Kicsi Vú, a barista – Látogatás a Tchibonál

Legyél te is barista! felszólítással kaptam meghívást nemrég a Tchibo egyik üzletébe, hogy néhány másik bloggertársammal együtt megismerkedjem a legújabb Tchibo kávékkal. Maga a kávékóstolás lehetősége rögtön felvillanyozott – márkahű fogyasztó vagyok, de a gasztronómiai újdonságokra mindig nyitott. Magamat viszont elég nehezen tudtam elképzelni, amint egy profi eszpresszógépet működtetek, nem vagyok az a kifejezett gépkezelő alkat, a morzsaporszívó bonyolultságán túli területre ritkán merészkedem.

Az összejövetel ártatlan kávékóstolással kezdődött, összehasonlíthattunk egy-egy csésze észak-olasz és a dél-olasz eszpresszót (Tchibo Espresso Milano Style és Tchibo Espresso Sicilia Style). Mindkettőre igaz, hogy megfelel az olasz pörkölési folyamat szigorú kritériumainak, mely során a kávészemeket a szokásosnál alacsonyabb hőmérsékleten, de hosszabb ideig és sötétebbre pörkölik, ezzel csökkentik a kávészemek savtartalmát. A Milánó stílusú kávé 100% arabica, míg a szíciliai stílusú arabica-robusta keverék, ez okozza az ízükben való eltérést: az északi gyümölcsösebb, savasabb, a déli testesebb, csokisabb karakterű.

Kóstolás közben dőlt meg az első előítéletem. Dugattyús és filteres kávékon nevelkedett fogyasztóként az a téves kép élt bennem egy csésze feketéről (értsd eszpresszóról), hogy az csak elvetemülteknek való, olyan fanyar és keserű. Nos, mindkét típus kifejezetten kellemes volt így tisztán is, nekem különösen a szicíliai stílus jött be, a teltebb, csokisabb ízvilágával.

A második meglepő infó Horváth Luigitól érkezett (barista, magyar Latte Art bajnok 2009-ben), aki sokat mesélt az eszpresszó készítéséről, tulajdonságairól. Többek között, hogy a tévhittel ellentétben az eszpresszóban kevesebb a koffein, mint például egy filteres kávéban, mivel a kávészemek finomabbra vannak hozzá őrölve és csak rövid ideig érintkeznek a vízzel. Ezen a ponton már kifejezetten sajnáltam, hogy nincs otthon eszpresszógépünk és irigyeltem Luigi feleségét, aki minden reggel egy csésze gondosan kidíszített tejhabos eszpresszóra ébred.:)

Ezután következett a rázósabb gépüzemeltetős rész, mindannyian elkészíthettük a magunk kis eszpresszóját 5+1 lépésben: kávéőrlés, tömörítés (ez még menne), lefőzés, crema (kávéhab) tesztelése cukorteszttel (ha rögtön elsüllyed, nem jó), tejhabkészítés. A bónusz pedig a tejhab kicicomázása. Luigi a profi barista empátiájával megérezte, hogy én megelégednék a fogyasztással is, így elkészítette nekem az alább is látható eszpresszó alapú italt, egy latte macchiatót. Így nekem már csak az volt a feladatom, hogy egy málnás cheesecake-kel kísérve elfogyasszam, aminek boldogan eleget is tettem.

2011. ápr. 11. 6:30 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa
Címkék: eszpresszó, kávé, tchibo

Banános tiramisú tojás nélkül

A múlt heti Nők Lapját nézegetve megakadt a szemem ezen a recepten. Először nem is tűnt fel, hogy egy egyszerűsített tojásmentes változat, csak a banán ragadta meg a figyelmemet. Aztán amikor gyors desszertre volt szükségem, mert egy barátnőmet vártuk estére vendégségbe, kapóra jött ez az egyszerű verzió. Kicsit tartottam tőle, hogy túl sűrű lesz a krém, de nem lett vele gond, főleg másnapra szépen megpuhult minden, összeértek az ízek, az állaga is megfelelő volt (nyilván nem olyan laza, mint a tojásos, de jó). Magamfajta nyerstojás-fóbiásoknak ideális alternatíva.:)

