Kecsketejes paszternákkrémleves

A Halászbástya étteremben kóstolt hihetetlenül selymes és édeskés paszternákkrémleves emléke vitt rá, hogy itthon is kísérletezzek ezzel a számomra eddig ismeretlen zöldséggel. Gyerekkoromban hallottam róla, mikor egy ismerősünk véletlenül fehérrépa helyett paszternákot tett a vasárnapi húslevesbe és ezzel egy életre belevéste családja kisagyába a két zöldség íze közti alapvető különbséget. Ez el is vette tőle jó időre a kedvem, egészen ez utóbbi krémlevesig. A kispesti piacon aztán sikerült is hozzájutnom néhány dundi példányhoz, kecsketejet is kaptam, így hétvégén elkészült a remake. Gabojszánál találtam egy receptet sorvezetőnek, abból indultam ki. A paszternák egyébként meglepően ízletes, édeskés zöldség, a levesbe szinte semmi fűszer nem kívánkozott, a rend kedvéért azért picit megsóztam és citromleveztem. Attól eltekintve, hogy én nem szűrtem át a levest, mert szeretjük a darabosabb állagot, hozta azt az ízt, amit az étteremben tapasztaltam. A paszternák megér még néhány misét.



Hozzávalók egy kisebb adaghoz:

kb. 2 ek. vaj
1 közepes vöröshagyma fele
40 dkg paszternák (4 nagyobb darab)
5 dl kecsketej
pici só
kevés citromlé

A paszternákot meghámoztam, hosszában a méretétől függően félbe-negyedbe, majd keresztben nagyon vékony szeletekre vágtam. A vöröshagymát megpucoltam, felaprítottam.
Egy nagyobb, vastagaljú fazékban megolvasztottam a vajat, rádobtam a hagymát, kevergetve üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a répakarikákat is és kis lángon karamellizáltam (résen kell lenni, kevergetni, mert odaéghet). Felöntöttem a kecsketejjel és továbbra is kis lángon puhára főztem benne a répát. Ekkor botmixerrel pürésítettem, picit megsóztam, kevés citromlével ízesítettem. Végül vízzel felhígítottam (kb. 3 dl), összerottyantottam és tálaltam.

2011. márc. 17. 5:24 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros, Zöldségétel
Címkék: halászbástya étterem, kecsketej, paszternák

Luxusebéd a Halászbástya étteremben

Nemrég Patrik főnökének nagyvonalúsága folytán (kaptunk tőle ajándékba egy vouchert) alkalmunk volt kettesben megebédelni a tavaly szeptemberben nyílt Halászbástya étteremben.
Az új étterem, melynek szlogenje „Fine dining a város felett” Hammer Zoltán séf vezetésével Budapest csúcsgasztronómiai elitjébe igyekszik. Ehhez bevet mindent: modern szellemiséget és technológiát, kiváló alapanyagokat, szakképzett munkaerőt.

A hely különlegessége, hogy valóban a Halászbástya egyik végén alakították ki gyönyörűen felújítva és kihasználva a belső teret, az asztaloktól szép kilátás nyílik a Dunára és a Parlamentre. Hatalmas, elegáns tér, visszafogott, ízléses belső dizájn jellemzi az éttermet, ahova kicsit feszengve léptünk be szombat délben. Az elénk siető fehér kesztyűs pincérek kezdetben fokozták elfogódottságunkat, de később az egyik különösen közvetlennek és beszédesnek bizonyult és a többi munkatárs is nagyon mosolygós volt, így egy kevés bor után már mi is oldottabban tekintettünk az ígéretes jövőbe, ami el is érkezett az alábbi előételek képében.

Míg a koncepcióhoz illően rövid étlapot böngésztük, üdvözlőfalatokat tett elénk a pincér: háromféle helyben sütött kenyeret (karakteres magyaros ízesítéssel) és egy kis vajat. Mind a kecskesajtos, mind a paprikás és a tepertős kenyér nagyon ízlett, alig bírtuk abbahagyni, hogy maradjon hely a többi fogásnak.



Előételek:

Füstölt galambmellcarpaccio borókafagylalttal –füstölt galambmell sous vide-olva, hajszálvékony szeletekben négyszögletben elrendezve, rajta egy gombóc tejszín alapú borókás fagyi. Izgalmas és ízletes kombináció.

Kecsketejes paszternákkrémleves fenyőmagos sajtchips-szel, korianderrel – selymes, átszűrt krémleves, meglepően édeskés, nagyon finom, a koriander csak a díszítésben jelent meg.

Ököruszályleves szarvasgombás derelyével – sötétbarna, esszenciális leves omlós húsfalatokkal, batonra vágott zöldségekkel.

Kétféle főételt kóstoltunk:

Bélszín Budapest módra - Bélszínfilé, kucsmagombás-zöldborsós ragu, libamáj, forgatott burgonya – újraértelmezett klasszikus, a közepesre kért bélszínen egy nagy szelet sült libamáj feküdt, a „torony” alatt sült burgonyaszeletek, mellé kis tálkában lecsós, kucsmagombás ragu (zöldborsó valószínűleg épp nem volt a konyhán, ettől eltekintve nagyon ízlett).

Fogoly és sütőtök - Tökmagos kacsamájjal töltött fogoly, sütőtökös sültburgonyapüré – a leglátványosabb fogás, a puha kacsamájnak jót tett a közéforgatott ropogós tökmag, a sütőtökös krumplipüré az én ízlésemnek egy kicsit túl krémes-pépes volt, jobb lett volna csak áttörni.

Aranygaluska tejsodóval – ízletes, friss, házias, ahogy anyukám készíti, nekem kicsit túl édes.



A borválasztásunkat egy kedves sommelier hölgy segítette, aki a bélszín mellé egy cabernet franc-t, a fogolyhoz pedig egy furmintot javasolt.

Összességében nagyon kellemes benyomásokkal és igen jóllakottan távoztunk. Az árfekvés miatt nem valószínű, hogy mindennapi vendégek leszünk, de aki ki szeretné próbálni, itt a jó alkalom, most minden nap 12 és 15 óra között 50 %-os engedményt adnak az ebéd árából.

A fotók nagyobb méretben megtekinthetők facebook-oldalamon.

2011. márc. 16. 5:00 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Étterem
Címkék: étterem, halászbástya étterem