Ricottás lepény

Még Ízbolygó kiírására néztem ki ezt a receptet, aztán kicsúsztam az időből, de hű maradtam hozzá és később kipróbáltam. Leveles tészta ügyében nincs nagy gyakorlatom, most csodálkoztam csak rá, milyen praktikus és gyors a használata. Mivel nem állt rendelkezésemre más alternatíva (cukkini, rukola, paradicsom stb.), a tölteléket meglehetősen leegyszerűsítettem és a hiányokat a pestóalappal próbáltam pótolni. A ricottás-tejfölös-tojásos elegy mint töltelék nagyon bevált, jól variálható alap, porcukorral édesítve gyümölcsös sütikbe is alkalmazni fogom. 

 

Hozzávalók egy kerek piteformához:

1 csomag mélyhűtött leveles tészta
25 dkg ricotta
1 pohár tejföl
5 dkg reszelt parmezán vagy valamilyen aromásabb sajt
3 tojás
csipet só
1-2 ek. pestó
5 dkg zöld olívabogyó
1-2 maréknyi szárított paradicsom

Éjszakára átraktam a tésztát a sima hűtőbe, hogy reggelre felolvadjon. Miután konstatáltam, hogy lapokban van, egy Doktor Pepperrel folytatott rövid szakmai megbeszélés után kibéleltem a lapokkal ahogy lehetett a kerek formát, majd vékonyan megkentem pestóval.
A tojásokat villával elhabartam és összekevertem a ricottával, a tejföllel, a sajttal.  Az így kapott masszát megsóztam, majd a tésztára terítettem. Végül megszórtam olívabogyóval és csíkokra vágott aszalt paradicsommal.

Előmelegített sütőben hagyományos sütőben sütöttem először 220 fokon 15 percet, majd 180 fokon 15-20-at.

Friss saláta kívánkozik mellé. Könnyű vacsorának ideális.

Az ötlet A sütés alapkönyvéből származik.

2008. szept. 11. 22:55 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Sós falat
Címkék: leveles tészta, olívabogyó, parmezán, pesto, ricotta, szárított paradicsom, tejföl, tojás

Fusilli szicíliai paradicsomszósszal

Noha lassan véget ér a nyár, mi még mindig a könnyű tésztaételeket kívánjuk, úgyhogy meg is fogadtam, hogy minden héten főzök valami olaszos pastát. A szeptemberi Leckerben találni is szép számmal, többek között legendás chicagói maffiózók kedvenceit. Én Jack „Machine Gun” McGurn kedvencét próbáltam ki.:) Amikor elkészült, nem tűnt nagy durranásnak, de másnap mindketten (sőt, mindhárman!) nagyon jóízűen ettük. Nekem mondjuk a saját főztöm soha nem ízlik annyira, mintha másét enném, eltelítenek a főzés illatai, meg a látvány. A legrosszabb az, amikor több napig kell ennem a sajátomat. Ez viszont szerencsés kivételnek bizonyult, másnap esett a legjobban.

 

Hozzávalók:

30 dkg érett paradicsom
1 doboz konzerv aprított, hámozott paradicsom
1 kisebb padlizsán
1 sárga paprika
2 kisebb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 ek. zöld olívabogyó kimagozva, felnegyedelve
5 szardellafilé (olajos, üvegből)
1/2 tk. oregánó
1 kis csokor bazsalikom
2 ek. olívaolaj
csipet cukor
frissen őrölt bors
5 dkg kemény kecskesajt vagy parmezán lereszelve

50 dkg fusilli, sós vízben al dentére főzve

A paradicsomokat kis kockákra vágtam, a hagymákat felaprítottam, a szardellákat lemostam, megtörölgettem és felaprítottam. A padlizsánt meghámoztam és kis kockákra vágtam, alaposan besóztam és kb. fél órára félretettem. A paprikát is kis kockákra szeleteltem.

Egy nagy serpenyőben felhevítettem a 2 ek. olajat, majd közepes lángon, kevergetve üvegesre pároltam benne  a hagymákat (a fokhagymát kicsit később tegyük csak bele, hogy ne keseredjen meg). Utána hozzáadtam a paradicsomkockákat meg a konzerv paradicsomot a levével együtt, felöntöttem kb. 1 dl vízzel, belekevertem a szardellát, az oregánót és az apróra vágott bazsalikomleveleket is. Fedő alatt kb. 30 percig főztem kis lángon.
 
