VKF 43.: Banános-mogyoróvajas fagyi

Reni abszolút aktuális fagyis versenykiírása többünkre nagyon inspirálóan hatott, így több mint egy éves látencia után térek most vissza a VKF mezőnyébe. Épp ideje volt elővennem a  fagyigépem – ez egyébként a család többi tagjára is élénkítőleg hatott - és elkészíteni benne az alábbi finomságot, mely maradék mogyoróvaj felhasználására is alkalmas (a mogyoróvaj mennyisége tetszés szerint növelhető – ezzel az aránnyal szerintem kellemes egyensúlyban marad a banán- és a mogyoróvajíz).



Hozzávalók:

2 ek. vaj
2 érett banán karikákra vágva
3 ek. nádcukor
2,5 dl tej
2 dl habtejszín
2 ek. crunchy mogyoróvaj
2 ek. kukoricaliszt
1/4 tk. só

A vajat egy serpenyőben felhevítjük, rádobjuk a banánkarikákat, megszórjuk a nádcukorral és kevergetve pár perc alatt puhulásig pirítjuk. Kicsit hagyjuk hűlni, majd botmixerrel pürésítjük a tejjel, a sóval és a mogyoróvajjal együtt. Az így kapott masszát egy kisebb lábasban feltesszük főni 1,5 dl tejszínnel együtt. Mikor felforrt, kikeverjük a maradék fél deci tejszínt a kukoricaliszttel és a banános elegyhez adagoljuk, majd folyamatosan kevergetve, kis lángon sűrűsödésig főzzük. Kihűtjük, hűtőbe tesszük, majd a már hideg masszát fagyigépbe öntjük és  a többit már elvégzi a gép.

2011. jún. 30. 19:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, VKF!, Fagyi
Címkék: banán, fagyi, kukoricaliszt, mogyoróvaj, tej, tejszín

Az anyós spenótja

Egész pontosan Bíró Lajos egyik ex-anyósának, Dédinek a receptje. „Életem első spenótja, 27 évesen, amit megettem” – mondja róla a séf. Én sem voltam eddig nagy spenótfőzelék-fan, de ez a kicsit darabosra hagyott, friss spenótból készült, tejszínnel selymesített változat engem is levett a lábamról. A Lajta-sajt mellett a spenótot is megvettem Bírótól.



Hozzávalók 5 főre:

1,5 kg friss spenót
8 dkg vaj
5 dkg liszt
2 gerezd fokhagyma lereszelve
2 dl tej
só ízlés szerint
frissen őrölt bors
80 ml tejszín
25 dkg burgonya

A friss spenótleveleket megtisztítjuk (szárukat, vastag erüket letépkedjük), majd több menetben alaposan megmossuk, lerázogatjuk őket. Forró vízbe dobjuk, egy-két perc múlva elzárjuk a gázt, leszűrjük, hagyjuk kihűlni és jól kinyomkodjuk belőle a maradék vizet. Egy késsel apróra vágjuk (turmixolni is lehet, ízlés kérdése, ki hogy szereti)
A krumplikat meghámozzuk, kis falatnyi kockákra vágjuk és sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük.

A vajon a lisztet és a fokhagymareszeléket zsemleszínűre pirítjuk (közben kevergetjük) és felöntjük a tejjel, majd jól kiforraljuk és rádobjuk a spenótot is. Sózzuk, borsozzuk, összerottyantjuk, a főzés végén tejszínnel gazdagítjuk. Végül belekeverjük a főtt krumplit is.

2011. márc. 11. 10:23 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Gyors vacsora, Zöldségétel, Babagasztro, Férjem kedvére
Címkék: bíró lajos, burgonya, fokhagyma, főzelék, spenót, tej, tejszín

Török rizspuding

Újabban erre a veszélyesen egyszerű török desszertre kezdünk rákattanni. Veszélyes, mert könnyen elkészül és minden hozzávaló nagy eséllyel van otthon a szükséges mennyiségben. Az eredmény szerintünk frissen, langyosan fogyasztva a legjobb: akkor még folyós, krémes az állaga. Ha behűtjük, a rizs megduzzad, a puding megszilárdul (ez a török büfés verzió).



