
Régóta tartozom ezzel a poszttal Patriknak, egész pontosan a Blogkóstoló óta. Mert amíg én vígan kóstolgattam a bloggerek főztjét, ő Pannival itthon házi tésztát gyúrt és megfőzte hozzá a Don Pepéből ismert kedvencét: a Portobello mártást (most nem kacsahússal, hanem angolszalonnával). Az alkotást lázas kutatómunka előzte meg és Gránátalma receptjét ítéltük a legautentikusabbnak – ez volt a vezérfonal. Mire hazaértem, a szakács és kis kuktája is jól belakomázott és büszkén mutatták a mű maradékát.
Hozzávalók:
10 dkg angolszalonna
1 kisebb fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
2-2,5 dl főzőtejszín
60 dkg laskagomba
1 marék aszalt paradicsom csíkokra vágva
só
frissen őrölt bors
olívaolaj
25 dkg frissen készült tagliatelle
(a recept a Gasztrotippen olvasható – a tojásmentes durumlisztes verzió)
Az angolszalonnát apró kockákra vágjuk és egy serpenyőben kevés olívaolajon megpirítjuk, majd félretesszük. A hagymákat megtisztítjuk, apróra vágjuk. A laskának kivágjuk a kemény tönkrészét, a fennmaradó részt csíkokra vágjuk.
Egy nagy térfogatú serpenyőben/lábasban kevés olívaolajon megpirítjuk a hagymákat (a vöröshagymával kezdünk, mert a fokhagyma hamar megpirul), majd hozzáadjuk a gombát. Jól átforgatjuk, felöntjük a tejszínnel, sózzuk, borsozzuk és puhára főzzük. Végül hozzáadjuk a csíkokra vágott aszalt paradicsomokat is és az angolszalonnakockákat és összerottyantjuk.
Frissen kifőtt tésztával tálaljuk.
Megosztás
A hétvégén lekaptam a polcról a családi ereklyeként őrzött Nélkülözhetetlen Tésztakönyvet, melyet első szülinapi ajándékként kaptam Patriktól és megállapítottam, hogy gyakrabban kellene forgatnom, mert tele van egyszerű és könnyű receptekkel. Én pedig most nagyon rá vagyok kattanva a salátákra és a tésztákra, húsból csak keveset szeretnék a tányéromon látni. Ez a májas széles metélt éppen bevált könnyű vacsorának, egy palack fehérbort is muszáj volt kinyitni mellé.
Hozzávalók:
25 dkg tagliatelle
30 dkg csirkemáj
1 közepes fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2-2,5 dl tejszín
kevés olívaolaj
1 tk. sárga mustármag mozsárban összetörve
só, frissen őrölt bors
1 ek. felaprított metélőhagyma
reszelt parmezán a tetejére
A tésztát sós vízben al dentére (fogkeményre) főzzük. Közben elkészítjük egy serpenyőben a szószt.
A csirkemájat megmossuk, megtörölgetjük, a hártyáit kivágjuk és csíkokra vágjuk. A hagymákat apróra vágjuk.
Egy nagy serpenyőben felforrósítunk egy kevés olívaolajat, üvegesre pároljuk benne a hagymákat. Utána a májat is hozzáadjuk, kevergetve átsütjük.
Végül felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk a mozsárban megtört mustárt és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Hagyjuk felforrni, megszórjuk metélőhagymával és elzárjuk a gázt.
A forró mártást összeforgatjuk a tésztával és parmezánnal megszórva tálaljuk.
Kisebb módosítással a Nélkülözhetetlen Tésztakönyvből.
Megosztás
Már én is friss tavaszi ízekről álmodom, így amellett, hogy próbálom felélni a kamra tartalékait (lsd. kuszkuszprojekt), egyre inkább a saláták-tészták felé fordul a figyelmem. Ezért amikor kezembe vettem a TV Paprika februári számát, az olasz tésztaösszeállításukból rögtön a citromos metélten akadt meg a szemem. A receptet kicsit a hűtőmhöz igazítottam: ebbe is került póré, mint mindenbe mostanában, és mivel parmezánt nem kaptam, egy darab Ilmicivel helyettesítettem. Nagyon finom lett így is, a közeljövőben terítékre kerül újra, az biztos.
Hozzávalók:
25 dkg tagliatelle (széles metélt)
1 arasznyi póré apróra vágva
2-3 ek. olívaolaj
2 dl tejszín
2 citrom reszelt héja
2,5 citrom leve
8,5 dkg vaj
só
A tetejére:
10 dkg Ilmici sajt lereszelve (eredetlieg parmezán)
kis csokor petrezselyemzöld felaprítva
Kis lábasban felhevítettem az olívaolajat és rádobtam a felaprított pórét. Kevergetve üvegesre pirítottam, majd felöntöttem a tejszínnel. Felmelegítettem, majd hozzáadtam a citromhéjat és –levet, valamint a vajat. Megsóztam és amikor a vaj felolvadt, lehúztam a tűzről.
Közben a tésztát lobogó sós vízben al dentére főztem, leszűrtem és összeforgattam a forró szósszal. Reszelt sajttal és petrezselyemmel megszórva tálaltam.
Megosztás
Ezt a toszkán tésztaételt próbáltam ki először a Tésztalexikonomból. Nem sok információt találtam róla, azt sikerült megtudnom, hogy a neve annyit jelent ’szalma és széna’, ami a kétféle (sárga és zöld) tagliatelle megjelenésére utal. Az empíria meg azt mutatja, hogy nemcsak látványos, de finom is, egy újabb szép példája a diszkréten tejszínes olasz tésztaiskolának.
Hozzávalók:
10 dkg sovány nyers sonka vagy angolszalonna
30 dkg friss gomba (esetemben laska)
1/2 citrom leve
kis csokor petrezselyem
kis csokor bazsalikom
2 dl tejszín
1 gerezd fokhagyma
1,5 ek. vaj
só
frissen őrölt bors
5 dkg frissen reszelt parmezán
25 dkg sárga tagliatelle
25 dkg zöld (spenótos) tagliatelle
Előkészület: Vágjuk csíkokra a sonkát, tisztítsuk meg a gombát és vágjuk vékony szeletekre, locsoljuk meg citromlével. Aprítsuk fel a petrezselymet meg a bazsalikomot.
Olvasszunk fel fél ek. vajat egy serpenyőben, dobjuk rá a felaprított fokhagymát, öntsük bele a tejszínt. Forraljuk fel, nagy lángon főzzük krémesre, közben sózzuk, borsozzuk.
Lobogó, sós vízben főzzük al dentére a tésztákat.
1 ek. vajon egy külön serpenyőben süssük meg a gombát (kisebb adagokban, hogy ne párolódjon, hanem süljön). Adjuk hozzá a petrezselymet és a sonkacsíkokat. Takaréklángon pirítsuk 5 percig, sózzuk, borsozzuk.
A leszűrt tésztát forgassuk össze egy nagy tálban a mártással, szórjuk a tetejére a sonkás gombát és hintsük meg bazsalikomlevéllel. Tálaláskor szórjunk rá reszelt parmezánt.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010