Brokkolipesztós farfalle

Új sorozatot indítunk útjára a Gasztrotippen, azzal a szándékkal, hogy megkönnyítsük az olvasók számára a menütervezést. Minden héten egy-egy szezonális menüjavaslattal állunk elő, elsőként Reni válogatott nekünk össze egy háromfogásos ebédet olasz receptjeiből. Annyira megtetszett a főételnek szánt brokkolis tésztaétel, hogy kisebb változtatásokkal hamarjában el is készítettem.



Hozzávalók:

40 dkg farfalle (pillangótészta)
1 kis fej brokkoli
2 gerezd fokhagyma kisebb darabokban
2 dl olívaolaj
5 dkg parmezán
1 kis csokor petrezselyem felaprítva
1 marék dió szárazon megpirítva (eredetileg fenyőmag)
só
frissen őrölt bors

A brokkolit megtisztítottam, kis rózsákra szedtem és forró, sós vízben 8 percig főztem. Hideg vízzel leöblítettem és egy nagy keverőtálba raktam. Hozzáadtam a fokhagymadarabokat, a reszelt parmezánt, a felaprított petrezselymet és a diót, sóztam, borsoztam és az olívaolajjal együtt egy botmixerrel pürésítettem. 3 ek. tésztafőzővízzel hígítottam, majd összeforgattam az al dentére főzött tésztával.

2010. júl. 15. 9:00 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Olasz, Tészta, Zöldségétel
Címkék: brokkoli, dió, farfalle, fokhagyma, olívaolaj, parmezán, petrezselyem

Mákos is, diós is: mascarponés guba sütőben sütve

Kerülgettem már egy ideje a hűtőben egy doboz mascarponét, legutóbbi impulzusvásárlásom eredményét (a Lidl veszélyes hely, főleg tejtermékfronton), amikor bevillant, hogy Bereznay Tamás könyvében láttam nemrég egy mascarponés mákos guba receptet nagyon gusztán lefotózva. Aztán a családi ízlést és az itthoni maradék készleteket számba véve eldöntöttem, hogy a guba felét dióval ízesítem. Így is, úgy is nagyon jó lett, a mascarponepöttyök látványra is feldobták, modorosan szólva kellemes textúrát adtak a desszertnek.

Hozzávalók:

10 db szikkadt kifli
5 dl tej
3 dkg házi vaníliás porcukor
5 dkg mák
3 dkg kristálycukor
5 dkg dió
3 dkg cukor
15 dkg mascarpone
kevés vaj

A tejet a vaníliás cukorral felforraljuk és a karikákra vágott kifliket meglocsoljuk vele.
A mákot és a 3 dkg kristálycukrot mákdarálóban ledaráljuk. A diót és a 3 dkg cukrot szintén megőröljük.
A tejes kiflik felét a mákkal forgatjuk össze, a másik felét a dióval.
Egy nagy hőálló tálat kivajazunk, egyik felébe rakjuk a mákos, a másikba a diós gubát. Mascarponepöttyöket kanalazunk a tetejére, vajdarabokat is szórunk rá, majd előmelegített sütőben 200 fokon 15 percig sütjük.

2010. márc. 12. 6:38 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Desszert, Karácsonyi, Magyaros
Címkék: dió, mák, mascarpone, tej

Zabpelyhes cookie kávé mellé

Megint beköszöntött a kekszkorszak, most épp zabpelyheshez volt hangulatom, kétfajta is készült, az egyik leértékelve vett aszalt eperből az eperimádó Panni kedvéért, a másik meg dióval, étcsokival az én ízlésem szerint. Mindkettő jól fogyott és még Patrik kollégái is elkérték a receptet.
Aki pedig Valentin-napi kekszet szeretne, az kattintson a Gasztrotippre, ott is elszabadult az őrület.

