
Vágjunk bele a ZöldKampányba! Ez az étel már az új szellemiség jegyében készült, sőt nemcsak egy-két, hanem négy különböző zöldség került bele. Ha már kampány, indítsuk lendülettel.:)
Tudom, a paprika kakukktojás, nem épp most van a szezonja, de a szép piros színe miatt engedélyeztem egy kis kihágást (das Auge isst mit, mondja a német).
A receptet Hémangitól tanultam a Vega Cook&Run kurzuson, amit a 108.hu facebook-játékán nyertem. Nagyon kíváncsi voltam, milyen egy ilyen villámtanfolyam, ahol 90 perc leforgása alatt elkészül 3 fogás, majd a résztvevők közösen megvacsiznak. A mi vacsoránk egy wokos szabdzsiból (indiai zöldségétel), pakorából (olajban sült bundázott zöldségek) és puriból (egyfajta lepénykenyér) állt. Az igazi újdonság számomra ez a szabdzsi volt, a titka a technikában rejlik, hogy a kevés olajon, közepes lángon, fedő alatt sülő zöldségeket hagyjuk kicsit „odakapni”, amitől nagyon finom ízt kapnak. Számomra igazi comfort food, laktató, ízletes és mégsem nehéz – ez egyébként a krisnás konyháról általánosságban elmondható. Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni!
Néhány technikai megjegyzés:
Az asafoetida, másnéven hing, ördöggyökér vagy aszatgyanta az indiai konyhában használatos ízesítő a fokhagyma és vöröshagyma pótlására. Kis szórófejes tégelyben kapható a nagyobb fűszerboltokban (pl. Ázsia bolt, Szép kis India stb.).
Ehhez a szabdzsihoz fontos, hogy legyen fedő a wokhoz! Főzéskor résen kell lenni, nehogy leégjenek a zöldségek. A felkaparásukhoz a legjobb egy fém szedőkanál, feltéve, ha nem tapadásmentes wokot használunk. A képen látható spéci indiai wokot a krisnásoktól vettem, azt hiszem, a Vigyázó Ferenc utcában kapható.
Hozzávalók:
1 dl olaj
4 cm gyömbér
2 kk egész római kömény
1,5 kk őrölt koriander
½ kk asafoetida (másnéven hing)
1 kk kurkuma
3 krumpli
40 dkg karfiol
1 sárgarépa
1 kaliforniai paprika
kis csokor petrezselyem
2-2,5 tk só
A gyömbért meghámozzuk, apróra vágjuk. A zöldségeket megtisztítjuk, a krumplit nagyobb kockákra vágjuk, a karfiolt rózsáira szedjük (a nagyobb rózsákat elfelezzük). A sárgarépát félkarikákra vágjuk, a paprikát felcsíkozzuk. Mindent a kezünk ügyébe készítünk.
Egy wokban felhevítjük az olajat, beleszórjuk a gyömbért és a római köményt és közepes lángon, gyakran kevergetve pirítjuk (kb. 3 percig), míg illatozni nem kezd. Ekkor beleszórjuk a porfűszereket is (asafoetida, koriander, kurkuma), fél percig pirítjuk, majd mehetnek bele a zöldségek. Feljebb vesszük kicsit a lángot, jól átforgatjuk, hogy egyenletesen bevonják a fűszerek, majd fedő alatt pároljuk-pirítjuk. Közben időről időre egy fém keverőlapáttal átkeverjük, a leragadt részeket felkaparjuk. Mikor már puhák a zöldségek, megsózzuk és a végén megszórjuk aprított petrezselyemmel. Lepénykenyeret (pl. puri, chapati) kínálunk mellé.
Megosztás
Ez az étel családegyesítő erővel bír: a tésztaevők és a maszkulin ízlésű családtagok is nagy elégedettséggel fogyasztják. Laktató és házias, mégsem nehéz – számomra az egyik legtökéletesebb hétvégi ebéd. 
