Meggyel töltött túrógombóc

A tejbegríz, a palacsinta és a túrógombóc az a három láb, melyeken még egy válogatós kisgyerek élelmezése is biztosan állhat.:) Nálunk az utóbbi készül mostanában leggyakrabban, mert abban van a legtöbb „hasznos anyag”. Mikor megláttam a Hedonismon az eperrel töltött változatot, nagyon megkívántam, de aztán úgy alakult, hogy eper helyett meggy került bele. Ez sem rossz kombináció. És amióta zsemlemorzsa hiányában kényszerűségből kekszmorzsába forgattam a gombócokat, nem is kell prézlit venni.

Hozzávalók kb. 15 gombóchoz:

50 dkg túró
10 dkg búzadara
kevés só
3 ek. vaníliás porcukor
2 tojás szétválasztva
15 darab meggy kimagozva

Hempergetni:
kevés vaj
darált háztartási keksz

Tetejére:
méz

A túrót egy tálba raktam, villával szétnyomkodtam, hozzákevertem a búzadarát, a sót, a cukrot és a tojások elhabart sárgáját. (Ha túl száraz, morzsalékos a túró, mehet bele plusz egy egész tojás elhabarva).
A keveréket állni hagytam egy negyed órát, majd a tojásfehérjéket habbá vertem és óvatosan beleforgattam. Vizes kézzel gombócokat formáztam belőle, mindegyik közepébe beépítettem egy szem meggyet és egy nagy lábosban, lobogó sós vízben megfőztem őket (ekkora mennyiséget két menetben). Miután feljöttek a víz felszínére, még kb. 6 percig főztem.

Közben a darált háztartási kekszet egy kevés vajon egy teflon serpenyőben átforgattam és a kifőtt gombócokat meghempergettem benne. Tálaláskor akácmézet csorgattam a gombócok tetejére, de porcukorral kikevert tejföllel is adható.

2010. jún. 15. 11:07 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Férjem kedvére, Gyors vacsora, Magyaros
Címkék: búzadara, darált keksz, meggy, méz, túró

Rosé kacsamell csokis bogyósgyümölcsmártással

Ha lassan is, de tágítom horizontomat, ami a húskészítést illeti. Három év blogolás után végre konkurenciája akadt a kedvenc csirkemellnek, mégpedig a sokkal elegánsabb és trendibb kacsamell. Karácsonykor próbáltam ki először – nagy sikerrel. És nem csak azért, mert végre használhattuk a digitális húshőmérőnket, hanem mert tényleg nem bonyolult elkészíteni, mégis különleges. Köretnek akkor Lila füge-féle csokis meggycsatnit és almacsatnit ettünk hozzá jázminrizzsel. Mivel volt még a fagyasztóban egy kimaradt kacsamell ebből a karácsonyi adagból, így egyik este ezt a szuper vacsorát alkottam belőle.

Hozzávalók kettőnknek vacsorára:

1 kacsamell

1 doboz mirelit bogyósgyümölcs
1 dl vörösbor
1 tk. málnás balzsamkrém (hiányában balzsamecet)
1 tk. méz
2-3 kocka étcsoki

A kacsamellet megmostam, alaposan megtisztítottam a tollmaradékoktól (egy szemöldökcsipesszel), majd szárazra törölgettem. A bőrt egy éles késsel hosszában, majd keresztben kb. 1 centinként a húsig bevagdostam (a húsba már ne vágjunk bele). Sóval, borssal bedörzsöltem, majd egy teflon serpenyőben közepes lángon mindkét oldalán megpirítottam. A bőréből igyekeztem minden zsírt kiolvasztani.

Utána egy tepsibe helyeztem a bőrös résszel felfelé és 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. (Mikor a beleszúrt húshőmérő 70 fokot mutatott, kivettem).
Hagytam kb. 10 percet pihenni, utána szeleteltem fel.

A mártáshoz egy kis lábasban felforraltam a bort és a balzsamecettel együtt kb. a felére beforraltam. Utána hozzáadtam a felengedett gyümölcsöket és a mézet és óvatosan átforgatva (hogy ne törjön össze) rotyogtattam még kb. 5 percet. Végül beledobtam az összetört csokidarabokat és kevertem rajta egyet.

A húst a mártással és krumplipürével tálaltam.

