Sütőtökös-csokis süti

Becsapós volt Nemisbéka receptje, mert a cím és a kép alapján egy ropogós kekszfélének képzeltem. A tészta összeállításakor végig bizalmatlan voltam, főleg a 2 dl olaj tett gyanakvóvá, nem akart a jól ismert keksztésztaállag alakulni. Csak a végén jöttem rá, hogy ez nem is keksz, hanem egy muffintészta plecsnialakúra sütve. Miután leesett a tantusz, meg is nyugodtam és végül nagyon elégedett voltam az eredménnyel: puha, jó kis csokis-fahéjas süti, a sütőtök csak diszkrét háttér. Fémdobozba  zárva, ha véletlenül elfeledkeznénk róla, még egy hét után is teljesen élvezhető.:)

Hozzávalók kb. 50 darabhoz:

40 dkg liszt
4 tk. sütőpor
1 tk. só
2 tk. fahéj
45 dkg sütőtök megsütve, villával összetörve
20 dkg nádcukor
2 tk. házi vaníliás porcukor
2 tojás elhabarva
2 dl olaj
2 ek. tej
25 dkg étcsoki felaprítva (nálam csak 10 dkg volt otthon)
10 dkg dió felaprítva

A sütőtököt hosszában elnegyedeltem, kimagoztam és 200 fokos sütőben kb. 30 perc alatt puhára sütöttem. Hagytam kicsit hűlni, majd kikapargattam a húsát és egy nagy keverőtálban villával összenyomkodtam. Külön tálba szitáltam a száraz hozzávalókat és a nedvesekkel felváltva hozzákevertem a sütőtökhöz. A végén a csokit és a diót is beleforgattam, majd az így kapott sűrű tésztából evőkanállal nagy kupacokat raktam egy sütőpapírral bélelt tepsire (egymástól kellő távolságban).
Hagyományos módon 170 fokon kb. 12 perc alatt megsütöttem.

2009. jan. 19. 9:05 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: dió, étcsoki, fahéj, nádcukor, olaj, sütőpor, sütőtök

Főzzünk könyvből! – VKF XXI. forduló: Vaníliás metélt darált dióval

„- Vaníliás metélt. Vajon mi az a vaníliás metélt? Sohasem ettem ilyesmit és nem is láttam egész egész életemben. Fogalmam sincs, hogy milyen. A vanília idegen, izgató illatát nagyon kedvelem, fölöttébb kellemetes lehet, ha az orrot csiklandozza a szaga és hízeleg az ínynek is. De vajon rajta van-e a gyengéden sárgálló tésztán a fekete, afrikai fűszer, avagy nélküle szolgálják fel a vendéglőben? Csak futóan láttam nevét, egy pillanatra, a túrós gombóc, gyümölcshab kosár és mogyorótorta között. Mintha álmodtam volna. Mégsem lehet elfelejteni.”

Így töprengtem én is Vajkay Ákossal együtt, aki Sárszeg legnagyobb éttermében, a Magyar Királyban tett látogatása után lett ilyen eretnek gondolatok rabja.  Így kavarognak tovább fejében a gondolatok :

„- Borjúdió. Ez is rejtély. Az ember a dió gerezdjére gondol, mely édes, olajos, de nem az, hanem hús, olvatag, puha, leveses hús, mely azonnal elomlik a szájban. Nem érdektelen. Jó előételek után, melyet az étlap említ. Olajvaj halból, vagy orosz ízelítő. Hahaha, de furcsa. Boszorkányos, ostoba nevek. Habart tojás csirkemájjal, csuka fehérborban, vagy velő barnavajban. Hagyjuk ezeket a szamárságokat.”

Ákos azonban csak nem szabadul a „szamárságoktól”, és sejthető, hogy az alábbi gondolatmenet után, másnap mit rendel a Magyar Királyban...

„- Például mit ettünk tegnap? Erőlevest, rizses csirkét, máglyarakást. Pontosan emlékszem rá. Semmi többet, semmi jobbat. Weisz és társa azonban mást evett. Ő bográcsgulyást evett, azt bizony, nagyszerű, zsíros, vérvörös gulyást, szegedi paprikával és a burgonyáról, mely még párolgott, a lé csöpögött. Mennyire szerettem fiatal koromban, míg élt szegény mama, a bográcsgulyást, a borjú-, valamint a marhapörköltet és mióta nem ettem, annak csak a jó isten a megmondhatója. Sohasem mertem rendelni, talán rá való tekintettel, még akkor sem, amikor vendéglőbe mentünk.”

