Zöld gazpacho

Tavaly felfedeztem magamnak a sós hideg leveseket és azóta direkt vadászom a jó recepteket ebben a témában. Egy régebbi svájci receptmagazint lapozgatva bukkantam rá erre. Kicsit egyszerűsítettem az eredetit, a rucolát (5 dkg) kihagytam belőle és nem tálaltam mellé snidlinges crostinit (viszont tettem bele fokhagymát). Egyszerű pirítóssal ettük, de így is nagyon üdítő volt. A színét meg jobb ha már nem is említem.:)

Hozzávalók:

20 dkg zöldborsó
5 dl víz vagy zöldségalaplé
2 szál zöldhagyma
1 gerezd fokhagyma
1 ek. vaj
1-2 ek. olívaolaj
2 fürtös uborka
1,5 pohár natúr joghurt
fél tk. tengeri só

A vajat és az olívaolajat egy fazékban felhevítettem, rádobtam a felaprított fokhagymát és zöldhagymát (a zöldjét is). Mikor már megpárolódtak, ment bele a kifejtett zöldborsó és egy kevés víz (az 5 dl-ből), melyben az egészet puhára főztem, majd hagytam kihűlni.

Közben meghámoztam, kimagoztam és felkockáztam az uborkát és a kihűlt borsóhoz adtam, majd az egészet botmixerrel pürésítettem. Végül hozzáöntöttem a maradék vizet, a joghurtot és megsóztam. Behűtve tálaltam.

Forrás: Annemarie Wildeisen’s Kochen 2007/7/8. – módosítva

További hideg levesek a nyárra:

Gazpacho
Hideg uborkaleves almával
Perzsa joghurtleves
Tejfölös spenótkrémleves

Csokis-fahéjas banánsüti

Ismét egy banános süti, szemre olyan, mint az előző, csak ebben nem a datolya, hanem minden banán méltó párja, az étcsoki domborít. Tettem bele egy csipet őrölt fahéjat is, az csokis sütin még nem rontott szerintem, így lett kerek az egész. Ezzel sikerült is az eredeti receptet dekonstruálnom, de én csak jót akartam.:)

Hozzávalók egy kisebb tepsihez:

26 dkg liszt átszitálva
1 csapott tk. sütőpor
1 csapott tk. szódabikarbóna
1/2 tk. őrölt fahéj
csipet só
10 dkg étcsoki lereszelve
18 dkg puha vaj
18 dkg nádcukor
2 tojás
2 jó érett banán meghámozva, péppé törve
0,6 dl natúr joghurt
2 ek. olaj (a recept nem írta)

Mivel ez tulajdonképpen egy muffintészta (erre már az előkészületek közben döbbentem rá), ezért először a száraz hozzávalókat kevertem össze egy tálban.

Egy nagy keverőtálban pedig robotgéppel habosra kevertem a puha vajat és a cukrot, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Majd ment bele a joghurt, a banánpép és fokozatosan a lisztes keverék (itt már lehet keverőlapátra váltani). A végén én tettem bele 2 ek. olajat is, mert keveselltem a joghurt mennyiségét.

Kivajazott, sütőpapírral bélelt, majd úgy is kivajazott tepsibe simítottam az egészet és előmelegített sütőben 170 fokon (hagyományos mód) kb. 35-40 perc alatt megsütöttem (tűpróba).

 A fapados eredeti csoki és fahéj nélkül a Sütemények enciklopédiájában található.

Tökmagos pogácsa

Épp jókor jött a Millie által kifejlesztett Daubner-klón tökmagos pogi receptje, amikor azon töprengtem, milyen sós falatot vigyek karácsonykor a családi vendégségbe. Mivel még mindig volt a stájer tökmagolajos üveg alján egy kicsi, és tökmag is lapul általában  a kamrában, így csak bryndzáról kellett gondoskodnom (az árától dobtam is egy hátast – 25 dkg 600 forint, de ünnep lévén felülemelkedtem rajta). Millie-nek bizalmat szavazva rögtön dupla mennyiség készült, három napon át sültek a pogik, mindenki nagy megelégedésére.

