db babérlevél
7 dl víz
1 kk. só
kb. 4 tk. mustár (ízlés szerint)
1 gerezd fokhagyma
2 tk. szárított tárkony
2 dl tejszín

A lencsét egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk. Másnap megtisztítjuk és felaprítjuk a vöröshagymát és kevés olívaolajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a lecsöpögtetett lencsét, átforgatjuk, felöntjük 7 dl vízzel, beledobjuk a babérleveleket. Megsózzuk és kb. fél óra alatt puhára főzzük. Ekkor a tűzről levéve botmixerrel pürésítjük (én úgy csináltam, hogy maradjanak benne egész lencsék is levesbetét gyanánt). Felöntjük a tejszínnel, mustárral és tárkonnyal ízesítjük, belereszeljük a fokhagymát, majd készre főzzük. (Közben kóstolgatjuk, beállítjuk az ízeket.)
Sajtos kiflikarikákkal tálaljuk.

2011. jan. 3. 6:49 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Zöldségétel
Címkék: babérlevél, lencse, mustár, tárkony, tejszín, újévi étel, vöröshagyma

Sajtos kukorica-krémleves

Egy nagyon szimpatikus luxemburgi blogon találtam ezt a krémlevest. Egy-két apróságot változtattam rajta, egyrészt próbaként csak fél adagot főztem, másrészt a kukorica nagy részét pürésítettem és csak egy keveset hagytam meg levesbetétnek. Egy pici citromlé nekem kívánkozott bele, és a római kömény helyett el tudom képzelni curryvel is.
Egy tartalmas, laktató leves, mely fél óra alatt elkészül, így gyors vacsorának is ideális. Húsimádók csirkemellet is tehetnek bele (hasonlóan, mint Rachel Allen egy másik receptben), nekem nem hiányzott.



Hozzávalók 2-3 adaghoz:

½ ek. vaj
kevés olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
1 vékony gerezd fokhagyma
1 csapott tk. őrölt római kömény
kb. 8-9 dl zöldségalaplé (pl. DM-es biokockából)
1 burgonya
25 dkg (1 doboz) konzerv kukorica
1 ek. aprított petrezselyemzöld
6 dkg cheddar sajt (helyette lehet pl. gouda)
0,75 dl tejszín vagy tej (néhány löttyintés)
só (ízlés szerint)
frissen őrölt bors
pici citromlé (opcionális)

A hagymákat megtisztítottam és felaprítottam, a krumplit meghámoztam és felkockáztam.
A sajtot lereszeltem.

Egy kisebb fazékban felhevítettem a vajat és az olívaolajat és rádobtam a hagymákat, majd kb. 5 percig kis lángon üvegesre pároltam őket (közben sűrűn kevergettem).
Utána megszórtam a római köménnyel, picit kevergettem, majd felöntöttem a zöldségalaplével. Hagytam felforrni, majd beledobtam a krumplikockákat is. Mérsékelt lángon 10 percig főztem, majd hozzáadtam a kukorica 3/4 részét és további 10 percig főztem. Ekkor egy botmixerrel pürésítettem, utána belekevertem a petrezselymet és a maradék kukoricát. Így főztem kb. 5 percet, majd ment bele a sajt és a tej/tejszín is. Addig főztem, míg a sajt elolvadt benne, ekkor megkóstoltam, só nem kellett bele (az alaplé elég sós volt), borssal és pici citromlével ízesítettem.
Friss kenyérrel, bagettel laktató ebéd.

2010. okt. 28. 10:45 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Gyors vacsora, Zöldségétel
Címkék: burgonya, cheddar, kukorica, őrölt római kömény, petrezselyem, tejszín, vöröshagyma

Darafelfújt karamellöntettel (dulce de lechével)

Patrik lassan teljesen átveszi az irányítást a konyhában.:) Ennek több oka is van, az egyik, hogy amikor hétvégén valamiért nem vagyok otthon, Pannival együtt főznek maguknak. Emellett a másik indítékot most a Metropol Konyha rovatában Marton Levente egyik receptje adta, nevezetesen a grízpuding karamellöntettel. Annyit változtattunk a recepten, hogy az eredetileg nyers tojást tartalmazó pudingot sütőbe tettük és kisütöttük – így felfújt lett belőle.
A dulce de leche ezen variációja mártás sűrűségű, azaz kicsit hígabb a megszokottnál. Cukor viszont van benne rendesen. Miután a felfújt elfogyott, palacsintába töltve ettük, úgy is nagyon finom. A többi a hűtőben várja a további felhasználási lehetőségeket.

