La Delizia 2. rész – interjú Évával

Csokimanufaktúrából szerencsére már több is van, a kekszek szerelmeseinek azonban eddig nem volt hova menniük, ha gondosan készített kézműves sütire vágytak. Júniusban azonban megnyitott Budapesten, a Jókai utcában a La Delizia kekszmanufaktúra.  
Évával, a kis üzlet és kávézó megálmodójával beszélgettem.



Honnan jött az ötlet, hogy kézműves kekszboltot nyiss?

Az ötlet onnan eredt, hogy a férjem minden karácsonykor 8-10 különböző aprósüteményt kért, és azt szerette volna, ha minden évben más-más fajtákat sütök. Szívesen eleget tettem a kérésének, állandóan újabb receptek után kutattam. Aztán már a szomszédok is az én kekszeimet ették, majd felmerült az igény, hogy ne csak karácsonykor süssek. Már nem tudom, hol jött el az a pont, amikor elhatároztuk, hogy kekszmanufaktúrát nyitunk, fokozatosan alakult ki a koncepció. Idén januárban kezdtük el átépíteni az üzletet, kialakítottunk benne egy cukrászműhelyt és júniusban már nyitottunk is.

Az üzletben is te magad sütöd a kekszeket?

Eleinte én sütöttem, aztán amikor már nem bírtam egyedül, kerestünk hasonló szemléletű cukrászkollégákat. Olyanokat, akik szívesen pepecselnek a sokféle formával, ízzel, mert nálunk minden keksz más formájú, méretű, más ízesítésű, nem nagyon lehet uniformizálni a folyamatokat.
A kísérletezgetés, az új ízek kitalálása maradt az én feladatom.

Milyen alapanyagokkal dolgoztok?

Csak természetes alapanyagokat használunk, lisztet, vajat, tojást, cukrot, mézet és sok-sok aszalványt, lekvárt és olajos magvakat. Semmi adalékanyag és tartósítószer. Francia vajat használunk, a többi alapanyag magyar, a szilvalekvárt például Noszvajról hozzuk.

Miből áll a manufaktúra kínálata?

Sokféle kekszet készítünk, osztrák, francia, olasz és angolszász, cookie-típusú sütiket is. Emellett vannak pohárkrémek, cupcake-ek is a kínálatban.
Igazi csajos hely provence-i hangulattal, ahol a sütik mellé finom olasz kávét, forró csokit és Dallmayr teákat is ihatnak a vendégek.

Vannak személyes kedvenceid?

Mindenben az egyszerűt szeretem, így a mandulás cantuccini az egyik nagy kedvencem, a sósak közül pedig a grissinik.

A vevők milyen ízeket preferálnak?

Érdekes, hogy nyitáskor nagyon konzervatívok voltak, legjobban a lekvárral töltött linzereket ették, a különlegesebb ízektől idegenkedtek. A kakukkfüves grissinit hónapokig csak én ettem.:) De az a tapasztalat, hogy a törzsvendégek , akik már sok mindent kóstoltak, fokozatosan egyre nyitottabbá válnak.

Lesznek mostanában újdonságok a kínálatban?

Igen, a törzsvevők igénylik az új ízeket, így nemsokára kaphatók majd gyömbéres-sárgarépás, kandírozott narancsos- marcipános és aszalt almás kekszek is.
A karácsonyra pedig díszített kekszekkel készülünk, lesz narancsos-cukormázas keksz és  mézeskalács ízesítésű is.
A különböző alkalmakra szánt kekszes fémdobozaink pedig nemsokára már boldog karácsonyt felirattal is kaphatók.

Az üzleten kívül hol lehet veletek legközelebb találkozni?

Kint leszünk a WAMP Spájzon nov. 26-27-én a Millenárison.