 

Hozzávalók kb. 50 kicsi pogihoz:

15 dkg natúr joghurt (szobahőmérsékletű)
12,5 dkg bryndza (szobahőmérsékletű)
kb. 1 dl tejszín
1 csomag szárított élesztő (11g-os)
1 csapott tk. cukor
kb. 32-35 dkg liszt (BL80 vagy süteményliszt)
4 ek. tökmagolaj
10 dkg tisztított tökmag
2 csapott tk. só

A tetejére: 1 tojás elhabarva

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, elkevertem a sóval, a mikróban langyosra melegítettem. Egy másik nagy keverőtálban elkevertem a a joghurtot az élesztővel és a cukorral, hozzáadtam a tökmagolajat, a tejszínt, és a bryndzát is belemorzsoltam. Elővettem a robotgépemet és a dagasztókarokkal elkezdtem homogén masszává dolgozni az anyagot, közben folyamatosan kanalaztam hozzá a lisztet. Mikor már kezdett összeállni, kézzel folytattam tovább és beledolgoztam a tökmagot is. Nagy gombócot formáltam belőle és  vékonyan kiolajoztam a tál alját, és úgy kelesztettem letakarva kb. 2 órán át (Millie 5 órát írt, nekem nem volt annyi időm, de 2 óra alatt is szépen megkelt, igaz a felénél beraktam a sütőbe 60 fokra).

Utána lisztezett deszkán ujjnyi vastagra kinyújtottam és kis pogiszaggatóval kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam őket, megkenegettem tojással a tetejüket és 170 fokon hagyományos módon kb. 20 perc alatt megsütöttem (Millie hideg sütőbe tette be, én előmelegítettem, de sütés előtt még keltek kb. 20 percet).

Megjegyzés: a vendégeskedések miatt eleve dupla adagot kevertem be és három részre elosztva sütöttem ki őket. Az első adag szentestére készült, a maradék ment a hűtőbe kiolajozott tálban folpackkal letakarva és másnap, meg harmadnap reggel sütöttem belőlük az utánpótlást. 

Joghurtos padlizsánkrém

Vettem a piacon néhány padlizsánt, hogy végre én is készítsek házi padlizsánkrémet. A sokféle receptváltozat közül ezúttal a görög melitzanosalata-ra esett a választásom, így lett joghurtos a krém és nem majonézes, erdélyi módra. A joghurt lecsöpögtetésével nem bajlódtam, csak leöntöttem a kicsapódott savót a tetejéről és a többi ment a mixerbe. Az Artesanoban kóstolt szardellás padlizsánkrém hatására kísérletképpen a fele adagba egy szardellát is beleturmixoltam, de nem sok különbséget éreztem. Lehet, hogy bátrabban kellett volna adagolni, de féltem, hogy nagyon sós vagy halízű lesz. A reprodukció így nem sikerült, de így is nagy elégedettséggel ettük.

Hozzávalók:

4 kicsi padlizsán
2 gerezd fokhagyma
kb. 1 dl natúr joghurt
só
frissen őrölt bors
kis csokor petrezselyemzöld
1 ek. citromlé
1 ek. olívaolaj

A padlizsánokat megmostam, villával több helyen megszurkáltam és a sütőben addig grilleztem, míg puhák és kívül feketés foltosak nem lettek (kb. 1 óra). Egy kis időre nejlonzacskóba dugtam őket, majd félbevágtam mindet és kikapartam a húsukat. A botmixerem keverőpoharába tettem a zöldséghúst, hozzáadtam a többi hozzávalót és az egészet krémesre turmixoltam. Pirítósra kenve ettük. Vigyázat, randi előtt nem javasolt!

A recept forrása a Kossuth Kiadó Mediterrán konyha című könyve.

Fűszeres rizzsel töltött sült paprika

Anyukáméktól rendszeresen kapunk friss, vidéki zöldségadagokat, főleg paprikát és paradicsomot meg cukkinit. A cukkinival nincs is gondom, általában főzelékként végzi, esetleg zöld minestrone lesz belőle, de a másik kettő sokszor nem akar elfogyni. Nem eszünk sok szendvicset, a lecsót meg félévente egyszer kívánjuk meg, így valami vérpezsdítőbb recept után kellett néznem. Rátaláltam erre a látványos sült paprikára, ami eredetileg ugyan színes pritaminpaprikára íródott, de a magyar paprika is nagyon meggyőző volt ebben a formában. Olyannyira, hogy ismétlés várható.

