Szódás focaccia

Mostanában áttértünk az élesztőmentes kenyerekre. A lavinát egy ír szódás kenyér indította el, ami annyira egyszerű, gyors és finom volt, hogy további próbálkozások követték. Persze nem ugyanazt nyújtja egy ilyen kenyér, mint az élesztős változat, nem olyan puha és foszlós, de két napig megőrzi a minőségét, sokféleképpen variálható és a teljes kiőrlésű liszttől sokkal gazdagabb az íze, mint a fehér kenyérnek. Az elkészítése pedig még a dagasztás nélküli kenyérénél is gyorsabb.
Ezt a focacciareceptet Rachel Allen Bake című sütős könyvében találtam.



Hozzávalók:

30 dkg fehér tönkölybúzaliszt
15 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 tk. só
1 tk. szódabikarbóna
3,5-4 dl kefír

A tetejére:
kevés olívaolaj
1-2 lilahagyma felszeletelve
1-2 marék fekete olajbogyó
nagyszemű tengeri só
friss rozmaringlevelek felaprítva

A tésztához valókat egy nagy tálban összegyúrtam, majd egy kivajazott sütőedénybe tettem, a tetejét megkentem olívaolajjal. A tetejébe belenyomkodtam a lilahagymaszeleteket és az olajbogyókat, megszórtam nagyszemű sóval és előmelegített sütőben 220 fokon 30 perc alatt megsütöttem.

2011. máj. 5. 7:27 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Gyors vacsora, Sós falat, Reggeli, Kenyér
Címkék: egészséges, fekete olíva, focaccia, kefír, lilahagyma, rozmaring, szódabikarbóna, teljes kiőrlésű tönkölyliszt

Körtés pórétartlet

Mielőtt a GBT-re vitt kekszreceptet posztolnám, egy sós fogással igyekszem azt a látszatot kelteni, mintha nem csak süteményeken élnénk.:) Úgyhogy most egy gyors vacsora következik.
Mikor megláttam Cserke körtés póréfelfújtját, rögtön tudtam, hog cselekednem kell. A pórékattanásom ugye tart már egy ideje, a körtét is nagyon szeretem és a tartletformáimat pedig már nagyon ki szerettem volna próbálni. Úgyhogy csak leveles tésztát kellett vennem, minden más volt itthon. Minden kezdő vagy önbizalomhiányos háziasszonynak nagyon ajánlom a receptet: hihetetetlenül egyszerű, viszont nagyon látványos az eredmény. Engem például olyan elégedettség töltött el, mintha legalábbis Fenyő Ivánt mintáztam volna meg leveles tésztából.:) Ízre is nagyon bejött, a sós-gyümölcsös párosítástól óvakodók nyugodtan készíthetik körte nélkül, úgy is jó lesz. És készséggel elhiszem Cserkének, hogy kukoricával hasonlóan finom.

1 csomag leveles tészta
1 kisebb póré fehér része hosszában elfelezve, felaprítva
1 dl tejszín
10 dkg reszelt sajt (nálam trappista és cheddar keveréke)
1 tojás elhabarva
kevés rozmaring felaprítva
1 ek. vaj
só
őrölt fehérbors
őrölt szerecsendió
2 körte meghámozva, kimagozva, vékony szeletekre vágva (és citromlével meglocsolva barnulás ellen – ez nálam kimaradt)

A leveles tésztát kibontottam és akkora négyszögeket vágtam ki belőle, hogy a tartletformáimat ki tudjam velük bélelni. Kivajaztam a formákat és belenyomogattam a tésztát, a lelógó széleit levagdostam.

A vajon megpároltam a pórét. A tojást a tejszínnel, a sajttal és a fűszerekkel elkevertem, beleforgattam a pórét is. Az így kapott maszát egyenlően elosztottam a négy kis formában. A tetejére körteszeleteket tettem.
A kimaradt tésztába egy fél hámozott, magozott almát csomagoltam Cserke ötlete nyomán (szuper lett az eredmény).

200 fokon 20 percig sültek a tartletek.

