Cukkinis-fenyőmagos rizottó

Rizskérdésben nincs konszenzus a családban. Én még natúran, magában is szeretem, főleg, ha jázminrizsről van szó (sőt nemrég konstatáltam, hogy még a romlott főtt jázminrizsnek is jó illata van), P. viszont nem rajong érte. Panni kettőnk között ingadozik, sajnos mostanában inkább az apjával tart. Így mikor néha bejelentem, hogy rizottót  főzök, nem aratok nagy sikert. Most azonban nem hagytam magam eltántorítani, néhány salátacukkinit és egy kis mascarponemaradékot gondoltam így hasznosítani és nagyon jól gondoltam. A külön eme célból beszerzett Savignon blanc hihetetlen ízeket csalt elő belőle, biztos, hogy fogom még készíteni. Bor vagy vermut nélkül viszont nem érdemes nekiállni.

Hozzávalók:

néhány ek. olívaolaj + 1 ek. vaj
1 nagyobb vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
30 dkg kerekszemű rizs
1,5 dl száraz fehérbor (Szent István Korona Etyeki Savignon blanc)
kb. 1 l forró víz vagy csirke/zölségalaplé
10 dkg mascarpone
kb. 5 dkg félkemény kecskesajt vagy parmezán reszelve
fél citrom leve és 1 citrom reszelt héja

néhány ek. olívaolaj
3-4 kicsi salátacukkini
frissen őrölt bors
3-4 dkg fenyőmag

Az olívaolajat és a vajat felhevítettem egy nagy fazékban és üvegesre pároltam rajta a hagymákat. Utána hozzákevertem a rizst, jól átforgattam, kevergettem, majd felöntöttem a borral. Hagytam rotyogni, hogy magába szívja, majd egy merőkanálnyi forró vizet adtam hozzá. Jól megsóztam és tovább főztem. Mikor már fölszívta a víz nagyját, megint pótoltam a folyadékot (így adagolva fokozatosan az 1 liter vizet).

Közben egy teflon serpenyőben felhevítettem egy kevés olívaolajat és a meghámozott, kis kockára vágott cukkinit megpároltam rajta. A végén hozzáadtam a fenyőmagot is, azt is megpirítottam, végül sóztam, borsoztam.

Mikor a rizs már al dentére főtt, hozzákevertem a mascarponét, belefacsartam egy fél citrom levét, beleforgattam a citromhéjat és a fenyőmagos cukkinit (egy részét félretettem a tálaláshoz), majd elzártam a gázt.
Reszelt kecskesajttal a tetején tálaltam.

Perzsa rizses csirke

Mielőtt végérvényesen vegabloggá avanzsálnék, egy gyors csirkeétellel jelentkezem. Stahl Judit receptje volt az alap, azt szabtam a kamrám aktuális tartalmához. Akik ismernek, ebből már sejtik, hogy aszalt áfonya került bele.:) És mivel pisztáciát főzéshez sosem veszek, annyira irreálisnak tartom az árát (az aszalt meggy ára sajnos ugyanilyen fájdalmas és érthetetlen), így mandulával készítettem, amivel szintén nagyon jól működött.

 

Hozzávalók:

1 csirkemell kifilézve

só

frissen őrölt bors

1 csomag újhagyma vagy 1 arasznyi póré felaprítva

1 narancs héja és leve

4 ek. olívaolaj

25 dkg rizs

10 dkg aszalt vörösáfonya (eredetileg aszalt meggy)

10 dkg mandula (eredetileg pirított, sózott pisztácia) felaprítva

1,5 dl száraz fehérbor vagy száraz pezsgő

4-5 dl víz

A csirkemellfilét hideg vízben megmossuk, majd 3x1 cm-es csíkokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk.

A hagymát megtisztítjuk, felaprítjuk, a narancs héját lereszeljük, levét kicsavarjuk.

A mandulát egy teflon serpenyőben szárazon megpirítjuk.

