Currys-tejszínes sárgarépa

Ha akarom, főzelék, ha akarom, köret. A hozzáadott folyadék mennyisége dönti el - mindkettőnek finom. Lelke a friss, zsenge sárgarépa és a currypor. Most nem bonyolítottam, semmi Madras vagy Kashmir, egyszerű mezei Kotányi currypor ment bele, aminek az ízét annyira szeretem. Most már tudom, hogy nem csak túróval , tojással és kukoricával finom, hanem répával is.
A recept kicsit hányaveti, mert érzésre ment bele minden, de nagy hibát nem lehet véteni, a borsófőzelék mintájára ez is menni fog, csak itt most liszt helyett egy kis keményítő játszik.

 

A felkarikázott répát kevés olajon párolni kezdtem. Kevés tejjel felöntve kis lángon, fedő alatt puhára pároltam. Felöntöttem a maradék tejjel/tejszínnel (vagy a kettő keverékével) és hagytam felforrni. Néhány evőkanál hideg tejjel csomómentesre kevertem a keményítőt, és hozzáadtam a főzelékhez. Sóztam, curryztem, majd forrás után elzártam a gázt. (A keményítővel épp csak összeforraljuk.)

Masala chai panna cotta

Nem, ez nem egy szitokszó.:) Ez a legújabb büszkeségem. Már régóta terveztem, hogy egyik kedvencemet, a korábban már posztolt indiai masala chai-t felhasználva alkotok desszerteket. Egész pontosan panna cottát és fagyit akartam ízesíteni vele, és tegnap hozzá is láttam. Az sem tartott vissza, hogy a kamrában csak egy főzőtejszínt találtam és házi tej sem volt itthon, csak UHT – gondoltam egy próbát mindenképp megér. Így is lett, szerintem és P. szerint is isteni volt. Aki nem ismeri a masala chai-t vagy a kardamom ízét, annak először lehet, hogy szokatlan lesz, de mindenképp érdemes kipróbálni. Én is egy óvatos próbaadaggal kezdtem, de holnapra már készül a megaadag.:)

 

2 dl tejszín (esetemben 20 %-os főzőtejszín)
2 dl 3,5 %-os tej (lehet UHT is)
pici só
kis darab gyömbér meghámozva, vékony szeletekre vágva
2 kis darabka fahéj
4 szem zöld kardamom behasítva
5 szem szegfűszeg
1 filter fekete tea
4 dkg házi vaníliás porcukor
1 ek. porzselatin

Egy kis lábasban kis lángon feltettem a tejet és a tejszínt a sóval és a fűszerekkel. Mikor már felforrt, belelógattam a teafiltert és tovább főztem, közben néha fakanállal megnyomogattam, hogy kioldódjon belőle a tea.

A porcukrot és a zselatint egy tálkában összekevertem és a tejes folyadékból egy keveset kiszedve addig kevertem, míg feloldódott. Ekkor a tejhez adtam, jól elkevertem és addig főztem, míg homogén nem lett. Ekkor szűrőn keresztül kis tálkákba öntöttem és miután kihűlt, folpackkal letakarva hűtőbe tettem.  Ekkor még teljesen folyós, de türelmesnek kell lenni, órák múlva megdermed.

Tálalás előtt a kerámiaformákat kis időre forró vízbe állítottam (nem sok sikerrel:)), majd egy késsel körbevágva tányérra borítottam.

Mézeskalácsfűszeres sütőtökkrémleves

A piacon még épp sikerült az egyik árusnál sonkatököt vennem (több standnál nem is árulták), így kipróbálhattam egy újabb levesvariációt. Két bloggertárstól merítettem ihletet, majd  megalkottam egy saját verziót. A Rossmannban kaptam elfogadható áron kókuszchips-et, így az lett a levesbetét és a dekoráció (szerintem jó ropogtatni), a mézeskalácsfűszer meg a Dominosteine óta motoszkál tovább a fejemben, így evidens volt, hogy rakok bele. Finom lett, másnap főleg nagyon jólesett, a fahéjas mellett egy másik vállalható változat.

