Túrós koszorú

Ezt a túrós-olajos tésztát már korábban is népszerűsítettem, most újra előkerült, húsvéti-tavaszi köntösben. Jól jön  a hétvégi reggelikhez vagy akár tízórainak a munkahelyre, mert este, munka után is könnyen összedobható. Nálam még petrezselyemzölddel készült, de most például medvehagymával sütném, ha eljutnék a piacra. Arra kell figyelni, hogy a liszt-túró-folyadék arányok erősen függenek a túró minőségétől (mennyire nedves, mennyire szemcsés), ezért érdemes a lisztet fokozatosan adagolni, míg össze nem áll a tészta. A kisült zsemlék súlyán érezni fogjuk, hogy van benne anyag.:)

Hozzávalók 4 bucihoz:

20 dkg liszt
25 dkg túró
9 ek. olaj
14 ek. tej
bő 1/2  tk. só
1 tk. sütőpor
1 marék petrezselyemzöld felaprítva (vagy helyette medvehagyma)
1 ek. lenmag
A tetejére: 1 tojás elhabarva, lenmag

A hozzávalókat összegyúrjuk, nagy gombócot formázunk belőle és 20 percre félrerakjuk pihenni. Utána 8 egyenlő részre vágjuk, minden részből egy kb. 1,5 cm széles, 15 cm hosszú rudat formázunk és a rudakat kettesével összesodorjuk és koszorút formázunk belőlük.
A tetejüket megkenjük tojással, megszórjuk lenmaggal és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük.

2010. ápr. 13. 10:24 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Sós falat, Reggeli, Kenyér
Címkék: lenmag, olaj, petrezselyem, sütőpor, túró

Karácsonyi vajas keksz

Eddig nem egészen úgy alakul az advent, ahogy elterveztük. A héten Pannival mindketten kidőltünk a sorból, nekem olyan a hangom, mint egy barnamedvéé, ő meg szimplán náthás és köhög. Így, hogy mesélni sem tudok, elég lassan telnek a napok. De a főzés mostanában nagyon érdekli Pankát, állítólag az oviban is egész nap főz, (az evés még mindig másodlagos:)), így a hétvégén összcsaládi kekszsütésbe kezdtünk, ami családterápiás szempontból sem utolsó vállalkozás. Nagy elégedetten díszítettünk ki két tepsi kekszet és megfogadtuk, hogy ez lesz a hétvégi program karácsonyig. A recept egyébként férjem német kolléganőjétől van, aki elsőként kezdte meg a sütiőrületet a munkahelyen (Adventzeit – Plätzchenzeit) és azóta minden nap visz be valaki házi sütit a kollégáknak.

Karácsonyi vajas keksz

Hozzávalók egy nagy adaghoz:

25 dkg puha vaj
25 dkg cukor
2 tojás
50 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
csipet só

Tetejére:

porcukor
citromlé
díszítőcukrok

A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrtam, majd folpackba csomagolva a hűtőbe raktam néhány órára. Utána kinyújtottam, kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. A kekszeket megkentem citromlével elkevert porcukorral és megszórtam díszítőcukrokkal.
Előmelegített sütőben 160 fokon sültek kb. 14 percet hagyományos módon.

A Gasztrotippen is készülünk már az ünnepekre. Írtunk egy nagy karácsonyi tervezőt a tudatos készüléshez, több könyvajánlót az ajándékválasztás megkönnyítésére, például az új Jamie-könyvről és Bereznay Tamás szakácskönyvéről is.
Jó böngészést, készülődést!

