Hagymás-mogyorós-mazsolás kenyér

A cseresznyés focaccia után épp azon ábrándoztam, milyen jó lenne valami aszalt gyümölcsös, olajos magvas kenyeret sütni, mikor Beatbullnál rábukkantam erre a Bertinet-receptre. A szép fotók hamar meggyőztek, hogy ez az, amire vágyom és ezt az elkészült kenyerek is igazolták. Nekem látványra is nagyon tetszenek, de egy kis vajjal megkenve, tejjel vagy kávéval kísérve számomra ez maga a tökéletesség. Köszi Beatbull, hogy megosztottad a receptet!:)

20 dkg finomliszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10g friss élesztő vagy fél csomag szárított
pici cukor
2 tk. só
3,5 dl meleg víz
liszt a kinyújtáshoz
1 közepes vöröshagyma
8 dkg törökmogyoró
8 dkg mazsola
2 tk. vaj

A hagymát megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam. A 2 tk. vajat egy kevés olívaolajjal felhevítettem egy serpenyőben és aranybarnára pirítottam rajta a hagymát.
A mazsolát forró vízbe áztattam.

A tésztához a liszteket egy nagy keverőtálba szitáltam, a sóval elkevertem, majd a liszt közepébe egy nagy mélyedést vájtam. 

A meleg vízben elkevertem az élesztőt, egy kevés cukrot adtam hozzá és hagytam felhabosodni. Utána beleöntöttem a mélyedésbe és egy keverőlapáttal ragacsos tésztává dolgoztam az egészet. Mikor már kezdett összeállni, kézzel folytattam és kb. 7 perc alatt selymes, rugalmas tésztává gyúrtam.

Ekkor belegyúrtam a mogyorót, a leszűrt mazsolát és a pirított hagymát (nem volt egyszerű, a szemeket ujjal bele kellett tömködni a tészta közepébe.)

Nagy golyót formáztam a tésztából és kiolajozott tálban, konyharuhával letakarva meleg helyen (pl. 60 fokos sütőben) kb. 1,5 órát kelesztettem.

Két egyenlő részre osztottam a megkelt tésztát, két golyót formáztam és konyharuha alatt további 5 percet pihentettem. Ezután lisztezett deszkán ovális alakúra nyomkodtam őket, majd hosszában behajtottam először a jobb, majd a bal oldalát, végül keresztben félbehajtottam. A hajtást görgetéssel elsimítottam és kb. 20 cm hosszú vekniket formáztam. Megszórtam egy kevés liszttel és lefedve, meleg helyen tovább kelesztettem kb. 60-70 percig.

Előmelegítettem a sütőt 250 fokra. Bepermeteztem vízzel a falait, majd sütőpapíros tepsin betoltam a két veknit. Újabb permetezés, majd kb. 30 perc sütés. Az eredmény egy ropogós héjú, isteni finom kenyér.

Richard Bertinet receptje.

Cseresznyés focaccia

A tegnapi játszótéri merengésem nagy tettekhez vezetett. Az eredmény: újabb sikeresen abszolvált tétel a kelt tészták köréből.
Azzal kezdődött, hogy kitaláltam, hogy a maradék cseresznyéből nem clafoutis-t csinálok, hanem kipróbálom a kicsit bizarrul hangzó, de annál izgatóbb cseresznyés focacciát. A fotóra élesen emlékeztem, de hogy melyik szakácskönyvben láttam, az igényelt némi utánajárást. Az első tipp, Stahl, nem vezetett eredményre, de utána már biztos kézzel nyúltam a polc Jamie-részlege felé. Hamar meg is lett az ...és egyszerűen csak főzz! című könyvben. Jó volt újra fellapozni, tele van igazi nyári hangulatú recepttel. Ami most engem igazán érdekelt, az a kenyeres rész, melyben Jamie megad egy alap kenyérreceptet, majd annak 8 megbolondított variációját, köztük az én focacciámat.
A tészta gyúrásánál követtem Jamie instrukcióit és így mindent kézi erővel csináltam, így különösen nagy büszkeséggel töltött el a végeredmény: egy igazán kenyérszerű cipó, aminek különös pikantériáját a sós tésztára szórt édes gyümölcs adja. Vajjal megkenve, meleg kávét kortyolva hozzá vagy gyümölcslekvárral isteni.