2009. márc. 15. 17:14 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Vendégváró, Zöldségétel, Sós falat
Címkék: körte, leveles tészta, őrölt fehérbors, őrölt szerecsendió, póréhagyma, rozmaring, sajt, tejszín, tojás, vaj

Grillezett laskagomba

Nagyon szeretem a laskagombát, az állaga sokkal szimpatikusabb a  csiperkéénél, hőkezelés után is roppanós, al dente marad. Készítettem már belőle korábban salátát, most pedig egyszerűen grilleztük és isteni finom köret lett belőle. Csak azt sajnálom, hogy a piacon elég ritkán jutok hozzá, mert a gombaárus bácsi csak bizonyos napokon hoz belőle (bezzeg petrezselymet mindig árul). Szerencsére néha szupermarketekben is van hozzá szerencsém.

 

Hozzávalók:

50 dkg laskagomba
olívaolaj
néhány gerezd fokhagyma
1-2 friss rozmaringágacska
pici só

A gombákat, ha láthatóan nem koszosak, csak papírtörlővel áttörölgetjük (ha muszáj, leöblítjük és szárazra töröljük), a végükről levágjuk a vastag fás részt és a többi részt kisebb darabokra vágjuk. A fokhagymát megpucoljuk, felaprítjuk, a rozmaring leveleit letépkedjük, apróra vágjuk.
Egy grilltálcán egy rétegben elrendezzük őket, olívaolajjal megkenjük, picit megsózzuk, fokhagymaszeletekkel és rozmaringgal megszórjuk. Sütőben grill funkcióval kb.10 perc alatt megsütjük (legalsó grillrács, légkeverés nélkül, legnagyobb fokozat). Sütés közben fordítsuk meg a szeleteket és kenjük meg a másik oldalukat is olajjal, majd folytassuk a sütést.

2008. aug. 6. 22:00 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Köret, Tapas
Címkék: fokhagyma, laskagomba, olívaolaj, rozmaring

Karácsonyi főpróba: Gesztenyével-aszalt barackkal töltött csirkemelltekercs lilahagymalekvárral

A hétvégén leteszteltem a karácsonyra szánt főételt (legalábbis egy részét), és szerencsére jól vizsgázott, így nem kell új recept után néznem. Az ötlet, nevezetesen gesztenyemasszával-aszalt gyümölccsel töltött csirkemell lilahagymalekvárral a Gundel ünnepváró főzőestjéről származik. A csirke a főzőesten két változatban is készült, a séf ugyanis be akarta bizonyítani, hogy édes gesztenyemasszával is lehet húst tölteni, sőt. Teljes mértékben igazat kell adnom neki: a natúr töltelékkel egy elég jellegtelen húst kaptunk, az édes verziónak viszont kellemesen domináns volt az íze. A lilahagymalekvár pedig amellett, hogy isteni, az elfoglalt háziasszonyok álma: csak feltesszük főni és néhány keveréstől eltekintve fél óra alatt magától elkészül. A másik köret, amit most nem próbáltam ki, mert biztos siker, a serpenyőben sült vegyesgyümölcs lesz almával, körtével, dióval, mézzel és illatos fűszerekkel.

 

Gesztenyével-aszalt barackkal töltött csirkemelltekercs

Hozzávalók 2 tekercshez:

1 nagy csirkemellfilé

2 csomag édesített gesztenyepüré (vagy inkább 1,5, valamennyi marad belőle) 

2 marék aszalt gyümölcs (pl. sárgabarack) borba áztatva, egészben 

2 ágacska rozmaring apróra vágva

2 csomag bacon szalonna (2x20 dkg)

A csirkemellet megmostam, szárazra töröltem és először hosszában kettévágtam. Levágtam róla kétoldalt a leffentyűket (mint megtudtam, ezt a gundelesek madárkának nevezik) és félretettem további felhasználás céljára. A mell mindkét felét oldalt egy nagy, éles késsel bemetszettem, és szétnyitottam. Letakartam egy darab folpackkal és vékonyra klopfoltam. Megfordítottam a húst, hogy a fólia kerüljön alulra és azon dolgoztam tovább. Az így kapott többé-kevésbé téglalap alakú húsra kentem a tölteléket, majd feltekertem.

