VKF XXXI.: Húsos calzone

Garffyka versenykiírása elevenembe talált, mert bár utálok ételt kidobálni, sajnos nem vagyok az ökonomikus háziasszonyok gyöngye. Sokkal egyszerűbb szelektíven gyűjteni a szemetet például (ebben egész jók vagyunk), mint a hűtőnél állandóan résen lenni és még időben megmenteni a romlás szélén álló maradékokat. Ráadásul nem szeretek több napig ugyanazt enni, és ezellen úgy védekezem, hogy elfeledkezem róla, mi van a hűtőben.
Viszont ami karácsonykor összegyűlik benne, arról nem lehet megfeleledkezni. Apósom olyan mennyiségű ételt szokott készíteni (persze főleg húst), aminek a hűtőben figyelő maradéka is tekintélyes. Na ebből a húskészletből valósítottam meg P. nagy vágyát: a calzonét. Egyszer már csináltam, akkor tonhallal és laposan, most csirkéből készült és ducibbra sikerült. Minden feltételnek így sem felel meg: tarkának nem nevezhető, de azért paradicsompürével igyekeztem némileg színesíteni.:)

Hozzávalók 4 kisebbhez:

1 ek. kristálycukor
2 tk. szárított élesztő
kb. 3 dl langyos víz
45 dkg átszitált liszt
1 csapott ek. só
3 ek. olívaolaj

1 dl langyos vízben elkevertem az élesztőt és a cukrot és felhabosítottam. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, hozzáadtam a sót, az olajat, az élesztős masszát és kb. 2 dl vizet (ha kell, még dagasztás közben pótolhatjuk), majd a robotgép dagasztókarjaival rugalmas tésztává gyúrtam. Miután szépen összeállt, elvált az edény falától, még kézzel is gyúrtam egy kicsit, majd gombócot formáltam belőle, a tetejét kereszt alakban bevágtam és megkentem olajjal. Letakarva 1-1,5 órát kelesztettem.
Mikor már szépen megkelt, még egyszer átgyúrtam, kinyomkodtam belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztottam.
A sütőt előmelegítettem 230 fokra (hagyományos mód).

A töltelékhez:
(a megadott mennyiségek hozzávetőlegesek)

2-3 darab szalonnába göngyölt sült csirkecombfilé (maradék)
kb.1 pohár tejföl
reszelt sajt
1 vöröshagyma apróra vágva
2 gerezd fohagyma
néhány tk. paradicsompüré
kevés só

Az apróra vágott hagymákat kevés olajon üvegesre pirítottam.
A sült húsokat egy éles késsel falatnyi darabokra vágtam és egy tálban összeforgattam a pirított hagymával és a többi hozzávalóval.

A tésztaadagokat lisztezett felületen egy-egy körré kinyújtottam, a széleiket üresen hagyva a köröket egyik felükön  megpakoltam a húsos töltelékkel, majd ráhajtottam az üresen hagyott tésztarészt és a szélét egy villával lenyomkodtam (lezártam). Kívülről megkentem olívaolajjal és kb. 20 perc alatt megsütöttem.

2010. jan. 24. 9:25 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Sós falat, VKF!
Címkék: fokhagyma, kelt tészta, paradicsompüré, sajt, sült hús, tejföl, vöröshagyma

Fonott kalács, a büszkeségem

Ekkora sikerre nem számítottam. Az oldalon, ahol kiszúrtam a receptet, ott is guszta volt a kép, mégis meglepődtem, mikor kivettem a sütőből az én szép fényes, monstre kalácsomat. Ezekért a pillanatokért érdemes sütni-főzni – ilyenkor egy napig euforikus állapotban vagyok.:) Ha nem etetné magát ennyire és nem hízlalna olyan nagyon, legszívesebben hetente kétszer megsütném, de szerencsére van önfegyelmem (vagy inkább lusta vagyok?). 