 

Hozzávalók:

80 dkg sütőtök
2 kisebb vagy 1 nagy vöröshagyma
kevés vaj
2 ek. méz
1 alma
1 narancs leve
kb. 1 l víz (amennyi ellepi)
1 dl tejszín
só
1-2 tk. mézeskalácsfűszer

A tetejére: kókuszchips

A hagymát megpucolom, felaprítom és a vajjal együtt egy fazékba dobom. Kis lángon, kevergetve üvegesre pirítom, vigyázva, hogy a vaj oda ne kapjon. Rácsorgatom a mézet, kicsit karamellizálom. A meghámozott, felkockázott sütőtököt hozzáadom, átforgatom, majd felöntöm kb. 1 l vízzel (amennyi ellepi). 

Forrás után megsózom, majd félig lefedve közepes lángon puhára főzöm. Közben az almát is hozzáadom megpucolva, kimagozva, szeletekre vágva. Mikor már puhák, leveszem a tűzről, kicsit hűlni hagyom, majd botmixerrel pürésítem. Hozzáöntöm a narancslevet és a tejszínt és kis lángon épp csak hagyom felforrni. A legvégén ízesítem a mézeskalácsfűszerrel. Tálaláskor megszórom a kókuszchips-szel.
 

Stollenfelfújt

Nem vagyok rá büszke, de az elmúlt hetekben a konyhatakarítás során egy szikkadt, ám gondosan becsomagolt stollenmaradékra bukkantam. Óvatosan átvizsgáltam, de nem robbant:), láthatóan nem volt semmi baja, így megvalósíthattam belőle a még karácsonykor kigondolt maradékmentő ötletemet: a stollenfelfújtat. Az étcsoki-banán kombó nagyot dobott rajta, de a stollen cukrozott gyümölcseinek is volt ideje összeérni, és ez érződött is az ízeken. Olyan jó lett, hogy még férjemet is rabul ejtette, pedig nem kifejezett stollenrajongó.

 

Hozzávalók egy kisebb adaghoz:

25 dkg szikkadt stollen darabokra vágva
1 kisebb banán felkarikázva
1-2 sor étcsoki darabokra törve
fél alma meghámozva, cikkekre vágva
3 dl tej
2 tojás
3 ek. porcukor (házi vaníliás)
vajdarabok

Kivajaztam egy kisebb sütőformát, és elrendeztem benne a stollendarabokat. A tojásokat a tejjel és a porcukorral elhabartam és nyakon öntöttem vele a kalácsot. Rárakosgattam a banánszeleteket, a csokidarabokat és az almákat. Vajdarabokat raktam a tetejére és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 40 perc alatt megsütöttem.

Fetás-pórés csicsókakrémleves

Újabb csicsókaszállítmány érkezett vidékről – új lehetőség a maradékok felhasználására. A póré mint hozzávaló már adta magát (ezzel kimerítettem a hatalmas készletet) és volt a hűtőben egy bontott feta is – igazi görög, juh- és kecsketejből, nem a nagyon sós, hanem az aromás fajta. A végén csak rusztikusan belemorzsoltam, a kis gumók innen vannak, nem azért, mert szétcsaptam egy doboz tejfölt benne.:) Nagyot dobott a leves ízén a jó kis kecskesajtos aroma.

 

Hozzávalók egy kétszemélyes adaghoz:

35 dkg csicsóka
1 nagyobb krumpli
2-3 ek. olívaolaj
1 arasz póré felaprítva
1 gerezd fokhagyma
5 dl víz
só
5 dkg fetasajt

A megtisztított, apróra vágott pórét és fokhagymát az olívaolajon üvegesre pirítottam. Utána rádobtam a meghámozott, felkockázott krumplit és csicsókát, felöntöttem a vízzel, megsóztam és közepes lángon, félig lefedve puhára főztem. Kicsit hűlni hagytam, majd a botmixeremmel pépesítettem. Végül a fetát belemorzsoltam és összemelegítettem. A tetejére tálalásnál ikeás vöröshagymagranulátumot szórtam.

