Életmentő fehérboros újkrumpli rukolával

Tegnap este imába foglaltuk Piszke nevét.:) Miután hazaértem Pannival hullafáradtan az óvodai alapítványi napról, ahol a három ugrálóvárazásból csupán három torkollott bőgésbe, és egy koponyának kifestett fiú vonzó-taszító hatása is nyomott hagyott Panni lelkén, az egész napos fejfájás után (front) nem sok esélyt láttam rá, hogy meleg vacsorával fogadom túlórázó férjemet. Ámde miután rávettem magam, hogy ki- és bepakoljam a mosogatógépet a másnapi befőzés érdekében (bodzaszörp- és eperdzsemprojekt), felrémlett, hogy a kamrában van még némi újkrumpli, a hűtőben egy kis etyeki chardonnay, Piszke blogján meg egy szupernek tűnő recept. Ekkor megráztam magam, és egy koffeinmentes kávéval lelkileg felvértezve összedobtam az alábbi vacsorát, megterítettem, bort töltöttem és mosolygósan vártam a hazatérő férjet, aki megsejthetett valamit a bennünk zajló folyamatokból, mert egy csokor rózsával állított haza. A vacsorát már „Szép az élet” felkiáltással fogyasztottuk és hálásan gondoltunk Piszkére, miközben a krumplis tál alján összegyűlt eszenciális borredukciót tunkoltuk.



Hozzávalók egy kis adaghoz (két kisebb étkűnek vacsora - aki nem hobbit, duplázza!):

50 dkg aprószemű újkrumpli
2 ek olívaolaj
1-2 ek. vaj
1,5 dl száraz fehérbor
3-4 szál újhagyma
1 marék rukola
nagyszemű tengeri só (normál is lehet)

Jól megmostam a krumplikat, szárazra törölgettem őket és egy akkora teflon serpenyőben, amelyben egy rétegben elférnek felforrósított vajon és olívaolajon kevergetve 10-15 percig sütöttem őket. Közben megsóztam. Ezután hozzákevertem a megtisztított, félbevágott újhagymákat, majd aláöntöttem a bort, és megsóztam nagyszemű tengeri sóval. Fedő alatt puhulásig sütöttem (kb. 15 perc), a végén beleforgattam a rukolaleveleket is.

2010. máj. 29. 9:14 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Köret, Tapas, Zöldségétel
Címkék: fehérbor, rukola, újburgonya, újhagyma

Rizottó balzsamszirupos csirkemájjal

Ez a recept Patrik ötlete nyomán született a Pastramiban tett látogatásunk hatására, bár annyira magaménak érzem, hogy erre a tényre figyelmeztetnem kell magamat. Az ott kóstolt vargányás rizottón fénylő balzsamecet-redukció eszébe juttatta azt a balzsamszirupos csirkemájat, amit anno egy VKF alkalmával készítettem egy rozmaringkrémleves mellé, és amit azóta sem ismételtem, pedig igény az mutatkozott... De most a rizottóval való kombináció izgalmas lehetősége engem is felvillanyozott, így elkészült ez az igen finom csirkemájas fogás és a hűtőajtón figyelő kívánságlista egyik elemét is kipipálhattuk Patrik nagy örömére.



Hozzávalók:

1/2 kg csirkemáj
só
kevés vaj és olívaolaj
1,5 dl balzsamecet
8 ek. nádcukor
frissen őrölt bors

A rizottóhoz:

néhány ek. olívaolaj + 1 ek. vaj
1 nagyobb vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
30 dkg kerekszemű rizs (sparos Arborio)
1,5 dl száraz fehérbor (Szent István Korona Etyeki Chardonnay)
kb. 1 l forró csirkealaplé (DM-es bio leveskockából)
só
kb. 1 dl tejszín
2 ek. reszelt parmezán

A májat először hideg vízbe áztattam 10 percre, majd leöblítettem és szárazra töröltem. Megszurkáltam egy hústűvel, félbevágtam minden darabot és megsóztam, majd kevés vajon és olívaolajon megsütöttem. (Közben vigyázni kell, mert fröcsköl, nem árt rá egy fedő).

Közben egy kis lábasba öntöttem a balzsamecetet és a nádcukrot, picit megsóztam, tekertem bele friss borsot és közepes lángon sziruposra forraltam. Amikor már besűrűsödött, vadul habzik, ekkor elzárhatjuk alatta a lángot. Ekkor beleforgattam a kisütött májat.

