
Nemrég Mammával a Pastramiban ebédeltünk és mindketten egy-egy tál thai kókusztejes csirkelevessel indítottunk. Nekem annyira jólesett, hogy pár napra rá itthon is elkészítettem. Előtte tanulmányoztam Lila Füge receptjét és Mammáét az Orient Expresszen, majd a ezeket külföldi oldalakkal is egybevetve megalkottam az alábbi levest. Lila Fügénél megtetszett, hogy átszűri az alaplevet, így teljesen selymes, fűszerdaraboktól mentes az eredmény.
A hozzávalókat az Ázsia boltban szereztem be, a friss galangal, a thai citromfű és a kaffir lime levél a hűtőpultban kapható, bár ez utóbbi most nem volt, így szárítottal helyettesítettem.
Hozzávalók:
5 dl kókusztej
5 dl alaplé vagy víz
1 dkg galangal
2 szál thai citromfű
4 darab kaffir lime levél
10 szem fekete bors
20 dkg csirkemellfilé kis kockákra vágva
20 dkg laskagomba felcsíkozva (tisztán mérve)
4+2 ek. halszósz
3 ek. lime-lé
1 tk. barna cukor (még jobb: pálmacukor)
Tetejére: korianderzöld
A csirkemellet kis kockákra vágtam és összeforgattam 2 ek. halszósszal.
A kókusztejet és az alaplevet (vizet) egy fazékba öntöttem és felforraltam. Közben a galangalt meghámoztam és vékony szeletekre vágtam, a citromfű fehér részét is felkarikáztam, a zöldjét csak kicsit megtörtem. A forrásban lévő lébe beletettem a fűszereket és közepes lángon 15 percig főztem, majd leszűrtem.
Az így kapott levet visszatettem a lángra és beleraktam a kis kockákra vágott csirkemellet és kb. 15 percig főztem. Ekkor hozzáadtam a keskeny csíkokra vágott laskagombát is és további 5 percig főztem. Ízesítettem 4 ek. halszósszal, 3 ek. lime-lével, 1 tk. barna cukorral és elzártam a gázt. Tálaláskor megszórtam aprított korianderlevéllel.
Megosztás
Anyukáméktól rendszeresen kapunk friss, vidéki zöldségadagokat, főleg paprikát és paradicsomot meg cukkinit. A cukkinival nincs is gondom, általában főzelékként végzi, esetleg zöld minestrone lesz belőle, de a másik kettő sokszor nem akar elfogyni. Nem eszünk sok szendvicset, a lecsót meg félévente egyszer kívánjuk meg, így valami vérpezsdítőbb recept után kellett néznem. Rátaláltam erre a látványos sült paprikára, ami eredetileg ugyan színes pritaminpaprikára íródott, de a magyar paprika is nagyon meggyőző volt ebben a formában. Olyannyira, hogy ismétlés várható.
Hozzávalók:
2 kisebb vöröshagyma
1 ek. olívaolaj
20 dkg hosszúszemű rizs pl. basmati vagy jázmin
Kb. 4,5 dl víz (amennyit a rizs felvesz)
1/2 tk. fekete kömény (nigella)
1/2 tk. kurkuma
1/2 tk. őrölt bors (elhagyható)
1/4 tk. őrölt kardamom
1/4 tk. őrölt koriander
1/4 tk. őrölt paprika
1/4 tk. őrölt szerecsendió
1/4 tk. só
1 csokor petrezselyem
8 dkg dió felaprítva (eredetileg fenyőmag)
8 dkg mazsola
10 dkg mozarella kockára vágva (eredetileg feta)
4 paprika (sárga vagy színes pritamin)
A diphez:
1 pohár joghurt
1 ek. citromlé
só
frissen őrölt bors
1 csipet barnacukor
A hagymákat meghámoztam, apró kockára vágtam. Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, üvegesre pároltam benne a hagymát. Utána megszórtam a szárított fűszerekkel és kevergetve pirítottam őket egy kicsit, hogy kibontakozzon az aromájuk. Utána hozzákevertem a rizst, üvegesre pirítottam, majd felöntöttem vízzel (először 3,5 dl-rel, később pótolni kellett még). Kis lángon, fedő alatt kb. 20 percig pároltam.
Közben felaprítottam a diót, a sajtot, a petrezselymet. A paprikákat megmostam, hosszában félbevágtam, kimagoztam.
Negyed óra múlva, mikor a rizs már megpuhult, elzártam a gázt és a petrezselymet, a mazsolát, a diót és a sajtot is a hozzákevertem, ha kellett még megsóztam. A félbevágott paprikákat megtöltöttem a fűszeres rizzsel és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.
Előmelegített sütőben 200 fokon 40-45 perc alatt készültek el hagyományos üzemmódban.
Tálalás előtt a diphez valókat kikevertem és azzal kínáltam.
