Gránátalmás zöldsaláta

Nem titkolom tovább a zöldsaláta receptjét, tekintve, hogy Doctor Peppernek is tartozom már egy ideje a linkkel. Ugyanis a GBT Budapest-re vitt gránátalmás salátát ismételtem meg a quiche mellé és igazán jól passzoltak egymáshoz. Ez egy nagyon egyszerű saláta, spanyol recept egyébként és a gránátalma teszi különlegessé.

 

Hozzávalók:

1 gránátalma
1 zacskó (25 dkg) zöldsalátamix
1 lilahagyma

Az öntethez:
6 ek. extraszűz olívaolaj
2 tk. fehér balzsamecet (sherryecet hiányában)
1 ek. vörösborecet
1 tk. Créme de Cassis (elhagyható)
só
frissen őrölt bors

A gránátalmát megmossuk, négyfelé vágjuk, a magokat kiszedegetjük. A lilahagymát felaprítjuk. Egy nagy salátástálban összekeverjük a zöldsalátát, a gránátalma magjait és a lilahagymát.
Az öntethez egy kis tálkában kikeverjük a hozzávalókat (én a tejhabosítómmal szoktam) és óvatosan összeforgatjuk a salátával. Hűtőbe tesszük kínálásig. Érdemes aznap, legfeljebb másnap elfogyasztani, mert a zöldek hajlamosak megszottyadni egy idő után.

Forrás: Mediterrán konyha

2008. nov. 10. 21:35 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Saláta
Címkék: Créme de Cassis, gránátalma, lilahagyma, olívaolaj, salátamix, vörösborecet

VKF VII. – A nyaralás íze

Chilii izgalmas kiírása alaposan elgondolkodtatott és rengeteg emléket hozott felszínre. Ahogy végig(v)ettem magamban a nyaralások ízélményeit , rá kellett jönnöm, hogy a legmélyebb benyomást sokszor a legegyszerűbb ételek teszik, mert akkor, ott, az adott körülmények között valamitől felejthetetlenné válnak. Így maradt meg bennem örökre annak a kakaós palacsintának az íze, amit kb. 9 évesen egy siófoki táborozás alkalmával ettem egy eldugott kis büfében, ahova tilos volt kiszöknünk. Életem legjobb palacsintája volt. De palacsintával mégsem indulhatok, így tovább kutattam emlékezetemben, és végül egy másik balatoni emlék mellett döntöttem.

Néhány évvel ezelőtt hajóval átmentünk Badacsonyba és beültünk hűsölni Szeremley Huba  Szent Orbán Pincészetének lugasába. Ott rendeltem ezt az egyszerű, de nagyon friss salátát, és szemelt rizlinget iszogattam hozzá. A rizling azóta is nagy kedvenc, a salátát pedig erre az alkalomra rekonstruáltam, szerintem érdemes volt.

Kecskesajtos uborkasaláta

Hozzávalók:

1 csomag salátamix

kígyóuborka

fokhagymás kecskesajt

olívaolaj

balzsamecet

frissen őrölt fekete bors

pirított barnakenyér

Az uborkát meghámozzuk, magját kivágjuk, húsát apró kockákra vágjuk. A sajtot egyszerűen felkockázzuk. A salátamixszel megágyazunk egy nagy tálon, a sajt- és uborkakockákat vegyesen rászórjuk, meglocsoljuk olívaolajjal és balzsamecettel és borsot tekerünk rá.

A fotó kedvéért a sajt egy részét  kivájt uborkakarikákba töltöttem, de sietős hétköznap nem bíbelődnék vele.

Pirítós kenyérrel és fehérborral kínáljuk.