Hozzávalók:

55 dkg liszt
2,5 dl tej
8 dkg cukor
2 tk. vaníliás cukor
4,5 dkg vaj
1 tk. só
2 tojás
2 dkg friss élesztő
1 marék mazsola (opcionális)

A tetejére szórócukor

A tejet mikróban langyosra melegítjük. Az 1/3 részébe belekeverjük a vaníliás cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt és hagyjuk felhabosodni.
A lisztet átszitáljuk. A vajat megolvasztjuk és a maradék tejjel, a cukorral és 1 tojással együtt a liszthez adjuk. Hozzáadjuk a felhabosodott élesztőt is és az egészet jól összegyúrjuk. A végén a forró vízbe áztatott és leszűrt mazsolákat is beledolgozzuk.
Meleg helyen letakarva 2 órát kelesztjük. Újra átgyúrjuk, majd ismét 1 órát kelesztjük.
Utána a tésztát 3 egyenlő részre osztjuk, három hosszúkás rudat formázunk belőle és összefonjuk őket.
Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, megkenjük egy elhabart tojással, negyed órát pihenni hagyjuk, majd megszórjuk szórócukorral. Előmelegített sütőben 180 fokon 20-30 percet sütjük.

2009. dec. 4. 11:26 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Reggeli, Süti
Címkék: élesztő, kelt tészta, mazsola

Cseresznyés focaccia

A tegnapi játszótéri merengésem nagy tettekhez vezetett. Az eredmény: újabb sikeresen abszolvált tétel a kelt tészták köréből.
Azzal kezdődött, hogy kitaláltam, hogy a maradék cseresznyéből nem clafoutis-t csinálok, hanem kipróbálom a kicsit bizarrul hangzó, de annál izgatóbb cseresznyés focacciát. A fotóra élesen emlékeztem, de hogy melyik szakácskönyvben láttam, az igényelt némi utánajárást. Az első tipp, Stahl, nem vezetett eredményre, de utána már biztos kézzel nyúltam a polc Jamie-részlege felé. Hamar meg is lett az ...és egyszerűen csak főzz! című könyvben. Jó volt újra fellapozni, tele van igazi nyári hangulatú recepttel. Ami most engem igazán érdekelt, az a kenyeres rész, melyben Jamie megad egy alap kenyérreceptet, majd annak 8 megbolondított variációját, köztük az én focacciámat.
A tészta gyúrásánál követtem Jamie instrukcióit és így mindent kézi erővel csináltam, így különösen nagy büszkeséggel töltött el a végeredmény: egy igazán kenyérszerű cipó, aminek különös pikantériáját a sós tésztára szórt édes gyümölcs adja. Vajjal megkenve, meleg kávét kortyolva hozzá vagy gyümölcslekvárral isteni.

Hozzávalók 2 kisebb cipóhoz:

50 dkg liszt (nálam tönköly fehérliszt a Müllerből)
3 dl langyos víz (vagy egy picit több)
1,5 zacskó szárított élesztő
1 ek. cukor
1 csapott ek. só
2 ek. olaj

Tetejére:

kb. 30 dkg cseresznye kimagozva
1-2 ek. méz
kevés cukor
vajdarabok

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, a közepébe mélyedést csináltam és beleöntöttem a víz felét, beleszórtam az élesztőt, a sót és a cukrot. Egy villával elkevertem, majd a mélyedés falát fokozatosan „beomlasztva” először villával, majd kézzel összegyúrtam a tésztát. Közben hozzáadtam a többi vizet meg az olajat.

Mikor már összeállt, legalább 5-6 percig gyúrtam, hogy selymes és rugalmas állagú legyen. Beliszteztem a tetejét és letakarva a duplájára kelesztettem. (Ekkor kényszerűségből éjszakára hűtőbe tettem, előtte megkentem a tetejét egy kis olajjal és másnap folytattam a műveletet.)

Míg a tészta kelt, kimagoztam a cseresznyét és egy szűrőben lecsepegtettem. Összeforgattam egy tálban 1-2 ek. mézzel.

Mikor a duplájára dagadt a tészta, ököllel megcsapkodtam, hogy kimenjen belőle a levegő, majd kétfelé osztottam. Két kerek lapot nyújtottam belőle, kb. 2 cm vastagot. Ujjal lyukakat fúrva a tésztába megraktam a tetejét a cseresznyével és 1-2 ek. cukorral is megszórtam. Hagytam kelni kb. 20 percet, majd kisebb vajdarabokat raktam rá és betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe.