A töltelék: először megsóztam-fehérborsoztam a hússzeletet, majd megkentem a villával szétnyomkodott gesztenyepürével (kb. fél cm vastagon). Utána megszórtam aszalt sárgabarackkal (előzőleg áztassuk egy fél órára fehérborba, hogy kicsit megpuhuljon, majd szűrjük le), és apróra vágott rozmaringlevelekkel. Ekkor  a fólia segítségével szorosan feltekertem és kicsit ferdén begöngyöltem 2 szelet baconbe (rakjuk őket egymás mellé, hogy kicsit fedjék egymást és úgy göngyöljük) és az egészet  becsavartam egy téglalap alakú alufóliába. A két végét megsodortam, mintha szaloncukrot csomagolnék.

A madárkákat csak megsóztam, borsoztam és baconbe, majd alufóliába tekertem.

Az így kapott megaszaloncukrok mentek a sütőbe 170 fokra (légkeverés), kb. 50 percre-1 órára (a madárkákat hamarabb kivettem, a nagyok még sültek egy 10 percet). Mikor elkészültek, kivesszük őket a sütőből, és nem bizgetjük egy ideig, csak tekerünk a két végükön egyet-egyet, hogy szorosabban fogja a fólia. Hagyjuk kicsit hűlni, így felbontás után könnyebben szeletelhetőek.

A baconbe bugyolált madárkák akár egy későbbi hidegtál részét is képezhetik kis karikákra vágva, aszalt szilvával körítve.

Lilahagymalekvár

 (kb. 4 személyre):

4 nagy fej lilahagyma

2 ek. olaj

2 ek. balzsamecet

2 ek. sötét színű lekvár (pl. áfonya, szilva, szeder)

1,5 dl fehérbor

só

őrölt fehérbors

A hagymákat hosszában negyedekre vágtam, és a negyedeket felkarikáztam. Egy kis fazékban felhevítettem az olajat, beledobtam a hagymát és kicsit pároltam rajta, közben megsóztam. Miután kicsit összeeesett, hozzáadtam a balzsamecetet, a lekvárt és felöntöttem a borral, majd megszórtam fehérborssal. Kis lángon, fedő alatt így pároltam egy jó fél órát, míg a hagyma kellően megpuhult, közben néha megkevertem. Végül megkóstoltam, igazítottam az ízeken (só, bors, egyebek)  és tálaltam.

2007. dec. 17. 21:53 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas, Sült, Köret, Karácsonyi
Címkék: aszalt sárgabarack, bacon, balzsamecet, csirke, fehérbor, gesztenyepüré, lilahagyma, rozmaring

Reprodukció 2.: Focaccia és grissini

Már régóta szemeztem ezzel a párossal Dolce vita oldalán, na meg persze a tökéletes kenyérrel, amit a második GBT-n volt is szerencsém megkóstolni. Eddig a kelt tésztákkal kapcsolatban volt bennem némi para, nem sok sikert tudhatok magaménak (ennek főleg a türelmetlenségem az oka). De most megfogadtam, hogy békén hagyom a kelő tésztát, nem bizgetem, nem siettetem szegényt, hátha akkor megtörik az átok. Így is lett, isteni kenyérfélék kerültek ki a sütőből az egész család nagy örömére. Még pöttöm Pannika is jóízűen rágcsálta a botkenyérkéket, úgyhogy a recept felvétetett a repertoárba.