2010. jan. 20. 15:16 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Sült, Szárnyas
Címkék: balzsamecet, kacsamell, málnás balzsamkrém, méz, vörösbor

Aszalt áfonyás florentin

A napokban bizonyos okból kifolyólag belemerültem a külföldi gasztroblogok tanulmányozásába, ami kézzelfogható eredménnyel is járt, ugyanis annyira fellelkesültem a gyönyörű fotók láttán, hogy rövid idő alatt három receptet is kipróbáltam. Ebből kettő persze süti volt és nagy sikert is aratott, a harmadik egy Jamie-féle sült padlizsánkrémleves, ami sajnos felejthető volt. De a delicious:days last minute gasztroajándéktippje nagyon bevált, finom, mutatós és garantáltan mindenkinek sikerül. Csak arra kell figyelni, hogy ha vastagabbak a kupacok, tovább kell őket sütni, ha laposak, könnyen odakapnak. 



Hozzávalók:

1 dl tejszín
1 ek. méz
7,5 dkg nádcukor
2 ek. vaníliás cukor
3 dkg vaj
4 dkg aszalt vörösáfonya
10 dkg mandulalapocska
3-4 dkg liszt
csipet só
étcsoki bevonatnak (elhagyható)

A tejszínt, a mézet, a cukrokat és a vajat egy kis lábasban felmelegítettem és kb. 5 percig kis lángon főztem (gyakran kevergettem).
Közben felaprítottam az áfonyát, átszitáltam a lisztet. Utána levettem a tűzről a cukros krémet és beleforgattam az áfonyát és a mandulalapokat, majd hozzáadtam a lisztet (annyit, hogy megfelelő sűrűségű legyen).
Sütőpapírral bélelt tepsire kupacokat kanalaztam egymástól kellő távolságra, ha lapos eredményt szeretnénk, célszerű szétlapítani őket.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 percig sütöttem őket, míg a szélük már kezdett barnulni. Utána hagytam hűlni a korongokat, majd egy szilikon ecsettel megkentem az aljukat vízgőz fölött megolvasztott étcsokival. Mikor a csoki megszilárdult, dobozba rakosgattam őket.

2010. jan. 1. 22:07 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Gasztroajándék, Karácsonyi, Keksz, Süti
Címkék: aszalt vörösáfonya, étcsoki, keksz, mandulalapocska, méz, nádcukor, tejszin

Zöldfűszermártás tojáshoz, újkrumplihoz

Nem számoltam még el vele, hogy mi lett a csokor turbolyával, amit Zsuzsától kaptam. A mártások kislexikonát felütve az alábbi zöldfűszermártás mellett döntöttem, mely tulajdonképpen a frankfurti Grüne Soβe-nak egy egyszerűsített változata. Míg a hesseniek hét fűszernövényből keverik ki híres mártásukat, addig én szerényen megelégedtem hárommal. Az eredmény így is nagyon jó lett, jól feldobott egy olyan egyszerű ételt is, mint a főtt tojás.

 

Hozzávalók:

1 kemény tojás
2 doboz tejföl
4 ek. majonéz
2 ek. csípős mustár
1 kk. méz
6-8 ek. ecetes uborkalé
1 ecetes uborka apróra vágva
1 kicsi vöröshagyma felaprítva
1 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ek. kapribogyó felaprítva
2 szardellafilé megmosva, felaprítva
1 nagyobb csokor finomra vágott zöldfűszer pl. turbolya, petrezselyem, snidling stb.

A főtt tojást megtisztítjuk, apróra vágjuk. A tejfölben elkeverjük a majonézt, a mézet, a mustárt, hozzáöntünk egy kevés uborkalevet. A finomra vágott uborkát, kapribogyót, hagymákat is a keverékhez adjuk, majd a szardellát és az aprított zöldfűszereket is belekeverjük. Végül sózzuk, borsozzuk és uborkalével hígítjuk, ha szükséges.
Főtt tojáshoz, újkrumpli mellé kínáljuk.