Hagyományos magyar ételt ritkán szoktam megkívánni, de Kosztolányi regényét, a Pacsirtát olvasva bármikor kapható vagyok egy bográcsgulyásra. Most mégsem ez készült, hanem a vaníliás metélt titkát akartam megfejteni.

Igazából mielőtt nyomozni kezdtem volna, megálmodtam a vaníliás metéltemet: gazdag vaníliasodóban fürdő metélttészta darált dióval meghintve – ez a kép villant be először. Később a neten rákeresve találtam egy receptet, ami valószínűbbnek tűnik, mert inkább desszertjellegű – réteslapok közé töltött túrós metélt, de én kitartok a saját álmomnál.:)

 

Vaníliás metélt darált dióval

Hozzávalók:

25 dkg rövid széles metélt al dentére főzve

A vaníliamártáshoz:

5 dl tej
2 tojássárgája
5 dkg (nád)cukor
1 tk. liszt
1 tk. házi vaníliás porcukor
pici csipet só

A tetejére:

darált dió

A mártáshoz a tojássárgákat egy kis lábasban csomómentesre keverem a cukorral, a liszttel, porcukorral, sóval és 1 dl tejjel. A maradék tejet felteszem egy másik lábasban főni, mikor felforr, leveszem a tűzről és nagyon lassan, folyamatos keverés közben a tojásos keverékhez öntöm. Az így kapott elegyet visszateszem a tűzre és addig főzöm kevergetve, a legkisebb lángon, míg be nem sűrűsödik (amíg be nem vonja a fakanalat). Vigyázni kell, nehogy felforrjon! Ha kellően sűrű, elzárom a gázt.
Tálaláskor a leszűrt metéltet összeforgatom a mártással és a tetejét megszórom darált dióval. 
 
Az inspiráló témáért köszönet Piszkének!

2008. dec. 7. 21:06 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta, VKF!
Címkék: dió, nádcukor, széles metélt, tej, tojássárga, vaníliás cukor

Halva-keksz

A hétvégén már edzettünk kicsit Pankával a karácsonyi kekszkészítési akcióra. Még nem a karácsonyi illatokon volt a hangsúly, csak a helyes technika elsajátításán.:) Beüzemeltük a Mammától kapott Spekulatius-formát is (erről majd még később), és minden nagyon jól sikerült. Panni élvezte a szaggatást, azt még jobban, hogy lopkodhat a nyers tésztából.
A tészta alapja a már többször kipróbált 1 tészta - 50 keksz alapreceptje, az ízesítés viszont egyéni ötlet: szezámmag és őrölt fehércsoki. Halvaimádó férjemnek akartam vele kedvezni, mondtam neki előre, figyeld meg, ennek halvaíze lesz. Be is jött a jóslat, finom lett nagyon, mindenki elégedetten majszolta. Kekszgyártás folytatódhat!

 

Hozzávalók:

6 dkg szezámmag
5 dkg fehércsoki
7,5 dkg nádcukor
20 dkg liszt átszitálva
1/4 tk. só
1 tojás
10-11 dkg hideg vaj darabokban

A fehércsokit kis kockákra tördeltem és az aprítógépben finomra őröltem. Az összes hozzávalót egy mély tálba tettem és kézzel gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Most nem volt elég a 10 dkg vaj, adtam még hozzá egy keveset, hogy összeálljon a tészta. Egy nagy gombócot formáztam belőle és folpackba csomagolva 30 percre hűtőbe tettem. Utána vékonyra kinyújtottam, kiszaggatuk és sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokon hagyományos módon kb. 14 perc alatt megsütöttem. (Akkor jó, ha az alja már világosbarna).

