Lecsókrémleves omlettcsigákkal

Végül ez készült a Gulyás Napon nálunk és nagyon nagy sikert aratott, még Panni is hajlandó volt megülni az ünnepet, azaz nyugodtan ült az asztalnál és evett (aki ismeri, tudja, ez nagy dolog). Akkor határoztam el, hogy  lecsóból csinálok krémlevest, mikor megláttam Beatbull receptjei között a ratatouille-levest. Érlelgettem szépen magamban az ötletet, de mire eljutottam volna a tettig, Beatbull beelőzött és megfőzte a maga verzióját. Sebaj, a Gulyás Nap épp alkalmasnak mutatkozott az utánfőzésre. A levesbetéten változtattam kicsit, egy gyorsabb változatot eszeltem ki a tojásos lecsó mintájára: így omlettcsigák készültek. A finnyásabbaknak főztem ki tarhonyát is, mert mostanában szívesen teszem levesekbe.
Az eredmény: esszenciális lecsóíz, krémes állag zöldséghéjak nélkül. Szerintem jobb, mint az eredeti.



Hozzávalók 2 személynek:

5 dkg apróra vágott bacon
1-2 ek. olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 paradicsom
2 nagy zöldpaprika
1-2 tk. sóban eltett darált pritaminpaprika (elhagyható)
3 dkg füstölt kolbász
frissen őrölt feketebors
só

Az omletthez:
2 tojás elhabarva
pici só

A hagymákat megtisztítjuk, apróra vágjuk. A paradicsomot, paprikát kicsumázzuk, kis kockákra vágjuk. A kolbászt is felkockázzuk.

Egy fazékban kiolvasztjuk a szalonna zsírját, ha nem elég zsíros, kevés olívaolajat is öntünk hozzá. Hozzáadjuk a vöröshagymát, majd a fokhagymát és üvegesre pirítjuk. Később hozzáadjuk a paprika-, paradicsom- és kolbászdarabkákat is, sózzuk , borsozzuk, ízesítjük darált pirospaprikával. Jól keverjük át, majd kis lángon, fedő alatt főzzük puhára (kb. 30 perc). Mikor kész, vegyük le a lángról, botmixerrel pürésítsük és passzírozzuk át egy nagy szűrön.

Az omletthez habarjunk el két egész tojást és egy palacsintasütőben kevés olajon süssünk belőle egy kerek lapot. Tekerjük fel, mint egy palacsintát és vágjuk vékony karikákra.
Levesbetétként szórjuk a levesbe.

2010. aug. 29. 8:15 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros, Zöldségétel
Címkék: bacon, fokhagyma, füstölt kolbász, nemzeti gulyás nap, paprika, paradicsom, vöröshagyma

Brokkolipesztós farfalle

Új sorozatot indítunk útjára a Gasztrotippen, azzal a szándékkal, hogy megkönnyítsük az olvasók számára a menütervezést. Minden héten egy-egy szezonális menüjavaslattal állunk elő, elsőként Reni válogatott nekünk össze egy háromfogásos ebédet olasz receptjeiből. Annyira megtetszett a főételnek szánt brokkolis tésztaétel, hogy kisebb változtatásokkal hamarjában el is készítettem.



Hozzávalók:

40 dkg farfalle (pillangótészta)
1 kis fej brokkoli
2 gerezd fokhagyma kisebb darabokban
2 dl olívaolaj
5 dkg parmezán
1 kis csokor petrezselyem felaprítva
1 marék dió szárazon megpirítva (eredetileg fenyőmag)
só
frissen őrölt bors

A brokkolit megtisztítottam, kis rózsákra szedtem és forró, sós vízben 8 percig főztem. Hideg vízzel leöblítettem és egy nagy keverőtálba raktam. Hozzáadtam a fokhagymadarabokat, a reszelt parmezánt, a felaprított petrezselymet és a diót, sóztam, borsoztam és az olívaolajjal együtt egy botmixerrel pürésítettem. 3 ek. tésztafőzővízzel hígítottam, majd összeforgattam az al dentére főzött tésztával.