2009. jún. 9. 22:00 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Szósz
Címkék: ecetes uborka, fokhagyma, kapribogyó, méz, mustár, petrezselyem, snidling, szardella, tejföl, tojás, turbolya, vöröshagyma

Cseresznyés focaccia

A tegnapi játszótéri merengésem nagy tettekhez vezetett. Az eredmény: újabb sikeresen abszolvált tétel a kelt tészták köréből.
Azzal kezdődött, hogy kitaláltam, hogy a maradék cseresznyéből nem clafoutis-t csinálok, hanem kipróbálom a kicsit bizarrul hangzó, de annál izgatóbb cseresznyés focacciát. A fotóra élesen emlékeztem, de hogy melyik szakácskönyvben láttam, az igényelt némi utánajárást. Az első tipp, Stahl, nem vezetett eredményre, de utána már biztos kézzel nyúltam a polc Jamie-részlege felé. Hamar meg is lett az ...és egyszerűen csak főzz! című könyvben. Jó volt újra fellapozni, tele van igazi nyári hangulatú recepttel. Ami most engem igazán érdekelt, az a kenyeres rész, melyben Jamie megad egy alap kenyérreceptet, majd annak 8 megbolondított variációját, köztük az én focacciámat.
A tészta gyúrásánál követtem Jamie instrukcióit és így mindent kézi erővel csináltam, így különösen nagy büszkeséggel töltött el a végeredmény: egy igazán kenyérszerű cipó, aminek különös pikantériáját a sós tésztára szórt édes gyümölcs adja. Vajjal megkenve, meleg kávét kortyolva hozzá vagy gyümölcslekvárral isteni.

Hozzávalók 2 kisebb cipóhoz:

50 dkg liszt (nálam tönköly fehérliszt a Müllerből)
3 dl langyos víz (vagy egy picit több)
1,5 zacskó szárított élesztő
1 ek. cukor
1 csapott ek. só
2 ek. olaj

Tetejére:

kb. 30 dkg cseresznye kimagozva
1-2 ek. méz
kevés cukor
vajdarabok

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, a közepébe mélyedést csináltam és beleöntöttem a víz felét, beleszórtam az élesztőt, a sót és a cukrot. Egy villával elkevertem, majd a mélyedés falát fokozatosan „beomlasztva” először villával, majd kézzel összegyúrtam a tésztát. Közben hozzáadtam a többi vizet meg az olajat.

Mikor már összeállt, legalább 5-6 percig gyúrtam, hogy selymes és rugalmas állagú legyen. Beliszteztem a tetejét és letakarva a duplájára kelesztettem. (Ekkor kényszerűségből éjszakára hűtőbe tettem, előtte megkentem a tetejét egy kis olajjal és másnap folytattam a műveletet.)

Míg a tészta kelt, kimagoztam a cseresznyét és egy szűrőben lecsepegtettem. Összeforgattam egy tálban 1-2 ek. mézzel.

Mikor a duplájára dagadt a tészta, ököllel megcsapkodtam, hogy kimenjen belőle a levegő, majd kétfelé osztottam. Két kerek lapot nyújtottam belőle, kb. 2 cm vastagot. Ujjal lyukakat fúrva a tésztába megraktam a tetejét a cseresznyével és 1-2 ek. cukorral is megszórtam. Hagytam kelni kb. 20 percet, majd kisebb vajdarabokat raktam rá és betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe.

Légkeveréssel sütöttem kb. fél órát, utána még hagyományosan 5-10 percet.

Forrás: Jamie Oliver: ...és egyszerűen csak főzz!

2009. jún. 5. 8:35 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér, Olasz, Reggeli
Címkék: cseresznye, jamie oliver, kelt tészta, liszt, méz, szárított élesztő, vaj

Mézeskalácsfűszeres sütőtökkrémleves

A piacon még épp sikerült az egyik árusnál sonkatököt vennem (több standnál nem is árulták), így kipróbálhattam egy újabb levesvariációt. Két bloggertárstól merítettem ihletet, majd  megalkottam egy saját verziót. A Rossmannban kaptam elfogadható áron kókuszchips-et, így az lett a levesbetét és a dekoráció (szerintem jó ropogtatni), a mézeskalácsfűszer meg a Dominosteine óta motoszkál tovább a fejemben, így evidens volt, hogy rakok bele. Finom lett, másnap főleg nagyon jólesett, a fahéjas mellett egy másik vállalható változat.

 

Hozzávalók:

80 dkg sütőtök
2 kisebb vagy 1 nagy vöröshagyma
kevés vaj
2 ek. méz
1 alma
1 narancs leve
kb. 1 l víz (amennyi ellepi)
1 dl tejszín
só
1-2 tk. mézeskalácsfűszer

A tetejére: kókuszchips

A hagymát megpucolom, felaprítom és a vajjal együtt egy fazékba dobom. Kis lángon, kevergetve üvegesre pirítom, vigyázva, hogy a vaj oda ne kapjon. Rácsorgatom a mézet, kicsit karamellizálom. A meghámozott, felkockázott sütőtököt hozzáadom, átforgatom, majd felöntöm kb. 1 l vízzel (amennyi ellepi). 

