4. vendégposzt: Diós, háromcsokis keksz avagy isten éltesse a Kicsi Vú blogot!

Azt hiszem mélységes duzzogásba kezdtem volna, ha a szülinap után látom a vendégposztokat és én nem kerültem volna felkérésre. Nem, nem vagyok hisztis, sértődős, akaratos gyerek, de ez olyan érzés lett volna, mintha az ovis társam elsétálna mellettem az utcán. Emlékszem arra, hogy milyen otthonos volt, amikor még csak kb. ötvenen írtunk gasztroblogot, és át lehetett látni a mezőnyt. Bizsergető volt felfedezni egy rokonlelket a kekszek és aprósütemények rajongótáborában Vú személyében. Azóta is vele takargatom magam, amikor a ups becsönget egy doboznyi új kiszúróval. Mondjuk inkább csak engem nyugtat a tudat és nem a családomat, hogy más is gyűjti őket.
Bár már rég nem mondhatom el magamról, hogy ismerem az összes gasztroblogot, de abban biztos vagyok, hogy nincs még egy ilyen szeretnivaló oldal!
Receptnek nem is választhattam volna mást, mint egy kekszet. Igaz kiszúró nem kell hozzá, de egy kicsi Vú nem árt!



Hozzávalók 20 db-hoz
25 dkg finomliszt
22 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
10 dkg nádcukor
1 tojás
8 dkg durvára aprított dió
csipet só
2 tk holland kakaópor
2 ek aprított, pörkölt kakaóbab
1 tk szódabikarbóna

Díszítéshez
5 dkg étcsokoládé
1 ek dióolaj (jó bármilyen olaj)


Egy nagy tálban, kézimixerrel habosra keverem a vajat a cukorral, sóval és kakaóporral. Majd hozzáadom a tojást és együtt habosítom tovább. A lisztet lazán összeforgatom a szódabikarbónával, mogyoróval és kakaóbabbal, majd a tojásos keverékhez adom és összedolgozom őket egy fakanállal, végül a kezemmel.
A tálat lefedem és hűtőbe teszem egy fél órára. Ekkor már jól formázhatóra hűl. Kiveszem, kicsit átgyúrom a kezemmel és egy rudat hengergetek belőle. Szorosan alufóliába csomagolom és hűtőbe teszem 2-3 órára, hogy könnyen tudjam szeletelni. Ebben a fázisban mehet mélyhűtőbe is, hogy lusta hétvégeken vagy váratlan vendégek esetén már csak sütni kelljen.

A sütőt 170 °C-ra melegítem, két tepsit sütőpapírral kibélelek.
A kekszrudat egy éles késsel 1 cm vastag szeletekre vágom és egymástól két ujjnyi távolságra a tepsire teszem őket. 10 perc alatt megsütöm őket, majd rácson hűtöm.

A díszítéshez, mikróban összeolvasztom az étcsokoládét az olajjal, gyakran kevergetve. Egy kis zacskó egyik sarkába kanalazom, aminek a végét szűken lecsípem és kedvem szerint díszítem a kihűlt kekszeket. A csoki dermedése után, jól záródó dobozban tárolom.

2011. jan. 25. 5:30 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz
Címkék: dió, étcsoki, kakaóbab, kakaópor, keksz, nádcukor

Leopárd keksz

A trüffelgyártás után újabb fejezethez ért a Keserédes csokiboltnak köszönhető csokiprojektem. A pörkölt, aprított kakaóbab felhasználásán törtem napokig a fejem, bár magában is el tudtam volna tüntetni az egészet, annyira finom. De nem tettem, hanem egy vörösáfonyás kekszet kreáltam belőle. Isteni lett, a kakaóbab nagy előnye a sima csokidarabkákkal szemben, hogy sütés után is kellemesen ropog, és persze az ízélmény is más. Lehet, hogy utánpótlásra lesz szükség, mert még kifejezetten édesszájú férjem is lelkesen pusztította a pályaművet.

