Rosé kacsamell csokis bogyósgyümölcsmártással

Ha lassan is, de tágítom horizontomat, ami a húskészítést illeti. Három év blogolás után végre konkurenciája akadt a kedvenc csirkemellnek, mégpedig a sokkal elegánsabb és trendibb kacsamell. Karácsonykor próbáltam ki először – nagy sikerrel. És nem csak azért, mert végre használhattuk a digitális húshőmérőnket, hanem mert tényleg nem bonyolult elkészíteni, mégis különleges. Köretnek akkor Lila füge-féle csokis meggycsatnit és almacsatnit ettünk hozzá jázminrizzsel. Mivel volt még a fagyasztóban egy kimaradt kacsamell ebből a karácsonyi adagból, így egyik este ezt a szuper vacsorát alkottam belőle.

Hozzávalók kettőnknek vacsorára:

1 kacsamell

1 doboz mirelit bogyósgyümölcs
1 dl vörösbor
1 tk. málnás balzsamkrém (hiányában balzsamecet)
1 tk. méz
2-3 kocka étcsoki

A kacsamellet megmostam, alaposan megtisztítottam a tollmaradékoktól (egy szemöldökcsipesszel), majd szárazra törölgettem. A bőrt egy éles késsel hosszában, majd keresztben kb. 1 centinként a húsig bevagdostam (a húsba már ne vágjunk bele). Sóval, borssal bedörzsöltem, majd egy teflon serpenyőben közepes lángon mindkét oldalán megpirítottam. A bőréből igyekeztem minden zsírt kiolvasztani.

Utána egy tepsibe helyeztem a bőrös résszel felfelé és 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. (Mikor a beleszúrt húshőmérő 70 fokot mutatott, kivettem).
Hagytam kb. 10 percet pihenni, utána szeleteltem fel.

A mártáshoz egy kis lábasban felforraltam a bort és a balzsamecettel együtt kb. a felére beforraltam. Utána hozzáadtam a felengedett gyümölcsöket és a mézet és óvatosan átforgatva (hogy ne törjön össze) rotyogtattam még kb. 5 percet. Végül beledobtam az összetört csokidarabokat és kevertem rajta egyet.

A húst a mártással és krumplipürével tálaltam.

Sült csirkemell fügével – a mi szentesténk

Doctor Pepper kedvesen érdeklődött, hogy hogyan töltjük a szentesténket. Mióta önálló háztartást vezetek, azaz mióta elköltöztem otthonról, családunkban az a hagyomány, hogy a szentestét mindenki otthon a párjával – szűk családjával tölti. Másnap aztán a szülőknél összejön a nagy család. Anyukáméknál az évek során kialakult egy viszonylag állandó hagyomány: általában halászlé és rántott hal készül, mellé valamilyen majonézes saláta. Férjem családjában az a szokás, hogy szenteste almaszeleteket és diógerezdeket mártogatnak mézbe a jó egészség és a család egységének szimbólumaként és hozzá pálinkát kortyolnak. Ezt borleves és rántott hal követi.

Húgomra és rám ezzel szemben (még?) a kísérletezés jellemző: évről-évre új recepteket próbálunk ki az ünnepek alatt.
Annak ellenére, hogy már egy hónapja a karácsonyi receptmagazinokat bújtam és szorgalmasan jegyzeteltem őket, a szenteste főétele az utolsó pillanatban született meg. Félig pánikban emeltem le a polcról Stahl Judit egyik könyvét, hogy tuti tippet keressek benne. Hamarosan rá is találtam az aszalt fügés csirkerecept személyében. Nagyon finom volt, biztos hogy fogjuk még készíteni. Annyit változtattam csak, hogy fele húsmennyiséghez megtartottam a teljes mártásmennyiséget, viszont a tejszínt felére csökkentettem, mert nagyon felhígult volna a szósz.

