Tavaszváró citromszószos tagliatelle

Már én is friss tavaszi ízekről álmodom, így amellett, hogy próbálom felélni a kamra tartalékait (lsd. kuszkuszprojekt), egyre inkább a saláták-tészták felé fordul a figyelmem. Ezért amikor kezembe vettem a TV Paprika februári számát, az olasz tésztaösszeállításukból rögtön a citromos metélten akadt meg a szemem. A receptet kicsit a hűtőmhöz igazítottam: ebbe is került póré, mint mindenbe mostanában, és mivel parmezánt nem kaptam, egy darab Ilmicivel helyettesítettem. Nagyon finom lett így is, a közeljövőben terítékre kerül újra, az biztos.

Hozzávalók:

25 dkg tagliatelle (széles metélt)
1 arasznyi póré apróra vágva
2-3 ek. olívaolaj
2 dl tejszín
2 citrom reszelt héja
2,5 citrom leve
8,5 dkg vaj
só

A tetejére:
10 dkg Ilmici sajt lereszelve (eredetlieg parmezán)
kis csokor petrezselyemzöld felaprítva

Kis lábasban felhevítettem az olívaolajat és rádobtam a felaprított pórét. Kevergetve üvegesre pirítottam, majd felöntöttem a tejszínnel. Felmelegítettem, majd hozzáadtam a citromhéjat és –levet, valamint a vajat. Megsóztam és amikor a vaj felolvadt, lehúztam a tűzről.

Közben a tésztát lobogó sós vízben al dentére főztem, leszűrtem és összeforgattam a forró szósszal. Reszelt sajttal és petrezselyemmel megszórva tálaltam.

2009. febr. 7. 22:00 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Tészta, Gyors vacsora
Címkék: citrom, citromlé, ilmici sajt, parmezán, petrezselyem, póré, széles metélt, tagliatelle, tejszín, vaj

Főzzünk könyvből! – VKF XXI. forduló: Vaníliás metélt darált dióval

„- Vaníliás metélt. Vajon mi az a vaníliás metélt? Sohasem ettem ilyesmit és nem is láttam egész egész életemben. Fogalmam sincs, hogy milyen. A vanília idegen, izgató illatát nagyon kedvelem, fölöttébb kellemetes lehet, ha az orrot csiklandozza a szaga és hízeleg az ínynek is. De vajon rajta van-e a gyengéden sárgálló tésztán a fekete, afrikai fűszer, avagy nélküle szolgálják fel a vendéglőben? Csak futóan láttam nevét, egy pillanatra, a túrós gombóc, gyümölcshab kosár és mogyorótorta között. Mintha álmodtam volna. Mégsem lehet elfelejteni.”

Így töprengtem én is Vajkay Ákossal együtt, aki Sárszeg legnagyobb éttermében, a Magyar Királyban tett látogatása után lett ilyen eretnek gondolatok rabja.  Így kavarognak tovább fejében a gondolatok :

„- Borjúdió. Ez is rejtély. Az ember a dió gerezdjére gondol, mely édes, olajos, de nem az, hanem hús, olvatag, puha, leveses hús, mely azonnal elomlik a szájban. Nem érdektelen. Jó előételek után, melyet az étlap említ. Olajvaj halból, vagy orosz ízelítő. Hahaha, de furcsa. Boszorkányos, ostoba nevek. Habart tojás csirkemájjal, csuka fehérborban, vagy velő barnavajban. Hagyjuk ezeket a szamárságokat.”

Ákos azonban csak nem szabadul a „szamárságoktól”, és sejthető, hogy az alábbi gondolatmenet után, másnap mit rendel a Magyar Királyban...

„- Például mit ettünk tegnap? Erőlevest, rizses csirkét, máglyarakást. Pontosan emlékszem rá. Semmi többet, semmi jobbat. Weisz és társa azonban mást evett. Ő bográcsgulyást evett, azt bizony, nagyszerű, zsíros, vérvörös gulyást, szegedi paprikával és a burgonyáról, mely még párolgott, a lé csöpögött. Mennyire szerettem fiatal koromban, míg élt szegény mama, a bográcsgulyást, a borjú-, valamint a marhapörköltet és mióta nem ettem, annak csak a jó isten a megmondhatója. Sohasem mertem rendelni, talán rá való tekintettel, még akkor sem, amikor vendéglőbe mentünk.”

