
Akkor most következzen a GBT-re vitt sütim, ami teljesen váratlanul egy keksz. Nem azért, mert már másra gondolni sem tudok, hanem mert hajnalban kellett valamit nagyon gyorsan összedobnom, és így adta magát a műfaj. A forrás, ezúttal is az 1 tészta – 50 keksz című kis füzet szerint „lédús” és „a gyerekek szeretik”. Mindkét állítást csak megerősíteni tudom: tényleg jó puha, omlós lett és Panni is szorgalmasan pusztította.

Hozzávalók kb. 22 darabhoz:
20 dkg liszt átszitálva
7,5 dkg nádcukor
1/4 tk. só
1 tojás
10 dkg hideg vaj felkockázva
15 dkg marcipánmassza (nálam csak 8 dkg volt) nagylyukú reszelőn lereszelve
15 dkg aszalt sárgabarack felaprítva
A sütőt előmelegítettem 160 fokra és egy nagy tepsit kibéleltem sütőpapírral.
A lisztből, sóból, cukorból, tojásból és a vajkockákból kézzel tésztát gyúrtam. A végén beledolgoztam a marcipánreszeléket és az aszalt barackokat is. Kézzel diónyi gombócokat formáztam a tésztából és egymástól néhány centi távolságra a tepsire sorakoztattam őket. Középső rácson, hagyományos módon 10 perc alatt megsültek.
Forrás: 1 tészta - 50 keksz
Megosztás
Különös kérésnek tettem eleget a minap: egy olvasóm segítséget kért tőlem. Sőt azt is mondhatom, üzletet ajánlott.:) Ha küldök neki egy jó Dominosteine receptet magyarul vagy németül, cserébe küld nekem egy angol nyelvű kekszes szakácskönyvet. Aki ismer, sejtheti, hogy mennyire villanyozott fel a kérés (nagyon!), és nem csak a jutalom, de a kihívás miatt is. Arról nem is beszélve, hogy én is imádom a Dominosteinokat, ezeket a kis, csokival bevont, belül marcipánnal és lekvárral rétegzett jó kis tömény karácsonyi sütikockákat.
Miután egyik szakácskönyvemben sem leltem idevágó receptet, így a neten találtak közül választottam egy jónak ígérkezőt. És szerencsém volt: az első próba tökéletes eredményt hozott. Azt nem mondom, hogy havonta egyszer meg fogom sütni, mert elég drága és pepecselős projekt (főleg a csokiba mártogatás neverending tevékenység), de ünnepi alkalmakra tuti befutó. Egyébként az alaptészta önmagában is finom, Panninak például úgy jobban ízlett, mint felturbózva. Mondtam én, hogy purista.:)
Hozzávalók egy 21x29 cm-es téglalap alakú tepsihez:
25 dkg méz
6,5 dkg nádcukor (vagy barna cukor)
6,5 dkg vaj
2 tojás
1 citrom reszelt héja
1 tk. mézeskalácsfűszer
2 ek. cukrozatlan kakaópor
1 csipet só
30 dkg liszt átszitálva (süteménylisztet használtam)
3 csapott tk. sütőpor
40 dkg (1 kis üveg) gyümölcsdzsem pl. feketeribizli
20 dkg marcipánmassza (Szamos)
10 dkg porcukor átszitálva
3 ek. rum (lehet fehér is)
kb. 60 dkg tortabevonó/étcsoki a bevonathoz
Egy kis lábasban összemelegítjük a mézet, a nádcukrot és a vajat. Nem kell felforralni, csak kevergetve addig melegíteni, míg a cukor és a vaj elolvad benne és egynemű lesz. Kicsit hagyjuk kihűlni.
Átöntjük a masszát egy nagy keverőtálba és robotgéppel verve hozzáadjuk a két tojást. Habosra keverjük, majd evőkanalanként mehet bele a fűszerekkel (kakaó, citromhéj, só, mézeskalácsfűszer) és a sütőporral elkevert liszt. Szép sűrű tészta lesz az eredmény.
Ezt egy kivajazott, kilisztezett téglalap alakú tepsibe (21x29cm) öntjük, egyenletesen elsimítjuk és előmelegített sütőben 180 fokon (hagyományos módon) 20-25 perc alatt megsütjük (tűpróba).
A tésztalapot még melegen hosszában félbevágjuk. (Vigyázni kell, hogy ne lyukadjon ki a tészta, lehet, hogy érdemes először keresztben elvágni és úgy elfelezni a két kisebb darabot.)
A dzsemet egy kis lábasban felmelegítjük, hogy kenhető legyen. Az egyik tésztaréteg vágott felét megkenjük vele.
A marcipánmasszát kézzel összegyúrjuk a porcukorral és a rummal és két réteg folpack között kinyújtjuk. Akkora legyen, mint a tésztánk, sőt kicsivel lógjon túl a széleken (ezt majd később levágjuk.)
A dzsemrétegre helyezzük rá a marcipánt, nyomkodjuk le, majd kenjük meg újabb réteg dzsemmel és végül óvatosan borítsuk be a másik tésztaréteggel.
Nyomkodjuk le, egy éles késsel vágjuk le a túllógó marcipánt, majd alufóliába csomagolva hűvös helyen pihentessük (akár 24 órán keresztül).
A tortabevonót vízfürdő felett olvasszuk meg és a kis kockákra vágott sütiket fogpiszkálóra szúrva mártsuk bele, majd egy alufóliával bevont hungarocelldarabba szúrva hagyjuk megdermedni.
A recept forrása ez az oldal.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.






Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010