Hozzávalók – 4 főre:

1 dl (kerekszemű) rizs
1 dl víz
csipet só
1 l tej (9 dl+1 dl)
1 dl cukor
2 csomag vaníliás cukor (vagy házi vaníliás porcukor)
1 db tojássárgája
2 evőkanál étkezési keményítő


A rizst a vízzel, csipet sóval  feltesszük főni. Amikor már magába szívta a folyadék nagyját, akkor felöntjük 9 dl tejjel és hozzákeverjük a cukrot és az egyik csomag vaníliás cukrot. Kis lángon, gyakran kevergetve felforraljuk, majd kb. 8 percig főzzük.
Közben a maradék 1 dl tejet csomómentesre keverjük a tojássárgájával és az étkezési keményítővel. A rizst levesszük a tűzről, hozzákeverjük a keményítős elegyet.
Egy nagy tepsi aljára öntünk 3 pohár vizet, ebbe beleállítunk egy közepes méretű jénai tálat, amibe beleöntjük a rizst. A tetejét megszórjuk a másik vaníliás cukorral vagy házi vaníliás porcukorral.
Előmelegített sütőben 200 fokon 1-1,5 óra alatt készre sütjük (én 1 óráig sütöttem). Közben a tetejét fedjük le sütőpapírral, mert hamar barnul.
Ha picit kihűlt, azonnal fogyasztható, de ha egy éjszakát behűtjük, megkapjuk a török büfékben kapható szilárdabb verziót.

A receptet Főzőmasinánál találtam.

2011. jan. 17. 6:18 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Desszert, Édes kis semmiség, Férjem kedvére
Címkék: rizs, tej, tojássárga, török recept

Darafelfújt karamellöntettel (dulce de lechével)

Patrik lassan teljesen átveszi az irányítást a konyhában.:) Ennek több oka is van, az egyik, hogy amikor hétvégén valamiért nem vagyok otthon, Pannival együtt főznek maguknak. Emellett a másik indítékot most a Metropol Konyha rovatában Marton Levente egyik receptje adta, nevezetesen a grízpuding karamellöntettel. Annyit változtattunk a recepten, hogy az eredetileg nyers tojást tartalmazó pudingot sütőbe tettük és kisütöttük – így felfújt lett belőle.
A dulce de leche ezen variációja mártás sűrűségű, azaz kicsit hígabb a megszokottnál. Cukor viszont van benne rendesen. Miután a felfújt elfogyott, palacsintába töltve ettük, úgy is nagyon finom. A többi a hűtőben várja a további felhasználási lehetőségeket.

Marton Levente receptjeivel újabban nem csak a pénteki Metropolban találkozhatunk, hanem kéthetente a Nők Lapja hasábjain is. Tavaly pedig megjelent első szakácskönyve is, amiről ajánlót a Gasztrotippen olvashattok.

Hozzávalók a darafelfújthoz:

10 dkg búzadara
5 dl tej
csipet só
3 dkg vaj
1 tojássárgája
2 tojásfehérje
7 dkg porcukor
2,5 ek. mandulalapocska vagy durvára darált hámozott mandula

A tejet a csipet sóval és a vajjal felforraljuk, majd hozzáadjuk a grízt, és állandó kevergetés mellett krémesre főzzük (kb. 5 perc). Levesszük a gázról, kicsit hűlni hagyjuk.

A fehérjéket félig felverjük, majd hozzáadjuk a porcukrot és kemény habbá verjük. A fehérjehabot beleforgatjuk a meleg tejbegrízbe a tojássárgájával és a mandulával együtt. Végül kivajazott pudingformákba vagy szilikonformába öntjük és előmelegített sütőben 160 fokon kb. 12 percig sütjük (a sütési idő a forma méretétől függ). Miután kihűlt, kiborítjuk a formából.

Hozzávalók a karamellöntethez (kb. 1 literhez):

1 l zsíros (3,6%) tej
2 dl tejszín
50 dkg nádcukor
csipet só

Az összes hozzávalót egy vastag aljú lábasba tesszük és kezdetben lassú tűzön főzni kezdjük. Időnként megkeverjük, így főzzük egy órán át. Utána nagyobb lángon folytatjuk és gyakrabban kevergetjük, míg sűrűsödni, barnulni nem kezd (újabb egy óra). Két óra alatt készül el a folyós, barna karamellkrém.
Hűtőben csavaros üvegben hónapokig eltartható.

A mini szilikon kuglófforma megvásárolható a Gasztroshopban.