Hagyományos magyar ételt ritkán szoktam megkívánni, de Kosztolányi regényét, a Pacsirtát olvasva bármikor kapható vagyok egy bográcsgulyásra. Most mégsem ez készült, hanem a vaníliás metélt titkát akartam megfejteni.

Igazából mielőtt nyomozni kezdtem volna, megálmodtam a vaníliás metéltemet: gazdag vaníliasodóban fürdő metélttészta darált dióval meghintve – ez a kép villant be először. Később a neten rákeresve találtam egy receptet, ami valószínűbbnek tűnik, mert inkább desszertjellegű – réteslapok közé töltött túrós metélt, de én kitartok a saját álmomnál.:)

 

Vaníliás metélt darált dióval

Hozzávalók:

25 dkg rövid széles metélt al dentére főzve

A vaníliamártáshoz:

5 dl tej
2 tojássárgája
5 dkg (nád)cukor
1 tk. liszt
1 tk. házi vaníliás porcukor
pici csipet só

A tetejére:

darált dió

A mártáshoz a tojássárgákat egy kis lábasban csomómentesre keverem a cukorral, a liszttel, porcukorral, sóval és 1 dl tejjel. A maradék tejet felteszem egy másik lábasban főni, mikor felforr, leveszem a tűzről és nagyon lassan, folyamatos keverés közben a tojásos keverékhez öntöm. Az így kapott elegyet visszateszem a tűzre és addig főzöm kevergetve, a legkisebb lángon, míg be nem sűrűsödik (amíg be nem vonja a fakanalat). Vigyázni kell, nehogy felforrjon! Ha kellően sűrű, elzárom a gázt.
Tálaláskor a leszűrt metéltet összeforgatom a mártással és a tetejét megszórom darált dióval. 
 
Az inspiráló témáért köszönet Piszkének!

2008. dec. 7. 21:06 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta, VKF!
Címkék: dió, nádcukor, széles metélt, tej, tojássárga, vaníliás cukor

Még mindig kacsa: Kacsahúsos széles metélt

Ahogy ígértem, azt is elárulom, mi lett a sorsa a csontokról lefejtett kacsahúsnak. Hát ebben az egyszerű, de isteni, ízekben gazdag raguban végezték nagy megelégedésünkre. A recept eredetileg 4 személyre szól, a tapasztalat fényében azt mondanám, ez erősen függ a combok méretétől, és attól, mennyire húsosak (mármint a kacsáé:)). Egészséges étvágyú családoknak lehet, hogy rögtön dupláznám az adagot.

 

Hozzávalók:

2 kacsacomb

2 közepes vöröshagyma

3 ek. olívaolaj

só

frissen őrölt bors

1 ek. sűrített paradicsom

2,5 dl száraz vörösbor vagy rosé (esetünkben Heimann Fuchsli)

6 ágacska kakukkfű

5 dl alaplé vagy víz

40 dkg széles metélt

A combokat megmostam, a bőrüket lefejtettem, a húst a csontról levagdostam. A csontból levest főztem, a husit és a bőrt egyenlő nagyságú kis kockákra vágtam.

A hagymát megpucoltam, felaprítottam. Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, a hagymát és a húskockákat együtt megprirítottam (míg a hagyma üveges nem lett). Sóztam, borsoztam, hozzáadtam a paradicsomsűrítményt, kicsit pirítottam, majd nyakon öntöttem a borral és kis lángon hagytam forrni.

Közben a kakukkfüvet leöblítettem, lerázogattam, majd az alaplével/vízzel együtt a raguhoz adtam és fedő alatt, kis lángon puhára pároltam az egészet (kb. 1 óra). Közben kóstolgattam, ha kellett utánasóztam. Mikor kész lett, a kakukkfüvet kihalásztam belőle.

Közben a kacsabőrt és -hájat 2-3 ek. hideg vízzel egy kis lábasban tűzre tettem. Először fedő alatt felforraltam, majd  félig lefedve sütöttem, míg ki nem sült a zsírja. Végül levettem a fedőt és addig hagytam sülni, míg a pörcök teljesen meg nem pirultak és puhák nem lettek. Ekkor szűrővel konyhai papírtörlőre szedegettem őket, a zsírt pedig hagytam kicsit hűlni, majd kis tálkába öntve betettem a hűtőbe megdermedni (későbbi felhasználásra).

