Dagasztás nélküli kenyér

Eddig elég problematikus viszony fűzött a kelt tésztákhoz, ugyanis meglehetősen türelmetlen ember vagyok, utálok várakozni, így nem csoda, hogy nem sok sikerélményem volt ebben a műfajban (a kelesztés mellett egyébként a sómennyiség a másik csapda szerintem). A Stahl-féle pizzatészta sütéséig terjedt a vállalkozó kedvem, másra gondolni sem mertem, míg meg nem láttam néhány bloggertárs könnyű sikerrel kecsegtető receptjét. Kezdtem ugye a grissinikkel és focacciákkal, és azok sikerén felbátorodva belevágtam a DNK-ba, azaz a dagasztás nélküli kenyér elkészítésének műveletébe is. Mivel Dolce vita kenyerét személyesen is volt alkalmam megkóstolni, és nagyon érzékletesen ecsetelte, mennyire egyszerű a projekt, az ő receptje volt a vezérfonál. Minthogy BL 80-as liszthez még nem volt szerencsém, viszont a komáromi süteménylisztet mostanában rendszeresen használom, most is azt vetettem be, és nem okozott csalódást. A kenyér szerintem nagyon jó lett, szép ropogós a héja, belül puha és foszlós. Kacsazsírral megkenve, Gabojsza pirospaprikájával megszórva lilahagymatuninggal ettük meglehetős elégedettséggel. 
 


Hozzávalók 2,5 dl csészével mérve:

3 csésze süteményliszt (eredetileg BL 80-as liszt ajánlott)
1,5 csésze víz
kicsit kevesebb, mint fél tk. szárított élesztő
kicsit több, mint 1,5 tk. só

A lisztet egy nagyobb tálba szitáltam és hozzákevertem a sót és az élesztőt. Utána beleöntöttem a vizet és egy keverőlapáttal jól elkevertem az elegyet (jó ragacsos, folyós tésztát kaptam.
Letakartam egy konyharuhával és egy éjszakán keresztül kelesztettem. Másnap reggel a tálban kicsit átkevertem a tésztát, majd beliszteztem a tetejét és letakarva 30 percig nyugiban hagytam. Közben előmelegítettem a sütőt 250 fokra és egy 1,9 literes kerek jénai tálat is beraktam melegedni. Fél óra elteltével a tésztát a kilisztezett jénaiba öntöttem és hagyományos üzemmódban fedő alatt 35 percig sütöttem, majd fedő nélkül még 20 perc következett. Kicsit nehezen, de kijött a formából épségben a cipó, szépen kongott is, mikor megütögettem. Mikor kihűlt, akkor vágtuk fel, és elégedetten nézegettük az eredményt. 

Megjegyzés 1.: eredetileg kiszedtem a tésztát egy deszkára, hogy áthajtogassam, de annyira ragacsos volt, hogy inkább visszaköltöztettem a tálba és ott dolgoztam vele tovább. DV nem írta, így nálam is elmaradt, de ahogy utánaolvastam eredetileg a négy csücskét kellett volna egymásra hajtani és a hajtott résszel lefelé beletenni a jénaiba. Ez elmaradt, de így is rendben volt teljesen szerintem.

Megjegyzés 2.: A hétvégén készült egy újabb adag, ezúttal komáromi lisztmixszel és Tupper kelesztőtálban kelesztve, és Ana leírása szerint hajtogattam a tálban egy lapáttal. Még szebb és lyukacsosabb lett az eredmény. Masszív repertoárdarab lesz, az tuti.

2007. dec. 17. 8:00 | 20 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: dagasztás nélkül, dnk, kelt tészta, szárított élesztő

Reprodukció 2.: Focaccia és grissini

Már régóta szemeztem ezzel a párossal Dolce vita oldalán, na meg persze a tökéletes kenyérrel, amit a második GBT-n volt is szerencsém megkóstolni. Eddig a kelt tésztákkal kapcsolatban volt bennem némi para, nem sok sikert tudhatok magaménak (ennek főleg a türelmetlenségem az oka). De most megfogadtam, hogy békén hagyom a kelő tésztát, nem bizgetem, nem siettetem szegényt, hátha akkor megtörik az átok. Így is lett, isteni kenyérfélék kerültek ki a sütőből az egész család nagy örömére. Még pöttöm Pannika is jóízűen rágcsálta a botkenyérkéket, úgyhogy a recept felvétetett a repertoárba.