Fetás kuszkusszal töltött gombafejek

Mostanában megragadták  fantáziámat a töltött gombafejekben rejlő lehetőségek. Készítettem már spenóttal töltött változatot, ami annyira egyszerű volt és mégis olyan korrekt eredményt adott, hogy az további variációkra jogosít.  Másik mániám (a sok közül) a kuszkusz, így kézenfekvő volt, hogy a kettőt kombinálom. Már csak a fűszerezésről kellett döntenem, és mivel már én is igencsak tavaszváró hangulatban vagyok (ezt egyébként legjobban a konyhai ténykedéseimből veszem észre), a mediterrán ízvilág mellett döntöttem. Szerintem tökéletes gyors vacsoraétel lett belőle, sajnos férjem nem lelkesedett annyira, így az a gyanúm, hogy nem pasikaja született.

 

Hozzávalók:

8 nagy fej csiperkegomba (50 dkg)
kb. 15 dkg kuszkusz
2-3 ek. olívaolaj
kb. 1 dl víz (függ a kuszkusz fajtájától)
só
2 tk. vaj
1 gerezd fokhagyma
4 szem olajban eltett aszalt paradicsom
5 dkg feta
1 tk. harissa (ezesetben szárított fűszerkeverék formájában)
egy marék dió + néhány szem a tetejére
1 ek. citromlé

Egy fazékban felhevítettem az olívaolajat és állandóan kevergetve kis lángon kicsit átforgattam rajta a leöblített és lecsepegtetett kuszkuszt. Utána felöntöttem kb. 1 dl vízzel, megsóztam és fedő alatt főztem, míg a kuszkusz meg nem puhult. (A vízigénye nagyban függ a kuszkusz szemcseméretétől, én most nagyon apró szeműt használtam, ahhoz meglepően kevés víz kellett. Inkább óvatosan adagoljuk a vizet, és ha láthatóan felszívta az összeset, akkor pótoljuk.) Mikor már megpuhult (nem kell neki sok idő), elzártam a gázt és fedő alatt hagytam még duzzadni kicsit, majd egy villával beleforgattam 2 tk. vajat.

A gombákat megtisztítottam, kitörtem a tönkjüket. A tönköket is „megpucoltam”, levágtam a végüket, majd kis kockákra aprítottam őket. A fokhagymát is megpucoltam, felaprítottam, a diót és a paradicsomot szintén. A fetát falatnyi kockákra vágtam.

Egy teflon serpenyőben kevés olajat hevítettem és a gombakalapokat mindkét oldalukon pár percet pirítottam, majd konyhai törlőre szedegettem őket.

Pótoltam a serpenyőben az olajat, majd belezúdítottam a tönkdarabokat, a paradicsomot, a fokhagymát és a diót. Kis lángon, kevergetve pároltam-pirítottam kicsit, hogy a gomba összeessen. Isteni illatok kezdtek terjengeni!

A kihűlt kuszkuszt összeforgattam a párolt gombás eleggyel, hozzáadtam a fetakockákat és a harissát is, meglocsoltam 1 ek. citromlével és megkóstoltam, kell-e sózni.

A gombákat redős részükkel felfelé egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam. A fűszeres kuszkuszból kupacokat halmoztam rájuk, megszórtam a tetejüket diódarabokkal és előmelegített sütőben maximum hőmérsékletű grillfunkción kb. 10 percig grilleztem őket.

Megjegyzések:
A serpenyőben való pirítás közben kicsit levet eresztettek a kalapok, ezt igyekeztem papírtörlővel felitatni. Grillezés közben is vesztettek víztartalmukból, de alapjában véve al dente állaguk maradt, nem „szottyadtak meg”. Férjemet zavarta a víztartalom, szerintem nem zavaró.

A harissa hiánya ne riasszon el senkit, cayenne borssal, szárított mentával, őrölt római köménnyel és plusz egy fokhagymagerezddel fűszerezve hasonló eredmény születik.

