Mint a Govindában: Indiai wokos szabdzsi

Vágjunk bele a ZöldKampányba! Ez az étel már az új szellemiség jegyében készült, sőt nemcsak egy-két, hanem négy különböző zöldség került bele. Ha már kampány, indítsuk lendülettel.:)
Tudom, a paprika kakukktojás, nem épp most van a szezonja, de a szép piros színe miatt engedélyeztem egy kis kihágást (das Auge isst mit, mondja a német).
A receptet Hémangitól tanultam a Vega Cook&Run kurzuson, amit a 108.hu facebook-játékán nyertem. Nagyon kíváncsi voltam, milyen egy ilyen villámtanfolyam, ahol 90 perc leforgása alatt elkészül 3 fogás, majd a résztvevők közösen megvacsiznak.  A mi vacsoránk egy wokos szabdzsiból (indiai zöldségétel), pakorából (olajban sült bundázott zöldségek) és puriból (egyfajta lepénykenyér) állt. Az igazi újdonság számomra ez a szabdzsi volt, a titka a technikában rejlik, hogy a kevés olajon, közepes lángon, fedő alatt sülő zöldségeket hagyjuk kicsit „odakapni”, amitől nagyon finom ízt kapnak. Számomra igazi comfort food, laktató, ízletes és mégsem nehéz – ez egyébként a krisnás konyháról általánosságban elmondható. Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni!

Néhány technikai megjegyzés:

Az asafoetida, másnéven hing, ördöggyökér vagy aszatgyanta az indiai konyhában használatos ízesítő a fokhagyma és vöröshagyma pótlására. Kis szórófejes tégelyben kapható a nagyobb fűszerboltokban (pl. Ázsia bolt, Szép kis India stb.).

Ehhez a szabdzsihoz fontos, hogy legyen fedő a wokhoz! Főzéskor résen kell lenni, nehogy leégjenek a zöldségek. A felkaparásukhoz a legjobb egy fém szedőkanál, feltéve, ha nem tapadásmentes wokot használunk. A képen látható spéci indiai wokot a krisnásoktól vettem, azt hiszem, a Vigyázó Ferenc utcában kapható.



Hozzávalók:

1 dl olaj
4 cm gyömbér
2 kk egész római kömény
1,5 kk őrölt koriander
½ kk asafoetida (másnéven hing)
1 kk kurkuma
3 krumpli
40 dkg karfiol
1 sárgarépa
1 kaliforniai paprika
kis csokor petrezselyem
2-2,5 tk só

A gyömbért meghámozzuk, apróra vágjuk. A zöldségeket megtisztítjuk, a krumplit nagyobb kockákra vágjuk, a karfiolt rózsáira szedjük (a nagyobb rózsákat elfelezzük). A sárgarépát félkarikákra vágjuk, a paprikát felcsíkozzuk. Mindent a kezünk ügyébe készítünk.

Egy wokban felhevítjük az olajat, beleszórjuk a gyömbért és a római köményt és közepes lángon, gyakran kevergetve pirítjuk (kb. 3 percig), míg illatozni nem kezd. Ekkor beleszórjuk a porfűszereket is (asafoetida, koriander, kurkuma), fél percig pirítjuk, majd mehetnek bele a zöldségek. Feljebb vesszük kicsit a lángot, jól átforgatjuk, hogy egyenletesen bevonják a fűszerek, majd fedő alatt pároljuk-pirítjuk. Közben időről időre egy fém keverőlapáttal átkeverjük, a leragadt részeket felkaparjuk. Mikor már puhák a zöldségek, megsózzuk és a végén megszórjuk aprított petrezselyemmel. Lepénykenyeret (pl. puri, chapati) kínálunk mellé.