A rizottóhoz olívaolajat és vajat hevítettem egy nagy fazékban és üvegesre pároltam rajta a hagymákat. Utána hozzákevertem a rizst, jól átforgattam, kevergettem, majd felöntöttem a borral. Hagytam rotyogni, hogy magába szívja, majd egy merőkanálnyi forró alaplevet adtam hozzá. Jól megsóztam és tovább főztem. Mikor már fölszívta a lé nagyját, megint pótoltam a folyadékot (így adagolva fokozatosan az 1 liter alaplevet).
Mikor a rizs már al dentére főtt, hozzákevertem a tejszínt, és a parmezánt. A balzsamszirupos májjal a tetején tálaltam.

2010. máj. 27. 5:35 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Férjem kedvére
Címkék: balzsamecet, csirkemáj, fehérbor, parmezán, rizottó, rizs

Zöldfűszeres laskagomba

Most, hogy tavasz van, kezd megint kiújulni a tapas-mániám. Minden évben a salátákat kívánom meg először, majd  könnyű, zöldséges fogások kerülnek terítékre – gyakran egy pohár könnyű bor társaságában. Idén az első fecske ez a meleg előételként és tapasként egyaránt bevethető fehérboros laskagomba volt. Egy darab friss focacciával vagy grissinivel jobb vacsorát elképzelni sem tudok.



Hozzávalók:

néhány ek. olívaolaj
2 kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csapott tk. szárított bazsalikom
1 csapott tk. szárított kakukkfű
50 dkg laskagomba
2,5 dl száraz fehérbor
1 tk. vörösborecet
só
frissen őrölt bors
aprított metélőhagyma vagy zöldpetrezselyem a tetejére

A hagymákat felaprítjuk, a laskagombát papírtörlővel letörölgetjük (ha kell, megmossuk és szárazra töröljük) és a keményebb részektől megszabadítjuk. A megtisztított gombát vékony csíkokra vágjuk.

Olívaolajon megpároljuk a hagymákat, megszórjuk a zöldfűszerekkel és tovább pároljuk pár percig. Utána hozzáadjuk a laskagombát, a fehérbort és a borecetet és lassú tűzön kb. 10 percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, végül hozzákeverjük az aprított metélőhagymát/petrezselymet.

Ötlet: Bänziger: A csodálatos olíva

2010. ápr. 16. 9:50 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, Gyors vacsora, Köret, Tapas, Zöldségétel
Címkék: bazsalikom, fehérbor, kakukkfű, laskagomba, tapas, vörösborecet

Cukkinis-fenyőmagos rizottó

Rizskérdésben nincs konszenzus a családban. Én még natúran, magában is szeretem, főleg, ha jázminrizsről van szó (sőt nemrég konstatáltam, hogy még a romlott főtt jázminrizsnek is jó illata van), P. viszont nem rajong érte. Panni kettőnk között ingadozik, sajnos mostanában inkább az apjával tart. Így mikor néha bejelentem, hogy rizottót  főzök, nem aratok nagy sikert. Most azonban nem hagytam magam eltántorítani, néhány salátacukkinit és egy kis mascarponemaradékot gondoltam így hasznosítani és nagyon jól gondoltam. A külön eme célból beszerzett Savignon blanc hihetetlen ízeket csalt elő belőle, biztos, hogy fogom még készíteni. Bor vagy vermut nélkül viszont nem érdemes nekiállni.

Hozzávalók:

néhány ek. olívaolaj + 1 ek. vaj
1 nagyobb vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
30 dkg kerekszemű rizs
1,5 dl száraz fehérbor (Szent István Korona Etyeki Savignon blanc)
kb. 1 l forró víz vagy csirke/zölségalaplé
10 dkg mascarpone
kb. 5 dkg félkemény kecskesajt vagy parmezán reszelve
fél citrom leve és 1 citrom reszelt héja

néhány ek. olívaolaj
3-4 kicsi salátacukkini
frissen őrölt bors
3-4 dkg fenyőmag

Az olívaolajat és a vajat felhevítettem egy nagy fazékban és üvegesre pároltam rajta a hagymákat. Utána hozzákevertem a rizst, jól átforgattam, kevergettem, majd felöntöttem a borral. Hagytam rotyogni, hogy magába szívja, majd egy merőkanálnyi forró vizet adtam hozzá. Jól megsóztam és tovább főztem. Mikor már fölszívta a víz nagyját, megint pótoltam a folyadékot (így adagolva fokozatosan az 1 liter vizet).