2007. aug. 3. 7:00 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Saláta, VKF!
Címkék: balzsamecet, kecskesajt, salátamix, uborka

Barátkozás a karfiollal

Házasságkötésünket követően férjem ellátott a hozzávaló gasztronómiai útmutatóval, azaz rögzítettük, melyek azok az ételek, amiket semmi szín alatt nem hajlandó fogyasztani, tehát főzésükre ne is gondoljak. Tiltólistára került többek között a cékla, az uborka (főleg az ecetes), a sóska és sajnos a karfiol is. Aztán közös receptkísérletezéseink nyomán engedékenyebb lett, sokkal nyitottabb és legnagyobb meglepődésemre a hétvégén engedélyezte, hogy vegyek egy fej karfiolt. Ehhez a merészséghez persze nagyban hozzájárult, hogy kedvenc német sztárszakácsunk, Tim Mälzer legújabb receptgyűjteményében egy ígéretesnek tűnő karfiolsalátára bukkantam.

Vettem hát egy nagyobbacska karfiolt, a feléből készült a saláta, a másik feléből pedig egy Lévai Anikó-féle diós karfiolkrémlevest próbáltam ki. A saláta nagy siker lett, felvettem a repertoárba, a leves nem lett az igazi. Nem volt nagy baj vele, de nem lett átütő, kis adagokban próbáltam tovább fűszerezni, curryvel meg római köménnyel, de akkor meg csak a jól ismert fűszerek domináltak. A karfiol tulajdonképpen egy semleges ízű zöldség, olyan levesalap, mint a vöröslencse, önmagában nem mutat sokat, és a diótól sem lett sokkal karakteresebb. Így azt a receptet nem közlöm, csak a Mälzer-féle karfiolsalit.

Karfiolsaláta olívával, szárított paradicsommal és koktélrákkal

Hozzávalók:

5 dkg (4-5 db) olajban eltett szárított paradicsom

4 dkg kapribogyó (nálam kimaradt)

5 dkg magozott zöld olívabogyó

2 ek. vörösborecet

4 ek. olívaolaj

1 marék snidling

125 g fagyasztott koktélrák

2 marék apróra vágott saláta vagy salátamix

1 kisebb karfiol

só, őrölt bors

A szárított paradicsomokat lecsöpögtetjük, az olajat egy tálkában felfogjuk. Felaprítjuk az olívabogyókkal és a kapribogyókkal együtt és egy kis tálba tesszük. Egy másik tálkában kikeverjük az ecetet az olívaolajjal és a paradicsom olajával, és a paradicsomos egyvelegre öntjük és összeforgatjuk.

A karfiolt megtisztítjuk, amennyire lehet, kivágjuk a torzsáját és a karfiolfejre merőlegesen kb. fél centis szeletekre vágjuk. Az így kapott szeletekből is kivágjuk a kemény részeket és forrásban lévő sós vízben kb. 8 percig főzzük. Utána leszűrjük és hideg víz alá tartjuk, így ropogós marad. Szűrőbe téve lecsöpögtetjük.

A koktélrákokat felengedjük, majd lobogó sós vízbe dobjuk, 1-2 perc után kivesszük, lecsöpögtetjük. Egy teflon serpenyőben kevés olajat melegítünk, rázuttyintjuk a rákokat és aranybarnára pirítjuk őket.

Egy szép nagy tálon/tányéron elrendezzük a salátamixet (Eisberg-féle zacskós mixet használtam), rárakosgatjuk a karfiolszeleteket, megöntözzük a paradicsomos-olívás öntettel, sózzuk, borsozzuk, kicsit összeforgatjuk, majd a finomra vágott snidlinggel és a koktélrákokkal meghintjük. Langyosan tálaljuk, de kihűlés után is finom. 
 

Megjegyzés: nem vagyok egy nagy koktélrák- felvásárló, most invesztáltam bele először. Szerintem ki lehet próbálni helyette a pirított húsos szalonnakockákat is. 

Update: Kipróbáltam pirított szalonnakockákkal is, úgy is nagyon finom!

2007. máj. 2. 10:09 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Saláta
Címkék: kapribogyó, karfiol, koktélrák, olívabogyó, salátamix, snidling, szárított paradicsom, vörösborecet