Pesto sült cukkiniből

Gondolom, nem vagyok egyedül a tavaszi ízek utáni vágyakozásommal. Színeket a tányérra, friss ízeket az ételbe! Ezért, bár nem épp szezonális alapanyag a cukkini, de muszáj volt kipróbálnom ezt a gyönyörű zöld pestót, ami ráadásul izgalmas módon sült cukkiniből készül. A hozzávalók listáját a saját készleteimhez szabtam, így került bele petrezselyem bazsalikom helyett, törökmogyoró mandula helyett, de mint tudjuk, ezek a tényezők a pestónál szabadon változtathatók (hacsak nem klasszikus genovait készítünk).



Hozzávalók:

50 dkg salátacukkini (ez kb. 2 darab)
2 gerezd fokhagyma
1 kis csokor petrezselyemzöld
3 marék törökmogyoró szárazon megpirítva
6 ek. olívaolaj
5 dkg parmezán
2 ek. citromlé
só
frissen őrölt bors

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A cukkiniket megmossuk, hosszában félbe vágjuk, egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket vágott felükkel felfelé. Meglocsoljuk egy kis olívaolajjal és kb. 15-20 perc alatt megsütjük. Kicsit hűlni hagyjuk, majd egy késsel héjastul kisebb kockákra vágjuk.
Egy nagy keverőpohárba költöztetjük őket, félig pürésítjük, majd hozzáadva a többi hozzávalót krémesre turmixoljuk az egészet. A végén sózzuk, borsozzuk, citromlével beállítjuk az ízeket.
Kenyérre kenve vagy spagettivel összeforgatva is finom.

2011. márc. 6. 9:30 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta, Gyors vacsora, Zöldségétel, Kenőke, Szósz
Címkék: citrom, cukkini, fokhagyma, olasz recept, olívaolaj, parmezán, petrezselyem, törökmogyoró

Citromborsos afrikai harcsafilé tejszínes kelbimbóval

Új szelek fújnak a konyhámban, próbálunk átállni egy egészségesebb étkezésre. A húsevés eddig sem volt ránk jellemző, mégis hiányérzetem volt, hogy lenne még mit tökéletesíteni  a rendszeren. Első lépésként több zöldséget és halat szeretnék az étrendünkbe iktatni. Ez az első kísérlet, ami meglepően jól sikerült, a kelbimbóval is érdemes tovább kísérletezni. Ráadásul 20-30 perc alatt kész lett ez a könnyű ebéd/vacsora.
A kelbimbó ötletét Orangette blogjáról vettem.



Hozzávalók 2 személyre:

1 nagyobb afrikai harcsafilé (kb. 40 dkg)
citrombors, só
kevés olívaolaj

50 dkg kelbimbó
kevés olívaolaj
1 ek. vaj
só
2 tk. méz
2 dl tejszín
2 ek. citromlé
frissen őrölt bors
1-2 marék törökmogyoró szárazon megpirítva, felaprítva


A kelbimbók kemény szárrészét levágtam, a felső sötétebb leveleket lehúztam. Átöblítés után negyedekbe vágtam minden kis fejet és szárazra törölgettem őket.
Egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolajat és 1 ek. vajat felhevítettem, rádobtam a kelbimbót és közepes lángon, sűrűn kevergetve kb. 10 perc alatt megpirítottam, hogy itt-ott barnás színt kapjon. Közben megsóztam, a vége felé hozzáadtam a mézet.
Felöntöttem tejszínnel, megborsoztam és fedő alatt, kisebb lángon puhára pároltam. Végül citromlével ízesítettem és megszórtam pirított törökmogyoródarabokkal.

A halat megmostam, szárazra töröltem, bedörzsöltem sóval, citromborssal és kevés olívaolajon aranybarnára sütöttem (közepes láng, mindkét oldal 2-2 perc).