Közben egy teflon serpenyőben felhevítettem egy kevés olívaolajat és a meghámozott, kis kockára vágott cukkinit megpároltam rajta. A végén hozzáadtam a fenyőmagot is, azt is megpirítottam, végül sóztam, borsoztam.

Mikor a rizs már al dentére főtt, hozzákevertem a mascarponét, belefacsartam egy fél citrom levét, beleforgattam a citromhéjat és a fenyőmagos cukkinit (egy részét félretettem a tálaláshoz), majd elzártam a gázt.
Reszelt kecskesajttal a tetején tálaltam.

2009. júl. 10. 23:00 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz
Címkék: citrom, cukkini, fehérbor, fenyőmag, fokhagyma, kecskesajt, mascarpone, parmezán, rizottó, rizs, vöröshagyma

Perzsa rizses csirke

Mielőtt végérvényesen vegabloggá avanzsálnék, egy gyors csirkeétellel jelentkezem. Stahl Judit receptje volt az alap, azt szabtam a kamrám aktuális tartalmához. Akik ismernek, ebből már sejtik, hogy aszalt áfonya került bele.:) És mivel pisztáciát főzéshez sosem veszek, annyira irreálisnak tartom az árát (az aszalt meggy ára sajnos ugyanilyen fájdalmas és érthetetlen), így mandulával készítettem, amivel szintén nagyon jól működött.

 

Hozzávalók:

1 csirkemell kifilézve

só

frissen őrölt bors

1 csomag újhagyma vagy 1 arasznyi póré felaprítva

1 narancs héja és leve

4 ek. olívaolaj

25 dkg rizs

10 dkg aszalt vörösáfonya (eredetileg aszalt meggy)

10 dkg mandula (eredetileg pirított, sózott pisztácia) felaprítva

1,5 dl száraz fehérbor vagy száraz pezsgő

4-5 dl víz

A csirkemellfilét hideg vízben megmossuk, majd 3x1 cm-es csíkokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk.

A hagymát megtisztítjuk, felaprítjuk, a narancs héját lereszeljük, levét kicsavarjuk.

A mandulát egy teflon serpenyőben szárazon megpirítjuk.

Egy nagy lábosban felhevítünk 3 ek. olívaolajat és erős lángon előpirítjuk rajta a csirkemellcsíkokat. Utána kiszedegetjük őket és félrerakjuk. Öntünk még egy kis olajat a lábosba és megfonnyasztjuk rajta mérsékelt lángon a hagymát, majd hozzáadjuk a megmosott rizst és 2-3 percig kevergetjük. Ezután megsózzuk, beleforgatjuk a csirkecsíkokat, rászórjuk a narancshéjat, az aszalt áfonyát és a mandula nagy részét (a maradékot majd tálaláskor szórjuk a tetejére).  Ráöntjük a folyadékokat is: a bort, a narancslevet és 4-5 dl vizet.

Megsózzuk, erős lángon felforraljuk, fedő alatt, mérsékelt lángon 20-25 perc alatt készre főzzük. Néha megkeverjük. Végül elzárjuk a gázt és fedő alatt még 3-4 percig állni hagyjuk.

Az eredeti recept szerint perzsa hagymával a tetején kellene tálalni. Én ezt most kihagytam, nélküle is nagyon finom volt, de azért ideírom a receptjét.

Hozzávalók:

2 nagy fej vöröshagyma

5 dkg vaj

só

1/2 kk. őrölt fahéj

1/2 kk. őrölt gyömbér

1/2 kk. őrölt római kömény

néhány dkg mandula

A hagymát megpucoljuk, vékonyan felkarikázzuk, és egy nagy serpenyőben kis lángon megolvasztjuk a vajat. Rádobjuk a hagymát, picit megsózzuk és mérsékelt tűzön 25 perc alatt puhára és aranybarnára pároljuk. Közben néha megkeverjük. Amikor kész, hozzákeverjük a fűszereket és a maradék mandulát és tálalásnál rápúpozzuk a rizses csirke tetejére.

Stahl Judit receptje a Gyors szárnyas ételek című könyvből.