Hozzávalók kb. 20 nagyobb cookie-hoz:

18 dkg puha vaj
16 dkg barnacukor vagy nádcukor (esetleg fehér)
pici só
2 tojás
16 dkg liszt
fél tk. sütőpor
20 dkg aszalt gyümölcs (pl. aszalt eper, vörösáfonya)
vagy 10 dkg dió és 10 dkg étcsoki
kb. 16 dkg zabpehely (a Blütenzart feliratú, apróbb szemű)

Egy nagy tepsit sütőpapírral kibélelünk. A sütőt előmelegítjük 170 fokra (hagyományos üzemmód).

A vajat és a cukrot habosra keverjük a robotgéppel, majd hozzáadjuk a tojásokat, végül egy keverőlapáttal beleforgatjuk a többi hozzávalót.  Kézzel gombócokat formálunk a tésztából, a tepsire rakosgatjuk, villával lenyomkodjuk. Kb. 8-10 perc alatt megsütjük (ha ropogósan szeretjük, hagyjuk kicsit megbarnulni).

Kiindulási alap: Lecker 2008/November

2010. febr. 9. 15:54 | 6 komment | Megosztás
Kategóriák: Keksz, Süti
Címkék: aszalt eper, dió, étcsoki, nádcukor, vaj, zabpehely

Tavaszi brunch – bloggerreceptekkel

Húsvéti brunch is lehetett volna, de még az ünnep előtt készült névnapi összejövetel alkalmából. Ez volt az első tavaszi akcióm és elég emlékezetes maradt, legalábbis nekem. Már a színek tobzódása is lenyűgözött, a friss ízekről nem is beszélve. Utána még egy hétig ettük a pesztót bácsalmási kecskesajt mellé, nagyon jó kis duót alkottak. Lejegyzem ide mindhárom vendégreceptet (köszi Fűszeres, Ízbolygó és Piszke!:)), mert biztos hogy ismételni fogom őket.

Menü:

Reteklevélpesztó Fűszeres Eszter nyomán
Piszke-féle tejfölös reteksaláta
Ízbolygó körözöttje
Friss kenyér
Masala chai panna cotta

Ízbolygó körözöttje

Hozzávalók:

25 dkg juhtúró (brindza)
fél pohár tejföl (elhagyható)
20 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 tk. dijoni mustár (nem magos)
0,5 ek. őrölt pirospaprika (eredetileg 1,5 ek.)
1 tk. őrölt kömény
1 nagy fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
4 tk. kapribogyó
3 csemege uborka
1 citrom reszelt héja
só
frissen őrölt bors

A lilahagymát és a fokhagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az uborkát és a kapribogyót is felaprítottam. Az juhtúrót a vajjal és a tejföllel egy villával összekevertem. Majd belekevertem a többi hozzávalót. Hűtőben egy éjszakát érleltem. Tálalás előtt egy fél órával már kivettem a hűtőből, hogy kenhető legyen.

Reteklevélpesztó Fűszeres nyomán

Hozzávalók:
2 csomó retek szép, egészséges zöld levele
2 dkg mandula (nálam héjastul)
2 dkg dió
5 dkg kapuvári sajt (Cserpes) vagy parmezán
2 gerezd fokhagyma
só, bors ízlés szerint
1-1,5 dl olívaolaj

A diót, és a mandulát száraz serpenyőben megpirítottam, majd a többi hozzávalóval együtt összeturmixoltam. Pirítósra kenve, kecskesajtra pöttyözve, mozarellával és paradicsommal isteni.

Reteksaláta Piszkétől

Hozzávalók:

2 csomó retek
2 csomó zöldhagyma vagy egy póré apróra vágva
2 pohár 20%-os tejföl
2 kis háromszög mackósajt
só

A felkarikázott retket a felaprított hagymával leraktam rétegezve egy nagy fedeles műanyag dobozba, közben jól besóztam. Egy éjszakát állni hagytam, majd leöntöttem róla a levet, hozzáadtam a tejfölt, megsóztam megint és belemorzsoltam a mackósajtot. Jól összeforgatva a hűtőben még érleltem minimum 2-3 órát.

