Vegán csokitorta

Zizi egészséges sütijeinek nehéz ellenállni, de bizonyos helyzetekben sajnos muszáj, például, ha az ember gyereke szigorú diétán van egy hétig egy vírusfertőzés miatt. Kb. 3 napig sóvárogtam ezután a kakaós masszívum után, mire végre én is megsüthettem. Nem csoda, hogy mire hazaért a család, a fele már eltűnt a sütinek. Gyümölcsszószt gyümölcs hiányában nem készítettem hozzá, házi sárgabaracklekvárral ettük, ami kevésbé elegáns, de hasonlóan finom. A recepten némileg változtattam az édesítők és a zsiradék terén a saját készleteimhez igazítva a hozzávalókat.



Hozzávalók:

1 bögre fehér tönkölyliszt
1 s 1/4 bögre teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1/2 bögre cukormentes kakaópor
1/2 bögre hidegen sajtolt napraforgóolaj
1/2 bögre rizsszirup
1/2 bögre nádcukor
1 bögre zabtej
2 tk foszfátmentes sütőpor
2 tk szódabikarbóna
2 tk almaecet
1 tk só
1/2 tk őrölt fahéj

A sütőt 175 fokra előmelegítjük, kikenünk egy kerek (22cm-es) vagy egy szív alakú tortaformát.
Egy tálba szitáljuk a száraz hozzávalókat (lisztek, kakaó, sütőpor, szódabikarbóna, só, fahéj). Egy másik tálban jól elkeverjük a nedveseket, majd a szárazakat fokozatosan hozzákeverjük.
A tésztát a kikent formába öntjük és 175 fokon 40-45 perc alatt megsütjük (tűpróba!).

2011. aug. 1. 8:10 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Süti
Címkék: egészséges, kakaópor, kevert tészta, nádcukor, rizsszirup, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, vegán, zabtej

Idegnyugtató hajdinás-mazsolás keksz

A nagy hallgatások után általában keksszel jelentkezem, és ez most sincs másképp. Igazoltan voltam eddig távol, a két héttel ezelőtti főzési tébolyom sem volt már véletlen – az utolsó napok kihasználása volt ez kicsi fiunk megszületése előtt. Sejtettem, hogy egy darabig nem fogok nagy főzéseket véghezvinni, úgyhogy kihasználtam az utolsó perceket is. Majdhogynem Zizinek lett igaza, aki azt jósolta, hogy a konyhából fogok szülni menni. Tanácsát követve („előbb a fagyi, aztán a szülés”) szombat délután még elkészítettem a betervezett banános rebarbarasorbet-t, és a hajnal már az István kórház szülészetén ért. Vince egyébként nagyon szófogadó gyerek, megbeszéltem vele, hogy szombatra időzítse jövetelét és ő nem ellenkezett...
Most már kéthetes kisbaba, így a kezdeti eszik-alszik ritmusú aranyéletnek is kezd végeszakadni: beköszöntött a hasfájós korszak. Na ennek a következménye ez a keksz is – egy kimerült nap végén készítettem terápiás céllal – magamnak. Azért van, ami nem változik, a hajdinaliszt-kattanás még mindig tart, így a keksz is ennek szellemében készült.



Hozzávalók 15 darabhoz:

1 csésze (2,5 dl-es) teljes kiőrlésű tönkölyliszt
3/4 csésze hajdinaliszt
10 dkg puha vaj
2/3 csésze nádcukor
1/4 tk. só
kevés hideg víz
1 marék mazsola

A mazsolát forró vízben megmostam, és rövid időre beáztattam, majd leszűrtem és felaprítottam. A keksz hozzávalóit kézzel összegyúrtam, hogy összeálljon, tettem hozzá egy kevés hideg vizet is. Egy gombócban folpackba csomagoltam és éjszakára hűtőbe tettem (ha sürgős, elég neki 1-2 óra is). Másnap kézzel diónyi golyókat formáztam belőle, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam és egy villával lenyomtam mindet, hogy korong formájúak legyenek.
Előmelegített sütőben 180 fokon, hagyományos módon 12-15 perc alatt sültek készre. Akkor jó, ha már a széle kezd kicsit barnulni.

Az itt talált receptet módosítottam.