Légkeveréssel sütöttem kb. fél órát, utána még hagyományosan 5-10 percet.

Forrás: Jamie Oliver: ...és egyszerűen csak főzz!

2009. jún. 5. 8:35 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér, Olasz, Reggeli
Címkék: cseresznye, jamie oliver, kelt tészta, liszt, méz, szárított élesztő, vaj

Ízbolygó borkiflije

Hálás vagyok nagyon Ízbolygónak ezért a receptért, sikerült vele eloszlatnia a kelt tészta- fóbiámat (remélem örökre). Ilyen gyönyörű, piros, duci  kiflikre nem számítottam, nagyon büszkén szedtem ki őket a sütőből.:) Azt hiszem, megvan, hogy uzsira miből fogok szendvicseket csomagolni. Az meg külön melengeti a szívemet, hogy nem kell hozzá vajat vennem, hanem elhasználhatom a hűtőből a két üveg kacsazsíromat.

Hozzávalók 16 darab kiflihez:

75 dkg liszt
12 dkg olvasztott kacsa- vagy libazsír
fél kocka friss élesztő
3,5-4 dl tej
csipet cukor
2 tk. só (lehet egy picivel több)

A tetejére:
1 tojás kevés tejföllel elhabarva
durva tengeri só

A lisztet a sóval egy tálba szitáljuk.

A tejet meglangyosítjuk, beleszórunk egy csipet cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt, majd félretesszük, hogy felhabosodjon.

A felfutott tejes élesztőt és az olvasztott zsírt is a liszthez adva a robotgép dagasztókarjaival tésztát gyúrunk, majd letakarva meleg helyen kb. 1 órát kelesztjük. Miután megkelt, kevés liszttel átgyúrjuk és kettéosztjuk.

Az egyik felét kör alakúra nyújtjuk (kb. 3 mm vastagságúra) és 8 cikkre vágjuk. A cikkeket a szélesebb felüktől indulva feltekerjük és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük úgy, hogy a hajtott szélük legyen alul (így nem nyílnak szét). Sütés előtt megkenjük a tejfölös tojással, megszórjuk durva tengeri sóval és előmelegített sütőben 180 fokon kb. 25 perc alatt pirosra sütjük.

2009. márc. 23. 11:13 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Reggeli, Sós falat
Címkék: élesztő, kacsazsír, kelt tészta, liszt, tej, tejföl

Posztkarácsonyi stollen

Maga a stollen karácsony előtt készült természetesen, csak a posztolás csúszott idáig. Viszont mivel ez a recept híján van minden jellegzetes karácsonyi fűszernek, így bátran elkészíthető az ünnep után is. Én azzal a szándékkal sütöttem, hogy tejjel vagy teával reggelire és uzsonnára nyammogjuk. Egyre kell vigyázni, hamar kiszárad – de erre is vannak már mentő ötleteim.

Hozzávalók 1 nagy kalácshoz:

50+10 dkg liszt
1 kocka élesztő
1,9 dl langyos tej
10 dkg cukor
1 tojás
1 púpozott tk. házi vaníliás porcukor
1 citrom reszelt héja
1/2 tk. só
20 dkg vaj
20 dkg mazsola
5 dkg aprított mandula
10 dkg orangeat (kandírozott narancshéj)
1 pohárka rum (helyette nálam Malaga)

A tetejére: vaj és porcukor

50 dkg lisztet egy tálba szitáltam, a közepében egy mélyedést képeztem, abba morzsoltam az élesztőt, ráöntöttem a langyos tejet, kevés cukrot szórtam rá és némi lisztet a tetejére. Meleg helyen, letakarva 20 percig állni hagytam.

Közben elővettem a robotgépet és a dagasztókarokat, egy nagy keverőtálban elhabartam a tojást a maradék cukorral, a porcukorral, a citromhéjjal és a sóval és az élesztős lisztet is hozzáöntve összedolgoztam. Ezután megint pihent 40 percig letakarva.