Megjegyzés: én bababarát okokból a fetát mozarellával váltottam ki, ezért a negyed tk. só kevésnek bizonyult. Egyébként a fetát ajánlom karakteresebb íze miatt (akkor viszont valószínűleg elég a kevesebb só is).
Forrás: Die 100 besten Mittelmeer-Rezepte (a Für Sie kiadványa)
Megosztás
Eddig még nem posztoltam róla, hogy hogy készítem a húslevest, de most közel másfél év után eljött az alkalom. Elöljáróban annyit, hogy az egész család nagyon szereti (ezt most már Pankáról is elmondhatom:)), de elsősorban nem a leveshúsra, hanem a lére és a zöldségekre vagyunk ráindulva. Ezért aztán nem szoktam hatalmas velőscsontokkal, egyebekkel bíbelődni, beérem a csirkemell csontjával és aprólékkal. Ebben konszenzus van, a levesbetét kérdésében már nem ilyen egységes a csapat. Sajnos ahogy elnéztem, a férjem által képviselt gyufaszálfront egy taggal erősödött a kis purista személyében, így a cérnametéltre már nem sok esélyem marad. Szóval ezért ez az inkább halászlébe való tésztatípus.
És hogy miért kacsa? Általában csirkéből készül, de a hétvégén anyukám egy mondatával a fülembe tette a bogarat: megjegyezte ugyanis, hogy apai nagymamám kacsahúslevese volt a legjobb a kategóriában. Így a piacon járva én sem tudtam ellenállni a kacsacombnak és egy-két nyaknak, annál is inkább, mert az egyik új szakácskönyvemben meg egy izgalmas kacsás tésztaragura bukkantam. De erről majd legközelebb...
Hozzávalók:
2 kacsacomb csontja
2 kacsanyak
kb. 3,5 l hideg víz
4-5 közepes sárgarépa hosszában-keresztben félbe vágva
3 kisebb fehérrépa
1 zellergumó negyedekre vágva
1 kisebb vöröshagyma
4 szem szegfűszeg
5-6 gerezd fokhagyma
3 nagyobb krumpli
egy kis csomó petrezselyem
kb. 4 tk. só
8 szem fekete bors
6-8 szem koriander
1 szegfűbors
1 babérlevél
1 kis darab szerecsendióvirág
gyufaszáltészta
A húsokat hideg vízben megmostam (a combot előzőleg kicsontoztam, a husit félretettem későbbi felhasználásra), kevés sóval bedörzsöltem.
Elővettem a legnagyobb fazekamat, belepakoltam a húsokat és felöntöttem kb. 3,5 l hideg vízzel. Legkisebb lángon feltettem főni, mikor felforrt, lehaboztam (egy evőkanállal leszedegettem a tetejéről a habot, amennyire tudtam), majd megsóztam. Kb. 1 óra főzés után tettem bele a zöldségek első csapatát: a megtisztított, feldarabolt répákat, a zellert, vöröshagymát, a petrezselymet és a fűszereket. A vöröhagymát előzőleg megpucoltam, csak egy vékony vörös hártyát hagytam rajta, megmostam, hústűvel négy helyen megszúrtam és a lyukakba beleszúrtam 1-1 szegfűszeget.
Bő egy óra elteltével ment bele a következő turnus: a megpucolt fokhagymagerezdek és a meghámozott, negyedelt krumplik. Közben kóstolgattam, ha kellett, utánasóztam.
Az indulástól számítva kb. 4 óra főzés után ítéltem úgy, hogy elkészült a leves, minden zöldség és a húsok is kellően puhák voltak. Ekkor elzártam a lángot. Amíg hűlt kicsit a leves, kifőztem a tésztát.
Tálaláskor (és tároláshoz is) külön kiszedegettem egy tálra először a zöldségeket, külön a húsokat, és külön tálba szűrtem bele a levest. A tésztát is külön szedtük hozzá.
Megosztás
Miközben a mélyhűtőben árválkodó két kacsacombhoz kerestem receptet, konstatáltam, hogy elég ritka a combos recept, a kacsamell abszolút elsőbbséget élvez minden szakácskönyvíró szívében. Végre aztán rábukkantam a Szakácsok könyvében a szerecsendió- és chilipác nevű gyönyörűségre. Ez aztán jó okot adott arra is, hogy kipróbáljam az előző VKF-en talonban maradt köretreceptemet. Elkészült hát az alábbi duó (trió?), némi névváltoztatással, mert a chilipehely bababarát szellemben kimaradt, a szerecsendió helyett pedig a semlegesebb fűszeres jelző mellett döntöttem. A pácban ugyanis az ánizs íze a dominál (de ha a névbe beleveszem, mindenkit elriaszt:)) , de nem tolakodóan, így aki amúgy nem rajong ezért a fűszerért, az is adhat egy esélyt neki. Nekem hasonlóan kellemes meglepetés volt, mint a csillagánizsos grapefruitsorbet nem olyan régen.