2012. febr. 4. 20:57 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Zöldségétel, Indiai
Címkék: asafoetida, burgonya, egészséges, gyömbér, karfiol, kurkuma, őrölt koriander, paprika, petrezselyem, római kömény, sárgarépa, vegetáriánus recept, zöldkampány

Mézes-szezámos sárgarépa mint grillköret

Túl vagyunk a nyaralásokon, voltunk az Alföldön és a Balaton-felvidéken is, beszámolók nemsokára jönnek. Addig is megosztom nyarunk egyik népszerű grillköretét, melyet tárcsán sütögetéskor készítettünk fűszeres csirkemell, grillkolbász, padlizsán és krumpli társaságában. A Meglepetés konyha nyári különszámában bukkantam a receptre, több egyéb inspiráló köret mellett (brutális mennyiségű női és receptmagazint vásároltam össze a nyaralásra hivatkozva).
Édeskés-szirupos, roppanós finomság, én chips helyett, nassként is el tudom képzelni.



Hozzávalók:

4-5 sárgarépa
néhány ek. olívaolaj
2-3 ek. méz
1 marék szezámmag

A répákat megtisztítjuk, fél centi vastagra felkarikázzuk. Egy teflon serpenyőben/wokban vagy kint a szabadban tárcsán kevés olívaolajat hevítünk és megsütjük benne a répakarikákat (a serpenyőben valószínűleg több adagban kell, hogy piruljanak és ne párolódjanak). Mikor már megsültek (kóstoljunk), hozzákeverjük a mézet, összeforgatjuk, kevergetjük, majd a szezámmaggal is megszórjuk, kicsit átpirítjuk. Grillezett húsok mellé finom köret.

2010. aug. 18. 12:49 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Zöldségétel, Köret
Címkék: grill, méz, sárgarépa, szezámmag

Kesudiós vöröslencsekrémleves lepénykenyérrel

Nem olyan időket élünk egyelőre, hogy főzés nélkül készülő hideg leveseket kellene posztolnom, úgyhogy nyugodtan elárulhatom, hogy tegnap kipróbáltam egy ízlésvilágomhoz igen közelálló melengető fűszeres levest a Spooon bloggerteamtől. Élesztős, fűszervajjal megkent lepénykenyeret ettünk mellé – és egyértelműen csatlakozunk az elismerő szavakhoz. Jó és egyszerű recept, mégha a hozzávalók listája ijesztően is hathat elsőre. Az ilyen levesekért érdemes mindig vöröslencsét tartani otthon, fél óra alatt tényleg összedobható és ráadásul laktató. A kesutól szinte főzeléksűrűségű lett, fél adag  (5 dkg)  is elég belőle annak, aki hígabban szereti.



Hozzávalók a leveshez:

2 ek. olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
25 dkg (3 nagyobb) sárgarépa
2 tk. őrölt koriander
1 tk. őrölt római kömény
1/2 tk. őrölt kurkuma
1/2 tk. őrölt fahéj
10 dkg vörölencse
1 l csirkealaplé (DM-es bio leveskockából)
2 babérlevél
10 dkg sózatlan kesudió szárazon megpirítva, ledarálva
1 citrom leve
só
frissen őrölt bors
natúr joghurt a tetejére

A lepénykenyérhez (8 kisebbhez):

25 dkg liszt
fél zacskó szárított élesztő
kb. 2 dl langyos víz
1 tk. cukor
kb. 3/4 tk. só

A tetejére:
puha vaj némi őrölt római köménnyel, sóval és chiliporral kikeverve

Előkészület:
Felforraltam 1 liter vizet és feloldottam benne a leveskockákat (1,5-et).
A répát megtisztítottam, kisebb kockákra vágtam, a hagymákat felaprítottam.
A kesut szárazon megpirítottam, ledaráltam, a citrom levét kifacsartam.

Egy nagyobb fazékban felhevítettem az olívaolajat és a felaprított vörös- és fokhagymát állandóan kevergetve közepes lángon megpirítottam benne (a fokhagymát kicsivel később adtam hozzá).
Utána hozzáadtam a répakockákat és az őrölt fűszereket is (római kömény, koriander, fahéj és kurkuma),  kb. 2 percig kevergetve pirítottam őket, míg a fűszerek jól bevonták a répát és vadul illatoztak.

