Csülkös bableves haluskával

Jófej voltam és engedtem férjem unszolásának – főztem neki csülkös bablevest haluskával*. Az is katalizátorként hatott, hogy anyósom is épp nálunk volt, így az ő útmutatásai alapján készíthettem el a nagy kedvencet. Attól is különleges volt ez az alkalom, hogy végre a kuktámat is be mertem izzítani eredeti funkciójában és nem csak sima levesfazéknak használtam. Eddig valami miatt idegenkedtem tőle, de a gyakorlatias szempontok azért nem hagytak nyugodni. Anyukámmal is konzultálva, aki nagy kuktaszakértő, üzembiztosan használtuk az edényzetet, ennek ellenére egyedüli kipróbálásra még mindig nem vállalkoznék. Ez szerintem kétemberes dolog, kell a férfi mellém vész esetére.:)

 

Csülkös bableves 

Hozzávalók:

kb. 40 dkg vörösbab
1 szép darab (sovány) füstölt sertéscsülök (nálam épp fóliázott példány)
3 sárgarépa felkarikázva
2 fehérrépa karikákra vágva
8-10 szem feketebors
2 babérlevél
kis csokor zellerzöld

A rántáshoz:
1 közepes vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
néhány ek. olaj
1 tk. pirospaprika
1 ek. liszt
1-2 dl hideg víz

A haluskához:
1 kg krumpli
15 dkg liszt (8 ek.)
2 tk. só
1 tojás

Tálaláshoz:
tejföl

Előző este beáztatjuk hideg vízbe (külön tálakban) a babot és a csülköt. Másnap a csülköt, ha nagyon sötét, füstös, kívülről (a bőrét) egy kis éles késsel megkapargatjuk.

A babot feltesszük főni egy nagy fazékban hideg vízben. Miután felforrt, elzárjuk a gázt és leöntjük róla a vizet.

A csülköt (miután több darabra vágtuk, ha csontja nem volt) a borssal és a babérlevéllel  kuktában feltesszük főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. (A gyakorlatiasak tegyék a fűszereket teatojásba, úgy könnyebb kihalászni.) Mikor már gyöngyözve fő, rátesszük a kukta tetejét, lezárjuk. Ott állunk mellette, és amikor sziszegni kezd, egy picit késsel megmozgatjuk a tetején a szelepet. Így kiengedjük belőle a felesleges gőzt. Lejjebb vesszük a lángot (legkisebb fokozat, vagy annál egy gondolattal erősebb). 2-3 perc múlva újra ellenőrizzük, hogy szuszog-e. Ha nem, kicsit feljebb vesszük a gázt, ha igen, így főzzük kb. 30-40 percig (a csülök méretétől is függ). Ekkor a szelepet egy késsel felhúzva kiengedjük a gőzt a kuktából és kinyitjuk – megnézzük, puha-e a hús.

Ha igen, hozzáadjuk a leszűrt babot (előtte kihalásszuk a borsszemeket), ismét lezárjuk és kb.10 percig főzzük. Ekkor, ha a bab már majdnem puha, levesszük a kukta tetejét, bezöldségezzük (répák, zellerzöld) és csak simán fedő alatt főzzük tovább. Közben megkóstoljuk, elég sós-e, ha nem, megsózzuk. Mikor már a zöldségek is megpuhultak, berántjuk.
Ehhez az olajon az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát üvegesre pirítjuk, megszórjuk 1 ek. liszttel és 1 tk. pirospaprikával és folyamatosan kevergetve világosra pirítjuk. Felöntjük hideg vízzel, csomómentesre elkeverjük, majd vékony sugárban a leveshez öntjük. Forrástól számítva pár percig főzzük.

Tálalás előtt a húst falatnyi darabokra vágjuk.

A haluska mint levesbetét készítése:

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd egy nagy tálban összegyúrjuk a liszttel, sóval, tojással. Az így kapott tésztából diónyi golyókat formázunk és lobogó sós vízbe rakosgatjuk  Közepes lángon (ne buzogjon, mert akkor összetöri) addig főzzük, míg a golyók fel nem jönnek a víz tetejére. Miután feljöttek, 1-2 percet várunk, majd egy szűrővel kiszedegetjük őket. Külön tálban kínálhatjuk a leves mellé. Mindenki annyit szed belőle, amennyi jólesik.