2011. márc. 4. 6:07 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Köret, Halacska, Férjem kedvére
Címkék: afrikai harcsa, citrom, citrombors, hal, kelbimbó, tejszín, törökmogyoró

Karácsonyi sütiparti: Aszalt áfonyás-mogyorós-csokis cantuccini

Péntek este részt vettem életem első süticserélgető partiján. Az ötletet Via adta az Urban Eve blogról, az ő posztja nyomán szerveződtünk 6 fős csapattá Axival, Doctor Pepperrel, Lila Fügével, Sajtkukac Nikivel, Zizivel és velem. A tipikusan csajos program lényege, hogy minden résztvevő süt egyféle sütiből 100 darabot, azaz annyit, hogy mindenkinek jusson 20-20 darab. Célszerű olyan sütit választani, ami sokáig eltartható, mert a cél, hogy a karácsonyi sütögetést megkönnyítsük. A gyakorlat egyébként ennek ellentmondani látszik: a sütik nem valószínű, hogy kitartanak karácsonyig, viszont biztosítják a folyamatos adventi sütiellátást.
Ezzel tulajdonképpen megvalósult egy álmom: az örökké termő kekszesdobozok víziója.

Én ezzel a cantuccinivel járultam hozzá a választékhoz, a recept a Good Food-ról származik.



Aszalt áfonyás-mogyorós-csokis cantuccini

Hozzávalók kb. 50 darabhoz:

35 dkg liszt
1 csapott tk. sütőpor
1 tk. őrölt fahéj
csipet só
25 dkg nádcukor
3 tojás elhabarva
8 dkg aszalt vörösáfonya
1-2 löttyintés amarettó (mogyorólikőr)
5 dkg törökmogyoró (szárazon megpirítva)
8 dkg étcsoki

Az áfonyákat kicsit felaprítottam és kevés amarettóval meglocsoltam. A mogyorót egy serpenyőben szárazon megpirítottam, majd  a csokival együtt durva darabokra vágtam.

Egy nagy keverőtálba szitáltam a lisztet, hozzákevertem a sót, a fahéjat és a sütőport, majd mentek bele a tojások és a a cukor. Kézzel összegyúrtam az egészet, míg össze nem állt, akkor hozzágyúrtam a likőrös áfonyát, a mogyorót és a csokit is. Négyfelé osztottam a tésztát és négy hosszúkás rudat formáztam belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket.
Előmelegített sütőben 180 fokon 35 percig sütöttem a rudakat.
Utána kicsit hűlni hagytam őket, közben a sütőt mérsékeltem 120 fokra. Majd a rudakból egy éles késsel kb. 1 cm-es szeleteket vágtam le és fektetve visszarakosgattam őket a tepsire. Még 15 percet sültek 120 fokon.

És íme a gyönyörű Plätzchen-tál, rajta LF aszalt barackos-mandulás keksze, Zizi mákos szélű sajtosa, Axi gyömbéres és aszalt meggyes kekszei, Sajtkukac mandulás rúdjai, DP csokis és diós kekszei és a cantuccinik.

2010. dec. 13. 9:00 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Keksz, Gasztroajándék, Karácsonyi
Címkék: amarettó, aszalt vörösáfonya, cantuccini, étcsoki, karácsony, keksz, olasz recept, őrölt fahéj, törökmogyoró

Segítsüti 2010: Mogyorós-fahéjas répatorta

Ahogy azt már beharangoztam, idén is lesz jótékonysági sütiárverés! Nemisbéka ugyanis újra összehívta a csapatot, hogy anyák napja alkalmából ismét segíthessünk majd a rászorulókon. Idén két koraszülött osztályhoz kerül majd sok hasznos holmi a Ti segítségetekkel. Ehhez csak regisztrálni kell a közös honlapon és máris kezdődhet a licit a sok csábító sütire, köztük erre a könnyű, tavaszi mogyorós répatortára is. Minden süti kikiáltási ára: 1000 forint. (A licit április 2. éjfélig tart, a nyertessel az átvétel módjáról emailben egyeztetünk.)
Hajrá! Licitre fel!

Hozzávalók 1 kisebb tortaformához:

7,5 dkg puha vaj
7,5 dkg nádcukor
3 tojás szétválasztva
10 dkg darált törökmogyoró
2,5 dkg darált háztartási keksz (vagy egyéb kekszmorzsa)
10 dkg fehércsoki megolvasztva
10 dkg sárgarépa lereszelve
csipet só
1/2 tk. őrölt fahéj

A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Egy kisebb kerek tortaformát kibélelünk sütőpapírral, az oldalát kivajazzuk ,-lisztezzük.
A répákat megmossuk, lereszeljük, a mogyorót szárazon kicsit megpirítjuk, majd ledaráljuk.
A fehércsokit forró vízfürdő fölött megolvasztjuk (amennyire hajlandó megolvadni).