Ekkor a megmosott vöröslencsét is hozzákevertem, felöntöttem az alaplével, beletettem a babérlevelet, megsóztam és fedő alatt forrásig melegítettem. Ekkor visszavettem a gázt és kis lángon főztem tovább, míg a répa meg nem puhult (kb. 20 perc). Ekkor kihalásztam a babérleveleket és egy botmixerrel pürésítettem a levest. Visszatettem a lángra, hozzákevertem a kesut és a citromlevet és összerottyantottam. Megkóstoltam, sóztam, borsoztam.
Tálaláskor joghurtpöttyöket csepegtettem a tetejére és lepénykenyérrel kínáltam.


A lepénykenyér készítése:

A hozzávalókból kézzel rugalmas tésztát gyúrtam, mely már nem ragadt az edény falához. Hagytam kelni kb. 30 percet, majd kinyomkodtam belőle a levegőt és kisebb darabokat kiszakítva belőle az amerikai palacsintához hasonló méretű korongokat nyújtottam ki. Felhevített száraz serpenyőben sütöttem ki őket, mikor megfordítottam egy korongot, kis idő múlva a szélét egy fakanállal  nyomkodni kezdtem, ettől a belseje valamennyire felpuffad.
Egy tálra szedtem és azon nyomban megkentem az előzőleg kikevert  fűszeres vajjal.
Ettől finomabb is és nem keményedik meg később sem.

2010. jún. 25. 11:02 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Leves, Gyors vacsora, Zöldségétel, Indiai
Címkék: kesudió, kurkuma, őrölt fahéj, őrölt koriander, őrölt római kömény, sárgarépa, vöröslencse

Segítsüti 2010: Mogyorós-fahéjas répatorta

Ahogy azt már beharangoztam, idén is lesz jótékonysági sütiárverés! Nemisbéka ugyanis újra összehívta a csapatot, hogy anyák napja alkalmából ismét segíthessünk majd a rászorulókon. Idén két koraszülött osztályhoz kerül majd sok hasznos holmi a Ti segítségetekkel. Ehhez csak regisztrálni kell a közös honlapon és máris kezdődhet a licit a sok csábító sütire, köztük erre a könnyű, tavaszi mogyorós répatortára is. Minden süti kikiáltási ára: 1000 forint. (A licit április 2. éjfélig tart, a nyertessel az átvétel módjáról emailben egyeztetünk.)
Hajrá! Licitre fel!

Hozzávalók 1 kisebb tortaformához:

7,5 dkg puha vaj
7,5 dkg nádcukor
3 tojás szétválasztva
10 dkg darált törökmogyoró
2,5 dkg darált háztartási keksz (vagy egyéb kekszmorzsa)
10 dkg fehércsoki megolvasztva
10 dkg sárgarépa lereszelve
csipet só
1/2 tk. őrölt fahéj

A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Egy kisebb kerek tortaformát kibélelünk sütőpapírral, az oldalát kivajazzuk ,-lisztezzük.
A répákat megmossuk, lereszeljük, a mogyorót szárazon kicsit megpirítjuk, majd ledaráljuk.
A fehércsokit forró vízfürdő fölött megolvasztjuk (amennyire hajlandó megolvadni).

A puha vajat egy keverőtálban robotgéppel a cukorral együtt habosra keverjük, hozzáadjuk egyenként a tojások sárgáját, majd a fahéjjal elkevert kekszmorzsát és a mogyorót is. Végül belekeverjük az olvasztott csokit és a reszelt répát. Ekkor pici sóval kemény habbá verjük a fehérjét és azt is beleforgatjuk óvatosan a tésztába.

A tésztát a tortaformába simítjuk és 175 fokon hagyományos módon kb. 35-40 percig sütjük (tűpróba).

Forrás: Kis torták és minisütemények (Holló és társa)

2010. márc. 30. 11:36 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Süti, Reggeli
Címkék: fehércsoki, kevert tészta, őrölt fahéj, sárgarépa, segítsüti, törökmogyoró

Currys-tejszínes sárgarépa

Ha akarom, főzelék, ha akarom, köret. A hozzáadott folyadék mennyisége dönti el - mindkettőnek finom. Lelke a friss, zsenge sárgarépa és a currypor. Most nem bonyolítottam, semmi Madras vagy Kashmir, egyszerű mezei Kotányi currypor ment bele, aminek az ízét annyira szeretem. Most már tudom, hogy nem csak túróval , tojással és kukoricával finom, hanem répával is.
A recept kicsit hányaveti, mert érzésre ment bele minden, de nagy hibát nem lehet véteni, a borsófőzelék mintájára ez is menni fog, csak itt most liszt helyett egy kis keményítő játszik.