Hozzávalók 2 kisebb cipóhoz:

50 dkg liszt (nálam tönköly fehérliszt a Müllerből)
3 dl langyos víz (vagy egy picit több)
1,5 zacskó szárított élesztő
1 ek. cukor
1 csapott ek. só
2 ek. olaj

Tetejére:

kb. 30 dkg cseresznye kimagozva
1-2 ek. méz
kevés cukor
vajdarabok

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, a közepébe mélyedést csináltam és beleöntöttem a víz felét, beleszórtam az élesztőt, a sót és a cukrot. Egy villával elkevertem, majd a mélyedés falát fokozatosan „beomlasztva” először villával, majd kézzel összegyúrtam a tésztát. Közben hozzáadtam a többi vizet meg az olajat.

Mikor már összeállt, legalább 5-6 percig gyúrtam, hogy selymes és rugalmas állagú legyen. Beliszteztem a tetejét és letakarva a duplájára kelesztettem. (Ekkor kényszerűségből éjszakára hűtőbe tettem, előtte megkentem a tetejét egy kis olajjal és másnap folytattam a műveletet.)

Míg a tészta kelt, kimagoztam a cseresznyét és egy szűrőben lecsepegtettem. Összeforgattam egy tálban 1-2 ek. mézzel.

Mikor a duplájára dagadt a tészta, ököllel megcsapkodtam, hogy kimenjen belőle a levegő, majd kétfelé osztottam. Két kerek lapot nyújtottam belőle, kb. 2 cm vastagot. Ujjal lyukakat fúrva a tésztába megraktam a tetejét a cseresznyével és 1-2 ek. cukorral is megszórtam. Hagytam kelni kb. 20 percet, majd kisebb vajdarabokat raktam rá és betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe.

Légkeveréssel sütöttem kb. fél órát, utána még hagyományosan 5-10 percet.

Forrás: Jamie Oliver: ...és egyszerűen csak főzz!

Juhtúrós galuska (szinte sztrapacska)

Illő már megtörnöm a hallgatást, így húsvét táján szokatlan a nagy gasztrocsend. Az igazság az, hogy megint jó dolgunk volt, egyik nagyszülőtől mentünk a másikhoz, így nem alkottam semmit az ünnepre (leszámítva egy répás muffint, aminek arányait még finomítanom kell). Igaz, van egy brunch-poszt a tarsolyomban, de azt még össze kell rakni, így most bemelegítésként egy házias etűddel jelentkezem.
Sztrapacskát nem csináltam még soha, és Horváth Ilonát mint tiszta forrást tanulmányozva el is rettentem tőle az első mondat után. Egész pontosan „a burgonyát nyersen finomra reszeljük” fordulat szegte kedvem. Bele sem merek gondolni, hogy itt esetleg a reszelő legkisebb lyukáról van szó – gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Visszalapoztam hát néhány oldalt a galuska címszóhoz és annak látszólagos egyszerűségén felbátorodva nekiláttam az alkotásnak. Előtte még anyai tanácsokat is kértem, melyeket aztán persze elfelejtettem, így a galuskatésztából kimaradt egy gerezd reszelt fokhagyma, de enélkül is nagyon finom lett. Újabb pluszpont a házias ízek javára.

Hozzávalók:

A galuskához:
40 dkg liszt
1 tojás
2 ek. olaj
1,5 dl tej
csipet só
víz

Ezen kívül:

kb. fél tenyérnyi sós szalonna
30 dkg juhtúró
20 dkg tejföl

A galuskához a tojást az olajjal és a tejjel elhabartam, hozzáadtam fokozatosan a lisztet és közben adagoltam hozzá a vizet, annyit, hogy egy közepesen lágy tésztát kapjak (palacsintatésztánál néhány fokkal sűrűbb). Több menetben forró, sós vízbe szaggattam egy galuskaszaggatóval, és miután feljöttek a víz színére, még néhány percig főztem őket, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem.

Közben a szalonnát vékony csíkokra vágtam és egy serpenyőben kiolvasztottam, hogy ropogós pörcöket kapjak. Egy nagy jénait kiolajoztam és összeforgattam benne a galuskát a szalonnapörcökkel és –zsírral. A tetejére juhtúrót morzsoltam, rápöttyöztem a tejfölt és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 perc alatt átforrósítottam az egészet.

Az én Segítsütim: Milliomos szelet

Ma van a napja, hogy Nemisbéka felhívására 25 gasztroblogger anyuka, köztük én is egy-egy tepsi sütit bocsát licitre, hogy az így befolyt összegen hasznos ajándékokat vegyen a Lea anyaotthon lakói számára. Az anyák napi akcióról, mely mozgalommá szeretné kinőni magát a Segítsüti honlapján olvashatók részletek és kulisszatitkok.