Hozzávalók:

1 nagy csirkemellfilé (eredetileg 2 darab)
só
frissen őrölt bors
1 aszalt fügekoszorú
2 ek. vaj
2 ek. olívaolaj
1/2 dl balzsamecet
1 ek. méz
1 dl meleg víz
1 ek. morzsolt kakukkfű
1 dl tejszín (eredetileg 2 dl)

A sütőt előmelegítettem 220 fokra. A fügéket egy kis lábaskában annyi vízben, amennyi épp ellepi felforraltam, majd állni hagytam.
A csirkemelleket hosszában félbevágtam, sóztam-borsoztam és egy teflon serpenyőben a felhevített vajon-olajon mindkét oldaláról pár perc alatt megpirítottam. Egy tányérra szedtem, a serpenyőbe pedig beleöntöttem a balzsamecetet. Hagytam, hogy sisteregjen, majd mikor elcsitult, hozzáöntöttem a mézet, 1 dl meleg vizet, a kakukkfüvet és a leszűrt fügét. Sóztam-borsoztam, összekevertem, majd visszapakoltam bele a csirkemelleket. Hagytam felforrni, majd az egészet egy tűzálló jénaiba költöztetve fólia alatt beraktam a sütőbe és 20-25 perc alatt készre sütöttem.
Tálalás előtt a husikat kiszedtem, a fügés mártást pedig a serpenyőbe szedve tejszínnel dúsítottam és összerottyantottam. Párolt jázmin rizzsel tálaltam.

Forrás: Stahl Judit Gyors szárnyas ételek című könyve

Tapas Nr. 2.: Grillezett, marinált cukkini

Már forgattam egy ideje a marinált cukkini gondolatát a fejemben, mikor Mamma feltette átfogó posztját a grillezett zöldség témáról. Ekkor már amúgy is tapas-lázban égtem, szóval beillett a koncepcióba is. Grillezett cukkiniből (és padlizsánból) eddig csak fokhagymás-joghurtos salátát készítettem, az is nagyon finom, de ez a marinált is elég ütős néhány szelet finom kenyérrel meg egy pohár jó fehérborral kísérve.

 

Hozzávalók:

3 közepes cukkini
néhány ek. olívaolaj

A marinádhoz:
4 ek. extra szűz olívaolaj
2 ek. balzsamecet
só
frissen őrölt bors
1 gerezd fokhagyma
1 ek. görög bazsalikomlevél letépkedve

A cukkiniket megmostam, meghámoztam és miután a végüket levágtam, vékony karikákra vágtam őket. A négyzet alakú csíkos aljú grillserpenyőmben kevés olajat hevítettem, majd kisebb adagokban megsütöttem a cukkinikarikákat. Hagytam őket kihűlni, majd sóztam, borsoztam. Közben egy kis tálkában kikevertem az olívaolajat a balzsamecettel, egy gerezd apróra vágott fokhagymával és a bazsalikomlevelekkel. A kihűlt cukkinikre zuttyintottam a marinádot, összeforgattam őket és mentek a hűtőbe összeérni.

Solymári olívás „Jó kenyérrel” ettük, isteni volt.

VKF XIII.- Almás-szilvás lilakáposzta

Hirtelen jött ihlet szülte a pályaművet, ugyanis mikor már kezdtem kétségbe esni, mert semmi jó nem jutott az eszembe, váratlanul kaptunk anyukáméktól sütni való hurkát-kolbászt, meg egy fej lilakáposztát kíséretnek. Mivel férjem nem rajong a köménymagos dolgokért, a klasszikus feldolgozás szóba sem jöhetett, elkezdtem hát böngészni a szakácskönyveket. Végül a telefonkönyv nagyságú, enciklopédikus német Kochen! című könyv lett a segítségemre, és némi módosítás után a következő köret született belőle.