Egy nagy lábosban felhevítünk 3 ek. olívaolajat és erős lángon előpirítjuk rajta a csirkemellcsíkokat. Utána kiszedegetjük őket és félrerakjuk. Öntünk még egy kis olajat a lábosba és megfonnyasztjuk rajta mérsékelt lángon a hagymát, majd hozzáadjuk a megmosott rizst és 2-3 percig kevergetjük. Ezután megsózzuk, beleforgatjuk a csirkecsíkokat, rászórjuk a narancshéjat, az aszalt áfonyát és a mandula nagy részét (a maradékot majd tálaláskor szórjuk a tetejére).  Ráöntjük a folyadékokat is: a bort, a narancslevet és 4-5 dl vizet.

Megsózzuk, erős lángon felforraljuk, fedő alatt, mérsékelt lángon 20-25 perc alatt készre főzzük. Néha megkeverjük. Végül elzárjuk a gázt és fedő alatt még 3-4 percig állni hagyjuk.

Az eredeti recept szerint perzsa hagymával a tetején kellene tálalni. Én ezt most kihagytam, nélküle is nagyon finom volt, de azért ideírom a receptjét.

Hozzávalók:

2 nagy fej vöröshagyma

5 dkg vaj

só

1/2 kk. őrölt fahéj

1/2 kk. őrölt gyömbér

1/2 kk. őrölt római kömény

néhány dkg mandula

A hagymát megpucoljuk, vékonyan felkarikázzuk, és egy nagy serpenyőben kis lángon megolvasztjuk a vajat. Rádobjuk a hagymát, picit megsózzuk és mérsékelt tűzön 25 perc alatt puhára és aranybarnára pároljuk. Közben néha megkeverjük. Amikor kész, hozzákeverjük a fűszereket és a maradék mandulát és tálalásnál rápúpozzuk a rizses csirke tetejére.

Stahl Judit receptje a Gyors szárnyas ételek című könyvből.

Háromhagymás sajtleves

A közértbe indulás előtt öt perccel, amikor még mindig azon tipródtam, mit főzzek ebédre, bevillant egy régi sajtleves receptje a Nők Lapjából. Felütöttem gyorsan a receptes mappámat és a levesek közül kikerestem az ominózus sajtosat. Testhez álló volt,  épp kornyadozott egy póré az erkélyen és volt két darab sajt is itthon. Ilyenkor mindig nagyon elégedett vagyok az ökonomikus háztartásvezetésemmel.:) A leves pedig tovább fokozta a komfortérzetemet, ugyanis isteni lett.:)

Hozzávalók:

1 kis fej vöröshagyma

1/2 póré

2 gerezd fokhagyma

2 ek. vaj vagy olívaolaj

1,5 ek. liszt

1 l víz

1,5 dl tejszín

só

őrölt fehérbors

1/2 dl száraz fehérbor vagy száraz fehér pezsgő

10 dkg kapuvári sajt (Cserpes-termék) lereszelve (eredetileg gouda)

5 dkg cheddar sajt lereszelve (eredetileg füstölt sajt)

A hagymákat megtisztítottam, apróra vágtam. Egy nagy fazékban felhevítettem a  vajat és megpároltam rajta a hagymákat. Megszórtam liszttel, kevergettem, majd 1 perc múlva felöntöttem a vízzel és a tejszínnel. Sóztam,  megszórtam őrölt fehérborssal, majd mérsékelt lángon félig lefedve kb. 10 percig főztem. Ekkor hozzákevertem a kétféle sajtot, hozzáöntöttem a bort és összeforraltam. Pirítóssal ettük.

VKF XIX. - Romantikus sajtfondü

Doctor Pepper kérésének eleget téve ma este, kicsit megkésve romantikus vacsorát kiviteleztem életem párjának. A megvalósulást hosszas fejtörés előzte meg most is, de néhány bloggerrel ellentétben engem nem megrázott, hanem felvillanyozott a kiírás. Nem a kényszert, hanem a lehetőséget éreztem ki belőle, hasonlóan, mint a piknikes fordulónál. Mert bevallom, mióta hárman vagyunk, és Panka is ott sündörög a vacsoraasztal mellett, nem jutott eszembe evésnél romantikázni. Elkezdtem hát az ötletgyűjtést, mitől is romantikus egy étkezés. Egyáltalán mit jelent az, hogy romantikus? Nekem azt, hogy különleges, meghitt, kiemel a hétköznapok rutinjából, lelassít és a pillanatra fókuszál. Ehhez szerintem az étel jellege abszolút fontos, nem hiszem, hogy egy tál krumplis tészta képes olyan atmoszférát teremteni, mint egy személyre szabott, különleges ételsor.