 

* Férjem családjában a bableves i-jére mindig a haluska teszi fel a pontot. Ez a szlovák eredetű levesbetét nagyon hasonlít a nudli, a szilvás gombóc és a gnocchi tésztájához. A levesbe szedve akkurátusan fel kell a kanállal darabolni és úgy enni a babhoz.

2009. jan. 20. 23:55 | 23 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros, Férjem kedvére
Címkék: babérlevél, bors, burgonya, fehérrépa, őrölt pirospaprika, sárgarépa, sertéscsülök, tejföl, vörösbab

Tejfölös sertésraguleves

Egy hagyományos, magyaros recept következik, annak bizonyítására, hogy az egyszerű, hétköznapi ételek is eshetnek olyan jól, mint a különlegességek. Ezt néha nem árt tudatosítani magamban, mert hajlamos vagyok mindig valami újdonságon törni a fejem, háttérbe szorítva ezzel a régi, jól ismert recepteket. Ezt a levest mindenképpen megjegyzem, annyira ízlett, hogy az sem zavart, hogy több napig kellett ennem belőle.


 
Hozzávalók:

25 dkg sertéscomb
kevés olaj
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 zöldpaprika
só
1/2 tk. pirospaprika
1 kisebb paradicsom
2 sárgarépa
1-2 fehérrépa
1 kis csokor petrezselyemzöld

Tálaláshoz: tejföl és egy kevés citromlé

A húst megmostam, falatnyi kockákra vágtam. A hagymákat felaprítottam, a paprikát is pici darabokra vágtam. A paradicsomot felnegyedeltem, a répákat meghámoztam, felkarikáztam.

Néhány evőkanál olajon pirítani kezdtem a vöröshagymát. Kis idő múlva hozzáadtam a zöldpaprikát is, majd a fokhagymát és gyakran kevergetve közepes lángon üvegesre pirítottam őket. Utána megszórtam pirospaprikával, majd hozzáadtam a húskockákat. Kicsit megpirítottam, hogy kifehéredjenek, utána pedig felöntöttem kb. 2 l vízzel. Jól megsóztam és a paradicsomot, a petrezselymet meg a répákat is beledobtam. Kis lángon addig főztem, míg a hús is és a zöldség is kellően meg nem puhult. Közben kóstolgattam, sóztam.
Tejföllel és citromlével ízesítve tálaltam.

2008. okt. 15. 10:48 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros
Címkék: citromlé, fehérrépa, fokhagyma, őrölt pirospaprika, paprika, paradicsom, petrezselyem, sárgarépa, sertéscomb, tejföl, vöröshagyma

Kacsahúsleves

 Eddig még nem posztoltam róla, hogy hogy készítem a húslevest, de most közel másfél év után eljött az alkalom. Elöljáróban annyit, hogy az egész család nagyon szereti (ezt most már Pankáról is elmondhatom:)), de elsősorban nem a leveshúsra, hanem a lére és a zöldségekre vagyunk ráindulva. Ezért aztán nem szoktam hatalmas velőscsontokkal, egyebekkel bíbelődni, beérem a csirkemell csontjával és aprólékkal. Ebben konszenzus van, a levesbetét kérdésében már nem ilyen egységes a csapat. Sajnos ahogy elnéztem, a férjem által képviselt gyufaszálfront egy taggal erősödött a kis purista személyében, így a cérnametéltre már nem sok esélyem marad. Szóval ezért ez az inkább halászlébe való tésztatípus.

És hogy miért kacsa? Általában csirkéből készül, de a hétvégén anyukám egy mondatával a fülembe tette a bogarat: megjegyezte ugyanis, hogy apai nagymamám kacsahúslevese volt a legjobb a kategóriában. Így a piacon járva én sem tudtam ellenállni a kacsacombnak és egy-két nyaknak, annál is inkább, mert az egyik új szakácskönyvemben meg egy izgalmas kacsás tésztaragura bukkantam. De erről majd legközelebb...