2009. ápr. 16. 11:02 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Kenőke, Reggeli, Saláta, Szósz
Címkék: citrom, csemege uborka, dijoni mustár, dió, fokhagyma, juhtúró, kapribogyó, kapuvári sajt, lilahagyma, mackósajt, mandula, olívaolaj, őrölt kömény, őrölt pirospaprika, parmezán, póré, retek, reteklevél, tejföl, újhagyma, vaj

Fetás kuszkusszal töltött gombafejek

Mostanában megragadták  fantáziámat a töltött gombafejekben rejlő lehetőségek. Készítettem már spenóttal töltött változatot, ami annyira egyszerű volt és mégis olyan korrekt eredményt adott, hogy az további variációkra jogosít.  Másik mániám (a sok közül) a kuszkusz, így kézenfekvő volt, hogy a kettőt kombinálom. Már csak a fűszerezésről kellett döntenem, és mivel már én is igencsak tavaszváró hangulatban vagyok (ezt egyébként legjobban a konyhai ténykedéseimből veszem észre), a mediterrán ízvilág mellett döntöttem. Szerintem tökéletes gyors vacsoraétel lett belőle, sajnos férjem nem lelkesedett annyira, így az a gyanúm, hogy nem pasikaja született.

 

Hozzávalók:

8 nagy fej csiperkegomba (50 dkg)
kb. 15 dkg kuszkusz
2-3 ek. olívaolaj
kb. 1 dl víz (függ a kuszkusz fajtájától)
só
2 tk. vaj
1 gerezd fokhagyma
4 szem olajban eltett aszalt paradicsom
5 dkg feta
1 tk. harissa (ezesetben szárított fűszerkeverék formájában)
egy marék dió + néhány szem a tetejére
1 ek. citromlé

Egy fazékban felhevítettem az olívaolajat és állandóan kevergetve kis lángon kicsit átforgattam rajta a leöblített és lecsepegtetett kuszkuszt. Utána felöntöttem kb. 1 dl vízzel, megsóztam és fedő alatt főztem, míg a kuszkusz meg nem puhult. (A vízigénye nagyban függ a kuszkusz szemcseméretétől, én most nagyon apró szeműt használtam, ahhoz meglepően kevés víz kellett. Inkább óvatosan adagoljuk a vizet, és ha láthatóan felszívta az összeset, akkor pótoljuk.) Mikor már megpuhult (nem kell neki sok idő), elzártam a gázt és fedő alatt hagytam még duzzadni kicsit, majd egy villával beleforgattam 2 tk. vajat.

A gombákat megtisztítottam, kitörtem a tönkjüket. A tönköket is „megpucoltam”, levágtam a végüket, majd kis kockákra aprítottam őket. A fokhagymát is megpucoltam, felaprítottam, a diót és a paradicsomot szintén. A fetát falatnyi kockákra vágtam.

Egy teflon serpenyőben kevés olajat hevítettem és a gombakalapokat mindkét oldalukon pár percet pirítottam, majd konyhai törlőre szedegettem őket.

Pótoltam a serpenyőben az olajat, majd belezúdítottam a tönkdarabokat, a paradicsomot, a fokhagymát és a diót. Kis lángon, kevergetve pároltam-pirítottam kicsit, hogy a gomba összeessen. Isteni illatok kezdtek terjengeni!

A kihűlt kuszkuszt összeforgattam a párolt gombás eleggyel, hozzáadtam a fetakockákat és a harissát is, meglocsoltam 1 ek. citromlével és megkóstoltam, kell-e sózni.

A gombákat redős részükkel felfelé egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam. A fűszeres kuszkuszból kupacokat halmoztam rájuk, megszórtam a tetejüket diódarabokkal és előmelegített sütőben maximum hőmérsékletű grillfunkción kb. 10 percig grilleztem őket.

