Tejszínes spenót mazsolával

A tapas-hoz való vonzódásomat már emlegettem néhányszor. Különösen a könnyű zöldséges falatokat kedvelem nyáresti vacsoraként. Ez a spenótos fogás is vacsorára készült, jófajta kenyérrel, egy pohár behűtött finom borral a teraszon elfogyasztva az igazi. Egy Pata Negra-ban kóstolt tapas-t rekonstruáltam ilyenformán, bár azt hiszem, ott nem volt benne mazsola. Az és a terasz egyébként elhagyható, nélkülük is működik.



Hozzávalók:

50 dkg zsenge spenót
3 szál újhagyma fehér része
kevés olívaolaj
1 marék mazsola
kb. 1 dl főzőtejszín
1 csapott ek. kukoricaliszt
só
őrölt fehérbors
őrölt szerecsendió

A spenótot megtisztítjuk, több vízben alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük. Pár percre forró vízbe dobjuk, majd hagyjuk kihűlni és felaprítjuk. A mazsolát forró vízben megmossuk, lecsepegtetjük.
Az újhagymákat megtisztítjuk és fehér részüket felaprítjuk, majd kevés olívaolajon megpároljuk, rádobjuk a mazsolát és a spenótot, átforgatjuk. A tejszínt csomómentesen kikeverjük a kukoricaliszttel és a spenóthoz adjuk. Addig főzzük, míg be nem sűrűsödik. Sózzuk, fehérborssal és szerecsendióval ízesítjük.

2011. júl. 11. 7:30 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Zöldségétel, Köret, Tapas
Címkék: fehérbors, főzőtejszín, mazsola, őrölt szerecsendió, spenót, tapas, újhagyma

Idegnyugtató hajdinás-mazsolás keksz

A nagy hallgatások után általában keksszel jelentkezem, és ez most sincs másképp. Igazoltan voltam eddig távol, a két héttel ezelőtti főzési tébolyom sem volt már véletlen – az utolsó napok kihasználása volt ez kicsi fiunk megszületése előtt. Sejtettem, hogy egy darabig nem fogok nagy főzéseket véghezvinni, úgyhogy kihasználtam az utolsó perceket is. Majdhogynem Zizinek lett igaza, aki azt jósolta, hogy a konyhából fogok szülni menni. Tanácsát követve („előbb a fagyi, aztán a szülés”) szombat délután még elkészítettem a betervezett banános rebarbarasorbet-t, és a hajnal már az István kórház szülészetén ért. Vince egyébként nagyon szófogadó gyerek, megbeszéltem vele, hogy szombatra időzítse jövetelét és ő nem ellenkezett...
Most már kéthetes kisbaba, így a kezdeti eszik-alszik ritmusú aranyéletnek is kezd végeszakadni: beköszöntött a hasfájós korszak. Na ennek a következménye ez a keksz is – egy kimerült nap végén készítettem terápiás céllal – magamnak. Azért van, ami nem változik, a hajdinaliszt-kattanás még mindig tart, így a keksz is ennek szellemében készült.



Hozzávalók 15 darabhoz:

1 csésze (2,5 dl-es) teljes kiőrlésű tönkölyliszt
3/4 csésze hajdinaliszt
10 dkg puha vaj
2/3 csésze nádcukor
1/4 tk. só
kevés hideg víz
1 marék mazsola

A mazsolát forró vízben megmostam, és rövid időre beáztattam, majd leszűrtem és felaprítottam. A keksz hozzávalóit kézzel összegyúrtam, hogy összeálljon, tettem hozzá egy kevés hideg vizet is. Egy gombócban folpackba csomagoltam és éjszakára hűtőbe tettem (ha sürgős, elég neki 1-2 óra is). Másnap kézzel diónyi golyókat formáztam belőle, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam és egy villával lenyomtam mindet, hogy korong formájúak legyenek.
Előmelegített sütőben 180 fokon, hagyományos módon 12-15 perc alatt sültek készre. Akkor jó, ha már a széle kezd kicsit barnulni.

Az itt talált receptet módosítottam.