 

Hozzávalók:

2 kacsacomb csontja
2 kacsanyak
kb. 3,5 l hideg víz
4-5 közepes sárgarépa hosszában-keresztben félbe vágva
3 kisebb fehérrépa
1 zellergumó negyedekre vágva
1 kisebb vöröshagyma
4 szem szegfűszeg
5-6 gerezd fokhagyma
3 nagyobb krumpli
egy kis csomó petrezselyem
kb. 4 tk. só
8 szem fekete bors
6-8 szem koriander
1 szegfűbors
1 babérlevél
1 kis darab szerecsendióvirág

gyufaszáltészta

A húsokat hideg vízben megmostam (a combot előzőleg kicsontoztam, a husit félretettem későbbi felhasználásra), kevés sóval bedörzsöltem.

Elővettem a legnagyobb fazekamat, belepakoltam a húsokat és felöntöttem kb. 3,5 l hideg vízzel. Legkisebb lángon feltettem főni, mikor felforrt, lehaboztam (egy evőkanállal leszedegettem a tetejéről a habot, amennyire tudtam), majd megsóztam. Kb. 1 óra főzés után tettem bele a zöldségek első csapatát: a megtisztított, feldarabolt répákat, a zellert, vöröshagymát, a petrezselymet és a fűszereket. A vöröhagymát előzőleg megpucoltam, csak egy vékony vörös hártyát hagytam rajta, megmostam, hústűvel négy helyen megszúrtam és a lyukakba beleszúrtam 1-1 szegfűszeget.

Bő egy óra elteltével ment bele a következő turnus: a megpucolt fokhagymagerezdek és a meghámozott, negyedelt krumplik. Közben kóstolgattam, ha kellett, utánasóztam.

Az indulástól számítva kb. 4 óra főzés után ítéltem úgy, hogy elkészült a leves, minden zöldség és a húsok is kellően puhák voltak. Ekkor elzártam a lángot. Amíg hűlt kicsit a leves, kifőztem a tésztát.

Tálaláskor (és tároláshoz is) külön kiszedegettem egy tálra először a zöldségeket, külön a húsokat, és külön tálba szűrtem bele a levest. A tésztát is külön szedtük hozzá.

2008. máj. 22. 22:10 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Magyaros
Címkék: babérlevél, burgonya, fehérrépa, fekete bors, fokhagyma, kacsa, kacsacomb, koriander, petrezselyem, sárgarépa, szegfűbors, szegfűszeg, szerecsendióvirág, vöröshagyma, zeller

Erdei gombakrémleves aszalt barackkal

Hozzávalók:

1 lilahagyma apróra vágva
2 nagyobb gerezd fokhagyma felaprítva
kevés olaj
1 nagy sárgarépa
1 fehérrépa
1 közepes krumpli
2-3 dkg szárított erdei gomba (jelen esetben trombita és mix vegyesen)
25 dkg csiperke
1 ek. liszt
5 dl víz (egy része a gomba áztatóvize)
2 dl főzőtejszín
2 kis ágacska kakukkfű
só
frissen őrölt bors
kb. 2 marék alkoholba áztatott aszalt sárgabarack

Kezdésnek az összes zöldséget megtisztítottam, majd a  hagymákat felaprítottam, a répákat és a krumplit kisebb kockákra vágtam. A szárított gombát beáztattam egy fél órára langyos vízbe. A csiperkét megtisztítottam, a tönköknek csak a legvégét vágtam le, amúgy kitörtem őket és feldarabolva félre tettem. A kalapokat vékony szeletekre vágtam. A kakukkfű levélkéit lehúztam a szárukról.

