Mézeskalácsfűszeres sütőtökkrémleves

A piacon még épp sikerült az egyik árusnál sonkatököt vennem (több standnál nem is árulták), így kipróbálhattam egy újabb levesvariációt. Két bloggertárstól merítettem ihletet, majd  megalkottam egy saját verziót. A Rossmannban kaptam elfogadható áron kókuszchips-et, így az lett a levesbetét és a dekoráció (szerintem jó ropogtatni), a mézeskalácsfűszer meg a Dominosteine óta motoszkál tovább a fejemben, így evidens volt, hogy rakok bele. Finom lett, másnap főleg nagyon jólesett, a fahéjas mellett egy másik vállalható változat.

 

Hozzávalók:

80 dkg sütőtök
2 kisebb vagy 1 nagy vöröshagyma
kevés vaj
2 ek. méz
1 alma
1 narancs leve
kb. 1 l víz (amennyi ellepi)
1 dl tejszín
só
1-2 tk. mézeskalácsfűszer

A tetejére: kókuszchips

A hagymát megpucolom, felaprítom és a vajjal együtt egy fazékba dobom. Kis lángon, kevergetve üvegesre pirítom, vigyázva, hogy a vaj oda ne kapjon. Rácsorgatom a mézet, kicsit karamellizálom. A meghámozott, felkockázott sütőtököt hozzáadom, átforgatom, majd felöntöm kb. 1 l vízzel (amennyi ellepi). 

Forrás után megsózom, majd félig lefedve közepes lángon puhára főzöm. Közben az almát is hozzáadom megpucolva, kimagozva, szeletekre vágva. Mikor már puhák, leveszem a tűzről, kicsit hűlni hagyom, majd botmixerrel pürésítem. Hozzáöntöm a narancslevet és a tejszínt és kis lángon épp csak hagyom felforrni. A legvégén ízesítem a mézeskalácsfűszerrel. Tálaláskor megszórom a kókuszchips-szel.
 

2009. febr. 18. 21:50 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: alma, kókuszchips, méz, mézeskalácsfűszer, narancs, narancssárga étel, saját recept, sütőtök, tejszín, téli étel, vaj, vöröshagyma

Sütőtökös-csokis süti

Becsapós volt Nemisbéka receptje, mert a cím és a kép alapján egy ropogós kekszfélének képzeltem. A tészta összeállításakor végig bizalmatlan voltam, főleg a 2 dl olaj tett gyanakvóvá, nem akart a jól ismert keksztésztaállag alakulni. Csak a végén jöttem rá, hogy ez nem is keksz, hanem egy muffintészta plecsnialakúra sütve. Miután leesett a tantusz, meg is nyugodtam és végül nagyon elégedett voltam az eredménnyel: puha, jó kis csokis-fahéjas süti, a sütőtök csak diszkrét háttér. Fémdobozba  zárva, ha véletlenül elfeledkeznénk róla, még egy hét után is teljesen élvezhető.:)

Hozzávalók kb. 50 darabhoz:

40 dkg liszt
4 tk. sütőpor
1 tk. só
2 tk. fahéj
45 dkg sütőtök megsütve, villával összetörve
20 dkg nádcukor
2 tk. házi vaníliás porcukor
2 tojás elhabarva
2 dl olaj
2 ek. tej
25 dkg étcsoki felaprítva (nálam csak 10 dkg volt otthon)
10 dkg dió felaprítva

A sütőtököt hosszában elnegyedeltem, kimagoztam és 200 fokos sütőben kb. 30 perc alatt puhára sütöttem. Hagytam kicsit hűlni, majd kikapargattam a húsát és egy nagy keverőtálban villával összenyomkodtam. Külön tálba szitáltam a száraz hozzávalókat és a nedvesekkel felváltva hozzákevertem a sütőtökhöz. A végén a csokit és a diót is beleforgattam, majd az így kapott sűrű tésztából evőkanállal nagy kupacokat raktam egy sütőpapírral bélelt tepsire (egymástól kellő távolságban).
Hagyományos módon 170 fokon kb. 12 perc alatt megsütöttem.

2009. jan. 19. 9:05 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: dió, étcsoki, fahéj, nádcukor, olaj, sütőpor, sütőtök

Fahéjas sütőtökkrémleves

Valami ismeretlen okból eddig bizalmatlan voltam a manapság egyébként trendi sütőtökkrémlevessel szemben. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy finom lehet.
Férjemék céges karácsonyi partiján aztán merészen megkóstoltam egy fahéjas változatot, és rögtön beleszerettem. Nem is vártam sokat a reprodukcióval, és ebben segítségemre volt Paul Gayler, akinek vegetáriánus szakácskönyvét lapozgatva amerikai vajdióleves fedőnév alatt (érdekes fordítói lelemény:-)) találtam is egy ízlésemnek megfelelő változatot, amit aztán kicsit alakítgattam.
A levesfőzés maga egyébként felér egy pszichoterápiával – a sütőtök (sonkatök) narancsos illata és gyönyörű narancssárga színe határozottan kedélyjavító ebben a zord télben.