Pepper azt is kérte, kicsit nosztalgiázzunk, idézzünk fel régi emlékeket. Nagy bakikra nem emlékszem, szép estékre igen. Elsőként az ugrik be, amikor még a kezdet kezdetén a sok munka, meg a távolság miatt P.-kal csak hétvégén tudtunk találkozni. Péntekenként aztán kocsiba ültünk, elmentünk egy hűvösvölgyi szupemarketbe és bevásároltunk a hétvégi közös főzőcskéhez. A Delco sonka alapélelmiszer volt. Ekkor kezdődött közös gasztroszenvedélyünk, az első lépések a pasták felé, Luigi gombamártása mint mérföldkő.

Először azt gondoltam, valamelyik kedvencét főzöm vagy valami férfias vöröshúst, esetleg összeállítok egy múltidéző menüsort a közös nyarak gasztronómiai élményeiből. Aztán eszembe jutott egy egyszerű, de stílusos megoldás: a fondü. Kis helyigény, kevés előkészület, cserébe maximum íz és komfortérzet, remekül be lehet vele kuckózni a hálószoba magányába. Letettük hát Pankát a kiságyába és beizzítottuk az Ikeában vett gyönyörű olajzöld öntöttvas fondükészletünket. Odakucorodtunk egy kis ikeás Lack asztalka mellé és almát, kenyeret, uborkát mártogatva, bort iszogatva felidéztük az együtt töltött 7 évünk legszebb emlékeit.

 

Mustáros sajtfondü

Hozzávalók:

25 dkg ementáli sajt
25 dkg trappista sajt
1,25 dl + 3 ek. fehérbor vagy rosé
1,25 dl tejföl
3-4 ek. mustár
1 púpozott ek. étkezési keményítő
frissen őrölt bors
1 tk. Tabasco szósz

A sajtokat kis kockákra vágjuk, a keményítőt kikeverjük egy kis tálban 3 ek. fehérborral. 1,25 dl fehérbort a tűzhelyen a fondütálban felfőzünk, majd a sajtot apránként adagolva hozzáadjuk és kevergetés közben gyöngyözve addig főzzük, míg egyenletes massza nem lesz. A tejfölt és a mustárt evőkanalanként belekeverjük, a keményítővel besűrítjük, borsozzuk és Tabasco szósszal ízesítjük. A homogén masszát levesszük a tűzről és az égő pasztára helyezzük, majd fondüvillára szúrt kenyérkockákat, almadarabokat és savanyú uborkát mártogatunk bele.

Forrás: Dr. Oetker Fondü régi és új ízekkel

Tapas Nr. 3.: Petrezselymes csiperkegomba

Panni végérvényesen bölcsis lett, tegnap már „beszokottnak” nyilvánították. A kezdeti éhségsztrájkját is viszonylag hamar feladta, tegnap már karalábéfőzeléket ebédelt! Ez azt jelenti, hogy nekem már csak kettőnkre, de leginkább magamra kell főznöm, így szabadon kísérletezhetem. Eljött tehát a kínai kaják, a csípős ételek és egyéb gyerekek számára értelmezhetetlen ételek kora. Tegnapra ugyan még csak decens gombalevest főztem, de aztán nem álltam meg, hogy a maradék gombából ne próbáljak ki egy újabb tapas-receptet. Egy 25 dekás miniadag készült, de az eredeti menyiségeket adom meg, mert biztos el fog fogyni. A recept szerint ez a mennyiség 8 tapasnak felel meg.

