Selymes karalábé-krémleves trükkösen

Az ánizspálinka mint ízesítő azóta motoszkál a fejemben, mióta egy Pernoddal ízesített tiramisut kóstolhattam a La Rosa megnyitóján. Az ánizsos italokat önmagukban nem szeretem, ezért Pernod híján nem fáj a szívem a bárszekrényben figyelő Ouzót főzéshez elhasználni. Fejben elsőként gyümölcsökkel párosítottam, aztán merészebb ötleteim támadtak. Így született ez a nagyon selymes, elegáns karalábé-krémleves, elsőre csak kísérleti adagban. Ez az a típus egyébként, amiből nem lehet egy nagy tállal becsapni, inkább kis csészében előételként adható.



Hozzávalók 2 személyre:

2 ek. olívaolaj
3-4 szál újhagyma
2 közepes karalábé
víz
só
kb. 2 dl tej
1,5 tk. Ouzo

Tetejére: aprított snidling (dekoráció, elhagyható)

Az újhagymát megtisztítjuk, a halványzöldjével együtt apróra vágjuk. A  felhevített  olívaolajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a meghámozott és felkockázott karalábét. Felöntjük annyi vízzel, ami épp ellepi, megsózzuk és kis lángon puhára pároljuk. Utána levesszük a lángról, botmixerrel pürésítjük, majd szitán áttörjük.
Visszatesszük a lángra, felöntjük a tejjel, hozzáöntjük az ouzót és összerottyantjuk.
Tálaláskor a tetejét megszórhatjuk snidlinggel, de inkább a látvány miatt, az íze anélkül is teljes.

2010. jún. 29. 8:54 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Előétel, Leves, Vendégváró, Zöldségétel
Címkék: karalábé, ouzo, snidling, tej

Tagliatelle tejszínes csirkemájjal

A hétvégén lekaptam a polcról a családi ereklyeként őrzött Nélkülözhetetlen Tésztakönyvet, melyet első szülinapi ajándékként kaptam Patriktól és megállapítottam, hogy gyakrabban kellene forgatnom, mert tele van egyszerű és könnyű receptekkel. Én pedig most nagyon rá vagyok kattanva a salátákra és a tésztákra, húsból csak keveset szeretnék a tányéromon látni. Ez a májas széles metélt éppen bevált könnyű vacsorának, egy palack fehérbort is muszáj volt kinyitni mellé.

Hozzávalók:

25 dkg tagliatelle
30 dkg csirkemáj
1 közepes fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2-2,5 dl tejszín
kevés olívaolaj
1 tk. sárga mustármag mozsárban összetörve
só, frissen őrölt bors
1 ek. felaprított metélőhagyma
reszelt parmezán a tetejére

A tésztát sós vízben al dentére (fogkeményre) főzzük. Közben elkészítjük egy serpenyőben a szószt.
A csirkemájat megmossuk, megtörölgetjük, a hártyáit kivágjuk és csíkokra vágjuk. A hagymákat apróra vágjuk.
Egy nagy serpenyőben felforrósítunk egy kevés olívaolajat, üvegesre pároljuk benne a hagymákat. Utána a májat is hozzáadjuk, kevergetve átsütjük.
Végül felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk a mozsárban megtört mustárt és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Hagyjuk felforrni, megszórjuk metélőhagymával és elzárjuk a gázt.

A forró mártást összeforgatjuk a tésztával és parmezánnal megszórva tálaljuk.

Kisebb módosítással a Nélkülözhetetlen Tésztakönyvből.
 

2010. márc. 17. 15:58 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Gyors vacsora, Tészta
Címkék: csirkemáj, mustármag, parmezán, snidling, tagliatelle, tejszín

Zöldfűszermártás tojáshoz, újkrumplihoz

Nem számoltam még el vele, hogy mi lett a csokor turbolyával, amit Zsuzsától kaptam. A mártások kislexikonát felütve az alábbi zöldfűszermártás mellett döntöttem, mely tulajdonképpen a frankfurti Grüne Soβe-nak egy egyszerűsített változata. Míg a hesseniek hét fűszernövényből keverik ki híres mártásukat, addig én szerényen megelégedtem hárommal. Az eredmény így is nagyon jó lett, jól feldobott egy olyan egyszerű ételt is, mint a főtt tojás.

 

Hozzávalók:

1 kemény tojás
2 doboz tejföl
4 ek. majonéz
2 ek. csípős mustár
1 kk. méz
6-8 ek. ecetes uborkalé
1 ecetes uborka apróra vágva
1 kicsi vöröshagyma felaprítva
1 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ek. kapribogyó felaprítva
2 szardellafilé megmosva, felaprítva
1 nagyobb csokor finomra vágott zöldfűszer pl. turbolya, petrezselyem, snidling stb.

A főtt tojást megtisztítjuk, apróra vágjuk. A tejfölben elkeverjük a majonézt, a mézet, a mustárt, hozzáöntünk egy kevés uborkalevet. A finomra vágott uborkát, kapribogyót, hagymákat is a keverékhez adjuk, majd a szardellát és az aprított zöldfűszereket is belekeverjük. Végül sózzuk, borsozzuk és uborkalével hígítjuk, ha szükséges.
Főtt tojáshoz, újkrumpli mellé kínáljuk.