2010. okt. 25. 6:19 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Szósz, Férjem kedvére
Címkék: búzadara, dulce de leche, mandulalapocska, nádcukor, tej, tejszín, tojásfehérje

Kukoricaprósza

Ezzel az étellel akár a Gasztrotipp Utazz velünk! receptversenyén is elindulhattam volna, az ötletet hozzá ugyanis a szigligeti várban tett kirándulásunk adta. Kiskőrösön és a Balaton északi partján nyaraltunk az idén, így a magyar vendéglátást térképeztük fel, aholis gasztronómiailag a leginspirálóbbnak a szigligeti vár büféje bizonyult. Ott  meglepő módon  nem palacsintát és lángost árultak, hanem laskát, görhönyt, prószát és langallót. Ez utóbbi divatos fesztiválétel mostanában, de a görhöny például láthatóan sokaknak okozott fejtörést a sorban. Mint azt az eladótól megtudtam, a laska és a görhöny is élesztő nélkül készült kenyérféle rozs- és búzalisztből, legalábbis a szigligetiek interpretációja szerint. Végül mi a prószát kóstoltuk, ami kicsit túl száraz volt ugyan, de jó ropogósra, barnára pirult a széle és finom szilvalekvár és tejföl pöttyözte a tetejét. Itthon aztán kerestem a neten egy jó receptet, és az eredmény megnyugtatóan hasonlított a szigligetire, csak nem volt olyan száraz.



Hozzávalók egy kerek tortaformához:

25 dkg kukoricadara
5 dl forró tej
3 tojás
1-1,5 pohár kefír
5 dkg nádcukor (vagy 4-5 ek. méz)
fél csomag sütőpor

A tetejére:
szilvalekvár (esetleg meggylekvár)
tejföl

A darát leforrázzuk a forró tejjel és min. 1 órán át állni hagyjuk. Utána a tojásokat robotgéppel habosra keverjük a cukorral és a sütőporral, majd a kefírt is belekeverjük és beleforgatjuk az egészet a megduzzadt darába.
Kivajazott, kilisztezett tortaformába öntjük a tésztát, a tetejére lekvár- és tejfölpöttyöket teszünk és előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük (tűpróba). Akkor jó, mikor a széle már kezd barnulni.

A receptet Mithrile blogján találtam.

2010. szept. 8. 14:49 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Desszert, Süti, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, kefír, kukoricadara, szilvalekvár, tej, tejföl

Már kellett egy kis indiai: Lucknowi lencsés dál

Sanjeev Kapoor indiai tévés sztárszakács oldalán találtam ezt az egyszerű dálreceptet (az indiaiak minden hüvelyesből készült főzelékszerű ételt dálnak hívnak). Mivel mindkét hüvelyes, a vöröslencse és a feles mungó is hamar megpuhul (és könnyen emészthető is), gyors ebéd kerekedett belőlük. Chilit nem tettem bele, esélyt adva Panninak, aki meglepő módon élt is a lehetőséggel és kb. 4 kanállal fogyasztott  belőle.
Az étel különlegességét a tej használata és a savanykás tamarind adja. Főzésekor pedig a tadka technikát alkalmazzuk (ezt csonsznak is nevezik), mikoris egy olajban pirított fűszerkeverékkel ízesítjük az ételt a főzés végén.
A "főzelék" állagát főzés közben kedvünkre befolyásolhatjuk folyadék hozzáadásával, látható, hogy én sűrűre főztem, míg a krisnások például levesszerűre készítik.



Hozzávalók:

10 dkg vöröslencse
10 dkg felezett, hántolt mungóbab
2,5 dl tej
5 dl víz
1/2 tk. kurkuma
1 ek tamarindszirup
só ízlés szerint

A tadkához:
1 ek. olaj
1 tk. őrölt római kömény (lehet egész is)
4 gerezd fokhagyma felaprítva
egy csipet asafoetida (ördöggyökér)
2 ek. korianderzöld (esetleg néhány Dorot fagyasztott fűszerkocka)

A lencséket folyó vízben átmostam, majd a tejjel és a vízzel feltettem főni. Miután felforrt, hozzáadtam a kurkumát, megsóztam és kis lángon puhára főztem. A tamarindot csak a végén kevertem bele.