Közben a padlizsánról leöntöttem a nedvességet, leöblítettem és megtörölgettem. A fél óra eltelte után a szószhoz adtam a padlizsánt, a paprikát, a negyedekre vágott olívabogyót és addig főztem, míg a padlizsán és a paprika meg nem puhult. A végén megszórtam egy csipet barnacukorral, megborsoztam (sózni nem kellett, a szardella és az olíva elég sós) és reszelt kecskesajttal a tetején tálaltam a főtt fusilli mellé.

A Lecker szeptemberi számából vett receptet módosítottam.

2008. aug. 29. 13:33 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Tészta
Címkék: bazsalikom, fokhagyma, fusilli, hámozott paradicsom, kecskesajt, olívabogyó, oregánó, padlizsán, paprika, paradicsom, parmezán, szardella, vöröshagyma

Tim Mälzer focacciája

Nem mintha bármi bajom lett volna az eddig használt focaccia-recepttel, de kíváncsivá tett a már sokat emlegetett Kochbuchban talált recept, ami szokatlan módon ricottát is tartalmaz. És mivel mostanában izgatnak ezek a tejtermékkel operáló tészták, mint a túrós zsemle, a ricottás süti vagy a legutóbbi fetás lepény, feltétlenül ki kellett próbálnom. A tejjel készült kevert sütiket is nagyon szerettem mindig, ezeknek a tésztáknak ugyanis van egy jellemző selymessége, lágysága.

Ez a recept sem okozott csalódást, méltó társa lesz a klasszikus verziónak: sőt ez a ricottás nekem még kenyérszerűbb, kívül ropogós, belül szép szerkezetű, lyukacsos lett. A ricotta minősége is biztos befolyásolja az eredményt, én most nem a többször méltatott szarvasiból, hanem egy tejboltban kimérve vett morzsásabb, túrószerűbb fajtából készítettem. (Remélem nem) jellemző a magyar kiskereskedők szemléletére, hogy mikor rákérdeztem a ricotta eredetére, az árus először nem értette, mit is akarok, majd durcásan megnézte a zacskót és érezhető ellenszenvvel odavetette: Köröstej.:(

Hozzávalók:

3/4 zacskó szárított élesztő

2,5 dl langyos víz

1 teáskanál cukor

40 dkg liszt átszitálva

12,5 dkg ricotta

1 tk. só

0,5 dl olívaolaj

Egy nagy keverőtálba öntjük a vizet, beletesszük az élesztőt és a cukrot, jól elkeverjük. A sóval elkevert lisztet és a ricottát mikróban meglangyosítjuk. Az olajat is a vízhez keverjük, majd a lisztet és a ricottát fokozatosan adagolva a robotgép dagasztókarjainak segítségével az egészet rugalmas tésztává gyúrjuk. Mikor már láthatóan összeállt, ruganyos, akkor letakarva fél órára félretesszük. Utána egy lisztezett deszkára borítjuk, kinyomogatjuk belőle a levegőt, és téglalap alakúra egyengetjük, széleit kihúzkodjuk. Nyújtófa nélkül is jól alakítható, mert jó rugalmas. Megkenjük olajjal és kedvünk szerint megszórjuk valami finommal pl. aprított rozmaringgal, fokhagymával, dióval, mandulalapokkal, olajbogyóval stb.

Előmelegített sütőben 220 fokon (hagyományos mód) 20 perc alatt megsütjük.

2008. máj. 5. 22:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, focaccia, kelt tészta, olívabogyó, olívaolaj, ricotta, szárított élesztő, tim malzer, zöld olívabogyó

Barátkozás a karfiollal

Házasságkötésünket követően férjem ellátott a hozzávaló gasztronómiai útmutatóval, azaz rögzítettük, melyek azok az ételek, amiket semmi szín alatt nem hajlandó fogyasztani, tehát főzésükre ne is gondoljak. Tiltólistára került többek között a cékla, az uborka (főleg az ecetes), a sóska és sajnos a karfiol is. Aztán közös receptkísérletezéseink nyomán engedékenyebb lett, sokkal nyitottabb és legnagyobb meglepődésemre a hétvégén engedélyezte, hogy vegyek egy fej karfiolt. Ehhez a merészséghez persze nagyban hozzájárult, hogy kedvenc német sztárszakácsunk, Tim Mälzer legújabb receptgyűjteményében egy ígéretesnek tűnő karfiolsalátára bukkantam.

Vettem hát egy nagyobbacska karfiolt, a feléből készült a saláta, a másik feléből pedig egy Lévai Anikó-féle diós karfiolkrémlevest próbáltam ki. A saláta nagy siker lett, felvettem a repertoárba, a leves nem lett az igazi. Nem volt nagy baj vele, de nem lett átütő, kis adagokban próbáltam tovább fűszerezni, curryvel meg római köménnyel, de akkor meg csak a jól ismert fűszerek domináltak. A karfiol tulajdonképpen egy semleges ízű zöldség, olyan levesalap, mint a vöröslencse, önmagában nem mutat sokat, és a diótól sem lett sokkal karakteresebb. Így azt a receptet nem közlöm, csak a Mälzer-féle karfiolsalit.