Forrás után megsózom, majd félig lefedve közepes lángon puhára főzöm. Közben az almát is hozzáadom megpucolva, kimagozva, szeletekre vágva. Mikor már puhák, leveszem a tűzről, kicsit hűlni hagyom, majd botmixerrel pürésítem. Hozzáöntöm a narancslevet és a tejszínt és kis lángon épp csak hagyom felforrni. A legvégén ízesítem a mézeskalácsfűszerrel. Tálaláskor megszórom a kókuszchips-szel.
 

2009. febr. 18. 21:50 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: alma, kókuszchips, méz, mézeskalácsfűszer, narancs, narancssárga étel, saját recept, sütőtök, tejszín, téli étel, vaj, vöröshagyma

Dominosteine

Különös kérésnek tettem eleget a minap: egy olvasóm segítséget kért tőlem. Sőt azt is mondhatom, üzletet ajánlott.:) Ha küldök neki egy jó Dominosteine receptet magyarul vagy németül, cserébe küld nekem egy angol nyelvű kekszes szakácskönyvet. Aki ismer, sejtheti, hogy mennyire villanyozott fel a kérés (nagyon!), és nem csak a jutalom, de  a kihívás miatt is. Arról nem is beszélve, hogy én is imádom a Dominosteinokat, ezeket a kis, csokival bevont, belül marcipánnal és lekvárral rétegzett jó kis tömény karácsonyi sütikockákat.
Miután egyik szakácskönyvemben sem leltem idevágó receptet, így a neten találtak közül választottam egy jónak ígérkezőt. És szerencsém volt: az első próba tökéletes eredményt hozott. Azt nem mondom, hogy havonta egyszer meg fogom sütni, mert elég drága és pepecselős projekt (főleg a csokiba mártogatás neverending tevékenység), de ünnepi alkalmakra tuti befutó. Egyébként az alaptészta önmagában is finom, Panninak például úgy jobban ízlett, mint felturbózva. Mondtam én, hogy purista.:) 

Hozzávalók egy 21x29 cm-es téglalap alakú tepsihez:

25 dkg méz
6,5 dkg nádcukor (vagy barna cukor)
6,5 dkg vaj
2 tojás
1 citrom reszelt héja
1 tk. mézeskalácsfűszer
2 ek. cukrozatlan kakaópor
1 csipet só
30 dkg liszt átszitálva (süteménylisztet használtam)
3 csapott tk. sütőpor

40 dkg (1 kis üveg) gyümölcsdzsem  pl. feketeribizli
20 dkg marcipánmassza (Szamos)
10 dkg porcukor átszitálva
3 ek. rum (lehet fehér is)

kb. 60 dkg tortabevonó/étcsoki a bevonathoz

Egy kis lábasban összemelegítjük a mézet, a nádcukrot és a vajat. Nem kell felforralni, csak kevergetve addig melegíteni, míg a cukor és a vaj elolvad benne és egynemű lesz. Kicsit hagyjuk kihűlni.

Átöntjük a masszát egy nagy keverőtálba és robotgéppel verve hozzáadjuk a két tojást. Habosra keverjük, majd evőkanalanként mehet bele a fűszerekkel (kakaó, citromhéj, só, mézeskalácsfűszer) és a sütőporral elkevert liszt. Szép sűrű tészta lesz az eredmény.
Ezt egy kivajazott, kilisztezett téglalap alakú tepsibe (21x29cm) öntjük, egyenletesen elsimítjuk és előmelegített sütőben 180 fokon (hagyományos módon) 20-25 perc alatt megsütjük (tűpróba).

A tésztalapot még melegen hosszában félbevágjuk. (Vigyázni kell, hogy ne lyukadjon ki a tészta, lehet, hogy érdemes először keresztben elvágni és úgy elfelezni a két kisebb darabot.)

A dzsemet egy kis lábasban felmelegítjük, hogy kenhető legyen. Az egyik tésztaréteg vágott felét megkenjük vele.

A marcipánmasszát kézzel összegyúrjuk a porcukorral és a rummal és két réteg folpack között kinyújtjuk. Akkora legyen, mint a tésztánk, sőt kicsivel lógjon túl a széleken (ezt majd később levágjuk.)