2010. júl. 15. 9:00 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Olasz, Tészta, Zöldségétel
Címkék: brokkoli, dió, farfalle, fokhagyma, olívaolaj, parmezán, petrezselyem

Tamarindos paradicsomleves

Most mondhatnám, hogy megint egy comfort food, nekem legalábbis iszonyú jólesett ez az édes-savanykás, a szokásosnál kicsit sűrűbb, fűszeres leves. Állandó helye lesz az étlapon, tekintetbe véve, hogy fél óra alatt elkészül és a kamrában általában minden alapanyag a rendelkezésre áll. A gyanútlan férfifogyasztókat inkább ne terheljük a tamarindos jelzővel, csak bizalmatlanságot szül. Patrik arcáról legalábbis nem sok jót olvastam le, viszont a leves később kifejezetten ízlett neki. Én magam is csak ismerkedem a tamarindszirup használatával, korábban összepréselt szárított termést vettem, amit vízbe kellene áztatni és ahhoz nem volt lelki erőm, de a kis dobozkában kapható sűrű szirupváltozat könnyen kezelhető és nem is vészes az ára (egy kisebb doboz kb. 400 forint, Ázsia-boltban, indiai boltokban kapható). Paradicsomchutney-hoz és édes-savanyú ételekhez is használható többek között. A dél-indiai konyha különösen kedveli, leveseket, lencsés ételeket savanyítanak vele.

Hozzávalók 4 főre:

2 gerezd fokhagyma
kb. 2 cm friss gyömbér
2 zöld chili
kevés olívaolaj
1 tk. őrölt római kömény
1 tk. őrölt koriander
1 marék korianderzöld vagy zellerzöld felaprítva
8 dkg vörös lencse
2 doboz aprított hámozott paradicsomkonzerv
1/2 l alaplé (pl. DM-es biokockából)
1 ek. tamarindpaszta

Tálaláskor:
néhány ek. natúr joghurt vagy tejföl
aprított zeller- vagy korianderzöld

A megpucolt fokhagymát és gyömbért meg a zöld chilit felaprítjuk és kevés olívaolajon megpároljuk. Hozzáadjuk a száraz fűszereket, majd a felaprított koriander-vagy zellerzöldet, jól összeforgatjuk. Ekkor hozzáadjuk a vörös lencsét és a hámozott paradicsomot is, majd felöntjük az alaplével, felforraljuk. Ekkor belekeverjük a tamarindpasztát. Kb. 20 percig főzzük, majd botmixerrel kicsit pürésítjük, de nem cél, hogy teljesen homogén legyen. Zöldfűszerrel elkevert tejfölpöttyökkel tálaljuk.

Forrás: Olive 2009/március

2010. jún. 4. 8:13 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Csípős, Gyors vacsora, Keleti, Leves, Zöldségétel
Címkék: fokhagyma, gyömbér, hámozott paradicsom, korianderlevél, őrölt koriander, őrölt római kömény, tamarindpaszta, vöröslencse, zellerzöld

VKF XXXI.: Húsos calzone

Garffyka versenykiírása elevenembe talált, mert bár utálok ételt kidobálni, sajnos nem vagyok az ökonomikus háziasszonyok gyöngye. Sokkal egyszerűbb szelektíven gyűjteni a szemetet például (ebben egész jók vagyunk), mint a hűtőnél állandóan résen lenni és még időben megmenteni a romlás szélén álló maradékokat. Ráadásul nem szeretek több napig ugyanazt enni, és ezellen úgy védekezem, hogy elfeledkezem róla, mi van a hűtőben.
Viszont ami karácsonykor összegyűlik benne, arról nem lehet megfeleledkezni. Apósom olyan mennyiségű ételt szokott készíteni (persze főleg húst), aminek a hűtőben figyelő maradéka is tekintélyes. Na ebből a húskészletből valósítottam meg P. nagy vágyát: a calzonét. Egyszer már csináltam, akkor tonhallal és laposan, most csirkéből készült és ducibbra sikerült. Minden feltételnek így sem felel meg: tarkának nem nevezhető, de azért paradicsompürével igyekeztem némileg színesíteni.:)

