Már kellett egy kis indiai: Lucknowi lencsés dál

Sanjeev Kapoor indiai tévés sztárszakács oldalán találtam ezt az egyszerű dálreceptet (az indiaiak minden hüvelyesből készült főzelékszerű ételt dálnak hívnak). Mivel mindkét hüvelyes, a vöröslencse és a feles mungó is hamar megpuhul (és könnyen emészthető is), gyors ebéd kerekedett belőlük. Chilit nem tettem bele, esélyt adva Panninak, aki meglepő módon élt is a lehetőséggel és kb. 4 kanállal fogyasztott  belőle.
Az étel különlegességét a tej használata és a savanykás tamarind adja. Főzésekor pedig a tadka technikát alkalmazzuk (ezt csonsznak is nevezik), mikoris egy olajban pirított fűszerkeverékkel ízesítjük az ételt a főzés végén.
A "főzelék" állagát főzés közben kedvünkre befolyásolhatjuk folyadék hozzáadásával, látható, hogy én sűrűre főztem, míg a krisnások például levesszerűre készítik.



Hozzávalók:

10 dkg vöröslencse
10 dkg felezett, hántolt mungóbab
2,5 dl tej
5 dl víz
1/2 tk. kurkuma
1 ek tamarindszirup
só ízlés szerint

A tadkához:
1 ek. olaj
1 tk. őrölt római kömény (lehet egész is)
4 gerezd fokhagyma felaprítva
egy csipet asafoetida (ördöggyökér)
2 ek. korianderzöld (esetleg néhány Dorot fagyasztott fűszerkocka)

A lencséket folyó vízben átmostam, majd a tejjel és a vízzel feltettem főni. Miután felforrt, hozzáadtam a kurkumát, megsóztam és kis lángon puhára főztem. A tamarindot csak a végén kevertem bele.

A tadkához az olajat felheívtettem egy serpenyőben, rádobtam a fokhagymadarabokat, megszórtam a római köménnyel és az asafoetidával és kevergetve megpirítottam. Vigyázni kell, hogy ne égjen oda, az egész kömény hajlamos megkeseredni. Végül ezt a fűszerkeveréket beleöntöttem a dalba és lepénykenyérrel és mangóchutney-val tálaltam.

2010. szept. 1. 12:45 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Indiai, Keleti, Zöldségétel
Címkék: asafoetida, felezett mungóbab, kurkuma, őrölt római kömény, tamarind, tej, vöröslencse

Selymes karalábé-krémleves trükkösen

Az ánizspálinka mint ízesítő azóta motoszkál a fejemben, mióta egy Pernoddal ízesített tiramisut kóstolhattam a La Rosa megnyitóján. Az ánizsos italokat önmagukban nem szeretem, ezért Pernod híján nem fáj a szívem a bárszekrényben figyelő Ouzót főzéshez elhasználni. Fejben elsőként gyümölcsökkel párosítottam, aztán merészebb ötleteim támadtak. Így született ez a nagyon selymes, elegáns karalábé-krémleves, elsőre csak kísérleti adagban. Ez az a típus egyébként, amiből nem lehet egy nagy tállal becsapni, inkább kis csészében előételként adható.



Hozzávalók 2 személyre:

2 ek. olívaolaj
3-4 szál újhagyma
2 közepes karalábé
víz
só
kb. 2 dl tej
1,5 tk. Ouzo

Tetejére: aprított snidling (dekoráció, elhagyható)

Az újhagymát megtisztítjuk, a halványzöldjével együtt apróra vágjuk. A  felhevített  olívaolajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a meghámozott és felkockázott karalábét. Felöntjük annyi vízzel, ami épp ellepi, megsózzuk és kis lángon puhára pároljuk. Utána levesszük a lángról, botmixerrel pürésítjük, majd szitán áttörjük.
Visszatesszük a lángra, felöntjük a tejjel, hozzáöntjük az ouzót és összerottyantjuk.
Tálaláskor a tetejét megszórhatjuk snidlinggel, de inkább a látvány miatt, az íze anélkül is teljes.