 

A felkarikázott répát kevés olajon párolni kezdtem. Kevés tejjel felöntve kis lángon, fedő alatt puhára pároltam. Felöntöttem a maradék tejjel/tejszínnel (vagy a kettő keverékével) és hagytam felforrni. Néhány evőkanál hideg tejjel csomómentesre kevertem a keményítőt, és hozzáadtam a főzelékhez. Sóztam, curryztem, majd forrás után elzártam a gázt. (A keményítővel épp csak összeforraljuk.)

2009. jún. 11. 14:07 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Zöldségétel, Köret
Címkék: curry, étkezési keményítő, narancssárga étel, saját recept, sárgarépa, tej, tejszín

Sárgarépás-gyömbéres sugo

Újabb recept, ami a színével fogott meg. Mániákusan vonzódom a narancssárga ételekhez, teljesen feldobódom főzés közben. Ebben a tésztamártásban nemcsak a színe izgatott, de az ázsiai ihletésű ízvilága is, ami elsőre furcsa volt spagettin elképzelve. Krémlevesnek kézenfekvőbb lett volna (úgy is el akarom egyébként  készíteni). A mogyoróvaj nagyon jót tett neki, nyugodtan mehet bele 2 evőkanálnyi.

Hozzávalók:

35 dkg sárgarépa
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
kevés olaj
3 dkg friss gyömbér
4 dl kókusztej
1-2 ek. földimogyoróvaj (peanut butter)
2 ek. limelé
só
frissen őrölt bors

Tetejére: aprított korianderzöld vagy petrezselyem
 
40 dkg spagetti al dentére főzve

A sárgarépát megtisztítjuk, felkockázzuk. A hagymákatés a gyömbért is megpucoljuk, felaprítjuk.

Kevés olajat felhevítünk, üvegesre pároljuk benne a hagymákat és a gyömbért, majd hozzáadjuk a répakockákat, összeforgatjuk és felöntjük a kókusztejjel. Kis lángon, félig lefedve puhára főzzük.

Bottmixerrel pürésítjük, majd hozzáadjuk a mogyoróvajat és a tészta főzővizéből 1 dl-t. Limelével, sóval, borssal ízesítjük.

Forrás: Viva! 2008/5.

2009. máj. 28. 22:24 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta, Gyors vacsora
Címkék: fokhagyma, gyömbér, kókusztej, lime, mogyoróvaj, narancssárga étel, sárgarépa, vöröshagyma

Lencsés korhelyleves

Nem mintha egy görbe éjszaka következményeit kellett volna kúrálgatnunk a napokban, de úgy éreztem, hogy itt az ideje valami pasisnak. Az anyósomtól kapott házi kolbász volt a kiindulási alap, ahhoz kerestem receptet és találtam is – a Nők Lapjában. Kicsit módosítottam rajta, a répát például reszelve tettem bele, mert úgy kevésbé szembetűnő, a hagymát is felaprítottam, és megpároltam ((eredetileg egészben kellene beledobni). Szóval nőiesebb lett egy kicsit, de a macsó jelleg azért megmaradt.:) A mennyiség is tekintélyes, kis családunk egy hónapig elélne rajta.

 

Hozzávalók egy szép nagy adaghoz:

20 dkg barna lencse
20 dkg savanyú káposzta
1 közepes vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 nagyobb sárgarépa
3-4 ek. olaj
1 babérlevél
só
10 dkg füstölt kolbász
2 dl tejföl
1 ek. rizsliszt
kevés citromlé

A lencsét előző este átválogatjuk, majd 1 liter hideg vízbe beáztatjuk

Másnap a savanyú káposztát bő vízben átmossuk, lecsepegtetjük, felaprítjuk, majd annyi vízzel, amennyi épp ellepi feltesszük főni. Fedő alatt kb. fél óra alatt puhára főzzük.