2009. dec. 10. 6:18 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz, Karácsonyi
Címkék: citromlé, keksz, sütőpor, vaj

Szilvás cobbler

Ha valaki a ritka posztok láttán arra a következtetésre jut, hogy mostanában nem nagyon eszem, nem jár messze az igazságtól. Az ősz beköszöntével az is kiderül, hogy ez a szokásos nyári, konyhai apátiám volt csak, vagy súlyosabb a helyzet. Az őszt egyébként szeretem, jólesik megint tartalmas, meleg ételeket főzni. Első őszi próbálkozásom ez a cobbler, ami tésztájában nem a klasszikus morzsolható cobblertészta, inkább a tejes pite állagához hasonlít, mindenesetre nagyon finom. Ja és a kedvéért még egy szép kerámia sütőformát is beszereztem az Ikeából, hogy jól tudjam fotózni. És ha már ott jártam, a kekszkiszúró-gyűjteményemet is gyarapítottam néhány állatkával (rénszarvas, mókus, süni és társai).

Hozzávalók:

50 dkg szilva
2 tojás
6 dkg cukor
3 dkg liszt
3 dkg étkezési keményítő
1 csapott tk. sütőpor
csipet só
6 ek. tejszín
6 ek. olaj

kevés vaj a tepsi kikenéséhez

A szilvákat megmostam, kimagoztam. Egy szép kerámiaformát kivajaztam és szorosan egymás mellé leraktam bele a szilvákat a vágott felükkel felfelé.

A lisztet, a keményítőt, a sót és a sütőport egy tálba szitáltam. A tojásokat a cukorral robotgéppel 4-5 perc alatt habosra kevertem, majd több részletben belekanalaztam a lisztet, majd az olajat és a tejszínt.
Az így kapott tésztával nyakon öntöttem a szilvákat, majd előmelegített sütőben légkeveréssel 150 fokon kb. 50 perc alatt megsütöttem (tűpróba). (Ha nagyon pirulna, takarjuk le sütőpapírral)

Porcukorral megszórva melegen vagy langyosan tálalhatjuk. Magában is nagyon finom, vaníliafagyival még ütősebb.

Forrás: Lecker 2008/9.

2009. szept. 8. 12:27 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert
Címkék: étkezési keményítő, sütőpor, szilva, tejszín, tojás

Csokis-mogyorós ropogós keksz

Ha nincs időm és/vagy hangulatom főzni és a periódus hosszabb ideje tart, biztos, hogy előbb-utóbb kekszsütésre adom a fejem. Gyors, biztos sikerrel kecsegtet, jól fotózható és a lelkemnek is jót tesz. Ilyen savanyú időben pláne nem állhattam ellen a csábításnak, ami ezúttal az Ízes kalandok blogról érkezett. Kb. egy perc alatt döntöttem el, hogy megsütöm Tündér angolosnak aposztrofált kekszét, melyben a ropogós állagot ígérő cornflakes keltette fel igazán a kíváncsiságomat. Jó alkalom volt, hogy bevessem a DM-ben vásárolt és azóta kallódó tönkölybúzás ropogós zabmüzlimet, ami ebben a formában jóval élvezhetőbbnek bizonyult. 

Hozzávalók 18 darabhoz:

10 dkg vaj
9 dkg cukor
1-2 tk. házi vaníliás porcukor
1 tojás
5 dkg aprított/darált törökmogyoró és mandula vegyesen (vagy csak az egyik)
10 dkg liszt
csipet só
1,5 tk. sütőpor
1/2 kk. őrölt fahéj
4 dkg cornflakes vagy esetemben Dinkel Hafer Crunchy az Almaturától
4 dkg csokilencse vagy aprított ét-/tejcsoki

A puha vajat habosra kevertem robotgéppel először a cukrokkal, majd a tojással. A lisztet egy tálba szitáltam, belekevertem a sütőport, a fahéjat és a sót és fokozatosan a vajas masszához kevertem, végül beleforgattam a csokit és a pelyhet is. A még ragadós tésztát folpackba csomagolva fél órára mélyhűtőbe tettem, majd kézzel diónyi gombócokat formáztam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket egymástól a lehető legnagyobb távolságra és egy villával kicsit kilapítottam mindegyiket.
Előmelegített sütőben 180 fokon sültek (hagyományos mód) 12 percig. Rácsra szedve hagytam őket hűlni.