Hozzávalók:

1 kisebb fej lilakáposzta
1 lilahagyma
2 ek. olaj
1 dl víz
2 ek. almaecet
1/2 tk. só
2 tk. barnacukor
3 ágacska kakukkfű
2 savanykás alma (pl. jonatán)
2 marék aszalt szilva
1 ek.. erdei gyümölcsös dzsem
1 ek. vaj
1 ek. málnabalzsam (ennek hiányában balzsamecet)

Először a lilakáposztát intézem el: lefejtem és kidobom a külső, vastag levélréteget, levelekre bontom, megmosom, majd minden darabból kivágom a kemény részeket, végül a használható darabokat vékony csíkokra vágom.
A lilahagymát meghámozom, félbe vágom, majd vékonyan felszeletelem. Olajat hevítek egy serpenyőben, rádobom a hagymát és üvegesre pirítom. Utána hozzákeverem csíkokra vágott káposztát, beleöntöm az almaecettel elkevert vizet, megsózom, megcukrozom, beledobom a kakukkfűlevélkéket. Fedő alatt, kis lángon megpárolom az egészet, közben néha megkeverem. Ízlés dolga, mennyire puhára pároljuk, én al dentére készítettem.
Közben az almákat meghámozom, kicsumázom, felkockázom, az aszalt szilvát pedig kisebb darabokra aprítom. Hozzáadom a káposztához, belekeverem a gyümölcslekvárt is és kb. 5 percig párolom. Végül beleforgatok 1 ek. vajat, 1 ek. málnabalzsamot és elzárom a gázt.

A köret szín-és ízvilágában a lilahagymalekvárt idézi, csak annál ropogósabb, és külsőre is tetszetősebb az alma-káposzta kontraszt miatt.

Inspiráció: Kochen! Das Gelbe von GU

A málnabalzsamért pedig külön köszönet Mammának! :)

Karácsonyi főpróba: Gesztenyével-aszalt barackkal töltött csirkemelltekercs lilahagymalekvárral

A hétvégén leteszteltem a karácsonyra szánt főételt (legalábbis egy részét), és szerencsére jól vizsgázott, így nem kell új recept után néznem. Az ötlet, nevezetesen gesztenyemasszával-aszalt gyümölccsel töltött csirkemell lilahagymalekvárral a Gundel ünnepváró főzőestjéről származik. A csirke a főzőesten két változatban is készült, a séf ugyanis be akarta bizonyítani, hogy édes gesztenyemasszával is lehet húst tölteni, sőt. Teljes mértékben igazat kell adnom neki: a natúr töltelékkel egy elég jellegtelen húst kaptunk, az édes verziónak viszont kellemesen domináns volt az íze. A lilahagymalekvár pedig amellett, hogy isteni, az elfoglalt háziasszonyok álma: csak feltesszük főni és néhány keveréstől eltekintve fél óra alatt magától elkészül. A másik köret, amit most nem próbáltam ki, mert biztos siker, a serpenyőben sült vegyesgyümölcs lesz almával, körtével, dióval, mézzel és illatos fűszerekkel.

 

Gesztenyével-aszalt barackkal töltött csirkemelltekercs

Hozzávalók 2 tekercshez:

1 nagy csirkemellfilé

2 csomag édesített gesztenyepüré (vagy inkább 1,5, valamennyi marad belőle) 

2 marék aszalt gyümölcs (pl. sárgabarack) borba áztatva, egészben 

2 ágacska rozmaring apróra vágva

2 csomag bacon szalonna (2x20 dkg)

A csirkemellet megmostam, szárazra töröltem és először hosszában kettévágtam. Levágtam róla kétoldalt a leffentyűket (mint megtudtam, ezt a gundelesek madárkának nevezik) és félretettem további felhasználás céljára. A mell mindkét felét oldalt egy nagy, éles késsel bemetszettem, és szétnyitottam. Letakartam egy darab folpackkal és vékonyra klopfoltam. Megfordítottam a húst, hogy a fólia kerüljön alulra és azon dolgoztam tovább. Az így kapott többé-kevésbé téglalap alakú húsra kentem a tölteléket, majd feltekertem.