A licit a poszt megjelenésétől indul, a kikiáltási ár 1000 forint, és április 2-án éjfélkor ér véget. Kommentekben lehet licitálni. A szerencsés nyertes a végső árért cserébe megkapja ezen sütemény neki elkészített friss kiadását. Ha budapesti, személyesen is átveheti, ha nem, alternatív szállítási lehetőségek után nézünk.

Mit kell tudni a sütiről?

Az általam választott süti egy nagyon gazdag sütemény, édesszájúaknak ideális választás. Omlós tésztaalapon édes házi karamellkrém (tulajdonképpen egy dulce de leche), majd ezt megkoronázandó egy réteg csokibevonat. A képen látható verzió esetében tejcsokiból, de kívánságra étcsokiból is készülhet természetesen.

Licitre fel!:)

Segíts, hogy a közelgő anyák napja alkalmából segíthessünk az anyaotthonnak!

Hozzávalók egy kisebb tepsihez:

A tésztához:
17 dkg liszt átszitálva
12 dkg vaj kis darabokban
5 dkg barna cukor
csipet só

A töltelékhez:
5 dkg vaj
(5 dkg barna cukor- elhagyható, nélküle is jó édes)
2 tubus cukrozott sűrített tej
csipet só

A tetejére:
15 dkg (ét)csoki

Kivajaztam, kiliszteztem egy szögletes sütőformát. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Az átszitált lisztet a vajjal és a cukorral, meg egy pici sóval gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Egy nagy hengert csináltam belőle és keresztben kb. fél centi vastag szeleteket vágtam le belőle, ezekkel béleltem ki a tepsit (egymáshoz nyomkodtam őket ujjal, hogy egyenletesen beborítsák, így megspóroltam a nyújtást). Utána betettem a tepsit kis időre a hűtőbe, majd a 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem (hagyományos üzemmód).

A töltelékhez egy kis lábosban feltettem a vajat, a cukrot és a sűrített tejet meg egy csipet sót és kis lángon, állandóan kevergetve forrásig melegítettem. Majd addig főztem továbbra is kevergetve, míg sűrűsödni nem kezdett és az edény falánál el nem vált, ha a fakanállal megkevertem. Ekkor megkentem vele a kisütött tésztaalapot és hagytam kihűlni.

Mikor a karamell már megszilárdult, a csokit kockákra törve forró vízfürdő fölött megolvasztottam, és rácsorgattam a karamellre, majd egy habkártyával egyenletesen eloszlattam rajta. Hagytam megszilárdulni, majd kis kockákra vágva kínáltam a sütit.

Ízbolygó borkiflije

Hálás vagyok nagyon Ízbolygónak ezért a receptért, sikerült vele eloszlatnia a kelt tészta- fóbiámat (remélem örökre). Ilyen gyönyörű, piros, duci  kiflikre nem számítottam, nagyon büszkén szedtem ki őket a sütőből.:) Azt hiszem, megvan, hogy uzsira miből fogok szendvicseket csomagolni. Az meg külön melengeti a szívemet, hogy nem kell hozzá vajat vennem, hanem elhasználhatom a hűtőből a két üveg kacsazsíromat.

Hozzávalók 16 darab kiflihez:

75 dkg liszt
12 dkg olvasztott kacsa- vagy libazsír
fél kocka friss élesztő
3,5-4 dl tej
csipet cukor
2 tk. só (lehet egy picivel több)

A tetejére:
1 tojás kevés tejföllel elhabarva
durva tengeri só

A lisztet a sóval egy tálba szitáljuk.

A tejet meglangyosítjuk, beleszórunk egy csipet cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt, majd félretesszük, hogy felhabosodjon.

A felfutott tejes élesztőt és az olvasztott zsírt is a liszthez adva a robotgép dagasztókarjaival tésztát gyúrunk, majd letakarva meleg helyen kb. 1 órát kelesztjük. Miután megkelt, kevés liszttel átgyúrjuk és kettéosztjuk.

Az egyik felét kör alakúra nyújtjuk (kb. 3 mm vastagságúra) és 8 cikkre vágjuk. A cikkeket a szélesebb felüktől indulva feltekerjük és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük úgy, hogy a hajtott szélük legyen alul (így nem nyílnak szét). Sütés előtt megkenjük a tejfölös tojással, megszórjuk durva tengeri sóval és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 25 perc alatt pirosra sütjük.