2011. máj. 29. 12:00 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz, Férjem kedvére
Címkék: egészséges, hajdinaliszt, keksz, mazsola, nádcukor, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, vaj

Hajdinalisztes pihe-puha kevert süti

Újabb hajdinalisztes kísérlet, ezúttal a Baking obsession blogról, aminek mostanában eléggé a hatása alá kerültem. Egy egyszerű kevert süti, kicsit emlékeztet a kakaólepényre, csak a kétféle liszt miatt intenzívebb, különlegesebb az íze. A puhaságát a tejszín krémsajt és a tej/rizstej adja, így több napig is friss marad. Mi konyakos-étcsokis meggylekvárral kentük meg, ami igen jót tett neki, a hajdinaliszt iránt kevéssé nyitott tesztalanyok is elégedetten fogyasztották.



Hozzávalók egy közepes szögletes tepsihez:

Száraz hozzávalók:
(2,5 dl-es csészével mérve)

1 csésze hajdinaliszt
1 csésze teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1/2 tk. (foszfátmentes) sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. só

Nedves hozzávalók (mind szobahőmérsékletű!):

165 ml (rizs)tej
24 dkg tejszín krémsajt
1/2 csésze nádcukor
5 dkg vaj
1/4 csésze méz
2 nagy tojás

A száraz hozzávalókat elkeverjük. A krémsajtot a cukorral robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a vajat és tovább keverjük kb. 5 percig. Utána mehet bele a méz és a tojások (további 3 perc). Utána lassabb fokozatra váltunk és fokozatosan hozzáadjuk a száraz hozzávalókat és a (rizs)tejet.
Kivajazott, kilisztezett tepsibe simítjuk a tésztát és előmelegített sütőben 180 fokon 35 perc alatt megsütjük (tűpróba). Közben takarjuk le sütőpapírral, mert barnul.
Ha kész, 10 percig pihentessük. Házi lekvárral megkenve az igazi.

2011. máj. 11. 7:33 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: egészséges, hajdinaliszt, kevert tészta, méz, nádcukor, rizstej, tejszín krémsajt, teljes kiőrlésű tönkölyliszt

Epres-rebarbarás crumble (gyümölcsös morzsa)

Crumble, azaz sült gyümölcs ropogós morzsaréteg alatt – mindez vaníliafagyival szervírozva elég ütős desszert. Lehet sokféle gyümölccsel próbálkozni, a bogyósok, az alma, a körte, a szilva is mind alkalmasak. Ez a klasszikus eper-rebarbara duó is jól vizsgázott, úgyhogy holnap újabb rebarbarabeszerző útra indulok.



Hozzávalók:

1 kg rebarbara
60 dkg eper
10 dkg nádcukor
2 ek. kukoricaliszt

A morzsához:

25 dkg fehér tönkölybúzaliszt
10 dkg vaj
5 dkg nádcukor
pici só
1/2 tk. őrölt fahéj

A rebarbaraszárak két végét levágjuk, a külső héjukat egy kis éles késsel lehúzzuk. Az így megtisztított levélnyelet kb. 1 cm-es darabokra vágjuk. Az epreket megmossuk, lecsumázzuk, negyedeljük. A kétféle gyümölcsöt a nádcukorral egy serpenyőben kis lángon összerottyantjuk, míg a rebarbara megpuhul (5-10 perc).

Egy kivajazott nagy tűzálló edénybe öntjük a gyümölcsöt, elkeverjük a kukoricaliszttel.
Közben a morzsa hozzávalóit kézzel összedolgozzuk és a gyümölcsök tetejére szórjuk. Előmelegített sütőben 190 fokon 25 perc alatt ropogósra sütjük. Vaníliafagyival tálaljuk.

2011. máj. 10. 11:40 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: eper, fahéj, kukoricaliszt, nádcukor, rebarbara

Banános halwa (halawa)

Surranópályán ugyan, de ezzel a banános recepttel nevezek a Főzőmasina által meghirdetett banános játékra. Ahogy ő, úgy én is nagy híve vagyok ennek a gyümölcsnek, étcsokival párosítva például imádom, ezt az e tárgykörben született szép számú süteményreceptem is bizonyítja. Most viszont nem sütibe tettem, hanem másik kedvenc területemmel, az indiai konyhával ötvöztem és egy népszerű búzadarás indiai desszertet, halwát készítettem belőle.
Aki egyébként nem szereti az indiait, annak is bátran ajánlom, a cukor mennyisége európai ízlés szerint való, és fűszerek közül is csak az őrölt kardamom játszik, óvatos mennyiségben (ez ízlés szerint növelhető). Az indiaiak szerint a halwa például jótékonyan hat nátha esetén, de én bármilyen helyzetben szívesen összedobok egyet tetszőleges gyümölccsel (korábban például eperrel készítettem).



