
Ezzel az étellel akár a Gasztrotipp Utazz velünk! receptversenyén is elindulhattam volna, az ötletet hozzá ugyanis a szigligeti várban tett kirándulásunk adta. Kiskőrösön és a Balaton északi partján nyaraltunk az idén, így a magyar vendéglátást térképeztük fel, aholis gasztronómiailag a leginspirálóbbnak a szigligeti vár büféje bizonyult. Ott meglepő módon nem palacsintát és lángost árultak, hanem laskát, görhönyt, prószát és langallót. Ez utóbbi divatos fesztiválétel mostanában, de a görhöny például láthatóan sokaknak okozott fejtörést a sorban. Mint azt az eladótól megtudtam, a laska és a görhöny is élesztő nélkül készült kenyérféle rozs- és búzalisztből, legalábbis a szigligetiek interpretációja szerint. Végül mi a prószát kóstoltuk, ami kicsit túl száraz volt ugyan, de jó ropogósra, barnára pirult a széle és finom szilvalekvár és tejföl pöttyözte a tetejét. Itthon aztán kerestem a neten egy jó receptet, és az eredmény megnyugtatóan hasonlított a szigligetire, csak nem volt olyan száraz. 
Hozzávalók egy kerek tortaformához:
25 dkg kukoricadara
5 dl forró tej
3 tojás
1-1,5 pohár kefír
5 dkg nádcukor (vagy 4-5 ek. méz)
fél csomag sütőpor
A tetejére:
szilvalekvár (esetleg meggylekvár)
tejföl
A darát leforrázzuk a forró tejjel és min. 1 órán át állni hagyjuk. Utána a tojásokat robotgéppel habosra keverjük a cukorral és a sütőporral, majd a kefírt is belekeverjük és beleforgatjuk az egészet a megduzzadt darába.
Kivajazott, kilisztezett tortaformába öntjük a tésztát, a tetejére lekvár- és tejfölpöttyöket teszünk és előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük (tűpróba). Akkor jó, mikor a széle már kezd barnulni.
A receptet Mithrile blogján találtam.
Megosztás
Újabb elszánt próbálkozás a kelt tészták ingoványos, ámde illatos mezején. Ezúttal Gabojsza vitt kísértésbe a narancsos-mákos kalácsával, de az őrületet valójában Csicseriborsó indította el. Eme láncolaton a szövegromlás fogalma is jól példázható: a 20 perces kelesztés sütés előtt már Gabojszánál is elmaradt (én még lehet, hogy az egy órát sem tartottam be, mert mindig türelmetlen vagyok). Persze a tölteléket is variáltuk kedvünk szerint, én narancslekvár hiányában jó kis házi szilvalekvárral próbálkoztam.
Az eredmény hasonló lett a kakaós csigáimhoz: ízre finom, de állagra valószínűleg túl lágy tészta, mely kezelhetetlen tömeget képez, Barba papaként viselkedik. Azért megzaboláztam, de a kalácsom nem lett olyan szemrevaló, mint elődeimé. Sebaj, kezdem érezni, milyen tésztaállag a kívánatos, vagy legalábbis azt, milyen nem.:) Egy biztos, ezt a műfajt sokat kell gyakorolni.
Hozzávalók 1 kalácshoz:
A tésztához:
25 dkg liszt és még egy kevés a nyújtáshoz
7 g szárított élesztő
3 púpozott evőkanál cukor
1-1,25 dl tej
4 dkg vaj
1 kisméretű tojás
egy csipet só
A kencéhez:
4 dkg vaj
5 dkg porcukor
2 dl tej
10 dkg darált mák
1 ek. vanília esszencia vagy házi vaníliás porcukor
1 citrom reszelt héja
2 púpozott ek. szilvalekvár
1 tojássárgája/ 1 egész tojás elhabarva a tetejére
A tejet meglangyosítottam, elkevertem az élesztővel és a cukorral. A vajat is felolvasztottam, a lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval. Egy keverőtálba öntöttem a tejes keveréket, beleütöttem a tojást, és a lisztet evőkanállal folyamatosan adagolva hozzá a robotgépem dagasztókarjaival homogén tésztává gyúrtam. Megszórtam liszttel, letakartam konyharuhával és egy órát kelesztettem meleg helyen.
Közben a mákkrémhez egy kis lábasban elkevertem a 2 dl tejet a mákkal, a citromhéjjal, a porcukorral és a vaníliás cukorral. Kis lángon kevergetve sűrű krémmé főztem (míg a tej szinte el nem tűnt a mák alól). Hagytam kihűlni, majd belekevertem a szilvalekvárt és a vajat.
A megkelt tésztát átgyúrtam, lisztezett deszkán vékonyra kinyújtottam és egyenletesen megkentem a krémmel. Ekkor a hosszabb oldalánál fogva feltekertem (az oldalaknál behajtottam a tésztát, hogy ne folyjon ki a töltelék), sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, hosszában középen végigvágtam úgy, hogy a felső végén egy rész egyben maradjon. A két részt egymásba tekertem, megkentem elhabart tojással és 180 fokos sütőben, hagyományos módon szép pirosra sütöttem. Közben letakartam sütőpapírral, hogy ne égjen meg. Ha jól emlékszem, kb. 30 percet sült.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010