2009. máj. 31. 19:10 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz
Címkék: cornflakes, csoki, csokilencse, keksz, mandula, mogyoró török, müzli, őrölt fahéj, sütőpor, tojás, vaj

Reggeli muffin Donna Hay nyomdokán

Még mindig reggeli, de nem egy ráérős brunch, hanem egy gyors, hétköznapokra való változat. Egy pohár tej mellé tökéletes napindító vagy uzsonna. Donna Hay receptjét kicsit módosítottam, egyrészt csökkentettem a cukormennyiséget az európai normákhoz mérten, másrészt étcsokival és datolyával turbóztam az amúgy is tápláló alapot. Minimuffinsütőben sütve a legideálisabb, de egy szögletes sütire is futotta még az adagból.

 

Hozzávalók egy hatalmas adaghoz (egy adag minimuffinhoz és egy szögletes „kenyérhez”  elegendő)

1,85 dl olaj
25 dkg nádcukor (eredetileg 33 dkg)
1,25 dl tej
3 tojás
45 dkg liszt
2 tk. sütőpor
egy csipet só
5 dkg zabpehely
1,5 tk. mézeskalácsfűszer (eredetileg fahéj)
1 alma meghámozva, lereszelve
2 banán összenyomva
2 marék datolya felaprítva
10 dkg étcsoki kis darabokban

A tetejére:
kevés nádcukor és zabpehely

Először egy nagy tálba szitáltam a száraz hozzávalókat (liszt, só, sütőpor, fűszer), majd a zabpelyhet is beleszórtam.

Előkészítettem a gyümölcsöket, feldaraboltam a csokit és a datolyát.

A tojásokat robotgéppel habosra kevertem a cukorral, majd hozzáöntöttem az olajat. Ekkor keverőlapátra váltva beleforgattam a lisztes keveréket, felváltva adagolva hozzá a tejet. A végén beleforgattam minden egyebet: gyümölcsöket, csokit, datolyát.

A papírformákkal kibélelt minimuffinsütőbe kanalaztam a tésztát, megszórtam egy kis nádcukorral és zabpehellyel. Előmelegített sütőben 160 fokon légkeveréssel sütöttem 20-25 percet.

Dona Hay Simple essentials fruit című könyve alapján némi módosítással.

2009. ápr. 22. 9:05 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Reggeli
Címkék: alma, aszalt datolya, banán, étcsoki, mézeskalácsfűszer, muffin, nádcukor, olaj, őrölt fahéj, sütőpor, tojás, zabpehely

Csokis-fahéjas banánsüti

Ismét egy banános süti, szemre olyan, mint az előző, csak ebben nem a datolya, hanem minden banán méltó párja, az étcsoki domborít. Tettem bele egy csipet őrölt fahéjat is, az csokis sütin még nem rontott szerintem, így lett kerek az egész. Ezzel sikerült is az eredeti receptet dekonstruálnom, de én csak jót akartam.:)

Hozzávalók egy kisebb tepsihez:

26 dkg liszt átszitálva
1 csapott tk. sütőpor
1 csapott tk. szódabikarbóna
1/2 tk. őrölt fahéj
csipet só
10 dkg étcsoki lereszelve
18 dkg puha vaj
18 dkg nádcukor
2 tojás
2 jó érett banán meghámozva, péppé törve
0,6 dl natúr joghurt
2 ek. olaj (a recept nem írta)

Mivel ez tulajdonképpen egy muffintészta (erre már az előkészületek közben döbbentem rá), ezért először a száraz hozzávalókat kevertem össze egy tálban.

Egy nagy keverőtálban pedig robotgéppel habosra kevertem a puha vajat és a cukrot, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Majd ment bele a joghurt, a banánpép és fokozatosan a lisztes keverék (itt már lehet keverőlapátra váltani). A végén én tettem bele 2 ek. olajat is, mert keveselltem a joghurt mennyiségét.

Kivajazott, sütőpapírral bélelt, majd úgy is kivajazott tepsibe simítottam az egészet és előmelegített sütőben 170 fokon (hagyományos mód) kb. 35-40 perc alatt megsütöttem (tűpróba).