2009. jún. 9. 22:00 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Szósz
Címkék: ecetes uborka, fokhagyma, kapribogyó, méz, mustár, petrezselyem, snidling, szardella, tejföl, tojás, turbolya, vöröshagyma

Tapas Nr. 1.: Paradicsomos babsaláta

Mivel arra mostanában nincs időm, hogy egyszerre alkossak meg egy tapas-tálat, ezért egyesével fogom posztolni egy képzeletbeli tapas-parti alkotóelemeit, abban a reményben, hogy hamarosan egy vendégség keretében együtt is feltálalhatom őket.  Az első egy könnyű saláta, amihez csak a metélőhagymát meg a citromot kell beszerezni, a többi alkotóelem nagy valószínűséggel van otthon.

 

Hozzávalók:

2 doboz fehérbabkonzerv
2 paradicsom
1 csokor metélőhagyma/snidling
8 ek. olívaolaj
4 ek. citromlé
só
frissen őrölt bors

A konzerv babot egy szűrőbe tettem és hideg folyóvíz alatt leöblítettem, lecsepegtettem. Egy salátástálba zuttyintottam. A paradicsomot kis kockákra vágtam, a metélőhagymát megmostam, felaprítottam. Szintén mentek a tálba és egy keverőlapáttal óvatosan összeforgattam őket. Egy kis tálban elkevertem az olajat a citromlével ( a capuccinóhabosító szerkezetet vetettem be eme célra), majd sóztam, borsoztam és nyakon öntöttem vele a salátát. Újabb összeforgatás, majd ment a hűtőbe egy órára. Nagyon kellemes, savanykás saláta. Mi tönkölykenyérrel ettük.

2008. szept. 6. 10:00 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Saláta, Tapas, Zöldségétel
Címkék: citrom, olívaolaj, paradicsom, snidling

Sóágyon sült burgonya tökmagos krémsajttal

Mostanában kevesebb időt töltök a konyhában (és többet a játszótéren), ezért a közeljövőben egyszerű és gyors receptekkel jelentkezem. Ez a héjában sült krumpli nyitja a sort, ami eddig is nagy kedvencem volt, szerintem mindenki szereti és korlátlanul variálható.

Hozzávalók 4 személyre: 

8 nagyobb krumpli
kb. fél kg só
8 dkg tökmag
2 ek. tökmagolaj
1 rúd tömlős natúr krémsajt (pl. Camping)
1 dl tejföl
kb. 1 dl tej
opcionális: 1 csokor snidling apróra vágva

A krumpikat alaposan megmossuk, szárazra töröljük. Egy közepes tepsit félujjnyi vastagon megtöltünk sóval és a krumplikat héjastul rárakjuk. 180 fokos sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük őket.
Ezalatt a krémhez a tökmagot ledaráljuk. A tejfölt krémesre keverjük a krémsajttal és a tejjel, majd hozzáadjuk a tökmagolajat és tökmagot, és ha van, a snidlinget. Ha kell, sózzuk.
A kisült krumplikat hosszában félbevágjuk, a sajtkrémből egy-egy adagot rápúpozunk és tálaljuk.

A Príma Konyha 2005-ös áprilisi számából.

2008. ápr. 23. 22:10 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Zöldségétel
Címkék: burgonya, krémsajt, snidling, tej, tejföl, tökmag, tökmagolaj

Barátkozás a karfiollal

Házasságkötésünket követően férjem ellátott a hozzávaló gasztronómiai útmutatóval, azaz rögzítettük, melyek azok az ételek, amiket semmi szín alatt nem hajlandó fogyasztani, tehát főzésükre ne is gondoljak. Tiltólistára került többek között a cékla, az uborka (főleg az ecetes), a sóska és sajnos a karfiol is. Aztán közös receptkísérletezéseink nyomán engedékenyebb lett, sokkal nyitottabb és legnagyobb meglepődésemre a hétvégén engedélyezte, hogy vegyek egy fej karfiolt. Ehhez a merészséghez persze nagyban hozzájárult, hogy kedvenc német sztárszakácsunk, Tim Mälzer legújabb receptgyűjteményében egy ígéretesnek tűnő karfiolsalátára bukkantam.

Vettem hát egy nagyobbacska karfiolt, a feléből készült a saláta, a másik feléből pedig egy Lévai Anikó-féle diós karfiolkrémlevest próbáltam ki. A saláta nagy siker lett, felvettem a repertoárba, a leves nem lett az igazi. Nem volt nagy baj vele, de nem lett átütő, kis adagokban próbáltam tovább fűszerezni, curryvel meg római köménnyel, de akkor meg csak a jól ismert fűszerek domináltak. A karfiol tulajdonképpen egy semleges ízű zöldség, olyan levesalap, mint a vöröslencse, önmagában nem mutat sokat, és a diótól sem lett sokkal karakteresebb. Így azt a receptet nem közlöm, csak a Mälzer-féle karfiolsalit.