 

Hozzávalók:

2 kisebb vöröshagyma
1 ek. olívaolaj
20 dkg hosszúszemű rizs pl. basmati vagy jázmin
Kb. 4,5 dl víz (amennyit a rizs felvesz)

1/2 tk. fekete kömény (nigella)
1/2 tk. kurkuma
1/2 tk. őrölt bors (elhagyható)
1/4 tk. őrölt kardamom
1/4 tk. őrölt koriander
1/4 tk. őrölt paprika
1/4 tk. őrölt szerecsendió
1/4 tk. só

1 csokor petrezselyem
8 dkg dió felaprítva (eredetileg fenyőmag)
8 dkg mazsola
10 dkg mozarella kockára vágva (eredetileg feta)
4 paprika (sárga vagy színes pritamin)

A diphez:

1 pohár joghurt
1 ek. citromlé
só
frissen őrölt bors
1 csipet barnacukor

A hagymákat meghámoztam, apró kockára vágtam. Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, üvegesre pároltam benne a hagymát. Utána megszórtam a szárított fűszerekkel és kevergetve pirítottam őket egy kicsit, hogy kibontakozzon az aromájuk. Utána hozzákevertem a rizst, üvegesre pirítottam, majd felöntöttem vízzel (először 3,5 dl-rel, később pótolni kellett még). Kis lángon, fedő alatt kb. 20 percig pároltam.
Közben felaprítottam a diót, a sajtot, a petrezselymet. A paprikákat megmostam, hosszában félbevágtam, kimagoztam.
Negyed óra múlva, mikor a rizs már megpuhult, elzártam a gázt és  a petrezselymet, a mazsolát, a diót és a sajtot is a hozzákevertem, ha kellett még megsóztam. A félbevágott paprikákat megtöltöttem a fűszeres rizzsel és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.
Előmelegített sütőben 200 fokon 40-45 perc alatt készültek el hagyományos üzemmódban.
Tálalás előtt a diphez valókat kikevertem és azzal kínáltam.

Megjegyzés: én bababarát okokból a fetát mozarellával váltottam ki, ezért a negyed tk. só kevésnek bizonyult. Egyébként a fetát ajánlom karakteresebb íze miatt (akkor viszont valószínűleg elég a kevesebb só is).

Forrás: Die 100 besten Mittelmeer-Rezepte (a Für Sie kiadványa)

Hideg uborkaleves almával

Még mindig tart a hideg leves-mániám. A jól sikerült perzsa joghurtlevestől megmámorosodva a német blogokat böngésztem épp, mikor rátaláltam erre a joghurtos uborkalevesre. Az uborka-alma duó fogott meg benne: már a színük miatt is összeillenek, és felcsigázott a zöldség-gyümölcs párosítás lehetősége. Érdekes lett az eredmény, levesként is fogyasztható, de ásványvízzel vagy tejjel hígítva reggeli turmixnak is el tudom képzelni. Nekem ízlett, kellemesen pikáns volt, Patrik nem lett a rabja.:(
Az eredeti receptet módosítottam, az enyém egy óvatosabb verzió kevesebb almaecettel és kapor helyett szárított mentával.

 

Hozzávalók 2 személyre:

2 dl natúr joghurt
1 fürtös uborka
1 alma (nyári, savanykás)
1/2 tk. almaecet
2 ek. olívaolaj
pici só
1 tk. szárított menta

Az almát és az uborkát meghámoztam, kimagoztam és feldaraboltam. A joghurttal és a többi hozzávalóval egy keverőpohárba tettem és botmixerrel pürésítettem. Mehet bele levesbetétnek aprított uborka (akkor 1-gyel több kell), mi csak üresen ettük.

