Fetás-pórés csicsókakrémleves

Újabb csicsókaszállítmány érkezett vidékről – új lehetőség a maradékok felhasználására. A póré mint hozzávaló már adta magát (ezzel kimerítettem a hatalmas készletet) és volt a hűtőben egy bontott feta is – igazi görög, juh- és kecsketejből, nem a nagyon sós, hanem az aromás fajta. A végén csak rusztikusan belemorzsoltam, a kis gumók innen vannak, nem azért, mert szétcsaptam egy doboz tejfölt benne.:) Nagyot dobott a leves ízén a jó kis kecskesajtos aroma.

 

Hozzávalók egy kétszemélyes adaghoz:

35 dkg csicsóka
1 nagyobb krumpli
2-3 ek. olívaolaj
1 arasz póré felaprítva
1 gerezd fokhagyma
5 dl víz
só
5 dkg fetasajt

A megtisztított, apróra vágott pórét és fokhagymát az olívaolajon üvegesre pirítottam. Utána rádobtam a meghámozott, felkockázott krumplit és csicsókát, felöntöttem a vízzel, megsóztam és közepes lángon, félig lefedve puhára főztem. Kicsit hűlni hagytam, majd a botmixeremmel pépesítettem. Végül a fetát belemorzsoltam és összemelegítettem. A tetejére tálalásnál ikeás vöröshagymagranulátumot szórtam.

Mascarponés-csicsókás burgonyagratin

Kellett valamit kezdenem a tiramisugolyók miatt megbontott mascarponéval (sajnos hajlamos vagyok addig várni, míg meg nem romlik a maradék) és a vidékről érkezett csicsóka sorsa is eldöntetlen volt. Addig törtem a fejem, míg ezt a csőben sültet (gratint) ötlöttem ki. (Azzal a nem titkolt céllal, hogy felavassam az újonnan vett szemet gyönyörködtető sütőformámat.) Óvatos próbamennyiség készült, egy jó étvágyú férfi egyedül eltüntetné az egészet, amit meg is értek, mert nagyon finom lett.:) Harmonikus ízvilág, belül krémes, a tetején ropogós textúra.

 

Hozzávalók egy kisebb adaghoz:

20 dkg krumpli
20 dkg csicsóka
10 dkg mascarpone
kb. 1,5 dl tej
1-2 arasznyi póré
1-2 gerezd fokhagyma
só
frissen őrölt bors

A krumplit és a csicsókát meghámoztam, és vékony karikákra vágtam. A mascarponét kikevertem a tejjel, sóztam, borsoztam. A hagymákat megtisztítottam és kis kockákra aprítottam.
Kivajaztam egy tűzálló tálat, belerendeztem vegyesen a krumplit és a csicsókát, sóztam, borsoztam, majd nyakonöntöttem a mascarponés tejjel.
200 fokos sütőben kb. 40 perc alatt puhára sütöttem.

Megjegyzések:
Ha lett volna otthon, még sajtot is reszeltem volna a tetejére.
A póréból és a fokhagymából 1-1 egységet (arasz és gerezd) tettem az enyémbe, de aki fűszeresebben szereti, növelheti az adagot.

Csülkös bableves haluskával

Jófej voltam és engedtem férjem unszolásának – főztem neki csülkös bablevest haluskával*. Az is katalizátorként hatott, hogy anyósom is épp nálunk volt, így az ő útmutatásai alapján készíthettem el a nagy kedvencet. Attól is különleges volt ez az alkalom, hogy végre a kuktámat is be mertem izzítani eredeti funkciójában és nem csak sima levesfazéknak használtam. Eddig valami miatt idegenkedtem tőle, de a gyakorlatias szempontok azért nem hagytak nyugodni. Anyukámmal is konzultálva, aki nagy kuktaszakértő, üzembiztosan használtuk az edényzetet, ennek ellenére egyedüli kipróbálásra még mindig nem vállalkoznék. Ez szerintem kétemberes dolog, kell a férfi mellém vész esetére.:)

 

Csülkös bableves 

Hozzávalók:

kb. 40 dkg vörösbab
1 szép darab (sovány) füstölt sertéscsülök (nálam épp fóliázott példány)
3 sárgarépa felkarikázva
2 fehérrépa karikákra vágva
8-10 szem feketebors
2 babérlevél
kis csokor zellerzöld

A rántáshoz:
1 közepes vöröshagyma felaprítva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
néhány ek. olaj
1 tk. pirospaprika
1 ek. liszt
1-2 dl hideg víz

A haluskához:
1 kg krumpli
15 dkg liszt (8 ek.)
2 tk. só
1 tojás

Tálaláshoz:
tejföl

Előző este beáztatjuk hideg vízbe (külön tálakban) a babot és a csülköt. Másnap a csülköt, ha nagyon sötét, füstös, kívülről (a bőrét) egy kis éles késsel megkapargatjuk.