 

Hozzávalók:

1 dl olívaolaj
6+2 gerezd fokhagyma
1-2 szárított chilipaprika (vagy fél friss)
1 kg csiperkegomba (inkább kisebbek)
1 ek. liszt
1 dl fehérbor
1 kis csokor petrezselyem
só
frissen őrölt bors

Először elkészítjük a petrezselymes öntet alapját: 2 gerezd fokhagymát megpucolunk és felaprítunk. A petrezselymet megmossuk, lerázogatjuk, a leveleit letépkedjük és apróra vágjuk. Mindkettőt belekeverjük egy kis tálkában az 1 dl fehérborba, majd sózzuk, borsozzuk és félretesszük.

A gombákat meghámozzuk és nagyságuktól függően feldaraboljuk. Én kisebbeket vettem, azokat negyedeltem (hogy könyebben megsüljenek). A chilit kimagozzuk, felaprítjuk.
Egy (grill)serpenyőben felhevítjük az olajat, aztán kis lángon megpirítjuk a fokhagymát, majd nagy lángon hozzáadjuk a gombát és a chilit és folyamatos keverés mellett addig sütjük, míg a gombák elveszítik víztartalmukat (a serpenyő méretétől függően a gombát több adagban kell kisütni és a végén mindet beletenni és úgy leönteni a szósszal).  Ekkor sózzuk, borsozzuk, majd kis lángon addig pároljuk, míg a leve besűrűsödik. Ekkor megszórjuk liszttel, elkeverjük és keverés közben adagoljuk hozzá a boros elegyet is. Kicsit főzzük, míg a szósz szépen besűrűsödik és a gombák láthatóan „al dente” állapotba kerülnek (nem kell teljesen puhára főzni, csak roppanósra).

Pirítóssal tálaljuk. Egész pontosan én a felkarikázott bagettet a serpenyő alján maradt fűszeres olajban kicsit megpirítottam és azzal kínáltam.

Forrás: Tapas – Die 101 besten Rezepte aus Spaniens Tapas-Bars

Kipróbáltam! 2.: Gombás-paradicsomos pulykaragu medvehagymás polentával

Kaptam Mammától egy befőttes üvegben sózott, aprított medvehagymát. Az első étel, amiben nemrég kipróbáltam, épp tőle származik. Annyit változtattam rajta, hogy vegyes erdei gomba mix helyett sima csiperke gombát használtam az egyszerűség kedvéért. Az eredmény egy gyors és nagyon finom, laktató fogás lett. A polenta külön élmény volt, mert eddig csak juhtúrós puliszka formájában kóstoltam és bár nagyon vonzott, egyúttal fenntartásaim is voltak, hogy nem túl száraz és ízetlen-e valójában. Ez a változat mindkét előítéletemre rácáfolt: a tej miatt isteni krémes, a medvehagymától pedig kellemesen fűszeres lett. Ismétlés várható.

 

Hozzávalók:

A raguhoz:

1,5 ek. olívaolaj
1 fej vöröshagyma apróra vágva
3-4 gerezd fokhagyma felaprítva
60 dkg pulykamellfilé
1 ek. vaj
20 dkg gomba
1 dl fehérbor
1 doboz konzerv aprított paradicsom
1 tk. só
frissen őrölt bors
1 csipet fahéj

Egy serpenyőben felhevítem az olajat és megpirítom benne az apróra vágott hagymát, fokhagymát és a falatnyi kockákra vágott húst. Mikor már van egy kis színe, kiszedegetem.
A vajat megolvasztom, rádobom a megtisztított, felszeletelt gombát, kevergetve pirítom, majd felöntöm a borral, hozzáadom  a paradicsomot, a fűszereket és félig lefedve készre párolom.
Beleteszem a hagymás húst is, összeforralom, sózom, borsozom még, ha kell.

A polentához:

8 dl víz
4 dl tej
1 ek. vaj
1 mk. só
frissen őrölt bors
1 gerezd fokhagyma felaprítva vagy lereszelve
20 dkg polenta (kukoricadara)
1 ek. sózott medvehagyma

A vizet és a tejet felforralom egy nagy fazékban, majd belekeverem a vajat, a fokhagymát és a borsot. Folyamatos keverés mellett hozzáadom a kukoricadarát és továbbra is folyamatosan kevergetve sűrűre főzöm. Ha túl sűrű lenne, kis vízzel hígítom. Kb. fél óra múlva, mikor már sűrű és pöfékel, belekeverem a sózott, aprított medvehagymát és csak ekkor sózom, mert a medvehagyma eleve sós.

