Masala chai panna cotta

Nem, ez nem egy szitokszó.:) Ez a legújabb büszkeségem. Már régóta terveztem, hogy egyik kedvencemet, a korábban már posztolt indiai masala chai-t felhasználva alkotok desszerteket. Egész pontosan panna cottát és fagyit akartam ízesíteni vele, és tegnap hozzá is láttam. Az sem tartott vissza, hogy a kamrában csak egy főzőtejszínt találtam és házi tej sem volt itthon, csak UHT – gondoltam egy próbát mindenképp megér. Így is lett, szerintem és P. szerint is isteni volt. Aki nem ismeri a masala chai-t vagy a kardamom ízét, annak először lehet, hogy szokatlan lesz, de mindenképp érdemes kipróbálni. Én is egy óvatos próbaadaggal kezdtem, de holnapra már készül a megaadag.:)

 

2 dl tejszín (esetemben 20 %-os főzőtejszín)
2 dl 3,5 %-os tej (lehet UHT is)
pici só
kis darab gyömbér meghámozva, vékony szeletekre vágva
2 kis darabka fahéj
4 szem zöld kardamom behasítva
5 szem szegfűszeg
1 filter fekete tea
4 dkg házi vaníliás porcukor
1 ek. porzselatin

Egy kis lábasban kis lángon feltettem a tejet és a tejszínt a sóval és a fűszerekkel. Mikor már felforrt, belelógattam a teafiltert és tovább főztem, közben néha fakanállal megnyomogattam, hogy kioldódjon belőle a tea.

A porcukrot és a zselatint egy tálkában összekevertem és a tejes folyadékból egy keveset kiszedve addig kevertem, míg feloldódott. Ekkor a tejhez adtam, jól elkevertem és addig főztem, míg homogén nem lett. Ekkor szűrőn keresztül kis tálkákba öntöttem és miután kihűlt, folpackkal letakarva hűtőbe tettem.  Ekkor még teljesen folyós, de türelmesnek kell lenni, órák múlva megdermed.

Tálalás előtt a kerámiaformákat kis időre forró vízbe állítottam (nem sok sikerrel:)), majd egy késsel körbevágva tányérra borítottam.

2009. márc. 20. 12:27 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert
Címkék: fahéj, fekete tea, gyömbér, saját recept, szegfűszeg, tej, tejszín, vaníliás cukor, zöld kardamom, zselatin

Bodzaszirup és társai

Idén engem is magával ragadott a bodzaszezon. Ennek két oka volt: az egyik a képen látható legújabb német szakácskönyvbeszerzés, ami külön fejezetet szentel a szirupoknak, a másik a puszta tény, hogy húgomék erdő szélén laknak, jó sok bodzabokorral a közelükben. Így a múlt hétvégén bodzavirágszedő portyára indultunk, melynek eredményeképpen most 7 üveg bodzaszirup, egy üveg bodzaecet és egy üveg citromfűszirup figyel a kamrámban. A citromfű egyébként anyukáméktól származik és szintén Hans Gerlach könyvének, na meg stájer emlékeinknek hatására végezte szirupként. Lassan minden növényre mint potenciális szirupalapanyagra tekintek.:)
A szirup terminus egyébként arra utal, hogy tartottam magam a víz-cukor arányt illetően az 1:1-hez.

 

Bodzaszirup

Hozzávalók:

3,5 kg cukor
3,5 l víz
10 g citromsav
6 citrom
2 lime
40-50 tányér bodzavirág

A virágok fejét egy-egy gyors mozdulattal egy tál hideg vízbe mártogattam (ez volt a mosás), majd a virágzat nyelét levágva egy hatalmas fazék aljára rakosgattam őket. A tetejüket befedtem 3 felkarikázott citrommal. Egy fakanállal megnyomogattam a citromokat, hogy kieresszék a levüket.
Ezután egy nagy fazékban a cukorból és a vízből szirupot főztem, azaz addig főztem, míg fel nem oldódott a vízben az összes cukor. Hagytam kicsit hűlni a szirupot, belekevertem 3 citrom meg 2 lime kifacsart levét, a citromsavat, majd beleöntöttem a virágos fazékba.
3 napig állni hagytam az egészet, sötét, hűvös hely híján egy fedővel letakarva a gáztűzhelyen. Néha egy fakanállal átkevergettem.
Közben a töltésre váró üvegeket a mosogatógépben elmostam, hagytam, hogy kiszáradjanak.
Végül egy tölcsér és egy műanyag szűrő segítségével megtöltöttem a kész sziruppal az üvegeket. Ebből a mennyiségből 7 darab 7 dl-es üveget töltöttem meg.

Megjegyzés: hivatalosan a gyógyszertárak citromsavból csak 10 gr-ot adhatnak. Érdekes módon a közértek fűszerpolcán ennél nagyobb kiszerelésben is megtalálható.

Bodzaecet

Hozzávalók:

bodzavirág
0,5 dl fehérborecet
2 darab szegfűszeg

Egy literes befőttes üveget a mosogatógéppel kimostam, kiszárítottam. Félig megtöltöttem bodzavirággal, úgy, hogy csak a virágokat vagdostam bele a nyelük nélkül. Felöntöttem annyi fehérborecettel, hogy ellepje, beledobtam a szegfűszegeket és lezártam. Két hétre elraktam a kamrapolcra. Ha letelt az idő, leszűröm és kisebb üvegekbe öntöm.

Citromfűszirup

Hozzávalók:

5 dl víz
50 dkg cukor
2 citrom leve
1/2 fahéjrúd
kb. 20 ág citromfű levelei lecsipegetve

A cukorból, vízből és a fahéjból szirupot főztem. Mikor felforrt, hozzáadtam a citromfűleveleket, melyeket előzőleg egy nagy késsel felaprítottam. Elzártam a gázt és 20 percig állni hagytam, majd szűrőn átszűrve tiszta üvegekbe töltöttem. Ebből a mennyiségből kb. 7 dl szirup lett.

Megjegyzés: felbontás után mindet tartsuk hűtőben!

2008. jún. 1. 22:25 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Ital
Címkék: bodza, bodzaszörp, citrom, citromfű, citromsav, cukor, fahéj, fehérborecet, lime, szegfűszeg

Kacsahúsleves

 Eddig még nem posztoltam róla, hogy hogy készítem a húslevest, de most közel másfél év után eljött az alkalom. Elöljáróban annyit, hogy az egész család nagyon szereti (ezt most már Pankáról is elmondhatom:)), de elsősorban nem a leveshúsra, hanem a lére és a zöldségekre vagyunk ráindulva. Ezért aztán nem szoktam hatalmas velőscsontokkal, egyebekkel bíbelődni, beérem a csirkemell csontjával és aprólékkal. Ebben konszenzus van, a levesbetét kérdésében már nem ilyen egységes a csapat. Sajnos ahogy elnéztem, a férjem által képviselt gyufaszálfront egy taggal erősödött a kis purista személyében, így a cérnametéltre már nem sok esélyem marad. Szóval ezért ez az inkább halászlébe való tésztatípus.

És hogy miért kacsa? Általában csirkéből készül, de a hétvégén anyukám egy mondatával a fülembe tette a bogarat: megjegyezte ugyanis, hogy apai nagymamám kacsahúslevese volt a legjobb a kategóriában. Így a piacon járva én sem tudtam ellenállni a kacsacombnak és egy-két nyaknak, annál is inkább, mert az egyik új szakácskönyvemben meg egy izgalmas kacsás tésztaragura bukkantam. De erről majd legközelebb...