Karfiolsaláta olívával, szárított paradicsommal és koktélrákkal

Hozzávalók:

5 dkg (4-5 db) olajban eltett szárított paradicsom

4 dkg kapribogyó (nálam kimaradt)

5 dkg magozott zöld olívabogyó

2 ek. vörösborecet

4 ek. olívaolaj

1 marék snidling

125 g fagyasztott koktélrák

2 marék apróra vágott saláta vagy salátamix

1 kisebb karfiol

só, őrölt bors

A szárított paradicsomokat lecsöpögtetjük, az olajat egy tálkában felfogjuk. Felaprítjuk az olívabogyókkal és a kapribogyókkal együtt és egy kis tálba tesszük. Egy másik tálkában kikeverjük az ecetet az olívaolajjal és a paradicsom olajával, és a paradicsomos egyvelegre öntjük és összeforgatjuk.

A karfiolt megtisztítjuk, amennyire lehet, kivágjuk a torzsáját és a karfiolfejre merőlegesen kb. fél centis szeletekre vágjuk. Az így kapott szeletekből is kivágjuk a kemény részeket és forrásban lévő sós vízben kb. 8 percig főzzük. Utána leszűrjük és hideg víz alá tartjuk, így ropogós marad. Szűrőbe téve lecsöpögtetjük.

A koktélrákokat felengedjük, majd lobogó sós vízbe dobjuk, 1-2 perc után kivesszük, lecsöpögtetjük. Egy teflon serpenyőben kevés olajat melegítünk, rázuttyintjuk a rákokat és aranybarnára pirítjuk őket.

Egy szép nagy tálon/tányéron elrendezzük a salátamixet (Eisberg-féle zacskós mixet használtam), rárakosgatjuk a karfiolszeleteket, megöntözzük a paradicsomos-olívás öntettel, sózzuk, borsozzuk, kicsit összeforgatjuk, majd a finomra vágott snidlinggel és a koktélrákokkal meghintjük. Langyosan tálaljuk, de kihűlés után is finom. 
 

Megjegyzés: nem vagyok egy nagy koktélrák- felvásárló, most invesztáltam bele először. Szerintem ki lehet próbálni helyette a pirított húsos szalonnakockákat is. 

Update: Kipróbáltam pirított szalonnakockákkal is, úgy is nagyon finom!

2007. máj. 2. 10:09 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Saláta
Címkék: kapribogyó, karfiol, koktélrák, olívabogyó, salátamix, snidling, szárított paradicsom, vörösborecet

Paradicsomos spagetti tonhallal és olívabogyóval

Újabb gyors vacsora, melyet egyik este improvizáltam. Nincs benne semmi extra nagy ötlet, ellenben egyszerű, hamar megvan és a hozzávalók is általában rendelkezésre állnak (ez mondjuk ízlés dolga, nálunk mindig van a kamrában konzerv hámozott paradicsom és tonhalkonzerv). Férjem először dohogott, hogy nem Hajni makaróniját főzöm (a la Stahl), de az ízélmény hatására megjuhászodott.:)

Hozzávalók 4 személyre:

1 hámozott paradicsom konzerv
1 tonhalkonzerv (darabolt)
1 marék olívabogyó
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
fél pohár tejföl
kis citromlé
só
őrölt bors
pici cayenne bors

A hagymákat apróra vágjuk, egy teflon serpenyőben kevés olajon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a hámozott paradicsomokat, melyeket fakanállal szétnyomkodunk. Kicsit rotyogtatjuk, aztán mehet bele a tonhal és a kisebb darabokra vágott olajbogyó. Néhány percig főzzük, majd a tejföllel, citromlével és a fűszerekkel ízesítjük. (A csípőssége a cayenne bors mennyiségétől függ, én csak annyit tettem bele, hogy épp hogy csípjen). Hagyjuk még egy kicsit rotyogni és kész is. Sós vízben al dentére főzött spagettivel vagy pennével kínáljuk. A tetejére szórhatunk reszelt sajtot (mi Goudával ettük, de szerintem bármi jó, a legjobb a parmezán).

2007. febr. 28. 8:26 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Csípős, Olasz, Tészta, Gyors vacsora, Szósz
Címkék: hámozott paradicsom, olívabogyó, saját recept, tejföl, tonhal