Bethmännchen, a frankfurti sütigolyó

Épp egy hete, hogy debütáltam a Bloggerkonyhában, mégpedig egyik kedvenc témámmal: adventi aprósüteményekkel. Olyan recepteket kerestem, melyek gyorsan, egyszerűen elkészíthetők, mégis látványosak és ízükben, külsejükben különböznek egymástól, hogy minél tarkább legyen az adventi sütistál.
Jól sikerült kis este volt, jól éreztem magam, a résztvevők mind barátságosak és kedvesek voltak, például személyesen is megismerhettem egy régi olvasómat, Lobót. Egy pici malőr azért becsúszott, a Betmännchen nevű frankfurti karácsonyi süti nem akart engedelmeskedni. Ez a kis sütigolyó tradicionálisan marcipánból, porcukorból, kevés lisztből készül és három szem mandula díszíti az oldalát, a legenda szerint a süti névadójának, Bethmann bankárnak a három fiára való tisztelettel. Kisülés után aztán kap egy rózsavizes glazúrt, amit én narancsvirágvizessel helyettesítettem, mert annak picit kevésbé parfümös az illata, én legalábbis jobban szeretem.

Otthon hiba nélkül zajlott a tesztsütés, behűteni sem kellett a tésztát, míg élesben a tanfolyamon úgy ragadt a kézre, hogy késsel kellett lekaparni. Kis behűtést követően aztán formázhatóvá vált, de sülés közben menthetetlenül elterült az összes. Az eredmény egy ragacsos, de finom puszedliszerűség. A rejtély megoldását aztán a kukából kiszedett marcipános zacsi adta: az anyagbeszerző véletlenül bevonó marcipánt vett sütő helyett.:)

A sütiről még annyit, hogy nagyon marcipános, elég édes, szinte bonbonszerű, nem az a fajta, amiből fél tepsivel leküld az ember egyszerre. Szép csomagolásban tetszetős ajándék lehet belőle például kollégáknak, barátoknak.




Hozzávalók 20 kis golyóhoz:

20 dkg marcipánmassza (sütőmarcipán, nem bevonó!)
4 dkg porcukor
1 tojásfehérje
3 dkg liszt
pici só
5 dkg darált hámozott mandula
5 dkg hámozott egész mandula

A kenéshez:

3 ek. cukor
3 ek. narancsvirágvíz

A marcipánt a porcukorral, a tojásfehérjével, a liszttel, a sóval és az őrölt mandulával sima tésztává gyúrjuk. Az egész mandulákat hosszában egy éles kis késsel elfelezzük.

A sütőt előmelegítjük 160 fokra, egy tepsit kibélelünk sütőpapírral.

A tésztából kis golyókat formázunk, mindegyik golyó oldalába hosszában belenyomunk 3 mandulát (szimmetrikusan elosztva), majd a tepsire sorakoztatjuk őket.
Kb. 15 perc alatt megsütjük.

Közben a narancsvirágvizet a cukorral habzásig felfőzzük és ezzel a sziruppal kenjük be a kisült Bethmänncheneket, majd hagyjuk őket megszáradni.

2010. dec. 2. 11:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz, Gasztroajándék, Karácsonyi
Címkék: keksz, mandula, marcipánmassza, narancsvirágvíz, német recept, tojásfehérje

Sárgabarackos-marcipános aprósüti

Akkor most következzen a GBT-re vitt sütim, ami teljesen váratlanul egy keksz. Nem azért, mert már másra gondolni sem tudok, hanem mert hajnalban kellett valamit nagyon gyorsan összedobnom, és így adta magát a műfaj. A forrás, ezúttal is az 1 tészta – 50 keksz című kis füzet szerint „lédús” és „a gyerekek szeretik”. Mindkét állítást csak megerősíteni tudom: tényleg jó puha, omlós lett és Panni is szorgalmasan pusztította.



Hozzávalók kb. 22 darabhoz:

20 dkg liszt átszitálva
7,5 dkg nádcukor
1/4 tk. só
1 tojás
10 dkg hideg vaj felkockázva
15 dkg marcipánmassza (nálam csak 8 dkg volt) nagylyukú reszelőn lereszelve
15 dkg aszalt sárgabarack felaprítva

A sütőt előmelegítettem 160 fokra és egy nagy tepsit kibéleltem sütőpapírral.

A lisztből, sóból, cukorból, tojásból és a vajkockákból kézzel tésztát gyúrtam. A végén beledolgoztam a marcipánreszeléket és az aszalt barackokat is. Kézzel diónyi gombócokat formáztam a tésztából és egymástól néhány centi távolságra a tepsire sorakoztattam őket. Középső rácson, hagyományos módon 10 perc alatt megsültek.