Hozzávalók 4 személyre:
A húsgombócokhoz:
45 dkg darált hús (pl. fele marha, fele sertés)
1 kisebb alma meghámozva, lereszelve
1 gerezd fokhagyma lereszelve
2,5 dkg friss zsemlemorzsa (szikkadt kenyérbél)
1 ek. olívaolaj
só
frissen őrölt bors
néhány ek. olaj a sütéshez
25 dkg spagetti
A szószhoz:
kb. 4 ek. olívaolaj
1 vöröshagyma felaprítva
40 dkg darabolt hámozott paradicsom (konzerv)
fél konzervdoboznyi víz
3 piros paprika (pl. kápia vagy kaliforniai)
A kis húsgolyókhoz összegyúrjuk a hozzávalókat és nedves kézzel diónyi gombócokat formázunk belőle. 10 percig pihentetjük őket.
A szószhoz a pirospaprikát kimagozzuk és apró kockára vágjuk, majd egy kevés olívaolajon, kis lángon megsütjük (közben kevergessük – akkor jó, mikor már itt-ott barna színt kap).
Egy másik lábos alján egy kevés olajon pirítsuk meg a felaprított vöröshagymát, majd adjuk hozzá a hámozott paradivcsomot, fél konzervdoboznyi vizet, a sült paprikakockákat. Sózzuk, borsozzuk, és kb. 15 percig főzzük.
Közben egy serpenyőben néhány ek. olajon süssük ki a húsgolyókat. Legyünk türelmesek, forgassuk őket, hogy minden oldaluk egyformán megsüljön.
A szószt egy botmixerrel pürésítsük, majd tegyük bele a húsgombócokat és 5 percig főzzük együtt az egészet.
Al dentére főzött spagettivel tálaljuk.
A recept forrása: Good Food 2010/július
Megosztás
Végül ez készült a Gulyás Napon nálunk és nagyon nagy sikert aratott, még Panni is hajlandó volt megülni az ünnepet, azaz nyugodtan ült az asztalnál és evett (aki ismeri, tudja, ez nagy dolog). Akkor határoztam el, hogy lecsóból csinálok krémlevest, mikor megláttam Beatbull receptjei között a ratatouille-levest. Érlelgettem szépen magamban az ötletet, de mire eljutottam volna a tettig, Beatbull beelőzött és megfőzte a maga verzióját. Sebaj, a Gulyás Nap épp alkalmasnak mutatkozott az utánfőzésre. A levesbetéten változtattam kicsit, egy gyorsabb változatot eszeltem ki a tojásos lecsó mintájára: így omlettcsigák készültek. A finnyásabbaknak főztem ki tarhonyát is, mert mostanában szívesen teszem levesekbe.
Az eredmény: esszenciális lecsóíz, krémes állag zöldséghéjak nélkül. Szerintem jobb, mint az eredeti.
Hozzávalók 2 személynek:
5 dkg apróra vágott bacon
1-2 ek. olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 paradicsom
2 nagy zöldpaprika
1-2 tk. sóban eltett darált pritaminpaprika (elhagyható)
3 dkg füstölt kolbász
frissen őrölt feketebors
só
Az omletthez:
2 tojás elhabarva
pici só
A hagymákat megtisztítjuk, apróra vágjuk. A paradicsomot, paprikát kicsumázzuk, kis kockákra vágjuk. A kolbászt is felkockázzuk.
Egy fazékban kiolvasztjuk a szalonna zsírját, ha nem elég zsíros, kevés olívaolajat is öntünk hozzá. Hozzáadjuk a vöröshagymát, majd a fokhagymát és üvegesre pirítjuk. Később hozzáadjuk a paprika-, paradicsom- és kolbászdarabkákat is, sózzuk , borsozzuk, ízesítjük darált pirospaprikával. Jól keverjük át, majd kis lángon, fedő alatt főzzük puhára (kb. 30 perc). Mikor kész, vegyük le a lángról, botmixerrel pürésítsük és passzírozzuk át egy nagy szűrön.
Az omletthez habarjunk el két egész tojást és egy palacsintasütőben kevés olajon süssünk belőle egy kerek lapot. Tekerjük fel, mint egy palacsintát és vágjuk vékony karikákra.
Levesbetétként szórjuk a levesbe.
