Hagymás-mogyorós-mazsolás kenyér

A cseresznyés focaccia után épp azon ábrándoztam, milyen jó lenne valami aszalt gyümölcsös, olajos magvas kenyeret sütni, mikor Beatbullnál rábukkantam erre a Bertinet-receptre. A szép fotók hamar meggyőztek, hogy ez az, amire vágyom és ezt az elkészült kenyerek is igazolták. Nekem látványra is nagyon tetszenek, de egy kis vajjal megkenve, tejjel vagy kávéval kísérve számomra ez maga a tökéletesség. Köszi Beatbull, hogy megosztottad a receptet!:)

20 dkg finomliszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10g friss élesztő vagy fél csomag szárított
pici cukor
2 tk. só
3,5 dl meleg víz
liszt a kinyújtáshoz
1 közepes vöröshagyma
8 dkg törökmogyoró
8 dkg mazsola
2 tk. vaj

A hagymát megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam. A 2 tk. vajat egy kevés olívaolajjal felhevítettem egy serpenyőben és aranybarnára pirítottam rajta a hagymát.
A mazsolát forró vízbe áztattam.

A tésztához a liszteket egy nagy keverőtálba szitáltam, a sóval elkevertem, majd a liszt közepébe egy nagy mélyedést vájtam. 

A meleg vízben elkevertem az élesztőt, egy kevés cukrot adtam hozzá és hagytam felhabosodni. Utána beleöntöttem a mélyedésbe és egy keverőlapáttal ragacsos tésztává dolgoztam az egészet. Mikor már kezdett összeállni, kézzel folytattam és kb. 7 perc alatt selymes, rugalmas tésztává gyúrtam.

Ekkor belegyúrtam a mogyorót, a leszűrt mazsolát és a pirított hagymát (nem volt egyszerű, a szemeket ujjal bele kellett tömködni a tészta közepébe.)

Nagy golyót formáztam a tésztából és kiolajozott tálban, konyharuhával letakarva meleg helyen (pl. 60 fokos sütőben) kb. 1,5 órát kelesztettem.

Két egyenlő részre osztottam a megkelt tésztát, két golyót formáztam és konyharuha alatt további 5 percet pihentettem. Ezután lisztezett deszkán ovális alakúra nyomkodtam őket, majd hosszában behajtottam először a jobb, majd a bal oldalát, végül keresztben félbehajtottam. A hajtást görgetéssel elsimítottam és kb. 20 cm hosszú vekniket formáztam. Megszórtam egy kevés liszttel és lefedve, meleg helyen tovább kelesztettem kb. 60-70 percig.

Előmelegítettem a sütőt 250 fokra. Bepermeteztem vízzel a falait, majd sütőpapíros tepsin betoltam a két veknit. Újabb permetezés, majd kb. 30 perc sütés. Az eredmény egy ropogós héjú, isteni finom kenyér.

Richard Bertinet receptje.

2009. jún. 17. 7:01 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: élesztő, liszt, mazsola, szárított élesztő, teljes kiőrlésű liszt, törökmogyoró, vaj, vöröshagyma

Cseresznyés focaccia

A tegnapi játszótéri merengésem nagy tettekhez vezetett. Az eredmény: újabb sikeresen abszolvált tétel a kelt tészták köréből.
Azzal kezdődött, hogy kitaláltam, hogy a maradék cseresznyéből nem clafoutis-t csinálok, hanem kipróbálom a kicsit bizarrul hangzó, de annál izgatóbb cseresznyés focacciát. A fotóra élesen emlékeztem, de hogy melyik szakácskönyvben láttam, az igényelt némi utánajárást. Az első tipp, Stahl, nem vezetett eredményre, de utána már biztos kézzel nyúltam a polc Jamie-részlege felé. Hamar meg is lett az ...és egyszerűen csak főzz! című könyvben. Jó volt újra fellapozni, tele van igazi nyári hangulatú recepttel. Ami most engem igazán érdekelt, az a kenyeres rész, melyben Jamie megad egy alap kenyérreceptet, majd annak 8 megbolondított variációját, köztük az én focacciámat.
A tészta gyúrásánál követtem Jamie instrukcióit és így mindent kézi erővel csináltam, így különösen nagy büszkeséggel töltött el a végeredmény: egy igazán kenyérszerű cipó, aminek különös pikantériáját a sós tésztára szórt édes gyümölcs adja. Vajjal megkenve, meleg kávét kortyolva hozzá vagy gyümölcslekvárral isteni.