Megjegyzések:
A serpenyőben való pirítás közben kicsit levet eresztettek a kalapok, ezt igyekeztem papírtörlővel felitatni. Grillezés közben is vesztettek víztartalmukból, de alapjában véve al dente állaguk maradt, nem „szottyadtak meg”. Férjemet zavarta a víztartalom, szerintem nem zavaró.

A harissa hiánya ne riasszon el senkit, cayenne borssal, szárított mentával, őrölt római köménnyel és plusz egy fokhagymagerezddel fűszerezve hasonló eredmény születik.

2009. febr. 3. 8:40 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Zöldségétel
Címkék: citromlé, dió, feta, fokhagyma, gomba, harissa, kuszkusz, olívaolaj, saját recept, szárított paradicsom

Sütőtökös-csokis süti

Becsapós volt Nemisbéka receptje, mert a cím és a kép alapján egy ropogós kekszfélének képzeltem. A tészta összeállításakor végig bizalmatlan voltam, főleg a 2 dl olaj tett gyanakvóvá, nem akart a jól ismert keksztésztaállag alakulni. Csak a végén jöttem rá, hogy ez nem is keksz, hanem egy muffintészta plecsnialakúra sütve. Miután leesett a tantusz, meg is nyugodtam és végül nagyon elégedett voltam az eredménnyel: puha, jó kis csokis-fahéjas süti, a sütőtök csak diszkrét háttér. Fémdobozba  zárva, ha véletlenül elfeledkeznénk róla, még egy hét után is teljesen élvezhető.:)

Hozzávalók kb. 50 darabhoz:

40 dkg liszt
4 tk. sütőpor
1 tk. só
2 tk. fahéj
45 dkg sütőtök megsütve, villával összetörve
20 dkg nádcukor
2 tk. házi vaníliás porcukor
2 tojás elhabarva
2 dl olaj
2 ek. tej
25 dkg étcsoki felaprítva (nálam csak 10 dkg volt otthon)
10 dkg dió felaprítva

A sütőtököt hosszában elnegyedeltem, kimagoztam és 200 fokos sütőben kb. 30 perc alatt puhára sütöttem. Hagytam kicsit hűlni, majd kikapargattam a húsát és egy nagy keverőtálban villával összenyomkodtam. Külön tálba szitáltam a száraz hozzávalókat és a nedvesekkel felváltva hozzákevertem a sütőtökhöz. A végén a csokit és a diót is beleforgattam, majd az így kapott sűrű tésztából evőkanállal nagy kupacokat raktam egy sütőpapírral bélelt tepsire (egymástól kellő távolságban).
Hagyományos módon 170 fokon kb. 12 perc alatt megsütöttem.

2009. jan. 19. 9:05 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Süti
Címkék: dió, étcsoki, fahéj, nádcukor, olaj, sütőpor, sütőtök

Főzzünk könyvből! – VKF XXI. forduló: Vaníliás metélt darált dióval

„- Vaníliás metélt. Vajon mi az a vaníliás metélt? Sohasem ettem ilyesmit és nem is láttam egész egész életemben. Fogalmam sincs, hogy milyen. A vanília idegen, izgató illatát nagyon kedvelem, fölöttébb kellemetes lehet, ha az orrot csiklandozza a szaga és hízeleg az ínynek is. De vajon rajta van-e a gyengéden sárgálló tésztán a fekete, afrikai fűszer, avagy nélküle szolgálják fel a vendéglőben? Csak futóan láttam nevét, egy pillanatra, a túrós gombóc, gyümölcshab kosár és mogyorótorta között. Mintha álmodtam volna. Mégsem lehet elfelejteni.”