Kakaós cukkinis sütemény

Jól jöhet ez a recept ezekre a nyavalyás napokra comfort foodként. Főleg azoknál lehet siker, akik szeretik az étcsokit (mint például én), ugyanis a kakaópornak és a viszonylag kevés cukornak köszönhetően egy nem túl édes, a kakaó eredeti ízét hangsúlyozó süti az eredmény, mely a cukkinirostoknak köszönhetően még 3 nap után is megőrzi puhaságát. A cukkininek más szerepe nincs is, nem kell tőle félni, nem érezni az ízét (ami valljuk be, nyersen amúgy sincs neki).
Lekvárral megkenve nagyon finom, de magában tej mellé eszegetve is korrekt, de vaníliafagyi, tejszínhab vagy gyümölcssaláta társaságában is el tudom képzelni.
A receptre egyébként itt bukkantam.

 

Hozzávalók:

3 tojás
12 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1,5 dl olaj
0,6 dl tej
0,6 dl natúr joghurt
fél csomag sütőpor
fél tk. szódabikarbóna
csipet só
22,5 dkg liszt
5 dkg cukrozatlan kakaópor
1 közepes cukkini megpucolva, kimagozva, lereszelve

A tojásokat a kétféle cukorral robotgéppel habosra kevertem. A lisztet, a kakaót, a sütőport és a szódabikarbónát meg a sót egy tálba szitáltam. Az olajat is hozzáadtam a tojásos keverékhez, majd a tejtermékeket és a lisztes keveréket felváltva adagoltam hozzá. A végén beleforgattam egy keverőlapáttal a reszelt cukkinit is.
Az így kapott tésztát egy kivajazott, kilisztezett szögletes sütiformába (12x25 cm) öntöttem és előmelegített sütőben légkeveréssel 160 fokon kb. 50 percig sütöttem (tűpróba).

Őszibarackos grízes süti

Húgomékhoz voltunk hivatalosak névnapi grillpartira és ezzel a sütivel járultam hozzá a kínálathoz. Valami gyümölcsöset kerestem, és megtetszett  ebben a receptben, hogy búzadara is van benne. Két menetben sült ki végül, az elsőben érezhető volt néha egy-egy roppanó grízszem, mert sütés előtt nem hagytam állni a tésztát egy percet sem, ezért a második menet lett tökéletes, mert a gríznek volt ideje megduzzadni. Könnyű, nyári süti, hasonló a beledobálóshoz. Érdemes nagy tepsiben sütni, hogy a tészta vékony legyen és a gyümölcs domináljon.

 

Hozzávalók:

kb. 10 db sárga húsú őszibarack
fél lime leve
1-2 ek. búzadara
4 tojás
15 dkg cukor
1 tk. vaníliás porcukor (házi)
50 dkg natúr joghurt
12,5 dkg vaj megolvasztva
20 dkg liszt
20 dkg búzadara
3/4 csomag sütőpor

A tészta úgy készül, mint egy egyszerű muffintészta, a robotgépet sem kell elővennünk. Egy nagy keverőtál kell hozzá meg egy habverő, amivel először a nedves, majd a száraz hozzávalókat fogjuk elkeverni.

A barackokat megmostam, meghámoztam, kimagoztam, szeletekre vágtam. Egy tésztaszűrőben összeforgattam őket a fél lime levével és 1-2 ek. búzadarával, majd hagytam lecsepegni.
A vajat mikróban megolvasztottam és félretettem kihűlni. A száraz hozzávalókat, azaz az átszitált lisztet, a búzadarát és a sütőport egy tálban elkevertem.
A nedves hozzávalókat, azaz a joghurtot, a tojásokat a kétféle cukorral elkevertem egy habverővel. Az olvasztott vajat is belekevertem, majd beleforgattam fokozatosan a száraz hozzávalókat is.
Egy nagy kivajazott-kilisztezett tepsibe öntöttem a tésztát, a tetejére rakosgattam a barackszeleteket, majd előmelegített sütőben légkeveréssel 160 fokon kb. 35 perc alatt megsütöttem (tűpróba).

