VKF XXXI.: Húsos calzone

Garffyka versenykiírása elevenembe talált, mert bár utálok ételt kidobálni, sajnos nem vagyok az ökonomikus háziasszonyok gyöngye. Sokkal egyszerűbb szelektíven gyűjteni a szemetet például (ebben egész jók vagyunk), mint a hűtőnél állandóan résen lenni és még időben megmenteni a romlás szélén álló maradékokat. Ráadásul nem szeretek több napig ugyanazt enni, és ezellen úgy védekezem, hogy elfeledkezem róla, mi van a hűtőben.
Viszont ami karácsonykor összegyűlik benne, arról nem lehet megfeleledkezni. Apósom olyan mennyiségű ételt szokott készíteni (persze főleg húst), aminek a hűtőben figyelő maradéka is tekintélyes. Na ebből a húskészletből valósítottam meg P. nagy vágyát: a calzonét. Egyszer már csináltam, akkor tonhallal és laposan, most csirkéből készült és ducibbra sikerült. Minden feltételnek így sem felel meg: tarkának nem nevezhető, de azért paradicsompürével igyekeztem némileg színesíteni.:)

Hozzávalók 4 kisebbhez:

1 ek. kristálycukor
2 tk. szárított élesztő
kb. 3 dl langyos víz
45 dkg átszitált liszt
1 csapott ek. só
3 ek. olívaolaj

1 dl langyos vízben elkevertem az élesztőt és a cukrot és felhabosítottam. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, hozzáadtam a sót, az olajat, az élesztős masszát és kb. 2 dl vizet (ha kell, még dagasztás közben pótolhatjuk), majd a robotgép dagasztókarjaival rugalmas tésztává gyúrtam. Miután szépen összeállt, elvált az edény falától, még kézzel is gyúrtam egy kicsit, majd gombócot formáltam belőle, a tetejét kereszt alakban bevágtam és megkentem olajjal. Letakarva 1-1,5 órát kelesztettem.
Mikor már szépen megkelt, még egyszer átgyúrtam, kinyomkodtam belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztottam.
A sütőt előmelegítettem 230 fokra (hagyományos mód).

A töltelékhez:
(a megadott mennyiségek hozzávetőlegesek)

2-3 darab szalonnába göngyölt sült csirkecombfilé (maradék)
kb.1 pohár tejföl
reszelt sajt
1 vöröshagyma apróra vágva
2 gerezd fohagyma
néhány tk. paradicsompüré
kevés só

Az apróra vágott hagymákat kevés olajon üvegesre pirítottam.
A sült húsokat egy éles késsel falatnyi darabokra vágtam és egy tálban összeforgattam a pirított hagymával és a többi hozzávalóval.

A tésztaadagokat lisztezett felületen egy-egy körré kinyújtottam, a széleiket üresen hagyva a köröket egyik felükön  megpakoltam a húsos töltelékkel, majd ráhajtottam az üresen hagyott tésztarészt és a szélét egy villával lenyomkodtam (lezártam). Kívülről megkentem olívaolajjal és kb. 20 perc alatt megsütöttem.

2010. jan. 24. 9:25 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Sós falat, VKF!
Címkék: fokhagyma, kelt tészta, paradicsompüré, sajt, sült hús, tejföl, vöröshagyma

Meggyes-mandulás rétes

Tegnap apósomat vártuk haza és valami finommal szerettem volna meglepni. Nem az a szembedicsérős típus:), úgyhogy nem sok támpontom volt az ízlését illetően. Elsőre a meggyes rétes ugrott be és később tanácsadóm is megerősített, hogy jó irányban tapogatózom.  

Rétest eddig csak egyszer készítettem, akkor is almás töltelékkel (az a kedvenc), de már akkor rácsodálkoztam, milyen egyszerű és gyors, viszont a befogadók hálásak érte. Gyors netes kereséssel rátaláltam Fűszerkert meggyesére, ahol megtetszett, hogy zsemlemorzsa helyett kekszmorzsát használ és darált mandulával fokozza a hatást.