2010. jún. 29. 8:54 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Előétel, Leves, Vendégváró, Zöldségétel
Címkék: karalábé, ouzo, snidling, tej

Mákos is, diós is: mascarponés guba sütőben sütve

Kerülgettem már egy ideje a hűtőben egy doboz mascarponét, legutóbbi impulzusvásárlásom eredményét (a Lidl veszélyes hely, főleg tejtermékfronton), amikor bevillant, hogy Bereznay Tamás könyvében láttam nemrég egy mascarponés mákos guba receptet nagyon gusztán lefotózva. Aztán a családi ízlést és az itthoni maradék készleteket számba véve eldöntöttem, hogy a guba felét dióval ízesítem. Így is, úgy is nagyon jó lett, a mascarponepöttyök látványra is feldobták, modorosan szólva kellemes textúrát adtak a desszertnek.

Hozzávalók:

10 db szikkadt kifli
5 dl tej
3 dkg házi vaníliás porcukor
5 dkg mák
3 dkg kristálycukor
5 dkg dió
3 dkg cukor
15 dkg mascarpone
kevés vaj

A tejet a vaníliás cukorral felforraljuk és a karikákra vágott kifliket meglocsoljuk vele.
A mákot és a 3 dkg kristálycukrot mákdarálóban ledaráljuk. A diót és a 3 dkg cukrot szintén megőröljük.
A tejes kiflik felét a mákkal forgatjuk össze, a másik felét a dióval.
Egy nagy hőálló tálat kivajazunk, egyik felébe rakjuk a mákos, a másikba a diós gubát. Mascarponepöttyöket kanalazunk a tetejére, vajdarabokat is szórunk rá, majd előmelegített sütőben 200 fokon 15 percig sütjük.

2010. márc. 12. 6:38 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Karácsonyi, Magyaros
Címkék: dió, mák, mascarpone, tej

Cukkinis húsgolyók lepénykenyérrel, salátával

Miután múlt hét pénteken lezajlott a közös főzés a Tefal-projekt résztvevőivel, új erőre kaptam Actifry-témában. Maga az összejövetel is nagyon jól sikerült, mindenki elkészített egy ételt a saját gépén, majd közösen bevacsoráztunk. Egyesek még extrákkal is készültek, így volt kacsamájpástétom és fűszeres pirított olajosmagmix is (csupa könnyű falat:)).

A párolóedényes különítmény művei:
Horasz - gőzölt tésztabatyuk friss tormával megvadított hústöltelékkel
Sajtkukac Niki - mennyei karamell-brulée

Az Actifry-os részleg teljesítménye:
Gabojsza – szójaszószos-Hoisin-szószos kesudiós csirke
Grenadine – húsgombócok joghurtos mártogatóval
Piszke - chilis-narancsos sertéscsíkok
kicsi Vú - vajas csirke lepénykenyérrel

Grenadine húsgombócai nagyon inspirálóan hatottak, ezért egyik vacsorára én is hasonlót készítettem. Először úgy tűnt, atomjaira omlik minden golyó, de végül csak kicsit deformálódtak.

Cukkinis húsgolyók:

Hozzávalók egy nagy adaghoz:

30 dkg darált sertéshús
30 dkg darált marhahús
1 közepes cukkini meghámozva, lereszelve
1 közepes lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
3 szelet szikkadt kenyér
1,5 dl langyos tej
1 tojás
1,5 tk. só
frissen őrölt bors

A kenyeret beáztattam a langyos tejbe. A hagymákat felaprítottam. A kétféle húst egy nagy tálba raktam, hozzáadtam a hagymákat, a lereszelt cukkinit, beleütöttem a tojást, megszórtam sóval, borssal és a beáztatott kenyérrel együtt homogén masszává gyúrtam.
Hideg vízbe mártott kézzel diónyi golyókat formáztam belőle, lisztbe hempergettem, majd több adagban kisütöttem. (Ez történhet kevés olajon, nagy türelemmel egy serpenyőben, vagy az Actifryban 20 perc alatt 1 evőkanál olajjal adagonként.) 

Lepénykenyér:

25 dkg liszt
25 gr friss élesztő (fél kocka)
langyos víz, amennyit felvesz (kb. 1,5 dl)
1,5 tk. só
1 ek. olaj

A hozzávalókat jól összegyúrtam, konyharuha alatt 1 órán át kelni hagytam, majd diónyi adagokat tépva a tésztából golyókat formáztam, majd lapos körré nyújtottam őket. Kiolajozott palacsintasütőben mindkét oldalukat megsütöttem, majd nyílt lángra raktam a lepényt, hogy felfújódjon (ez a része most nem sikerült sajnos – kijöttem a gyakorlatból:()

Egy nagy tálra kiszórtam egy halom salátamixet, lilahagymakockákat és kukoricát kevertem hozzá, meglocsoltam fűszeres joghurttal, megraktam húsgolyókkal és lepénykenyeret halmoztam mellé.