Megosztás
Egy hagyományos, magyaros recept következik, annak bizonyítására, hogy az egyszerű, hétköznapi ételek is eshetnek olyan jól, mint a különlegességek. Ezt néha nem árt tudatosítani magamban, mert hajlamos vagyok mindig valami újdonságon törni a fejem, háttérbe szorítva ezzel a régi, jól ismert recepteket. Ezt a levest mindenképpen megjegyzem, annyira ízlett, hogy az sem zavart, hogy több napig kellett ennem belőle.

Hozzávalók:
25 dkg sertéscomb
kevés olaj
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 zöldpaprika
só
1/2 tk. pirospaprika
1 kisebb paradicsom
2 sárgarépa
1-2 fehérrépa
1 kis csokor petrezselyemzöld
Tálaláshoz: tejföl és egy kevés citromlé
A húst megmostam, falatnyi kockákra vágtam. A hagymákat felaprítottam, a paprikát is pici darabokra vágtam. A paradicsomot felnegyedeltem, a répákat meghámoztam, felkarikáztam.
Néhány evőkanál olajon pirítani kezdtem a vöröshagymát. Kis idő múlva hozzáadtam a zöldpaprikát is, majd a fokhagymát és gyakran kevergetve közepes lángon üvegesre pirítottam őket. Utána megszórtam pirospaprikával, majd hozzáadtam a húskockákat. Kicsit megpirítottam, hogy kifehéredjenek, utána pedig felöntöttem kb. 2 l vízzel. Jól megsóztam és a paradicsomot, a petrezselymet meg a répákat is beledobtam. Kis lángon addig főztem, míg a hús is és a zöldség is kellően meg nem puhult. Közben kóstolgattam, sóztam.
Tejföllel és citromlével ízesítve tálaltam.
Megosztás
Anyukáméktól rendszeresen kapunk friss, vidéki zöldségadagokat, főleg paprikát és paradicsomot meg cukkinit. A cukkinival nincs is gondom, általában főzelékként végzi, esetleg zöld minestrone lesz belőle, de a másik kettő sokszor nem akar elfogyni. Nem eszünk sok szendvicset, a lecsót meg félévente egyszer kívánjuk meg, így valami vérpezsdítőbb recept után kellett néznem. Rátaláltam erre a látványos sült paprikára, ami eredetileg ugyan színes pritaminpaprikára íródott, de a magyar paprika is nagyon meggyőző volt ebben a formában. Olyannyira, hogy ismétlés várható.
Hozzávalók:
2 kisebb vöröshagyma
1 ek. olívaolaj
20 dkg hosszúszemű rizs pl. basmati vagy jázmin
Kb. 4,5 dl víz (amennyit a rizs felvesz)
1/2 tk. fekete kömény (nigella)
1/2 tk. kurkuma
1/2 tk. őrölt bors (elhagyható)
1/4 tk. őrölt kardamom
1/4 tk. őrölt koriander
1/4 tk. őrölt paprika
1/4 tk. őrölt szerecsendió
1/4 tk. só
1 csokor petrezselyem
8 dkg dió felaprítva (eredetileg fenyőmag)
8 dkg mazsola
10 dkg mozarella kockára vágva (eredetileg feta)
4 paprika (sárga vagy színes pritamin)
A diphez:
1 pohár joghurt
1 ek. citromlé
só
frissen őrölt bors
1 csipet barnacukor
A hagymákat meghámoztam, apró kockára vágtam. Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, üvegesre pároltam benne a hagymát. Utána megszórtam a szárított fűszerekkel és kevergetve pirítottam őket egy kicsit, hogy kibontakozzon az aromájuk. Utána hozzákevertem a rizst, üvegesre pirítottam, majd felöntöttem vízzel (először 3,5 dl-rel, később pótolni kellett még). Kis lángon, fedő alatt kb. 20 percig pároltam.
Közben felaprítottam a diót, a sajtot, a petrezselymet. A paprikákat megmostam, hosszában félbevágtam, kimagoztam.
Negyed óra múlva, mikor a rizs már megpuhult, elzártam a gázt és a petrezselymet, a mazsolát, a diót és a sajtot is a hozzákevertem, ha kellett még megsóztam. A félbevágott paprikákat megtöltöttem a fűszeres rizzsel és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.