A töltelék: először megsóztam-fehérborsoztam a hússzeletet, majd megkentem a villával szétnyomkodott gesztenyepürével (kb. fél cm vastagon). Utána megszórtam aszalt sárgabarackkal (előzőleg áztassuk egy fél órára fehérborba, hogy kicsit megpuhuljon, majd szűrjük le), és apróra vágott rozmaringlevelekkel. Ekkor  a fólia segítségével szorosan feltekertem és kicsit ferdén begöngyöltem 2 szelet baconbe (rakjuk őket egymás mellé, hogy kicsit fedjék egymást és úgy göngyöljük) és az egészet  becsavartam egy téglalap alakú alufóliába. A két végét megsodortam, mintha szaloncukrot csomagolnék.

A madárkákat csak megsóztam, borsoztam és baconbe, majd alufóliába tekertem.

Az így kapott megaszaloncukrok mentek a sütőbe 170 fokra (légkeverés), kb. 50 percre-1 órára (a madárkákat hamarabb kivettem, a nagyok még sültek egy 10 percet). Mikor elkészültek, kivesszük őket a sütőből, és nem bizgetjük egy ideig, csak tekerünk a két végükön egyet-egyet, hogy szorosabban fogja a fólia. Hagyjuk kicsit hűlni, így felbontás után könnyebben szeletelhetőek.

A baconbe bugyolált madárkák akár egy későbbi hidegtál részét is képezhetik kis karikákra vágva, aszalt szilvával körítve.

Lilahagymalekvár

 (kb. 4 személyre):

4 nagy fej lilahagyma

2 ek. olaj

2 ek. balzsamecet

2 ek. sötét színű lekvár (pl. áfonya, szilva, szeder)

1,5 dl fehérbor

só

őrölt fehérbors

A hagymákat hosszában negyedekre vágtam, és a negyedeket felkarikáztam. Egy kis fazékban felhevítettem az olajat, beledobtam a hagymát és kicsit pároltam rajta, közben megsóztam. Miután kicsit összeeesett, hozzáadtam a balzsamecetet, a lekvárt és felöntöttem a borral, majd megszórtam fehérborssal. Kis lángon, fedő alatt így pároltam egy jó fél órát, míg a hagyma kellően megpuhult, közben néha megkevertem. Végül megkóstoltam, igazítottam az ízeken (só, bors, egyebek)  és tálaltam.

VKF IX.- Belsőséges hangulatban: Fehérboros rozmaringleves balzsamszirupos csirkemájjal

Mozgalmas hétvégénk volt, szombaton ünnepeltük nagy családi körben az utóbbi hónapok név- és szülinapjait. Sült csirkecombokkal és salátákkal készültem, a büféasztalon a következő fogások voltak:

Sült csirkecombok

Stefánia-vagdalt (anyukám hozta, poszt majd jön)

Majonézes kukoricasaláta

Tzatziki

Pestós tésztasaláta

Karfiolsaláta

Az ismét bebizonyosodott, hogy kicsit/nagyon konzervatív ízlésű családom a klasszik salátákat részesítette előnyben és a rák- karfiol- olíva és a  pestó-körte-fehérbab párosítások nem hozták lázba őket, de erre tulajdonképpen számítottam is. A duplacsokis cookie viszont újfent bizonyított.

A vendégség egyébként jól sikerült, viszont estére már 38 fokos lázban égtem és belsőséges hangulat még sehol. Már fontolgatni kezdtem, hogy ebből a körből kimaradok, de másnap reggel szerencsére magamhoz tértem, elhessegettem az ártó démonokat és enyhe hőemelkedéssel bevetettem magam a konyhába. A receptet már régebben kinéztem, megint Tim Mälzer adta az ihletet, így próbáltam ki ezt az elegáns és finom előételt. És igen, megint borgőztől párállott a konyha. Úgy látszik ez ilyen hónap...