2009. nov. 27. 6:53 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Vöröshús
Címkék: actifry, cukkini, darált hús, fokhagyma, kenyér szikkadt, lilahagyma, tej

Currys-tejszínes sárgarépa

Ha akarom, főzelék, ha akarom, köret. A hozzáadott folyadék mennyisége dönti el - mindkettőnek finom. Lelke a friss, zsenge sárgarépa és a currypor. Most nem bonyolítottam, semmi Madras vagy Kashmir, egyszerű mezei Kotányi currypor ment bele, aminek az ízét annyira szeretem. Most már tudom, hogy nem csak túróval , tojással és kukoricával finom, hanem répával is.
A recept kicsit hányaveti, mert érzésre ment bele minden, de nagy hibát nem lehet véteni, a borsófőzelék mintájára ez is menni fog, csak itt most liszt helyett egy kis keményítő játszik.

 

A felkarikázott répát kevés olajon párolni kezdtem. Kevés tejjel felöntve kis lángon, fedő alatt puhára pároltam. Felöntöttem a maradék tejjel/tejszínnel (vagy a kettő keverékével) és hagytam felforrni. Néhány evőkanál hideg tejjel csomómentesre kevertem a keményítőt, és hozzáadtam a főzelékhez. Sóztam, curryztem, majd forrás után elzártam a gázt. (A keményítővel épp csak összeforraljuk.)

2009. jún. 11. 14:07 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Köret, Zöldségétel
Címkék: curry, étkezési keményítő, narancssárga étel, saját recept, sárgarépa, tej, tejszín

Juhtúrós galuska (szinte sztrapacska)

Illő már megtörnöm a hallgatást, így húsvét táján szokatlan a nagy gasztrocsend. Az igazság az, hogy megint jó dolgunk volt, egyik nagyszülőtől mentünk a másikhoz, így nem alkottam semmit az ünnepre (leszámítva egy répás muffint, aminek arányait még finomítanom kell). Igaz, van egy brunch-poszt a tarsolyomban, de azt még össze kell rakni, így most bemelegítésként egy házias etűddel jelentkezem.
Sztrapacskát nem csináltam még soha, és Horváth Ilonát mint tiszta forrást tanulmányozva el is rettentem tőle az első mondat után. Egész pontosan „a burgonyát nyersen finomra reszeljük” fordulat szegte kedvem. Bele sem merek gondolni, hogy itt esetleg a reszelő legkisebb lyukáról van szó – gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Visszalapoztam hát néhány oldalt a galuska címszóhoz és annak látszólagos egyszerűségén felbátorodva nekiláttam az alkotásnak. Előtte még anyai tanácsokat is kértem, melyeket aztán persze elfelejtettem, így a galuskatésztából kimaradt egy gerezd reszelt fokhagyma, de enélkül is nagyon finom lett. Újabb pluszpont a házias ízek javára.

Hozzávalók:

A galuskához:
40 dkg liszt
1 tojás
2 ek. olaj
1,5 dl tej
csipet só
víz

Ezen kívül:

kb. fél tenyérnyi sós szalonna
30 dkg juhtúró
20 dkg tejföl

A galuskához a tojást az olajjal és a tejjel elhabartam, hozzáadtam fokozatosan a lisztet és közben adagoltam hozzá a vizet, annyit, hogy egy közepesen lágy tésztát kapjak (palacsintatésztánál néhány fokkal sűrűbb). Több menetben forró, sós vízbe szaggattam egy galuskaszaggatóval, és miután feljöttek a víz színére, még néhány percig főztem őket, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem.

Közben a szalonnát vékony csíkokra vágtam és egy serpenyőben kiolvasztottam, hogy ropogós pörcöket kapjak. Egy nagy jénait kiolajoztam és összeforgattam benne a galuskát a szalonnapörcökkel és –zsírral. A tetejére juhtúrót morzsoltam, rápöttyöztem a tejfölt és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 perc alatt átforrósítottam az egészet.