 A fapados eredeti csoki és fahéj nélkül a Sütemények enciklopédiájában található.

2009. márc. 18. 15:30 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: étcsoki, joghurt, kevert tészta, nádcukor, olaj, őrölt fahéj, sütőpor, szódabikarbóna, vaj

Dominosteine

Különös kérésnek tettem eleget a minap: egy olvasóm segítséget kért tőlem. Sőt azt is mondhatom, üzletet ajánlott.:) Ha küldök neki egy jó Dominosteine receptet magyarul vagy németül, cserébe küld nekem egy angol nyelvű kekszes szakácskönyvet. Aki ismer, sejtheti, hogy mennyire villanyozott fel a kérés (nagyon!), és nem csak a jutalom, de  a kihívás miatt is. Arról nem is beszélve, hogy én is imádom a Dominosteinokat, ezeket a kis, csokival bevont, belül marcipánnal és lekvárral rétegzett jó kis tömény karácsonyi sütikockákat.
Miután egyik szakácskönyvemben sem leltem idevágó receptet, így a neten találtak közül választottam egy jónak ígérkezőt. És szerencsém volt: az első próba tökéletes eredményt hozott. Azt nem mondom, hogy havonta egyszer meg fogom sütni, mert elég drága és pepecselős projekt (főleg a csokiba mártogatás neverending tevékenység), de ünnepi alkalmakra tuti befutó. Egyébként az alaptészta önmagában is finom, Panninak például úgy jobban ízlett, mint felturbózva. Mondtam én, hogy purista.:) 

Hozzávalók egy 21x29 cm-es téglalap alakú tepsihez:

25 dkg méz
6,5 dkg nádcukor (vagy barna cukor)
6,5 dkg vaj
2 tojás
1 citrom reszelt héja
1 tk. mézeskalácsfűszer
2 ek. cukrozatlan kakaópor
1 csipet só
30 dkg liszt átszitálva (süteménylisztet használtam)
3 csapott tk. sütőpor

40 dkg (1 kis üveg) gyümölcsdzsem  pl. feketeribizli
20 dkg marcipánmassza (Szamos)
10 dkg porcukor átszitálva
3 ek. rum (lehet fehér is)

kb. 60 dkg tortabevonó/étcsoki a bevonathoz

Egy kis lábasban összemelegítjük a mézet, a nádcukrot és a vajat. Nem kell felforralni, csak kevergetve addig melegíteni, míg a cukor és a vaj elolvad benne és egynemű lesz. Kicsit hagyjuk kihűlni.

Átöntjük a masszát egy nagy keverőtálba és robotgéppel verve hozzáadjuk a két tojást. Habosra keverjük, majd evőkanalanként mehet bele a fűszerekkel (kakaó, citromhéj, só, mézeskalácsfűszer) és a sütőporral elkevert liszt. Szép sűrű tészta lesz az eredmény.
Ezt egy kivajazott, kilisztezett téglalap alakú tepsibe (21x29cm) öntjük, egyenletesen elsimítjuk és előmelegített sütőben 180 fokon (hagyományos módon) 20-25 perc alatt megsütjük (tűpróba).

A tésztalapot még melegen hosszában félbevágjuk. (Vigyázni kell, hogy ne lyukadjon ki a tészta, lehet, hogy érdemes először keresztben elvágni és úgy elfelezni a két kisebb darabot.)

A dzsemet egy kis lábasban felmelegítjük, hogy kenhető legyen. Az egyik tésztaréteg vágott felét megkenjük vele.

A marcipánmasszát kézzel összegyúrjuk a porcukorral és a rummal és két réteg folpack között kinyújtjuk. Akkora legyen, mint a tésztánk, sőt kicsivel lógjon túl a széleken (ezt majd később levágjuk.)

A dzsemrétegre helyezzük rá a marcipánt, nyomkodjuk le, majd kenjük meg újabb réteg dzsemmel és végül óvatosan borítsuk be a másik tésztaréteggel.

