Juhtúrós galuska (szinte sztrapacska)

Illő már megtörnöm a hallgatást, így húsvét táján szokatlan a nagy gasztrocsend. Az igazság az, hogy megint jó dolgunk volt, egyik nagyszülőtől mentünk a másikhoz, így nem alkottam semmit az ünnepre (leszámítva egy répás muffint, aminek arányait még finomítanom kell). Igaz, van egy brunch-poszt a tarsolyomban, de azt még össze kell rakni, így most bemelegítésként egy házias etűddel jelentkezem.
Sztrapacskát nem csináltam még soha, és Horváth Ilonát mint tiszta forrást tanulmányozva el is rettentem tőle az első mondat után. Egész pontosan „a burgonyát nyersen finomra reszeljük” fordulat szegte kedvem. Bele sem merek gondolni, hogy itt esetleg a reszelő legkisebb lyukáról van szó – gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Visszalapoztam hát néhány oldalt a galuska címszóhoz és annak látszólagos egyszerűségén felbátorodva nekiláttam az alkotásnak. Előtte még anyai tanácsokat is kértem, melyeket aztán persze elfelejtettem, így a galuskatésztából kimaradt egy gerezd reszelt fokhagyma, de enélkül is nagyon finom lett. Újabb pluszpont a házias ízek javára.

Hozzávalók:

A galuskához:
40 dkg liszt
1 tojás
2 ek. olaj
1,5 dl tej
csipet só
víz

Ezen kívül:

kb. fél tenyérnyi sós szalonna
30 dkg juhtúró
20 dkg tejföl

A galuskához a tojást az olajjal és a tejjel elhabartam, hozzáadtam fokozatosan a lisztet és közben adagoltam hozzá a vizet, annyit, hogy egy közepesen lágy tésztát kapjak (palacsintatésztánál néhány fokkal sűrűbb). Több menetben forró, sós vízbe szaggattam egy galuskaszaggatóval, és miután feljöttek a víz színére, még néhány percig főztem őket, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem.

Közben a szalonnát vékony csíkokra vágtam és egy serpenyőben kiolvasztottam, hogy ropogós pörcöket kapjak. Egy nagy jénait kiolajoztam és összeforgattam benne a galuskát a szalonnapörcökkel és –zsírral. A tetejére juhtúrót morzsoltam, rápöttyöztem a tejfölt és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 perc alatt átforrósítottam az egészet.

2009. ápr. 14. 21:20 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta
Címkék: juhtúró, liszt, szalonna, tej, tejföl

Spontán vörösboros marharagu

Reggel a piacra indulás előtt még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni :), ahogy azt sem, hogy vásárlás közben beúszik tudatomba egy ki tudja hol látott-olvasott vörösboros marharagu ínycsiklandó képe. A kép olyan makacsul ottragadt, hogy menten be is vásároltam marhalapockából, sárgarépából, ecetes gyöngyhagymából, meg apró szemű gombából, hogy álomból mielőbb valóság lehessen. Hazaérve próbáltam szakácskönyveimben nyomára bukkani a vágyott ételnek, ez nagyjából, több forrásból dolgozva (Váncsa, Stahl, Joanne Harris) sikerült is, majd a felszedett tudást felhasználva az alábbi remeket sikerült alkotnom, melyből férjem elismerő hümmögések közepette két tányérral abszolvált vacsorára. Ezt jó jelnek vettem.:)

 

Hozzávalók 4 személyre:

kb. 5 cm sós szalonna
2 vöröshagyma felaprítva
1-2 gerezd fokhagyma felaprítva
50-60 dkg marhalapocka
25-30 dkg apró szemű csiperkegomba
2 nagyobb sárgarépa
2 ek. liszt
1,5 ek. sűrített paradicsom
2 dl vörösbor (lehet több is, nekem ennyi volt kéznél)
víz
1 babérlevél
2-3 kis kakukkfűágacska
só
2 marék ecetes gyöngyhagyma

A szalonnát vékony csíkokra vágtam. A húst megmostam, a hártyákat lefejtettem róla és kb. 2 cm-es kockákra szeleteltem. A gombák tönkjét levágtam, a fejeket meghámoztam, a nagyobbakat félbevágtam. A répát hámozás után hosszában félbe- majd karikákra vágtam.