Hozzávalók 2 kisebb cipóhoz:

50 dkg liszt (nálam tönköly fehérliszt a Müllerből)
3 dl langyos víz (vagy egy picit több)
1,5 zacskó szárított élesztő
1 ek. cukor
1 csapott ek. só
2 ek. olaj

Tetejére:

kb. 30 dkg cseresznye kimagozva
1-2 ek. méz
kevés cukor
vajdarabok

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, a közepébe mélyedést csináltam és beleöntöttem a víz felét, beleszórtam az élesztőt, a sót és a cukrot. Egy villával elkevertem, majd a mélyedés falát fokozatosan „beomlasztva” először villával, majd kézzel összegyúrtam a tésztát. Közben hozzáadtam a többi vizet meg az olajat.

Mikor már összeállt, legalább 5-6 percig gyúrtam, hogy selymes és rugalmas állagú legyen. Beliszteztem a tetejét és letakarva a duplájára kelesztettem. (Ekkor kényszerűségből éjszakára hűtőbe tettem, előtte megkentem a tetejét egy kis olajjal és másnap folytattam a műveletet.)

Míg a tészta kelt, kimagoztam a cseresznyét és egy szűrőben lecsepegtettem. Összeforgattam egy tálban 1-2 ek. mézzel.

Mikor a duplájára dagadt a tészta, ököllel megcsapkodtam, hogy kimenjen belőle a levegő, majd kétfelé osztottam. Két kerek lapot nyújtottam belőle, kb. 2 cm vastagot. Ujjal lyukakat fúrva a tésztába megraktam a tetejét a cseresznyével és 1-2 ek. cukorral is megszórtam. Hagytam kelni kb. 20 percet, majd kisebb vajdarabokat raktam rá és betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe.

Légkeveréssel sütöttem kb. fél órát, utána még hagyományosan 5-10 percet.

Forrás: Jamie Oliver: ...és egyszerűen csak főzz!

2009. jún. 5. 8:35 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Reggeli, Kenyér
Címkék: cseresznye, focaccia, jamie oliver, kelt tészta, liszt, méz, szárított élesztő, vaj

Tökmagos pogácsa

Épp jókor jött a Millie által kifejlesztett Daubner-klón tökmagos pogi receptje, amikor azon töprengtem, milyen sós falatot vigyek karácsonykor a családi vendégségbe. Mivel még mindig volt a stájer tökmagolajos üveg alján egy kicsi, és tökmag is lapul általában  a kamrában, így csak bryndzáról kellett gondoskodnom (az árától dobtam is egy hátast – 25 dkg 600 forint, de ünnep lévén felülemelkedtem rajta). Millie-nek bizalmat szavazva rögtön dupla mennyiség készült, három napon át sültek a pogik, mindenki nagy megelégedésére.