Hozzávalók:

2,5 dl búzadara (kb. 15 dkg)
10 dkg vaj
5-6 dl tej
5,5 dkg nádcukor
pici só
1 marék mazsola
1/2 tk. őrölt kardamom
1 banán villával szétnyomva
kevés citromlé vagy lime-lé
Tetejére: egy marék dió szárazon pirítva, felaprítva

A vajat egy vastag aljú fazékban felolvasztjuk, rászórjuk a búzadarát és kis lángon, folyamatosan kevergetve világosbarnára pirítjuk (egy idő után kellemesen illatozni kezd). Arra vigyázzunk, hogy ne égjen oda.
Közben egy kisebb fazékban felforraljuk a tejet a nádcukorral és a mazsolával, picit megsózzuk. Mikor a dara már szép világosbarna, merőkanalanként hozzákeverjük a forró cukros tejet, néha kevergetve fedő alatt pár percig főzzük. Közben megszórjuk a kardamommal, és a legvégén beleforgatjuk a szétnyomkodott banánt, pici citromlével ízesítjük. Akkor jó, ha szirupos fényű, sűrű. Tálalás előtt megszórjuk szárazon megpirított diódarabokkal.

2011. márc. 31. 21:37 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség, Indiai
Címkék: banán, búzadara, dió, mazsola, nádcukor, őrölt kardamom, vaj

Banánkenyér, az otthonos

Megint egy blogról hirtelen kinézett és megvalósított recept – mostanában könnyen kísértésbe jövök. Főleg ezek a németül Kastenkuchennek, angolul loafnak hívott szögletes sütikenyerek hoznak lázba. Egy macaront vagy egy krémes tortát megcsodálok ugyan, de nem csábítanak. Ezek a kevert sütik viszont egyet jelentenek az otthonossággal. Soha nem fogom elfelejteni, amikor a bécsi pedagógiai főiskolán egy szakmai látogatáskor a főiskola büfés nénije frissen kisült Kastenkuchennel kínálta a magyar vendégtanárokat. Sütő és házi süti egy iskolai büfében, na ehhez minimum Bécsig kell menni.



Hozzávalók:

2 érett banán
10 dkg simaliszt átszitálva
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
2 tojás
8 dkg olvasztott vaj vagy 1 dl semleges ízű olaj
10 dkg nádcukor
csipet só
2 csapott tk. sütőpor
1 kis maréknyi dió felaprítva
néhány kocka ét- vagy tejcsoki kisebb darabokban

A banánokat villával összetörjük. A két tojást a nádcukorral habosra keverjük, fokozatosan hozzáadjuk a már nem forró olvasztott vajat vagy az olajat, majd a banánpépet. A száraz hozzávalókat (lisztek, sütőpor, só) egy tálban összekeverjük, majd a tojásos masszába forgatjuk. Végül hozzáadjuk az aprított diót és csokit is.
Egy szögletes szilikonformába öntjük a tésztát és előmelegített sütőben 180 fokon 45-60 percig sütjük (tűpróba).

2011. febr. 24. 5:00 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: banán, dió, étcsoki, kevert tészta, nádcukor, teljes kiőrlésű liszt

4. vendégposzt: Diós, háromcsokis keksz avagy isten éltesse a Kicsi Vú blogot!

Azt hiszem mélységes duzzogásba kezdtem volna, ha a szülinap után látom a vendégposztokat és én nem kerültem volna felkérésre. Nem, nem vagyok hisztis, sértődős, akaratos gyerek, de ez olyan érzés lett volna, mintha az ovis társam elsétálna mellettem az utcán. Emlékszem arra, hogy milyen otthonos volt, amikor még csak kb. ötvenen írtunk gasztroblogot, és át lehetett látni a mezőnyt. Bizsergető volt felfedezni egy rokonlelket a kekszek és aprósütemények rajongótáborában Vú személyében. Azóta is vele takargatom magam, amikor a ups becsönget egy doboznyi új kiszúróval. Mondjuk inkább csak engem nyugtat a tudat és nem a családomat, hogy más is gyűjti őket.
Bár már rég nem mondhatom el magamról, hogy ismerem az összes gasztroblogot, de abban biztos vagyok, hogy nincs még egy ilyen szeretnivaló oldal!
Receptnek nem is választhattam volna mást, mint egy kekszet. Igaz kiszúró nem kell hozzá, de egy kicsi Vú nem árt!