Sárgabarackos-marcipános aprósüti

Akkor most következzen a GBT-re vitt sütim, ami teljesen váratlanul egy keksz. Nem azért, mert már másra gondolni sem tudok, hanem mert hajnalban kellett valamit nagyon gyorsan összedobnom, és így adta magát a műfaj. A forrás, ezúttal is az 1 tészta – 50 keksz című kis füzet szerint „lédús” és „a gyerekek szeretik”. Mindkét állítást csak megerősíteni tudom: tényleg jó puha, omlós lett és Panni is szorgalmasan pusztította.



Hozzávalók kb. 22 darabhoz:

20 dkg liszt átszitálva
7,5 dkg nádcukor
1/4 tk. só
1 tojás
10 dkg hideg vaj felkockázva
15 dkg marcipánmassza (nálam csak 8 dkg volt) nagylyukú reszelőn lereszelve
15 dkg aszalt sárgabarack felaprítva

A sütőt előmelegítettem 160 fokra és egy nagy tepsit kibéleltem sütőpapírral.

A lisztből, sóból, cukorból, tojásból és a vajkockákból kézzel tésztát gyúrtam. A végén beledolgoztam a marcipánreszeléket és az aszalt barackokat is. Kézzel diónyi gombócokat formáztam a tésztából és egymástól néhány centi távolságra a tepsire sorakoztattam őket. Középső rácson, hagyományos módon 10 perc alatt megsültek.

Forrás: 1 tészta - 50 keksz
 

Karikás fánk

Eddig nem sok tapasztalatot szereztem fánksütés terén, talán egyszer vagy kétszer készítettem csörögét, de az ugye nem kelt tészta, így kevesebb a hibaforrás. De nem adom ám fel az élesztővel folytatott heroikus küzdelmemet, így Gergely Éva Erdélyi ízek című szakácskönyvéből kinéztem egy szimpatikus fánkreceptet. Most kivételesen nem is a tésztával volt a baj (pedig amikor kiöntöttem a deszkára, megint ijesztően amorf volt, de a liszt hatására megjuhászodott), hanem erős a gyanúm, hogy túl forró olajban sütöttem ki. Ennek folyományaként feketébe hajló színezetet öltöttek, úgy 30 másodperc alatt.:( Kis testi hibájukat porcukorszórással igyekeztem leplezni, és így el is fogytak szépen. A tészta állagával teljesen elégedett voltam, úgyhogy legközelebb (talán jövő farsangkor?) csak a hőmérsékletre kell jobban figyelnem. 

 

Hozzávalók:

30 dkg liszt átszitálva
3 dkg élesztő
10 dkg porcukor átszitálva
3 tojás
2 csipet só
1,5-2 dl tej
7 dkg vaj megolvasztva

olaj a sütéshez

Az élesztőt fél deci tejben kevés porcukorral felfuttattam. A tojásokat a maradék porcukorral robotgéppel habosra kevertem (fehéredésig), majd fakanállal folytatva a műveletet hozzáadtam fokozatosan a lisztet, az élesztőt, a sót és annyi tejet, hogy ne legyen túl lágy ( kb. nokedlitészta-sűrűségű legyen). A fakanállal addig vertem, míg hólyagos nem lett (nagy levegőbuborékok keletkeztek benne), végül pedig belecsorgattam kanalanként az olvasztott vajat.

Egy órát kelesztettem konyharuha alatt. Eztán jól meglisztezett deszkára borítottam, addig gyúrtam-hengergettem a lisztben, míg kezelhető lett. Ekkor ujjnyi vastagra kinyújtottam és a legnagyobb átmérőjű pogácsaszaggatómmal kiszaggattam. Majd minden fánknak a közepét kilyukasztottam egy ásványvizes palack kupakjával. (A leesett tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam).
15 perc újabb kelesztés után bő, forró olajban kisütöttem. Konyhai törlőre rakosgattam, majd porcukorral megszórva és lekvárral körítve tálaltam.

Gergely Éva: Erdélyi ízek

Vaníliás sablé Viennois

Kicsit hanyagolom a blogot mostanában, megint utolért az alkotói válság, de egy jó kekszre azért még ilyenkor is kapható vagyok. A vaníliasodóból kimaradt tojásfehérjét használtam fel ehhez a könnyű kekszhez, melynek kakaós változata már bizonyított, így most sem kellett félnem.
Nem átnevelőkeksz, aki nem kekszes fajta, azt nem fogja levenni a lábáról (lsd. férjem), de a keksz nagy barátai elégedettek lesznek vele.