 

Hozzávalók:

2 kacsacomb csontja
2 kacsanyak
kb. 3,5 l hideg víz
4-5 közepes sárgarépa hosszában-keresztben félbe vágva
3 kisebb fehérrépa
1 zellergumó negyedekre vágva
1 kisebb vöröshagyma
4 szem szegfűszeg
5-6 gerezd fokhagyma
3 nagyobb krumpli
egy kis csomó petrezselyem
kb. 4 tk. só
8 szem fekete bors
6-8 szem koriander
1 szegfűbors
1 babérlevél
1 kis darab szerecsendióvirág

gyufaszáltészta

A húsokat hideg vízben megmostam (a combot előzőleg kicsontoztam, a husit félretettem későbbi felhasználásra), kevés sóval bedörzsöltem.

Elővettem a legnagyobb fazekamat, belepakoltam a húsokat és felöntöttem kb. 3,5 l hideg vízzel. Legkisebb lángon feltettem főni, mikor felforrt, lehaboztam (egy evőkanállal leszedegettem a tetejéről a habot, amennyire tudtam), majd megsóztam. Kb. 1 óra főzés után tettem bele a zöldségek első csapatát: a megtisztított, feldarabolt répákat, a zellert, vöröshagymát, a petrezselymet és a fűszereket. A vöröhagymát előzőleg megpucoltam, csak egy vékony vörös hártyát hagytam rajta, megmostam, hústűvel négy helyen megszúrtam és a lyukakba beleszúrtam 1-1 szegfűszeget.

Bő egy óra elteltével ment bele a következő turnus: a megpucolt fokhagymagerezdek és a meghámozott, negyedelt krumplik. Közben kóstolgattam, ha kellett, utánasóztam.

Az indulástól számítva kb. 4 óra főzés után ítéltem úgy, hogy elkészült a leves, minden zöldség és a húsok is kellően puhák voltak. Ekkor elzártam a lángot. Amíg hűlt kicsit a leves, kifőztem a tésztát.

Tálaláskor (és tároláshoz is) külön kiszedegettem egy tálra először a zöldségeket, külön a húsokat, és külön tálba szűrtem bele a levest. A tésztát is külön szedtük hozzá.

2008. máj. 22. 22:10 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, burgonya, fehérrépa, fekete bors, fokhagyma, kacsa, kacsacomb, koriander, petrezselyem, sárgarépa, szegfűbors, szegfűszeg, szerecsendióvirág, vöröshagyma, zeller

VKF XV. – Mákos tejbegríz fűszeres-vörösboros meggymártással

Az alapötlet már régóta ott motoszkált a fejemben, aztán jött Beatbull felhívása, a kreatív kaméleon,  hogy induljunk ki egy jól ismert klasszikusból, majd csavarjunk rajta egyet, hogy az anyja se ismerjen rá. Hát én a lehető legegyszerűbből és talán közös nemzeti minimumnak tekinthető tejbegrízből indultam ki. Olyat ugyanis még nem hallottam, hogy valaki ne szeretné, még a mi kis puristánk is megeszi. Vita tárgyát legfeljebb az képezheti, hogy folyós legyen-e (igen!) vagy sűrű, hogy a kanál megálljon benne. Ezzel az étellel egy baj van, hogy  ezt is meg lehet unni. De erre is van megoldás: példa rá az alábbi recept.

 

Hozzávalók 3 kis kupachoz:

1/2 l tej
pici só
2 tk. nádcukor
4 ek. búzadara (tönköly)
3 ek. darált mák

A mártáshoz:
20 dkg magozott meggy (mirelit vagy befőtt)
1 dl jófajta száraz vörösbor
1 tk. nádcukor
1 rúd fahéj
2 szegfűszeg
1/2 tk. étkezési keményítő
kevés hideg víz

A tejet egy kis lábasban lassú tűzön felforraltam. Mikor fölforrt, megsóztam, megcukroztam és fokozatosan, állandóan kevergetve adagoltam bele a búzadarát, majd a mákot is belekevertem. Hagytam sűrűsödni pár percet, majd elzártam a gázt.
Folpackkal kibéleltem 3 kis kerámia sütőformát, úgy, hogy a fólia a széleken túl lógjon. Beleöntöttem a tejbegrízt, majd hűlni hagytam (hideg vízbe állíthatjuk, ha gyorsítani akarjuk a folyamatot) és kis időre a hűtőbe tettem.