Nyomkodjuk le, egy éles késsel vágjuk le a túllógó marcipánt, majd alufóliába csomagolva hűvös helyen pihentessük (akár 24 órán keresztül).

A tortabevonót vízfürdő felett olvasszuk meg és a kis kockákra vágott sütiket fogpiszkálóra szúrva mártsuk bele, majd egy alufóliával bevont hungarocelldarabba szúrva hagyjuk megdermedni.

A recept forrása ez az oldal.

2009. febr. 13. 22:14 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Karácsonyi
Címkék: citrom, étcsoki, kakaópor, marcipánmassza, méz, mézeskalácsfűszer, nádcukor, porcukor, ribizlidzsem, rum, sütőpor, tojás, vaj

Két éves lettem én: Galletas Maria – Kókuszos-mogyorós-zabpelyhes cookie

Ha férjem nem emlékeztet, el is felejtem, hogy ma lett két éves a blogom.:) Ezen jeles alkalomból egy keksszel jelentkezem. A TV Paprika Magazin karácsonyi számában találtam a receptet, ott az „eltűnős süti” becenévvel illetik. Zárójelben azt is megadták, hogy Costa Rica-i édességről van szó. A neten kicsit utánakeresve egy lehetséges forrásra is ráleltem.:) Hazájában is kávé mellé kínálják, jobb sorsot én sem tudok elképzelni neki.

 

Hozzávalók:

22 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1/4 tk. szódabikarbóna
1 csipet só
18 dkg vaj
15 dkg nádcukor
8 dkg kókuszreszelék
10 dkg zabpehely
10 dkg pörkölt sótlan földimogyoró

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Kibélelünk egy tepsit sütőpapírral.

A lisztet egy nagy tálba szitáljuk, hozzákeverjük a sütőport, a szódabikarbónát és a sót.

Közepes lángon felolvasztjuk a vajat, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a nádcukrot, utána a tojást, végül beleforgatjuk a lisztes keveréket. Ezután megy bele a kókuszreszelék, a zabpehely, meg a felaprított/durvára őrölt földimogyoró. Kb. fél órára félretesszük, hogy kihűljön.

Diónyi golyókat formálunk a tésztából, a sütőpapírra helyezzük őket kellő távolságban, majd villával kicsit megnyomkodjuk. 10-12 perc alatt világosbarnára sütjük. (akkor jó, ha az alja már szép barna). Kb. 40 darab lesz, ha jól emlékszem, így több menet szükséges a sütéshez.

Forrás: TV Paprika Magazin 2008/12.

2009. jan. 22. 22:12 | 19 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz
Címkék: földimogyoró, keksz, kókusz, nádcukor, sütőpor, szódabikarbóna, zabpehely

Sütőtökös-csokis süti

Becsapós volt Nemisbéka receptje, mert a cím és a kép alapján egy ropogós kekszfélének képzeltem. A tészta összeállításakor végig bizalmatlan voltam, főleg a 2 dl olaj tett gyanakvóvá, nem akart a jól ismert keksztésztaállag alakulni. Csak a végén jöttem rá, hogy ez nem is keksz, hanem egy muffintészta plecsnialakúra sütve. Miután leesett a tantusz, meg is nyugodtam és végül nagyon elégedett voltam az eredménnyel: puha, jó kis csokis-fahéjas süti, a sütőtök csak diszkrét háttér. Fémdobozba  zárva, ha véletlenül elfeledkeznénk róla, még egy hét után is teljesen élvezhető.:)

Hozzávalók kb. 50 darabhoz:

40 dkg liszt
4 tk. sütőpor
1 tk. só
2 tk. fahéj
45 dkg sütőtök megsütve, villával összetörve
20 dkg nádcukor
2 tk. házi vaníliás porcukor
2 tojás elhabarva
2 dl olaj
2 ek. tej
25 dkg étcsoki felaprítva (nálam csak 10 dkg volt otthon)
10 dkg dió felaprítva