Közben a vajat elmorzsoltam 10 dkg liszttel és kézzel hozzágyúrtam a tésztához, majd újabb 30 perces kelesztés következett.

A mazsolát forró vízben megmostam, lecsöpögtettem, szárazra törölgettem. A mandulával,  a narancshéjjal és a rummal együtt gyors mozdulatokkal a tésztához gyúrtam. Újabb fél órás kelesztés után egy nagy veknit formáltam belőle, téglalap alakúra kinyújtottam, középen hosszában benyomtam a nyújtófával és az így keletkezett két leffentyűből az egyiket ráhajtottam a másikra (egyes feltételezések szerint a stollen a pelenkás kis Jézus szimbóluma, a hajtogatás pedig a pelenkázást imitálja). Képes eligazítás itt található.

A kalácsot sütőpapírral bélelt sütőlemezre helyeztem, még 20 percig kelesztettem, majd előmelegített sütőben középen kb. 60 perc alatt megsütöttem. A recept útmutatása nyomán 200 fokon sült hagyományos módon, de elég kérges lett a héja, pedig le is takartam egy idő után. A 170-180 fok ideálisabb szerintem.

Még forrón megkentem vajjal és megszórtam vastagon porcukorral.

Forrás: Backen!

További stollenreceptek:

2008. dec. 29. 0:15 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Karácsonyi, Süti
Címkék: citromhéj, élesztő, kandírozott narancshéj, kelt tészta, mandula, mazsola, rum, tej, tojás

Tökmagos pogácsa

Épp jókor jött a Millie által kifejlesztett Daubner-klón tökmagos pogi receptje, amikor azon töprengtem, milyen sós falatot vigyek karácsonykor a családi vendégségbe. Mivel még mindig volt a stájer tökmagolajos üveg alján egy kicsi, és tökmag is lapul általában  a kamrában, így csak bryndzáról kellett gondoskodnom (az árától dobtam is egy hátast – 25 dkg 600 forint, de ünnep lévén felülemelkedtem rajta). Millie-nek bizalmat szavazva rögtön dupla mennyiség készült, három napon át sültek a pogik, mindenki nagy megelégedésére.

 

Hozzávalók kb. 50 kicsi pogihoz:

15 dkg natúr joghurt (szobahőmérsékletű)
12,5 dkg bryndza (szobahőmérsékletű)
kb. 1 dl tejszín
1 csomag szárított élesztő (11g-os)
1 csapott tk. cukor
kb. 32-35 dkg liszt (BL80 vagy süteményliszt)
4 ek. tökmagolaj
10 dkg tisztított tökmag
2 csapott tk. só

A tetejére: 1 tojás elhabarva

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, elkevertem a sóval, a mikróban langyosra melegítettem. Egy másik nagy keverőtálban elkevertem a a joghurtot az élesztővel és a cukorral, hozzáadtam a tökmagolajat, a tejszínt, és a bryndzát is belemorzsoltam. Elővettem a robotgépemet és a dagasztókarokkal elkezdtem homogén masszává dolgozni az anyagot, közben folyamatosan kanalaztam hozzá a lisztet. Mikor már kezdett összeállni, kézzel folytattam tovább és beledolgoztam a tökmagot is. Nagy gombócot formáltam belőle és  vékonyan kiolajoztam a tál alját, és úgy kelesztettem letakarva kb. 2 órán át (Millie 5 órát írt, nekem nem volt annyi időm, de 2 óra alatt is szépen megkelt, igaz a felénél beraktam a sütőbe 60 fokra).

Utána lisztezett deszkán ujjnyi vastagra kinyújtottam és kis pogiszaggatóval kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam őket, megkenegettem tojással a tetejüket és 170 fokon hagyományos módon kb. 20 perc alatt megsütöttem (Millie hideg sütőbe tette be, én előmelegítettem, de sütés előtt még keltek kb. 20 percet).

Megjegyzés: a vendégeskedések miatt eleve dupla adagot kevertem be és három részre elosztva sütöttem ki őket. Az első adag szentestére készült, a maradék ment a hűtőbe kiolajozott tálban folpackkal letakarva és másnap, meg harmadnap reggel sütöttem belőlük az utánpótlást. 