Ezen előkészületek után elővettem egy jó nagy serpenyőt, egy kevés olajat löttyintettem rá és a szalonnát rádobtam, zsírját kiolvasztottam. Utána a pörcöket kiszedegettem (később majd vissza lehet pakolni).
Először a húst pirítottam meg a maradék zsiradékon, nagy lángon kevergetve, míg meg nem pirult minden oldala, közben meg is sóztam.
Utána kiszedtem, és ment bele a kétféle hagyma, majd miután üvegesre pirultak, a zöldségek. Közepes lángon, kevergetve pirultak egy kicsit, majd megszórtam őket 2 ek. liszttel, belenyomtam a sűrített paradicsomot, majd felöntöttem 2 dl vörösborral. Elkevertem és hozzáadtam a húst is, itt mehet bele a szalonnapörc is, meg a babérlevél és a kakukkfű.
Felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje. Megsóztam és fedő alatt, kis lángon főztem, míg a hús meg nem puhult (kb. 2 óra). Közben ha szükséges, az elfőtt folyadékot pótoljuk. Fontos, hogy a víz épp csak ellepje, mert sűrű, ízes szaft a cél. Az ecetes gyöngyhagymát elég a célegyenesben hozzáaadni, mondjuk a vége előtt fél órával, mert annak nem kell sokat puhulnia.
Héjában főtt krumplival tálaltam.

2008. febr. 6. 22:10 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Vöröshús
Címkék: babérlevél, ecetes gyöngyhagyma, fokhagyma, gomba, kakukkfű, marhalapocka, sárgarépa, sűrített paradicsom, szalonna, vörösbor, vöröshagyma

Körtés-babos tésztasaláta tökmagpestóval

Hozzávalók:

45 dkg penne (tollhegytészta)

1 csomag húsos szalonna/szalonnakocka

2 körte

1 doboz konzerv fehérbab

só

A pestóhoz:

2-3 fokhagymagerezd

1 csokor petrezselyem

10 dkg tökmag

kb. 10 ek. olívaolaj

A tésztát lobogó sós vízben al dentére főzzük. Leszűrjük, félretesszük. A körtéket meghámozzuk, felkockázzuk. A szalonnát egy serpenyőben megpirítjuk, mikor már kisült a zsírja, hozzákeverjük a körtét és a lecsöpögtetett fehérbabot. Kevergetve pirítjuk, míg a körte kicsit megpuhul (pár perc). Utána összeforgatjuk a tésztával, megsózzuk.

A pestóhoz egy tálba tesszük a fokhagymát, a petrezselyem letépkedett leveleit és az előzőleg enyhén megprirított tökmagot és miután felöntöttük olívaolajjal, botmixerrel pürésítjük. Az így kapott pestót a tésztasalátához keverjük. Hidegen tálaljuk.            

Tim Mälzer receptje.

2007. okt. 3. 8:44 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Saláta
Címkék: fehérbab, fokhagyma, körte, penne, pesto, petrezselyem, szalonna, tökmag

Sült bőrös malacpecsenye

A hétvégét a Balatonnál töltöttük férjem szüleinek vendégszeretetét élvezve. A főzőkanál ezúttal végig apósom kezében volt, többek között ezzel az isteni bőrös malaccal tartott jól minket. Már régóta terveztem, hogy sütök ilyet, a bőrökhöz, rezgő alkatrészekhez (mint csülök, köröm, fül stb.) fűződő vonzalmamat már megvallottam korábban. :) Most már van egy kipróbált recept is a tarsolyomban.

 

Hozzávalók:

2 kg bőrös malachús (oldalas, lapocka vagy tarja)

húsos szalonna

köretnek: burgonya

A kenőpáchoz:

2-3 ek. mustár

2-3 ek. olaj

őrölt bors

2 fej zúzott fokhagyma

Kenegetni: sör

A bőrös részt kockásra bevagdossuk a húsig, enyhén besózzuk (bemasszírozzuk a sót). Összekeverjük a kenőpác alkotórészeit és minden oldalról bekenegetjük vele a husikat. Főleg a bőrös részre jusson bőven. Egy nagy tepsiben megágyazunk a húsnak vékonyra szelt húsos szalonna szeletekkel, arra fektetjük a húst és a tetejére is teszünk a szalonnából. A hús a tepsi közepén feküdjön, köréje pedig fél centisre karikázott krumplit halmozunk, melyet előtte sóztunk, borsoztunk és kevés olajjal összeforgattunk, hogy ne tapadjon a sülésnél össze. Fóliával letakarjuk az egészet és kis lángon 1,5-2 órát pároljuk, míg puha nem lesz. Utána levesszük a fóliát és a tetejéről a szalonnákat és nagy lángon pirosra sütjük a bőrt. Közben 2 percenként sörrel bekenegetjük.