Marton Levente receptjeivel újabban nem csak a pénteki Metropolban találkozhatunk, hanem kéthetente a Nők Lapja hasábjain is. Tavaly pedig megjelent első szakácskönyve is, amiről ajánlót a Gasztrotippen olvashattok.

Hozzávalók a darafelfújthoz:

10 dkg búzadara
5 dl tej
csipet só
3 dkg vaj
1 tojássárgája
2 tojásfehérje
7 dkg porcukor
2,5 ek. mandulalapocska vagy durvára darált hámozott mandula

A tejet a csipet sóval és a vajjal felforraljuk, majd hozzáadjuk a grízt, és állandó kevergetés mellett krémesre főzzük (kb. 5 perc). Levesszük a gázról, kicsit hűlni hagyjuk.

A fehérjéket félig felverjük, majd hozzáadjuk a porcukrot és kemény habbá verjük. A fehérjehabot beleforgatjuk a meleg tejbegrízbe a tojássárgájával és a mandulával együtt. Végül kivajazott pudingformákba vagy szilikonformába öntjük és előmelegített sütőben 160 fokon kb. 12 percig sütjük (a sütési idő a forma méretétől függ). Miután kihűlt, kiborítjuk a formából.

Hozzávalók a karamellöntethez (kb. 1 literhez):

1 l zsíros (3,6%) tej
2 dl tejszín
50 dkg nádcukor
csipet só

Az összes hozzávalót egy vastag aljú lábasba tesszük és kezdetben lassú tűzön főzni kezdjük. Időnként megkeverjük, így főzzük egy órán át. Utána nagyobb lángon folytatjuk és gyakrabban kevergetjük, míg sűrűsödni, barnulni nem kezd (újabb egy óra). Két óra alatt készül el a folyós, barna karamellkrém.
Hűtőben csavaros üvegben hónapokig eltartható.

A mini szilikon kuglófforma megvásárolható a Gasztroshopban.

2010. okt. 25. 6:19 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Szósz, Férjem kedvére
Címkék: búzadara, dulce de leche, mandulalapocska, nádcukor, tej, tejszín, tojásfehérje

Tagliatelle Portobello

Régóta tartozom ezzel a poszttal Patriknak, egész pontosan a Blogkóstoló óta. Mert amíg én vígan kóstolgattam a bloggerek főztjét, ő Pannival itthon házi tésztát gyúrt és megfőzte hozzá a Don Pepéből ismert kedvencét: a Portobello mártást (most nem kacsahússal, hanem angolszalonnával). Az alkotást lázas kutatómunka előzte meg és Gránátalma receptjét ítéltük a legautentikusabbnak – ez volt a vezérfonal. Mire hazaértem, a szakács és kis kuktája is jól belakomázott és büszkén mutatták a mű maradékát.



Hozzávalók:

10 dkg angolszalonna
1 kisebb fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
2-2,5 dl főzőtejszín
60 dkg laskagomba
1 marék aszalt paradicsom csíkokra vágva
só
frissen őrölt bors
olívaolaj

25 dkg frissen készült tagliatelle
(a recept a Gasztrotippen olvasható – a tojásmentes durumlisztes verzió)

Az angolszalonnát apró kockákra vágjuk és egy serpenyőben kevés olívaolajon megpirítjuk, majd félretesszük. A hagymákat megtisztítjuk, apróra vágjuk. A laskának kivágjuk a kemény tönkrészét, a fennmaradó részt csíkokra vágjuk.
Egy nagy térfogatú serpenyőben/lábasban kevés olívaolajon megpirítjuk a hagymákat (a vöröshagymával kezdünk, mert a fokhagyma hamar megpirul), majd hozzáadjuk a gombát. Jól átforgatjuk, felöntjük a tejszínnel, sózzuk, borsozzuk és puhára főzzük. Végül hozzáadjuk a csíkokra vágott aszalt paradicsomokat is és az angolszalonnakockákat és összerottyantjuk.
Frissen kifőtt tésztával tálaljuk.