Forrás: 1 tészta - 50 keksz
 

2009. márc. 17. 6:33 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Keksz
Címkék: aszalt sárgabarack, keksz, liszt, marcipánmassza, nádcukor, tojás, vaj

Dominosteine

Különös kérésnek tettem eleget a minap: egy olvasóm segítséget kért tőlem. Sőt azt is mondhatom, üzletet ajánlott.:) Ha küldök neki egy jó Dominosteine receptet magyarul vagy németül, cserébe küld nekem egy angol nyelvű kekszes szakácskönyvet. Aki ismer, sejtheti, hogy mennyire villanyozott fel a kérés (nagyon!), és nem csak a jutalom, de  a kihívás miatt is. Arról nem is beszélve, hogy én is imádom a Dominosteinokat, ezeket a kis, csokival bevont, belül marcipánnal és lekvárral rétegzett jó kis tömény karácsonyi sütikockákat.
Miután egyik szakácskönyvemben sem leltem idevágó receptet, így a neten találtak közül választottam egy jónak ígérkezőt. És szerencsém volt: az első próba tökéletes eredményt hozott. Azt nem mondom, hogy havonta egyszer meg fogom sütni, mert elég drága és pepecselős projekt (főleg a csokiba mártogatás neverending tevékenység), de ünnepi alkalmakra tuti befutó. Egyébként az alaptészta önmagában is finom, Panninak például úgy jobban ízlett, mint felturbózva. Mondtam én, hogy purista.:) 

Hozzávalók egy 21x29 cm-es téglalap alakú tepsihez:

25 dkg méz
6,5 dkg nádcukor (vagy barna cukor)
6,5 dkg vaj
2 tojás
1 citrom reszelt héja
1 tk. mézeskalácsfűszer
2 ek. cukrozatlan kakaópor
1 csipet só
30 dkg liszt átszitálva (süteménylisztet használtam)
3 csapott tk. sütőpor

40 dkg (1 kis üveg) gyümölcsdzsem  pl. feketeribizli
20 dkg marcipánmassza (Szamos)
10 dkg porcukor átszitálva
3 ek. rum (lehet fehér is)

kb. 60 dkg tortabevonó/étcsoki a bevonathoz

Egy kis lábasban összemelegítjük a mézet, a nádcukrot és a vajat. Nem kell felforralni, csak kevergetve addig melegíteni, míg a cukor és a vaj elolvad benne és egynemű lesz. Kicsit hagyjuk kihűlni.

Átöntjük a masszát egy nagy keverőtálba és robotgéppel verve hozzáadjuk a két tojást. Habosra keverjük, majd evőkanalanként mehet bele a fűszerekkel (kakaó, citromhéj, só, mézeskalácsfűszer) és a sütőporral elkevert liszt. Szép sűrű tészta lesz az eredmény.
Ezt egy kivajazott, kilisztezett téglalap alakú tepsibe (21x29cm) öntjük, egyenletesen elsimítjuk és előmelegített sütőben 180 fokon (hagyományos módon) 20-25 perc alatt megsütjük (tűpróba).

A tésztalapot még melegen hosszában félbevágjuk. (Vigyázni kell, hogy ne lyukadjon ki a tészta, lehet, hogy érdemes először keresztben elvágni és úgy elfelezni a két kisebb darabot.)

A dzsemet egy kis lábasban felmelegítjük, hogy kenhető legyen. Az egyik tésztaréteg vágott felét megkenjük vele.

A marcipánmasszát kézzel összegyúrjuk a porcukorral és a rummal és két réteg folpack között kinyújtjuk. Akkora legyen, mint a tésztánk, sőt kicsivel lógjon túl a széleken (ezt majd később levágjuk.)

A dzsemrétegre helyezzük rá a marcipánt, nyomkodjuk le, majd kenjük meg újabb réteg dzsemmel és végül óvatosan borítsuk be a másik tésztaréteggel.

Nyomkodjuk le, egy éles késsel vágjuk le a túllógó marcipánt, majd alufóliába csomagolva hűvös helyen pihentessük (akár 24 órán keresztül).

A tortabevonót vízfürdő felett olvasszuk meg és a kis kockákra vágott sütiket fogpiszkálóra szúrva mártsuk bele, majd egy alufóliával bevont hungarocelldarabba szúrva hagyjuk megdermedni.

A recept forrása ez az oldal.

2009. febr. 13. 22:14 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, Karácsonyi
Címkék: citrom, étcsoki, kakaópor, marcipánmassza, méz, mézeskalácsfűszer, nádcukor, porcukor, ribizlidzsem, rum, sütőpor, tojás, vaj