Hozzávalók 20 db-hoz
25 dkg finomliszt
22 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
10 dkg nádcukor
1 tojás
8 dkg durvára aprított dió
csipet só
2 tk holland kakaópor
2 ek aprított, pörkölt kakaóbab
1 tk szódabikarbóna

Díszítéshez
5 dkg étcsokoládé
1 ek dióolaj (jó bármilyen olaj)


Egy nagy tálban, kézimixerrel habosra keverem a vajat a cukorral, sóval és kakaóporral. Majd hozzáadom a tojást és együtt habosítom tovább. A lisztet lazán összeforgatom a szódabikarbónával, mogyoróval és kakaóbabbal, majd a tojásos keverékhez adom és összedolgozom őket egy fakanállal, végül a kezemmel.
A tálat lefedem és hűtőbe teszem egy fél órára. Ekkor már jól formázhatóra hűl. Kiveszem, kicsit átgyúrom a kezemmel és egy rudat hengergetek belőle. Szorosan alufóliába csomagolom és hűtőbe teszem 2-3 órára, hogy könnyen tudjam szeletelni. Ebben a fázisban mehet mélyhűtőbe is, hogy lusta hétvégeken vagy váratlan vendégek esetén már csak sütni kelljen.

A sütőt 170 °C-ra melegítem, két tepsit sütőpapírral kibélelek.
A kekszrudat egy éles késsel 1 cm vastag szeletekre vágom és egymástól két ujjnyi távolságra a tepsire teszem őket. 10 perc alatt megsütöm őket, majd rácson hűtöm.

A díszítéshez, mikróban összeolvasztom az étcsokoládét az olajjal, gyakran kevergetve. Egy kis zacskó egyik sarkába kanalazom, aminek a végét szűken lecsípem és kedvem szerint díszítem a kihűlt kekszeket. A csoki dermedése után, jól záródó dobozban tárolom.

2011. jan. 25. 5:30 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz
Címkék: dió, étcsoki, kakaóbab, kakaópor, keksz, nádcukor

Darafelfújt karamellöntettel (dulce de lechével)

Patrik lassan teljesen átveszi az irányítást a konyhában.:) Ennek több oka is van, az egyik, hogy amikor hétvégén valamiért nem vagyok otthon, Pannival együtt főznek maguknak. Emellett a másik indítékot most a Metropol Konyha rovatában Marton Levente egyik receptje adta, nevezetesen a grízpuding karamellöntettel. Annyit változtattunk a recepten, hogy az eredetileg nyers tojást tartalmazó pudingot sütőbe tettük és kisütöttük – így felfújt lett belőle.
A dulce de leche ezen variációja mártás sűrűségű, azaz kicsit hígabb a megszokottnál. Cukor viszont van benne rendesen. Miután a felfújt elfogyott, palacsintába töltve ettük, úgy is nagyon finom. A többi a hűtőben várja a további felhasználási lehetőségeket.

Marton Levente receptjeivel újabban nem csak a pénteki Metropolban találkozhatunk, hanem kéthetente a Nők Lapja hasábjain is. Tavaly pedig megjelent első szakácskönyve is, amiről ajánlót a Gasztrotippen olvashattok.

Hozzávalók a darafelfújthoz:

10 dkg búzadara
5 dl tej
csipet só
3 dkg vaj
1 tojássárgája
2 tojásfehérje
7 dkg porcukor
2,5 ek. mandulalapocska vagy durvára darált hámozott mandula

A tejet a csipet sóval és a vajjal felforraljuk, majd hozzáadjuk a grízt, és állandó kevergetés mellett krémesre főzzük (kb. 5 perc). Levesszük a gázról, kicsit hűlni hagyjuk.

A fehérjéket félig felverjük, majd hozzáadjuk a porcukrot és kemény habbá verjük. A fehérjehabot beleforgatjuk a meleg tejbegrízbe a tojássárgájával és a mandulával együtt. Végül kivajazott pudingformákba vagy szilikonformába öntjük és előmelegített sütőben 160 fokon kb. 12 percig sütjük (a sütési idő a forma méretétől függ). Miután kihűlt, kiborítjuk a formából.