2011. máj. 29. 12:00 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz, Férjem kedvére
Címkék: egészséges, hajdinaliszt, keksz, mazsola, nádcukor, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, vaj

Kókuszos-mazsolás kölesfánk

Kicsit bizarrul hangzik, tudom, már látom magam előtt a  fintorgó arcokat. Ha még azt is hozzáteszem, hogy a húsvéti kölespudinghoz főzött kölesből készült, csak növelem a szkepszist. Pedig a főtt köles nem rossz alapanyag, főleg, ha a kölest főzés előtt kb. 8-szor átmossuk, akkor nem lesz keserű. Ennek a fánknak egyébként Chef Maki vegán kölesfánkreceptje (glutén- és cukormentes) az alapja, csak a formán változtattam, mert nekem az eredeti lapos korong sülés közben szétesett, illetve a fele adagba némi maradék szezámmag is került (nélküle jobb szerintem).
Tehát korongok helyett formás golyók készültek, még némi rizslisztbe is meghempergettem őket, így szerencsésen túlélték a sütési procedúrát. A mazsola egyébként istenien karamellizálódik a forró olajban, így bármiféle lekvár vagy kísérő cucc nélkül is eléggé eteti magát a dolog. Érdemes kipróbálni.



Hozzávalók 25 kis golyóhoz:

1 csésze főtt köles
1/2 csésze mazsola
1/2 csésze kókuszreszelék
pici só

Hempergetéshez: kevés rizsliszt
A bő olajban sütéshez: semleges ízű növényi olaj

A mazsolát meleg vízben megmossuk, lecsöpögtetjük, majd egy éles késsel felaprítjuk. Az összes hozzávalót egy tálba tesszük és nedves kézzel diónyi golyókat formázunk belőle. A kész golyókat rizslisztbe hempergetjük. Egy mély edényben (pl. wokban, serpenyőben) olajat hevítünk és közepes lángon aranybarnára sütjük a golyókat.

2011. ápr. 28. 6:55 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: egészséges, fánk, farsangi étel, kókusz, köles, mazsola, rizsliszt

Banános halwa (halawa)

Surranópályán ugyan, de ezzel a banános recepttel nevezek a Főzőmasina által meghirdetett banános játékra. Ahogy ő, úgy én is nagy híve vagyok ennek a gyümölcsnek, étcsokival párosítva például imádom, ezt az e tárgykörben született szép számú süteményreceptem is bizonyítja. Most viszont nem sütibe tettem, hanem másik kedvenc területemmel, az indiai konyhával ötvöztem és egy népszerű búzadarás indiai desszertet, halwát készítettem belőle.
Aki egyébként nem szereti az indiait, annak is bátran ajánlom, a cukor mennyisége európai ízlés szerint való, és fűszerek közül is csak az őrölt kardamom játszik, óvatos mennyiségben (ez ízlés szerint növelhető). Az indiaiak szerint a halwa például jótékonyan hat nátha esetén, de én bármilyen helyzetben szívesen összedobok egyet tetszőleges gyümölccsel (korábban például eperrel készítettem).



Hozzávalók:

2,5 dl búzadara (kb. 15 dkg)
10 dkg vaj
5-6 dl tej
5,5 dkg nádcukor
pici só
1 marék mazsola
1/2 tk. őrölt kardamom
1 banán villával szétnyomva
kevés citromlé vagy lime-lé
Tetejére: egy marék dió szárazon pirítva, felaprítva

A vajat egy vastag aljú fazékban felolvasztjuk, rászórjuk a búzadarát és kis lángon, folyamatosan kevergetve világosbarnára pirítjuk (egy idő után kellemesen illatozni kezd). Arra vigyázzunk, hogy ne égjen oda.
Közben egy kisebb fazékban felforraljuk a tejet a nádcukorral és a mazsolával, picit megsózzuk. Mikor a dara már szép világosbarna, merőkanalanként hozzákeverjük a forró cukros tejet, néha kevergetve fedő alatt pár percig főzzük. Közben megszórjuk a kardamommal, és a legvégén beleforgatjuk a szétnyomkodott banánt, pici citromlével ízesítjük. Akkor jó, ha szirupos fényű, sűrű. Tálalás előtt megszórjuk szárazon megpirított diódarabokkal.

2011. márc. 31. 21:37 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség, Indiai
Címkék: banán, búzadara, dió, mazsola, nádcukor, őrölt kardamom, vaj

Háromkirályok kalács

Idén először csatlakoztam ahhoz a több országban (pl. Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban, Portugáliában) is népszerű gasztronómiai hagyományhoz, miszerint január 6-án, vízkeresztkor egy süteményt sütnek, melybe valami apró tárgyat rejtenek. Aki ezt megtalálja, az a király arra a napra. Kap a fejére egy koronát és azon a napon parancsokat osztogathat a család többi tagjának.:) Tudtam, hogy Pannit izgalomba fogja hozni mind a sütemény, mind az utasítgatás lehetősége és kéznél is volt itthon egy papírkorona, mert a Kiskirálylány mese is a kedvencek között van nálunk.
A hagyomány szerinti babot (melyet az ipari módszerek már hőálló figurákkal helyettesítenek, sőt a süti mellé a papírkoronát is mellékelik) én most datolyával pótoltam, de lehet, hogy egy szem mandula jobb lett volna, mert az jobban elüt a környező aszalványoktól. Mindenesetre nagy sikere volt a projektnek és bár a datolyát végül én találtam meg (ez torkossági verseny is volt egyben:)), Panni így is élvezte a közös reggelit és a keresést.