Boros laskagomba-saláta fehér majonézzel

Már terveztem egy ideje, hogy én is kipróbálom Mamma fehér majonézét, amikor Gergely Éva erdélyi szakácskönyvében rábukkantam egy jól hangzó majonézes gombasalátára. Ötvöztem hát a  kettőt, így született az alábbi saláta. A gombából egy kis egyszemélyes próbaadagot készítettem, a fehér majonézből a teljes mennyiséget. Bár a salátához a fele is elég volt, de jól jött a maradék nyers sárgarépához meg grissinihez mártogatósnak.

Hozzávalók 1 adaghoz:

30 dkg laskagomba
3 dl forró víz
fél citrom leve
csipet só
1 dl fehérbor

A majonézhez:

1 dl tej
2 dl növényi olaj (0,5 dl olíva, 1,5 dl napraforgó)
½ mokkáskanál só
2 gerezd fokhagyma

A gomba kemény tönkjét levágom, a többi részt vékony csíkokra szeletelem. Egy kisebb lábosban felteszem főni a 3 dl vizet a citromlével és a sóval és hozzáadom a gombát. Kis lángon főzöm, míg a leve kb. a felére apad. Ekkor felöntöm a borral és még 15 percig hagyom a tűzön. Kihűtöm, leszűröm. Összeforgatom a majonézzel és behűtöm.

A majonézhez a botmixer mérőpoharába teszem a fokhagymákat és ráöntök egy kevés tejet. A botmixerrel habosra keverem, majd lassan beleöntöm a többi tejet is, majd fokozatosan, vékony sugárban az olajat is, miközben folyamatosan turmixolom, míg egy sűrű, homogén elegyet nem kapok. Hűtőben napokig eláll, kicsit még sűrűsödik is.

Védőitalok zimankó idején: vörösboros teapuncs és fűszeres tea

Vörösboros teapuncs

A klasszikus puncs titka 5 hozzávalóban rejlik, amit neve is bizonyít, hiszen etimológiailag a hindi „pancsa”, „öt” jelentésű szóból származik. Őshazájában, Indiában eredetileg arrakból (rizspálinka), teából, vízből, cukorból és citromléből készült, és a britek révén került Kelet-Indiából Európába a 17.-18.  század idején. Az idők folyamán sok változat született, készítik alkoholmentesen, gyümölcsléből és hidegen is, alkotórészei pedig gyakran a helyi alapanyagokhoz igazodnak. Nálunk például nagyobb eséllyel készül kecskeméti barackpálinkából, mint kubai rumból, ahogy az osztrákoknál is wachaui barackpálinkával az igazi.

Hozzávalók:

1/2 l vörösbor
7 dkg cukor
1 l forró fekete tea
1 kupica fehér rum vagy barackpálinka
1 jól megmosott (bio)citrom felkarikázva

A bort a cukorral felmelegítjük, de nem hagyjuk felforrni, hogy megmaradjon az alkoholtartalma. Ha feloldódott benne a cukor, hozzáöntjük a teát, a rumot/pálinkát és beledobáljuk a citromkarikákat. Az egészet újra felmelegítjük, de nem forraljuk.

 

Fűszeres tea

Alkoholmentes lélekmelegítő, erejét az alkohol helyett az őrölt gyömbér csípőssége adja. A citrom-méz arányokkal szabadon játszhatunk, attól függően, mennyire savanykásan szeretjük.

Hozzávalók:

2 filter borsmenta tea
4 filter fekete tea
2 tk. gyömbérpor
1 darab fahéj
4 szem szegfűszeg
1 liter víz
3 citrom leve
3 ek. méz

A vizet felforraljuk, a filtereket belógatjuk, beleszórjuk a fűszereket és 5 percig főzzük. Hagyjuk kicsit kihűlni, és csak utána facsarjuk bele a citromlevet, hogy a C-vitamin tartalma megmaradjon, végül ízlés szerint mézzel ízesítsük.

Eredetileg a Képmáson.