2008. dec. 26. 20:30 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Sós falat
Címkék: bryndza, joghurt, kelt tészta, szárított élesztő, tejszín, tojás, tökmag, tökmagolaj

Szilvalekváros-mákos kelt kalács

Újabb elszánt próbálkozás a kelt tészták ingoványos, ámde illatos mezején. Ezúttal Gabojsza vitt kísértésbe a narancsos-mákos kalácsával, de az őrületet valójában Csicseriborsó indította el. Eme láncolaton a szövegromlás fogalma is jól példázható: a 20 perces kelesztés sütés előtt már Gabojszánál is elmaradt (én még lehet, hogy az egy órát sem tartottam be, mert mindig türelmetlen vagyok). Persze a tölteléket is variáltuk kedvünk szerint, én narancslekvár hiányában jó kis házi szilvalekvárral próbálkoztam.
Az eredmény hasonló lett a kakaós csigáimhoz: ízre finom, de állagra valószínűleg túl lágy tészta, mely kezelhetetlen tömeget képez, Barba papaként viselkedik. Azért megzaboláztam, de a kalácsom nem lett olyan szemrevaló, mint elődeimé. Sebaj, kezdem érezni, milyen tésztaállag a kívánatos, vagy legalábbis azt, milyen nem.:) Egy biztos, ezt a műfajt sokat kell gyakorolni.

 

Hozzávalók 1 kalácshoz:

A tésztához:

25 dkg liszt és még egy kevés a nyújtáshoz
7 g szárított élesztő
3 púpozott evőkanál cukor
1-1,25 dl tej
4 dkg vaj
1 kisméretű tojás
egy csipet só

A kencéhez:
4 dkg vaj
5 dkg porcukor
2 dl tej
10 dkg darált mák
1 ek. vanília esszencia vagy házi vaníliás porcukor
1 citrom reszelt héja
2 púpozott ek. szilvalekvár
1 tojássárgája/ 1 egész tojás elhabarva a tetejére

A tejet meglangyosítottam, elkevertem az élesztővel és a cukorral. A vajat is felolvasztottam, a lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval. Egy keverőtálba öntöttem a tejes keveréket, beleütöttem a tojást, és a lisztet evőkanállal folyamatosan adagolva hozzá a robotgépem dagasztókarjaival homogén tésztává gyúrtam. Megszórtam liszttel, letakartam konyharuhával és egy órát kelesztettem meleg helyen.

Közben a mákkrémhez egy kis lábasban elkevertem a 2 dl tejet a mákkal, a citromhéjjal, a porcukorral és a vaníliás cukorral. Kis lángon kevergetve sűrű krémmé főztem (míg a tej szinte el nem tűnt a mák alól). Hagytam kihűlni, majd belekevertem a szilvalekvárt és a vajat.

A megkelt tésztát átgyúrtam, lisztezett deszkán vékonyra kinyújtottam és egyenletesen megkentem a krémmel. Ekkor a hosszabb oldalánál fogva feltekertem (az oldalaknál behajtottam a tésztát, hogy ne folyjon ki a töltelék), sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, hosszában középen végigvágtam úgy, hogy a felső végén egy rész egyben maradjon. A két részt egymásba tekertem, megkentem elhabart tojással és 180 fokos sütőben, hagyományos módon szép pirosra sütöttem. Közben letakartam sütőpapírral, hogy ne égjen meg. Ha jól emlékszem, kb. 30 percet sült.

2008. nov. 26. 22:30 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: citromhéj, kelt tészta, mák, szárított élesztő, szilvalekvár, tej, tojás, vaj

Kipróbáltam!: Kakaós csiga

Nyugalom, nem a napokban készült, 35 fokban, csak most jött el az ideje, hogy feltegyem. Újabb lépést tettem a kelt tészták rögös útján és bár sikerült nagy kakaós monstrumokat létrehoznom, szemben phzs decens kis csigáival, mégis nagyon elégedett és büszke voltam. A recepthez a Papírgaluska hozta meg a kedvem, de valójában phzs-t dicséri. Nála a receptleírás mellett fényképes dokumentáció is tanulmányozható.