Hozzávalók:

2,5 dl langyos tej
fél kocka élesztő
8 dkg cukor
5 dkg vaj megolvasztva
1 tk. só
1 tk. őrölt fahéj
50 dkg liszt
1 tojás
2 marék aszalt szilva felaprítva vagy mazsola
1 darab aszalt datolya

A kenéshez:
1 tojás elhabarva egy kevés tejjel vagy tejföllel
jégcukor
szezámmag

Egy pohárba öntöttem a langyos tejet, belemorzsoltam az élesztőt, hozzáadtam egy kevés cukrot és az olvasztott vajat és hagytam felhabosodni az elegyet.

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzáadtam a sót és az őrölt fahéjat. A közepébe egy mélyedést csináltam, abba öntöttem a felhabosodott élesztőt, a tojást és a maradék cukrot. A robotgép dagasztókarjaival összegyúrtam a tésztát, kézzel belegyúrtam az aszalt szilvadarabokat, majd meleg helyen a duplájára kelesztettem.

Utána kinyomkodtam belőle a levegőt, 7 egyforma részre osztottam. Az egyik hetedet egy kivajazott sütőforma (pl. szív alakú) közepére helyeztem, és a többi tésztából is gombócokat formáltam és sziromszerűen körberaktam velük a középső tésztagolyót.
Közben az egyik gombóc közepébe belerejtettem az aszalt datolyát.
Megkentem elhabart tojással, megszórtam jégcukorral és szezámmaggal és még 20 percig kelesztettem.

Előmelegített sütőben hagyományos módon 200 fokon kb. 40 percig sütöttem. Közben a tetejét letakartam, mert barnult.

2011. jan. 12. 11:32 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: aszalt datolya, aszalt szilva, dreikönigskuchen, kelt tészta, mazsola, őrölt fahéj, svájci konyha, szezámmag

Margitka mézese

Ez még egy karácsonyi adósság, családi recept, mely nagynénémtől, Margitkától került a legendáriumba. Ezer éve nem sütöttem és olyan archaikus tanácsokat kellett követnem, mint „lassú tűzön sütjük”. Így a süti végül nem teljesen olyan lett, mint emlékeimben, de ez mit sem vont le élvezeti értékéből. Ebből a mennyiségből egy szép nagy adag lett, a közepes tepsimen kívül még extrább formákba is jutott belőle. A hejre kis gyömbéremberkék a Gasztroshopból származnak, míg a fenyőfa egy régi GBT-t idézi.



Hozzávalók:

40 dkg cukor
1 csomag sütőpor
6 tojás
1 csapott tk. fahéj
6 ek. méz
50 dkg liszt
csipet só
10 dkg mazsola
10 dkg dió felaprítva

A tojásokat a cukorral és a sütőporral robotgép segítségével kitartóan, mintegy 20 percig habosra verjük. Ekkor kisebb fokozatra váltunk a gépen és hozzáadjuk a mézet, majd fokozatosan a lisztet, pici sót, végül beleforgatjuk a mazsolát és a diódarabokat.
Előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 150-160 fokon kb. 1 órán át sütjük. Közben takarjuk le, mert hamar barnul.

2011. jan. 7. 10:30 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Karácsonyi
Címkék: családi recept, dió, fahéj, kevert tészta, mazsola, méz

Rugelach és gasztroangyalka

Szombaton megfejeltem a pénteki sütipartit egy gasztroblogger-találkozóval, ahol a nagy evés-iváson túl a karácsonyi ajándékátadásokra is sor került. Engem Lora húzott és fantasztikus házi finomságokból összeállított csomaggal lepett meg, miután gondosan tanulmányozta a blog alapján az ízlésemet. Így nem csoda, hogy kaptam egy nagy adag mandulás cantuccinit, egy üveg padlizsánkrémet, egy üveg fűszeres szilvalekvárt, egy csomag karácsonyi fűszerezésű capuccinoport és egy házi készítésű fűszerszirupot is masala chai készítéséhez. Ez utóbbi kifejezett telitalálat, épp nemrég fontolgattam magamban hasonló készítését. Makkától pedig biztatásként kaptam egy üveg narancsos céklachutney-t, hogy haladhassak tovább a cékla megszeretésének útján.
A bloggerek által hozott sok-sok finomság is mély nyomokat hagyott bennem, különösen ZsóFakanál tojáskréme és Beatbull kókuszchips-e volt kedvemre való.
Én egy adag rugelach-ot vittem, most sütöttem először, de biztos, hogy nem utoljára. Piszke receptje volt a vezérfonal és hozzá hasonlóan én is csak dicsérni tudom ezt a sütit. A nyers tészta állaga csak elsőre ijesztő, de hűtés után már nem nehéz vele dolgozni és a kicsurgó töltelék karamellizálódott darabkái nekem személyes kedvenceim. Szóval mindenkit csak biztatni tudok, akárhogy is ejtik (németesen?) rugelach-sütésre fel!