A mártáshoz a meggyet levével együtt és a borral feltettem főni. Megcukroztam, fűszereztem és hagytam kicsit forrni. Közben a keményítőt egy kevés hideg vízzel simára kevertem, majd hozzáadtam a meggyhez és addig kevergettem, míg be nem sűrűsödött, ekkor elzártam a lángot.

Tálaláskor a tejbegrízt óvatosan a tányérokra borítjuk, lehúzzuk róla a fóliát és meggymártással kínáljuk. Mandulalapocskákkal is megszórhatjuk ráadásnak.

2008. máj. 4. 13:40 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Desszert, Magyaros, VKF!
Címkék: 1 éves kortól, búzadara, étkezési keményítő, fahéj, mák, meggy, nádcukor, szegfűszeg, tej, vörösbor

Üdítő szederkrémleves

Igazi meglepetés ért reggel: visszakaptuk a hőn áhított telefonvonalunkat és a netet! :) Ez annyira felvillanyozott, hogy egész nap a konyhában tüsténkedtem. Többek között kipróbáltam ezt a gyümölcslevest, amire anyukám hívta fel néhány napja a figyelmemet. Ez a recept lett egyébként a kiskőrösi receptverseny első fordulójának nyertese.  

Hozzávalók 2-3 személyre:

35 dkg szeder (én egy kevés fekete ribizlivel is kombináltam)
3 dl víz
1-2 nagyobb darab citromhéj
1-2 darab fahéj
3 szegfűszeg
10 dkg cukor (nálam 8 dkg gyümölcscukor)
2 ek. liszt
1 dl tejföl
0,5 dl tejszín (elhagyható)

Először cukorszirupot készítünk: a cukrot elkeverjük a vízzel és a fűszerekkel és összeforraljuk. Kicsit állni hagyjuk, majd kihalásszuk belőle a fűszereket.
Közben a szedret leturmixoljuk és egy szitán/szűrőn átpasszírozzuk. Hozzákeverjük a sziruphoz, kis lángon felforraljuk. Ezalatt a lisztet és a tejfölt csomómentesre elkeverjük, majd fokozatosan hozzáadunk a levesből, végül beleöntjük a levesbe és elkeverjük. (Kóstolásnál nekem túl savanykás volt, ezért ezen a ponton egy kevés tejszínt is öntöttem hozzá.)
Hagyjuk egy-kettőt rottyanni és elzárjuk a gázt.

Isteni savanykás-pikáns leves, így a tavaszt várva igazi felüdülés. Belekanalazott vaníliafagylalttal tovább fokozható az élmény.

Faragó Márta receptje alapján.

2008. febr. 28. 21:20 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: citromhéj, fahéj, fekete ribizli, gyümölcsleves, szeder, szegfűszeg, tejföl, tejszín

Védőitalok zimankó idején: vörösboros teapuncs és fűszeres tea

Vörösboros teapuncs

A klasszikus puncs titka 5 hozzávalóban rejlik, amit neve is bizonyít, hiszen etimológiailag a hindi „pancsa”, „öt” jelentésű szóból származik. Őshazájában, Indiában eredetileg arrakból (rizspálinka), teából, vízből, cukorból és citromléből készült, és a britek révén került Kelet-Indiából Európába a 17.-18.  század idején. Az idők folyamán sok változat született, készítik alkoholmentesen, gyümölcsléből és hidegen is, alkotórészei pedig gyakran a helyi alapanyagokhoz igazodnak. Nálunk például nagyobb eséllyel készül kecskeméti barackpálinkából, mint kubai rumból, ahogy az osztrákoknál is wachaui barackpálinkával az igazi.