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

kb. 4 dl tej
2 szem kockacukor
3 dkg friss élesztő vagy 1 zacskó szárított
50 dkg liszt
5 dkg porcukor
1 tojás
1 tk. só
5 dkg vaj megolvasztva

A töltelékhez:

10 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
2-3 ek. cukrozatlan kakaópor

A tejet meglangyosítjuk, a felében feloldjuk a kockacukrokat és belekeverjük az élesztőt, majd hagyjuk felhabosodni.

A lisztet elkeverjük a sóval, az 5 dkg porcukorral, beleütjük a tojást és az élesztőt hozzáöntve a robotgép dagasztókarjával közepesen lágy tésztát gyúrunk belőle. Közben az olvasztott vajat is hozzáadjuk. A maradék tejből öntünk hozzá, ha kell.
A tésztát megszórjuk liszttel és letakarva meleg helyen 1 órát kelesztjük (a duplájára).

Közben töltelékhez kikeverjük egy tálban a vajat, a porcukrot és a kakaóport.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, nagy téglalappá kinyújtjuk, megkenjük a kakaós töltelékkel, feltekerjük és egyenlő szárú trapézokra felvágjuk. A trapézokat az alapjukra ültetjük és középen kicsit benyomjuk. Langyos cukros tejjel megkenjük őket és előmelegített sütőben 175 fokon szép barnára sütjük.

Megjegyzés: gyakorlatlan kelt tészta-készítőként kicsit bajban voltam a "közepesen lágy tészta" kitétellel. Végül a pizzatészta és a DNK állaga közé kalibráltam. Kicsit nehezen kezelhető tömeg lett, de az eredmény állagra teljesen jó. A robosztus alkat viszont nem tudom, minek köszönhető.:)

2008. jún. 25. 7:18 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Magyaros, Süti
Címkék: élesztő, kakaópor, kelt tészta, porcukor, tej, tojás, vaj

Calzone a la pos

A szándékoltan nagyon szellemes névadással egyrészt a calzonéim kis testi hibájára hívom fel a figyelmet (tudom, nagyon laposkák, legközelebb bátrabban kibélelem őket), másrészt a Tv paprika magazin idétlen címeire, receptbevezetőire reflektálnék. Fogadalmam ellenére megszoktam venni ezt az újságot, és minden hónapban sikerül elképeszteniük a humorosnak szánt, de nagyon erőltetett elnevezéseikkel. Példának egy gyöngyszem egy diós-citromos süti bevezetéseként: „Dióda rálva meg cit rommáz”.  No comment.

Calzone: 

Hozzávalók 4 kisebbhez:

1 ek. kristálycukor
2 tk. szárított élesztő
kb. 3 dl langyos víz
45 dkg átszitált liszt
1 csapott ek. só (eredetileg fél tk., de úgy sótlan)
3 ek. olívaolaj

1 dl langyos vízben elkeverem az élesztőt és a cukrot és felhabosítom. Egy nagy tálba szitálom a lisztet, hozzáadom a sót, az olajat, az élesztős masszát és kb. 2 dl vizet (ha kell, még dagasztás közben pótolom), majd a robotgép dagasztókarjaival rugalmas tésztává gyúrom. Miután szépen összeállt, elválik az edény falától, még kézzel is gyúrom egy kicsit, majd gombócot formálok belőle, a tetejét kereszt alakban bevágom és megkenem olajjal. Letakarva 1-1,5 órát kelesztem.
Mikor már szépen megkelt, még egyszer átgyúrom, kinyomkodom belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztom.
A sütőt előmelegítem 230 fokra (hagyományos mód).
A tésztaadagokat lisztezett felületen egy-egy körré kinyújtom, a széleiket üresen hagyva a köröket egyik felükön  megpakolom a töltelékkel, majd ráhajtom az üresen hagyott tésztarészt és a szélét egy villával lenyomkodom (lezárom). Kívülről megkenem olívaolajjal és kb. 20 perc alatt megsütöm.

Az Egy falat...Olaszország receptje alapján.