Megjegyzés:

Egy közepes méretű tepsit készítettem elő, amibe túl sok lett a tészta. Ezért egy tégla alakú kenyérsütőformába is töltöttem belőle, amire viszont már nem maradt barack (6 db volt összesen), ezért alternatív megoldásként 1 marék aszalt sárgabarack, 1 ek. nádcukor és 1 marék törökmogyoró aprított keverékét szórtam a tetejére.

A tapasztalat azt mutatja, hogy nem árt, ha a sütés előtt a tésztát a tepsiben kicsit állni hagyjuk, mert akkor a grízszemeknek van ideje megduzzadni.

Forrás: Viva! 2008/7.

Rukolás tésztasaláta

Örömmel tapasztalom, hogy kezd visszatérni a lelkesedésem. Az a tény viszont,  hogy ehhez egy négy darabból álló szakácskönyv-szállítmány kellett (köszönet érte Mammának:)) több, mint elgondolkodtató.:) „De ne kutassuk, ki ölt meg kit”, hanem térjünk a receptre, amire Tim Mälzer új könyvében bukkantam. A fantáziadúsan Kochbuch névre keresztelt mű engem teljesen levett a lábamról, emellett visszavezetett a konyhába. Mivel eddig is friss, ropogós tavaszi ételekről ábrándoztam, az első, amit kipróbáltam ez az üdítő tésztasaláta volt.
A recepten némileg változtattam, a tésztamennyiséget csökkentettem (-10dkg), hogy a harsogó rukola domináljon és költséghatékonyan kihagytam a fenyőmagot meg a pisztáciát. Az eredménnyel maximálisan meg voltunk elégedve, épp ezek a keresetlen ízek hiányoztak.

 

Hozzávalók:

20 dkg fusilli (vagy penne, farfalle ízlés szerint)
4 ek. mandulalapocska
2 ek. dió
3 ek. citromlé
2 ek. joghurt
csipet só
1 csipet cayenne bors
pici barnacukor
4 ek. olívaolaj
2 ek. dióolaj
12 dkg rukola

Sós vízben a tésztát al dentére főztem, majd leszűrtem, hűlni hagytam. Az olajos magvakat egy teflon serpenyőben szárazon megpirítottam, majd mozsárban összetörtem. Az öntethez összekevertem a citromlevet, a joghurtot, a kétféle olajat és ízesítettem sóval, cukorral, cayenne borssal. A rukolát átválogattam, az ép, egészséges leveleket megmostam, lerázogattam és egy nagy éles késsel felaprítottam.
A kihűlt tésztát egy nagy salátástálba tettem, nyakon öntöttem az öntettel, majd összeforgattam a rukolával és az olajos magvakkal. Behűtve ettük, másnap még finomabb volt.

Tálaláskor a hatás kedvéért a Mammától kapott hibiszkuszsóval szórtam meg, nagyon jól harmonizált a só savanykássága a joghurtöntet ízével.

Tim Mälzer receptje alapján.

Medvehagymás retektzatziki

Péntek reggel azzal a szilárd elhatározással mentem ki a Fővám téri Nagycsarnokba, hogy a főzni való tarja mellett én is beszerzek már egy csokorral abból a híres medvehagymából. Azt nem mondhatom, hogy lépten-nyomon ebbe a növénybe botlottam, de a főbejárat jobb oldalán futó soron végül rábukkantam. (Egy csokor 450 forintba került.) Boldogan vittem haza a zsákmányt és a fél csokor felhasználásával el is készítettem az alábbi salátát a tarja és a sajttekercs mellé körítésnek.

Hozzávalók:

3 jégcsapretek
1 marék medvehagyma
25 dkg natúr joghurt
néhány ek. mascarpone (nálam Cserpes)
só

A jégcsapretket meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük, megsózzuk és egy szűrőben  hagyjuk lecsöpögni. Kb. egy negyed óra múlva kézzel kinyomkodjuk belőle a nedvességet.
A medvehagymát megmossuk, a szárát levágjuk, a leveleket egy nagy késsel vékonyan felcsíkozzuk, majd felaprítjuk. Egy tálban kikeverjük a joghurtot a mascarponéval, megsózzuk és beleforgatjuk a retket meg a medvehagymát. Az így kapott salátát behűtjük.