2009. ápr. 6. 8:38 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas
Címkék: aszalt vörösáfonya, csirkemell, fehérbor, mandula, narancs, őrölt fahéj, őrölt gyömbér, őrölt római kömény, póréhagyma, rizs, újhagyma, vaj, vöröshagyma

Háromhagymás sajtleves

A közértbe indulás előtt öt perccel, amikor még mindig azon tipródtam, mit főzzek ebédre, bevillant egy régi sajtleves receptje a Nők Lapjából. Felütöttem gyorsan a receptes mappámat és a levesek közül kikerestem az ominózus sajtosat. Testhez álló volt,  épp kornyadozott egy póré az erkélyen és volt két darab sajt is itthon. Ilyenkor mindig nagyon elégedett vagyok az ökonomikus háztartásvezetésemmel.:) A leves pedig tovább fokozta a komfortérzetemet, ugyanis isteni lett.:)

Hozzávalók:

1 kis fej vöröshagyma

1/2 póré

2 gerezd fokhagyma

2 ek. vaj vagy olívaolaj

1,5 ek. liszt

1 l víz

1,5 dl tejszín

só

őrölt fehérbors

1/2 dl száraz fehérbor vagy száraz fehér pezsgő

10 dkg kapuvári sajt (Cserpes-termék) lereszelve (eredetileg gouda)

5 dkg cheddar sajt lereszelve (eredetileg füstölt sajt)

A hagymákat megtisztítottam, apróra vágtam. Egy nagy fazékban felhevítettem a  vajat és megpároltam rajta a hagymákat. Megszórtam liszttel, kevergettem, majd 1 perc múlva felöntöttem a vízzel és a tejszínnel. Sóztam,  megszórtam őrölt fehérborssal, majd mérsékelt lángon félig lefedve kb. 10 percig főztem. Ekkor hozzákevertem a kétféle sajtot, hozzáöntöttem a bort és összeforraltam. Pirítóssal ettük.

2009. márc. 24. 14:56 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Zöldségétel
Címkék: cheddar, fehérbor, fokhagyma, kapuvári sajt, póréhagyma, tejszín, vöröshagyma

VKF XIX. - Romantikus sajtfondü

Doctor Pepper kérésének eleget téve ma este, kicsit megkésve romantikus vacsorát kiviteleztem életem párjának. A megvalósulást hosszas fejtörés előzte meg most is, de néhány bloggerrel ellentétben engem nem megrázott, hanem felvillanyozott a kiírás. Nem a kényszert, hanem a lehetőséget éreztem ki belőle, hasonlóan, mint a piknikes fordulónál. Mert bevallom, mióta hárman vagyunk, és Panka is ott sündörög a vacsoraasztal mellett, nem jutott eszembe evésnél romantikázni. Elkezdtem hát az ötletgyűjtést, mitől is romantikus egy étkezés. Egyáltalán mit jelent az, hogy romantikus? Nekem azt, hogy különleges, meghitt, kiemel a hétköznapok rutinjából, lelassít és a pillanatra fókuszál. Ehhez szerintem az étel jellege abszolút fontos, nem hiszem, hogy egy tál krumplis tészta képes olyan atmoszférát teremteni, mint egy személyre szabott, különleges ételsor.

Pepper azt is kérte, kicsit nosztalgiázzunk, idézzünk fel régi emlékeket. Nagy bakikra nem emlékszem, szép estékre igen. Elsőként az ugrik be, amikor még a kezdet kezdetén a sok munka, meg a távolság miatt P.-kal csak hétvégén tudtunk találkozni. Péntekenként aztán kocsiba ültünk, elmentünk egy hűvösvölgyi szupemarketbe és bevásároltunk a hétvégi közös főzőcskéhez. A Delco sonka alapélelmiszer volt. Ekkor kezdődött közös gasztroszenvedélyünk, az első lépések a pasták felé, Luigi gombamártása mint mérföldkő.

Először azt gondoltam, valamelyik kedvencét főzöm vagy valami férfias vöröshúst, esetleg összeállítok egy múltidéző menüsort a közös nyarak gasztronómiai élményeiből. Aztán eszembe jutott egy egyszerű, de stílusos megoldás: a fondü. Kis helyigény, kevés előkészület, cserébe maximum íz és komfortérzet, remekül be lehet vele kuckózni a hálószoba magányába. Letettük hát Pankát a kiságyába és beizzítottuk az Ikeában vett gyönyörű olajzöld öntöttvas fondükészletünket. Odakucorodtunk egy kis ikeás Lack asztalka mellé és almát, kenyeret, uborkát mártogatva, bort iszogatva felidéztük az együtt töltött 7 évünk legszebb emlékeit.