A töltelék:

2 salátacukkini
1-2 ek. olívaolaj
1 doboz tonhalkonzerv saját levében
1 marék kapribogyó
1 biocitrom reszelt héja és 1 ek. leve
2 púpozott tk. tejföl
10 dkg feta
szárított bazsalikom és oregánó

A cukkiniket meghámoztam, elnegyedeltem és zöldséghámozóval vékony csíkokat vágtam le belőle, majd kevés olajon serpenyőben puhára pároltam.
A fetát villával szétnyomkodtam, majd hozzákevertem a tonhallal és a tejföllel együtt a párolt cukkinihez. Ment bele a citromlé  és -héj, a kapribogyók meg a zöldfűszerek. Sózni nem kellett a feta miatt. Ezzel a keverékkel pakoltam meg a calzonékat.

Megjegyzés:

Tekintve, hogy milyen laposak lettek az enyémek, célszerű rögtön dupla adagot készíteni a töltelékből, hogy tekintélyes calzonékat kapjunk. Vagy egy másik tölteléket is bevetni.

Calzonék másoknál:

Mozzarellás-paradicsomos-olajbogyós... Bombadil Tománál
Pulykaragus Lilahangyánál
Sokféle ötlet Mammánál
Vegyes húsos Zsúrkenyérnél
 

2008. máj. 30. 7:38 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Kenyér, Olasz, Sós falat
Címkék: bazsalikom, citrom, cukkini, feta, kapribogyó, kelt tészta, oregánó, tejföl, tonhal

Tim Mälzer focacciája

Nem mintha bármi bajom lett volna az eddig használt focaccia-recepttel, de kíváncsivá tett a már sokat emlegetett Kochbuchban talált recept, ami szokatlan módon ricottát is tartalmaz. És mivel mostanában izgatnak ezek a tejtermékkel operáló tészták, mint a túrós zsemle, a ricottás süti vagy a legutóbbi fetás lepény, feltétlenül ki kellett próbálnom. A tejjel készült kevert sütiket is nagyon szerettem mindig, ezeknek a tésztáknak ugyanis van egy jellemző selymessége, lágysága.

Ez a recept sem okozott csalódást, méltó társa lesz a klasszikus verziónak: sőt ez a ricottás nekem még kenyérszerűbb, kívül ropogós, belül szép szerkezetű, lyukacsos lett. A ricotta minősége is biztos befolyásolja az eredményt, én most nem a többször méltatott szarvasiból, hanem egy tejboltban kimérve vett morzsásabb, túrószerűbb fajtából készítettem. (Remélem nem) jellemző a magyar kiskereskedők szemléletére, hogy mikor rákérdeztem a ricotta eredetére, az árus először nem értette, mit is akarok, majd durcásan megnézte a zacskót és érezhető ellenszenvvel odavetette: Köröstej.:(

 

Hozzávalók:

3/4 zacskó szárított élesztő

2,5 dl langyos víz

1 teáskanál cukor

40 dkg liszt átszitálva

12,5 dkg ricotta

1 tk. só

0,5 dl olívaolaj

Egy nagy keverőtálba öntjük a vizet, beletesszük az élesztőt és a cukrot, jól elkeverjük. A sóval elkevert lisztet és a ricottát mikróban meglangyosítjuk. Az olajat is a vízhez keverjük, majd a lisztet és a ricottát fokozatosan adagolva a robotgép dagasztókarjainak segítségével az egészet rugalmas tésztává gyúrjuk. Mikor már láthatóan összeállt, ruganyos, akkor letakarva fél órára félretesszük. Utána egy lisztezett deszkára borítjuk, kinyomogatjuk belőle a levegőt, és téglalap alakúra egyengetjük, széleit kihúzkodjuk. Nyújtófa nélkül is jól alakítható, mert jó rugalmas. Megkenjük olajjal és kedvünk szerint megszórjuk valami finommal pl. aprított rozmaringgal, fokhagymával, dióval, mandulalapokkal, olajbogyóval stb.

Előmelegített sütőben 220 fokon (hagyományos mód) 20 perc alatt megsütjük.

2008. máj. 5. 22:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Kenyér
Címkék: 1 éves kortól, kelt tészta, olívaolaj, ricotta, szárított élesztő