2008. nov. 24. 10:10 | 11 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz
Címkék: fehércsoki, keksz, nádcukor, szezámmag, tojás, vaj

VKF XVIII.- Citromos-ricottás kuglóf

Ízbolygó felhívására különleges túrós (ricottás, cottege cheese-es) recepteken kellett törni a fejünket. A feladat elevenembe vágott, jó sokat agyalok ugyanis azon, hogyan juttassak észrevétlenül egy kis fehérjét kis purista lányom szervezetébe, aki mostmár nemcsak hogy purista, de újabban bicsérdista is, azaz csak nyers koszton él, sőt kacsingat a fényevés felé.:)

Szóval az ő ízlését (na meg az enyémet) figyelembe véve hamar eljutottam a süteményekig. Egész pontosan a legutóbbi kuglófos gikszert szerettem volna kiküszöbölni. Persze most is követtem el hibákat, például elfeledkeztem a gyönyörű mázas kuglófformámról, helyette egy prosztó acéllemez formában sütöttem. Az eredmény azért nem lett rossz, férjem nagyon lelkesen ette, és Panka is kért belőle. Ízre hasonló a könnyű citromoshoz, azzal a különbséggel, hogy a ricotta miatt sokkal sűrűbb a tésztája. Egy tartalmas leves után ideális desszert.

 

Hozzávalók:

10 dkg puha vaj

17 dkg (nád)cukor

25 dkg ricotta

3 tojás, elválasztva

25 dkg liszt, átszitálva

1,5 tk. sütőpor

csipet só

2 citrom reszelt héja

6 ek. citromlé

vaj és liszt a forma kikenéséhez

Sütési idő és hőmérséklet: 160 fok (hagyományos), kb. 50 perc

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket hűtőbe tesszük. A citromokat alaposan megmossuk, héjukat lereszeljük, levüket kicsavarjuk. Az átszitált lisztet összekeverjük a sóval és a sütőporral.

A puha vajat és a cukrot a robotgéppel habosra keverjük, míg a cukor fel nem olvad benne. Utána egyesével hozzáadjuk a tojások sárgáját, majd a ricottát is, majd mehet bele apródonként a lisztes elegy, a citromhéj, és –lé. Végül a fehérjékből egy csipet sóval kemény habot verünk és óvatosan beleforgatjuk a tésztába.

Az így kapott masszát alaposan kivajazott, kilisztezett kuglófformába öntjük, egyenletesre elsimítjuk.

160 fokon kb. 50-60 perc alatt készre sütjük (tűpróba). Ha közben nagyon pirulna a teteje, takarjuk le sütőpapírral.

Miután elkészült, hagyjuk a formában 10 percig hűlni, majd egy lapos tányért az aljához szorítva fordítsuk meg a formát, jó esetben szépen kijön belőle a kuglóf. Porcukorral megszórva kínáljuk.

Megjegyzés: ajánlatos olyan formában sütni, ami középen lyukas (klasszikus kuglófforma), mert abban könnyebben átsül a tészta. Kis medvetalpformákban vagy muffinsütőben is érdemes lenne kipróbálni.

Forrás: Schinharl-Dickhaut: A sütés alapkönyve

2008. aug. 24. 13:30 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, VKF!
Címkék: citrom, citromhéj, citromlé, kevert tészta, liszt, nádcukor, ricotta, sütőpor, tojás, vaj

A kenyér, ha szikkadt: Rakott almás kenyér és társai

A legtöbb nemzetnek megvan a maga jól bevált receptje a szikkadt kenyér hasznosítására. Érdemes lenne erről is egy gyűjtőposztot vezetni, mert én például gyakran bajban vagyok a maradékkal. Most elkezdem megvetni az alapokat, aztán remélem jönnek még kommentben ötletek.

Az alábbi recept a mi máglyarakásunknak egy egyszerűbb változata, számomra azért is vonzó, mert nem kell hozzá habot verni, azaz csendes pihenő közben is elkészíthető.:) Halász Zoli bácsi olvasmányos könyvét lapozgatva bukkantam rá a svájci receptek között mint a svájci takarékosság és a kenyérhez fűződő mély szeretet bizonyítékára.

Hozzávalók:

3-4 szikkadt kenyér/zsemle
1/2 kg alma
1 citrom leve
3 ek. nádcukor
1 marék mazsola
5 dkg dió felaprítva
1/2 l tej
2 tojás
1 ek. porcukor
kevés vaj

Egy tűzálló jénait kivajazunk. Az almákat megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük, majd rögtön összeforgatjuk a citromlével. A diót miután durvára aprítottuk, összekeverjük a nádcukorral.
A zsemléket ujjnyi vastag szeletekre vágjuk és kibéleljük velük egy rétegben a jénait. Megszórjuk reszelt almával, mazsolát és diót is hintünk rá, majd újabb réteg zsemle következik. Megint szórás, majd záróréteg. A tojásokat villával elhabarjuk, majd a porcukorral és a tejjel elkeverjük. Ráöntjük a keveréket a rakottasunkra, kis vajdarabokat teszünk a tetejére és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 25 percig sütjük (fedő nélkül).