Az olajon üvegesre pároltam a lilahagymát, közben a fokhagymát is hozzáadtam. A répákat és a krumplit, meg a gombákról levágott tönköket és a leszűrt erdei gombákat is hozzákevertem. Kicsit hagytam pirulni, majd megszórtam a liszttel, átkevertem, kicsit pirítottam. Felöntöttem a vízzel, sóztam, borsoztam, beleszórtam a kakukkfüvet, majd puhára főztem a zöldségeket. Botmixerrel pürésítettem a levest, beleöntöttem a főzőtejszínt és öszzerottyantottam.

Kétféle levesbetét készült:
1. Férjem kedvére pirított gombaszeletkék: a vékonyan felszeletelt kalapokat teflon serpenyőben kevés olajon, nagy lángon hirtelen kisütöttem.
2. Nekem valami édeskés íz hiányzott hozzá, ezért kb. 2 marék aszalt sárgabarackot felkockáztam és egy negyed órára zsályalikőrbe áztattam. Leszűrve adtam a leveshez, szerintem nagyon harmonikus ízkombináció lett belőle.

2008. febr. 18. 10:40 | 10 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: aszalt sárgabarack, burgonya, fehérrépa, fokhagyma, főzőtejszín, gomba, kakukkfű, lilahagyma, saját recept, sárgarépa, szárított gomba

200.: Felesborsó-krémleves fehérrépával

Mielőtt a fehérrépa olvastán felhördülne valaki, elmondom, hogy én sem vagyok nagy rajongója ennek a zöldségnek, de krémlevesben, pürésítve olyan észrevétlen, hogy még a húgom is simán evett belőle, aki pedig nem rajong a zöldségekért. A hántolt feles zöldborsót pedig most fedeztem fel magamnak babakompatibilis ételek után kutatva, és rögtön megszerettem. Hasonlóan a vöröslencséhez könnyen emészthető, hamar megfő és jól lehet fűszerezni. Ráadásul még szép zöld színét is megőrzi, nem úgy mint a vöröslencse, ami főzés közben egyre gyanúsabb színt ölt.

Hozzávalók 4 személyre:

30 dkg hántolt, feles zöldborsó
2 közepes vöröshagyma felaprítva
2-3 ek. olaj
3 gerezd fokhagyma felaprítva
2 fehérrépa karikára vágva
2 liter víz
1/4 tk. szárított zsálya
1/8 tk. őrölt koriander
1/4 tk. szárított kakukkfű
1 babérlevél
só, bors, őrölt szerecsendió ízlés szerint

A borsót hideg folyóvíz alatt leöblítettem, majd feltettem főni, annyi vízben, hogy ellepje. Forrástól számítva 3 percig főztem, majd leszedtem a habot a tetejéről és leszűrtem.
Az olajat felhevítettem egy fazékban, a vöröshagymát üvegesre pároltam benne, majd hozzáadtam a répakarikákat és a fokhagymát. Kevergetve 2 percig pirítottam, majd ment bele a leszűrt borsó, a 2 liter víz és a szárított zöldfűszerek. Felforraltam, megsóztam, majd takaréklángon kb. 40 percig főztem (míg meg nem puhultak a zöldségek). Mielőtt pürésítettem volna, leszedtem kb. 4 dl-t a főzővízből és kihűlés után lefagyasztottam zöldségalaplének, mert túl soknak találtam a levet.
Ezután botmixerrel pürésítettem az egészet, majd sóval (ha kell még bele), borssal, szerecsendióval fűszereztem.
Tálalásnál tejfölpöttyökkel díszítettem.

A Vince Kiadó Legjobb receptek sorozatának Levesek kötete alapján.

2007. nov. 6. 9:01 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Zöldségétel
Címkék: babérlevél, fehérrépa, felesborsó, fokhagyma, kakukkfű, koriander, őrölt szerecsendió, vöröshagyma, zsálya

Tejfölös bableves

Kiskőrösről érkezett friss zöldségszállítmányból készült ez a tartalmas leves, már nagyon vágytunk rá. Friss babból viszonylag hamar megvan, áztatni sem kell. Nekem kötelező kellékek hozzá a tejfölpettyek és az ecetes uborka karikák, jó uram pedig a gyufaszáltésztához ragaszkodott. Húsfélének most debrecenit vettem, nem cifráztam.