Karácsonyi főpróba: Gesztenyével-aszalt barackkal töltött csirkemelltekercs lilahagymalekvárral

A hétvégén leteszteltem a karácsonyra szánt főételt (legalábbis egy részét), és szerencsére jól vizsgázott, így nem kell új recept után néznem. Az ötlet, nevezetesen gesztenyemasszával-aszalt gyümölccsel töltött csirkemell lilahagymalekvárral a Gundel ünnepváró főzőestjéről származik. A csirke a főzőesten két változatban is készült, a séf ugyanis be akarta bizonyítani, hogy édes gesztenyemasszával is lehet húst tölteni, sőt. Teljes mértékben igazat kell adnom neki: a natúr töltelékkel egy elég jellegtelen húst kaptunk, az édes verziónak viszont kellemesen domináns volt az íze. A lilahagymalekvár pedig amellett, hogy isteni, az elfoglalt háziasszonyok álma: csak feltesszük főni és néhány keveréstől eltekintve fél óra alatt magától elkészül. A másik köret, amit most nem próbáltam ki, mert biztos siker, a serpenyőben sült vegyesgyümölcs lesz almával, körtével, dióval, mézzel és illatos fűszerekkel.

 

Gesztenyével-aszalt barackkal töltött csirkemelltekercs

Hozzávalók 2 tekercshez:

1 nagy csirkemellfilé

2 csomag édesített gesztenyepüré (vagy inkább 1,5, valamennyi marad belőle) 

2 marék aszalt gyümölcs (pl. sárgabarack) borba áztatva, egészben 

2 ágacska rozmaring apróra vágva

2 csomag bacon szalonna (2x20 dkg)

A csirkemellet megmostam, szárazra töröltem és először hosszában kettévágtam. Levágtam róla kétoldalt a leffentyűket (mint megtudtam, ezt a gundelesek madárkának nevezik) és félretettem további felhasználás céljára. A mell mindkét felét oldalt egy nagy, éles késsel bemetszettem, és szétnyitottam. Letakartam egy darab folpackkal és vékonyra klopfoltam. Megfordítottam a húst, hogy a fólia kerüljön alulra és azon dolgoztam tovább. Az így kapott többé-kevésbé téglalap alakú húsra kentem a tölteléket, majd feltekertem.

A töltelék: először megsóztam-fehérborsoztam a hússzeletet, majd megkentem a villával szétnyomkodott gesztenyepürével (kb. fél cm vastagon). Utána megszórtam aszalt sárgabarackkal (előzőleg áztassuk egy fél órára fehérborba, hogy kicsit megpuhuljon, majd szűrjük le), és apróra vágott rozmaringlevelekkel. Ekkor  a fólia segítségével szorosan feltekertem és kicsit ferdén begöngyöltem 2 szelet baconbe (rakjuk őket egymás mellé, hogy kicsit fedjék egymást és úgy göngyöljük) és az egészet  becsavartam egy téglalap alakú alufóliába. A két végét megsodortam, mintha szaloncukrot csomagolnék.

A madárkákat csak megsóztam, borsoztam és baconbe, majd alufóliába tekertem.

Az így kapott megaszaloncukrok mentek a sütőbe 170 fokra (légkeverés), kb. 50 percre-1 órára (a madárkákat hamarabb kivettem, a nagyok még sültek egy 10 percet). Mikor elkészültek, kivesszük őket a sütőből, és nem bizgetjük egy ideig, csak tekerünk a két végükön egyet-egyet, hogy szorosabban fogja a fólia. Hagyjuk kicsit hűlni, így felbontás után könnyebben szeletelhetőek.

A baconbe bugyolált madárkák akár egy későbbi hidegtál részét is képezhetik kis karikákra vágva, aszalt szilvával körítve.