 

Hozzávalók kb. 50 kicsi pogihoz:

15 dkg natúr joghurt (szobahőmérsékletű)
12,5 dkg bryndza (szobahőmérsékletű)
kb. 1 dl tejszín
1 csomag szárított élesztő (11g-os)
1 csapott tk. cukor
kb. 32-35 dkg liszt (BL80 vagy süteményliszt)
4 ek. tökmagolaj
10 dkg tisztított tökmag
2 csapott tk. só

A tetejére: 1 tojás elhabarva

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, elkevertem a sóval, a mikróban langyosra melegítettem. Egy másik nagy keverőtálban elkevertem a a joghurtot az élesztővel és a cukorral, hozzáadtam a tökmagolajat, a tejszínt, és a bryndzát is belemorzsoltam. Elővettem a robotgépemet és a dagasztókarokkal elkezdtem homogén masszává dolgozni az anyagot, közben folyamatosan kanalaztam hozzá a lisztet. Mikor már kezdett összeállni, kézzel folytattam tovább és beledolgoztam a tökmagot is. Nagy gombócot formáltam belőle és  vékonyan kiolajoztam a tál alját, és úgy kelesztettem letakarva kb. 2 órán át (Millie 5 órát írt, nekem nem volt annyi időm, de 2 óra alatt is szépen megkelt, igaz a felénél beraktam a sütőbe 60 fokra).

Utána lisztezett deszkán ujjnyi vastagra kinyújtottam és kis pogiszaggatóval kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam őket, megkenegettem tojással a tetejüket és 170 fokon hagyományos módon kb. 20 perc alatt megsütöttem (Millie hideg sütőbe tette be, én előmelegítettem, de sütés előtt még keltek kb. 20 percet).

Megjegyzés: a vendégeskedések miatt eleve dupla adagot kevertem be és három részre elosztva sütöttem ki őket. Az első adag szentestére készült, a maradék ment a hűtőbe kiolajozott tálban folpackkal letakarva és másnap, meg harmadnap reggel sütöttem belőlük az utánpótlást. 

2008. dec. 26. 20:30 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Sós falat
Címkék: bryndza, joghurt, kelt tészta, szárított élesztő, tejszín, tojás, tökmag, tökmagolaj

Szilvalekváros-mákos kelt kalács

Újabb elszánt próbálkozás a kelt tészták ingoványos, ámde illatos mezején. Ezúttal Gabojsza vitt kísértésbe a narancsos-mákos kalácsával, de az őrületet valójában Csicseriborsó indította el. Eme láncolaton a szövegromlás fogalma is jól példázható: a 20 perces kelesztés sütés előtt már Gabojszánál is elmaradt (én még lehet, hogy az egy órát sem tartottam be, mert mindig türelmetlen vagyok). Persze a tölteléket is variáltuk kedvünk szerint, én narancslekvár hiányában jó kis házi szilvalekvárral próbálkoztam.
Az eredmény hasonló lett a kakaós csigáimhoz: ízre finom, de állagra valószínűleg túl lágy tészta, mely kezelhetetlen tömeget képez, Barba papaként viselkedik. Azért megzaboláztam, de a kalácsom nem lett olyan szemrevaló, mint elődeimé. Sebaj, kezdem érezni, milyen tésztaállag a kívánatos, vagy legalábbis azt, milyen nem.:) Egy biztos, ezt a műfajt sokat kell gyakorolni.

 

Hozzávalók 1 kalácshoz:

A tésztához:

25 dkg liszt és még egy kevés a nyújtáshoz
7 g szárított élesztő
3 púpozott evőkanál cukor
1-1,25 dl tej
4 dkg vaj
1 kisméretű tojás
egy csipet só

A kencéhez:
4 dkg vaj
5 dkg porcukor
2 dl tej
10 dkg darált mák
1 ek. vanília esszencia vagy házi vaníliás porcukor
1 citrom reszelt héja
2 púpozott ek. szilvalekvár
1 tojássárgája/ 1 egész tojás elhabarva a tetejére

A tejet meglangyosítottam, elkevertem az élesztővel és a cukorral. A vajat is felolvasztottam, a lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval. Egy keverőtálba öntöttem a tejes keveréket, beleütöttem a tojást, és a lisztet evőkanállal folyamatosan adagolva hozzá a robotgépem dagasztókarjaival homogén tésztává gyúrtam. Megszórtam liszttel, letakartam konyharuhával és egy órát kelesztettem meleg helyen.