Hozzávalók 4 kisebbhez:

1 ek. kristálycukor
2 tk. szárított élesztő
kb. 3 dl langyos víz
45 dkg átszitált liszt
1 csapott ek. só
3 ek. olívaolaj

1 dl langyos vízben elkevertem az élesztőt és a cukrot és felhabosítottam. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, hozzáadtam a sót, az olajat, az élesztős masszát és kb. 2 dl vizet (ha kell, még dagasztás közben pótolhatjuk), majd a robotgép dagasztókarjaival rugalmas tésztává gyúrtam. Miután szépen összeállt, elvált az edény falától, még kézzel is gyúrtam egy kicsit, majd gombócot formáltam belőle, a tetejét kereszt alakban bevágtam és megkentem olajjal. Letakarva 1-1,5 órát kelesztettem.
Mikor már szépen megkelt, még egyszer átgyúrtam, kinyomkodtam belőle a levegőt és 4 egyenlő részre osztottam.
A sütőt előmelegítettem 230 fokra (hagyományos mód).

A töltelékhez:
(a megadott mennyiségek hozzávetőlegesek)

2-3 darab szalonnába göngyölt sült csirkecombfilé (maradék)
kb.1 pohár tejföl
reszelt sajt
1 vöröshagyma apróra vágva
2 gerezd fohagyma
néhány tk. paradicsompüré
kevés só

Az apróra vágott hagymákat kevés olajon üvegesre pirítottam.
A sült húsokat egy éles késsel falatnyi darabokra vágtam és egy tálban összeforgattam a pirított hagymával és a többi hozzávalóval.

A tésztaadagokat lisztezett felületen egy-egy körré kinyújtottam, a széleiket üresen hagyva a köröket egyik felükön  megpakoltam a húsos töltelékkel, majd ráhajtottam az üresen hagyott tésztarészt és a szélét egy villával lenyomkodtam (lezártam). Kívülről megkentem olívaolajjal és kb. 20 perc alatt megsütöttem.

2010. jan. 24. 9:25 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére, Sós falat, VKF!
Címkék: fokhagyma, kelt tészta, paradicsompüré, sajt, sült hús, tejföl, vöröshagyma

Cukkinis húsgolyók lepénykenyérrel, salátával

Miután múlt hét pénteken lezajlott a közös főzés a Tefal-projekt résztvevőivel, új erőre kaptam Actifry-témában. Maga az összejövetel is nagyon jól sikerült, mindenki elkészített egy ételt a saját gépén, majd közösen bevacsoráztunk. Egyesek még extrákkal is készültek, így volt kacsamájpástétom és fűszeres pirított olajosmagmix is (csupa könnyű falat:)).

A párolóedényes különítmény művei:
Horasz - gőzölt tésztabatyuk friss tormával megvadított hústöltelékkel
Sajtkukac Niki - mennyei karamell-brulée

Az Actifry-os részleg teljesítménye:
Gabojsza – szójaszószos-Hoisin-szószos kesudiós csirke
Grenadine – húsgombócok joghurtos mártogatóval
Piszke - chilis-narancsos sertéscsíkok
kicsi Vú - vajas csirke lepénykenyérrel

Grenadine húsgombócai nagyon inspirálóan hatottak, ezért egyik vacsorára én is hasonlót készítettem. Először úgy tűnt, atomjaira omlik minden golyó, de végül csak kicsit deformálódtak.