Hozzávalók:

1/2 l vörösbor
7 dkg cukor
1 l forró fekete tea
1 kupica fehér rum vagy barackpálinka
1 jól megmosott (bio)citrom felkarikázva

A bort a cukorral felmelegítjük, de nem hagyjuk felforrni, hogy megmaradjon az alkoholtartalma. Ha feloldódott benne a cukor, hozzáöntjük a teát, a rumot/pálinkát és beledobáljuk a citromkarikákat. Az egészet újra felmelegítjük, de nem forraljuk.

 

Fűszeres tea

Alkoholmentes lélekmelegítő, erejét az alkohol helyett az őrölt gyömbér csípőssége adja. A citrom-méz arányokkal szabadon játszhatunk, attól függően, mennyire savanykásan szeretjük.

Hozzávalók:

2 filter borsmenta tea
4 filter fekete tea
2 tk. gyömbérpor
1 darab fahéj
4 szem szegfűszeg
1 liter víz
3 citrom leve
3 ek. méz

A vizet felforraljuk, a filtereket belógatjuk, beleszórjuk a fűszereket és 5 percig főzzük. Hagyjuk kicsit kihűlni, és csak utána facsarjuk bele a citromlevet, hogy a C-vitamin tartalma megmaradjon, végül ízlés szerint mézzel ízesítsük.

Eredetileg a Képmáson.

2008. jan. 8. 20:43 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Ital
Címkék: barackpálinka, borsmenta, citrom, fahéj, fehér rum, fehérbor, fekete tea, képmás, méz, őrölt gyömbér, szegfűszeg, vörösbor

Fehérboros körteleves túrógaluskákkal

 A nyárvégi rebarbarás körtelevesem (vagy körtés rebarbaralevesem?) íze még mindig izgalomban tart, ezért tegnap vettem a piacon egy kiló körtét, hogy megint ehessünk illatos-selymes gyümölcslevest. Hogy valami tartalom is legyen benne, legyen mire ráharapni, elkészítettem hozzá Julie túrógaluskáit (ezzel régi tervet váltottam valóra). Az eredménnyel maximálisan meg voltam elégedve: a leves isteni lett, a bor csak diszkrét, de érezhető háttér maradt, a galuskák pedig még kisbloggerem elismerését is kivívták.

 

Hozzávalók:

1 kg körte

víz, amennyi ellepi

1 dl fehérbor

1 dl tejszín

kevés barnacukor

kevés citromlé

őrölt gyömbér

őrölt fahéj

őrölt szerecsendió

2 szegfűszeg

A galuskákhoz:

25 dkg túró

5 dkg búzadara

2 tojás

2 dkg vaj

só

1-2 tk. cukor

A körtéket meghámoztam, a magházukat kivágtam, nagyobb kockákra vágtam a gyümölcshúst. Egy lábosban feltettem őket főni, annyi vízben, amennyi ellepi. Hozzáadtam a szegfűszeget is, meg a többi ízesítőt (az arányok ízlés dolga, kóstolgatni kell, később még lehet módosítani). Mikor puhára főtt (hamar megvan), hagytam picit hűlni és botmixerrel pürésítettem. Utána hozzáöntöttem a bort és a tejszínt, megint fűszereztem az őrölt fűszerekkel (a gyömbérből tettem kicsit többet, de egyéni választás, hogy melyik domináljon) és éppen csak felforraltam.

A galuskákhoz a hozzávalókat egy tálban összegyúrtam és fél órára hűtőbe tettem. Utána kézzel kis gombócokat formáltam belőlük és lobogó sós vízbe dobtam őket. Mikor feljöttek a víz színére, kiszedegettem őket és szűrőbe téve lecsöpögtettem.