Hozzávalók:

fél kg liszt (most épp süteményliszt)
1 zacskó szárított élesztő
3 ek. olívaolaj
3 dl meleg víz

1 csapott ek. só
1 tk. cukor
2 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ág friss rozmaring
olívaolaj
1 marék magozott fekete olívabogyó

A lisztet átszitáltam, mikróban langyosra melegítettem. Az egyik rozmaringágról letépkedtem a leveleket és felaprítottam őket. A meleg vízben elkevertem az élesztőt, hozzáadtam az olajat, sót, cukrot, majd a rozmaringgal elkevert lisztet fokozatosan adagolva hozzá a robotgép dagasztókarjának segítségével ruganyos tésztává gyúrtam (kb. 5 perc). Az így kapott tésztát gombóc formában, olajjal megkenegetve, konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztettem.
Mikor már szépen megkelt, elfeleztem. Az egyik részt téglalap alakúra nyújtottam és kb. 15 cm hosszú, fél cm széles csíkokat vágtam le belőle. Kicsit megsodorgattam, olajjal megkentem és sütőpapírral bélelt sütőlemezre raktam. Az így kapott grissiniket 250 fokon 10 perc alatt világosbarnára sütöttem.
A maradék tésztát szintén téglalap alakúra nyújtottam (kb. 1 cm magasra). A felaprított fokhagymát meg a maradék rozmaringág felaprított leveleit kevés olajjal elkevertem és megkenegettem vele a tészta tetejét, majd megszórtam az olívabogyóval. Kb. 10 perc alatt megsütöttem.

Mindkettő nagyon finom lett. A grissini igazi vendégváró, előre el lehet készíteni és a vendégek érkezésekor betolni a sütőbe. Hátránya, hogy másnapra megkeményedik, de ezt csak két tesztpéldányon tapasztaltam, a többi percek alatt elfogyott. A focaccia másnap is friss volt és puha, saláták mellé, reggelire, vacsorára isteni.

2007. nov. 14. 8:02 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: fekete olíva, fokhagyma, kelt tészta, rozmaring, szárított élesztő

VKF IX.- Belsőséges hangulatban: Fehérboros rozmaringleves balzsamszirupos csirkemájjal

Mozgalmas hétvégénk volt, szombaton ünnepeltük nagy családi körben az utóbbi hónapok név- és szülinapjait. Sült csirkecombokkal és salátákkal készültem, a büféasztalon a következő fogások voltak:

Sült csirkecombok

Stefánia-vagdalt (anyukám hozta, poszt majd jön)

Majonézes kukoricasaláta

Tzatziki

Pestós tésztasaláta

Karfiolsaláta

Az ismét bebizonyosodott, hogy kicsit/nagyon konzervatív ízlésű családom a klasszik salátákat részesítette előnyben és a rák- karfiol- olíva és a  pestó-körte-fehérbab párosítások nem hozták lázba őket, de erre tulajdonképpen számítottam is. A duplacsokis cookie viszont újfent bizonyított.

A vendégség egyébként jól sikerült, viszont estére már 38 fokos lázban égtem és belsőséges hangulat még sehol. Már fontolgatni kezdtem, hogy ebből a körből kimaradok, de másnap reggel szerencsére magamhoz tértem, elhessegettem az ártó démonokat és enyhe hőemelkedéssel bevetettem magam a konyhába. A receptet már régebben kinéztem, megint Tim Mälzer adta az ihletet, így próbáltam ki ezt az elegáns és finom előételt. És igen, megint borgőztől párállott a konyha. Úgy látszik ez ilyen hónap...

Fehérboros rozmaringleves balzsamszirupos csirkemájjal 

Hozzávalók:

1 vöröshagyma

3 ág rozmaring

10 dkg vaj

1 ek. liszt

1,5 dl fehérbor

2 dl tej

8 dl víz (jobb esetben alaplé)

fehér bors

1 dl habtejszín

0,75 dl balzsamecet

4 ek. nádcukor

1/2 tk frissen őrölt bors

6 csirkemáj

frissen őrölt bors

só

A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. A rozmaringleveleket leszedegetjük, felaprítjuk. Egy lábasban 1-2 ek. vajat hevítünk és üvegesre pároljuk benne a hagymát. Egy idő után a rozmaringot is hozzákeverjük. Mikor kész, megszórjuk a liszttel, elkeverjük és felöntjük a borral. Keverés közben a tejet és a vizet/alaplevet is hozzáadjuk. Sózzuk és fehérborssal fűszerezzük.  Kis lángon, néha kevergetve kb. 20 percig főzzük.