Még Panni is kíváncsian méregette a kész sütit, majd lehántva róla a felső réteslapot azt kérdezte: „Mi ez? Szalvéta?” :)  

Hozzávalók 1 csomag réteslaphoz (4 rúdhoz):

olaj (a lapok közé)

tejföl (a tetejére)

1 kg meggy kimagozva, lecsöpögtetve

10 dkg darált mandula

10 dkg darált háztartási keksz

5 ek. cukor (ha savanykás a meggy, lehet kicsit több)

1 kk. őrölt fahéj

A lecsepegtetett meggyet összeforgattam a kekszmorzsával, a darált mandulával, a cukorral és a fahéjjal.

Egy tiszta konyharuhát benedvesítettem és kiterítettem a munkalapra. Ráborítottam 3 réteg réteslapot. Minden lapot megkentem egy kevés olajjal, a legfelsőt megszórtam egy kevés kekszmorzsával. A széleit is vékony sávban beolajoztam. Tettem a töltelékből egy sávban hosszabbik oldal mentén, majd a széleket behajtva a konyharuha segítségével feltekertem.

A tetejét megkentem tejföllel és sütőpapírral bélelt tepsire tettem.

Előmelegített sütőben 190 fokon kb. fél óra alatt pirosra sütöttem.

Forrás: Hargitai György: Házi tészták és sütemények

2009. jún. 26. 10:51 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Süti
Címkék: darált keksz, mandula, olaj, őrölt fahéj, tejföl

Zöldfűszermártás tojáshoz, újkrumplihoz

Nem számoltam még el vele, hogy mi lett a csokor turbolyával, amit Zsuzsától kaptam. A mártások kislexikonát felütve az alábbi zöldfűszermártás mellett döntöttem, mely tulajdonképpen a frankfurti Grüne Soβe-nak egy egyszerűsített változata. Míg a hesseniek hét fűszernövényből keverik ki híres mártásukat, addig én szerényen megelégedtem hárommal. Az eredmény így is nagyon jó lett, jól feldobott egy olyan egyszerű ételt is, mint a főtt tojás.

 

Hozzávalók:

1 kemény tojás
2 doboz tejföl
4 ek. majonéz
2 ek. csípős mustár
1 kk. méz
6-8 ek. ecetes uborkalé
1 ecetes uborka apróra vágva
1 kicsi vöröshagyma felaprítva
1 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ek. kapribogyó felaprítva
2 szardellafilé megmosva, felaprítva
1 nagyobb csokor finomra vágott zöldfűszer pl. turbolya, petrezselyem, snidling stb.

A főtt tojást megtisztítjuk, apróra vágjuk. A tejfölben elkeverjük a majonézt, a mézet, a mustárt, hozzáöntünk egy kevés uborkalevet. A finomra vágott uborkát, kapribogyót, hagymákat is a keverékhez adjuk, majd a szardellát és az aprított zöldfűszereket is belekeverjük. Végül sózzuk, borsozzuk és uborkalével hígítjuk, ha szükséges.
Főtt tojáshoz, újkrumpli mellé kínáljuk.

2009. jún. 9. 22:00 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Szósz
Címkék: ecetes uborka, fokhagyma, kapribogyó, méz, mustár, petrezselyem, snidling, szardella, tejföl, tojás, turbolya, vöröshagyma

Tavaszi brunch – bloggerreceptekkel

Húsvéti brunch is lehetett volna, de még az ünnep előtt készült névnapi összejövetel alkalmából. Ez volt az első tavaszi akcióm és elég emlékezetes maradt, legalábbis nekem. Már a színek tobzódása is lenyűgözött, a friss ízekről nem is beszélve. Utána még egy hétig ettük a pesztót bácsalmási kecskesajt mellé, nagyon jó kis duót alkottak. Lejegyzem ide mindhárom vendégreceptet (köszi Fűszeres, Ízbolygó és Piszke!:)), mert biztos hogy ismételni fogom őket.

