Cukkinis-fenyőmagos rizottó

Rizskérdésben nincs konszenzus a családban. Én még natúran, magában is szeretem, főleg, ha jázminrizsről van szó (sőt nemrég konstatáltam, hogy még a romlott főtt jázminrizsnek is jó illata van), P. viszont nem rajong érte. Panni kettőnk között ingadozik, sajnos mostanában inkább az apjával tart. Így mikor néha bejelentem, hogy rizottót  főzök, nem aratok nagy sikert. Most azonban nem hagytam magam eltántorítani, néhány salátacukkinit és egy kis mascarponemaradékot gondoltam így hasznosítani és nagyon jól gondoltam. A külön eme célból beszerzett Savignon blanc hihetetlen ízeket csalt elő belőle, biztos, hogy fogom még készíteni. Bor vagy vermut nélkül viszont nem érdemes nekiállni.

Hozzávalók:

néhány ek. olívaolaj + 1 ek. vaj
1 nagyobb vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
30 dkg kerekszemű rizs
1,5 dl száraz fehérbor (Szent István Korona Etyeki Savignon blanc)
kb. 1 l forró víz vagy csirke/zölségalaplé
10 dkg mascarpone
kb. 5 dkg félkemény kecskesajt vagy parmezán reszelve
fél citrom leve és 1 citrom reszelt héja

néhány ek. olívaolaj
3-4 kicsi salátacukkini
frissen őrölt bors
3-4 dkg fenyőmag

Az olívaolajat és a vajat felhevítettem egy nagy fazékban és üvegesre pároltam rajta a hagymákat. Utána hozzákevertem a rizst, jól átforgattam, kevergettem, majd felöntöttem a borral. Hagytam rotyogni, hogy magába szívja, majd egy merőkanálnyi forró vizet adtam hozzá. Jól megsóztam és tovább főztem. Mikor már fölszívta a víz nagyját, megint pótoltam a folyadékot (így adagolva fokozatosan az 1 liter vizet).

Közben egy teflon serpenyőben felhevítettem egy kevés olívaolajat és a meghámozott, kis kockára vágott cukkinit megpároltam rajta. A végén hozzáadtam a fenyőmagot is, azt is megpirítottam, végül sóztam, borsoztam.

Mikor a rizs már al dentére főtt, hozzákevertem a mascarponét, belefacsartam egy fél citrom levét, beleforgattam a citromhéjat és a fenyőmagos cukkinit (egy részét félretettem a tálaláshoz), majd elzártam a gázt.
Reszelt kecskesajttal a tetején tálaltam.

2009. júl. 10. 23:00 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz
Címkék: citrom, cukkini, fehérbor, fenyőmag, fokhagyma, kecskesajt, mascarpone, parmezán, rizottó, rizs, vöröshagyma

Fűszeres padlizsános piláf

Még a múlt héten lecsaptam a piacon néhány kisebb padlizsánra, hogy kipróbálhassam otthon is Zsuzsa szenzációs piláfját, amit még a budapesti GBT4-en volt szerencsém kóstolni.  És bár nem volt itthon hosszú szemű rizs, az eredménnyel így is maradéktalanul elégedettek voltunk. Legközelebb kis csirkemellfalatokkal is kipróbálom, és akkor igazi keleti rizses hús lesz belőle (padlizsán hiányában egy csak húsos, padlizsámentes verziót is el tudok képzelni.)

 

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg padlizsán
só
extra szűz olívaolaj
1 közepes vöröshagyma, apróra vágva
3 ek. fenyőmag
20 dkg rizs (ha van, hosszú szemű – nekem épp nem volt)
2 közepes paradicsom, meghámozva, darabokra vágva
1 1/2 tk. barna cukor
2 ek. mazsola
frissen őrölt feketebors
1 tk. fahéj
1/2 tk. őrölt vagy mozsárban megtört szegfűbors

A padlizsánt meghámoztam és kis kockákra vágtam. A kockákat egy tepsire tettem, megsóztam, olívaolajjal meglocsoltam és az egészet összeforgattam. 260 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütöttem (pirulásig-puhulásig). 
Egy lábasban a hagymát kevés olívaolajon megpirítottam. Hozzáadtam a fenyőmagot, és kevergetve addig pirítottam, míg kissé megbarnult. Hozzáadtam a rizst, összekevertem, majd ment bele a felkockázott paradicsom és a cukor is. Ezután fedő alatt kb. 5 percig pároltam.
Hozzáadtam a mazsolát, ráöntöttem 3,5 dl forró vizet, sóztam, borsoztam, majd  fahéjjal és  szegfűborssal fűszereztem. Az egészet jól elkevertem, majd kis lángon fedő alatt puhára főztem. Amikor kész lett, 4-5 evőkanál olívaolajat kevertem bele, és óvatosan beleforgattam a padlizsánt. Langyosan, majd hidegen ettük, isteni volt!

2008. nov. 16. 22:00 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Keleti, Zöldségétel
Címkék: barnacukor, fenyőmag, mazsola, olívaolaj, őrölt fahéj, őrölt szegfűbors, padlizsán, paradicsom, rizs, vöröshagyma

Focaccia medvehagyma-pestóval

Hozzávalók:

50 dkg liszt
1 zacskó szárított élesztő
3 ek. olívaolaj
3 dl meleg víz
1 csapott ek. só
1 tk. cukor

A pestóhoz:

2 marék medvehagyma
1 csomag fenyőmag (5 dkg)
olívaolaj
5 dkg reszelt parmezán
só

A lisztet átszitáltam, mikróban langyosra melegítettem. A meleg vízben elkevertem az élesztőt, hozzáadtam az olajat, sót, cukrot, majd a lisztet fokozatosan adagolva hozzá a robotgép dagasztókarjával ruganyos tésztává gyúrtam (kb. 5 perc). Az így kapott tésztát gombóc formában, olajjal megkenegetve, konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztettem.

Közben elkészítettem a pestót: a medvehagyma leveleit megmostam, lerázogattam, a levélnyelet levágtam. A fenyőmagot egy teflon serpenyőben szárazon megpirítottam (óvatosan, hogy nehogy odaégjen). A medvehagymát kisebb darabokra aprítva beleraktam a botmixer mérőpoharába, hozzáadtam a fenyőmagot, a reszelt parmezánt. Megsóztam és felöntöttem olívaolajjal (Annyi kell bele, hogy kellemesen folyós massza legyen az eredmény.), majd összeturmixoltam.

Mikor a tészta már szépen megkelt, téglalap alakúra nyújtottam (kb. 1-1,5 cm vastagra). Megkentem pestóval és előmelegített sütőben 250 fokon (hagyományos üzemmód) 10-15 perc alatt megsütöttem. (A maradék pestót hűtőbe tettem későbbi felhasználásra).

Megjegyzés: óvatosságból csak a lepény fele készült medvehagymával, a másik fél a képen sima fokhagymás olajjal van bekenve. A kísérlet sikerült, a medvés is sikert aratott.

2008. márc. 26. 21:40 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenyér
Címkék: fenyőmag, kelt tészta, medvehagyma, olívaolaj, parmezán