 

Mustáros sajtfondü

Hozzávalók:

25 dkg ementáli sajt
25 dkg trappista sajt
1,25 dl + 3 ek. fehérbor vagy rosé
1,25 dl tejföl
3-4 ek. mustár
1 púpozott ek. étkezési keményítő
frissen őrölt bors
1 tk. Tabasco szósz

A sajtokat kis kockákra vágjuk, a keményítőt kikeverjük egy kis tálban 3 ek. fehérborral. 1,25 dl fehérbort a tűzhelyen a fondütálban felfőzünk, majd a sajtot apránként adagolva hozzáadjuk és kevergetés közben gyöngyözve addig főzzük, míg egyenletes massza nem lesz. A tejfölt és a mustárt evőkanalanként belekeverjük, a keményítővel besűrítjük, borsozzuk és Tabasco szósszal ízesítjük. A homogén masszát levesszük a tűzről és az égő pasztára helyezzük, majd fondüvillára szúrt kenyérkockákat, almadarabokat és savanyú uborkát mártogatunk bele.

Forrás: Dr. Oetker Fondü régi és új ízekkel

2008. szept. 27. 23:38 | 8 komment | Megosztás
Kategóriák: Vendégváró, VKF!
Címkék: ementáli, étkezési keményítő, fehérbor, mustár, sajt, Tabasco szósz, tejföl, trappista

Tapas Nr. 3.: Petrezselymes csiperkegomba

Panni végérvényesen bölcsis lett, tegnap már „beszokottnak” nyilvánították. A kezdeti éhségsztrájkját is viszonylag hamar feladta, tegnap már karalábéfőzeléket ebédelt! Ez azt jelenti, hogy nekem már csak kettőnkre, de leginkább magamra kell főznöm, így szabadon kísérletezhetem. Eljött tehát a kínai kaják, a csípős ételek és egyéb gyerekek számára értelmezhetetlen ételek kora. Tegnapra ugyan még csak decens gombalevest főztem, de aztán nem álltam meg, hogy a maradék gombából ne próbáljak ki egy újabb tapas-receptet. Egy 25 dekás miniadag készült, de az eredeti menyiségeket adom meg, mert biztos el fog fogyni. A recept szerint ez a mennyiség 8 tapasnak felel meg.

 

Hozzávalók:

1 dl olívaolaj
6+2 gerezd fokhagyma
1-2 szárított chilipaprika (vagy fél friss)
1 kg csiperkegomba (inkább kisebbek)
1 ek. liszt
1 dl fehérbor
1 kis csokor petrezselyem
só
frissen őrölt bors

Először elkészítjük a petrezselymes öntet alapját: 2 gerezd fokhagymát megpucolunk és felaprítunk. A petrezselymet megmossuk, lerázogatjuk, a leveleit letépkedjük és apróra vágjuk. Mindkettőt belekeverjük egy kis tálkában az 1 dl fehérborba, majd sózzuk, borsozzuk és félretesszük.

A gombákat meghámozzuk és nagyságuktól függően feldaraboljuk. Én kisebbeket vettem, azokat negyedeltem (hogy könyebben megsüljenek). A chilit kimagozzuk, felaprítjuk.
Egy (grill)serpenyőben felhevítjük az olajat, aztán kis lángon megpirítjuk a fokhagymát, majd nagy lángon hozzáadjuk a gombát és a chilit és folyamatos keverés mellett addig sütjük, míg a gombák elveszítik víztartalmukat (a serpenyő méretétől függően a gombát több adagban kell kisütni és a végén mindet beletenni és úgy leönteni a szósszal).  Ekkor sózzuk, borsozzuk, majd kis lángon addig pároljuk, míg a leve besűrűsödik. Ekkor megszórjuk liszttel, elkeverjük és keverés közben adagoljuk hozzá a boros elegyet is. Kicsit főzzük, míg a szósz szépen besűrűsödik és a gombák láthatóan „al dente” állapotba kerülnek (nem kell teljesen puhára főzni, csak roppanósra).

Pirítóssal tálaljuk. Egész pontosan én a felkarikázott bagettet a serpenyő alján maradt fűszeres olajban kicsit megpirítottam és azzal kínáltam.