Közben a mákkrémhez egy kis lábasban elkevertem a 2 dl tejet a mákkal, a citromhéjjal, a porcukorral és a vaníliás cukorral. Kis lángon kevergetve sűrű krémmé főztem (míg a tej szinte el nem tűnt a mák alól). Hagytam kihűlni, majd belekevertem a szilvalekvárt és a vajat.

A megkelt tésztát átgyúrtam, lisztezett deszkán vékonyra kinyújtottam és egyenletesen megkentem a krémmel. Ekkor a hosszabb oldalánál fogva feltekertem (az oldalaknál behajtottam a tésztát, hogy ne folyjon ki a töltelék), sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, hosszában középen végigvágtam úgy, hogy a felső végén egy rész egyben maradjon. A két részt egymásba tekertem, megkentem elhabart tojással és 180 fokos sütőben, hagyományos módon szép pirosra sütöttem. Közben letakartam sütőpapírral, hogy ne égjen meg. Ha jól emlékszem, kb. 30 percet sült.

2008. nov. 26. 22:30 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: citromhéj, kelt tészta, mák, szárított élesztő, szilvalekvár, tej, tojás, vaj

Tim Mälzer focacciája

Nem mintha bármi bajom lett volna az eddig használt focaccia-recepttel, de kíváncsivá tett a már sokat emlegetett Kochbuchban talált recept, ami szokatlan módon ricottát is tartalmaz. És mivel mostanában izgatnak ezek a tejtermékkel operáló tészták, mint a túrós zsemle, a ricottás süti vagy a legutóbbi fetás lepény, feltétlenül ki kellett próbálnom. A tejjel készült kevert sütiket is nagyon szerettem mindig, ezeknek a tésztáknak ugyanis van egy jellemző selymessége, lágysága.

Ez a recept sem okozott csalódást, méltó társa lesz a klasszikus verziónak: sőt ez a ricottás nekem még kenyérszerűbb, kívül ropogós, belül szép szerkezetű, lyukacsos lett. A ricotta minősége is biztos befolyásolja az eredményt, én most nem a többször méltatott szarvasiból, hanem egy tejboltban kimérve vett morzsásabb, túrószerűbb fajtából készítettem. (Remélem nem) jellemző a magyar kiskereskedők szemléletére, hogy mikor rákérdeztem a ricotta eredetére, az árus először nem értette, mit is akarok, majd durcásan megnézte a zacskót és érezhető ellenszenvvel odavetette: Köröstej.:(

Hozzávalók:

3/4 zacskó szárított élesztő

2,5 dl langyos víz

1 teáskanál cukor

40 dkg liszt átszitálva

12,5 dkg ricotta

1 tk. só

0,5 dl olívaolaj

Egy nagy keverőtálba öntjük a vizet, beletesszük az élesztőt és a cukrot, jól elkeverjük. A sóval elkevert lisztet és a ricottát mikróban meglangyosítjuk. Az olajat is a vízhez keverjük, majd a lisztet és a ricottát fokozatosan adagolva a robotgép dagasztókarjainak segítségével az egészet rugalmas tésztává gyúrjuk. Mikor már láthatóan összeállt, ruganyos, akkor letakarva fél órára félretesszük. Utána egy lisztezett deszkára borítjuk, kinyomogatjuk belőle a levegőt, és téglalap alakúra egyengetjük, széleit kihúzkodjuk. Nyújtófa nélkül is jól alakítható, mert jó rugalmas. Megkenjük olajjal és kedvünk szerint megszórjuk valami finommal pl. aprított rozmaringgal, fokhagymával, dióval, mandulalapokkal, olajbogyóval stb.

Előmelegített sütőben 220 fokon (hagyományos mód) 20 perc alatt megsütjük.