2011. nov. 23. 8:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Keksz
Címkék: interjú, keksz, la delizia kekszmanufaktura

La Delizia – lánynap a kekszboltban és bónusz kóstoló

Mióta Vince megszületett, az egyik Anna, Peti, Gergő történet ihletésére bevezettük a lánynapot, hátha Panni is helyrerázódik kicsit tőle. A módszer meglepően sikeres, anya és lánya is jobb mentális állapotban van azóta, gazdagodtunk egy csomó közös élménnyel: voltunk ugrálóvárazni (nem, én nem ugráltam), cukrászdában, Csipkerózsika előadáson és ami a legravaszabb terv volt a részemről: felkerestük együtt a nyáron nyílt kekszmanufaktúrát a Nyugatinál a Jókai utcában úgy, hogy előtte még a Bookstationbe is bementünk egy amazonos szakácskönyvemért, sőt az Alexandrában is választottunk magunknak 1-1 könyvet (én most kivételesen nem recepteset, hanem gyereknevelőset:)).  

A La Delizia kekszmanufaktúra egyébként azóta motoszkált a fejemben, mióta elért hozzám a nyitás híre, napokig agyaltam rajta, hogy juthatnék el oda egy pár hónapos csecsemő mellől, mert nekem látnom kell az első magyar kézműves kekszboltot. Aztán jött a lánynap...

A kekszbolthoz érve rögtön konstatáltam, hogy ezt a helyet nekem találták ki, közvetlen szomszédságában az indiai Indigo étteremmel... veszélyes kombináció.:)
Az ajtón belépve egy szép kis vitrinben lenyűgöző kekszválaszték fogadott, percekig csak pásztáztam a sorokat, hogy melyiket is válasszam. Panni most is határozott volt, magabiztosan mutatott a poharas tiramisura, ami mint utólag kiderült, igen jó választás volt. Mellé forrócsokit rendeltünk és a biztonság kedvéért egy nagy müzlitallért, valamint sajtos virágokat. Utólag még kértünk egy ásványvizet is, mert a forrócsoki meglepően sűrű, inkább kanalazható, mint iható, de ízre egyébként nagyon rendben van. Csak inkább pudingnak kéne hívni.
Miután jól belaktunk a finomságokkal, az otthoniakról sem feledkeztünk meg, vittünk a fiúknak is 10 dkg kekszet: tökmagos-chilis tallérokat és zabkorpás-csokis sütit.
Sajnos túl későn derült ki számomra, hogy a kekszek nagy része egy árban van, ezért simán lehet 10 dkg-ot úgy kérni (430 Ft/10 dkg), hogy minden egyes keksz más lesz a csomagban.



A látogatásunk után aztán eltelt néhány hét, én még mindig a meg nem kóstolt kekszfajtákról ábrándoztam, amikor  váratlanul lehetőségem nyílt arra, hogy személyesen találkozzam a La Delizia tulajdonosával.  
A tőle kapott kóstolócsomagban a következő kekszek lapultak:



Csokis kekszek:

Szerecsen csókja (egy hatalmas csokis macaron), Csokis-mandulás biscotti, Csokívánság (kívül roppan, belül omlik, rummal bolondítva), Tökmagos-chilis tallér (vajas, omlós, mégis ropogós a végén egy kis csípőssel)



Vegyes válogatás ( kekszek olajos magvakkal, aszalványokkal, kandírozott gyümölcsökkel):

Kandírozott narancsos keksz (pici, de esszenciális), Aszalt körtés-mandulás keksz (isteni!), Kókuszos-áfonyás keksz (szuperfinom, valami gyerekkori ízt idéz), Teljes kiőrlésű keksz csokicseppekkel, Pörkölt diós keksz csokival (zabkorpás), Cantuccini (a klasszik mandulás verzió)

Sós aprósütemények:

Gouda sajtos kekszvirágok, Sima és kakukkfüves grissini – az összes abbahagyhatatlan, veszélyesen etetik magukat, a grissini úgy roppan, mint a ropi, csak 100-szor finomabb




Az interjút Évával, a manufaktúra tulajdonosával hamarosan itt a blogon olvashatjátok.

2011. nov. 21. 7:37 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Keksz, Étterem
Címkék: keksz, la delizia kekszmanufaktura