VKF XX. - Kéksajtos brokkolikrémleves

Ezen a szép kerek, jubileumi VKF-en Cserke arra biztatott, hogy szakadjunk el a jól bevált levesreceptjeinktől és kísérletezzünk kicsit. Testhez álló a téma, nagyon szeretem a leveseket, biztos, hogy külföldön komoly elvonási tüneteim lennének. Ahogy végiggondoltam a levesfőzési szokásaimat, rá kellett jönnöm, hogy ezen a területen „márkahű” vagyok, ritkán kap el a kísérletező kedv, inkább a jól ismert ízeket kívánom meg újra és újra. Végül az alkalom szülte a pályaművem, egyik nap ugyanis brokkolikrémlevest főztem és felötlött bennem, hogy elhasználhatnám hozzá a maradék kéksajtot is. Jó párosításnak bizonyult, a korábban kipróbált Stahl-féle őrölt mandulás brokkolilevesnek méltó alternatívája.

 

Hozzávalók:

1 nagyobb brokkoli
víz
kevés olívaolaj
1 csokor újhagyma karikákra vágva
1 nagyobb gerezd fokhagyma felaprítva
só
1-2 csipet fehér bors
1-2 csipet őrölt szerecsendió
fél pohár tejföl
1 tk. liszt
5 dkg kéksajt lereszelve

A brokkolit megtisztítottam, a leveleit és a torzsáját levágtam, rózsáira szedtem. Megmostam, majd egy párolóedényben vízgőz fölött puhára pároltam. Mikor kicsit már kihűltek, a szárak keményebb részét még levagdostam.
Ekkor egy fazékban kevés olívaolajat hevítettem, megpároltam rajta a hagymákat, majd beleraktam a brokkolit és felöntöttem egy kevés párolóvízzel. Ekkor botmixerrel pürésítettem, majd öntöttem még bele vizet, hogy teljesen ellepje, összesen kb. 1,5 l lett (a párolóvizet sima csapvízzel pótoltam ki). Megsóztam, fűszereztem és felforraltam. Ekkor a liszttel csomómentesre kevert tejföllel besűrítettem, belekevertem a reszelt kéksajtot is, összerottyantottam és kész. Wasa kenyeret ettünk hozzá.

További, „az évszakhoz képest megfelelő” levesreceptek, egytől egyig kedvenceim:

Burgonyakrémleves sült gombával
Erdélyi csirkeraguleves
Mama-leves
Tejfölös bableves
Tejfölös sertésraguleves
Zöld minestrone

2008. nov. 2. 8:00 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Zöldségétel, VKF!
Címkék: brokkoli, fehér bors, fokhagyma, kéksajt, márványsajt, őrölt szerecsendió, saját recept, tejföl, tejszín, újhagyma

Sajtos-tejfölös rakott csirke

Mióta Panni szétfeszítette mesterséges kereteit, azaz a nagyszoba ajtajában emelt akadály ellenére rendszeresen kimászik a folyosóra és felfedezőútra indul, és ezt egyre gyakrabban két lábon teszi, nem sok időm és lehetőségem van a konyhai munkára (korábban viszonylag békésen elnézegetett az etetőszékében, míg én főztem). Így most állandóan egyszerű és babakompatibilis (4 fogas :)) receptek után kutatok, így bukkantam a neten erre a szimpatikus csirkereceptre is. Vacsorára ettük, egyszerűen szilvabefőttel, de így is nagyon laktató volt. A fotónál annyit csaltunk, hogy másnap szeleteltem a hideg húsból a képen látható darabot, mert a meleg, nyúlós sajt nem lett volna étvágygerjesztő. Szóval a tányér ezért ilyen rendezett. :)

Hozzávalók 4 személyre:

1 nagyobb csirkemellfilé
kb. 3-4 dl tej
2-3 gerezd fokhagyma lereszelve
só

kevés liszt
fehér bors
kb. 2 ek. olaj

Az öntethez:
1 ek. liszt
1 doboz főzőtejszín
1 tojássárgája
4 dl tejföl (nálam 20 dkg mascarpone, 2 dl natúr joghurt keveréke)
20-25 dkg reszelt sajt
só
bors
őrölt szerecsendió