A babot feltesszük főni egy nagy fazékban hideg vízben. Miután felforrt, elzárjuk a gázt és leöntjük róla a vizet.

A csülköt (miután több darabra vágtuk, ha csontja nem volt) a borssal és a babérlevéllel  kuktában feltesszük főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. (A gyakorlatiasak tegyék a fűszereket teatojásba, úgy könnyebb kihalászni.) Mikor már gyöngyözve fő, rátesszük a kukta tetejét, lezárjuk. Ott állunk mellette, és amikor sziszegni kezd, egy picit késsel megmozgatjuk a tetején a szelepet. Így kiengedjük belőle a felesleges gőzt. Lejjebb vesszük a lángot (legkisebb fokozat, vagy annál egy gondolattal erősebb). 2-3 perc múlva újra ellenőrizzük, hogy szuszog-e. Ha nem, kicsit feljebb vesszük a gázt, ha igen, így főzzük kb. 30-40 percig (a csülök méretétől is függ). Ekkor a szelepet egy késsel felhúzva kiengedjük a gőzt a kuktából és kinyitjuk – megnézzük, puha-e a hús.

Ha igen, hozzáadjuk a leszűrt babot (előtte kihalásszuk a borsszemeket), ismét lezárjuk és kb.10 percig főzzük. Ekkor, ha a bab már majdnem puha, levesszük a kukta tetejét, bezöldségezzük (répák, zellerzöld) és csak simán fedő alatt főzzük tovább. Közben megkóstoljuk, elég sós-e, ha nem, megsózzuk. Mikor már a zöldségek is megpuhultak, berántjuk.
Ehhez az olajon az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát üvegesre pirítjuk, megszórjuk 1 ek. liszttel és 1 tk. pirospaprikával és folyamatosan kevergetve világosra pirítjuk. Felöntjük hideg vízzel, csomómentesre elkeverjük, majd vékony sugárban a leveshez öntjük. Forrástól számítva pár percig főzzük.

Tálalás előtt a húst falatnyi darabokra vágjuk.

A haluska mint levesbetét készítése:

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd egy nagy tálban összegyúrjuk a liszttel, sóval, tojással. Az így kapott tésztából diónyi golyókat formázunk és lobogó sós vízbe rakosgatjuk  Közepes lángon (ne buzogjon, mert akkor összetöri) addig főzzük, míg a golyók fel nem jönnek a víz tetejére. Miután feljöttek, 1-2 percet várunk, majd egy szűrővel kiszedegetjük őket. Külön tálban kínálhatjuk a leves mellé. Mindenki annyit szed belőle, amennyi jólesik.

 

* Férjem családjában a bableves i-jére mindig a haluska teszi fel a pontot. Ez a szlovák eredetű levesbetét nagyon hasonlít a nudli, a szilvás gombóc és a gnocchi tésztájához. A levesbe szedve akkurátusan fel kell a kanállal darabolni és úgy enni a babhoz.

Sült fokhagymás burgonyakrémleves

Próbálok tudatosan olyan zöldségeket is használni, amik egyébként valami miatt kiesnének a látómezőmből. A sütőtökleves is ilyen indíttatásból született, most pedig a pórét iktattam be az étrendünkbe. Eddig sem volt semmi bajunk vele, csak soha nem jutott eszembe, hogy póréból is főzhetnék valamit. Elsőként egy melengető krémleves képe villant be, aztán találtam is egy ellenállhatatlan sült fokhagymás változatot. Aki szereti a krumplipürét (van olyan ember, aki ennek a halmaznak nem eleme?:)) és a fokhagymát, az nem fog csalódni.
Csak azt sajnálom, hogy ekkor még nem bontottam fel az Ikeában vásárolt szárított vöröshagymagranulátumot, mert ha a krumplifőzelékre szórva isteni (márpedig ezt az empíria igazolta), akkor ehhez a leveshez is méltó díszítés lett volna. Na, majd legközelebb.