Előmelegített sütőben 200 fokon 40-45 perc alatt készültek el hagyományos üzemmódban.
Tálalás előtt a diphez valókat kikevertem és azzal kínáltam.
Megjegyzés: én bababarát okokból a fetát mozarellával váltottam ki, ezért a negyed tk. só kevésnek bizonyult. Egyébként a fetát ajánlom karakteresebb íze miatt (akkor viszont valószínűleg elég a kevesebb só is).
Forrás: Die 100 besten Mittelmeer-Rezepte (a Für Sie kiadványa)
Megosztás
Noha lassan véget ér a nyár, mi még mindig a könnyű tésztaételeket kívánjuk, úgyhogy meg is fogadtam, hogy minden héten főzök valami olaszos pastát. A szeptemberi Leckerben találni is szép számmal, többek között legendás chicagói maffiózók kedvenceit. Én Jack „Machine Gun” McGurn kedvencét próbáltam ki.:) Amikor elkészült, nem tűnt nagy durranásnak, de másnap mindketten (sőt, mindhárman!) nagyon jóízűen ettük. Nekem mondjuk a saját főztöm soha nem ízlik annyira, mintha másét enném, eltelítenek a főzés illatai, meg a látvány. A legrosszabb az, amikor több napig kell ennem a sajátomat. Ez viszont szerencsés kivételnek bizonyult, másnap esett a legjobban.
Hozzávalók:
30 dkg érett paradicsom
1 doboz konzerv aprított, hámozott paradicsom
1 kisebb padlizsán
1 sárga paprika
2 kisebb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 ek. zöld olívabogyó kimagozva, felnegyedelve
5 szardellafilé (olajos, üvegből)
1/2 tk. oregánó
1 kis csokor bazsalikom
2 ek. olívaolaj
csipet cukor
frissen őrölt bors
5 dkg kemény kecskesajt vagy parmezán lereszelve
50 dkg fusilli, sós vízben al dentére főzve
A paradicsomokat kis kockákra vágtam, a hagymákat felaprítottam, a szardellákat lemostam, megtörölgettem és felaprítottam. A padlizsánt meghámoztam és kis kockákra vágtam, alaposan besóztam és kb. fél órára félretettem. A paprikát is kis kockákra szeleteltem.
Egy nagy serpenyőben felhevítettem a 2 ek. olajat, majd közepes lángon, kevergetve üvegesre pároltam benne a hagymákat (a fokhagymát kicsit később tegyük csak bele, hogy ne keseredjen meg). Utána hozzáadtam a paradicsomkockákat meg a konzerv paradicsomot a levével együtt, felöntöttem kb. 1 dl vízzel, belekevertem a szardellát, az oregánót és az apróra vágott bazsalikomleveleket is. Fedő alatt kb. 30 percig főztem kis lángon.
Közben a padlizsánról leöntöttem a nedvességet, leöblítettem és megtörölgettem. A fél óra eltelte után a szószhoz adtam a padlizsánt, a paprikát, a negyedekre vágott olívabogyót és addig főztem, míg a padlizsán és a paprika meg nem puhult. A végén megszórtam egy csipet barnacukorral, megborsoztam (sózni nem kellett, a szardella és az olíva elég sós) és reszelt kecskesajttal a tetején tálaltam a főtt fusilli mellé.
A Lecker szeptemberi számából vett receptet módosítottam.
Megosztás
A napokban elkapott a vágy, hogy mexikóit főzzek. Eddig csupán a Zsófi-féle fajitával büszkélkedhettem, na meg kipróbáltam Lila füge tortillareceptjét, ideje volt hát további kísérletekbe kezdeni. A Salsák című könyvet hívtam segítségül, melyben egyébként szinte az összes recept nagyon inspiráló, és egy krémlevesre esett a választásom. Ez a babsalsaleves, azaz salsával ízesített babpüréleves ízvilágában nem áll távol a magyar konyhától sem, mikor a salsát csináltam hozzá, mintha lecsót főztem volna. Kellemes savanykás leves lett belőle, langyosan is fogyasztható. Még Panka is evett belőle lelkesen. Úgy tűnik a puristából világkonyhafanatikus lett: legutóbb a kínai pirított tészta nyerte el ennyire a tetszését.