2008. máj. 5. 22:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, focaccia, kelt tészta, olívabogyó, olívaolaj, ricotta, szárított élesztő, tim malzer, zöld olívabogyó

Török pizza

Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy készíték otthon a török étkezdékben látott tetszetős csónak alakú pizzát. Végre elszántam magam a cselekvésre, aztán ahogy utánaolvasgattam, szembesültem vele, hogy tulajdonképpen kétféle török pizza létezik. Amit én sütöttem, az a török büfék étlapján szem alakú pizza néven fut, és más információt nem is találtam róla. Míg a Lahmacun néven ismert török pizza bár szintén fűszeres-paradicsomos darált hússal van megrakva, de kör alakú. Fogyasztáskor pedig azon melegében megszórják aprított petrezselyemmel, hagymakockákkal, meglocsolják citromlével majd feltekerik és úgy harapják. Most viszont a szem alakú receptje következik.

Hozzávalók 4 darabhoz:

45 dkg liszt
1 tasak szárított élesztő
1 tk. cukor
kb. 3 dl langyos víz
1 ek. olaj
1 csapott ek. só
2 ek. natúr joghurt

Tetejére:

30 dkg darált hús
kevés olaj
1 lilahagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ek. sűrített paradicsom
2 ek. olaj
2 kis kakukkfűágacska
só
frissen őrölt bors

Tálaláshoz:

néhány ek. natúr joghurt vagy tejföl
őrölt római kömény
apróra vágott lilahagyma

A vizet elkevertem az élesztővel, a cukorral és az olajjal és hagytam kicsit felfutni. Utána egy nagy tálba öntöttem, belekevertem a joghurtot és a sót, majd fokozatosan adagolva hozzá az átszitált lisztet a robotgép dagasztókarjaival ruganyos tésztává dagasztottam. Utána letakarva kb. 1 órán át kelesztettem. Ezalatt szépen feljött és hólyagos lett. Ekkor kiborítottam a belisztezett gyúródeszkámra, kinyomkodtam belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztottam. Mindegyik részt vékony, ovális alakú lappá nyújtottam. Letakarva hagytam őket pihenni.

Közben elkészítettem a rávalót. Egy serpenyőben kevés olajon fehéredésig pirítottam a darált húst, majd sóztam, borsoztam. Levettem a lángról,  hozzáadtam a kakukkfüvet (csak a leszedegetett leveleket), a hagymákat, a sűrített paradicsomot, a 2 ek. olajat és jól elkevertem. Ezzel megkentem a pizzák tetejét, de a szélükön kihagytam egy kb. 1 cm-es sávot, amit aztán visszahajtottam, így keskeny peremes csónakokat kaptam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket.
Előmelegített sütőben 225 fokon sültek meg két menetben 20-20 perc alatt. 

Tálalás előtt locsoljuk meg a tetejüket joghurttal vagy tejföllel, szórjuk meg lilahagymával és őrölt római köménnyel.

2008. febr. 11. 11:10 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Kenyér
Címkék: darált hús, fokhagyma, joghurt, kakukkfű, kelt tészta, lilahagyma, őrölt római kömény, sűrített paradicsom, szárított élesztő

Undok fiú, szeretlek! - A másfélórás zsemle

Engem is utolért a Mademoiselle által indított őrület, konkrétan a Puffin-zsemlék sarkalltak cselekvésre. Annyit változtattam az alaprecepten, hogy 1/3 részben teljes kiőrlésű búzalisztet használtam, és ennek megfelelően növeltem a víz mennyiségét 1,5 decivel. Legközelebb egy picit több sót is teszek bele, de már így is jónak minősítettem az eredményt és a receptközlő undok fiút örökre a szívembe zártam. :)

Másfélórás zsemle

Hozzávalók:

50 dkg fehérliszt
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1és 1/4 ek. szárított élesztő
2,5 tk. só
6,5 dl meleg víz
1 dl tej
1 ek. méz