2009. ápr. 14. 21:20 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta
Címkék: juhtúró, liszt, szalonna, tej, tejföl

Ízbolygó borkiflije

Hálás vagyok nagyon Ízbolygónak ezért a receptért, sikerült vele eloszlatnia a kelt tészta- fóbiámat (remélem örökre). Ilyen gyönyörű, piros, duci  kiflikre nem számítottam, nagyon büszkén szedtem ki őket a sütőből.:) Azt hiszem, megvan, hogy uzsira miből fogok szendvicseket csomagolni. Az meg külön melengeti a szívemet, hogy nem kell hozzá vajat vennem, hanem elhasználhatom a hűtőből a két üveg kacsazsíromat.

Hozzávalók 16 darab kiflihez:

75 dkg liszt
12 dkg olvasztott kacsa- vagy libazsír
fél kocka friss élesztő
3,5-4 dl tej
csipet cukor
2 tk. só (lehet egy picivel több)

A tetejére:
1 tojás kevés tejföllel elhabarva
durva tengeri só

A lisztet a sóval egy tálba szitáljuk.

A tejet meglangyosítjuk, beleszórunk egy csipet cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt, majd félretesszük, hogy felhabosodjon.

A felfutott tejes élesztőt és az olvasztott zsírt is a liszthez adva a robotgép dagasztókarjaival tésztát gyúrunk, majd letakarva meleg helyen kb. 1 órát kelesztjük. Miután megkelt, kevés liszttel átgyúrjuk és kettéosztjuk.

Az egyik felét kör alakúra nyújtjuk (kb. 3 mm vastagságúra) és 8 cikkre vágjuk. A cikkeket a szélesebb felüktől indulva feltekerjük és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük úgy, hogy a hajtott szélük legyen alul (így nem nyílnak szét). Sütés előtt megkenjük a tejfölös tojással, megszórjuk durva tengeri sóval és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 25 perc alatt pirosra sütjük.

2009. márc. 23. 11:13 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Reggeli, Sós falat
Címkék: élesztő, kacsazsír, kelt tészta, liszt, tej, tejföl

Masala chai panna cotta

Nem, ez nem egy szitokszó.:) Ez a legújabb büszkeségem. Már régóta terveztem, hogy egyik kedvencemet, a korábban már posztolt indiai masala chai-t felhasználva alkotok desszerteket. Egész pontosan panna cottát és fagyit akartam ízesíteni vele, és tegnap hozzá is láttam. Az sem tartott vissza, hogy a kamrában csak egy főzőtejszínt találtam és házi tej sem volt itthon, csak UHT – gondoltam egy próbát mindenképp megér. Így is lett, szerintem és P. szerint is isteni volt. Aki nem ismeri a masala chai-t vagy a kardamom ízét, annak először lehet, hogy szokatlan lesz, de mindenképp érdemes kipróbálni. Én is egy óvatos próbaadaggal kezdtem, de holnapra már készül a megaadag.:)

 

2 dl tejszín (esetemben 20 %-os főzőtejszín)
2 dl 3,5 %-os tej (lehet UHT is)
pici só
kis darab gyömbér meghámozva, vékony szeletekre vágva
2 kis darabka fahéj
4 szem zöld kardamom behasítva
5 szem szegfűszeg
1 filter fekete tea
4 dkg házi vaníliás porcukor
1 ek. porzselatin

Egy kis lábasban kis lángon feltettem a tejet és a tejszínt a sóval és a fűszerekkel. Mikor már felforrt, belelógattam a teafiltert és tovább főztem, közben néha fakanállal megnyomogattam, hogy kioldódjon belőle a tea.

A porcukrot és a zselatint egy tálkában összekevertem és a tejes folyadékból egy keveset kiszedve addig kevertem, míg feloldódott. Ekkor a tejhez adtam, jól elkevertem és addig főztem, míg homogén nem lett. Ekkor szűrőn keresztül kis tálkákba öntöttem és miután kihűlt, folpackkal letakarva hűtőbe tettem.  Ekkor még teljesen folyós, de türelmesnek kell lenni, órák múlva megdermed.

Tálalás előtt a kerámiaformákat kis időre forró vízbe állítottam (nem sok sikerrel:)), majd egy késsel körbevágva tányérra borítottam.