A hagymát, fokhagymát, sárgarépát megpucoljuk, a hagymákat felaprítjuk, a répát lereszeljük.

Egy nagy fazék aljában kevés olajat hevítünk, rádobjuk a vöröshagymát és kis lángon, kevergetve üvegesre pirítjuk. Utána mehet rá a fokhagyma és a répa, jól átkeverjük, kicsit pirítjuk, majd felöntjük a lencsével (az áztatólével együtt). Hozzáadjuk a babérlevelet és félig lefedve puhára főzzük (kb. 20 perc).

Közben a kolbászt felkaríkázzuk. Ha a lencse már megpuhult,  megsózzuk és hozzáadjuk a puha káposztát a levével együtt meg a kolbászkarikákat, felöntjük még vízzel, ha szükséges és összeforraljuk.

A tejfölt egy kis tálkában elkeverjük egy kevés levessel és csomómentesen hozzákeverjük a rizslisztet, majd belecsorgatjuk a levesbe. Elkeverjük, sózzuk, ha szükséges és mérsékelt lángon 5 percig főzzük.
Tálaláskor citromlével savanyíthatjuk.

Korpádi Péter receptje alapján.
 

2009. febr. 13. 8:53 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros, Férjem kedvére
Címkék: babérlevél, citromlé, fokhagyma, kolbász, lencse, rizsliszt, sárgarépa, savanyú káposzta, tejföl, vöröshagyma

Csülkös bableves haluskával

Jófej voltam és engedtem férjem unszolásának – főztem neki csülkös bablevest haluskával*. Az is katalizátorként hatott, hogy anyósom is épp nálunk volt, így az ő útmutatásai alapján készíthettem el a nagy kedvencet. Attól is különleges volt ez az alkalom, hogy végre a kuktámat is be mertem izzítani eredeti funkciójában és nem csak sima levesfazéknak használtam. Eddig valami miatt idegenkedtem tőle, de a gyakorlatias szempontok azért nem hagytak nyugodni. Anyukámmal is konzultálva, aki nagy kuktaszakértő, üzembiztosan használtuk az edényzetet, ennek ellenére egyedüli kipróbálásra még mindig nem vállalkoznék. Ez szerintem kétemberes dolog, kell a férfi mellém vész esetére.:)

 

Csülkös bableves 

Hozzávalók:

kb. 40 dkg vörösbab
1 szép darab (sovány) füstölt sertéscsülök (nálam épp fóliázott példány)
3 sárgarépa felkarikázva
2 fehérrépa karikákra vágva
8-10 szem feketebors
2 babérlevél
kis csokor zellerzöld

A rántáshoz:
1 közepes vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
néhány ek. olaj
1 tk. pirospaprika
1 ek. liszt
1-2 dl hideg víz

A haluskához:
1 kg krumpli
15 dkg liszt (8 ek.)
2 tk. só
1 tojás

Tálaláshoz:
tejföl

Előző este beáztatjuk hideg vízbe (külön tálakban) a babot és a csülköt. Másnap a csülköt, ha nagyon sötét, füstös, kívülről (a bőrét) egy kis éles késsel megkapargatjuk.

A babot feltesszük főni egy nagy fazékban hideg vízben. Miután felforrt, elzárjuk a gázt és leöntjük róla a vizet.

A csülköt (miután több darabra vágtuk, ha csontja nem volt) a borssal és a babérlevéllel  kuktában feltesszük főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. (A gyakorlatiasak tegyék a fűszereket teatojásba, úgy könnyebb kihalászni.) Mikor már gyöngyözve fő, rátesszük a kukta tetejét, lezárjuk. Ott állunk mellette, és amikor sziszegni kezd, egy picit késsel megmozgatjuk a tetején a szelepet. Így kiengedjük belőle a felesleges gőzt. Lejjebb vesszük a lángot (legkisebb fokozat, vagy annál egy gondolattal erősebb). 2-3 perc múlva újra ellenőrizzük, hogy szuszog-e. Ha nem, kicsit feljebb vesszük a gázt, ha igen, így főzzük kb. 30-40 percig (a csülök méretétől is függ). Ekkor a szelepet egy késsel felhúzva kiengedjük a gőzt a kuktából és kinyitjuk – megnézzük, puha-e a hús.