Cukkinis húsgolyók:

Hozzávalók egy nagy adaghoz:

30 dkg darált sertéshús
30 dkg darált marhahús
1 közepes cukkini meghámozva, lereszelve
1 közepes lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
3 szelet szikkadt kenyér
1,5 dl langyos tej
1 tojás
1,5 tk. só
frissen őrölt bors

A kenyeret beáztattam a langyos tejbe. A hagymákat felaprítottam. A kétféle húst egy nagy tálba raktam, hozzáadtam a hagymákat, a lereszelt cukkinit, beleütöttem a tojást, megszórtam sóval, borssal és a beáztatott kenyérrel együtt homogén masszává gyúrtam.
Hideg vízbe mártott kézzel diónyi golyókat formáztam belőle, lisztbe hempergettem, majd több adagban kisütöttem. (Ez történhet kevés olajon, nagy türelemmel egy serpenyőben, vagy az Actifryban 20 perc alatt 1 evőkanál olajjal adagonként.) 

Lepénykenyér:

25 dkg liszt
25 gr friss élesztő (fél kocka)
langyos víz, amennyit felvesz (kb. 1,5 dl)
1,5 tk. só
1 ek. olaj

A hozzávalókat jól összegyúrtam, konyharuha alatt 1 órán át kelni hagytam, majd diónyi adagokat tépva a tésztából golyókat formáztam, majd lapos körré nyújtottam őket. Kiolajozott palacsintasütőben mindkét oldalukat megsütöttem, majd nyílt lángra raktam a lepényt, hogy felfújódjon (ez a része most nem sikerült sajnos – kijöttem a gyakorlatból:()

Egy nagy tálra kiszórtam egy halom salátamixet, lilahagymakockákat és kukoricát kevertem hozzá, meglocsoltam fűszeres joghurttal, megraktam húsgolyókkal és lepénykenyeret halmoztam mellé.

2009. nov. 27. 6:53 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Vöröshús
Címkék: actifry, cukkini, darált hús, fokhagyma, kenyér szikkadt, lilahagyma, tej

Cukkinis-fenyőmagos rizottó

Rizskérdésben nincs konszenzus a családban. Én még natúran, magában is szeretem, főleg, ha jázminrizsről van szó (sőt nemrég konstatáltam, hogy még a romlott főtt jázminrizsnek is jó illata van), P. viszont nem rajong érte. Panni kettőnk között ingadozik, sajnos mostanában inkább az apjával tart. Így mikor néha bejelentem, hogy rizottót  főzök, nem aratok nagy sikert. Most azonban nem hagytam magam eltántorítani, néhány salátacukkinit és egy kis mascarponemaradékot gondoltam így hasznosítani és nagyon jól gondoltam. A külön eme célból beszerzett Savignon blanc hihetetlen ízeket csalt elő belőle, biztos, hogy fogom még készíteni. Bor vagy vermut nélkül viszont nem érdemes nekiállni.

Hozzávalók:

néhány ek. olívaolaj + 1 ek. vaj
1 nagyobb vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
30 dkg kerekszemű rizs
1,5 dl száraz fehérbor (Szent István Korona Etyeki Savignon blanc)
kb. 1 l forró víz vagy csirke/zölségalaplé
10 dkg mascarpone
kb. 5 dkg félkemény kecskesajt vagy parmezán reszelve
fél citrom leve és 1 citrom reszelt héja

néhány ek. olívaolaj
3-4 kicsi salátacukkini
frissen őrölt bors
3-4 dkg fenyőmag

Az olívaolajat és a vajat felhevítettem egy nagy fazékban és üvegesre pároltam rajta a hagymákat. Utána hozzákevertem a rizst, jól átforgattam, kevergettem, majd felöntöttem a borral. Hagytam rotyogni, hogy magába szívja, majd egy merőkanálnyi forró vizet adtam hozzá. Jól megsóztam és tovább főztem. Mikor már fölszívta a víz nagyját, megint pótoltam a folyadékot (így adagolva fokozatosan az 1 liter vizet).