Meglepő fordulat még: a fotót magam készítettem!!! A zöld keret és a négyzetalak hívatott jelezni, hogy ez az én művem.
Hozzávalók 4 kicsi vagy 2 nagyobb adaghoz:
12-15 dkg adzukibab (eredetileg fekete bab)
1 babérlevél
víz
A salsához:
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1/2 zöldpaprika (eredetileg: 4 kis zöld chilipaprika)
20 dkg paradicsom
8 dkg füstölt húsos szalonna
2 ek. olaj
20 dkg tejföl
só
frissen őrölt fekete bors
szárított oregánó
Tálaláshoz: zöldcitrom, tortilla
A babot előző este hideg vízbe beáztatjuk. (A pontos mennyiséggel azért vagyok bajban, mert 20 dkg-ot főztem meg, de egy kis részéből babsalsát csináltam mártogatni.) Másnap feltesszük főni a babérlevéllel annyi vízben, hogy ellepje. Mikor felforrt a víz, leöntjük róla, felengedjük újra hideggel és folytatjuk a főzést (tesszük mindezt a pukkmentes bab reményében:)), míg puha nem lesz (kuktában gyorsabb, amúgy türelemjáték).
Mikor puhára főtt, hagyjuk kicsit hűlni, kivesszük belőle a babérlevelet, majd botmixerrel pürésítjük.
A salsához a hagymákat felaprítjuk. A paprikát kimagozzuk, kis kockákra vágjuk, a paradicsomokat leforrázzuk, meghámozzuk és szintén felkockázzuk. A szalonnát kis darabokra vágjuk és a 2 ek. olajon megpirítjuk. Mikor már kisült nagyjából a zsírja, hozzáadjuk a hagymákat, üvegesre pároljuk, majd a paprikát és a paradicsomot is beledobjuk. Megsózzuk és fedő alatt, kis lángon puhára pároljuk. Utána hozzáöntjük a tejfölt, elkeverjük, sózzuk, borsozzuk, csipet oregánóval ízesítjük, majd a babpürét is belekeverjük. Felöntjük annyi vízzel, hogy megfelelő sűrűségű legyen (mint egy krémlevesnél), és összeforraljuk.
Tálaláskor zöldcitromlével ízesítjük és tortillát adunk mellé.
Forrás: Kay-Henner Menge/Claudia Schmidt: Salsák
Megosztás
Nemrég apukám mesélte, hogy egy étteremben evett gazpachót, és bár nem volt rossz, kíváncsi lenne, milyen igazán jól elkészítve. Ezzel a fülembe is ültette a bogarat, szeretem az ilyen kihívásokat. Elkezdtem hát nézegetni a különböző receptváltozatokat, amikből van bőven persze. Végül a Kulinária - Európai konyhaművészet című kiadvány receptje mellett döntöttem. Az íze szerintem isteni, ránézésre viszont rögtön látszik, hogy elég sápadtka, azaz mehetett volna akár kétszer ennyi paradicsom is bele. Nekem nem volt hiányérzetem, de akit zavar a szín, duplázzon nyugodtan. Apukámnak is ízlett, konstatálta, hogy az éttermi konzerv paradicsomból volt. Az enyém egyébként masszívan fokhagymás lett, mert 3 kövér fokhagymagerezdet tettem bele, legközelebb mértéktartóbb leszek.
Hozzávalók 2 személyre:
4 szelet szikkadt fehér kenyér
3 kisebb gerezd fokhagyma
só
4 ek. olívaolaj
50 dkg paradicsom
2 zöld paprika
1 kígyóuborka
1 kisebb vöröshagyma
1 ek. vörösborecet
4 dl víz
A fokhagymákat megpucoltam, felaprítottam és a kőmozsaramban egy nagy csipet tengeri sóval összetörtem. Áttettem egy nagyobb tálba és rámorzsoltam két szelet kenyeret a héja nélkül. Meglocsoltam 4 ek. olívaolajjal és botmixerrel pürésítettem, majd kb. fél órán át állni hagytam.