Lilahagymalekvár

 (kb. 4 személyre):

4 nagy fej lilahagyma

2 ek. olaj

2 ek. balzsamecet

2 ek. sötét színű lekvár (pl. áfonya, szilva, szeder)

1,5 dl fehérbor

só

őrölt fehérbors

A hagymákat hosszában negyedekre vágtam, és a negyedeket felkarikáztam. Egy kis fazékban felhevítettem az olajat, beledobtam a hagymát és kicsit pároltam rajta, közben megsóztam. Miután kicsit összeeesett, hozzáadtam a balzsamecetet, a lekvárt és felöntöttem a borral, majd megszórtam fehérborssal. Kis lángon, fedő alatt így pároltam egy jó fél órát, míg a hagyma kellően megpuhult, közben néha megkevertem. Végül megkóstoltam, igazítottam az ízeken (só, bors, egyebek)  és tálaltam.

VKF XI. – Karácsonyi puding gyömbéres-fehérboros körtepürével

Az év utolsó VKF-én Lilahangya adta fel a leckét, méghozzá alaposan az élénkítő hatású ünnepi ételekkel. Első reakcióm a pánik volt: a kávén, kakaón, csokin, chilin és teán túl nem sok (legális) szer jutott az eszembe, de aztán ahogy a neten keresgéltem, megnyugodva konstatáltam, hogy szinte az összes fűszer, beleértve a zöldfűszereket is élénkítő hatással is bír. Végül úgy alakult, hogy pályaművem négyszeresen is élénkít a benne lévő kávénak, csokinak, fahéjnak és gyömbérnek köszönhetően. A receptre egyébként az osztrák Gusto magazinban lettem figyelmes, aztán persze némi változtatást eszközöltem. Elmondhatom, hogy az eredmény nagy megelégedésünkre szolgált és azt is elégedetten nyugtáztam, hogy ezzel a csöppet sem kalóriaszegény, de annál inkább gourmet desszerttel sikerült szép keretbe foglalnom az évet.

 

Hozzávalók 6 adaghoz:

14 dkg aszalt datolya kimagozva
1,2 dl kávé
4 dkg puha vaj
8 dkg barnacukor
fél cs. Bourbon vaníliás cukor
1 csipet só
2 tojás
6 dkg keserűcsoki megolvasztva (mikróban 30 %-on pár perc)
7 dkg finomliszt
2 dkg cukrozatlan kakaópor
1/2 tk. sütőpor

A püréhez:
2 nagy körte
kis darab vaj
fehérbor
őrölt gyömbér ízlés szerint
őrölt fahéj ízlés szerint

A kimagozott datolyát apró darabokra vágtam, majd beáztattam a forró feketekávéba kb. 15 percre.
Közben kivajaztam és cukorral megszórtam 6 darab 1 dl-es kerámia szufléformát, és a sütőt előmelegítettem 160 fokra.
A vajat habosra kevertem a cukrokkal és a sóval, majd hozzáadtam egyenként a tojásokat, majd az olvasztott csokit, végül beleszitáltam a kakaós lisztet. A legvégén beleforgattam a leszűrt, lecsepegtetett, kevés lisztbe forgatott datolyadarabokat is. Az így kapott tésztát elosztottam a 6 kis formába, lefedtem őket alufóliával. Elővettem egy  akkora tepsit, amibe mind a 6 forma belefér, belesorakoztattam őket és megtöltöttem forró vízzel úgy, hogy a formák félig álljanak a vízben. Beraktam a sütőbe és légkeveréssel 160 fokon sütöttem kb. 50 percig. Tűpróbával ellenőriztem, hogy átsült-e.

A recept szerint rumos csokiszósszal kellene nyakon önteni a pudingot, de miután megkóstoltam, elvetettem az ötletet, ugyanis anélkül is meglehetően édes és csokis az eredmény. Ellenpontként ezért egy savanykás körtepürét kreáltam hozzá, amiből természetes nem hiányozhatott az őrölt gyömbér sem, a körte nagy barátja (szerintem).

A körtéket meghámoztam, kimagoztam és vékony szeletekre vágtam. Kevés vajon megpároltam őket, mikor már kicsit puhulni kezdtek, felöntöttem őket annyi fehérborral (rizlinggel), amennyi épp ellepte. Fahéjjal, gyömbérrel fűszereztem és puhára pároltam. Végül botmixerrel pürésítettem az egészet és az így kapott isteni savanykás püréből minden pudinghalom tetejére kentem egy ujjnyi vastag réteget.

Inspiráció: Gusto 2007/12.