
A nagy hallgatások után általában keksszel jelentkezem, és ez most sincs másképp. Igazoltan voltam eddig távol, a két héttel ezelőtti főzési tébolyom sem volt már véletlen – az utolsó napok kihasználása volt ez kicsi fiunk megszületése előtt. Sejtettem, hogy egy darabig nem fogok nagy főzéseket véghezvinni, úgyhogy kihasználtam az utolsó perceket is. Majdhogynem Zizinek lett igaza, aki azt jósolta, hogy a konyhából fogok szülni menni. Tanácsát követve („előbb a fagyi, aztán a szülés”) szombat délután még elkészítettem a betervezett banános rebarbarasorbet-t, és a hajnal már az István kórház szülészetén ért. Vince egyébként nagyon szófogadó gyerek, megbeszéltem vele, hogy szombatra időzítse jövetelét és ő nem ellenkezett...
Most már kéthetes kisbaba, így a kezdeti eszik-alszik ritmusú aranyéletnek is kezd végeszakadni: beköszöntött a hasfájós korszak. Na ennek a következménye ez a keksz is – egy kimerült nap végén készítettem terápiás céllal – magamnak. Azért van, ami nem változik, a hajdinaliszt-kattanás még mindig tart, így a keksz is ennek szellemében készült. 
Hozzávalók 15 darabhoz:
1 csésze (2,5 dl-es) teljes kiőrlésű tönkölyliszt
3/4 csésze hajdinaliszt
10 dkg puha vaj
2/3 csésze nádcukor
1/4 tk. só
kevés hideg víz
1 marék mazsola
A mazsolát forró vízben megmostam, és rövid időre beáztattam, majd leszűrtem és felaprítottam. A keksz hozzávalóit kézzel összegyúrtam, hogy összeálljon, tettem hozzá egy kevés hideg vizet is. Egy gombócban folpackba csomagoltam és éjszakára hűtőbe tettem (ha sürgős, elég neki 1-2 óra is). Másnap kézzel diónyi golyókat formáztam belőle, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam és egy villával lenyomtam mindet, hogy korong formájúak legyenek.
Előmelegített sütőben 180 fokon, hagyományos módon 12-15 perc alatt sültek készre. Akkor jó, ha már a széle kezd kicsit barnulni.
Az itt talált receptet módosítottam.
Megosztás
Újabb hajdinalisztes kísérlet, ezúttal a Baking obsession blogról, aminek mostanában eléggé a hatása alá kerültem. Egy egyszerű kevert süti, kicsit emlékeztet a kakaólepényre, csak a kétféle liszt miatt intenzívebb, különlegesebb az íze. A puhaságát a tejszín krémsajt és a tej/rizstej adja, így több napig is friss marad. Mi konyakos-étcsokis meggylekvárral kentük meg, ami igen jót tett neki, a hajdinaliszt iránt kevéssé nyitott tesztalanyok is elégedetten fogyasztották.
Hozzávalók egy közepes szögletes tepsihez:
Száraz hozzávalók:
(2,5 dl-es csészével mérve)
1 csésze hajdinaliszt
1 csésze teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1/2 tk. (foszfátmentes) sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. só
Nedves hozzávalók (mind szobahőmérsékletű!):
165 ml (rizs)tej
24 dkg tejszín krémsajt
1/2 csésze nádcukor
5 dkg vaj
1/4 csésze méz
2 nagy tojás
A száraz hozzávalókat elkeverjük. A krémsajtot a cukorral robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a vajat és tovább keverjük kb. 5 percig. Utána mehet bele a méz és a tojások (további 3 perc). Utána lassabb fokozatra váltunk és fokozatosan hozzáadjuk a száraz hozzávalókat és a (rizs)tejet.
Kivajazott, kilisztezett tepsibe simítjuk a tésztát és előmelegített sütőben 180 fokon 35 perc alatt megsütjük (tűpróba). Közben takarjuk le sütőpapírral, mert barnul.
Ha kész, 10 percig pihentessük. Házi lekvárral megkenve az igazi.
Megosztás
Újabb palacsintaváltozatokra mindig nyitott vagyok és mivel most a hajdinával kísérletezgetem, jól jött ez a recept. A hajdina, mely ránézésre egy gabonaféle, valójában botanikailag nem az, bioboltokban, natúrboltokban, nagy szupermarketekben könnyen beszerezhető. A neten utánaolvasva láthatjuk, hogy szuper egészséges, értékes aminosavakat tartalmaz, sok kalciumot, magnéziumot, vasat, erősíti az érfalakat és cukorbetegek, gluténérzékenyek is fogyaszthatják. Az íze és illata egészben megfőzve kicsit szokatlan, de nem rossz (salátát csináltam már belőle, a poszt majd később). Lisztté őrölve nem olyan karakteres, teljes kiőrlésű liszttel kombinálva nekünk kifejezetten ízlett.
Eperszósszal, mézzel megcsorgatva finom és egészséges hétvégi reggeli.
Hozzávalók:
9 dkg hajdinaliszt
9 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. (foszfátmentes) sütőpor
1/4 tk. só
2,5 dl író vagy kefír
3,75 dl rizstej (vagy tej)
1 ek. méz
2 tojás
2 ek. olaj
Öntethez:
(fagyasztott) eper
méz
balzsamecet-redukció
A száraz hozzávalókat összekevertem egy tálban. Egy másikban kézi habverővel elhabartam a tojásokat, hozzáadtam a mézet, az olajat, a kefírt és fokozatosan felváltva adagoltam hozzá a rizstejet és a lisztkeveréket. A tésztának furcsa, nyúlós állaga lesz. 15 perc állás után olajjal vékonyan kikent palacsintasütőben kisütöttem a palacsintákat.
Az öntethez egy kis lábosban összerotyogtattam az epret, mézzel, balzsamecet-redukcióval ízesítettem, botmixerrel pürésítettem és egy szűrőn átszűrtem. Az így kapott szószt és mézet csorgattunk a palacsintákra.
Megosztás
Mióta kipróbáltam a dagasztás nélküli kenyeret, teljesen leszoktunk a bolti pékáruról. Hetente kétszer menetrendszerűen sütök egyet és az napokig kitart minőségromlás nélkül. De hogy ne unjunk rá hamar, kísérletezgetek különböző lisztekkel, magvakkal. Eddig a következő változatokat próbáltam:
1/3 rész kölesliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér
1/3 rész hajdinaliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér (elég karakteres ízű kenyér lesz)
1/3 rész kukoricaliszt, 2/3 rész BL 80-as
Eredeti recept + 5 dkg aprított tökmag, 2 ek. tökmagolaj (abszolút kedvenc)
Eredeti recept + 1-2 marék aprított dió, 2 ek. dióolaj
1/3 rész csicseriborsóliszt, 2/3 rész BL 80-as, 1 ek. sikér (szintén karakteres)
Megjegyzés: a magokat és az olajat csak reggel, a kelesztés után forgattam bele, így nem lett egyenletes az eloszlás, hanem szép sávos lett. (a képen a tökmagos látható)
BL 80-as liszt: hipermarketekben kapható kenyérliszt, 2 kg-os kiszerelésben is elérhető
További ötletekre kommentek formájában nyitott vagyok!
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010