Hozzávalók:

1 nagy fej fokhagyma
2 szál póréhagyma
1 vöröshagyma
2 ek. olívaolaj
3 nagy burgonya, meghámozva, felkockázva
1 l víz
1 babérlevél
kb.1,5 dl tejszín
csipetnyi őrölt szerecsendió
fél ek. citromlé
só
frissen őrölt bors

A fokhagymát gerezdjeire bontom és héjastul egy tepsire szórom őket, majd előmelegített sütőben 170 fokon kb. 20 perc alatt puhára sütöm.

A hagymákat megtisztítom és felaprítom.Egy nagy fazékban  felhevítem az olajat, beleteszem a kétféle hagymát (a vöröset és a pórét) és fedő alatt, sűrűn kevergetve 3 perc alatt üvegesre párolom. Hozzáadom a felkockázott burgonyát, a héjából kinyomkodott sült fokhagymát és a babérlevelet. Megsózom, borsozom, majd felöntöm 1 liter vízzel. Felforralom, majd takaréklángon fedő alatt addig főzöm, míg a krumpli meg nem puhul.

A babérlevelet kihalászom, a levest kicsit hűlni hagyom, majd a sűrejét egy keverőtálba átszedve botmixerrel pürésítem. Felöntöm a főzőlével, visszaöntöm a fazékba, hozzáadom a tejszínt, majd megszórom őrölt szerecsendióval. Ha kell, mégegyszer megsózom. Kevés citromlével ízesítem, majd miután rottyant egyet, tálalom.

Megjegyzés: a leves másnapra kicsit besűrűsödik - ahogy a fotón is látható.:)

Forrás: A legjobb receptek sorozat Levesek kötete (Vince kiadó)

Sajtos hóember

Kettős cél vezérelt, mikor felütöttem Horváth Ilona örökérvényű szakácskönyvét. Egyrészt méltó nyughelyet kerestem a hűtőben lapuló sajtmaradéknak, másrészt Panni számára is élvezhető receptre volt szükségem. A megoldást a sós rúd nevezetű formáció jelentette, ami ugyan Panni kedvére rúdból hóemberré és rombuszokká avanzsált, de így is teljesítette küldetését. Finom borkorcsolya (még ha egyébként nem is venném számra ezt a szót), de tea mellé eszegetve is korrekt. Nagy erénye, hogy a főtt krumplinak és a sok vajnak köszönhetően nem morzsálódós, száraz, hanem puha állagú. Végre bővült a sós falatok eddig szégyenteljesen szűk kategóriája.

 

Hozzávalók kb. 50 darabhoz:

14 dkg liszt
14 dkg vaj vagy margarin
14 dkg főtt krumpli áttörve
14 dkg reszelt sajt (pl. ementáli)
1 tojás
1 tk. só

A tetejére:
1 tojás elhabarva
kb. 5 dkg reszelt sajt (ízlés szerinti mennyiségben)

A már kihűlt héjában főtt krumplit meghámoztam és egy villával áttörtem. A lisztet egy nagy keverőtálba szitáltam, majd minden hozzávalót hozzáadtam és kézzel összegyúrtam. Folpackba csomagolva egy órára hűtőbe tettem.

Utána lisztezett deszkán vékony téglalapra kinyújtottam. A téglalap egyik oldalát a lap feléig behajtottam, majd a másik oldalt ráhajtottam, ugyanígy a másik kát irányból is (alulról behajt, felülről ráhajt, jobbról behajt, balról ráhajt). Ekkor újra kinyújtottam és hajtogattam, megint kinyújtottam. Kiszaggattam hóember meg rombusz alakú formákkal és egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre rakosgattam őket. Egy elhabart tojással megkentem a tetejüket, reszelt sajtot szórtam rájuk és előmelegített sütőben 160 fokon kb. 25-30 perc alatt világosbarnára sütöttem (az alját kell megnézni, ha már van színe, akkor jó).

Horváth Ilona receptje alapján.