Menü:

Reteklevélpesztó Fűszeres Eszter nyomán
Piszke-féle tejfölös reteksaláta
Ízbolygó körözöttje
Friss kenyér
Masala chai panna cotta

Ízbolygó körözöttje

Hozzávalók:

25 dkg juhtúró (brindza)
fél pohár tejföl (elhagyható)
20 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 tk. dijoni mustár (nem magos)
0,5 ek. őrölt pirospaprika (eredetileg 1,5 ek.)
1 tk. őrölt kömény
1 nagy fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
4 tk. kapribogyó
3 csemege uborka
1 citrom reszelt héja
só
frissen őrölt bors

A lilahagymát és a fokhagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az uborkát és a kapribogyót is felaprítottam. Az juhtúrót a vajjal és a tejföllel egy villával összekevertem. Majd belekevertem a többi hozzávalót. Hűtőben egy éjszakát érleltem. Tálalás előtt egy fél órával már kivettem a hűtőből, hogy kenhető legyen.

Reteklevélpesztó Fűszeres nyomán

Hozzávalók:
2 csomó retek szép, egészséges zöld levele
2 dkg mandula (nálam héjastul)
2 dkg dió
5 dkg kapuvári sajt (Cserpes) vagy parmezán
2 gerezd fokhagyma
só, bors ízlés szerint
1-1,5 dl olívaolaj

A diót, és a mandulát száraz serpenyőben megpirítottam, majd a többi hozzávalóval együtt összeturmixoltam. Pirítósra kenve, kecskesajtra pöttyözve, mozarellával és paradicsommal isteni.

Reteksaláta Piszkétől

Hozzávalók:

2 csomó retek
2 csomó zöldhagyma vagy egy póré apróra vágva
2 pohár 20%-os tejföl
2 kis háromszög mackósajt
só

A felkarikázott retket a felaprított hagymával leraktam rétegezve egy nagy fedeles műanyag dobozba, közben jól besóztam. Egy éjszakát állni hagytam, majd leöntöttem róla a levet, hozzáadtam a tejfölt, megsóztam megint és belemorzsoltam a mackósajtot. Jól összeforgatva a hűtőben még érleltem minimum 2-3 órát.

2009. ápr. 16. 11:02 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenőke, Reggeli, Saláta, Szósz
Címkék: citrom, csemege uborka, dijoni mustár, dió, fokhagyma, juhtúró, kapribogyó, kapuvári sajt, lilahagyma, mackósajt, mandula, olívaolaj, őrölt kömény, őrölt pirospaprika, parmezán, póré, retek, reteklevél, tejföl, újhagyma, vaj

Juhtúrós galuska (szinte sztrapacska)

Illő már megtörnöm a hallgatást, így húsvét táján szokatlan a nagy gasztrocsend. Az igazság az, hogy megint jó dolgunk volt, egyik nagyszülőtől mentünk a másikhoz, így nem alkottam semmit az ünnepre (leszámítva egy répás muffint, aminek arányait még finomítanom kell). Igaz, van egy brunch-poszt a tarsolyomban, de azt még össze kell rakni, így most bemelegítésként egy házias etűddel jelentkezem.
Sztrapacskát nem csináltam még soha, és Horváth Ilonát mint tiszta forrást tanulmányozva el is rettentem tőle az első mondat után. Egész pontosan „a burgonyát nyersen finomra reszeljük” fordulat szegte kedvem. Bele sem merek gondolni, hogy itt esetleg a reszelő legkisebb lyukáról van szó – gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Visszalapoztam hát néhány oldalt a galuska címszóhoz és annak látszólagos egyszerűségén felbátorodva nekiláttam az alkotásnak. Előtte még anyai tanácsokat is kértem, melyeket aztán persze elfelejtettem, így a galuskatésztából kimaradt egy gerezd reszelt fokhagyma, de enélkül is nagyon finom lett. Újabb pluszpont a házias ízek javára.