Hozzávalók a karamellöntethez (kb. 1 literhez):

1 l zsíros (3,6%) tej
2 dl tejszín
50 dkg nádcukor
csipet só

Az összes hozzávalót egy vastag aljú lábasba tesszük és kezdetben lassú tűzön főzni kezdjük. Időnként megkeverjük, így főzzük egy órán át. Utána nagyobb lángon folytatjuk és gyakrabban kevergetjük, míg sűrűsödni, barnulni nem kezd (újabb egy óra). Két óra alatt készül el a folyós, barna karamellkrém.
Hűtőben csavaros üvegben hónapokig eltartható.

A mini szilikon kuglófforma megvásárolható a Gasztroshopban.

2010. okt. 25. 6:19 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Szósz, Férjem kedvére
Címkék: búzadara, dulce de leche, mandulalapocska, nádcukor, tej, tejszín, tojásfehérje

Epres-mandulás halwa

Mielőtt véget ér az eperszezon, még posztolom ezt az eperrel turbózott indiai édességet. Készíthető sokféle gyümölccsel, például meggyel, banánnal is, vagy mehet bele mazsola, esetleg más aszalt gyümölcs. A halwának (halawának) Indiában sokféle változata ismert, búzadarán kívül készítik például reszelt sárgarépából, kókuszreszelékből is. Közös jellemzőjük, hogy nagyon édes cukorszirupban főzik puhára a belevalót. Én természetesen csökkentettem a cukor mennyiségét, a megadott 1,25 dl egy visszafogott, a lime-létől kicsit savanykás desszertet eredményezett.



Hozzávalók:

10 dkg vaj
2,5 dl (1 bögre) búzadara
1 marék vágott mandula
1,25 dl nádcukor
7 dl víz
pici só
1-2 tk. lime-lé
kb. 25 dkg eper

A nádcukrot egy kisebb lábasban kis lángon karamellizáljuk, majd felöntjük a vízzel és szirupot főzünk belőle (kezdetben kemény bevonatként figyel a karamell az edény alján, de később feloldódik a vízben).

Az epret megmossuk, negyedeljük. Minden hozzávalót a kezünk ügyébe készítünk.

Egy másik nagyobb fazékban megolvasztjuk a vajat és a darát meg a mandulalapocskákat beleszórjuk, állandóan kevergetve kis lángon megpirítjuk. Kitartónak kell lenni, nem szabad odaégnie, csak szép világosbarna színt kapnia. Picit meg is sózzuk. Mikor már isteni illata van és mindenütt bevonta a vaj (kb. 5 perc), akkor fokozatosan öntjük hozzá a forró cukorszirupot és kevergetjük. Mikor mindet hozzáöntöttük, fedő alatt kis lángon néha megkeverve pár percig főzzük, közben az epret is beleforgatjuk, pici limelével ízesítjük. Akkor jó, ha szép fényes, szirupos és sűrű.

2010. jún. 11. 9:37 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség, Indiai
Címkék: búzadara, eper, mandula, nádcukor

Zabpelyhes cookie kávé mellé

Megint beköszöntött a kekszkorszak, most épp zabpelyheshez volt hangulatom, kétfajta is készült, az egyik leértékelve vett aszalt eperből az eperimádó Panni kedvéért, a másik meg dióval, étcsokival az én ízlésem szerint. Mindkettő jól fogyott és még Patrik kollégái is elkérték a receptet.
Aki pedig Valentin-napi kekszet szeretne, az kattintson a Gasztrotippre, ott is elszabadult az őrület.

Hozzávalók kb. 20 nagyobb cookie-hoz:

18 dkg puha vaj
16 dkg barnacukor vagy nádcukor (esetleg fehér)
pici só
2 tojás
16 dkg liszt
fél tk. sütőpor
20 dkg aszalt gyümölcs (pl. aszalt eper, vörösáfonya)
vagy 10 dkg dió és 10 dkg étcsoki
kb. 16 dkg zabpehely (a Blütenzart feliratú, apróbb szemű)

Egy nagy tepsit sütőpapírral kibélelünk. A sütőt előmelegítjük 170 fokra (hagyományos üzemmód).

A vajat és a cukrot habosra keverjük a robotgéppel, majd hozzáadjuk a tojásokat, végül egy keverőlapáttal beleforgatjuk a többi hozzávalót.  Kézzel gombócokat formálunk a tésztából, a tepsire rakosgatjuk, villával lenyomkodjuk. Kb. 8-10 perc alatt megsütjük (ha ropogósan szeretjük, hagyjuk kicsit megbarnulni).

Kiindulási alap: Lecker 2008/November

2010. febr. 9. 15:54 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz
Címkék: aszalt eper, dió, étcsoki, nádcukor, vaj, zabpehely