Hozzávalók:

25 dkg túró
25 dkg mascarpone
2 ek. rum vagy kevés rumaroma
10 dkg + 2 ek. (házi vaníliás) porcukor átszitálva
2 dl erős feketekávé
2 nagyobb, érett banán
24 db babapiskóta
2 ek. cukrozatlan kakaópor

A túrót egy keverőtálban villával áttörtem, hozzákevertem a mascarponét és a 10 dkg porcukrot, jól összedolgoztam. A maradék 2 ek. cukrot a kávéhoz adtam és egy kisebb mély tálkába öntöttem.
A banánokat meghámoztam és felkarikáztam.

A babapiskótákat egyenként belemártogattam a kávéba, majd egy magasabb peremű hőálló (pl. jénai) tálba rakosgattam őket, hogy egy soron kitöltsék az alját. Utána megkentem a túrókrém felével, kiraktam egy soron banánkarikákkal (kicsit bele is nyomkodtam a krémbe a banánokat), majd ment rá a maradék babapiskóta egy rétegben, végül a maradék krém.

Folpackkal letakarva hideg helyen hagytam összeérni az ízeket. Másnap volt a legfinomabb.
Tálalás előtt kakaóport szitáltam a tetejére.

Lajos Mari receptje a Nők Lapjából.

2009. márc. 4. 8:32 | 17 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség, Férjem kedvére
Címkék: babapiskóta, banán, kakaópor, kávé, mascarpone, porcukor, rum, túró

Tiramisúgolyók

Miután volt szerencsém megkóstolni Dr. Peppernél az újabb gombóckedvencet, tudtam, hogy napokon belül én is reprodukálni fogom. Ez egy tuti recept: nem túl édes (bár ez ízlés szerint szabályozható), egyszerű, gyors. Időhiányos háziasszonyok megmentője, csak a mascarponéról kell gondoskodni, meg betárazni néhány zacskó háztartási kekszet vagy a lustábbaknak (mint én) darált kekszmorzsát és 10 perc múlva már guríthatjuk szánkba a golyókat.:)

 

Hozzávalók:

15 dkg mascarpone
20 dkg darált keksz
1 ek. porcukor
2-4 ek. erős kávé

Cukrozatlan kakaópor a hempergetéshez

 A hozzávalókat összegyúrjuk, nedves kézzel diónyi golyókat hengergetünk belőle, majd meghempergetjük a kakaóporban és tálalásig hűtőbe tesszük.

Megjegyzés: Vigyázat, nagyon gyorsan fogy!:)

Az őrületet egyébként Latsia indította el.

2009. jan. 31. 16:15 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Édes kis semmiség
Címkék: darált keksz, háztartási keksz, kakaópor, kávé, mascarpone, porcukor, sütés nélkül

VKF XI. – Karácsonyi puding gyömbéres-fehérboros körtepürével

Az év utolsó VKF-én Lilahangya adta fel a leckét, méghozzá alaposan az élénkítő hatású ünnepi ételekkel. Első reakcióm a pánik volt: a kávén, kakaón, csokin, chilin és teán túl nem sok (legális) szer jutott az eszembe, de aztán ahogy a neten keresgéltem, megnyugodva konstatáltam, hogy szinte az összes fűszer, beleértve a zöldfűszereket is élénkítő hatással is bír. Végül úgy alakult, hogy pályaművem négyszeresen is élénkít a benne lévő kávénak, csokinak, fahéjnak és gyömbérnek köszönhetően. A receptre egyébként az osztrák Gusto magazinban lettem figyelmes, aztán persze némi változtatást eszközöltem. Elmondhatom, hogy az eredmény nagy megelégedésünkre szolgált és azt is elégedetten nyugtáztam, hogy ezzel a csöppet sem kalóriaszegény, de annál inkább gourmet desszerttel sikerült szép keretbe foglalnom az évet.