Tejberizs karamellizált banánnal

Mióta blogolok és az főzés-étkezés központi szerepet tölt be az életemben, egyre többet analizálom táplálkozási szokásaimat. Arra már rájöttem, hogy ha a kezdetekkor nagyobb önismerettel rendelkezem, nyugodtan adhattam volna a blognak a „Keksz és leves” nevet. Ezek nélkül ugyanis hosszabb ideig nem bírok meglenni (ezt a tényt 22 kekszes poszt és 35 leveses bizonyítja).

 A másik vonás, amire rádöbbentem, hogy az étkezésben nem bírom a monotóniát. Nem szeretek (és nem tudok) egyféléből sokat enni, inkább sokféléből kóstolok keveset. Ezért vagyok nagy barátja például a tapasnak vagy akár a kínai és az indiai konyhának. Ezzel függ össze az is, hogy állandóan új recepteket akarok kipróbálni, ami környezetemet nem mindig boldogítja. Férjem néha heteket könyörög egy-egy klasszikus fogásért, amit nem azért nem főzök meg, mert szándékosan kínzom:), hanem mert ritkán kívánok meg például egy „unalmas” lencsefőzeléket. És így vagyok az olyan alapételekkel is, mint a palacsinta vagy a tejberizs. Valamit mindig csavarni akarok rajtuk. Ezért próbáltam már ki sok palacsintareceptet, és így született az alábbi újítás is. Nekem nagyon ízlett, eddig grízpárti voltam, de ez a párosítás a tejberizst is másik dimenzióba repítette. Jázminrizst nem sznobizmusból használok hozzá:), hanem mert imádom az illatát, ezért szívesen használom édességekben is.

 

Hozzávalók:

2 bögre jázminrizs
4 bögre tej + közben amennyit felvesz
csipet só
néhány tk. házi vaníliás porcukor

4 banán felkarikázva
2-3 ek. méz
2 csapott tk. őrölt fahéj

A rizst hideg vízben átmostam, lecsepegtettem, majd a tejjel, sóval, porcukorral együtt egy közepes fazékban feltettem főni. Kis lángon, félig fedő alatt főztem, míg meg nem puhult, közben néha megkevertem és pótoltam a tejet, mikor már mindet magába szívta (amikor már elkészült, akkor is legyen "leve", mert állással még szív magába és szárazon nem jó).

A banánt meghámoztam, felkarikáztam és egy serpenyőben a mézzel és a fahéjjal karamellizáltam, azaz addig kevergettem, míg jól bevonta a méz és a banán láthatóan megpárolódott kicsit.

A tejberizst tálkákba szedtem és a tetejére halmoztam egy-egy adag mézes banánt.

VKF XX. - Kéksajtos brokkolikrémleves

Ezen a szép kerek, jubileumi VKF-en Cserke arra biztatott, hogy szakadjunk el a jól bevált levesreceptjeinktől és kísérletezzünk kicsit. Testhez álló a téma, nagyon szeretem a leveseket, biztos, hogy külföldön komoly elvonási tüneteim lennének. Ahogy végiggondoltam a levesfőzési szokásaimat, rá kellett jönnöm, hogy ezen a területen „márkahű” vagyok, ritkán kap el a kísérletező kedv, inkább a jól ismert ízeket kívánom meg újra és újra. Végül az alkalom szülte a pályaművem, egyik nap ugyanis brokkolikrémlevest főztem és felötlött bennem, hogy elhasználhatnám hozzá a maradék kéksajtot is. Jó párosításnak bizonyult, a korábban kipróbált Stahl-féle őrölt mandulás brokkolilevesnek méltó alternatívája.