Fűszeres-juharszirupos kacsacomb
Hozzávalók a páchoz:
1 dl juharszirup
8 dkg paradicsompüré (kb. 1 kis konzervnek felel meg)
5 dkg vaj
1 kis lilahagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
1 ek. ánizsmag szárazon pirítva, durvára törve
½ tk. őrölt szerecsendió
1,5 tk tengeri só
Továbbá:
2 kacsacomb
1 dl víz
A pác alapanyagait egy lábasban felforraljuk, majd lassú tűzön 10-12 percet főzzük, míg be nem sűrűsödik. Ekkor hagyjuk kihűlni, majd egy műanyag dobozban nyakon öntjük vele a húsokat és egy éjszakát állni hagyjuk.
Másnap lekapargatjuk a húsról a felesleges páclevet, majd egy forró serpenyőben minimális olajon mindkét oldalát előpirítjuk, hogy szép barna színt kapjon. Ezután átpakoljuk egy tepsibe és fólia alatt 200 fokon kb. 70 percet sütjük, majd fólia nélkül 160 fokon további 20 percet.
Közben a mártáshoz a megmaradt páclevet 1 dl vízzel felhígítjuk, összeforraljuk, majd botmixerrel egyneműsítjük.
Megjegyzés: ezt a pácmennyiséget a könyv 4x20 dkg húshoz írja. Én úgy tapasztaltam, hogy a pácolásnál a két combot éppen jól bevonta-ellepte. Több húsnál szerintem érdemes másfélszeres adagot készíteni.

Karamellizált almás burgonya
1 kg nem lisztes krumpli
só
fél kiló savanykás alma (pl. jonatán)
1 ek. citromlé
5 dkg (barna)cukor
6 dkg vaj
frissen őrölt bors
A krumplit alaposan megmossuk, héjában megfőzzük. Leöntjük a vizet róla és hagyjuk kihűlni, majd meghámozzuk, felkockázzuk.
Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, meglocsoljuk a citromlével, fél centi vastag szeletekre vágjuk.
A cukrot egy teflon serpenyőben közepes lángon folyamatosan kevergetve karamellizáljuk. Mikor már nagyjából megolvadt, hozzákeverjük a puha vajat, jól elkeverjük, hogy homogén masszát kapjunk. Beleforgatjuk a krumplikockákat, kb. 7 percig sütjük, közben többször óvatosan átforgatjuk (vigyázzunk, hogy ne égjen meg). Sózzuk, borsozzuk, majd kiszedegetjük, a helyére költöztetjük az almákat, kb. 5 perc alatt megpároljuk őket és a krumplival összeforgatva tálaljuk.
A Szakácsok könyve és a Kochen! Das Gelbe von GU alapján.
Megosztás
Most pótolom a múlt héten beígért negyedik Mälzer-recept bemutatását. Az ételnév elsőre oximoronnak tűnik, de épp ez benne az izgalmas. A huevos rancheros ugyanis a mexikói konyha egyik klasszikusa, magyarul parasztreggelinek is fordítható tojásétel, tortillán szervírozott tükörtojás salsa rancherával megbolondítva. Hogy ez a változat mitől tunéziai, az rögtön kiderül a hozzávalók listájából. Harissa, koriander, római kömény játszik a hagyományos chili helyett, a tortilla meg kimarad a szereplők közül. Az eredmény egy harmonikus ízvilágú reggelinek való, amely akár a VFK IV. fordulójában is feltűnhetett volna, ha előbb kapom meg a könyvet.
Hozzávalók 2 személyre:
50 dkg paradicsom
2 lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
1/2 tk. római kömény
5-6 szem fekete bors
1/4 tk. koriandermag
3-4 ek. olívaolaj
só
1-2 tk. harissakrém (harissa fűszerkeverékkel helyettesítettem)
4 tojás
korianderzöld vagy citromfű, esetleg menta apróra vágva a tetejére
A paradicsomokat a csúcsuknál kereszt alakban bemetsszük, rövid időre lobogó, forró vízbe tesszük, mikor kezd a héjuk felpöndörödni, kivesszük őket, hideg vízzel leöblítjük és lehúzzuk a héjukat. Négy részre vágjuk őket és kimagozzuk, a húsukat nagyobb kockákra vágjuk.
A lila- és fokhagymákat megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. A fűszereket mozsárban megőröljük.
Az olívaolajat felhevítjük egy teflon serpenyőben és 2-3 percig pirítjuk benne a hagymákat és a fűszereket. Hozzáadjuk a paradicsomokat, és közepes lángon kb. 5 percig pároljuk, közben megsózzuk és hozzákeverjük a harissát is.
Feltörjük a tojásokat, egy tálkába tesszük őket és ráöntjük a paradicsomra, 2-3 percig sütjük, míg a tükörtojás elkészül. Megszórjuk aprított zöldfűszerrel és rögtön tálaljuk.
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010