A dzsemrétegre helyezzük rá a marcipánt, nyomkodjuk le, majd kenjük meg újabb réteg dzsemmel és végül óvatosan borítsuk be a másik tésztaréteggel.

Nyomkodjuk le, egy éles késsel vágjuk le a túllógó marcipánt, majd alufóliába csomagolva hűvös helyen pihentessük (akár 24 órán keresztül).

A tortabevonót vízfürdő felett olvasszuk meg és a kis kockákra vágott sütiket fogpiszkálóra szúrva mártsuk bele, majd egy alufóliával bevont hungarocelldarabba szúrva hagyjuk megdermedni.

A recept forrása ez az oldal.

2009. febr. 13. 22:14 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Karácsonyi, Süti
Címkék: citrom, étcsoki, kakaópor, marcipánmassza, méz, mézeskalácsfűszer, nádcukor, porcukor, ribizlidzsem, rum, sütőpor, tojás, vaj

Tejberizs karamellizált banánnal

Mióta blogolok és az főzés-étkezés központi szerepet tölt be az életemben, egyre többet analizálom táplálkozási szokásaimat. Arra már rájöttem, hogy ha a kezdetekkor nagyobb önismerettel rendelkezem, nyugodtan adhattam volna a blognak a „Keksz és leves” nevet. Ezek nélkül ugyanis hosszabb ideig nem bírok meglenni (ezt a tényt 22 kekszes poszt és 35 leveses bizonyítja).

 A másik vonás, amire rádöbbentem, hogy az étkezésben nem bírom a monotóniát. Nem szeretek (és nem tudok) egyféléből sokat enni, inkább sokféléből kóstolok keveset. Ezért vagyok nagy barátja például a tapasnak vagy akár a kínai és az indiai konyhának. Ezzel függ össze az is, hogy állandóan új recepteket akarok kipróbálni, ami környezetemet nem mindig boldogítja. Férjem néha heteket könyörög egy-egy klasszikus fogásért, amit nem azért nem főzök meg, mert szándékosan kínzom:), hanem mert ritkán kívánok meg például egy „unalmas” lencsefőzeléket. És így vagyok az olyan alapételekkel is, mint a palacsinta vagy a tejberizs. Valamit mindig csavarni akarok rajtuk. Ezért próbáltam már ki sok palacsintareceptet, és így született az alábbi újítás is. Nekem nagyon ízlett, eddig grízpárti voltam, de ez a párosítás a tejberizst is másik dimenzióba repítette. Jázminrizst nem sznobizmusból használok hozzá:), hanem mert imádom az illatát, ezért szívesen használom édességekben is.

 

Hozzávalók:

2 bögre jázminrizs
4 bögre tej + közben amennyit felvesz
csipet só
néhány tk. házi vaníliás porcukor

4 banán felkarikázva
2-3 ek. méz
2 csapott tk. őrölt fahéj

A rizst hideg vízben átmostam, lecsepegtettem, majd a tejjel, sóval, porcukorral együtt egy közepes fazékban feltettem főni. Kis lángon, félig fedő alatt főztem, míg meg nem puhult, közben néha megkevertem és pótoltam a tejet, mikor már mindet magába szívta (amikor már elkészült, akkor is legyen "leve", mert állással még szív magába és szárazon nem jó).

A banánt meghámoztam, felkarikáztam és egy serpenyőben a mézzel és a fahéjjal karamellizáltam, azaz addig kevergettem, míg jól bevonta a méz és a banán láthatóan megpárolódott kicsit.

A tejberizst tálkákba szedtem és a tetejére halmoztam egy-egy adag mézes banánt.

2009. jan. 9. 10:10 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: banán, fahéj, jázminrizs, méz, rizs, saját recept, tej

Sült csirkemell fügével – a mi szentesténk

Doctor Pepper kedvesen érdeklődött, hogy hogyan töltjük a szentesténket. Mióta önálló háztartást vezetek, azaz mióta elköltöztem otthonról, családunkban az a hagyomány, hogy a szentestét mindenki otthon a párjával – szűk családjával tölti. Másnap aztán a szülőknél összejön a nagy család. Anyukáméknál az évek során kialakult egy viszonylag állandó hagyomány: általában halászlé és rántott hal készül, mellé valamilyen majonézes saláta. Férjem családjában az a szokás, hogy szenteste almaszeleteket és diógerezdeket mártogatnak mézbe a jó egészség és a család egységének szimbólumaként és hozzá pálinkát kortyolnak. Ezt borleves és rántott hal követi.