Hozzávalók:

A galuskához:
40 dkg liszt
1 tojás
2 ek. olaj
1,5 dl tej
csipet só
víz

Ezen kívül:

kb. fél tenyérnyi sós szalonna
30 dkg juhtúró
20 dkg tejföl

A galuskához a tojást az olajjal és a tejjel elhabartam, hozzáadtam fokozatosan a lisztet és közben adagoltam hozzá a vizet, annyit, hogy egy közepesen lágy tésztát kapjak (palacsintatésztánál néhány fokkal sűrűbb). Több menetben forró, sós vízbe szaggattam egy galuskaszaggatóval, és miután feljöttek a víz színére, még néhány percig főztem őket, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem.

Közben a szalonnát vékony csíkokra vágtam és egy serpenyőben kiolvasztottam, hogy ropogós pörcöket kapjak. Egy nagy jénait kiolajoztam és összeforgattam benne a galuskát a szalonnapörcökkel és –zsírral. A tetejére juhtúrót morzsoltam, rápöttyöztem a tejfölt és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 perc alatt átforrósítottam az egészet.

2009. ápr. 14. 21:20 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta
Címkék: juhtúró, liszt, szalonna, tej, tejföl

Ízbolygó borkiflije

Hálás vagyok nagyon Ízbolygónak ezért a receptért, sikerült vele eloszlatnia a kelt tészta- fóbiámat (remélem örökre). Ilyen gyönyörű, piros, duci  kiflikre nem számítottam, nagyon büszkén szedtem ki őket a sütőből.:) Azt hiszem, megvan, hogy uzsira miből fogok szendvicseket csomagolni. Az meg külön melengeti a szívemet, hogy nem kell hozzá vajat vennem, hanem elhasználhatom a hűtőből a két üveg kacsazsíromat.

Hozzávalók 16 darab kiflihez:

75 dkg liszt
12 dkg olvasztott kacsa- vagy libazsír
fél kocka friss élesztő
3,5-4 dl tej
csipet cukor
2 tk. só (lehet egy picivel több)

A tetejére:
1 tojás kevés tejföllel elhabarva
durva tengeri só

A lisztet a sóval egy tálba szitáljuk.

A tejet meglangyosítjuk, beleszórunk egy csipet cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt, majd félretesszük, hogy felhabosodjon.

A felfutott tejes élesztőt és az olvasztott zsírt is a liszthez adva a robotgép dagasztókarjaival tésztát gyúrunk, majd letakarva meleg helyen kb. 1 órát kelesztjük. Miután megkelt, kevés liszttel átgyúrjuk és kettéosztjuk.

Az egyik felét kör alakúra nyújtjuk (kb. 3 mm vastagságúra) és 8 cikkre vágjuk. A cikkeket a szélesebb felüktől indulva feltekerjük és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük úgy, hogy a hajtott szélük legyen alul (így nem nyílnak szét). Sütés előtt megkenjük a tejfölös tojással, megszórjuk durva tengeri sóval és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 25 perc alatt pirosra sütjük.

2009. márc. 23. 11:13 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Reggeli, Sós falat
Címkék: élesztő, kacsazsír, kelt tészta, liszt, tej, tejföl

Lencsés korhelyleves

Nem mintha egy görbe éjszaka következményeit kellett volna kúrálgatnunk a napokban, de úgy éreztem, hogy itt az ideje valami pasisnak. Az anyósomtól kapott házi kolbász volt a kiindulási alap, ahhoz kerestem receptet és találtam is – a Nők Lapjában. Kicsit módosítottam rajta, a répát például reszelve tettem bele, mert úgy kevésbé szembetűnő, a hagymát is felaprítottam, és megpároltam ((eredetileg egészben kellene beledobni). Szóval nőiesebb lett egy kicsit, de a macsó jelleg azért megmaradt.:) A mennyiség is tekintélyes, kis családunk egy hónapig elélne rajta.