A széles metéltet sós vízben al dentére (haraphatóan keményre) főztem, majd leszűrtem. A kacsaraguval leöntve és a pörcökkel megszórva tálaltam. A fotóról a pörcik sajnos lemaradtak.:(

Forrás: Saucen und Dips (Trendkochbücher sorozat)

2008. máj. 25. 15:20 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas, Tészta
Címkék: kacsacomb, kakukkfű, sűrített paradicsom, széles metélt, vörösbor, vöröshagyma

Tejszínes-szőlős csirkemellkockák széles metélttel

Hozzávalók:

1 csirkemellfilé
só
frissen őrölt bors
4 gerezd fokhagyma
1 nagyobb fej vöröshagyma
kevés olaj
2 dl fehérbor
2 dl tejszín
2-3 fürt szőlő
1 kisebb darab füstölt sajt /pl. füstölt mozarella/
20 dkg széles metélt

A csirkét kisebb kockákra vágom, sózom, borsozom és 1-2 gerezd aprított fokhagymát adok hozzá. Az egészet összeforgatom és min.1-2 órára hűtőbe teszem, hogy átjárják az ízek.
A maradék fokhagymát és a vöröshagymát megtisztítom és kis kockákra vágom. A szőlőszemeket leszedegetem, egyenként kettévágom őket, a magjukat kiszedem. Célszerű nagyszemű fajtát választani, mert elég pepecselős munka. A sajtot lereszelem.
Kevés olajat hevítek eg teflon serpenyőben és a hagymákat üvegesre párolom benne. Utána hozzáadom a befűszerezett húskockákat is és időnként kevergetve megsütöm. Amikor már kifehéredtek, kezdenek pirulni, nyakon öntöm őket a borral, majd a tejszínnel és hozzáadom a szőlőszemeket is. Összeforralom, kis lángon kicsit hagyom rotyogni, majd a reszelt sajtot is hozzákeverem. Addig főzöm, míg elolvad a sajt és al dentére (haraphatóan keményre) főzött széles metélttel tálalom.

Ezt alkottam az estiskola receptversenyére.  

2007. szept. 23. 20:50 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas
Címkék: csirke, fehérbor, fokhagyma, füstölt sajt, saját recept, széles metélt, szőlő, tejszín, vöröshagyma

Sajtos tészta, ahogy édesanyám készíti

Több ismerősömtől hallottam mostanában, hogy nem szereti a sajtos tésztát. Aztán amikor pontosítottuk, mit ért alatta, kiderült, hogy főtt tésztát reszelt sajttal. Nem hagyott nyugodni a dolog, utánanéztem a szakirodalomban is. Meglepően tapasztaltam, hogy  Horváth Ilonka néni sem cifrázza nagyon a dolgot, a kifőtt tésztát meleg zsiradékra szedi és tálaláskor meghinti sajttal. Polcz Alaine is hasonlóképpen jár el, csak ő kever a tésztához 1-2 kanál tejfölt. Ezek után talán újat hozhat, ha megosztom, a mi családunk hogy készíti ezt a gyors és egyszerű tésztaételt.

Hozzávalók 4 személyre:

25-30 dkg széles metélt
lángolt kolbász (a lényeg, hogy ne legyen szikkadt, száraz)
2 pohár tejföl
reszelt sajt (lehet például trappista és füstölt vegyesen)
só

A kolbászt vékony karikákra vágjuk, a karikákat negyedeljük. A kolbászdarabkákat pici olajon teflon serpenyőben takaréklángon, folyamatosan kevergetve megpirítjuk, zsírjukat kisütjük. Hozzákeverjük a tejfölt, sózzuk,  kicsit rotyogtatjuk és ebbe keverjük bele a kifőtt tésztát. Tálaláskor reszelt sajttal megszórjuk. Ne sajnáljuk a kolbászt, mert minél több van benne, annál finomabb.

2007. febr. 5. 9:36 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Gyors vacsora
Címkék: családi recept, füstölt sajt, kolbász, széles metélt, tejföl