A sütőtököt hosszában elnegyedeltem, kimagoztam és 200 fokos sütőben kb. 30 perc alatt puhára sütöttem. Hagytam kicsit hűlni, majd kikapargattam a húsát és egy nagy keverőtálban villával összenyomkodtam. Külön tálba szitáltam a száraz hozzávalókat és a nedvesekkel felváltva hozzákevertem a sütőtökhöz. A végén a csokit és a diót is beleforgattam, majd az így kapott sűrű tésztából evőkanállal nagy kupacokat raktam egy sütőpapírral bélelt tepsire (egymástól kellő távolságban).
Hagyományos módon 170 fokon kb. 12 perc alatt megsütöttem.

2009. jan. 19. 9:05 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: dió, étcsoki, fahéj, nádcukor, olaj, sütőpor, sütőtök

VKF XVIII.- Citromos-ricottás kuglóf

Ízbolygó felhívására különleges túrós (ricottás, cottege cheese-es) recepteken kellett törni a fejünket. A feladat elevenembe vágott, jó sokat agyalok ugyanis azon, hogyan juttassak észrevétlenül egy kis fehérjét kis purista lányom szervezetébe, aki mostmár nemcsak hogy purista, de újabban bicsérdista is, azaz csak nyers koszton él, sőt kacsingat a fényevés felé.:)

Szóval az ő ízlését (na meg az enyémet) figyelembe véve hamar eljutottam a süteményekig. Egész pontosan a legutóbbi kuglófos gikszert szerettem volna kiküszöbölni. Persze most is követtem el hibákat, például elfeledkeztem a gyönyörű mázas kuglófformámról, helyette egy prosztó acéllemez formában sütöttem. Az eredmény azért nem lett rossz, férjem nagyon lelkesen ette, és Panka is kért belőle. Ízre hasonló a könnyű citromoshoz, azzal a különbséggel, hogy a ricotta miatt sokkal sűrűbb a tésztája. Egy tartalmas leves után ideális desszert.

 

Hozzávalók:

10 dkg puha vaj

17 dkg (nád)cukor

25 dkg ricotta

3 tojás, elválasztva

25 dkg liszt, átszitálva

1,5 tk. sütőpor

csipet só

2 citrom reszelt héja

6 ek. citromlé

vaj és liszt a forma kikenéséhez

Sütési idő és hőmérséklet: 160 fok (hagyományos), kb. 50 perc

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket hűtőbe tesszük. A citromokat alaposan megmossuk, héjukat lereszeljük, levüket kicsavarjuk. Az átszitált lisztet összekeverjük a sóval és a sütőporral.

A puha vajat és a cukrot a robotgéppel habosra keverjük, míg a cukor fel nem olvad benne. Utána egyesével hozzáadjuk a tojások sárgáját, majd a ricottát is, majd mehet bele apródonként a lisztes elegy, a citromhéj, és –lé. Végül a fehérjékből egy csipet sóval kemény habot verünk és óvatosan beleforgatjuk a tésztába.

Az így kapott masszát alaposan kivajazott, kilisztezett kuglófformába öntjük, egyenletesre elsimítjuk.

160 fokon kb. 50-60 perc alatt készre sütjük (tűpróba). Ha közben nagyon pirulna a teteje, takarjuk le sütőpapírral.

Miután elkészült, hagyjuk a formában 10 percig hűlni, majd egy lapos tányért az aljához szorítva fordítsuk meg a formát, jó esetben szépen kijön belőle a kuglóf. Porcukorral megszórva kínáljuk.

Megjegyzés: ajánlatos olyan formában sütni, ami középen lyukas (klasszikus kuglófforma), mert abban könnyebben átsül a tészta. Kis medvetalpformákban vagy muffinsütőben is érdemes lenne kipróbálni.

Forrás: Schinharl-Dickhaut: A sütés alapkönyve

2008. aug. 24. 13:30 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, VKF!
Címkék: citrom, citromhéj, citromlé, kevert tészta, liszt, nádcukor, ricotta, sütőpor, tojás, vaj