2010. szept. 24. 7:00 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta, Zöldségétel, Szósz, Férjem kedvére
Címkék: angolszalonna, laskagomba, szárított paradicsom, tagliatelle, tejszín

Tagliatelle tejszínes csirkemájjal

A hétvégén lekaptam a polcról a családi ereklyeként őrzött Nélkülözhetetlen Tésztakönyvet, melyet első szülinapi ajándékként kaptam Patriktól és megállapítottam, hogy gyakrabban kellene forgatnom, mert tele van egyszerű és könnyű receptekkel. Én pedig most nagyon rá vagyok kattanva a salátákra és a tésztákra, húsból csak keveset szeretnék a tányéromon látni. Ez a májas széles metélt éppen bevált könnyű vacsorának, egy palack fehérbort is muszáj volt kinyitni mellé.

Hozzávalók:

25 dkg tagliatelle
30 dkg csirkemáj
1 közepes fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2-2,5 dl tejszín
kevés olívaolaj
1 tk. sárga mustármag mozsárban összetörve
só, frissen őrölt bors
1 ek. felaprított metélőhagyma
reszelt parmezán a tetejére

A tésztát sós vízben al dentére (fogkeményre) főzzük. Közben elkészítjük egy serpenyőben a szószt.
A csirkemájat megmossuk, megtörölgetjük, a hártyáit kivágjuk és csíkokra vágjuk. A hagymákat apróra vágjuk.
Egy nagy serpenyőben felforrósítunk egy kevés olívaolajat, üvegesre pároljuk benne a hagymákat. Utána a májat is hozzáadjuk, kevergetve átsütjük.
Végül felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk a mozsárban megtört mustárt és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Hagyjuk felforrni, megszórjuk metélőhagymával és elzárjuk a gázt.

A forró mártást összeforgatjuk a tésztával és parmezánnal megszórva tálaljuk.

Kisebb módosítással a Nélkülözhetetlen Tésztakönyvből.
 

2010. márc. 17. 15:58 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta, Gyors vacsora, Férjem kedvére
Címkék: csirkemáj, mustármag, parmezán, snidling, tagliatelle, tejszín

Szilvás cobbler

Ha valaki a ritka posztok láttán arra a következtetésre jut, hogy mostanában nem nagyon eszem, nem jár messze az igazságtól. Az ősz beköszöntével az is kiderül, hogy ez a szokásos nyári, konyhai apátiám volt csak, vagy súlyosabb a helyzet. Az őszt egyébként szeretem, jólesik megint tartalmas, meleg ételeket főzni. Első őszi próbálkozásom ez a cobbler, ami tésztájában nem a klasszikus morzsolható cobblertészta, inkább a tejes pite állagához hasonlít, mindenesetre nagyon finom. Ja és a kedvéért még egy szép kerámia sütőformát is beszereztem az Ikeából, hogy jól tudjam fotózni. És ha már ott jártam, a kekszkiszúró-gyűjteményemet is gyarapítottam néhány állatkával (rénszarvas, mókus, süni és társai).

Hozzávalók:

50 dkg szilva
2 tojás
6 dkg cukor
3 dkg liszt
3 dkg étkezési keményítő
1 csapott tk. sütőpor
csipet só
6 ek. tejszín
6 ek. olaj

kevés vaj a tepsi kikenéséhez

A szilvákat megmostam, kimagoztam. Egy szép kerámiaformát kivajaztam és szorosan egymás mellé leraktam bele a szilvákat a vágott felükkel felfelé.

A lisztet, a keményítőt, a sót és a sütőport egy tálba szitáltam. A tojásokat a cukorral robotgéppel 4-5 perc alatt habosra kevertem, majd több részletben belekanalaztam a lisztet, majd az olajat és a tejszínt.
Az így kapott tésztával nyakon öntöttem a szilvákat, majd előmelegített sütőben légkeveréssel 150 fokon kb. 50 perc alatt megsütöttem (tűpróba). (Ha nagyon pirulna, takarjuk le sütőpapírral)

Porcukorral megszórva melegen vagy langyosan tálalhatjuk. Magában is nagyon finom, vaníliafagyival még ütősebb.

Forrás: Lecker 2008/9.

2009. szept. 8. 12:27 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert
Címkék: étkezési keményítő, sütőpor, szilva, tejszín, tojás