Hozzávalók 4 személyre:

2 ek. olívaolaj
1 vöröshagyma apróra vágva
75 dkg sütötök (tisztán mérve, héja, magok nélkül)
4 cm-es gyömbérdarabka
1 tk. őrölt fahéj
kb. ½ tk. só
7 dl víz
2 dl tejszín
1 dl tej
2 ek. búzadara

A tököt megmostam, lehámoztam, kimagoztam és a húsát kis kockákra vágtam. A hagymát és a gyömbért is megtisztítottam, felaprítottam.

Egy nagy vastag aljú fazékban felhevítettem az olívaolajat és a hagymát üvegesre pároltam benne. Menet közben a gyömbért is hozzáadtam és gyakran kevergetve megpároltam őket. Utána hozzáadtam a tökkockákat és kb. 5 percig kevergetve pirítottam. Ekkor megszórtam fahéjjal , megsóztam, és felöntöttem a folyadékokkal, majd felforraltam. Utána kevergetés mellett beleszórtam a búzadarát is és kis lángon félig lefedve puhára főztem (kb. 30 perc).
A sűrűjét keverőtálba szedtem, botmixerrel pürésítettem, majd visszaöntöttem a fazékba, sóztam, fahéjaztam még, ízlés szerint és hagytam egyet rottyanni.
Tálaláskor tökmagolajpöttyökkel díszítettem. 

Paul Gayler receptje volt a kiindulási alap.

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak és bloggertársnak!

2009. jan. 2. 8:35 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Zöldségétel
Címkék: gyömbér, narancssárga étel, őrölt fahéj, sonkatök, sütőtök, tej, tejszín, vöröshagyma

Sütőtökös rizottó

A receptet Tim Mälzer Neues vom Küchenbullen című receptfüzetéből néztem ki, hogy ezzel nyissam a sütőtökszezont. Aztán utánaolvastam a rizottókészítés fortélyainak, és  kicsit módosítottam a Bűvös szakács útmutatásai alapján (tejben főzés). Azt bevallom, hogy nem arborio rizsből készítettem, de legalább ragaszkodtam a lyukacsos falapát használatához.:) Az eredménnyel maximálisan meg voltunk elégedve, és kiderült, hogy a rizottókészítés tényleg nem ördöngösség, úgyhogy további kísérletek várhatók.

Hozzávalók:

1 vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
néhány ek. olívaolaj
6,5 dl csirke/zöldségalaplé (esetemben csirkehúsleves maradékából kimérve)
30 dkg rizs
kevés tej
0,75 dl fehérbor
30 dkg sütőtök (tisztán mérve, jelen esetben sonkatök)
só
frissen őrölt bors
2 ek. vaj
4-5 dkg reszelt parmezán

A vöröshagymát az olajon üvegesre pirítottam, később hozzáadtam a fokhagymát is.  Míg a hagyma párolódott, a kimagozott, meghámozott sütőtököt vékony szeletekre vágtam és hozzáadtam a hagymás zsiradékhoz. Összeforgattam és felöntöttem annyi tejjel, hogy épp ellepje, és fedő alatt puhára pároltam.Mivel a fehérbort nem akartam kihagyni, ezen a ponton azt is hozzáadtam, persze a tej ettől kicsapódott. De ez később nem látszott, így nem bántam meg, hogy beletettem. Közben az alaplevet egy kis lábosban forróra melegítettem és kis lángon tartottam végig a főzés során. A bor után ment bele a rizs, majd egy merőkanál forró levet is hozzáadtam. Közepes lángon főztem, közben gyakran megkevertem egy lyukacsos falapáttal. Mikor a rizs az összes folyadékot felszívta, újabb merőkanál levet adtam hozzá. Ezt addig ismételtem míg tartott a lé, és a rizs al dentére puhult. Ekkor 2 ek. hideg vajat kevertem hozzá erőtljes mozdulatokkal, sóztam, borsoztam, végül hozzáadtam a parmezánt. Elzártam a lángot és fedő alatt 5 percig pihentettem, majd tálaltam.

2007. nov. 2. 11:16 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Zöldségétel
Címkék: alaplé, fehérbor, fokhagyma, parmezán, rizottó, rizs, sütőtök, tej, vöröshagyma