Közben a zöldségeket készítettem elő: a paradicsomokat félbevágtam és kikapartam a magjukat (arra nem lesz szükség). Az egyik zöldpaprikát és az uborka egy harmadát felkockáztam és félretettem levesbetétnek. A másik paprikát és a maradék ubit pedig a kimagozott paradicsommal együtt turmixoltam a fokhagymás kenyérmasszát is hozzáadva. Az egészet átpasszíroztam egy nagy szűrőn, vörösborecettel ízesítettem és felöntöttem 4 dl vízzel, majd min. 1 órára betettem a hűtőbe.
Tálaláskor a leveses csészékbe a maradék kenyérből tépkedtem, megszórtam paprika- és uborkakockákkal és arra mertem a hideg levest. Isteni.
Megosztás
Az alábbi duó mostanában lett sűrű vendég nálunk, egyrészt mert egy főzéssel két napra meg van oldva általa az ebédkérdés, másrészt mert Panni is hajlandó mindkettőből enni. A paprikás hozzávalóinak mennyisége lehet, hogy más szemében röhejesnek tűnik, lehet nyugodtan többszörözni, nagyétvágyú családunknak én sokszor ekkora adagokat főzök.
Paprikás csirke tejfölösen
Hozzávalók:
kevés olaj
1 nagyobb hagyma
őrölt pirospaprika
só
2 egész csirkecomb
1 zöldpaprika vagy pritamin
1 paradicsom
1 doboz tejföl vagy joghurt
1 ek. liszt
A hagymát nagyon apróra vágom és kevés olajon egy fazékban üvegesre párolom. Megszórom pirospaprikával, elkeverem, majd beleteszem a kis csíkokra vágott paprikát meg a kis kockákra vágott paradicsomot, majd a kettévágott csirkecombokat. Megsózom és felöntöm kb. 2 dl vízzel, azaz annyival, hogy épp ellepje. Fedő alatt, kis lángon puhára párolom, közben ha kell, a vizet pótolom. Mikor a hús már puha, fedő nélkül zsírjára sütöm, azaz hagyom a víz nagy részét elfőni, majd a liszttel elkevert tejföllel besűrítem. 2-3 percig kell forralni és kész is. Galuskával vagy könyökcsőtésztával tálalom.
Hortobágyi húsos palacsinta
Hozzávalók:
A töltelékhez:
maradék csirkepaprikás
2 pohár tejföl
A palacsintákhoz:
20 dkg liszt
2 tojás
1/2 l tej
só
1/2 dl olaj
A palacsintatésztát bekeverjük, minimum egy fél órát állni hagyjuk, majd kisütjük (kb. 8 palacsintát kapunk). Közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy nagyobb, hosszúkás jénait vékonyan kiolajozunk.
A pörköltmaradék husiját kicsontozzuk, kis cafatokra tépkedjük és kevés szafttal botmixerrel pürésítjük. Néhány ek. tejfölt keverünk még hozzá és megtöltjük vele a palacsintákat. A feltekerésnél hajtsuk vissza a végénél, hogy ne csurogjon ki a töltelék. Sorakoztassuk őket egymás mellé a jénaiban. Utána a maradék szaftot hígítsuk tejföllel, ha kell, turmixoljuk, majd kenjük meg vele bőven a palacsintákat, és süssük fedő nélkül 15-20 percet.