Ha igen, hozzáadjuk a leszűrt babot (előtte kihalásszuk a borsszemeket), ismét lezárjuk és kb.10 percig főzzük. Ekkor, ha a bab már majdnem puha, levesszük a kukta tetejét, bezöldségezzük (répák, zellerzöld) és csak simán fedő alatt főzzük tovább. Közben megkóstoljuk, elég sós-e, ha nem, megsózzuk. Mikor már a zöldségek is megpuhultak, berántjuk.
Ehhez az olajon az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát üvegesre pirítjuk, megszórjuk 1 ek. liszttel és 1 tk. pirospaprikával és folyamatosan kevergetve világosra pirítjuk. Felöntjük hideg vízzel, csomómentesre elkeverjük, majd vékony sugárban a leveshez öntjük. Forrástól számítva pár percig főzzük.

Tálalás előtt a húst falatnyi darabokra vágjuk.

A haluska mint levesbetét készítése:

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd egy nagy tálban összegyúrjuk a liszttel, sóval, tojással. Az így kapott tésztából diónyi golyókat formázunk és lobogó sós vízbe rakosgatjuk  Közepes lángon (ne buzogjon, mert akkor összetöri) addig főzzük, míg a golyók fel nem jönnek a víz tetejére. Miután feljöttek, 1-2 percet várunk, majd egy szűrővel kiszedegetjük őket. Külön tálban kínálhatjuk a leves mellé. Mindenki annyit szed belőle, amennyi jólesik.

 

* Férjem családjában a bableves i-jére mindig a haluska teszi fel a pontot. Ez a szlovák eredetű levesbetét nagyon hasonlít a nudli, a szilvás gombóc és a gnocchi tésztájához. A levesbe szedve akkurátusan fel kell a kanállal darabolni és úgy enni a babhoz.

2009. jan. 20. 23:55 | 23 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros, Férjem kedvére
Címkék: babérlevél, bors, burgonya, fehérrépa, őrölt pirospaprika, sárgarépa, sertéscsülök, tejföl, vörösbab

Tejfölös sertésraguleves

Egy hagyományos, magyaros recept következik, annak bizonyítására, hogy az egyszerű, hétköznapi ételek is eshetnek olyan jól, mint a különlegességek. Ezt néha nem árt tudatosítani magamban, mert hajlamos vagyok mindig valami újdonságon törni a fejem, háttérbe szorítva ezzel a régi, jól ismert recepteket. Ezt a levest mindenképpen megjegyzem, annyira ízlett, hogy az sem zavart, hogy több napig kellett ennem belőle.


 
Hozzávalók:

25 dkg sertéscomb
kevés olaj
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 zöldpaprika
só
1/2 tk. pirospaprika
1 kisebb paradicsom
2 sárgarépa
1-2 fehérrépa
1 kis csokor petrezselyemzöld

Tálaláshoz: tejföl és egy kevés citromlé

A húst megmostam, falatnyi kockákra vágtam. A hagymákat felaprítottam, a paprikát is pici darabokra vágtam. A paradicsomot felnegyedeltem, a répákat meghámoztam, felkarikáztam.

Néhány evőkanál olajon pirítani kezdtem a vöröshagymát. Kis idő múlva hozzáadtam a zöldpaprikát is, majd a fokhagymát és gyakran kevergetve közepes lángon üvegesre pirítottam őket. Utána megszórtam pirospaprikával, majd hozzáadtam a húskockákat. Kicsit megpirítottam, hogy kifehéredjenek, utána pedig felöntöttem kb. 2 l vízzel. Jól megsóztam és a paradicsomot, a petrezselymet meg a répákat is beledobtam. Kis lángon addig főztem, míg a hús is és a zöldség is kellően meg nem puhult. Közben kóstolgattam, sóztam.
Tejföllel és citromlével ízesítve tálaltam.