 

Hozzávalók egy szép nagy adaghoz:

20 dkg barna lencse
20 dkg savanyú káposzta
1 közepes vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 nagyobb sárgarépa
3-4 ek. olaj
1 babérlevél
só
10 dkg füstölt kolbász
2 dl tejföl
1 ek. rizsliszt
kevés citromlé

A lencsét előző este átválogatjuk, majd 1 liter hideg vízbe beáztatjuk

Másnap a savanyú káposztát bő vízben átmossuk, lecsepegtetjük, felaprítjuk, majd annyi vízzel, amennyi épp ellepi feltesszük főni. Fedő alatt kb. fél óra alatt puhára főzzük.

A hagymát, fokhagymát, sárgarépát megpucoljuk, a hagymákat felaprítjuk, a répát lereszeljük.

Egy nagy fazék aljában kevés olajat hevítünk, rádobjuk a vöröshagymát és kis lángon, kevergetve üvegesre pirítjuk. Utána mehet rá a fokhagyma és a répa, jól átkeverjük, kicsit pirítjuk, majd felöntjük a lencsével (az áztatólével együtt). Hozzáadjuk a babérlevelet és félig lefedve puhára főzzük (kb. 20 perc).

Közben a kolbászt felkaríkázzuk. Ha a lencse már megpuhult,  megsózzuk és hozzáadjuk a puha káposztát a levével együtt meg a kolbászkarikákat, felöntjük még vízzel, ha szükséges és összeforraljuk.

A tejfölt egy kis tálkában elkeverjük egy kevés levessel és csomómentesen hozzákeverjük a rizslisztet, majd belecsorgatjuk a levesbe. Elkeverjük, sózzuk, ha szükséges és mérsékelt lángon 5 percig főzzük.
Tálaláskor citromlével savanyíthatjuk.

Korpádi Péter receptje alapján.
 

2009. febr. 13. 8:53 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, citromlé, fokhagyma, kolbász, lencse, rizsliszt, sárgarépa, savanyú káposzta, tejföl, vöröshagyma

Csülkös bableves haluskával

Jófej voltam és engedtem férjem unszolásának – főztem neki csülkös bablevest haluskával*. Az is katalizátorként hatott, hogy anyósom is épp nálunk volt, így az ő útmutatásai alapján készíthettem el a nagy kedvencet. Attól is különleges volt ez az alkalom, hogy végre a kuktámat is be mertem izzítani eredeti funkciójában és nem csak sima levesfazéknak használtam. Eddig valami miatt idegenkedtem tőle, de a gyakorlatias szempontok azért nem hagytak nyugodni. Anyukámmal is konzultálva, aki nagy kuktaszakértő, üzembiztosan használtuk az edényzetet, ennek ellenére egyedüli kipróbálásra még mindig nem vállalkoznék. Ez szerintem kétemberes dolog, kell a férfi mellém vész esetére.:)

 

Csülkös bableves 

Hozzávalók:

kb. 40 dkg vörösbab
1 szép darab (sovány) füstölt sertéscsülök (nálam épp fóliázott példány)
3 sárgarépa felkarikázva
2 fehérrépa karikákra vágva
8-10 szem feketebors
2 babérlevél
kis csokor zellerzöld

A rántáshoz:
1 közepes vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
néhány ek. olaj
1 tk. pirospaprika
1 ek. liszt
1-2 dl hideg víz

A haluskához:
1 kg krumpli
15 dkg liszt (8 ek.)
2 tk. só
1 tojás

Tálaláshoz:
tejföl

Előző este beáztatjuk hideg vízbe (külön tálakban) a babot és a csülköt. Másnap a csülköt, ha nagyon sötét, füstös, kívülről (a bőrét) egy kis éles késsel megkapargatjuk.

A babot feltesszük főni egy nagy fazékban hideg vízben. Miután felforrt, elzárjuk a gázt és leöntjük róla a vizet.