A csirkemellet először középen félbevágtam, majd vízszintesen is elfeleztem az így kapott két darabot. Egy nagyobb fedeles, műanyag dobozba tettem őket, majd felöntöttem annyi tejjel, hogy teljesen ellepje. A tejhez kevertem a lereszelt fokhagymát is és megsóztam kicsit. Lefedve hűtőbe tettem a dobozt és 1 napig pácoltam benne a husikat.
Másnap lecsepegtettem őket, lisztbe forgattam és kevés olajon teflon serpenyőben hirtelen kisütöttem a pipiket. Nem sültek át teljesen (majd a sütőben), de kívülről szép színt kaptak.
Az  öntethez az 1 ek. lisztet csomómentesen elkevertem a tejszínnel és a tojássárgájával, majd hozzáadtam a tejfölt, a reszelt sajtot és a fűszereket is.
Egy nagy jénai tál aljára egy rétegben leraktam a húsokat, megkentem őket egy kevés öntettel, majd újabb réteg hús következett és végül nyakonöntöttem az egészet a maradék szósszal. Fedő nélkül 220 fokon sütöttem légkeveréssel kb. 30 percig.

Forrás: http://fuszerek.uw.hu/szerecsendio.htm

2007. dec. 13. 22:16 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Szárnyas
Címkék: csirke, fehér bors, fokhagyma, őrölt szerecsendió, sajt, tej, tejföl, tejszín

Amit a stájer tökmagolajról tudni érdemes

Mint említettem, Bad Blumauból többek között helyi tökmagolajat is hoztunk további kísérletek céljából. Az idegenvezető ugyan elmondta, hogy egy egészen sűrű, sötétzöld olajat képzeljünk el, mégis meglepett az első kóstolásnál, mennyire intenzív ez az olaj mind színben, mind ízében. Masszívan tökmagíze van ugyanis.
A felhasználása előtt kicsit utánanéztem, mit kell tudni erről a különlegességről.

Stárjerország fekete aranyának is nevezik, színét és árát ismerve ezen nem csodálkozom, a biominőségűből  7 euró volt ugyanis egy 2,5 dl-es kis üveg.

Hogyan készül?
Az igazi, hamisítatlan stájer tökmagolajat egy olyan tökfajta magjából nyerik, melynek nincs héja (ez a fajta kb. 100 évvel ezelőtt jött létre egy mutáció révén). A tökmagot először 50 fokon megszárítják (így sokáig eláll, és bármikor nyerhető belőle olaj). A préseléshez megőrlik, vízzel, sóval hígítják és kevergetve addig pörkölik míg a víz elpárolog, s utána sajtolják belőle az olajat. A pörkölés fontos , ettől kapja jellegzetes aromáját. 1 liter olajhoz kb. 2,5 kg száraz magra van szükség (kb. 30 darab tök).

Hogyan tároljuk?
Mivel fényérzékeny olaj, a napon megkeseredik, tartsuk sötét, hűvös helyen. A bontatlan üveg kb. 1 évig eltartható. Felbontás után tegyük inkább a hűtőbe. Ha a ruhánkra cseppent, tegyük a ruhát a napra, az UV-sugárzás eltünteti a foltot. Télen erre nincs nagy esély, csak folttisztítókkal próbálkozhatunk.

Mire használjuk?
Általában hidegen használják, de a kíméletes melegítés nem árt neki.
A salátákra közvetlenül tálalás előtt öntsük, és elsőként az alkotórészek közül, hogy jól tapadjon.

Felhasználási lehetőségek:

Vaníliafagyira csorgatva
Salátaöntetekbe
Kencékhez, túrókrémekhez
Levesekbe (pl. krémleves, húsleves ízesítésére)
Péksüteményekbe, kenyerekbe

Német nyelvű receptek itt találhatók.

Mire is jó ez az olaj?
Nagyon egészséges, rengeteg vitamint és ásványi anyagot, nyomelemet tartalmaz. Mára már közhely, hogy hatékony  a hólyag- és prosztataproblémák ellen és segít megelőzni a szív- és keringési problémákat. Részletes elemzés erről itt olvasható.

