Kacsahúsleves

 Eddig még nem posztoltam róla, hogy hogy készítem a húslevest, de most közel másfél év után eljött az alkalom. Elöljáróban annyit, hogy az egész család nagyon szereti (ezt most már Pankáról is elmondhatom:)), de elsősorban nem a leveshúsra, hanem a lére és a zöldségekre vagyunk ráindulva. Ezért aztán nem szoktam hatalmas velőscsontokkal, egyebekkel bíbelődni, beérem a csirkemell csontjával és aprólékkal. Ebben konszenzus van, a levesbetét kérdésében már nem ilyen egységes a csapat. Sajnos ahogy elnéztem, a férjem által képviselt gyufaszálfront egy taggal erősödött a kis purista személyében, így a cérnametéltre már nem sok esélyem marad. Szóval ezért ez az inkább halászlébe való tésztatípus.

És hogy miért kacsa? Általában csirkéből készül, de a hétvégén anyukám egy mondatával a fülembe tette a bogarat: megjegyezte ugyanis, hogy apai nagymamám kacsahúslevese volt a legjobb a kategóriában. Így a piacon járva én sem tudtam ellenállni a kacsacombnak és egy-két nyaknak, annál is inkább, mert az egyik új szakácskönyvemben meg egy izgalmas kacsás tésztaragura bukkantam. De erről majd legközelebb...

 

Hozzávalók:

2 kacsacomb csontja
2 kacsanyak
kb. 3,5 l hideg víz
4-5 közepes sárgarépa hosszában-keresztben félbe vágva
3 kisebb fehérrépa
1 zellergumó negyedekre vágva
1 kisebb vöröshagyma
4 szem szegfűszeg
5-6 gerezd fokhagyma
3 nagyobb krumpli
egy kis csomó petrezselyem
kb. 4 tk. só
8 szem fekete bors
6-8 szem koriander
1 szegfűbors
1 babérlevél
1 kis darab szerecsendióvirág

gyufaszáltészta

A húsokat hideg vízben megmostam (a combot előzőleg kicsontoztam, a husit félretettem későbbi felhasználásra), kevés sóval bedörzsöltem.

Elővettem a legnagyobb fazekamat, belepakoltam a húsokat és felöntöttem kb. 3,5 l hideg vízzel. Legkisebb lángon feltettem főni, mikor felforrt, lehaboztam (egy evőkanállal leszedegettem a tetejéről a habot, amennyire tudtam), majd megsóztam. Kb. 1 óra főzés után tettem bele a zöldségek első csapatát: a megtisztított, feldarabolt répákat, a zellert, vöröshagymát, a petrezselymet és a fűszereket. A vöröhagymát előzőleg megpucoltam, csak egy vékony vörös hártyát hagytam rajta, megmostam, hústűvel négy helyen megszúrtam és a lyukakba beleszúrtam 1-1 szegfűszeget.

Bő egy óra elteltével ment bele a következő turnus: a megpucolt fokhagymagerezdek és a meghámozott, negyedelt krumplik. Közben kóstolgattam, ha kellett, utánasóztam.

Az indulástól számítva kb. 4 óra főzés után ítéltem úgy, hogy elkészült a leves, minden zöldség és a húsok is kellően puhák voltak. Ekkor elzártam a lángot. Amíg hűlt kicsit a leves, kifőztem a tésztát.

Tálaláskor (és tároláshoz is) külön kiszedegettem egy tálra először a zöldségeket, külön a húsokat, és külön tálba szűrtem bele a levest. A tésztát is külön szedtük hozzá.

2008. máj. 22. 22:10 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, burgonya, fehérrépa, fekete bors, fokhagyma, kacsa, kacsacomb, koriander, petrezselyem, sárgarépa, szegfűbors, szegfűszeg, szerecsendióvirág, vöröshagyma, zeller

Aszalt szilvás kacsacomb

Egy évet kellett várnia Stahl Judit Végre otthon! című szakácskönyvének, hogy túljussak a lapozgatás fázisán és kipróbáljak belőle valamit. Ez nem értékítélet, inkább azt mutatja, mennyi könyv vár még kipróbálásra a polcomon. Azóta több jónak ígérkező receptet is beterveztem belőle, például a burgundi marhatokányt és a szilvás-mákos darázsfészket, hogy csak néhányat említsek.
Stahl stílusán lehet vitatkozni, de talán azt senki nem vitatja, hogy megbízhatóak a receptjei. Nekem eddig csak egy-kettő volt, ami nem jött be annyira, pedig már elég sokat kipróbáltam. Történetesen ez is jól vizsgázott.

 

Hozzávalók 4 személyre:

5 dl + 1 dl vörösbor
10 dkg magozott aszalt szilva
1/2 narancs héja nagyobb darabokban
2 szárított chili (ha van friss, még jobb)
1/2 kk. őrölt fahéj
4 kacsacomb
só
bors
1/2 ek. vaj
4 gerezd fokhagyma apróra vágva

Egy kisebb fazékban összeforraltam az 5 dl bort és az aszalt szilvát. 10-15 perc főzés után kihűtöttem és botmixerrel pépesítettem, majd felöntöttem annyi borral, hogy 5 dl mártást kapjak (kb. 1 dl bor). Ezután belekevertem a narancshéjat, a fahéjat és a chilit.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Előkészítettem egy nagy tűzálló tálat (nevezetesen egy fedeles jénai edényt).

A combokat sóztam, borsoztam, majd egy serpenyőben erős lángon előpirítottam bőrös részükkel lefelé kezdve. Így kb. 2 perc, majd megfordítva 3-4 perc, hogy színt kapjon és a zsír egy része kiolvadjon.

A zsírt kiöntöttem egy kis edénykébe, a combokat félreraktam. Kis lángon megolvasztottam a vajat, beledobtam a felaprított fokhagymát, megpároltam, majd ment bele a szilvás pép. Erős lángon kevergetve rotyogtattam egy kicsit, majd a tűzálló tálba önöttem az egészet és beleraktam a combokat.

Fedő alatt 200 fokon sütöttem 20 percig, majd 130 fokon folytatva kb. 3 órán át. Isteni omlós, édeskés-csípős-fűszeres husi lett az eredmény. Krumplipürét ettünk mellé.
 

2008. jan. 18. 11:09 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas
Címkék: aszalt szilva, chili, fokhagyma, kacsa, narancs, őrölt fahéj, vörösbor