A csülköt (miután több darabra vágtuk, ha csontja nem volt) a borssal és a babérlevéllel  kuktában feltesszük főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. (A gyakorlatiasak tegyék a fűszereket teatojásba, úgy könnyebb kihalászni.) Mikor már gyöngyözve fő, rátesszük a kukta tetejét, lezárjuk. Ott állunk mellette, és amikor sziszegni kezd, egy picit késsel megmozgatjuk a tetején a szelepet. Így kiengedjük belőle a felesleges gőzt. Lejjebb vesszük a lángot (legkisebb fokozat, vagy annál egy gondolattal erősebb). 2-3 perc múlva újra ellenőrizzük, hogy szuszog-e. Ha nem, kicsit feljebb vesszük a gázt, ha igen, így főzzük kb. 30-40 percig (a csülök méretétől is függ). Ekkor a szelepet egy késsel felhúzva kiengedjük a gőzt a kuktából és kinyitjuk – megnézzük, puha-e a hús.

Ha igen, hozzáadjuk a leszűrt babot (előtte kihalásszuk a borsszemeket), ismét lezárjuk és kb.10 percig főzzük. Ekkor, ha a bab már majdnem puha, levesszük a kukta tetejét, bezöldségezzük (répák, zellerzöld) és csak simán fedő alatt főzzük tovább. Közben megkóstoljuk, elég sós-e, ha nem, megsózzuk. Mikor már a zöldségek is megpuhultak, berántjuk.
Ehhez az olajon az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát üvegesre pirítjuk, megszórjuk 1 ek. liszttel és 1 tk. pirospaprikával és folyamatosan kevergetve világosra pirítjuk. Felöntjük hideg vízzel, csomómentesre elkeverjük, majd vékony sugárban a leveshez öntjük. Forrástól számítva pár percig főzzük.

Tálalás előtt a húst falatnyi darabokra vágjuk.

A haluska mint levesbetét készítése:

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd egy nagy tálban összegyúrjuk a liszttel, sóval, tojással. Az így kapott tésztából diónyi golyókat formázunk és lobogó sós vízbe rakosgatjuk  Közepes lángon (ne buzogjon, mert akkor összetöri) addig főzzük, míg a golyók fel nem jönnek a víz tetejére. Miután feljöttek, 1-2 percet várunk, majd egy szűrővel kiszedegetjük őket. Külön tálban kínálhatjuk a leves mellé. Mindenki annyit szed belőle, amennyi jólesik.

 

* Férjem családjában a bableves i-jére mindig a haluska teszi fel a pontot. Ez a szlovák eredetű levesbetét nagyon hasonlít a nudli, a szilvás gombóc és a gnocchi tésztájához. A levesbe szedve akkurátusan fel kell a kanállal darabolni és úgy enni a babhoz.

2009. jan. 20. 23:55 | 23 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, bors, burgonya, fehérrépa, őrölt pirospaprika, sárgarépa, sertéscsülök, tejföl, vörösbab

Penne zöldfűszeres krémmártással

Ez a tésztaétel sok éve tartja magát a népszerűségi listánkon. Még egy régi Tina konyhája magazinból írtam ki anno, és mivel akkor (kb. 15 éve) még nem voltak cserepes fűszernövényeim, ezért mindig szárított fűszerekkel készítettem. Ez nekem annyira hozzátartozik az ízéhez, hogy ma sem csinálom másképp. A fűszerezést egyébként érzésre szoktam (férjem nagy bosszúságára - megőrül tőle, hogy nem mérek ki mindent), így az itt megadott fűszermennyiségek tájékoztató jellegűek, mindenki hagyatkozzon saját ízlésére és a fokozatosság elvére (azaz ne rakjon bele egyszerre nagy mennyiséget).
Mivel most nem volt otthon paradicsom a főzés idején, így azt csak utólag szereztem be, ezért láthatók a képen nyers paradicsomszeletek.

