Bonbonmeggyízű dzsem cserkóból, meggyből

A csak aprítós kivis egresdzsem után léptem egy szintet előre a magozás felé. Színben is váltottam pirosra, és bár a piacon kisebb sokkot kaptam a cseresznye árától, fél kilót mégis vettem partnernek a meggy mellé. Az ízesítésnél az étcsoki nem volt kérdés (sok-sok évvel ezelőtt ettem Ausztriában egy felejthetetlen házi csokis meggylekvárt), majd elszántam magam az Örményországból kapott konyak felavatására is. Jó ötlet volt, isteni konyakos meggy íz kerekedett belőle (a felét meghagytam alkohol nélkül Panni miatt).

Hozzávalók:

60 dkg kimagozott meggy
40 dkg kimagozott cseresznye
1 zacskó Dzsemfix 2:1
50 dkg nádcukor
1 tábla étcsoki felaprítva
1 kupica konyak

A megmosott, kimagozott gyümölcsöt egy fazékba tettem, botmixerrel pürésítettem (ízlés dolga, ki mennyire szereti darabosan). Hozzádtam a cukrot és a Dzsemfixet, jól elkevertem. Nagy lángon felforraltam, 4-5 percig főztem, majd belekevertem az étcsokit. A felét ekkor kiszedtem üvegekbe, majd hozzáöntöttem a konyakot és elzártam a gázt. A konyakos maradékot is tiszta üvegekbe töltöttem, jól lezártam, 10 percre tetejükre állítottam őket.

2009. júl. 8. 8:52 | 12 komment | Megosztás
Kategóriák: Lekvár
Címkék: cseresznye, dzsemfix, étcsoki, konyak, meggy, nádcukor

Cseresznyés focaccia

A tegnapi játszótéri merengésem nagy tettekhez vezetett. Az eredmény: újabb sikeresen abszolvált tétel a kelt tészták köréből.
Azzal kezdődött, hogy kitaláltam, hogy a maradék cseresznyéből nem clafoutis-t csinálok, hanem kipróbálom a kicsit bizarrul hangzó, de annál izgatóbb cseresznyés focacciát. A fotóra élesen emlékeztem, de hogy melyik szakácskönyvben láttam, az igényelt némi utánajárást. Az első tipp, Stahl, nem vezetett eredményre, de utána már biztos kézzel nyúltam a polc Jamie-részlege felé. Hamar meg is lett az ...és egyszerűen csak főzz! című könyvben. Jó volt újra fellapozni, tele van igazi nyári hangulatú recepttel. Ami most engem igazán érdekelt, az a kenyeres rész, melyben Jamie megad egy alap kenyérreceptet, majd annak 8 megbolondított variációját, köztük az én focacciámat.
A tészta gyúrásánál követtem Jamie instrukcióit és így mindent kézi erővel csináltam, így különösen nagy büszkeséggel töltött el a végeredmény: egy igazán kenyérszerű cipó, aminek különös pikantériáját a sós tésztára szórt édes gyümölcs adja. Vajjal megkenve, meleg kávét kortyolva hozzá vagy gyümölcslekvárral isteni.

Hozzávalók 2 kisebb cipóhoz:

50 dkg liszt (nálam tönköly fehérliszt a Müllerből)
3 dl langyos víz (vagy egy picit több)
1,5 zacskó szárított élesztő
1 ek. cukor
1 csapott ek. só
2 ek. olaj

Tetejére:

kb. 30 dkg cseresznye kimagozva
1-2 ek. méz
kevés cukor
vajdarabok

A lisztet egy nagy tálba szitáltam, a közepébe mélyedést csináltam és beleöntöttem a víz felét, beleszórtam az élesztőt, a sót és a cukrot. Egy villával elkevertem, majd a mélyedés falát fokozatosan „beomlasztva” először villával, majd kézzel összegyúrtam a tésztát. Közben hozzáadtam a többi vizet meg az olajat.

Mikor már összeállt, legalább 5-6 percig gyúrtam, hogy selymes és rugalmas állagú legyen. Beliszteztem a tetejét és letakarva a duplájára kelesztettem. (Ekkor kényszerűségből éjszakára hűtőbe tettem, előtte megkentem a tetejét egy kis olajjal és másnap folytattam a műveletet.)

Míg a tészta kelt, kimagoztam a cseresznyét és egy szűrőben lecsepegtettem. Összeforgattam egy tálban 1-2 ek. mézzel.

Mikor a duplájára dagadt a tészta, ököllel megcsapkodtam, hogy kimenjen belőle a levegő, majd kétfelé osztottam. Két kerek lapot nyújtottam belőle, kb. 2 cm vastagot. Ujjal lyukakat fúrva a tésztába megraktam a tetejét a cseresznyével és 1-2 ek. cukorral is megszórtam. Hagytam kelni kb. 20 percet, majd kisebb vajdarabokat raktam rá és betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe.

Légkeveréssel sütöttem kb. fél órát, utána még hagyományosan 5-10 percet.

Forrás: Jamie Oliver: ...és egyszerűen csak főzz!

2009. jún. 5. 8:35 | 2 komment | Megosztás
Kategóriák: Olasz, Reggeli, Kenyér
Címkék: cseresznye, focaccia, jamie oliver, kelt tészta, liszt, méz, szárított élesztő, vaj