Hozzávalók:

fél kg liszt (most épp süteményliszt)
1 zacskó szárított élesztő
3 ek. olívaolaj
3 dl meleg víz

1 csapott ek. só
1 tk. cukor
2 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ág friss rozmaring
olívaolaj
1 marék magozott fekete olívabogyó

A lisztet átszitáltam, mikróban langyosra melegítettem. Az egyik rozmaringágról letépkedtem a leveleket és felaprítottam őket. A meleg vízben elkevertem az élesztőt, hozzáadtam az olajat, sót, cukrot, majd a rozmaringgal elkevert lisztet fokozatosan adagolva hozzá a robotgép dagasztókarjának segítségével ruganyos tésztává gyúrtam (kb. 5 perc). Az így kapott tésztát gombóc formában, olajjal megkenegetve, konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztettem.
Mikor már szépen megkelt, elfeleztem. Az egyik részt téglalap alakúra nyújtottam és kb. 15 cm hosszú, fél cm széles csíkokat vágtam le belőle. Kicsit megsodorgattam, olajjal megkentem és sütőpapírral bélelt sütőlemezre raktam. Az így kapott grissiniket 250 fokon 10 perc alatt világosbarnára sütöttem.
A maradék tésztát szintén téglalap alakúra nyújtottam (kb. 1 cm magasra). A felaprított fokhagymát meg a maradék rozmaringág felaprított leveleit kevés olajjal elkevertem és megkenegettem vele a tészta tetejét, majd megszórtam az olívabogyóval. Kb. 10 perc alatt megsütöttem.

Mindkettő nagyon finom lett. A grissini igazi vendégváró, előre el lehet készíteni és a vendégek érkezésekor betolni a sütőbe. Hátránya, hogy másnapra megkeményedik, de ezt csak két tesztpéldányon tapasztaltam, a többi percek alatt elfogyott. A focaccia másnap is friss volt és puha, saláták mellé, reggelire, vacsorára isteni.

2007. nov. 14. 8:02 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: fekete olíva, fokhagyma, kelt tészta, rozmaring, szárított élesztő

Talkedli / tarkedli

A családi kelt palacsinta recept mellett összehasonlításképpen kipróbáltam a Szakácsok könyvének tarkedlireceptjét. A csatát a családi recept nyerte, bár ezzel sem volt nagy baj, de a sómennyiséget csökkenteni kell, mert így kifejezetten sós lett. Amúgy nem volt vele gond, de hiányzott belőle valami plusz, ami a másikban megvan.

Hozzávalók kb. 10 darabhoz:

12,5 dkg magas sikértartalmú liszt átszitálva (nálam finomliszt)
2 ek. porcukor
7 g friss élesztő elmorzsolva
eredetileg ½ ek. só (szerintem a fele is elég)
5 dkg 32 fokos víz
10 dkg langyos tej
5 g szódabikarbóna 1 ek. forró vízben elkeverve

Egy nagy tálban sima palacsintatésztává keverjük a lisztet, a cukrot, az élesztőt, a sót, a vizet és  tejet. Meleg helyen pihentetjük 45 percig, a tésztának buborékosnak kell a végén lennie.

Végül a  tésztába belekeverjük a szódabikarbónát, majd vékonyan kiolajozunk egy teflon serpenyőt, felhevítjük és annyi tésztát merünk bele, hogy az amerikai palacsintához hasonló méretet kapjunk. Akinek vannak 8-10 cm-es átmérőjű fémgyűrűi, az azokat is tegye a serpenyőbe hevíteni és abba kanalazhatja a tésztát. Kb. 1 cm vastag korongokat kell kapnunk, melyeknek mindkét oldalát aranybarnára sütjük. (Normál esetben a korongok maguktól kiesnek a gyűrűből, ha nem, késsel segítsünk nekik.)  Sárgabaracklekvárral kínálhatjuk.
 

2007. okt. 8. 8:10 | 1 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert
Címkék: élesztő, kelt tészta, palacsinta, tej

Vörösáfonyás bagel

Vigyázz, kész, főzz!

IV. forduló: Reggelizzünk együtt!

Mamma feladta a leckét versenykiírásával, melyben megrakott tálaktól roskadozó vasárnapi reggelizőasztalt vizionált. Nálunk a vasárnapi reggelik sajnos általában nem sokban különböznek a többitől, sebtében megkent szendvicseket szoktunk hamarjában bekapni. De álmodozni azért jó a kényelmes, ráérős családi reggelikről. Álmaiban az ember pedig olyasmit csinál, amit egyébként ritkán van alkalma, így kötöttem ki gondolatban a kelt tésztáknál. Ezen belül is az olyan ételek izgatnak igazán, amiket még soha nem próbáltam, és normál körülmények között nem is jutna eszembe elkészíteni őket. Beugrott hát a bagel, még emlékeztem az azóta hazánkból kivonult gyorsétteremlánc bageljeire, és nem is kellett tovább törnöm a fejem. Az alaprecept forrása pedig adott volt, hisz az USA kulinarisch oldal gazdagságával, logikus felépítésével már korábban rabul ejtett. Eredetileg azt terveztem, hogy az alapreceptet kipróbálás után továbbfejlesztem, és valami tölteléket is alkotok hozzá. Végül az első kísérlet annyira ízlett, hogy nem bonyolítottam tovább. Egy reggelinél különben sem hátrány, ha egyszerű elkészíteni. Szóval annyi pluszt tettem hozzá, hogy kicsit több cukrot tettem bele, és vörösáfonyát gyúrtam a tésztába. Az így kapott bagel könnyű, pikánsan savanykás, egy pohár tejjel vagy kakaóval tökéletes reggeli szerintem. 
 