 

Hozzávalók 4 személyre:

2 vöröshagyma
néhány ek. olívaolaj
1 tk. bazsalikom
1/2 tk. oregánó
1/2 tk. kakukkfű
2 pohár tejföl
2 dl tejszín
só
frissen őrölt bors
10 dkg márványsajt
2 paradicsom

penne al dentére főzve

A vöröshagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk, majd egy teflon serpenyőben a felhevített olívaolajon üvegesre pirítjuk. Ekkor megszórjuk a zöldfűszerekkel, elkeverjük, és mikor már szépen illatozik, hozzáadjuk a tejfölt és tejszínt, megborsozzuk, végül belemorzsoljuk a márványsajtot. Ekkor sózzuk, és mert a sajt eleve sós, legyünk óvatosak.
A paradicsomokat kisebb cikkekre vágjuk és belerakjuk a mártásba. Öszerottyantjuk és kész.
Al dentére főtt pennével tálaljuk.

2008. nov. 21. 10:28 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Tészta
Címkék: bazsalikom, kakukkfű, márványsajt, oregánó, paradicsom, penne, tejföl, tejszín, vöröshagyma

VKF XX. - Kéksajtos brokkolikrémleves

Ezen a szép kerek, jubileumi VKF-en Cserke arra biztatott, hogy szakadjunk el a jól bevált levesreceptjeinktől és kísérletezzünk kicsit. Testhez álló a téma, nagyon szeretem a leveseket, biztos, hogy külföldön komoly elvonási tüneteim lennének. Ahogy végiggondoltam a levesfőzési szokásaimat, rá kellett jönnöm, hogy ezen a területen „márkahű” vagyok, ritkán kap el a kísérletező kedv, inkább a jól ismert ízeket kívánom meg újra és újra. Végül az alkalom szülte a pályaművem, egyik nap ugyanis brokkolikrémlevest főztem és felötlött bennem, hogy elhasználhatnám hozzá a maradék kéksajtot is. Jó párosításnak bizonyult, a korábban kipróbált Stahl-féle őrölt mandulás brokkolilevesnek méltó alternatívája.

 

Hozzávalók:

1 nagyobb brokkoli
víz
kevés olívaolaj
1 csokor újhagyma karikákra vágva
1 nagyobb gerezd fokhagyma felaprítva
só
1-2 csipet fehér bors
1-2 csipet őrölt szerecsendió
fél pohár tejföl
1 tk. liszt
5 dkg kéksajt lereszelve

A brokkolit megtisztítottam, a leveleit és a torzsáját levágtam, rózsáira szedtem. Megmostam, majd egy párolóedényben vízgőz fölött puhára pároltam. Mikor kicsit már kihűltek, a szárak keményebb részét még levagdostam.
Ekkor egy fazékban kevés olívaolajat hevítettem, megpároltam rajta a hagymákat, majd beleraktam a brokkolit és felöntöttem egy kevés párolóvízzel. Ekkor botmixerrel pürésítettem, majd öntöttem még bele vizet, hogy teljesen ellepje, összesen kb. 1,5 l lett (a párolóvizet sima csapvízzel pótoltam ki). Megsóztam, fűszereztem és felforraltam. Ekkor a liszttel csomómentesre kevert tejföllel besűrítettem, belekevertem a reszelt kéksajtot is, összerottyantottam és kész. Wasa kenyeret ettünk hozzá.

További, „az évszakhoz képest megfelelő” levesreceptek, egytől egyig kedvenceim:

Burgonyakrémleves sült gombával
Erdélyi csirkeraguleves
Mama-leves
Tejfölös bableves
Tejfölös sertésraguleves
Zöld minestrone

2008. nov. 2. 8:00 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, VKF!, Zöldségétel
Címkék: brokkoli, fehér bors, fokhagyma, kéksajt, márványsajt, őrölt szerecsendió, saját recept, tejföl, tejszín, újhagyma