Forrás: Halász Zoltán Gasztronómiai kalandozások Európában című könyve

További ötletek a szikkadt kenyér/zsemle hasznosítására:

Édességek:
Barackos kiflifelfújt (Mennyei manna)
Bulocski avagy töltött zsemle (Max konyhája)
Fantázialepény (Dulmina)
Gesztenyés-körtés felfújt (Ízbolygó)
Gyümölcsös felfújt (Receptblog)
Hamis máglyarakás (Kedvenc receptek)
Kenyérpuding (Fakanál)
Kiflifelfújt fűszeres-rumos aszalt sárgabarackkal (Flat-Cat)
Mazsolás-áfonyás kenyérpuding (Ízbolygó)
Mákos guba (Narancskonyha)
Meggyes-mákos guba (Sajtkukac)
Mézes-mákos guba (Max konyhája)
Reform mákos guba (Vegagyerek)
Tejfölös-túrós kalácsfelfújt (Ízbolygó)

Saláták:
Cézár saláta (Dalla cucina)
Panzanella (Dolce vita)
Panzanella (Zsófi foodblogja)
Articsókás panzanella (Chili és Vanilia)

Levesek:
Ajo blanco (andalúz fehér fokhagymaleves) (Bűvös szakács)
Ajo blanco (Chili és Vanilia az NLC-n)
Ajo blanco (Macikonyha)
Ajo blanco (Vegasztrománia)
Cordobai gazpacho (Macikonyha)
Gazpacho (Aubergine)
Gazpacho (Bűvös szakács)
Gazpacho (Fakanál)
Gazpacho (Fűszer és lélek)
Gazpacho (Govinda)
Gazpacho (kicsi Vú)
Gazpacho (Táplálék)
Kenyérleves (Chilii)
Majonézes húsleves krutonokkal és dióolajjal (Dalla cucina)
Toszkán paradicsomleves (Dolce vita)
Toszkán paradicsomleves fehérbabbal (Dalla cucina)

Főételek:
Borjú fűszeres kenyérmorzsában (Fűszer és Lélek)
Kenyérgnocchi (Dolce vita)
Paradicsomos rakott kenyér (Rossa mela)

Egyebek:
Borítós reggelire (Max konyhája)
Bundás csillagok (Zsúrkenyér)
Bundás kenyér édesen meggyel (Kricso kanala)
Bundás kenyér sajttal (Kricso kanala)
Bundás kenyér sonkával töltve (Kricso kanala)
Cukkinis kenyértorta (Ízbolygó)
Kenyérchips (Tintaleves)
Padlizsános melegszendvics (Mézesmadzag)
Sajtos-boros sült kenyér (Dalla cucina)
Spenótos-gombás pofézni (Moha és sáfrány)
Szalvétagombóc (Hajóka)
Továbbgondolt bundás kenyér (Zsú konyhája)

2008. júl. 5. 11:00 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, alma, citromlé, dió, mazsola, nádcukor, tej, tojás, zsemle szikkadt

Zabpelyhes-mogyorós keksz

Nemrég meg akartam lepni húgomat egy kis zabpelyhes keksszel. Az egyik Stahl-receptet szemeltem ki, mondván az megbízható, tutira mehetek. Hát ezúttal hiba csúszott a gépezetbe, a tészta túl lágy lett és cukros, összefolyt az egész a tepsiben. A második adag sem lett sokkal jobb, pedig ahhoz tettem még lisztet. Így a kukában végezte a csapat, húgomnak pedig be kellett érnie a retrósütivel. De aztán pár nappal később megláttam Peppernél a zabpelyhes kekszeket és adtam még egy esélyt magamnak. Miután konstatáltam, hogy csak teljes kiőrlésű liszt van itthon, kicsit változott a recept, de így is nagyon jó lett, ismétlésre érdemes.
Azt már csak utólag vettem észre, hogy az eredeti receptben földimogyoró van, míg én bokormogyorót használtam.
A recept egyébként abszolút bababarát, a csokiparások aszaltgyümit használjanak csoki helyett. A kis purista eszén persze nem tudtam túljárni, a gombostűfejnyi mogyidarabokat sorra tolta ki a nyelvével a szájából. A többi rész viszont jól csúszott szerencsére.:) 