Hozzávalók 64 darabhoz:

24 dkg natúr krémsajt (Philadelphia típusú, pl. Tesco saját márkás)
24 dkg vaj
6 ek. cukor
30 dkg liszt
csipet só

A töltelékhez:

kis üveg gyümölcsdzsem pl. cseresznye vagy meggy/barack
néhány marék dió szárazon megpirítva, felaprítva
néhány ek. nádcukor
4x1 kk.őrölt fahéj
4x1 ek. mazsola felaprítva

A szobahőmérsékletű krémsajtot és vajat a cukorral robotgép segítségével habosra keverjük, majd hozzákeverjük az átszitált lisztet és a csipet sót. Egy ragacsos tészta az eredmény, melyet több órára hűtőbe teszünk (a legjobb egy egész éjszakára).
Utána négy egyenlő részre osztjuk és mindig csak egy résszel dolgozva (a többit rakjuk vissza a hűtőbe) egy vékony kört nyújtunk ki belőle. Megkenjük dzsemmel, megszórjuk egyenletesen nádcukorral, őrölt fahéjjal, meghintjük aprított dióval és mazsolával, majd először négy egyenlő körcikkre vágjuk. Minden negyedet további négy részre osztunk és a cikkeket a szélesebb végüknél kezdve szorosan feltekerjük. Közben itt-ott kicsurog a töltelék, de nem baj, ez majd a sütőben karamellizálódik.
Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket a behajtott végükkel lefelé. Nem kell nagy távolság, nem sokat nőnek.
Előmelegített sütőben 180 fokon 20 perc alatt készre sütjük a kifliket, majd azon melegen megszórjuk porcukorral.

2010. dec. 14. 5:45 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Karácsonyi
Címkék: dió, mazsola, őrölt fahéj, tejszín krémsajt

Fonott kalács, a büszkeségem

Ekkora sikerre nem számítottam. Az oldalon, ahol kiszúrtam a receptet, ott is guszta volt a kép, mégis meglepődtem, mikor kivettem a sütőből az én szép fényes, monstre kalácsomat. Ezekért a pillanatokért érdemes sütni-főzni – ilyenkor egy napig euforikus állapotban vagyok.:) Ha nem etetné magát ennyire és nem hízlalna olyan nagyon, legszívesebben hetente kétszer megsütném, de szerencsére van önfegyelmem (vagy inkább lusta vagyok?). 

Hozzávalók:

55 dkg liszt
2,5 dl tej
8 dkg cukor
2 tk. vaníliás cukor
4,5 dkg vaj
1 tk. só
2 tojás
2 dkg friss élesztő
1 marék mazsola (opcionális)

A tetejére szórócukor

A tejet mikróban langyosra melegítjük. Az 1/3 részébe belekeverjük a vaníliás cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt és hagyjuk felhabosodni.
A lisztet átszitáljuk. A vajat megolvasztjuk és a maradék tejjel, a cukorral és 1 tojással együtt a liszthez adjuk. Hozzáadjuk a felhabosodott élesztőt is és az egészet jól összegyúrjuk. A végén a forró vízbe áztatott és leszűrt mazsolákat is beledolgozzuk.
Meleg helyen letakarva 2 órát kelesztjük. Újra átgyúrjuk, majd ismét 1 órát kelesztjük.
Utána a tésztát 3 egyenlő részre osztjuk, három hosszúkás rudat formázunk belőle és összefonjuk őket.
Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, megkenjük egy elhabart tojással, negyed órát pihenni hagyjuk, majd megszórjuk szórócukorral. Előmelegített sütőben 180 fokon 20-30 percet sütjük.