Hol kapható?
A Vom Fass oldalán megtaláltam az EU eredetvédett stájer olaját, ott tehát nagy valószínűséggel kapható.

Mi készült először belőle?

 

Tökmagolajos kenőke

Hozzávalók.

3 ek. mascarpone (Cserpes termék)
2 ek. natúr joghurt
2 ek. stájer tökmagolaj
1 gerezd fokhagyma lereszelve
pici só
fehérbors

A hozzávalókat kikeverem, pirítósra kenem és kész is. Gyönyörű zöld színe lett, az íze kicsit az guacamoléra emlékeztetett.

Megjegyzés: természetesen túróval is készíthető, csak az épp nem volt itthon. Ez  a mennyiség egy óvatos próbaadagnak felel meg.

2007. dec. 9. 22:14 | 9 komment | Megosztás
Kategóriák: Rizsa, Kenőke
Címkék: fehér bors, fokhagyma, joghurt, mascarpone, tökmagolaj

VKF IX.- Belsőséges hangulatban: Fehérboros rozmaringleves balzsamszirupos csirkemájjal

Mozgalmas hétvégénk volt, szombaton ünnepeltük nagy családi körben az utóbbi hónapok név- és szülinapjait. Sült csirkecombokkal és salátákkal készültem, a büféasztalon a következő fogások voltak:

Sült csirkecombok

Stefánia-vagdalt (anyukám hozta, poszt majd jön)

Majonézes kukoricasaláta

Tzatziki

Pestós tésztasaláta

Karfiolsaláta

Az ismét bebizonyosodott, hogy kicsit/nagyon konzervatív ízlésű családom a klasszik salátákat részesítette előnyben és a rák- karfiol- olíva és a  pestó-körte-fehérbab párosítások nem hozták lázba őket, de erre tulajdonképpen számítottam is. A duplacsokis cookie viszont újfent bizonyított.

A vendégség egyébként jól sikerült, viszont estére már 38 fokos lázban égtem és belsőséges hangulat még sehol. Már fontolgatni kezdtem, hogy ebből a körből kimaradok, de másnap reggel szerencsére magamhoz tértem, elhessegettem az ártó démonokat és enyhe hőemelkedéssel bevetettem magam a konyhába. A receptet már régebben kinéztem, megint Tim Mälzer adta az ihletet, így próbáltam ki ezt az elegáns és finom előételt. És igen, megint borgőztől párállott a konyha. Úgy látszik ez ilyen hónap...

Fehérboros rozmaringleves balzsamszirupos csirkemájjal 

Hozzávalók:

1 vöröshagyma

3 ág rozmaring

10 dkg vaj

1 ek. liszt

1,5 dl fehérbor

2 dl tej

8 dl víz (jobb esetben alaplé)

fehér bors

1 dl habtejszín

0,75 dl balzsamecet

4 ek. nádcukor

1/2 tk frissen őrölt bors

6 csirkemáj

frissen őrölt bors

só

A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. A rozmaringleveleket leszedegetjük, felaprítjuk. Egy lábasban 1-2 ek. vajat hevítünk és üvegesre pároljuk benne a hagymát. Egy idő után a rozmaringot is hozzákeverjük. Mikor kész, megszórjuk a liszttel, elkeverjük és felöntjük a borral. Keverés közben a tejet és a vizet/alaplevet is hozzáadjuk. Sózzuk és fehérborssal fűszerezzük.  Kis lángon, néha kevergetve kb. 20 percig főzzük.

Közben a balzsamecetet a cukorral egy kis lábaskában felforraljuk. Beletekerjük a feketeborsot és addig főzzük, míg sziruposra sűrűsödik.

A csirkemájat hideg vízbe áztatjuk néhány percre, hogy a vér kiázzon belőle. Utána szárazra törölgetjük, hústűvel megszurkáljuk, majd megsózzuk. A maradék vajat megolvasztjuk egy serpenyőben és közepes lángon kisütjük benne a májat. Mikor már jól átsültek, kiszedegetjük és beleforgatjuk a balzsamszirupba, majd egy tálra szedjük.