Közben egy teflon serpenyőben felhevítettem egy kevés olívaolajat és a meghámozott, kis kockára vágott cukkinit megpároltam rajta. A végén hozzáadtam a fenyőmagot is, azt is megpirítottam, végül sóztam, borsoztam.

Mikor a rizs már al dentére főtt, hozzákevertem a mascarponét, belefacsartam egy fél citrom levét, beleforgattam a citromhéjat és a fenyőmagos cukkinit (egy részét félretettem a tálaláshoz), majd elzártam a gázt.
Reszelt kecskesajttal a tetején tálaltam.

2009. júl. 10. 23:00 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz
Címkék: citrom, cukkini, fehérbor, fenyőmag, fokhagyma, kecskesajt, mascarpone, parmezán, rizottó, rizs, vöröshagyma

Zöld gazpacho

Tavaly felfedeztem magamnak a sós hideg leveseket és azóta direkt vadászom a jó recepteket ebben a témában. Egy régebbi svájci receptmagazint lapozgatva bukkantam rá erre. Kicsit egyszerűsítettem az eredetit, a rucolát (5 dkg) kihagytam belőle és nem tálaltam mellé snidlinges crostinit (viszont tettem bele fokhagymát). Egyszerű pirítóssal ettük, de így is nagyon üdítő volt. A színét meg jobb ha már nem is említem.:)

Hozzávalók:

20 dkg zöldborsó
5 dl víz vagy zöldségalaplé
2 szál zöldhagyma
1 gerezd fokhagyma
1 ek. vaj
1-2 ek. olívaolaj
2 fürtös uborka
1,5 pohár natúr joghurt
fél tk. tengeri só

A vajat és az olívaolajat egy fazékban felhevítettem, rádobtam a felaprított fokhagymát és zöldhagymát (a zöldjét is). Mikor már megpárolódtak, ment bele a kifejtett zöldborsó és egy kevés víz (az 5 dl-ből), melyben az egészet puhára főztem, majd hagytam kihűlni.

Közben meghámoztam, kimagoztam és felkockáztam az uborkát és a kihűlt borsóhoz adtam, majd az egészet botmixerrel pürésítettem. Végül hozzáöntöttem a maradék vizet, a joghurtot és megsóztam. Behűtve tálaltam.

Forrás: Annemarie Wildeisen’s Kochen 2007/7/8. – módosítva

További hideg levesek a nyárra:

Gazpacho
Hideg uborkaleves almával
Perzsa joghurtleves
Tejfölös spenótkrémleves

2009. júl. 5. 21:58 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: fokhagyma, joghurt, uborka, újhagyma, zöldborsó

Zöldfűszermártás tojáshoz, újkrumplihoz

Nem számoltam még el vele, hogy mi lett a csokor turbolyával, amit Zsuzsától kaptam. A mártások kislexikonát felütve az alábbi zöldfűszermártás mellett döntöttem, mely tulajdonképpen a frankfurti Grüne Soβe-nak egy egyszerűsített változata. Míg a hesseniek hét fűszernövényből keverik ki híres mártásukat, addig én szerényen megelégedtem hárommal. Az eredmény így is nagyon jó lett, jól feldobott egy olyan egyszerű ételt is, mint a főtt tojás.

 

Hozzávalók:

1 kemény tojás
2 doboz tejföl
4 ek. majonéz
2 ek. csípős mustár
1 kk. méz
6-8 ek. ecetes uborkalé
1 ecetes uborka apróra vágva
1 kicsi vöröshagyma felaprítva
1 gerezd fokhagyma felaprítva
2 ek. kapribogyó felaprítva
2 szardellafilé megmosva, felaprítva
1 nagyobb csokor finomra vágott zöldfűszer pl. turbolya, petrezselyem, snidling stb.