2009. márc. 20. 12:27 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert
Címkék: fahéj, fekete tea, gyömbér, saját recept, szegfűszeg, tej, tejszín, vaníliás cukor, zöld kardamom, zselatin

Karikás fánk

Eddig nem sok tapasztalatot szereztem fánksütés terén, talán egyszer vagy kétszer készítettem csörögét, de az ugye nem kelt tészta, így kevesebb a hibaforrás. De nem adom ám fel az élesztővel folytatott heroikus küzdelmemet, így Gergely Éva Erdélyi ízek című szakácskönyvéből kinéztem egy szimpatikus fánkreceptet. Most kivételesen nem is a tésztával volt a baj (pedig amikor kiöntöttem a deszkára, megint ijesztően amorf volt, de a liszt hatására megjuhászodott), hanem erős a gyanúm, hogy túl forró olajban sütöttem ki. Ennek folyományaként feketébe hajló színezetet öltöttek, úgy 30 másodperc alatt.:( Kis testi hibájukat porcukorszórással igyekeztem leplezni, és így el is fogytak szépen. A tészta állagával teljesen elégedett voltam, úgyhogy legközelebb (talán jövő farsangkor?) csak a hőmérsékletre kell jobban figyelnem. 

 

Hozzávalók:

30 dkg liszt átszitálva
3 dkg élesztő
10 dkg porcukor átszitálva
3 tojás
2 csipet só
1,5-2 dl tej
7 dkg vaj megolvasztva

olaj a sütéshez

Az élesztőt fél deci tejben kevés porcukorral felfuttattam. A tojásokat a maradék porcukorral robotgéppel habosra kevertem (fehéredésig), majd fakanállal folytatva a műveletet hozzáadtam fokozatosan a lisztet, az élesztőt, a sót és annyi tejet, hogy ne legyen túl lágy ( kb. nokedlitészta-sűrűségű legyen). A fakanállal addig vertem, míg hólyagos nem lett (nagy levegőbuborékok keletkeztek benne), végül pedig belecsorgattam kanalanként az olvasztott vajat.

Egy órát kelesztettem konyharuha alatt. Eztán jól meglisztezett deszkára borítottam, addig gyúrtam-hengergettem a lisztben, míg kezelhető lett. Ekkor ujjnyi vastagra kinyújtottam és a legnagyobb átmérőjű pogácsaszaggatómmal kiszaggattam. Majd minden fánknak a közepét kilyukasztottam egy ásványvizes palack kupakjával. (A leesett tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam).
15 perc újabb kelesztés után bő, forró olajban kisütöttem. Konyhai törlőre rakosgattam, majd porcukorral megszórva és lekvárral körítve tálaltam.

Gergely Éva: Erdélyi ízek

2009. febr. 24. 11:41 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Süti
Címkék: élesztő, farsang, liszt, olaj, porcukor, tej, tojás, vaj

Stollenfelfújt

Nem vagyok rá büszke, de az elmúlt hetekben a konyhatakarítás során egy szikkadt, ám gondosan becsomagolt stollenmaradékra bukkantam. Óvatosan átvizsgáltam, de nem robbant:), láthatóan nem volt semmi baja, így megvalósíthattam belőle a még karácsonykor kigondolt maradékmentő ötletemet: a stollenfelfújtat. Az étcsoki-banán kombó nagyot dobott rajta, de a stollen cukrozott gyümölcseinek is volt ideje összeérni, és ez érződött is az ízeken. Olyan jó lett, hogy még férjemet is rabul ejtette, pedig nem kifejezett stollenrajongó.

 

Hozzávalók egy kisebb adaghoz:

25 dkg szikkadt stollen darabokra vágva
1 kisebb banán felkarikázva
1-2 sor étcsoki darabokra törve
fél alma meghámozva, cikkekre vágva
3 dl tej
2 tojás
3 ek. porcukor (házi vaníliás)
vajdarabok

Kivajaztam egy kisebb sütőformát, és elrendeztem benne a stollendarabokat. A tojásokat a tejjel és a porcukorral elhabartam és nyakon öntöttem vele a kalácsot. Rárakosgattam a banánszeleteket, a csokidarabokat és az almákat. Vajdarabokat raktam a tetejére és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 40 perc alatt megsütöttem.

2009. febr. 16. 22:41 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség, Karácsonyi, Süti
Címkék: alma, banán, étcsoki, porcukor, saját recept, stollen, tej, tojás, vaj