Közben a balzsamecetet a cukorral egy kis lábaskában felforraljuk. Beletekerjük a feketeborsot és addig főzzük, míg sziruposra sűrűsödik.

A csirkemájat hideg vízbe áztatjuk néhány percre, hogy a vér kiázzon belőle. Utána szárazra törölgetjük, hústűvel megszurkáljuk, majd megsózzuk. A maradék vajat megolvasztjuk egy serpenyőben és közepes lángon kisütjük benne a májat. Mikor már jól átsültek, kiszedegetjük és beleforgatjuk a balzsamszirupba, majd egy tálra szedjük.

A levest botmixerrel pürésítjük, majd egy szűrön átszűrjük. Az így kapott levet, ha közben kihűlt volna, felmelegítjük és beleforgatjuk a közben felvert tejszínt. A májjal tálaljuk.

A tálalás és fogyasztás felvet problémákat: evés közben jött az ötlet, hogy lehetne a májat kis tálkán villával szervírozni, a levest mellé pedig üvegpohárban kínálni. Minden falat mellé egy korty leves.

Forrás: Tim Mälzer Neues vom Küchenbullen című könyve.

2007. okt. 1. 7:59 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, VKF!
Címkék: balzsamecet, csirkemáj, fehér bors, fehérbor, rozmaring, tej, tejszín, vöröshagyma

Zöldségleves - az egyszerűség dicsérete

Piacra menni mindig magában rejti azt a veszélyt, hogy az ember megvesz minden rámosolygó zöldséget-gyümölcsöt, aztán hazaérve lassan alábbhagy a lelkesedés, és a szerzemények szép lassan zsugorodni, aszalódni kezdenek a hűtő alsó fiókjában. Velem is ez történt, de kivételesen résen voltam, és még kellő időben beavatkoztam, így a hűtőben várakozó padlizsán, cukkini, zöldbab, paprika és paradicsom elég gyorsan kellemes nyári vacsorává avanzsált. A gyors intervenció érdekében kivételesen nem kutattam új receptek után, hanem tutira mentem. Így készült el az alábbi zöldségleves, másnap pedig a ratatouille. Mindkettőből jót ettünk, utóbbihoz Szeremley szemelt rizlingje dukált.

Zöldségleves

Hozzávalók:

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1-2 marék zöldbab 2 cm-es darabokra vágva

4-5 szem krumpli meghámozva, felkockázva

3-4 paradicsom feldarabolva

2 paprika szeletekben

1 kisebb cukkini lehéjazva, felkarikázva

só

petrezselyem

2-3 tk. sózott darált paprika (anyukám eltevése)

2 l víz

1-2 ek. liszt

A hagymákat megtisztítottam, felaprítottam és egy fazékban kevés olajon üvegesre pirítottam. Utána megszórtam a liszttel, megkevertem, kicsit pirítottam, majd hozzákevertem a többi zöldséget és nyakon öntöttem a 2 liter vízzel. Sóztam, darált paprikával ízesítettem és fedő alatt, kis lángon főztem, míg a zöldségek meg nem puhultak. A felaprított petrezselymet csak a vége felé szórtam a levesbe.

Ratatouille

Hozzávalók 4 adaghoz.

2 kisebb padlizsán

2 kisebb cukkini

3-4 nagyobb paradicsom

3 paprika

2 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

olívaolaj

só

frissen őrölt bors

zöldfűszerek: kakukkfű, bazsalikom, oregano, rozmaring

1-2 ek. sűrített paradicsom

kb. 1 dl víz

A padlizsánt meghámoztam, kisebb kockákra vágtam és lesóztam. Kb. fél óra múlva leöntöttem róla a levet. A paradicsomot eredetileg le kell forrázni, és a héjától megszabadítani, most én ezt kihagytam. Tisztítás-hámozás után a cukkinikat felkarikáztam, a hagymákat felaprítottam. A paprikát, paradicsomot is nagyobb darabokra vágtam. Először a hagymákat üvegesre pirítottam az olajon, utána hozzáadtam a többi zöldséget, megkevertem, sóztam, borsoztam, megszórtam zöldfűszerekkel. Hozzáöntöttem kb. 1 dl vizet és 1-2 ek. sűrített paradicsomot. Fedő alatt lassú tűzön pároltam, kb. 30 perc alatt lett kész. Friss kenyérrel és fehérborral kísértük.