Hozzávalók:

1 kisebb zacskó friss fejtett bab (nem mértem le a súlyát)

2,5 liter víz

2-3 szál sárgarépa karikákra vágva

2 szál fehérrépa karikákra vágva

1 zellergumó felkockázva

1 nagy szem krumpli felkockázva

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

petrezselyemzöld

zellerzöld

1 babérlevél

só

olaj, liszt, pirospaprika a rántáshoz

2 pár debreceni karikázva

Egy nagy fazékban feltettem a babot főni 2,5 liter vízben. Mentek mellé még a répa- és zellerkockák és a babérlevél. Fedő alatt közepes lángon főztem, mikor felforrt, megsóztam és lejjebb vettem a gázt. Mikor már kezdett puhulni a bab, a második hullámban hozzáadtam a krumplikockákat és a debrecenikarikákat, illetve a petrezselymet meg a zellerlevelet. Tovább főztem kis lángon, közben pedig a rántáshoz megtisztítottam és felaprítottam a hagymákat. Mikor már a zöldségek és főleg a bab jól megpuhult, kevés olajon üvegesre pároltam a hagymát, megszórtam kb. 2 ek. liszttel és zsemleszínűre pirítottam. Lehúztam a lángról, felöntöttem egy kis hideg vízzel, csomómentesre kevertem, és megszórtam pirospaprikával. Ezt az elegyet vékony sugárban a leveshez öntöttem és elkevertem, s még főztem egy kicsit, hogy besűrűsödjön.

Főzés közben folyamatosan kóstolgattam, és utánasóztam, ha kellett. A tésztát én külön szoktam kifőzni, és csak tálaláskor szedek a tányérba és arra merem a levest. Tejföllel és ecetes ubikarikákkal isteni.

2007. júl. 19. 7:12 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: burgonya, fehérrépa, fejtett bab, fokhagyma, sárgarépa, vöröshagyma, zeller

Erdélyi csirkeraguleves

Az eddigi levesposztok alapján valószínűleg mindenki azt gondolja, mi csak krémleveseket eszünk. Ez persze nem így van, bár tény, hogy nem gyakran készítek klasszikus leveseket, de azért néha készül egy-egy zöldborsó-, zöldbab- vagy lencseleves is, nem beszélve a nagy kedvencről, a húslevesről. Ezekről azonban nem posztolok, nem valószínű, hogy sok újat tudnék mondani. Most viszont kivételt teszek, mert bár ez a leves is nagyon egyszerű, de talán nem annyira közismert, és ebben a nyári melegben kifejezetten üdítő. A családi receptgyűjteményünk része, hogy honnan került oda, nem tudom.

Hozzávalók:

1 db csirkemell kicsontozva, lebőrözve, kockára vágva

1-2 sárgarépa

1-2 fehérrépa

1 kisebb zeller

1 babérlevél

őrölt bors

só

(bio)leveskocka

2 ek. étolaj

1 púpozott ek. liszt

1 citrom

petrezselyem

tejföl (opcionális)

A csirkemellkockákat kb. 2 liter hideg vízben feltesszük főni. Miután lehaboztuk, beletesszük a babérlevelet, a kis kockákra vágott zöldségeket és a többi fűszert és ízesítőt. Addig főzzük, míg a zöldségek megpuhulnak. Ekkor világos rántást készítünk 2 ek. étolajból és 1 púpozott ek. lisztből és besűrítjük vele a levest (először kevés hideg vízzel keverjük el csomómentesre, utána adjuk a leveshez). Tetszés szerint tésztát is főzhetünk bele, mi cérnametélttel ettük.

Tálalás előtt kevés citromlevet adunk hozzá és belekarikázunk egy egész citromot. Megszórhatjuk apróra vágott petrezselyemmel és tejfölt is adhatunk hozzá.

Nagyon finom, savanykás leves, én imádom kienni belőle a citromkarikákat. :)

2007. jún. 5. 12:15 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Leves
Címkék: babérlevél, citrom, családi recept, csirke, fehérrépa, petrezselyem, sárgarépa, tejföl, zeller