 

Hozzávalók:

1 tojás
8 dkg nádcukor
12 dkg vaj felolvasztva
15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 tk. sütőpor
1 csipet só
10 dkg zabpehely
6 dkg mogyoró megdarálva
5 dkg fehércsoki kis kockákra vágva
12 csepp keserű mandula aroma

A tojást a cukorral robotgéppel habosra kevertem, majd belecsorgattam a langyos vajat. Végül keverőlapáttal beleforgattam minden további hozzávalót. Az így kapott sűrű masszából kézzel diónyi golyókat formáztam és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam őket. Villával lelapítottam őket, majd előmelegített sütőben 180 fokon hagyományos módon 10-15 perc alatt aranybarnára sütöttem.

2008. máj. 13. 7:14 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, fehércsoki, keksz, keserűmandula aroma, mogyoró, nádcukor, sütőpor, teljes kiőrlésű liszt, vaj, zabpehely

VKF XV. – Mákos tejbegríz fűszeres-vörösboros meggymártással

Az alapötlet már régóta ott motoszkált a fejemben, aztán jött Beatbull felhívása, a kreatív kaméleon,  hogy induljunk ki egy jól ismert klasszikusból, majd csavarjunk rajta egyet, hogy az anyja se ismerjen rá. Hát én a lehető legegyszerűbből és talán közös nemzeti minimumnak tekinthető tejbegrízből indultam ki. Olyat ugyanis még nem hallottam, hogy valaki ne szeretné, még a mi kis puristánk is megeszi. Vita tárgyát legfeljebb az képezheti, hogy folyós legyen-e (igen!) vagy sűrű, hogy a kanál megálljon benne. Ezzel az étellel egy baj van, hogy  ezt is meg lehet unni. De erre is van megoldás: példa rá az alábbi recept.

 

Hozzávalók 3 kis kupachoz:

1/2 l tej
pici só
2 tk. nádcukor
4 ek. búzadara (tönköly)
3 ek. darált mák

A mártáshoz:
20 dkg magozott meggy (mirelit vagy befőtt)
1 dl jófajta száraz vörösbor
1 tk. nádcukor
1 rúd fahéj
2 szegfűszeg
1/2 tk. étkezési keményítő
kevés hideg víz

A tejet egy kis lábasban lassú tűzön felforraltam. Mikor fölforrt, megsóztam, megcukroztam és fokozatosan, állandóan kevergetve adagoltam bele a búzadarát, majd a mákot is belekevertem. Hagytam sűrűsödni pár percet, majd elzártam a gázt.
Folpackkal kibéleltem 3 kis kerámia sütőformát, úgy, hogy a fólia a széleken túl lógjon. Beleöntöttem a tejbegrízt, majd hűlni hagytam (hideg vízbe állíthatjuk, ha gyorsítani akarjuk a folyamatot) és kis időre a hűtőbe tettem.

A mártáshoz a meggyet levével együtt és a borral feltettem főni. Megcukroztam, fűszereztem és hagytam kicsit forrni. Közben a keményítőt egy kevés hideg vízzel simára kevertem, majd hozzáadtam a meggyhez és addig kevergettem, míg be nem sűrűsödött, ekkor elzártam a lángot.

Tálaláskor a tejbegrízt óvatosan a tányérokra borítjuk, lehúzzuk róla a fóliát és meggymártással kínáljuk. Mandulalapocskákkal is megszórhatjuk ráadásnak.

2008. máj. 4. 13:40 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Desszert, VKF!, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, búzadara, étkezési keményítő, fahéj, mák, meggy, nádcukor, szegfűszeg, tej, vörösbor

Teljes értékű palacsinta

Van azért jó oldala is egy finnyás purista etetésének, például egy szombati kényeztető reggeli,  persze kizárólag az ő érdekében. Az újonnan kipróbált recept annyira bejött (főleg nekünk, ő azért mindig megtartja a decens távolságot), hogy 1. veszélyezteti az almás palacsinta elsőségét, 2. legközelebb dupla adagnál kevesebbért bele sem kezdek. Emellett megnyugtató a tudat, hogy ez a palacsinta nem pusztán üres kalóriabomba, hanem értékes tápanyagok tárháza. :)