A levest botmixerrel pürésítjük, majd egy szűrön átszűrjük. Az így kapott levet, ha közben kihűlt volna, felmelegítjük és beleforgatjuk a közben felvert tejszínt. A májjal tálaljuk.

A tálalás és fogyasztás felvet problémákat: evés közben jött az ötlet, hogy lehetne a májat kis tálkán villával szervírozni, a levest mellé pedig üvegpohárban kínálni. Minden falat mellé egy korty leves.

Forrás: Tim Mälzer Neues vom Küchenbullen című könyve.

2007. okt. 1. 7:59 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Előétel, VKF!
Címkék: balzsamecet, csirkemáj, fehér bors, fehérbor, rozmaring, tej, tejszín, vöröshagyma

Kínai ananászos csirke

Hogy mennyire kínai, nem tudom, túl sok hókuszpókusz nincs benne, de évek óta a repertoár része. Még gimnáziumi emlékeket idéz, amikor a karácsonyi ajándékozások a barátnőkkel mindig nagy evészetekbe torkollottak. Ez akkor még nagyon extrém volt az édes-sós ízvilágával. A recept egyébként Lajos Marié.

 

Hozzávalók 4 személyre:

2 csirkemellfilé

1 konzerv ananász lecsepegtetve

4-5 ek. liszt

kevés olaj

só

őrölt fehér bors

1 dl ananászlé

3 ek. citromlé

2 dl száraz fehérbor

1 kk. szójaszósz (elhagyható)

1 kk. kristálycukor

1 ek. kukoricaliszt

A lebőrözött melleket szárazra törölgetjük és egyenlő nagyságú, kisebb kockákra vagy csíkokra vágjuk. Meghempergetjük a husikat a lisztben, és kevés olajon egy serpenyőben aranybarnára pirítjuk őket, közben sózzuk, borsozzuk. Ha kész (nem kell teljesen készre sütni, csak legyen már színe), hozzáöntjük az ananászlevet, a lecsepegtetett ananászkockákat, a citromlevet, a bort, a cukrot és a szójaszószt. Jól elkeverjük, sózzuk, majd fedő alatt puhára főzzük.

Túl hígnak találtam, ezért a végén egy kis maradék ananászlével kikevertem egy ek. kukoricalisztet és besűrítettem vele kicsit a mártást. Párolt rizzsel tálaltam.

2007. jún. 19. 21:44 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Kínai, Szárnyas
Címkék: ananász, citromlé, csirke, fehér bors, fehérbor, kukoricaliszt, szójaszósz

Pasta carbonara

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg spagetti
10-15 dkg húsos szalonna
4 tojás
3,5 dl tejszín
5-10 dkg parmezán
só
fehér bors
őrölt szerecsendió

A tésztát sós vízben al dentére főzzük., leszűrjük, visszatesszük a főzőedénybe. A szalonnát vékony csíkokra vágjuk, ropogósra sütjük. Egy tálban villával felverjük a tojásokat, összekeverjük a parmezánnal és a tejszínnel. Sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval fűszerezzük, majd hozzáadjuk a szalonnadarabokat. A mártást a még meleg spagettire öntjük, összeforgatjuk,  és visszatesszük a lángra. Kis lángon néhány percig hőkezeljük, míg a mártás kicsit besűrűsödik. Tálaláskor még megszórhatjuk reszelt parmezánnal.

2007. máj. 17. 22:07 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Tészta, Gyors vacsora
Címkék: fehér bors, őrölt szerecsendió, parmezán, spagetti, szalonna, tejszín, tojás

Spárgakrémleves

Zsófi barátnőm meglátogatott és hozott ajándékba egy igazi bio zöldségcsomagot, nevezetesen zöldspárgát, rebarbarát és egy jól megtermett kínai kelt. Nagyon megörültem neki, és persze rögtön vadul kutatni kezdtem receptek után neten, könyvekben egyaránt. Végül a német weboldalak győztek, spárgában van némi rutinjuk, lássuk be, így esett választásom az alábbi levesre. Isteni lett, még az is belefért, hogy a jófajta alföldi spárgából az ötödik öblítővíz sem szedte ki a homokot, így ropogott a fogunk alatt rendesen. :)