Zöld minestrone

Imádom a zöld színt, a leveseket nem különben, így nem volt kérdés, hogy ezt a levest ki kell próbálnom. Nem főztem még autentikus paradicsomos minestronét, de ez alapján az egyszerűsített változat alapján azt mondom, hogy az is nagyon jó lehet. Remélem senki nem botránkozik meg a parmezán mellőzésén, de a füstölt gomolya sem megvetendő, higgyétek el.

 

Hozzávalók:

1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek. olívaolaj
1 tk. szárított zsályalevél (még jobb a friss)
30 dkg krumpli
2 l víz (vagy zöldségalaplé)
30 dkg zöldbab
1 közepes cukkini
só

Levesbetétnek:
száraztészta (pl. rizsszemtészta)
egy darabka parmezán vagy füstölt gomolya lereszelve

Előkészületek: A hagymákat megtisztítottam, apróra vágtam. A krumplit is megmostam, meghámoztam, falatnyi kockákra vágtam. A cukkinit meghámoztam, hosszában félbevágtam, majd felkarikáztam, a zöldbabot 2-3 cm-es darabokra szeleteltem.

Az olajon először üvegesre pirítottam a kétféle hagymát, majd megszórtam a zsályával, hozzáadtam a krumplikockákat, összeforgattam, majd felöntöttem 2 liter vízzel. Forrástól számítva kb. 10 percig főztem kis lángon, majd hozzáadtam a cukkinit és a babot is. Jól megsóztam és fedő alatt tovább főztem. Mikor már majdnem megpuhult minden zöldség, beleszórtam a rizstésztát és pár perc alatt puhára főztem.
Tálaláskor reszelt sajttal (parmezán hiányában füstölt gomolyával) szórtam meg a levest, ami igazán jót tett neki.

Forrás: Viva! 2008/7.

Kacsahúsleves

 Eddig még nem posztoltam róla, hogy hogy készítem a húslevest, de most közel másfél év után eljött az alkalom. Elöljáróban annyit, hogy az egész család nagyon szereti (ezt most már Pankáról is elmondhatom:)), de elsősorban nem a leveshúsra, hanem a lére és a zöldségekre vagyunk ráindulva. Ezért aztán nem szoktam hatalmas velőscsontokkal, egyebekkel bíbelődni, beérem a csirkemell csontjával és aprólékkal. Ebben konszenzus van, a levesbetét kérdésében már nem ilyen egységes a csapat. Sajnos ahogy elnéztem, a férjem által képviselt gyufaszálfront egy taggal erősödött a kis purista személyében, így a cérnametéltre már nem sok esélyem marad. Szóval ezért ez az inkább halászlébe való tésztatípus.

És hogy miért kacsa? Általában csirkéből készül, de a hétvégén anyukám egy mondatával a fülembe tette a bogarat: megjegyezte ugyanis, hogy apai nagymamám kacsahúslevese volt a legjobb a kategóriában. Így a piacon járva én sem tudtam ellenállni a kacsacombnak és egy-két nyaknak, annál is inkább, mert az egyik új szakácskönyvemben meg egy izgalmas kacsás tésztaragura bukkantam. De erről majd legközelebb...

 

Hozzávalók:

2 kacsacomb csontja
2 kacsanyak
kb. 3,5 l hideg víz
4-5 közepes sárgarépa hosszában-keresztben félbe vágva
3 kisebb fehérrépa
1 zellergumó negyedekre vágva
1 kisebb vöröshagyma
4 szem szegfűszeg
5-6 gerezd fokhagyma
3 nagyobb krumpli
egy kis csomó petrezselyem
kb. 4 tk. só
8 szem fekete bors
6-8 szem koriander
1 szegfűbors
1 babérlevél
1 kis darab szerecsendióvirág

gyufaszáltészta

A húsokat hideg vízben megmostam (a combot előzőleg kicsontoztam, a husit félretettem későbbi felhasználásra), kevés sóval bedörzsöltem.