Karfiolsaláta olívával, szárított paradicsommal és koktélrákkal

Hozzávalók:

5 dkg (4-5 db) olajban eltett szárított paradicsom

4 dkg kapribogyó (nálam kimaradt)

5 dkg magozott zöld olívabogyó

2 ek. vörösborecet

4 ek. olívaolaj

1 marék snidling

125 g fagyasztott koktélrák

2 marék apróra vágott saláta vagy salátamix

1 kisebb karfiol

só, őrölt bors

A szárított paradicsomokat lecsöpögtetjük, az olajat egy tálkában felfogjuk. Felaprítjuk az olívabogyókkal és a kapribogyókkal együtt és egy kis tálba tesszük. Egy másik tálkában kikeverjük az ecetet az olívaolajjal és a paradicsom olajával, és a paradicsomos egyvelegre öntjük és összeforgatjuk.

A karfiolt megtisztítjuk, amennyire lehet, kivágjuk a torzsáját és a karfiolfejre merőlegesen kb. fél centis szeletekre vágjuk. Az így kapott szeletekből is kivágjuk a kemény részeket és forrásban lévő sós vízben kb. 8 percig főzzük. Utána leszűrjük és hideg víz alá tartjuk, így ropogós marad. Szűrőbe téve lecsöpögtetjük.

A koktélrákokat felengedjük, majd lobogó sós vízbe dobjuk, 1-2 perc után kivesszük, lecsöpögtetjük. Egy teflon serpenyőben kevés olajat melegítünk, rázuttyintjuk a rákokat és aranybarnára pirítjuk őket.

Egy szép nagy tálon/tányéron elrendezzük a salátamixet (Eisberg-féle zacskós mixet használtam), rárakosgatjuk a karfiolszeleteket, megöntözzük a paradicsomos-olívás öntettel, sózzuk, borsozzuk, kicsit összeforgatjuk, majd a finomra vágott snidlinggel és a koktélrákokkal meghintjük. Langyosan tálaljuk, de kihűlés után is finom. 
 

Megjegyzés: nem vagyok egy nagy koktélrák- felvásárló, most invesztáltam bele először. Szerintem ki lehet próbálni helyette a pirított húsos szalonnakockákat is. 

Update: Kipróbáltam pirított szalonnakockákkal is, úgy is nagyon finom!

2007. máj. 2. 10:09 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Saláta
Címkék: kapribogyó, karfiol, koktélrák, olívabogyó, salátamix, snidling, szárított paradicsom, vörösborecet

Sajttekercs

Vigyázz, kész, főzz!
III. forduló: Vendégváró falatok 

Gimnázium óta gyűjtöm a recepteket. Gondosan kivagdostam őket az újságokból (főleg a Nők lapjából) minden szelektálás nélkül, mondván, ki tudja, milyen ízlésű lesz a férjem, bármire szükség lehet. Ezidőtájt inkább csak sütéssel kísérleteztem, de azért barátnőimmel kipróbáltunk egy-egy főételt is. Ezekből az időkből származik például az ananászos kínai csirke receptem, ami azóta is megőrizte helyét a repertoáromban. És ezekből az időkből őrzöm mintegy tíz éve az alábbi finomság receptjét is, hogy most a III. forduló alkalmából magam is elkészítsem. Köszönet érte Piroska néninek, barátnőm anyukájának, akinél egyszer ettem ilyet, de az villanófényemlékként vésődött az emlékezetembe. :)

Hozzávalók:

40 dkg trappista sajt
30 dkg vaj
30 dkg sonka (pl. pulykasonka, gépsonka stb.)
1 doboz Medve sajt
5 keménytojás
só, fehérbors, mustár, snidling

A sajtot zörgős zacskóban (én sütőzacsit használtam) forró vízbe lógatva fél órán át főzzük. Miután szépen meglágyult, nyújtódeszkán sodrófával téglalap alakúra nyújtjuk. Vigyázat, némi ügyességet igényel a művelet! Gyorsnak kell lenni! Én zacskón keresztül csináltam, de lehet, hogy célszerűbb kivenni nyújtás előtt.
20 dkg vajat, a Medve sajtot, a kockára vágott tojásfehérjét kikeverjük sóval, fehérborssal és az apróra vágott snidlinggel, majd a kinyújtott sajtra kenjük, és a sonkaszeletekkel beterítjük.
Az 5 tojássárgáját villával összetörjük és kikeverjük a maradék vajjal, pici sóval, fehérborssal és mustárral. Az így kapott krémet a sonkára kenjük. Az egészet rétesszerűen a hosszabbik oldalánál szorosan feltekerjük, folpackba csomagoljuk és kihűtjük. Tálaláskor éles késsel keskeny szeletekre vágjuk. Önmagában is nagyon finom, de kenyérre pakolva kiadósabb.

Nem kimondottan fogyókúrás étel, nem is kifejezetten olcsó, viszont isteni íze van, ezért ideális ünnepi falatka.

2007. márc. 30. 7:27 | 11 komment | Megosztás
Kategóriák: Vendégváró, VKF!
Címkék: sajt, snidling, sonka, tojás