
Dolce vita salátákat kért a júliusi VKF fordulóra, méghozzá kreatív, izgalmas salátákat, melyek nem köretként szolgálnak, hanem önálló fogások. Bevallom, nagy fejtörést okozott a kiírás, és el is töprengtem rajta, miben rejlik a feladat nehézsége.
Hamar eszembe is jutottak Csizmadia András ironikus szavai, akit a Magyar Borok Házában egy Bor a gasztronómiában kurzuson volt szerencsém hallani, és aki szerint a magyar salátakultúra kimerül a majonéz mocsarába süllyedt hidegkonyhai készítményekben, a salátaként feltüntetett savanyúságokban és néhány klasszikus, mint például a Cézár-saláta elferdítésében. Kitért még az egyes közértek önkiszolgáló salátabár-részlegén darvadozó párolt zöldségek szomorú látványára is.
Magam is látom az aggasztó jeleket, de sajnos nem állíthatom, hogy otthon saját köreimben a magyar saláta megújításán munkálkodnék. A saláta ugyanis nálunk és az ismerősi körben is általában köret, esetleg fogyókúrázók főfogása és általában néhány klasszikusra korlátozódik (görög saláta, tzatziki stb.)
Most viszont nem egy körettel pályázok, hanem a kedvenc gyümölcssalátánkat mutatom be mint desszertet, azaz önálló fogást, mely a korábban már posztolt fehércsokimousse-szal elsöprő párost alkot.
A hozzávalók listája inkább csak iránymutató, az alkotóelemek az évszak függvényében változhatnak (télen pl. konzerv vagy befőtt is szerepelhet). Annak érdekében, hogy az ellentétek egy harmonikus egészt alkothassanak, keverjük az édes és a savanykásabb ízű gyümölcsöket, és a puha gyümölcshúst ropogós diódarabokkal ellentételezzük. A színhatás is fontos, használjunk többféle színű alkotóelemet.
Hozzávalók:
4-5 darab őszibarack
4-5 darab nektarin
4-5 szem ringló
1 sárgadinnye
1-2 savanykás alma
1-2 dl bodzaszörp
1 marék citromfűlevél
kb. 2 ek. dió
A gyümölcsöket megmosom, az őszibarackot és az almát meghámozom és falatnyi kockákra vágom. A ringlót és a nektarint héjastul darabolom fel, a dinnyéből pedig kanállal vagy dinnyevájóval kis gömböket szaggatok. Egy nagy salátástálba halmozom mindezt és meglocsolom bodzaszörppel, hogy legyen egy kis leve. A diót és a citromfűleveleket is felaprítom és a salátába keverem. Behűtés után fehércsokimousse-szal tálalom.
Megosztás
Idén engem is magával ragadott a bodzaszezon. Ennek két oka volt: az egyik a képen látható legújabb német szakácskönyvbeszerzés, ami külön fejezetet szentel a szirupoknak, a másik a puszta tény, hogy húgomék erdő szélén laknak, jó sok bodzabokorral a közelükben. Így a múlt hétvégén bodzavirágszedő portyára indultunk, melynek eredményeképpen most 7 üveg bodzaszirup, egy üveg bodzaecet és egy üveg citromfűszirup figyel a kamrámban. A citromfű egyébként anyukáméktól származik és szintén Hans Gerlach könyvének, na meg stájer emlékeinknek hatására végezte szirupként. Lassan minden növényre mint potenciális szirupalapanyagra tekintek.:)
A szirup terminus egyébként arra utal, hogy tartottam magam a víz-cukor arányt illetően az 1:1-hez.
Bodzaszirup
Hozzávalók:
3,5 kg cukor
3,5 l víz
10 g citromsav
6 citrom
2 lime
40-50 tányér bodzavirág
A virágok fejét egy-egy gyors mozdulattal egy tál hideg vízbe mártogattam (ez volt a mosás), majd a virágzat nyelét levágva egy hatalmas fazék aljára rakosgattam őket. A tetejüket befedtem 3 felkarikázott citrommal. Egy fakanállal megnyomogattam a citromokat, hogy kieresszék a levüket.
Ezután egy nagy fazékban a cukorból és a vízből szirupot főztem, azaz addig főztem, míg fel nem oldódott a vízben az összes cukor. Hagytam kicsit hűlni a szirupot, belekevertem 3 citrom meg 2 lime kifacsart levét, a citromsavat, majd beleöntöttem a virágos fazékba.
3 napig állni hagytam az egészet, sötét, hűvös hely híján egy fedővel letakarva a gáztűzhelyen. Néha egy fakanállal átkevergettem.
Közben a töltésre váró üvegeket a mosogatógépben elmostam, hagytam, hogy kiszáradjanak.
Végül egy tölcsér és egy műanyag szűrő segítségével megtöltöttem a kész sziruppal az üvegeket. Ebből a mennyiségből 7 darab 7 dl-es üveget töltöttem meg.
Megjegyzés: hivatalosan a gyógyszertárak citromsavból csak 10 gr-ot adhatnak. Érdekes módon a közértek fűszerpolcán ennél nagyobb kiszerelésben is megtalálható.
Bodzaecet
Hozzávalók:
bodzavirág
0,5 dl fehérborecet
2 darab szegfűszeg
Egy literes befőttes üveget a mosogatógéppel kimostam, kiszárítottam. Félig megtöltöttem bodzavirággal, úgy, hogy csak a virágokat vagdostam bele a nyelük nélkül. Felöntöttem annyi fehérborecettel, hogy ellepje, beledobtam a szegfűszegeket és lezártam. Két hétre elraktam a kamrapolcra. Ha letelt az idő, leszűröm és kisebb üvegekbe öntöm.
Citromfűszirup
Hozzávalók:
5 dl víz
50 dkg cukor
2 citrom leve
1/2 fahéjrúd
kb. 20 ág citromfű levelei lecsipegetve
A cukorból, vízből és a fahéjból szirupot főztem. Mikor felforrt, hozzáadtam a citromfűleveleket, melyeket előzőleg egy nagy késsel felaprítottam. Elzártam a gázt és 20 percig állni hagytam, majd szűrőn átszűrve tiszta üvegekbe töltöttem. Ebből a mennyiségből kb. 7 dl szirup lett.
Megjegyzés: felbontás után mindet tartsuk hűtőben!
Megosztás
Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.




Adatvédelem | Szerzői jogok és felhasználási feltételek |
Médiaajánlat
© kicsi Vú & Patrik 2007-2010