A tadkához az olajat felheívtettem egy serpenyőben, rádobtam a fokhagymadarabokat, megszórtam a római köménnyel és az asafoetidával és kevergetve megpirítottam. Vigyázni kell, hogy ne égjen oda, az egész kömény hajlamos megkeseredni. Végül ezt a fűszerkeveréket beleöntöttem a dalba és lepénykenyérrel és mangóchutney-val tálaltam.

2010. szept. 1. 12:45 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Gyors vacsora, Zöldségétel, Indiai
Címkék: asafoetida, felezett mungóbab, kurkuma, őrölt római kömény, tamarind, tej, vöröslencse

Selymes karalábé-krémleves trükkösen

Az ánizspálinka mint ízesítő azóta motoszkál a fejemben, mióta egy Pernoddal ízesített tiramisut kóstolhattam a La Rosa megnyitóján. Az ánizsos italokat önmagukban nem szeretem, ezért Pernod híján nem fáj a szívem a bárszekrényben figyelő Ouzót főzéshez elhasználni. Fejben elsőként gyümölcsökkel párosítottam, aztán merészebb ötleteim támadtak. Így született ez a nagyon selymes, elegáns karalábé-krémleves, elsőre csak kísérleti adagban. Ez az a típus egyébként, amiből nem lehet egy nagy tállal becsapni, inkább kis csészében előételként adható.



Hozzávalók 2 személyre:

2 ek. olívaolaj
3-4 szál újhagyma
2 közepes karalábé
víz
só
kb. 2 dl tej
1,5 tk. Ouzo

Tetejére: aprított snidling (dekoráció, elhagyható)

Az újhagymát megtisztítjuk, a halványzöldjével együtt apróra vágjuk. A  felhevített  olívaolajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a meghámozott és felkockázott karalábét. Felöntjük annyi vízzel, ami épp ellepi, megsózzuk és kis lángon puhára pároljuk. Utána levesszük a lángról, botmixerrel pürésítjük, majd szitán áttörjük.
Visszatesszük a lángra, felöntjük a tejjel, hozzáöntjük az ouzót és összerottyantjuk.
Tálaláskor a tetejét megszórhatjuk snidlinggel, de inkább a látvány miatt, az íze anélkül is teljes.

2010. jún. 29. 8:54 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Előétel, Vendégváró, Zöldségétel, Babagasztro
Címkék: karalábé, ouzo, snidling, tej

Mákos is, diós is: mascarponés guba sütőben sütve

Kerülgettem már egy ideje a hűtőben egy doboz mascarponét, legutóbbi impulzusvásárlásom eredményét (a Lidl veszélyes hely, főleg tejtermékfronton), amikor bevillant, hogy Bereznay Tamás könyvében láttam nemrég egy mascarponés mákos guba receptet nagyon gusztán lefotózva. Aztán a családi ízlést és az itthoni maradék készleteket számba véve eldöntöttem, hogy a guba felét dióval ízesítem. Így is, úgy is nagyon jó lett, a mascarponepöttyök látványra is feldobták, modorosan szólva kellemes textúrát adtak a desszertnek.

Hozzávalók:

10 db szikkadt kifli
5 dl tej
3 dkg házi vaníliás porcukor
5 dkg mák
3 dkg kristálycukor
5 dkg dió
3 dkg cukor
15 dkg mascarpone
kevés vaj

A tejet a vaníliás cukorral felforraljuk és a karikákra vágott kifliket meglocsoljuk vele.
A mákot és a 3 dkg kristálycukrot mákdarálóban ledaráljuk. A diót és a 3 dkg cukrot szintén megőröljük.
A tejes kiflik felét a mákkal forgatjuk össze, a másik felét a dióval.
Egy nagy hőálló tálat kivajazunk, egyik felébe rakjuk a mákos, a másikba a diós gubát. Mascarponepöttyöket kanalazunk a tetejére, vajdarabokat is szórunk rá, majd előmelegített sütőben 200 fokon 15 percig sütjük.

2010. márc. 12. 6:38 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Desszert, Karácsonyi
Címkék: dió, mák, mascarpone, tej

Cukkinis húsgolyók lepénykenyérrel, salátával

Miután múlt hét pénteken lezajlott a közös főzés a Tefal-projekt résztvevőivel, új erőre kaptam Actifry-témában. Maga az összejövetel is nagyon jól sikerült, mindenki elkészített egy ételt a saját gépén, majd közösen bevacsoráztunk. Egyesek még extrákkal is készültek, így volt kacsamájpástétom és fűszeres pirított olajosmagmix is (csupa könnyű falat:)).