 

Hozzávalók:

1 nagyobb brokkoli
víz
kevés olívaolaj
1 csokor újhagyma karikákra vágva
1 nagyobb gerezd fokhagyma felaprítva
só
1-2 csipet fehér bors
1-2 csipet őrölt szerecsendió
fél pohár tejföl
1 tk. liszt
5 dkg kéksajt lereszelve

A brokkolit megtisztítottam, a leveleit és a torzsáját levágtam, rózsáira szedtem. Megmostam, majd egy párolóedényben vízgőz fölött puhára pároltam. Mikor kicsit már kihűltek, a szárak keményebb részét még levagdostam.
Ekkor egy fazékban kevés olívaolajat hevítettem, megpároltam rajta a hagymákat, majd beleraktam a brokkolit és felöntöttem egy kevés párolóvízzel. Ekkor botmixerrel pürésítettem, majd öntöttem még bele vizet, hogy teljesen ellepje, összesen kb. 1,5 l lett (a párolóvizet sima csapvízzel pótoltam ki). Megsóztam, fűszereztem és felforraltam. Ekkor a liszttel csomómentesre kevert tejföllel besűrítettem, belekevertem a reszelt kéksajtot is, összerottyantottam és kész. Wasa kenyeret ettünk hozzá.

További, „az évszakhoz képest megfelelő” levesreceptek, egytől egyig kedvenceim:

Burgonyakrémleves sült gombával
Erdélyi csirkeraguleves
Mama-leves
Tejfölös bableves
Tejfölös sertésraguleves
Zöld minestrone

Diós-mascarponés spagetti

Kicsit eltűntem, mert újra dolgozó nő lettem és tele van a fejem a mindennapokkal. Ezzel együtt a munkába állás jó ötlet volt, élvezem az újfajta kihívást és úgy tűnik, Panni is bírja a bölcsit. Főzni viszont egyelőre ritkábban tudok, még bele kell rázódnom a sokfrontos harcba.:) Ez az egyszerű recept is hetekkel ezelőtt készült, és amilyen egyszerű, olyan finom. A hűtőben talált maradékokból dobtam össze, és kivételesen sikerült ellenállnom a tejszín csábításának, így állagra igazi olaszos lett, nem stahlos tejszínben tobzódó. Igazat kell adnom Mammának, ennek a módszernek is van létjogosultsága, bár továbbra is azt mondom, a tejszín sem megvetendő.:)

 

Hozzávalók:

25 dkg spagetti
kb. 10 dkg dió 
2 gerezd fokhagyma
kevés olívaolaj
3 ek. mascarpone
só
frissen őrölt bors
petrezselyemzöld a tetejére

A tésztát al dentére főzöm bő lobogó, sós vízben. Közben elkészítem a mártást: a diót ledarálom és a felaprított fokhagymával együtt kevés olívaolajon kevergetve megpirítom. Mikor már illatozik, hozzákeverem a mascarponét, sózom, borsozom és a leszűrt tésztával összeforgatom. A tetejét apróra vágott petrezselyemzölddel szórom meg és tálalom.

Rukolás tzatziki

Vannak rákattanós korszakaim, most éppen a rukola a vágyaim tárgya. Nemrég ettük tésztasaliként, valami újat kellett hát kitalálnom. A nagyrészéből megint saláta lett reszelt mozarellával, vinegrette-tel és Wasa kétszersültdarabokkal kruton gyanánt, ami egyébként meglepően jó ötletnek bizonyult. Megszívta magát kicsit az öntettel és kellően puha lett. A kis marék maradék rukolából pedig ezt a tzatzikit alkottam hirtelen felindulásból.

 

Hozzávalók:

1,5 dl tejföl
Kb. 10 dkg ricotta
1 marék rukola
1 gerezd fokhagyma lereszelve
egy löttyintés olívaolaj
1 biocitrom reszelt héja
só

A rukolát átválogattam, megmostam, lerázogattam és apró darabokra vágtam. A tejfölt kikevertem a ricottával, a többi hozzávalóval ízesítettem, majd beleforgattam a rukolát. Behűtve ettük Wasa kétszersülttel.
Megjegyzés: Ahogy áll, kicsit kesernyés íze lesz a rukolától. Célszerű hát azon frissen elfogyasztani.

További rukolás receptek nálam:

Rukolás tésztasaláta
Avokádós- rukolás tésztasaláta