 

Hozzávalók 6 adaghoz:

14 dkg aszalt datolya kimagozva
1,2 dl kávé
4 dkg puha vaj
8 dkg barnacukor
fél cs. Bourbon vaníliás cukor
1 csipet só
2 tojás
6 dkg keserűcsoki megolvasztva (mikróban 30 %-on pár perc)
7 dkg finomliszt
2 dkg cukrozatlan kakaópor
1/2 tk. sütőpor

A püréhez:
2 nagy körte
kis darab vaj
fehérbor
őrölt gyömbér ízlés szerint
őrölt fahéj ízlés szerint

A kimagozott datolyát apró darabokra vágtam, majd beáztattam a forró feketekávéba kb. 15 percre.
Közben kivajaztam és cukorral megszórtam 6 darab 1 dl-es kerámia szufléformát, és a sütőt előmelegítettem 160 fokra.
A vajat habosra kevertem a cukrokkal és a sóval, majd hozzáadtam egyenként a tojásokat, majd az olvasztott csokit, végül beleszitáltam a kakaós lisztet. A legvégén beleforgattam a leszűrt, lecsepegtetett, kevés lisztbe forgatott datolyadarabokat is. Az így kapott tésztát elosztottam a 6 kis formába, lefedtem őket alufóliával. Elővettem egy  akkora tepsit, amibe mind a 6 forma belefér, belesorakoztattam őket és megtöltöttem forró vízzel úgy, hogy a formák félig álljanak a vízben. Beraktam a sütőbe és légkeveréssel 160 fokon sütöttem kb. 50 percig. Tűpróbával ellenőriztem, hogy átsült-e.

A recept szerint rumos csokiszósszal kellene nyakon önteni a pudingot, de miután megkóstoltam, elvetettem az ötletet, ugyanis anélkül is meglehetően édes és csokis az eredmény. Ellenpontként ezért egy savanykás körtepürét kreáltam hozzá, amiből természetes nem hiányozhatott az őrölt gyömbér sem, a körte nagy barátja (szerintem).

A körtéket meghámoztam, kimagoztam és vékony szeletekre vágtam. Kevés vajon megpároltam őket, mikor már kicsit puhulni kezdtek, felöntöttem őket annyi fehérborral (rizlinggel), amennyi épp ellepte. Fahéjjal, gyömbérrel fűszereztem és puhára pároltam. Végül botmixerrel pürésítettem az egészet és az így kapott isteni savanykás püréből minden pudinghalom tetejére kentem egy ujjnyi vastag réteget.

Inspiráció: Gusto 2007/12.

2007. dec. 15. 11:52 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Süti, VKF!, Karácsonyi
Címkék: aszalt datolya, barnacukor, csoki, fehérbor, kakaópor, kávé, körte, őrölt fahéj, őrölt gyömbér, saját recept

Bailey’s házilag

Belekezdtem a férjem által felhalmozott cukrozatlan sűrített tejkészlet elpusztításába, és a sort a legkézenfekvőbb megoldással nyitottam: házi Bailey’s készítésével. Több recept kontaminálásával alkottam meg a művet, mind a magam, mind családtagjaim nagy megelégedésére. Kíváncsi vagyok, meddig tart majd ez a majdnem literes adag.:)

Hozzávalók:

2 dl fehér rum
2 dl habtejszín
1 doboz Kondensmilch/evaporated milk (magyarul cukrozatlan sűrített tej)
1,5 dl erős feketekávé
1 ek. instant kakaópor
1 csomag vaníliás cukor
3 ek. porcukor

Elkészítettem az erős feketét, majd még melegen belekevertem a kakaóport és a cukrokat. Egy nagy mixerpohárba (a Tupper mixfixének, vagy minek a kínai változata) beleöntöttem a sűrített tejet és a tejszínt, majd a kihűlt kávés keveréket, végül a rumot. Jól összeráztam és behűtöttem.

Tapasztalat: az alkoholtartalom és a cukor mennyisége is növelhető ízlés szerint, férjem például mindig megjegyzi, hogy több cukor kéne bele. De ő a kávét is úgy issza, hogy megáll benne a kanál. :)

2007. okt. 24. 11:07 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Ital, Gasztroajándék, Karácsonyi
Címkék: fehér rum, kakaópor, kávé, sűrített tej, tejszín