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

1 tojás
3 dl joghurt (helyette: 2 dl tej + 1 dl tejföl)
2,5 dkg vaj megolvasztva
2-3 tk. nádcukor
7,5 dkg liszt
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 tk. sütőpor
pici só
2 marék mandula megőrölve
1 marék aszalt gyümölcs felaprítva (pl. cseresznye és szilva)

A tetejére: cukrozott darált mák (opcionális)

A liszteket egy tálba szitáltam. A tojást beleütöttem egy nagy tálba és elhabartam, majd hozzáadtam a tejtermékeket. Megsóztam, megcukroztam, majd fokozatosan belekevertem a sütőporral és őrölt mandulával elegyített liszteket. Végül beleforgattam az aszalt gyümölcsöt. Jó sűrű, kásaszerű tészta lesz az eredmény. Kb. fél óra pihentetés után picit kiolajozott serpenyőben kisütöttem. Önterülő tészta, fordítani dobva egyszerűbb. 8 az amerikai palacsintánál kicsit nagyobb méretű darab lett belőle.

A recept a Kochen für Kinder - gesund und lecker című könyvből származik.
 

2008. febr. 9. 14:47 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Édes kis semmiség, Reggeli, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, aszalt cseresznye, aszalt szilva, nádcukor, őrölt mandula, palacsinta, sütőpor, tej, tejföl, teljes kiőrlésű liszt

Egészséges finomságok (nem csak) kicsiknek

Lassan újra beindul a játszótérszezon, úgyhogy aktuálissá válik a kérdés: mit vigyünk magunkkal tízóraira, uzsonnára? Természetesen olyat, ami finom meg laktató és persze tápanyagokban gazdag. A szendvics és a feldarabolt friss zöldség-gyümölcs mellett a gyerekek által is kedvelt alternatíva lehet a keksz és a muffin. Persze ne a boltira gondoljunk, ami értékes tápanyagot csakúgy, mint földimogyorót pusztán nyomokban tartalmaz, viszont tele van adalékanyaggal és üres kalóriával. Helyette süssünk házi süteményt, aminek összetételét mi határozzuk meg.

Mi legyen a sütiben?

Legyen benne a finomliszt mellett 1/2 -1/3 rész teljes kiőrlésű liszt az értékes vitaminok és ásványi anyagok, valamint a rostok kedvéért.

Finomított cukor (fehér kristálycukor) helyett édesítsük nádcukorral, mézzel, juharsziruppal vagy ezekkel vegyesen.

Csokiból részesítsük előnyben a magas kakaótartalmú étcsokoládét, mert kevesebb cukrot és több tápanyagot tartalmaz.

Dúsítsuk a sütiket aszalt gyümölcsökkel (pl.sárgabarack, tőzegáfonya, meggy), olajos magvakkal (dió, mandula, mogyoró, napraforgómag, tökmag), gabonapelyhekkel (pl. finom szemcsés zabpehely).

A muffinokba titokban keverhetünk reszelt zöldséget-gyümölcsöt is, például sárgarépát, cukkinit, almát, körtét.

 

Almás-répás muffin

Hozzávalók 12 muffinhoz:

15 dkg liszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 csomag. sütőpor
1 csipet só
1/2 tk. őrölt szerecsendió
1 alma meghámozva, kimagozva, lereszelve
1 kisebb répa lereszelve
4 ek. méz
4 ek nádcukor
1 tojás elhabarva
1 pohár joghurt
2 ek. olaj 

Ahogy az a muffinkészítésnél megszokott, először elvegyítjük a száraz hozzávalókat, azaz egy tálba szitáljuk a liszteket és elkeverjük a sóval, szerecsendióval és a sütőporral.

Egy másik edényben elvegyítjük az alma- és répareszeléket.

Egy harmadikban pedig egy kézi habverővel a tojást a mézzel és a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a joghurtot és az olajat, majd fokozatosan belekeverjük az előkészített száraz hozzávalókat is.

Papírkosárkákkal bélelt muffinsütőformába töltögetjük a tésztát és 160 fokon légkeveréses üzemmódban kb. 25 percig sütjük (tűpróba).

Aszalt barackos-napraforgómagos keksz

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

10 dkg puha vaj
5 dkg nádcukor
2 ek. méz
1 tojás elhabarva
10 dkg liszt
15 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 ek. zabpehely
5 dkg darált mandula
1 tk. fahéj
1 csipet só
7,5 dkg aprított aszalt sárgabarack
5 ek. napraforgómag

A vajat a cukorral robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a mézet és a tojást.