Húgomra és rám ezzel szemben (még?) a kísérletezés jellemző: évről-évre új recepteket próbálunk ki az ünnepek alatt.
Annak ellenére, hogy már egy hónapja a karácsonyi receptmagazinokat bújtam és szorgalmasan jegyzeteltem őket, a szenteste főétele az utolsó pillanatban született meg. Félig pánikban emeltem le a polcról Stahl Judit egyik könyvét, hogy tuti tippet keressek benne. Hamarosan rá is találtam az aszalt fügés csirkerecept személyében. Nagyon finom volt, biztos hogy fogjuk még készíteni. Annyit változtattam csak, hogy fele húsmennyiséghez megtartottam a teljes mártásmennyiséget, viszont a tejszínt felére csökkentettem, mert nagyon felhígult volna a szósz.

Hozzávalók:

1 nagy csirkemellfilé (eredetileg 2 darab)
só
frissen őrölt bors
1 aszalt fügekoszorú
2 ek. vaj
2 ek. olívaolaj
1/2 dl balzsamecet
1 ek. méz
1 dl meleg víz
1 ek. morzsolt kakukkfű
1 dl tejszín (eredetileg 2 dl)

A sütőt előmelegítettem 220 fokra. A fügéket egy kis lábaskában annyi vízben, amennyi épp ellepi felforraltam, majd állni hagytam.
A csirkemelleket hosszában félbevágtam, sóztam-borsoztam és egy teflon serpenyőben a felhevített vajon-olajon mindkét oldaláról pár perc alatt megpirítottam. Egy tányérra szedtem, a serpenyőbe pedig beleöntöttem a balzsamecetet. Hagytam, hogy sisteregjen, majd mikor elcsitult, hozzáöntöttem a mézet, 1 dl meleg vizet, a kakukkfüvet és a leszűrt fügét. Sóztam-borsoztam, összekevertem, majd visszapakoltam bele a csirkemelleket. Hagytam felforrni, majd az egészet egy tűzálló jénaiba költöztetve fólia alatt beraktam a sütőbe és 20-25 perc alatt készre sütöttem.
Tálalás előtt a husikat kiszedtem, a fügés mártást pedig a serpenyőbe szedve tejszínnel dúsítottam és összerottyantottam. Párolt jázmin rizzsel tálaltam.

Forrás: Stahl Judit Gyors szárnyas ételek című könyve

2008. dec. 26. 10:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Karácsonyi, Szárnyas
Címkék: aszalt füge, balzsamecet, csirkemell, kakukkfű, méz, tejszín

Sárgabarackos lassi

Hirtelen ötlettől vezérelve alkottam ezt a reggeli italt és nagy örömömre Panni is szívesen itta, főleg, hogy szívószállal tehette mindezt. Az ital lelke a barack mellett a limelé, amitől illatosan kókuszos aromája van és a fűszerek, amik csak diszkrét háttérként vannak jelen. Az őrölt kardamomot rögtön a szívembe is zártam, sokkal lágyabb az íze, mint az egész magoknak.

Hozzávalók 1 személyre:

1 pohár kefír
4 sárgabarack
1-1 késhegynyi őrölt fahéj és őrölt kardamom
1 ek. méz
1-2 dl tej
1 dl ásványvíz (zöld kupakos)
2-3 tk. limelé

A fűszereket egy kis lábasba szórtam és kis lángon addig hevítettem, míg illatozni kezdtek. Utána elzártam a lángot (így intenzívebb lesz az ízük). A megmosott, kimagozott barackokat a botmixerem keverőpoharába tettem és ráöntöttem a kefírt, majd a mézet és a fűszereket is hozzáadva összeturmixoltam. Ezután felöntöttem annyi tejjel, hogy 4 dl legyen és limelével ízesítettem. Lefedve egy órára hűtőbe tettem. Fogyasztás előtt felöntöttem 1 dl ásványvízzel.

További információ és még több lassirecept az Orienten található.

2008. júl. 9. 22:40 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Indiai, Ital
Címkék: ásványvíz, kefír, limelé, méz, őrölt fahéj, őrölt kardamom, sárgabarack, tej