Megjegyzés: újkrumplikockákat is főzhetünk bele, úgy még laktatóbb és tartalmasabb

2007. jún. 28. 20:40 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Gyors vacsora, Zöldségétel
Címkék: burgonya, cukkini, darált pritamin, fokhagyma, kakukkfű, padlizsán, paprika, paradicsom, petrezselyem, rozmaring, saját recept, vöröshagyma, zöldbab

Rozmaringos-citromos csirkecombok majonézes kukoricasalátával

Vasárnap ünnepeltük férjem névnapját, ez alkalomból kellett összeállítanom ünnepi menüt. Nem volt nehéz dolgom, eleget hallom nap, mint nap a panaszt, hogy mit nem főzök elégszer az ő kedvére. Nálunk ugyanis nem az a baj, hogy válogatós lenne, hanem az, hogy én állandóan kísérletezni akarok, új recepteket böngészek és csak nagy rábeszélések árán vagyok hajlandó az "unalmas", jól bevált receptekhez nyúlni. Emiatt tényleg megharagszik néha, és különböző toplistákkal próbál vágyainak érvényt szerezni. Szóval csak ezekről a listákról kellett néhány ételt összekombinálnom, hogy összeálljon a vasárnapi ebéd. Időm szűkössége miatt leves nem volt, rögtön belecsaptunk, de nem a lecsóba... Íme a menü:

Rozmaringos-citromos sült csirkecombok
Majonézes kukoricasaláta
Padlizsános kuszkusz
Mézes-mandulás sütemény 

A süti új recept volt, később emlékezem majd meg róla, a kuszkusz férjem egyik nagy kedvence, szintén később szentelek neki posztot.

A recept 4 személyre: 4 egész csirkecomb só frissen őrölt bors 1 citrom felkarikázva friss vagy szárított rozmaringlevelek hámozatlan fokhagymagerezdek A salátához: 1 kg mirelit morzsolt kukorica 15 dkg füstölt sajt (pl. Karaván) 2 közepes fej vöröshagyma majonéz 2 pohár natúr joghurt pici só, porcukor, citromlé

A combokat egy éles késsel elfeleztem, azaz kettéválasztottam az alsó- és felsőcombot. Bedörzsöltem őket sóval, borssal, megszórtam rozmaringgal  és egy jól zárható műanyag dobozba rendeztem őket, közéjük citromkarikákat és fokhagymagerezdeket csempészve. Eztán mentek a hűtőbe érlelődni néhány órára, akár egész éjszakára. A sütéshez aztán fóliával kibéleltem egy mély tepsit, hogy majd könnyebb legyen elmosogatni, és szépen rárakosgattam a husikat, és egy fél pohár vizet öntöttem alájuk. Az egészet beborítottam alufóliával és előmelegített sütőben 200 fokon pároltam-puhítottam őket kb. fél órát. Miután megállapítottam, hogy puhák, és színtelen lé buggyan ki belőlük, ha megszurkálom őket, levettem az alufóliaborítást és szép barnára pirítottam őket (ezt légkeveréssel felső grillfunkcióval tettem).

Közben a salátához megpároltam a kukoricát. Amíg az hűlt, apró kockákra vágtam a füstölt sajtot és a hagymákat. A majonézt (kb. egy fél üveg) elkevertem a joghurttal, és sóval, cukorral, citromlével ízesítettem. Miután a kukorica kihűlt, minden hozzávalót jól elkevertem és nyakonöntöttem a majonézzel. Az egészet jól záródó dobozban a hűtőbe tettem.

2007. márc. 26. 9:10 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas, Sült, Saláta
Címkék: citrom, csirke, fokhagyma, füstölt sajt, joghurt, kukorica, majonéz, rozmaring, saját recept, vöröshagyma