2007. szept. 27. 9:29 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: búzadara, fehérbor, körte, őrölt fahéj, őrölt gyömbér, őrölt szerecsendió, saját recept, szegfűszeg, tejszín, túró

Gyümölcslevesek forró napokra

Ezeken a fülledt nyári napokon a legtöbb háziasszony, még a konyhamániások nagy része is sikítva menekül a tűzhely közeléből. Nem kívánjuk a főtt ételt, következésképp nem szeretnénk a forró ételt kevergetve gutaütést kapni. Mit lehet ilyenkor tenni? A család tűr egy darabig, aztán tiltakozó hangok hallatszanak. Ez annak a jele, hogy eljött az ideje a könnyen elkészíthető nyári ételeknek: a salátáknak, könnyű leveseknek, s főként a gyümölcsleveseknek.

 

A nagy hőségtől kitikkadva gyakran elfelejtünk enni, pedig a folyadék- és ásványi anyag- pótlás nagyon fontos. Ennek egy kellemes módja a  gyümölcslevesfogyasztás. A menzai koszton szocializálódott rétegben ugyan még élénken élhet a nagy tál forrón gőzőlgő, szegfűszegillattól súlyos meggyleves emléke a tömény lisztes habarással, de érdemes félresöpörni a nyomasztó emlékeket és adni még egy esélyt.

A gyümölcslevesek előnye, hogy szinte bármilyen gyümölcsből készülhetnek. Ha főzött levest készítünk, körülbelül 50 dkg gyümölcsöt számolhatunk  1 liter vízre, ezen felül pedig valamennyi gyümölcsöt tegyünk félre levesbetétnek. Ezt az alaplevet megcukrozzuk (ha gyümölcscukrot használunk, abból kevesebb is elég), majd fűszerezzük fahéjjal, szegfűszeggel, vaníliával, gyömbérrel, kevés citromlével vagy citromhéjdarabbal a gyümölcstől és ízlésünktől függően. Önthetünk hozzá ízesítésnek 1-2 dl tejet vagy bort is (piros gyümölcsökhöz vörösbor, világos színűekhez fehérbor dukál). Miután felforraltuk a gyümölcsös vizet, levesszük a lángról, kiszedegetjük a fűszereket, a maradékot pedig egy botmixerrel pürésítjük. Ezután már csak a sűrítés van hátra, erre legalkalmasabb 1-2 ek.  étkezési keményítő, melyet csomómentesen kikeverünk egy kevés hideg tejszínnel, tejföllel vagy joghurttal és a leveshez keverjük, majd beleöntjük a maradék tejszínt (tejfölt, joghurtot) és az egészet összerottyantjuk. A kész levest legjobb, ha rögtön hideg vízfürdőbe állítjuk (engedjük tele a mosogatót hideg vízzel és állítsuk bele a lábast), és ha kihűlt, tegyük a hűtőbe. Tálaláskor az ínyencek tejszínhabbal fokozhatják az élményt vagy esetleg vaníliafagyit gombócozhatnak bele.

Lusták ideális levese a hideg gyümölcsleves. Ebben az esetben a hozzávalókat (gyümölcs, cukor, fűszerek és valamilyen folyadék, legtöbbször tejszín vagy joghurt) összekeverjük, turmixoljuk és behűtés után már fogyaszthatjuk is. Levesbetétnek persze mindig érdemes félretenni a gyümölcsből.