A puha vajat egy keverőtálban robotgéppel a cukorral együtt habosra keverjük, hozzáadjuk egyenként a tojások sárgáját, majd a fahéjjal elkevert kekszmorzsát és a mogyorót is. Végül belekeverjük az olvasztott csokit és a reszelt répát. Ekkor pici sóval kemény habbá verjük a fehérjét és azt is beleforgatjuk óvatosan a tésztába.

A tésztát a tortaformába simítjuk és 175 fokon hagyományos módon kb. 35-40 percig sütjük (tűpróba).

Forrás: Kis torták és minisütemények (Holló és társa)

2010. márc. 30. 11:36 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Süti, Reggeli
Címkék: fehércsoki, kevert tészta, őrölt fahéj, sárgarépa, segítsüti, törökmogyoró

Hagymás-mogyorós-mazsolás kenyér

A cseresznyés focaccia után épp azon ábrándoztam, milyen jó lenne valami aszalt gyümölcsös, olajos magvas kenyeret sütni, mikor Beatbullnál rábukkantam erre a Bertinet-receptre. A szép fotók hamar meggyőztek, hogy ez az, amire vágyom és ezt az elkészült kenyerek is igazolták. Nekem látványra is nagyon tetszenek, de egy kis vajjal megkenve, tejjel vagy kávéval kísérve számomra ez maga a tökéletesség. Köszi Beatbull, hogy megosztottad a receptet!:)

20 dkg finomliszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10g friss élesztő vagy fél csomag szárított
pici cukor
2 tk. só
3,5 dl meleg víz
liszt a kinyújtáshoz
1 közepes vöröshagyma
8 dkg törökmogyoró
8 dkg mazsola
2 tk. vaj

A hagymát megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam. A 2 tk. vajat egy kevés olívaolajjal felhevítettem egy serpenyőben és aranybarnára pirítottam rajta a hagymát.
A mazsolát forró vízbe áztattam.

A tésztához a liszteket egy nagy keverőtálba szitáltam, a sóval elkevertem, majd a liszt közepébe egy nagy mélyedést vájtam. 

A meleg vízben elkevertem az élesztőt, egy kevés cukrot adtam hozzá és hagytam felhabosodni. Utána beleöntöttem a mélyedésbe és egy keverőlapáttal ragacsos tésztává dolgoztam az egészet. Mikor már kezdett összeállni, kézzel folytattam és kb. 7 perc alatt selymes, rugalmas tésztává gyúrtam.

Ekkor belegyúrtam a mogyorót, a leszűrt mazsolát és a pirított hagymát (nem volt egyszerű, a szemeket ujjal bele kellett tömködni a tészta közepébe.)

Nagy golyót formáztam a tésztából és kiolajozott tálban, konyharuhával letakarva meleg helyen (pl. 60 fokos sütőben) kb. 1,5 órát kelesztettem.

Két egyenlő részre osztottam a megkelt tésztát, két golyót formáztam és konyharuha alatt további 5 percet pihentettem. Ezután lisztezett deszkán ovális alakúra nyomkodtam őket, majd hosszában behajtottam először a jobb, majd a bal oldalát, végül keresztben félbehajtottam. A hajtást görgetéssel elsimítottam és kb. 20 cm hosszú vekniket formáztam. Megszórtam egy kevés liszttel és lefedve, meleg helyen tovább kelesztettem kb. 60-70 percig.

Előmelegítettem a sütőt 250 fokra. Bepermeteztem vízzel a falait, majd sütőpapíros tepsin betoltam a két veknit. Újabb permetezés, majd kb. 30 perc sütés. Az eredmény egy ropogós héjú, isteni finom kenyér.

Richard Bertinet receptje.

2009. jún. 17. 7:01 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: élesztő, liszt, mazsola, szárított élesztő, teljes kiőrlésű liszt, törökmogyoró, vaj, vöröshagyma