Hozzávalók 2-3 éhesnek:

1/2 kg spárga
750 ml víz
5 dkg vaj
4 dkg liszt
3 ek. fehérbor
2,5 dl tejszín
1 tk. cukor
kevés citromlé
szerecsendió
só
fehér bors
petrezselyem (én kihagytam)

A spárgákat alaposan megmossuk, a zöldspárgát nem kell megpucolni, csak meghajlítani a szárát, és ahol eltörik, onnantól nem fás. A leeső részt eldobjuk. Két spárgát zöldséghámozóval hosszanti irányban vékony csíkokra vágunk, a többit kb. 3 cm-es darabokra vagdaljuk. 
A vizet felforraljuk, sózzuk, beletesszük a spárgacsíkokat és 20 percig főzzük, majd botmixerrel pürésítjük. Az így nyert lében főzzük meg a többi spárgát kb. 15 perc alatt. Ha puhák, kiszedegetjük őket.
A vajat egy lábosban felhevítjük, beleszórjuk a lisztet, elkeverjük, világosbarnára pirítjuk, majd a főzőlével fokozatosan, állandóan kevergetve felengedjük. Felforraljuk, 6 percig főzzük, majd beleöntjük a tejszínt és a bort, ekkor már nem főzzük, csak éppen felforraljuk. Végül ízlés szerint ízesítjük sóval, fehérborssal, szerecsendióval, cukorral, citromlével. A levesbe visszatesszük a spárgadarabokat, esetleg petrezselyemzölddel megszórjuk és tálaljuk. 

2007. ápr. 19. 22:11 | 7 komment | Megosztás
Kategóriák: Leves, Zöldségétel
Címkék: citrom, fehér bors, fehérbor, őrölt szerecsendió, spárga, tejszín

Chilis-szecsuáni borsos csirkefalatok

Hozzávalók 2 személyre:

1 nagyobb csirkemell kisebb kockára vágva
3 tk. rizsbor vagy száraz sherry
1 tk. keményítő
3/4  tk. só
1/4  tk. fehér bors

1 tk. sötét szójaszósz
1 ek. Chianking ecet vagy helyette balzsamecet
2 tk. szezámolaj
1 tk. cukor
1/4 tk. chiliolaj
2 ek. víz

1 ek. olaj
8 szárított chili kimagozva, félbe vágva
1 tk. friss gyömbér vékony csíkokban
1 gerezd fokhagyma felaprítva
1/4 tk. őrölt szecsuáni bors
1 újhagyma karikákra vágva

Egy kisebb tálban kikeverünk 1 tk. rizsbort a keményítővel, 1/4 tk. sóval és a fehér borssal. Belekeverjük a csirkekockákat.
Egy kicsi tálkában elkeverjük a sötét szójaszószt, az ecetet, a szezámolajat, a cukrot, a chiliszószt, a vizet és a maradék 2 tk. rizsbort, illetve a 1/2 tk. sót.

Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olajat, beledobjuk a chiliket, majd hozzáadjuk a csirkedarabokat. Kb. egy percig hagyjuk őket sülni, majd kevergetni kezdjük. Fehéredésig sütjük, majd kiszedegetjük és félrerakjuk.

A gyömbért, a fokhagymát, a szecsuáni borsot és az újhagymát tesszük eztán a serpenyőbe és 15 másodpercig kevergetjük, majd hozzáadjuk a csirkehusit, majd a kikevert szószt. Addig kevergetjük, míg a husi teljesen át nem sül.

Pirított tésztával ettük, tálalás előtt a chilidarabokat kihalásztam a husik közül. Nem mertem rögtön 8 chilit bevetni, csak négyet, így kellemesen csípősre sikerült. A szószból szerintem lehetne dupla mennyiséget venni, mert lehetett volna szaftosabb.

A receptet itt találtam.

2007. ápr. 17. 7:04 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Kínai, Szárnyas, Csípős
Címkék: chili, csirke, étkezési keményítő, fehér bors, fokhagyma, gyömbér, rizsbor, szecsuáni bors, szójaszósz, újhagyma