Elővettem a legnagyobb fazekamat, belepakoltam a húsokat és felöntöttem kb. 3,5 l hideg vízzel. Legkisebb lángon feltettem főni, mikor felforrt, lehaboztam (egy evőkanállal leszedegettem a tetejéről a habot, amennyire tudtam), majd megsóztam. Kb. 1 óra főzés után tettem bele a zöldségek első csapatát: a megtisztított, feldarabolt répákat, a zellert, vöröshagymát, a petrezselymet és a fűszereket. A vöröhagymát előzőleg megpucoltam, csak egy vékony vörös hártyát hagytam rajta, megmostam, hústűvel négy helyen megszúrtam és a lyukakba beleszúrtam 1-1 szegfűszeget.

Bő egy óra elteltével ment bele a következő turnus: a megpucolt fokhagymagerezdek és a meghámozott, negyedelt krumplik. Közben kóstolgattam, ha kellett, utánasóztam.

Az indulástól számítva kb. 4 óra főzés után ítéltem úgy, hogy elkészült a leves, minden zöldség és a húsok is kellően puhák voltak. Ekkor elzártam a lángot. Amíg hűlt kicsit a leves, kifőztem a tésztát.

Tálaláskor (és tároláshoz is) külön kiszedegettem egy tálra először a zöldségeket, külön a húsokat, és külön tálba szűrtem bele a levest. A tésztát is külön szedtük hozzá.

Sóágyon sült burgonya tökmagos krémsajttal

Mostanában kevesebb időt töltök a konyhában (és többet a játszótéren), ezért a közeljövőben egyszerű és gyors receptekkel jelentkezem. Ez a héjában sült krumpli nyitja a sort, ami eddig is nagy kedvencem volt, szerintem mindenki szereti és korlátlanul variálható.

Hozzávalók 4 személyre: 

8 nagyobb krumpli
kb. fél kg só
8 dkg tökmag
2 ek. tökmagolaj
1 rúd tömlős natúr krémsajt (pl. Camping)
1 dl tejföl
kb. 1 dl tej
opcionális: 1 csokor snidling apróra vágva

A krumpikat alaposan megmossuk, szárazra töröljük. Egy közepes tepsit félujjnyi vastagon megtöltünk sóval és a krumplikat héjastul rárakjuk. 180 fokos sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük őket.
Ezalatt a krémhez a tökmagot ledaráljuk. A tejfölt krémesre keverjük a krémsajttal és a tejjel, majd hozzáadjuk a tökmagolajat és tökmagot, és ha van, a snidlinget. Ha kell, sózzuk.
A kisült krumplikat hosszában félbevágjuk, a sajtkrémből egy-egy adagot rápúpozunk és tálaljuk.

A Príma Konyha 2005-ös áprilisi számából.

Fűszeres-juharszirupos kacsacomb karamellizált almás burgonyával

Miközben a mélyhűtőben árválkodó két kacsacombhoz kerestem receptet, konstatáltam, hogy elég ritka a combos recept, a kacsamell abszolút elsőbbséget élvez minden szakácskönyvíró szívében. Végre aztán rábukkantam a Szakácsok könyvében a szerecsendió- és chilipác nevű gyönyörűségre. Ez aztán jó okot adott arra is, hogy kipróbáljam az előző VKF-en talonban maradt köretreceptemet. Elkészült hát az alábbi duó (trió?), némi névváltoztatással, mert a chilipehely bababarát szellemben kimaradt, a szerecsendió helyett pedig a semlegesebb fűszeres jelző mellett döntöttem. A pácban ugyanis az ánizs íze a dominál (de ha a névbe beleveszem, mindenkit elriaszt:)) , de nem tolakodóan, így aki amúgy nem rajong ezért a fűszerért, az is adhat egy esélyt neki. Nekem hasonlóan kellemes meglepetés volt, mint a csillagánizsos grapefruitsorbet nem olyan régen.

Fűszeres-juharszirupos kacsacomb

Hozzávalók a páchoz:

1 dl juharszirup
8 dkg paradicsompüré (kb. 1 kis konzervnek felel meg)
5 dkg vaj
1 kis lilahagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
1 ek. ánizsmag szárazon pirítva, durvára törve
½ tk. őrölt szerecsendió
1,5 tk tengeri só

Továbbá:
2 kacsacomb
1 dl víz

A pác alapanyagait egy lábasban felforraljuk, majd lassú tűzön 10-12 percet főzzük, míg be nem sűrűsödik. Ekkor hagyjuk kihűlni, majd egy műanyag dobozban nyakon öntjük vele a húsokat és egy éjszakát állni hagyjuk.
Másnap lekapargatjuk a húsról a felesleges páclevet, majd egy forró serpenyőben minimális olajon mindkét oldalát előpirítjuk, hogy szép barna színt kapjon. Ezután átpakoljuk egy tepsibe és fólia alatt 200 fokon kb. 70 percet sütjük, majd fólia nélkül 160 fokon további 20 percet.
Közben a mártáshoz a megmaradt páclevet 1 dl vízzel felhígítjuk, összeforraljuk, majd botmixerrel egyneműsítjük.