Hozzávalók:

20 dkg liszt
6 dkg étkezési keményítő
1 tk. sütőpor
10 dkg porcukor
csipet só
1 tojás
12,5 dkg puha vaj
5 dkg pörkölt, aprított kakaóbab
5 dkg aszalt vörösáfonya

A lisztet és a keményítőt egy nagy keverőtálba szitáltam, elkevertem a sütőporral, kicsit megsóztam, majd hozzászitáltam a porcukrot. Ráütöttem a tojást és hozzáadtam a vajat is, majd ment bele a kakaóbab és a kicsit összeaprított áfonya. Az egészet gyors mozdulatokkal tésztává gyúrtam, majd egy gombócot formáltam belőle, folpackba csomagoltam és 1-2 órára betettem a hűtőbe. Mikor már megkeményedett, kivettem és egy nagy vágódeszkán három részre osztottam a tésztát. Mindegyik adagból egy hengert formáltam, közben barna cukorba hempergettem (elmaradhat) és egy igazán éles késsel kb. kisujjnyi vastag korongokat vágtam le belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam a korongokat és előmelegített sütőben 160 fokon, hagyományos üzemmódban 15 percig sütöttem őket. Ennyi idő alatt az aljuk már aranysárgára pirult, de felül még világosak voltak. Kivettem, hűlni hagytam, megkóstoltam és elégedetten konstatáltam, hogy finom. Másnapra még jobban összeértek az ízek. Omlós, nem túl édes keksz, ami a ropogós-kesernyés kakaóbabtól különleges. És látványnak sem utolsó.

Inspiráció: a Dr. Oetker süteményeskönyv narancsos-csokis keksze

2007. okt. 26. 8:25 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz, Karácsonyi
Címkék: aszalt vörösáfonya, étkezési keményítő, gyúrt tészta, kakaóbab, keksz

Karácsonyi projekt indul!

Látva a bloggertársak karácsonyi lendületét, én is elkezdtem gyűjteni az ötleteket. Megint elzarándokoltam a könyvtárba, és kivettem a Martha Day által szerkesztett Nagy karácsonyi szakácskönyvet, és míg bejelölgettem és kijegyzeteltem a szimpatikus recepteket, elkapott engem is a láz. Ehhez jött még a Melange-tól kapott csokicsomag inspirációja a cuki rózsaszín csokilencsékkel és a pörkölt kakaóbabbal. Így egyenes út vezetett a trüffelgyártáshoz, mert Dolce vita gyömbéres trüffeljei amúgy is motoszkáltak már bennem egy ideje. Időközben a fügelikőröm is elkészült a gardróbszekrény jótékony sötétjében, így azt is csatasorba állítottam.
A trüffelkrémhez Dolce vita és Martha Day receptjét vettem alapul, hogy a kettőből kidolgozzam a saját verziót.

Gyömbéres és fügelikőrös trüffel

Hozzávalók az alapkrémhez (kb. 25-30 darabhoz):

1,5 dl tejszín
25 dkg étcsokoládé (50%-os)
1,5 ek. vaj

Az ízesítéshez:
4 cm gyömbér meghámozva, lereszelve
3 ek. fügelikőr

A hempergetéshez:
porcukor
pörkölt, darált kakaóbab
csokireszelék (jelen esetben rózsaszín csokilencse lereszelve)

A tejszínt egy kis lábosban felforraltam, majd levettem a tűzről és belekevertem a kockákra tördelt csokit. Egy fakanállal adig kevertem, míg az egész fel nem olvadt benne. Utána hozzáadtam a vajat is. Ezen a ponton a massza felét áttöltöttem egy másik tálkába. Az egyik adagba belereszeltem egy kb. 4 cm-es gyömbérdarabot, a másikat pedig 3 ek. fügelikőrrel ízesítettem. Mindkét adagot kis műanyag tálkába kanalaztam és fóliával lefedve egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap kiskanállal kis adagokat szedtem ki belőle, és igyekeztem kézzel golyóformává alakítani őket. Eztán meghempergettem a golyókat porcukorban/csokireszelékben/kakaóbabban és kis papírkosárkákba raktam őket.

Tapasztalat: legközelebb bátrabban teszek bele az ízesítőkből, elsőre óvatos voltam. Ezen kívül sürgősen beszerzek egy karalábévájót a golyóformázáshoz, mert kézben nagyon olvad a massza. A kész trüffeleket pedig fogyasztásig célszerű hűtőben tárolni.

Ha olvasztott csokibevonatot akarunk borításnak, akkor a mártogatás előtt a golyókat le kell fagyasztani.

2007. okt. 22. 14:20 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Édes kis semmiség, Gasztroajándék, Karácsonyi
Címkék: csoki, fügelikőr, gyömbér, kakaóbab, tejszín, vaj