Egy nagy-nagy keverőtálba (ikeás szett legnagyobbja) szitáltam a liszteket, és mindent hozzáadva egy keverőlapáttal egynemű tésztává kevertem (jó nyúlós-ragadós). Liszttel meghintettem és lefedve 1,5 órán át kelesztettem. Úgy megkelt, hogy majdnem kibuggyant a tálból.
A sütőt előmelegítettem 240 fokra és előkészítettem egy közepes tepsit félig megtöltve vízzel.
A megkelt tésztát egy jól belisztezett deszkára borítottam (egy hatalmas, kezelhetetlen "Jabbára" kell számítani) és egy nagy késsel 8 egyforma darabra vágtam.
Minden darabot meghajtogattam a DNK-nál ismertetett módszer szerint, majd hajtással lefelé egy sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. A sütőbe alulra beraktam a vizes tepsit, középre meg a bucikat.
25 percig sült egy adag hagyományos üzemmódban, de a 8-at csak két menetben tudtam kisütni.
Gyönyörű, pirosra sült, kívül ropogós, belül foszlós bucikat kaptam.

2007. dec. 20. 7:40 | 11 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: dnk, kelt tészta, méz, szárított élesztő, tej, teljes kiőrlésű liszt

Dagasztás nélküli kenyér

Eddig elég problematikus viszony fűzött a kelt tésztákhoz, ugyanis meglehetősen türelmetlen ember vagyok, utálok várakozni, így nem csoda, hogy nem sok sikerélményem volt ebben a műfajban (a kelesztés mellett egyébként a sómennyiség a másik csapda szerintem). A Stahl-féle pizzatészta sütéséig terjedt a vállalkozó kedvem, másra gondolni sem mertem, míg meg nem láttam néhány bloggertárs könnyű sikerrel kecsegtető receptjét. Kezdtem ugye a grissinikkel és focacciákkal, és azok sikerén felbátorodva belevágtam a DNK-ba, azaz a dagasztás nélküli kenyér elkészítésének műveletébe is. Mivel Dolce vita kenyerét személyesen is volt alkalmam megkóstolni, és nagyon érzékletesen ecsetelte, mennyire egyszerű a projekt, az ő receptje volt a vezérfonál. Minthogy BL 80-as liszthez még nem volt szerencsém, viszont a komáromi süteménylisztet mostanában rendszeresen használom, most is azt vetettem be, és nem okozott csalódást. A kenyér szerintem nagyon jó lett, szép ropogós a héja, belül puha és foszlós. Kacsazsírral megkenve, Gabojsza pirospaprikájával megszórva lilahagymatuninggal ettük meglehetős elégedettséggel. 
 


Hozzávalók 2,5 dl csészével mérve:

3 csésze süteményliszt (eredetileg BL 80-as liszt ajánlott)
1,5 csésze víz
kicsit kevesebb, mint fél tk. szárított élesztő
kicsit több, mint 1,5 tk. só

A lisztet egy nagyobb tálba szitáltam és hozzákevertem a sót és az élesztőt. Utána beleöntöttem a vizet és egy keverőlapáttal jól elkevertem az elegyet (jó ragacsos, folyós tésztát kaptam.
Letakartam egy konyharuhával és egy éjszakán keresztül kelesztettem. Másnap reggel a tálban kicsit átkevertem a tésztát, majd beliszteztem a tetejét és letakarva 30 percig nyugiban hagytam. Közben előmelegítettem a sütőt 250 fokra és egy 1,9 literes kerek jénai tálat is beraktam melegedni. Fél óra elteltével a tésztát a kilisztezett jénaiba öntöttem és hagyományos üzemmódban fedő alatt 35 percig sütöttem, majd fedő nélkül még 20 perc következett. Kicsit nehezen, de kijött a formából épségben a cipó, szépen kongott is, mikor megütögettem. Mikor kihűlt, akkor vágtuk fel, és elégedetten nézegettük az eredményt. 