Hozzávalók:

19 dkg szobahőmérsékletű vaj
7,5 dkg házi vaníliás porcukor
1 csipet só
1 tojásfehérje
22,5 dkg átszitált liszt

A vajat robotgéppel habosra keverjük. Hozzáadjuk a porcukrot, a sót és a tojásfehérjét, 1 percig keverjük, majd fokozatosan adagoljuk bele a lisztet. Ekkor már a legkisebb fokozaton járatjuk a gépet. Az így kapott tésztát csőrös nyomózsákba kanalazzuk és tetszőleges formájú kekszeket nyomunk vele egy sütőpapírral bélelt tepsire. Előmelegített sütőben 180 fokon 12-15 percig sütjük.

Forrás: Szakácsok könyve

Sajtos hóember

Kettős cél vezérelt, mikor felütöttem Horváth Ilona örökérvényű szakácskönyvét. Egyrészt méltó nyughelyet kerestem a hűtőben lapuló sajtmaradéknak, másrészt Panni számára is élvezhető receptre volt szükségem. A megoldást a sós rúd nevezetű formáció jelentette, ami ugyan Panni kedvére rúdból hóemberré és rombuszokká avanzsált, de így is teljesítette küldetését. Finom borkorcsolya (még ha egyébként nem is venném számra ezt a szót), de tea mellé eszegetve is korrekt. Nagy erénye, hogy a főtt krumplinak és a sok vajnak köszönhetően nem morzsálódós, száraz, hanem puha állagú. Végre bővült a sós falatok eddig szégyenteljesen szűk kategóriája.

 

Hozzávalók kb. 50 darabhoz:

14 dkg liszt
14 dkg vaj vagy margarin
14 dkg főtt krumpli áttörve
14 dkg reszelt sajt (pl. ementáli)
1 tojás
1 tk. só

A tetejére:
1 tojás elhabarva
kb. 5 dkg reszelt sajt (ízlés szerinti mennyiségben)

A már kihűlt héjában főtt krumplit meghámoztam és egy villával áttörtem. A lisztet egy nagy keverőtálba szitáltam, majd minden hozzávalót hozzáadtam és kézzel összegyúrtam. Folpackba csomagolva egy órára hűtőbe tettem.

Utána lisztezett deszkán vékony téglalapra kinyújtottam. A téglalap egyik oldalát a lap feléig behajtottam, majd a másik oldalt ráhajtottam, ugyanígy a másik kát irányból is (alulról behajt, felülről ráhajt, jobbról behajt, balról ráhajt). Ekkor újra kinyújtottam és hajtogattam, megint kinyújtottam. Kiszaggattam hóember meg rombusz alakú formákkal és egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre rakosgattam őket. Egy elhabart tojással megkentem a tetejüket, reszelt sajtot szórtam rájuk és előmelegített sütőben 160 fokon kb. 25-30 perc alatt világosbarnára sütöttem (az alját kell megnézni, ha már van színe, akkor jó).

Horváth Ilona receptje alapján.

Karfiolfasírtkák

Panni ha meglátja kezemben a serpenyőt, máris felderül az arca és lelkesen mondja: „pacsicsi”, azaz palacsinta. Most túljártam az eszén, mert nem minden pacsicsi, ami annak látszik: így történt, hogy jóízűen evett ezekből a karfiolfasírtkákból. Ahogyan mi is. Még az alapvetően karfiolellenes férjem is megnyalta utána mind a tíz ujját.

 

Hozzávalók:

1 kisebb fej karfiol
1/2 tk. koriandermag
só a főzővízbe
2 nagy tojás
2 ek. liszt
1 ek. aprított petrezselyem
3 ek. ricotta
1 gerezd fokhagyma
csipetnyi őrölt szerecsendió
frissen őrölt bors
néhány ek. olaj a sütéshez

A tetejére: tejföl

A karfiolt megtisztítottam a leveleitől, megmostam, majd kisebb rózsákra szedtem. Sós – korianderes vízben kb. 10 perc alatt puhára főztem. Leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem, majd leráztam róla a vizet. Egy tálba tettem, a felét villával szétnyomkodtam, a többi maradt egészben, majd hozzáadtam a tojásokat, a lisztet, a ricottát és a fűszereket, belereszeltem a fokhagymát, megsóztam és jól összekevertem. Egy serpenyőben annyi olajat hevítettem, hogy jól bevonja az alját és a karfiolos masszából két kiskanállal kis kupacokat raktam bele, majd lelapítottam őket. Mérsékelt lángon mindkét oldalukat pirosra sütöttem, közben pótoltam az olajat. Tejföllel a tetejükön tálaltam őket.

A Tv Paprika magazin 2008/májusi számában talált receptet módosítottam.