Így töprengtem én is Vajkay Ákossal együtt, aki Sárszeg legnagyobb éttermében, a Magyar Királyban tett látogatása után lett ilyen eretnek gondolatok rabja.  Így kavarognak tovább fejében a gondolatok :

„- Borjúdió. Ez is rejtély. Az ember a dió gerezdjére gondol, mely édes, olajos, de nem az, hanem hús, olvatag, puha, leveses hús, mely azonnal elomlik a szájban. Nem érdektelen. Jó előételek után, melyet az étlap említ. Olajvaj halból, vagy orosz ízelítő. Hahaha, de furcsa. Boszorkányos, ostoba nevek. Habart tojás csirkemájjal, csuka fehérborban, vagy velő barnavajban. Hagyjuk ezeket a szamárságokat.”

Ákos azonban csak nem szabadul a „szamárságoktól”, és sejthető, hogy az alábbi gondolatmenet után, másnap mit rendel a Magyar Királyban...

„- Például mit ettünk tegnap? Erőlevest, rizses csirkét, máglyarakást. Pontosan emlékszem rá. Semmi többet, semmi jobbat. Weisz és társa azonban mást evett. Ő bográcsgulyást evett, azt bizony, nagyszerű, zsíros, vérvörös gulyást, szegedi paprikával és a burgonyáról, mely még párolgott, a lé csöpögött. Mennyire szerettem fiatal koromban, míg élt szegény mama, a bográcsgulyást, a borjú-, valamint a marhapörköltet és mióta nem ettem, annak csak a jó isten a megmondhatója. Sohasem mertem rendelni, talán rá való tekintettel, még akkor sem, amikor vendéglőbe mentünk.”

Hagyományos magyar ételt ritkán szoktam megkívánni, de Kosztolányi regényét, a Pacsirtát olvasva bármikor kapható vagyok egy bográcsgulyásra. Most mégsem ez készült, hanem a vaníliás metélt titkát akartam megfejteni.

Igazából mielőtt nyomozni kezdtem volna, megálmodtam a vaníliás metéltemet: gazdag vaníliasodóban fürdő metélttészta darált dióval meghintve – ez a kép villant be először. Később a neten rákeresve találtam egy receptet, ami valószínűbbnek tűnik, mert inkább desszertjellegű – réteslapok közé töltött túrós metélt, de én kitartok a saját álmomnál.:)

 

Vaníliás metélt darált dióval

Hozzávalók:

25 dkg rövid széles metélt al dentére főzve

A vaníliamártáshoz:

5 dl tej
2 tojássárgája
5 dkg (nád)cukor
1 tk. liszt
1 tk. házi vaníliás porcukor
pici csipet só

A tetejére:

darált dió

A mártáshoz a tojássárgákat egy kis lábasban csomómentesre keverem a cukorral, a liszttel, porcukorral, sóval és 1 dl tejjel. A maradék tejet felteszem egy másik lábasban főni, mikor felforr, leveszem a tűzről és nagyon lassan, folyamatos keverés közben a tojásos keverékhez öntöm. Az így kapott elegyet visszateszem a tűzre és addig főzöm kevergetve, a legkisebb lángon, míg be nem sűrűsödik (amíg be nem vonja a fakanalat). Vigyázni kell, nehogy felforrjon! Ha kellően sűrű, elzárom a gázt.
Tálaláskor a leszűrt metéltet összeforgatom a mártással és a tetejét megszórom darált dióval. 
 
Az inspiráló témáért köszönet Piszkének!

2008. dec. 7. 21:06 | 5 komment | Megosztás
Kategóriák: Tészta, VKF!
Címkék: dió, nádcukor, széles metélt, tej, tojássárga, vaníliás cukor