Fehérboros rozmaringleves balzsamszirupos csirkemájjal 

Hozzávalók:

1 vöröshagyma

3 ág rozmaring

10 dkg vaj

1 ek. liszt

1,5 dl fehérbor

2 dl tej

8 dl víz (jobb esetben alaplé)

fehér bors

1 dl habtejszín

0,75 dl balzsamecet

4 ek. nádcukor

1/2 tk frissen őrölt bors

6 csirkemáj

frissen őrölt bors

só

A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. A rozmaringleveleket leszedegetjük, felaprítjuk. Egy lábasban 1-2 ek. vajat hevítünk és üvegesre pároljuk benne a hagymát. Egy idő után a rozmaringot is hozzákeverjük. Mikor kész, megszórjuk a liszttel, elkeverjük és felöntjük a borral. Keverés közben a tejet és a vizet/alaplevet is hozzáadjuk. Sózzuk és fehérborssal fűszerezzük.  Kis lángon, néha kevergetve kb. 20 percig főzzük.

Közben a balzsamecetet a cukorral egy kis lábaskában felforraljuk. Beletekerjük a feketeborsot és addig főzzük, míg sziruposra sűrűsödik.

A csirkemájat hideg vízbe áztatjuk néhány percre, hogy a vér kiázzon belőle. Utána szárazra törölgetjük, hústűvel megszurkáljuk, majd megsózzuk. A maradék vajat megolvasztjuk egy serpenyőben és közepes lángon kisütjük benne a májat. Mikor már jól átsültek, kiszedegetjük és beleforgatjuk a balzsamszirupba, majd egy tálra szedjük.

A levest botmixerrel pürésítjük, majd egy szűrön átszűrjük. Az így kapott levet, ha közben kihűlt volna, felmelegítjük és beleforgatjuk a közben felvert tejszínt. A májjal tálaljuk.

A tálalás és fogyasztás felvet problémákat: evés közben jött az ötlet, hogy lehetne a májat kis tálkán villával szervírozni, a levest mellé pedig üvegpohárban kínálni. Minden falat mellé egy korty leves.

Forrás: Tim Mälzer Neues vom Küchenbullen című könyve.

VKF VII. – A nyaralás íze

Chilii izgalmas kiírása alaposan elgondolkodtatott és rengeteg emléket hozott felszínre. Ahogy végig(v)ettem magamban a nyaralások ízélményeit , rá kellett jönnöm, hogy a legmélyebb benyomást sokszor a legegyszerűbb ételek teszik, mert akkor, ott, az adott körülmények között valamitől felejthetetlenné válnak. Így maradt meg bennem örökre annak a kakaós palacsintának az íze, amit kb. 9 évesen egy siófoki táborozás alkalmával ettem egy eldugott kis büfében, ahova tilos volt kiszöknünk. Életem legjobb palacsintája volt. De palacsintával mégsem indulhatok, így tovább kutattam emlékezetemben, és végül egy másik balatoni emlék mellett döntöttem.

Néhány évvel ezelőtt hajóval átmentünk Badacsonyba és beültünk hűsölni Szeremley Huba  Szent Orbán Pincészetének lugasába. Ott rendeltem ezt az egyszerű, de nagyon friss salátát, és szemelt rizlinget iszogattam hozzá. A rizling azóta is nagy kedvenc, a salátát pedig erre az alkalomra rekonstruáltam, szerintem érdemes volt.

Kecskesajtos uborkasaláta

Hozzávalók:

1 csomag salátamix

kígyóuborka

fokhagymás kecskesajt

olívaolaj

balzsamecet

frissen őrölt fekete bors

pirított barnakenyér

Az uborkát meghámozzuk, magját kivágjuk, húsát apró kockákra vágjuk. A sajtot egyszerűen felkockázzuk. A salátamixszel megágyazunk egy nagy tálon, a sajt- és uborkakockákat vegyesen rászórjuk, meglocsoljuk olívaolajjal és balzsamecettel és borsot tekerünk rá.

A fotó kedvéért a sajt egy részét  kivájt uborkakarikákba töltöttem, de sietős hétköznap nem bíbelődnék vele.

Pirítós kenyérrel és fehérborral kínáljuk.