
Újabban erre a veszélyesen egyszerű török desszertre kezdünk rákattanni. Veszélyes, mert könnyen elkészül és minden hozzávaló nagy eséllyel van otthon a szükséges mennyiségben. Az eredmény szerintünk frissen, langyosan fogyasztva a legjobb: akkor még folyós, krémes az állaga. Ha behűtjük, a rizs megduzzad, a puding megszilárdul (ez a török büfés verzió).
Hozzávalók – 4 főre:
1 dl (kerekszemű) rizs
1 dl víz
csipet só
1 l tej (9 dl+1 dl)
1 dl cukor
2 csomag vaníliás cukor (vagy házi vaníliás porcukor)
1 db tojássárgája
2 evőkanál étkezési keményítő
A rizst a vízzel, csipet sóval feltesszük főni. Amikor már magába szívta a folyadék nagyját, akkor felöntjük 9 dl tejjel és hozzákeverjük a cukrot és az egyik csomag vaníliás cukrot. Kis lángon, gyakran kevergetve felforraljuk, majd kb. 8 percig főzzük.
Közben a maradék 1 dl tejet csomómentesre keverjük a tojássárgájával és az étkezési keményítővel. A rizst levesszük a tűzről, hozzákeverjük a keményítős elegyet.
Egy nagy tepsi aljára öntünk 3 pohár vizet, ebbe beleállítunk egy közepes méretű jénai tálat, amibe beleöntjük a rizst. A tetejét megszórjuk a másik vaníliás cukorral vagy házi vaníliás porcukorral.
Előmelegített sütőben 200 fokon 1-1,5 óra alatt készre sütjük (én 1 óráig sütöttem). Közben a tetejét fedjük le sütőpapírral, mert hamar barnul.
Ha picit kihűlt, azonnal fogyasztható, de ha egy éjszakát behűtjük, megkapjuk a török büfékben kapható szilárdabb verziót.
A receptet Főzőmasinánál találtam.
Megosztás
Szem alakú török pizzát már készítettem korábban, most pedig megpróbálkoztam a papírvékonyságú, elvileg feltekerhető változattal, a lahmacunnal (ejtsd: lahmadzsun). Sejtettem én előre, hogy ez a tekerés projekt kevés sikerrel kecsegtető vállalkozás – nem is sikerült a friss, meleg pizzákat felcsavarni. Aztán meglepve tapasztaltam, hogy az egymásra tornyozott lepények épp annyira nedvesítették át egymást, hogy tekercselhető állapotba kerültek.
A töltelék fűszerezésénél egy berlini, török származású háziasszony utasításait követtem és ezzel ellenálltam a karakteresebb fűszerek használatának (mint például római kömény). Ennek ellenére nagyon ízletes lett az eredmény, még ha marhahúsból is készült bárány helyett.
Hozzávalók:
A tésztához:
fél kocka friss élesztő
1 púpozott tk. só
1 tk. cukor
3 ek. olívaolaj
3,5 dl langyos víz
50 dkg liszt
A tetejére:
25 dkg darált marhahús (eredetileg bárány)
3 gerezd fokhagyma felaprítva
40 dkg aprított, hámozott paradicsom lecsöpögtetve (!)
1 ek. sűrített paradicsom
kis csokor petrezselyem felaprítva
5 ek. olívaolaj
1 tk. só
frissen őrölt fekete bors
A tálaláshoz:
1 citrom gerezdekre vágva
1-2 fehérhagyma felaprítva, lesózva
aprított petrezselyem
tejföl
A feltéthez valókat egy nagy tálban összekevertem és állni hagytam.
Utána előmelegítettem a sütőt 200 fokra, egy nagy tepsit kibéleltem sütőpapírral.
A tésztához a langyos vízhez adtam a cukrot és az olajat, és belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felhabosodni. Utána egy keverőtálba öntöttem, megsóztam és a lisztet fokozatosan adagolva bele a robotgép dagasztókarjával rugalmas tésztává gyúrtam. Egy idő után, mikor már összeállt, kézzel folytattam a műveletet, míg a tészta el nem vált az edény falától. Ekkor vékonyan kiolajoztam az edényt és egy konyharuhával letakarva kb. 15 percig kelni hagytam.
Utána kilapogattam belőle a levegőt és kisebb adagokat téptem belőle, és azokat amilyen vékony körré csak tudtam, kinyújtottam. Ekkor a sütőlapra helyeztem, megkentem a húsos feltéttel úgy, hogy a peremén hagytam egy kb. 1 cm-es üres sávot.
Legalsó szinten sütöttem a lepényeket 10-12 percig.
Tálaláskor meglocsoltam citromlével, megszórtam hagymával, petrezselyemmel és tejfölpöttyöket tettem rá.
Feltekerni ekkor még nem lehetett, de miután egymásra rakva álltak egy kicsit a tányéron, átnedvesedtek picit és ekkor már tekerhető állapotba kerültek.
A recept forrása: Leyla Baser - Als der Döner nach Deutschland kam
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010