Diós-mascarponés spagetti

Kicsit eltűntem, mert újra dolgozó nő lettem és tele van a fejem a mindennapokkal. Ezzel együtt a munkába állás jó ötlet volt, élvezem az újfajta kihívást és úgy tűnik, Panni is bírja a bölcsit. Főzni viszont egyelőre ritkábban tudok, még bele kell rázódnom a sokfrontos harcba.:) Ez az egyszerű recept is hetekkel ezelőtt készült, és amilyen egyszerű, olyan finom. A hűtőben talált maradékokból dobtam össze, és kivételesen sikerült ellenállnom a tejszín csábításának, így állagra igazi olaszos lett, nem stahlos tejszínben tobzódó. Igazat kell adnom Mammának, ennek a módszernek is van létjogosultsága, bár továbbra is azt mondom, a tejszín sem megvetendő.:)

 

Hozzávalók:

25 dkg spagetti
kb. 10 dkg dió 
2 gerezd fokhagyma
kevés olívaolaj
3 ek. mascarpone
só
frissen őrölt bors
petrezselyemzöld a tetejére

A tésztát al dentére főzöm bő lobogó, sós vízben. Közben elkészítem a mártást: a diót ledarálom és a felaprított fokhagymával együtt kevés olívaolajon kevergetve megpirítom. Mikor már illatozik, hozzákeverem a mascarponét, sózom, borsozom és a leszűrt tésztával összeforgatom. A tetejét apróra vágott petrezselyemzölddel szórom meg és tálalom.

2008. okt. 2. 21:39 | 4 komment | Megosztás
Kategóriák: Gyors vacsora, Tészta
Címkék: dió, fokhagyma, mascarpone, petrezselyem, saját recept, spagetti

Fűszeres rizzsel töltött sült paprika

Anyukáméktól rendszeresen kapunk friss, vidéki zöldségadagokat, főleg paprikát és paradicsomot meg cukkinit. A cukkinival nincs is gondom, általában főzelékként végzi, esetleg zöld minestrone lesz belőle, de a másik kettő sokszor nem akar elfogyni. Nem eszünk sok szendvicset, a lecsót meg félévente egyszer kívánjuk meg, így valami vérpezsdítőbb recept után kellett néznem. Rátaláltam erre a látványos sült paprikára, ami eredetileg ugyan színes pritaminpaprikára íródott, de a magyar paprika is nagyon meggyőző volt ebben a formában. Olyannyira, hogy ismétlés várható.

 

Hozzávalók:

2 kisebb vöröshagyma
1 ek. olívaolaj
20 dkg hosszúszemű rizs pl. basmati vagy jázmin
Kb. 4,5 dl víz (amennyit a rizs felvesz)

1/2 tk. fekete kömény (nigella)
1/2 tk. kurkuma
1/2 tk. őrölt bors (elhagyható)
1/4 tk. őrölt kardamom
1/4 tk. őrölt koriander
1/4 tk. őrölt paprika
1/4 tk. őrölt szerecsendió
1/4 tk. só

1 csokor petrezselyem
8 dkg dió felaprítva (eredetileg fenyőmag)
8 dkg mazsola
10 dkg mozarella kockára vágva (eredetileg feta)
4 paprika (sárga vagy színes pritamin)

A diphez:

1 pohár joghurt
1 ek. citromlé
só
frissen őrölt bors
1 csipet barnacukor

A hagymákat meghámoztam, apró kockára vágtam. Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, üvegesre pároltam benne a hagymát. Utána megszórtam a szárított fűszerekkel és kevergetve pirítottam őket egy kicsit, hogy kibontakozzon az aromájuk. Utána hozzákevertem a rizst, üvegesre pirítottam, majd felöntöttem vízzel (először 3,5 dl-rel, később pótolni kellett még). Kis lángon, fedő alatt kb. 20 percig pároltam.
Közben felaprítottam a diót, a sajtot, a petrezselymet. A paprikákat megmostam, hosszában félbevágtam, kimagoztam.
Negyed óra múlva, mikor a rizs már megpuhult, elzártam a gázt és  a petrezselymet, a mazsolát, a diót és a sajtot is a hozzákevertem, ha kellett még megsóztam. A félbevágott paprikákat megtöltöttem a fűszeres rizzsel és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket.
Előmelegített sütőben 200 fokon 40-45 perc alatt készültek el hagyományos üzemmódban.
Tálalás előtt a diphez valókat kikevertem és azzal kínáltam.