2009. dec. 4. 11:26 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Reggeli
Címkék: élesztő, kelt tészta, mazsola

Hagymás-mogyorós-mazsolás kenyér

A cseresznyés focaccia után épp azon ábrándoztam, milyen jó lenne valami aszalt gyümölcsös, olajos magvas kenyeret sütni, mikor Beatbullnál rábukkantam erre a Bertinet-receptre. A szép fotók hamar meggyőztek, hogy ez az, amire vágyom és ezt az elkészült kenyerek is igazolták. Nekem látványra is nagyon tetszenek, de egy kis vajjal megkenve, tejjel vagy kávéval kísérve számomra ez maga a tökéletesség. Köszi Beatbull, hogy megosztottad a receptet!:)

20 dkg finomliszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10g friss élesztő vagy fél csomag szárított
pici cukor
2 tk. só
3,5 dl meleg víz
liszt a kinyújtáshoz
1 közepes vöröshagyma
8 dkg törökmogyoró
8 dkg mazsola
2 tk. vaj

A hagymát megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam. A 2 tk. vajat egy kevés olívaolajjal felhevítettem egy serpenyőben és aranybarnára pirítottam rajta a hagymát.
A mazsolát forró vízbe áztattam.

A tésztához a liszteket egy nagy keverőtálba szitáltam, a sóval elkevertem, majd a liszt közepébe egy nagy mélyedést vájtam. 

A meleg vízben elkevertem az élesztőt, egy kevés cukrot adtam hozzá és hagytam felhabosodni. Utána beleöntöttem a mélyedésbe és egy keverőlapáttal ragacsos tésztává dolgoztam az egészet. Mikor már kezdett összeállni, kézzel folytattam és kb. 7 perc alatt selymes, rugalmas tésztává gyúrtam.

Ekkor belegyúrtam a mogyorót, a leszűrt mazsolát és a pirított hagymát (nem volt egyszerű, a szemeket ujjal bele kellett tömködni a tészta közepébe.)

Nagy golyót formáztam a tésztából és kiolajozott tálban, konyharuhával letakarva meleg helyen (pl. 60 fokos sütőben) kb. 1,5 órát kelesztettem.

Két egyenlő részre osztottam a megkelt tésztát, két golyót formáztam és konyharuha alatt további 5 percet pihentettem. Ezután lisztezett deszkán ovális alakúra nyomkodtam őket, majd hosszában behajtottam először a jobb, majd a bal oldalát, végül keresztben félbehajtottam. A hajtást görgetéssel elsimítottam és kb. 20 cm hosszú vekniket formáztam. Megszórtam egy kevés liszttel és lefedve, meleg helyen tovább kelesztettem kb. 60-70 percig.

Előmelegítettem a sütőt 250 fokra. Bepermeteztem vízzel a falait, majd sütőpapíros tepsin betoltam a két veknit. Újabb permetezés, majd kb. 30 perc sütés. Az eredmény egy ropogós héjú, isteni finom kenyér.

Richard Bertinet receptje.

2009. jún. 17. 7:01 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: élesztő, liszt, mazsola, szárított élesztő, teljes kiőrlésű liszt, törökmogyoró, vaj, vöröshagyma

Kuszkuszfelfújt

Új év, új asszony. Legalábbis ami a maradékokhoz való hozzáállásomat illeti. Úgy látszik, háziasszonyi mivoltom ösztönösen reagál a válságra:  újabban nem dobok ki semmit. Ezért mivel rosszul becsültem meg a gombához szükséges kuszkusz mennyiségét és kicsit túlbiztosítottam magam, kellett kezdenem valamit a maradékkal. Így született meg ez a desszert (?) a rizsfelfújt mintájára.

 

Hozzávalók egy kisebb adaghoz:

kb. 15 dkg készre párolt kuszkusz
1-1,5 dl tej
1 citrom reszelt héja
5 dkg nádcukor
2 tojás
pici só
1 tk porcukor
1 ek. vaj megolvasztva
1 marék mazsola

A kuszkuszt egy tálba öntöttem, felöntöttem egy kis tejjel (kb. 1-1,5 dl), hogy ne legyen száraz. Belekevertem a citromhéjat. A tojásokat feltörtem, szétválasztottam. A sárgáját villával elhabartam a nádcukorral, az olvasztott vajjal és egy csipet sóval, majd a mazsolával együtt a kuszkuszhoz adtam. A fehérjét pici sóval és 1 tk. porcukorral kemény habbá vertem és óvatosan a kuszkuszba forgattam.
Kivajazott jénaiba öntöttem a masszát és előmelegített sütőben 200 fokon kb. fél óra alatt készre sütöttem. Eperlekvárral tálaltam.
 

2009. febr. 5. 20:54 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: citrom, kuszkusz, mazsola, nádcukor, tej, tojás, vaj