Kókuszos meggyleves

Hozzávalók 4 személyre:

kb. 50 dkg kimagozott meggy
kb. 10 dkg cukor
2 szegfűszeg
fél tk. őrölt fahéj
2 dl tejszín
2 dl tej
kis darab citromhéj
pici só
1 ek. étkezési keményítő
8 ek. kókuszreszelék

A meggyet feltesszük főni 1 liter vízben, melyhez hozzáadunk  2 dl tejet, kb. 10 dkg cukrot, egy pici sót és fűszerezzük fahéjjal, szegfűszeggel és citromhéjjal. Nem sokkal forrás után hozzáadjuk a tejszín nagy részét és a kókuszreszeléket, azzal is felfőzzük, majd a maradék tejszínt elkeverjük csomómentesen a keményítővel és a levesbe csorgatjuk folyamatos keverés mellett. Megvárjuk míg gyöngyözni kezd és érezhetően kicsit besűrűsödik és elzárjuk a lángot. Hideg vízfürdőbe állítva lehűtjük és betesszük a hűtőbe. Hidegen tálaljuk.

Őszibarackos banánkrémleves

Hozzávalók 3 személyre:

4 banán
2 dl tejszín
6 dl tej
15 dkg porcukor
1 citrom leve
1 dl őszibarackjoghurt
felkockázott friss vagy konzerv őszibarack vagy őszibarackbefőtt

A banánt a cukorral és a citromlével összeturmixoljuk, felöntjük a tejjel és a tejszínnel. Hozzáadjuk a joghurtot és a darabolt őszibarackot. Jól behűtjük.

Őszibarackleves

Hozzávalók 4 személyre:

1 kg őszibarack
15 dkg porcukor
2 dl fehérbor
4 dl tejszín
1 citrom leve
2 szegfűszeg
őrölt fahéj
kevés őrölt fehér bors
pici só

A barackot megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk. A negyed részét apró kockákra vágjuk, meghintjük a cukor felével és 1 órára behűtjük. A többi barackot darabokra vágjuk, a cukor másik felével és a fűszerekkel (fahéj, szegfűszeg, citromlé) 1 liter vízben puhára főzzük, majd a fűszereket kivéve turmixoljuk. Ha kihűlt, hozzáadjuk a tejszínt, a bort és a behűtött barackot. Picit sózzuk, borsozzuk és  és néhány órára hűtőbe tesszük.

Hideg vegyesgyümölcs-leves

Hozzávalók 4 személyre:

1 liter rostos őszi- vagy kajszilé
1 nagy pohár sűrű gyümölcsjoghurt (pl. barack)
1 kis doboz tejszín
porcukor ízlés szerint
vegyesgyümölcs pl. bogyósok, barack, banán

Egy nagy műanyag tálba öntjük az ivólevet, hozzákeverjük a joghurtot és a tejszínt. Ízlés szerint édesítjük, majd belekeverjük a megmosott, feldarabolt gyümölcsöket. Lefedve betesszük a hűtőbe és behűtjük.

2007. júl. 4. 7:28 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: citrom, fahéj, fehérbor, gyümölcsleves, képmás, őszibarack, szegfűszeg, tejszín

Kókuszos meggyleves

Hozzávalók 4 személyre:

kb. 50 dkg kimagozott meggy

kb. 10 dkg cukor

2 szegfűszeg

fél tk. őrölt fahéj

2 dl tejszín

2 dl tej

kis darab citromhéj

pici só

1 ek. étkezési keményítő

8 ek. kókuszreszelék

A meggyet feltettem főni 1 liter vízben, melyhez hozzáadtam a 2 dl tejet, a cukrot, a sót és a fűszereket. Nem sokkal forrás után hozzáadtam a tejszín nagyrészét és a kókuszreszeléket, azzal is felfőztem, majd a maradék tejszínt elkevertem a keményítővel és a levesbe csorgattam folyamatos keverés mellett. Megvártam míg gyöngyözni kezd és érezhetően kicsit besűrűsödik és elzártam a lángot. Hideg vízfürdőbe állítva lehűtöttem és betettem a hűtőbe. Hidegen tálaltam.

A Gyümölcsételek című könyv receptjét módosítottam.

További meggyreceptek nálam:

2007. jún. 24. 19:13 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: citrom, étkezési keményítő, fahéj, kókusz, meggy, szegfűszeg, tej, tejszín