Hozzávalók 8 bagelhez:

50 dkg liszt

1 csomag szárított élesztő

3 ek. cukor

1 tk. só

2 ek. olaj

3-3,2 dl langyos víz

1 zacskó aszalt vörösáfonya (egy része díszítésnek)

A főzővízhez:

1 ek. méz

A kenéshez:

1 tojás elkeverve

A lisztet elkeverjük a szárított élesztővel. Hozzáadjuk a cukrot, a sót, az olajat, és a vizet fokozatosan adagolva a robotgép dagasztókarjával rugalmas tésztává dolgozzuk, közben beleszórjuk a kicsit feldarabolt áfonyák nagyját is (a maradékot majd a tetejére szórjuk). Ha összeállt és elválik a keverőtál falától, megszórjuk egy kevés liszttel, letakarjuk egy tiszta konyharuhával és meleg helyen 1 órát kelesztjük. Miután megkelt, liszttel beszórt munkalapra helyezzük. 8 egyforma nagyságú golyót formázunk belőle, a közepükbe lyukat fúrunk egy fakanál nyelével, majd a lyukat körkörös mozdulatokkal kiszélesítjük kb. 4 cm átmérőjűre. Ezután a lisztezett felületen kellő távolságra rendezzük őket , letakarjuk és még  fél órát kelesztjük.

Közben egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral, a sütőt előmelegítjük (az eredeti recept 220 fokot ír, légkeverésre 200-at, én hagyományos üzemmódban sütöttem 180 fokon). Egy nagyobb lábost félig megtöltünk vízzel, belekeverjük a mézet és felforraljuk. A megkelt bageleket a tetejükkel lefelé egyesével belerakjuk a forró vízbe, kb. 20 másodpercig benne hagyjuk, majd megfordítjuk, és fél perc múlva egy szedőkanállal kihalásszuk, lecsöpögtetjük és a tepsire rakjuk (hagyjunk helyet közöttük). Megkenjük a tetejüket az elkevert tojással, megszórjuk a maradék áfonyával és mehetnek a sütőbe. Kb. 20 perc alatt elkészülnek. Én a sütéshez tettem a sütő aljába egy vízzel teli kis tűzálló edénykét.

Frissen a legfinomabb, jó puha a tésztája. 

További ötletek reggelizőasztalra:

almás palacsinta
banános palacsinta
diós koszorú

majonézes márványsajtkrém
túrós kenőke

2007. ápr. 28. 7:30 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti, VKF!, Reggeli
Címkék: aszalt vörösáfonya, élesztő, kelt tészta, méz

Diós koszorú

A recept a kiskőrösi helyi lapból származik. Az egyik interjúban egy nagymama, Eszti néni árulta el az olvasóknak, mit szokott sütni az unokáinak. A recept megtetszett édesanyámnak, és kipróbálta. Az eredmény a képen látható. Annyira ízlett a családnak, hogy muszáj róla posztolnom, még ha nem is én csináltam. De az eltüntetésében aktívan vettem részt...

Hozzávalók 2 koszorúhoz:

A tészta:

50 dkg finomliszt
csipet só
csapott ek. fahéj
2,5 dl tej
3 dkg élesztő
10 dkg cukor
10 dkg lágy vaj vagy margarin
2 tojás

A töltelék:

12 dkg vaj
15 dkg cukor
15 dkg őrölt dió
pici fahéj
2 ek. liszt

A tetejére:

1 tojássárgája
aprított dió

A tésztához az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk. Egy tálba szitáljuk a lisztet, elkeverjük a sóval, fahéjjal, a közepébe mélyedést készítünk, beleütjük a tojásokat, belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a maradék cukrot és beleöntjük a felfuttatott élesztőt. Az egészet kicsit kézzel összemorzsoljuk, aztán jöhet a robotgép dagasztókarja. Miután kitartó dagasztással tésztává formáltuk, meleg helyen, letakarva kelesztjük.
Amíg a tészta kel, elkészítjük a tölteléket. Ehhez felolvasztjuk a vajat, elkeverjük a cukorral, dióval, a fahéjjal és a liszttel.
Miután a tésztánk szépen megkelt, téglalap formára kinyújtjuk és rámorzsoljuk a tölteléket (ekkorra a vaj ugyanis kicsit már megdermedt és morzsalékos). A hosszabb oldalánál feltekerjük, kör formájúra alakítjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Egy nagy sütőlap két sarkában pont elfér a két koszorú. Megint kelesztjük, majd 16 egyenlő részre beirdaljuk. Tojássárgájával megkenjük és aprított diót szórunk rá.
Előmelegített sütőben mérsékelt lángon kb. 40 percig sütjük (tűpróba).

2007. márc. 20. 9:57 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: élesztő, kelt tészta, őrölt fahéj, tej