Megjegyzés 1.: eredetileg kiszedtem a tésztát egy deszkára, hogy áthajtogassam, de annyira ragacsos volt, hogy inkább visszaköltöztettem a tálba és ott dolgoztam vele tovább. DV nem írta, így nálam is elmaradt, de ahogy utánaolvastam eredetileg a négy csücskét kellett volna egymásra hajtani és a hajtott résszel lefelé beletenni a jénaiba. Ez elmaradt, de így is rendben volt teljesen szerintem.

Megjegyzés 2.: A hétvégén készült egy újabb adag, ezúttal komáromi lisztmixszel és Tupper kelesztőtálban kelesztve, és Ana leírása szerint hajtogattam a tálban egy lapáttal. Még szebb és lyukacsosabb lett az eredmény. Masszív repertoárdarab lesz, az tuti.

2007. dec. 17. 8:00 | 20 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: dagasztás nélkül, dnk, kelt tészta, szárított élesztő

Reprodukció 2.: Focaccia és grissini

Már régóta szemeztem ezzel a párossal Dolce vita oldalán, na meg persze a tökéletes kenyérrel, amit a második GBT-n volt is szerencsém megkóstolni. Eddig a kelt tésztákkal kapcsolatban volt bennem némi para, nem sok sikert tudhatok magaménak (ennek főleg a türelmetlenségem az oka). De most megfogadtam, hogy békén hagyom a kelő tésztát, nem bizgetem, nem siettetem szegényt, hátha akkor megtörik az átok. Így is lett, isteni kenyérfélék kerültek ki a sütőből az egész család nagy örömére. Még pöttöm Pannika is jóízűen rágcsálta a botkenyérkéket, úgyhogy a recept felvétetett a repertoárba.

Hozzávalók:

fél kg liszt (most épp süteményliszt)
1 zacskó szárított élesztő
3 ek. olívaolaj
3 dl meleg víz

1 csapott ek. só
1 tk. cukor
2 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ág friss rozmaring
olívaolaj
1 marék magozott fekete olívabogyó

A lisztet átszitáltam, mikróban langyosra melegítettem. Az egyik rozmaringágról letépkedtem a leveleket és felaprítottam őket. A meleg vízben elkevertem az élesztőt, hozzáadtam az olajat, sót, cukrot, majd a rozmaringgal elkevert lisztet fokozatosan adagolva hozzá a robotgép dagasztókarjának segítségével ruganyos tésztává gyúrtam (kb. 5 perc). Az így kapott tésztát gombóc formában, olajjal megkenegetve, konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztettem.
Mikor már szépen megkelt, elfeleztem. Az egyik részt téglalap alakúra nyújtottam és kb. 15 cm hosszú, fél cm széles csíkokat vágtam le belőle. Kicsit megsodorgattam, olajjal megkentem és sütőpapírral bélelt sütőlemezre raktam. Az így kapott grissiniket 250 fokon 10 perc alatt világosbarnára sütöttem.
A maradék tésztát szintén téglalap alakúra nyújtottam (kb. 1 cm magasra). A felaprított fokhagymát meg a maradék rozmaringág felaprított leveleit kevés olajjal elkevertem és megkenegettem vele a tészta tetejét, majd megszórtam az olívabogyóval. Kb. 10 perc alatt megsütöttem.

Mindkettő nagyon finom lett. A grissini igazi vendégváró, előre el lehet készíteni és a vendégek érkezésekor betolni a sütőbe. Hátránya, hogy másnapra megkeményedik, de ezt csak két tesztpéldányon tapasztaltam, a többi percek alatt elfogyott. A focaccia másnap is friss volt és puha, saláták mellé, reggelire, vacsorára isteni.

2007. nov. 14. 8:02 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: fekete olíva, fokhagyma, kelt tészta, rozmaring, szárított élesztő