A párolóedényes különítmény művei:
Horasz - gőzölt tésztabatyuk friss tormával megvadított hústöltelékkel
Sajtkukac Niki - mennyei karamell-brulée

Az Actifry-os részleg teljesítménye:
Gabojsza – szójaszószos-Hoisin-szószos kesudiós csirke
Grenadine – húsgombócok joghurtos mártogatóval
Piszke - chilis-narancsos sertéscsíkok
kicsi Vú - vajas csirke lepénykenyérrel

Grenadine húsgombócai nagyon inspirálóan hatottak, ezért egyik vacsorára én is hasonlót készítettem. Először úgy tűnt, atomjaira omlik minden golyó, de végül csak kicsit deformálódtak.

Cukkinis húsgolyók:

Hozzávalók egy nagy adaghoz:

30 dkg darált sertéshús
30 dkg darált marhahús
1 közepes cukkini meghámozva, lereszelve
1 közepes lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
3 szelet szikkadt kenyér
1,5 dl langyos tej
1 tojás
1,5 tk. só
frissen őrölt bors

A kenyeret beáztattam a langyos tejbe. A hagymákat felaprítottam. A kétféle húst egy nagy tálba raktam, hozzáadtam a hagymákat, a lereszelt cukkinit, beleütöttem a tojást, megszórtam sóval, borssal és a beáztatott kenyérrel együtt homogén masszává gyúrtam.
Hideg vízbe mártott kézzel diónyi golyókat formáztam belőle, lisztbe hempergettem, majd több adagban kisütöttem. (Ez történhet kevés olajon, nagy türelemmel egy serpenyőben, vagy az Actifryban 20 perc alatt 1 evőkanál olajjal adagonként.) 

Lepénykenyér:

25 dkg liszt
25 gr friss élesztő (fél kocka)
langyos víz, amennyit felvesz (kb. 1,5 dl)
1,5 tk. só
1 ek. olaj

A hozzávalókat jól összegyúrtam, konyharuha alatt 1 órán át kelni hagytam, majd diónyi adagokat tépva a tésztából golyókat formáztam, majd lapos körré nyújtottam őket. Kiolajozott palacsintasütőben mindkét oldalukat megsütöttem, majd nyílt lángra raktam a lepényt, hogy felfújódjon (ez a része most nem sikerült sajnos – kijöttem a gyakorlatból:()

Egy nagy tálra kiszórtam egy halom salátamixet, lilahagymakockákat és kukoricát kevertem hozzá, meglocsoltam fűszeres joghurttal, megraktam húsgolyókkal és lepénykenyeret halmoztam mellé.

2009. nov. 27. 6:53 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Vöröshús
Címkék: actifry, cukkini, darált hús, fokhagyma, kenyér szikkadt, lilahagyma, tej

Currys-tejszínes sárgarépa

Ha akarom, főzelék, ha akarom, köret. A hozzáadott folyadék mennyisége dönti el - mindkettőnek finom. Lelke a friss, zsenge sárgarépa és a currypor. Most nem bonyolítottam, semmi Madras vagy Kashmir, egyszerű mezei Kotányi currypor ment bele, aminek az ízét annyira szeretem. Most már tudom, hogy nem csak túróval , tojással és kukoricával finom, hanem répával is.
A recept kicsit hányaveti, mert érzésre ment bele minden, de nagy hibát nem lehet véteni, a borsófőzelék mintájára ez is menni fog, csak itt most liszt helyett egy kis keményítő játszik.

 

A felkarikázott répát kevés olajon párolni kezdtem. Kevés tejjel felöntve kis lángon, fedő alatt puhára pároltam. Felöntöttem a maradék tejjel/tejszínnel (vagy a kettő keverékével) és hagytam felforrni. Néhány evőkanál hideg tejjel csomómentesre kevertem a keményítőt, és hozzáadtam a főzelékhez. Sóztam, curryztem, majd forrás után elzártam a gázt. (A keményítővel épp csak összeforraljuk.)

2009. jún. 11. 14:07 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Zöldségétel, Köret
Címkék: curry, étkezési keményítő, narancssárga étel, saját recept, sárgarépa, tej, tejszín