2007. aug. 13. 8:43 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Sült, Magyaros
Címkék: burgonya, fokhagyma, malac, mustár, szalonna

Pasta carbonara

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg spagetti
10-15 dkg húsos szalonna
4 tojás
3,5 dl tejszín
5-10 dkg parmezán
só
fehér bors
őrölt szerecsendió

A tésztát sós vízben al dentére főzzük., leszűrjük, visszatesszük a főzőedénybe. A szalonnát vékony csíkokra vágjuk, ropogósra sütjük. Egy tálban villával felverjük a tojásokat, összekeverjük a parmezánnal és a tejszínnel. Sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval fűszerezzük, majd hozzáadjuk a szalonnadarabokat. A mártást a még meleg spagettire öntjük, összeforgatjuk,  és visszatesszük a lángra. Kis lángon néhány percig hőkezeljük, míg a mártás kicsit besűrűsödik. Tálaláskor még megszórhatjuk reszelt parmezánnal.

2007. máj. 17. 22:07 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Tészta, Gyors vacsora
Címkék: fehér bors, őrölt szerecsendió, parmezán, spagetti, szalonna, tejszín, tojás

"Tepszis" krumpli

Családi örökség a recept, amint azt az elnevezésből is sejteni lehet. Nagymamámnak voltak ilyen szép szavai, melyeket mi már csak olyan jelzős szerkezetekben használunk, mint a fenti és a tepszis csirke például. Ő még a tepszit zsírozta ki, nem a tepsit, ha maradt egy kis forralt tej, azt pentyába tette, esetleg miscsicskába. Őszintén szólva nem tudom, mi a kettő között a különbség, de mindkettő valami tálkaféle. Szerettem ezeket a furcsa szavakat, ma már tudom, egy részük egyértelműen tót származék.
Férjem és sógorom persze jókat derülnek szóhasználatunkon, és olykor heves viták alakulnak ki, például akörül, hogy létezik-e sikárkefe, vagy a mi családunk fantáziál róla.:) Utánanéztem egyébként, természetesen létezik, a katonai szleng használja (meg mi :), súrolókefét jelent.
Férjem által is bővült egyébként a szókincsem, náluk tanultam meg, hogy a húslevesbe szerintük  szlizsit  (gyufaszáltészta) kell tenni  (szerintem cérnametéltet), a bablevesbe meg haluskát, azaz krumpligombócot.  

 
Hozzávalók:
 
burgonya
(lángolt) kolbász
szalonna
só
 
Mennyiséget nem adok meg, mindenkinek az ízlésére-igényeire bízom. A lényeg, hogy a krumplit meghámozzuk, felkarikázzuk. Egy tepsi aljára egyenletesen elosztunk  kis szalonnadarabokat, majd ráhelyezzük a krumplikarikákat, és kolbászdarabkákat szórunk rájuk. Sózzuk, kicsit összeforgatjuk, és mehet is a sütőbe. 180 fokon addig sütjük, amíg a krumpli meg nem puhul és pirulni nem kezd. Sütés közben időnként át kell forgatni, hogy mindenhol érje a kisült zsír a krumplit. Tálalás előtt kicsit lecsorgathatjuk róla a zsírt (felpolcoljuk a "tepszi" egyik végét).
Kenyérrel és csemege uborkával szoktuk enni. Gyors, ízletes ebéd vagy vacsora.

Helyesbítés: Kaptam a fejemre, a szlizsi az a cérnametélt, nem a gyufaszál.:)

2007. febr. 23. 11:51 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Gyors vacsora
Címkék: burgonya, családi recept, kolbász, szalonna

Juhtúrós puliszka

(4 személyre)

1 liter víz
35 dkg kukoricadara
só
30 dkg juhtúró
2 pohár tejföl
bacon szalonna (esetleg kolozsvári húsos szalonna)

A kukoricadarát feltesszük főni a sós vízben. Folyamatosan kevergetjük, kezdetben kézi habverővel, később, mikor már sűrű, fakanállal. Mikor már kellően besűrűsödött, szépen pöfékel, elzárjuk a lángot és hagyjuk dermedni, keményedni.
Közben a csíkokra vágott bacon szalonnát enyhén kisütjük, zsírjával kikenünk egy hőálló edényt vagy tepsit. A maradék zsírba mártott kanállal galuskákat szaggatunk a puliszkából és az edénybe rendezzük. Rámorzsoljuk a juhtúrót, tejfölpöttyökkel tarkítjuk, és rászórjuk az enyhén kisütött szalonnapörcöket. Ha maradt még zsír, rálocsoljuk. Előmelegített sütőben 20-25 percig sütjük.    

Horváth Ilona édesanyám által módosított receptje

2007. jan. 23. 10:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros
Címkék: családi recept, juhtúró, kukoricadara, szalonna, tejföl