Forrás: Tapas – Die 101 besten Rezepte aus Spaniens Tapas-Bars

2008. szept. 19. 8:30 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Köret, Saláta, Tapas, Zöldségétel
Címkék: chili, fehérbor, fokhagyma, gomba, olívaolaj, petrezselyem

Kipróbáltam! 2.: Gombás-paradicsomos pulykaragu medvehagymás polentával

Kaptam Mammától egy befőttes üvegben sózott, aprított medvehagymát. Az első étel, amiben nemrég kipróbáltam, épp tőle származik. Annyit változtattam rajta, hogy vegyes erdei gomba mix helyett sima csiperke gombát használtam az egyszerűség kedvéért. Az eredmény egy gyors és nagyon finom, laktató fogás lett. A polenta külön élmény volt, mert eddig csak juhtúrós puliszka formájában kóstoltam és bár nagyon vonzott, egyúttal fenntartásaim is voltak, hogy nem túl száraz és ízetlen-e valójában. Ez a változat mindkét előítéletemre rácáfolt: a tej miatt isteni krémes, a medvehagymától pedig kellemesen fűszeres lett. Ismétlés várható.

 

Hozzávalók:

A raguhoz:

1,5 ek. olívaolaj
1 fej vöröshagyma apróra vágva
3-4 gerezd fokhagyma felaprítva
60 dkg pulykamellfilé
1 ek. vaj
20 dkg gomba
1 dl fehérbor
1 doboz konzerv aprított paradicsom
1 tk. só
frissen őrölt bors
1 csipet fahéj

Egy serpenyőben felhevítem az olajat és megpirítom benne az apróra vágott hagymát, fokhagymát és a falatnyi kockákra vágott húst. Mikor már van egy kis színe, kiszedegetem.
A vajat megolvasztom, rádobom a megtisztított, felszeletelt gombát, kevergetve pirítom, majd felöntöm a borral, hozzáadom  a paradicsomot, a fűszereket és félig lefedve készre párolom.
Beleteszem a hagymás húst is, összeforralom, sózom, borsozom még, ha kell.

A polentához:

8 dl víz
4 dl tej
1 ek. vaj
1 mk. só
frissen őrölt bors
1 gerezd fokhagyma felaprítva vagy lereszelve
20 dkg polenta (kukoricadara)
1 ek. sózott medvehagyma

A vizet és a tejet felforralom egy nagy fazékban, majd belekeverem a vajat, a fokhagymát és a borsot. Folyamatos keverés mellett hozzáadom a kukoricadarát és továbbra is folyamatosan kevergetve sűrűre főzöm. Ha túl sűrű lenne, kis vízzel hígítom. Kb. fél óra múlva, mikor már sűrű és pöfékel, belekeverem a sózott, aprított medvehagymát és csak ekkor sózom, mert a medvehagyma eleve sós.

2008. jún. 28. 10:00 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Köret, Szárnyas
Címkék: fahéj, fehérbor, fokhagyma, gomba, hámozott paradicsom, kukoricadara, medvehagyma, vöröshagyma

Boros laskagomba-saláta fehér majonézzel

Már terveztem egy ideje, hogy én is kipróbálom Mamma fehér majonézét, amikor Gergely Éva erdélyi szakácskönyvében rábukkantam egy jól hangzó majonézes gombasalátára. Ötvöztem hát a  kettőt, így született az alábbi saláta. A gombából egy kis egyszemélyes próbaadagot készítettem, a fehér majonézből a teljes mennyiséget. Bár a salátához a fele is elég volt, de jól jött a maradék nyers sárgarépához meg grissinihez mártogatósnak.

Hozzávalók 1 adaghoz:

30 dkg laskagomba
3 dl forró víz
fél citrom leve
csipet só
1 dl fehérbor

A majonézhez:

1 dl tej
2 dl növényi olaj (0,5 dl olíva, 1,5 dl napraforgó)
½ mokkáskanál só
2 gerezd fokhagyma

A gomba kemény tönkjét levágom, a többi részt vékony csíkokra szeletelem. Egy kisebb lábosban felteszem főni a 3 dl vizet a citromlével és a sóval és hozzáadom a gombát. Kis lángon főzöm, míg a leve kb. a felére apad. Ekkor felöntöm a borral és még 15 percig hagyom a tűzön. Kihűtöm, leszűröm. Összeforgatom a majonézzel és behűtöm.

A majonézhez a botmixer mérőpoharába teszem a fokhagymákat és ráöntök egy kevés tejet. A botmixerrel habosra keverem, majd lassan beleöntöm a többi tejet is, majd fokozatosan, vékony sugárban az olajat is, miközben folyamatosan turmixolom, míg egy sűrű, homogén elegyet nem kapok. Hűtőben napokig eláll, kicsit még sűrűsödik is.

2008. márc. 11. 21:45 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Saláta
Címkék: citromlé, fehérbor, fokhagyma, laskagomba, olaj, tej