Ettől kezdve kézi keverésre válthatunk és folyamatosan adagolhatjuk a masszába a száraz hozzávalókat, azaz a liszteket, a zabpelyhet és a darált mandulát, a sót meg a fahéjat.

Végül hozzáadjuk a barackot és a napraforgómagot is és kemény tésztává gyúrjuk az egészet. Egy nagy gombócot formálunk belőle és  folpackba tekerve fél órára  betesszük a hűtőbe.
Utána jó 1 cm-esre kinyújtjuk, tetszőleges formával kiszaggatjuk és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk. Majd előmelegített sütőben, hagyományos módon 180 fokon kb. 15 percig sütjük. Vigyázzunk rá, hogy ne süssük túl sokáig, mert akkor nagyon megkeményedik, kiszárad.

Megjegyzés: ha nem akarunk a szaggatással bajlódni, formáljunk egy rudat a tésztából és 1 cm vastagságú korongokat vágjunk belőle.

Ha jobban szeretjük a puha kekszet, tároljuk a kétféle süteményt közös dobozban, így az alma nedvességtartalma megpuhítja a barackos kekszet is.

A receptek forrása: Kochen für Kinder – gesund und lecker című szakácskönyv

Eredetileg a Képmáson.
 

2008. febr. 4. 7:30 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz, Babagasztro
Címkék: 1 éves kortól, alma, aszalt sárgabarack, joghurt, keksz, képmás, kevert tészta, mandula, méz, muffin, nádcukor, napraforgómag, őrölt fahéj, őrölt szerecsendió, sárgarépa, teljes kiőrlésű liszt, zabpehely

Rákóczi-túrós

Az úgy történt, hogy férjem egyik munkatársa akaratlanul is konyhakísérleteim félig-meddig szenvedő alanyává vált. Arról híres ugyanis, hogy mindenevő, nincs olyan étel, amitől visszarettenne, különösen ha munka közben megéhezik. Ezen felbátorodva aztán elkezdtem beküldeni jó urammal a kevésbé sikerült műveket. Nem is volt semmi gond egészen a müzlis golyókig. Akkor fellázadt szegény Csabi.:) A kardamom mindent átható aromája nála is betette a kiskaput. Hogy feledtessem vele ezt az élményt és helyreállítsam jó híremet, felajánlottam, hogy megsütöm a kedvenc sütijét, választhat bármit. Rákóczi túrós volt a kívánság. Már kutattam egy ideje jó recept után, amikor Nemisbéka feltette az ő verzióját. Le is csaptam rá rögtön, és az első próba után fel is vettem a repertoárba, annyira ízlett mindenkinek (beleértve a jó Csabit is).

Hozzávalók a tésztához: 

25 dkg liszt
1 csomag sütőpor
12 dkg vaj
12 dkg finomítatlan nádcukor (nálam Spar bio nádcukor)
1 tojássárgája
1 dl tejföl
csipet só

 A töltelékhez:

50 dkg túró
3 tojássárgája
10 dkg porcukor + 7 dkg finomítatlan nádcukor (az eredetiben 15 dkg cukor)
6 dkg zsemlemorzsa

 A habhoz:

4 tojásfehérje
8 dkg porcukor

A tésztához valókat összegyúrjuk, folpackba csomagolva egy órára hűtőbe tesszük. Ezalatt a töltelékhez a tojássárgákat a cukorral habosra keverjük, majd belekeverjük az áttört túrót. Sütőpapírral kibélelünk egy 20x30-as tepsit, a tésztát kivesszük a hűtőből és kinyújtjuk kb. 1 cm vastagra, kibéleljük vele a tepsit (én egy vágódeszkán megoldottam, nem is kellett gyúródeszka).Villával megszurkáljuk és 180 fokon kb. 20 percig sütjük. Amint kész, kivesszük, meghintjük egyenletesen zsemlemorzsával és megkenjük a túrós töltelékkel. Így sütjük még 20 percig. Közben kemény habbá verjük a fehérjéket a porcukorral, rásimítjuk a sütire és még 5 percig sütjük. Lekapcsoljuk a sütőt, de benne hagyjuk a sütit még 10 percig. Kihűlés után vizes késsel szeleteljük.

2007. máj. 14. 22:05 | 13 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Süti
Címkék: gyúrt tészta, nádcukor, tejföl, tojás, túró, zsemlemorzsa