2008. okt. 15. 10:48 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros
Címkék: citromlé, fehérrépa, fokhagyma, őrölt pirospaprika, paprika, paradicsom, petrezselyem, sárgarépa, sertéscomb, tejföl, vöröshagyma

Kacsahúsleves

 Eddig még nem posztoltam róla, hogy hogy készítem a húslevest, de most közel másfél év után eljött az alkalom. Elöljáróban annyit, hogy az egész család nagyon szereti (ezt most már Pankáról is elmondhatom:)), de elsősorban nem a leveshúsra, hanem a lére és a zöldségekre vagyunk ráindulva. Ezért aztán nem szoktam hatalmas velőscsontokkal, egyebekkel bíbelődni, beérem a csirkemell csontjával és aprólékkal. Ebben konszenzus van, a levesbetét kérdésében már nem ilyen egységes a csapat. Sajnos ahogy elnéztem, a férjem által képviselt gyufaszálfront egy taggal erősödött a kis purista személyében, így a cérnametéltre már nem sok esélyem marad. Szóval ezért ez az inkább halászlébe való tésztatípus.

És hogy miért kacsa? Általában csirkéből készül, de a hétvégén anyukám egy mondatával a fülembe tette a bogarat: megjegyezte ugyanis, hogy apai nagymamám kacsahúslevese volt a legjobb a kategóriában. Így a piacon járva én sem tudtam ellenállni a kacsacombnak és egy-két nyaknak, annál is inkább, mert az egyik új szakácskönyvemben meg egy izgalmas kacsás tésztaragura bukkantam. De erről majd legközelebb...

 

Hozzávalók:

2 kacsacomb csontja
2 kacsanyak
kb. 3,5 l hideg víz
4-5 közepes sárgarépa hosszában-keresztben félbe vágva
3 kisebb fehérrépa
1 zellergumó negyedekre vágva
1 kisebb vöröshagyma
4 szem szegfűszeg
5-6 gerezd fokhagyma
3 nagyobb krumpli
egy kis csomó petrezselyem
kb. 4 tk. só
8 szem fekete bors
6-8 szem koriander
1 szegfűbors
1 babérlevél
1 kis darab szerecsendióvirág

gyufaszáltészta

A húsokat hideg vízben megmostam (a combot előzőleg kicsontoztam, a husit félretettem későbbi felhasználásra), kevés sóval bedörzsöltem.

Elővettem a legnagyobb fazekamat, belepakoltam a húsokat és felöntöttem kb. 3,5 l hideg vízzel. Legkisebb lángon feltettem főni, mikor felforrt, lehaboztam (egy evőkanállal leszedegettem a tetejéről a habot, amennyire tudtam), majd megsóztam. Kb. 1 óra főzés után tettem bele a zöldségek első csapatát: a megtisztított, feldarabolt répákat, a zellert, vöröshagymát, a petrezselymet és a fűszereket. A vöröhagymát előzőleg megpucoltam, csak egy vékony vörös hártyát hagytam rajta, megmostam, hústűvel négy helyen megszúrtam és a lyukakba beleszúrtam 1-1 szegfűszeget.

Bő egy óra elteltével ment bele a következő turnus: a megpucolt fokhagymagerezdek és a meghámozott, negyedelt krumplik. Közben kóstolgattam, ha kellett, utánasóztam.

Az indulástól számítva kb. 4 óra főzés után ítéltem úgy, hogy elkészült a leves, minden zöldség és a húsok is kellően puhák voltak. Ekkor elzártam a lángot. Amíg hűlt kicsit a leves, kifőztem a tésztát.

Tálaláskor (és tároláshoz is) külön kiszedegettem egy tálra először a zöldségeket, külön a húsokat, és külön tálba szűrtem bele a levest. A tésztát is külön szedtük hozzá.

2008. máj. 22. 22:10 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, burgonya, fehérrépa, fekete bors, fokhagyma, kacsa, kacsacomb, koriander, petrezselyem, sárgarépa, szegfűbors, szegfűszeg, szerecsendióvirág, vöröshagyma, zeller