Megosztás
Gyerekkorom kulináris élményei után kutatva rögtön egyértelmű volt, hogy az inspirációt anyai ágon kell keresnem. Anyukám fantasztikusan főz, és nála gondosabb, figyelmesebb vendéglátóval még nem találkoztam. Minden évben hatalmas befőzéseket bonyolítanak apukámmal, hogy az egész családot ellássák télire finomságokkal. Ehhez a gondoskodáshoz a mintát anyának is nagymamám adta, aki szintén minden fellelhető terményt hasznosított télire és a látogatóknak mindig adott ajándékba néhány üveggel. Ha épp válságban vagyok, mert összecsaptak fejem felett a háztartás hullámai, mindig rájuk gondolok, hogy erőt merítsek példájukból. Azzal nem áltatom magam, hogy a maga teljességében sikerül továbbvinnem az örökséget, de legalább törekszem! A befőzés terén még gátlásaim vannak, azt a hagyományt egyelőre húgom ápolja, de mindenesetre tudom, hova szeretnék fejlődni.:)
Gyerekkoromban két-háromhetente leutaztunk Kiskőrösre a nagyszülőkhöz, a mamáékhoz, ahogy mi mondtuk. Már a kocsiban ülve azon járt az eszünk, a mama vajon milyen finomsággal vár minket. Isteni kakaós és mákos kalácsot sütött például, meg lekváros fánkot, nagy pogácsákat, élesztős palacsintát, túrós és meggyes lepényt. Most mégsem süteményreceptet közlök tőle, hanem minden unoka kedvencét, a mama-levest. Már a név is az unokák leleménye, mert ennek a szükségből született levesnek még neve sem volt addig, míg az egyik unoka, arra a kérdésre, hogy mi legyen az ebéd, kapásból rávágta, hogy mama-leves. Szakácskönyvben hiába keresnénk, ez a mama alkotása, és a szükségből erényt kovácsoló asszonyokat dicséri. Sava-borsát a sóval eltett darált pritaminpaprika adja, amit mama minden évben rakott el télire, hogy legyen mivel ízesíteni a leveseket. Vízen, hagymán, és a darált paprikán kívül nem is volt sok más a levesben, ami még elengedhetetlen alkotóelem volt, az a betűtészta. Ennek fényében könnyen kitalálható, hogy miért volt épp ez a leves minden unoka álma: nem volt benne semmi gyanús elem, például fehérrépa, sárgarépa kockára vágva, amit illendő lett volna szülői nyomásra elfogyasztani, mégis ízletes volt, és csak a mama tudott ilyet. Anya nem is próbálkozott a reprodukcióval, pedig sokszor kértük Pesten, hogy főzzön végre mama-levest, de tudta, hogy úgysem lenne olyan, mint az igazi. Meghagyta ezt a kiváltságot a mamának. Én sem főztem volna soha, ha Lila Füge nem szólít fel a nosztalgiázásra, de neki köszönhetően, most már én is megfőzhetem a már most kifejezetten finnyás kislányomnak. A vicc pedig az, hogy a leves varázsa még mindig hat: tegnap Panni kinézte a kanalat a számból, és addig balhézott, míg ő is kapott mama-levest. Nagy megdöbbenésemre tőle szokatlan lelkesedéssel nyelte a betűtésztákat.:)
Mama-leves
Hozzávalók:
1 nagy fej vöröshagyma
1-2 ek. olaj
2 l víz
1 közepes paradicsom
1 paprika
1 csokor zeller zöldje
kb. 6 tk. sós darált paprika
só
levesbetét: betűtészta
A hagymát apróra vágjuk, olajon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a darált paprikát, elkeverjük, majd felöntjük a vízzel. Beledobjuk a negyedbe vágott paradicsomot, a kicsumázott, félbevágott paprikát és a zellerzöldjét és közepes lángon fedő alatt főzzük, közben ha még kell, sózzuk. Forrás után mésékeljük a lángot, és mikor már a zöldségek nagyrészt megpuhultak, hozzáadjuk a tésztát. Mikor a tészta megfőtt, kész a leves.
Mivel a leves lényegét a pritaminpaprika adja, ideírom ennek az ízesítőnek is a receptjét.
Sós, darált pritaminpaprika télire:
pritaminparika
só
A paprikákat nagyon alaposan megmossuk, kicsumázzuk, a fehér ereket is kivágjuk és kisebb szeletekre szeljük. Papírtörlőn vagy konyharuhán megszikkasztjuk-megszárítjuk. Mikor már teljesen szárazak a szeletek, húsdarálón ledaráljuk és egy nagy edénybe téve lesózzuk. 1 kg paprikához 25 dkg sót számolunk. Jól összeforgatjuk a sóval, és állni hagyjuk, míg a só teljesen fel nem olvad. Ekkor tiszta, sterilizált üvegekbe töltjük és légmentesen lezárjuk.
Zöldséglevesekhez, gulyásleveshez, pörkölthöz finom és egészséges ízesítő.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010