Megjegyzés: ezt a pácmennyiséget a könyv 4x20 dkg húshoz írja. Én úgy tapasztaltam, hogy a pácolásnál a két combot éppen jól bevonta-ellepte. Több húsnál szerintem érdemes másfélszeres adagot készíteni.

Karamellizált almás burgonya

1 kg nem lisztes krumpli
só
fél kiló savanykás alma (pl. jonatán)
1 ek. citromlé
5 dkg (barna)cukor
6 dkg vaj
frissen őrölt bors

A krumplit alaposan megmossuk, héjában megfőzzük. Leöntjük a vizet róla és hagyjuk kihűlni, majd meghámozzuk, felkockázzuk.
Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, meglocsoljuk a citromlével, fél centi vastag szeletekre vágjuk.
A cukrot egy teflon serpenyőben közepes lángon folyamatosan kevergetve karamellizáljuk. Mikor már nagyjából megolvadt, hozzákeverjük a puha vajat, jól elkeverjük, hogy homogén masszát kapjunk. Beleforgatjuk a krumplikockákat, kb. 7 percig sütjük, közben többször óvatosan átforgatjuk (vigyázzunk, hogy ne égjen meg). Sózzuk, borsozzuk, majd kiszedegetjük, a helyére költöztetjük az almákat, kb. 5 perc alatt megpároljuk őket és a krumplival összeforgatva tálaljuk.

A Szakácsok könyve és a Kochen! Das Gelbe von GU alapján. 

Erdei gombakrémleves aszalt barackkal

Hozzávalók:

1 lilahagyma apróra vágva
2 nagyobb gerezd fokhagyma felaprítva
kevés olaj
1 nagy sárgarépa
1 fehérrépa
1 közepes krumpli
2-3 dkg szárított erdei gomba (jelen esetben trombita és mix vegyesen)
25 dkg csiperke
1 ek. liszt
5 dl víz (egy része a gomba áztatóvize)
2 dl főzőtejszín
2 kis ágacska kakukkfű
só
frissen őrölt bors
kb. 2 marék alkoholba áztatott aszalt sárgabarack

Kezdésnek az összes zöldséget megtisztítottam, majd a  hagymákat felaprítottam, a répákat és a krumplit kisebb kockákra vágtam. A szárított gombát beáztattam egy fél órára langyos vízbe. A csiperkét megtisztítottam, a tönköknek csak a legvégét vágtam le, amúgy kitörtem őket és feldarabolva félre tettem. A kalapokat vékony szeletekre vágtam. A kakukkfű levélkéit lehúztam a szárukról.

Az olajon üvegesre pároltam a lilahagymát, közben a fokhagymát is hozzáadtam. A répákat és a krumplit, meg a gombákról levágott tönköket és a leszűrt erdei gombákat is hozzákevertem. Kicsit hagytam pirulni, majd megszórtam a liszttel, átkevertem, kicsit pirítottam. Felöntöttem a vízzel, sóztam, borsoztam, beleszórtam a kakukkfüvet, majd puhára főztem a zöldségeket. Botmixerrel pürésítettem a levest, beleöntöttem a főzőtejszínt és öszzerottyantottam.

Kétféle levesbetét készült:
1. Férjem kedvére pirított gombaszeletkék: a vékonyan felszeletelt kalapokat teflon serpenyőben kevés olajon, nagy lángon hirtelen kisütöttem.
2. Nekem valami édeskés íz hiányzott hozzá, ezért kb. 2 marék aszalt sárgabarackot felkockáztam és egy negyed órára zsályalikőrbe áztattam. Leszűrve adtam a leveshez, szerintem nagyon harmonikus ízkombináció lett belőle.