A főtt tojást megtisztítjuk, apróra vágjuk. A tejfölben elkeverjük a majonézt, a mézet, a mustárt, hozzáöntünk egy kevés uborkalevet. A finomra vágott uborkát, kapribogyót, hagymákat is a keverékhez adjuk, majd a szardellát és az aprított zöldfűszereket is belekeverjük. Végül sózzuk, borsozzuk és uborkalével hígítjuk, ha szükséges.
Főtt tojáshoz, újkrumpli mellé kínáljuk.

2009. jún. 9. 22:00 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Szósz
Címkék: ecetes uborka, fokhagyma, kapribogyó, méz, mustár, petrezselyem, snidling, szardella, tejföl, tojás, turbolya, vöröshagyma

Sárgarépás-gyömbéres sugo

Újabb recept, ami a színével fogott meg. Mániákusan vonzódom a narancssárga ételekhez, teljesen feldobódom főzés közben. Ebben a tésztamártásban nemcsak a színe izgatott, de az ázsiai ihletésű ízvilága is, ami elsőre furcsa volt spagettin elképzelve. Krémlevesnek kézenfekvőbb lett volna (úgy is el akarom egyébként  készíteni). A mogyoróvaj nagyon jót tett neki, nyugodtan mehet bele 2 evőkanálnyi.

Hozzávalók:

35 dkg sárgarépa
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
kevés olaj
3 dkg friss gyömbér
4 dl kókusztej
1-2 ek. földimogyoróvaj (peanut butter)
2 ek. limelé
só
frissen őrölt bors

Tetejére: aprított korianderzöld vagy petrezselyem
 
40 dkg spagetti al dentére főzve

A sárgarépát megtisztítjuk, felkockázzuk. A hagymákatés a gyömbért is megpucoljuk, felaprítjuk.

Kevés olajat felhevítünk, üvegesre pároljuk benne a hagymákat és a gyömbért, majd hozzáadjuk a répakockákat, összeforgatjuk és felöntjük a kókusztejjel. Kis lángon, félig lefedve puhára főzzük.

Bottmixerrel pürésítjük, majd hozzáadjuk a mogyoróvajat és a tészta főzővizéből 1 dl-t. Limelével, sóval, borssal ízesítjük.

Forrás: Viva! 2008/5.

2009. máj. 28. 22:24 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Tészta
Címkék: fokhagyma, gyömbér, kókusztej, lime, mogyoróvaj, narancssárga étel, sárgarépa, vöröshagyma

Spenótos-paradicsomos spagetti morzsolt ricottával

Egy újabb gyöngyszem gyors vacsora kategóriában Hans Gerlach Kochen fast ohne Rezept című könyvéből. Bár rám most inkább a Rezept fast ohne Kochen a jellemző, de szerencsére így is várakozik néhány poszt régebbről az archívumban. Erőgyűjtés után lassan visszatérek, addig is ajánlom ezt a szép piros-fehér-zöldet a klasszikus spenót tükörtojással olaszos alternatívájaként.

Hozzávalók:

2 gerezd fokhagyma

30 dkg paradicsom

4 ek. olívaolaj

só

frissen őrölt bors

20 dkg friss spenót

10 dkg ricotta

40 dkg spagetti vagy linguine

A spagettit egy nagy fazék lobogó, sós vízben al dentére főzöm.

Közben elkészítem a szószt: a fokhagymákat megpucolom, felaprítom, a paradicsomot kis kockákra vágom.

Kevés olívaolajat hevítek egy nagy serpenyőben, megpirítom rajta a fokhagymát és a paradicsomot is hozzáadom. Sózom, borsozom, 10 percig kis lángon főzöm. Közben a spenótot megmosom, megszárítom és csíkokra vágom. A szószhoz adva kb. 5 percig párolom.

Miután a tészta kész, néhány evőkanállal teszek a főzőlevéből a szószba, leszűröm és a kettőt összeforgatom. Sózom, borsozom és ricottát morzsolok rá.

2009. máj. 6. 14:34 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Olasz, Tészta
Címkék: fokhagyma, paradicsom, ricotta, spagetti, spenót