Megjegyzés: én bababarát okokból a fetát mozarellával váltottam ki, ezért a negyed tk. só kevésnek bizonyult. Egyébként a fetát ajánlom karakteresebb íze miatt (akkor viszont valószínűleg elég a kevesebb só is).

Forrás: Die 100 besten Mittelmeer-Rezepte (a Für Sie kiadványa)

2008. szept. 2. 7:54 | Még nincs komment | Megosztás
Kategóriák: Babagasztro, Zöldségétel
Címkék: 1 éves kortól, citrom, dió, fekete bors, fekete kömény, feta, joghurt, kurkuma, mazsola, mozarella, őrölt kardamom, őrölt koriander, őrölt szerecsendió, paprika, petrezselyem, rizs, vöröshagyma

VKF XVII. – Gyümölcssaláta fehércsokimousse-szal

Dolce vita salátákat kért a júliusi VKF fordulóra, méghozzá kreatív, izgalmas salátákat, melyek nem köretként szolgálnak, hanem önálló fogások. Bevallom, nagy fejtörést okozott a kiírás, és el is töprengtem rajta, miben rejlik a feladat nehézsége.

Hamar eszembe is jutottak Csizmadia András ironikus szavai, akit a Magyar Borok Házában egy Bor a gasztronómiában kurzuson volt szerencsém hallani, és aki szerint a magyar salátakultúra kimerül a majonéz mocsarába süllyedt hidegkonyhai készítményekben, a salátaként feltüntetett savanyúságokban és néhány klasszikus, mint például a Cézár-saláta elferdítésében. Kitért még az egyes közértek önkiszolgáló salátabár-részlegén darvadozó párolt zöldségek szomorú látványára is.

Magam is látom az aggasztó jeleket, de sajnos nem állíthatom, hogy otthon saját köreimben a magyar saláta megújításán munkálkodnék. A saláta ugyanis nálunk és az ismerősi körben is általában köret, esetleg fogyókúrázók főfogása és általában néhány klasszikusra korlátozódik (görög saláta, tzatziki stb.)

Most viszont nem egy körettel pályázok, hanem a kedvenc gyümölcssalátánkat mutatom be mint desszertet, azaz önálló fogást, mely a korábban már posztolt fehércsokimousse-szal elsöprő párost alkot.

A hozzávalók listája inkább csak iránymutató, az alkotóelemek az évszak függvényében változhatnak (télen pl. konzerv vagy befőtt is szerepelhet). Annak érdekében, hogy az ellentétek egy harmonikus egészt alkothassanak, keverjük az édes és a savanykásabb ízű gyümölcsöket, és a puha gyümölcshúst ropogós diódarabokkal ellentételezzük. A színhatás is fontos, használjunk többféle színű alkotóelemet.

 

Hozzávalók:

4-5 darab őszibarack

4-5 darab nektarin

4-5 szem ringló

1 sárgadinnye

1-2 savanykás alma

1-2 dl bodzaszörp

1 marék citromfűlevél

 kb. 2 ek. dió

A gyümölcsöket megmosom, az őszibarackot és az almát meghámozom és falatnyi kockákra vágom. A ringlót és a nektarint héjastul darabolom fel, a dinnyéből pedig kanállal vagy dinnyevájóval kis gömböket szaggatok. Egy nagy salátástálba halmozom mindezt és meglocsolom  bodzaszörppel, hogy legyen egy kis leve. A diót és a citromfűleveleket is felaprítom és a salátába keverem. Behűtés után fehércsokimousse-szal tálalom.

2008. júl. 20. 9:00 | 3 komment | Megosztás
Kategóriák: Saláta, VKF!
Címkék: alma, bodzaszörp, citromfű, dió, nektarin, őszibarack, ringló, sárgadinnye